A balga és rest szívű ember alacsonyan, természeti szinten néz és lát, mindent szó szerint ért. Ez összezavarhatja, vagy rosszabb esetben elviszi a nem megfelelő irányba.
A keresztény élet több, nemcsak annyi, hogy minden természetinek pusztán az ellentettjét vesszük. Ha nem mész mélyebbre, elveszíted, amit Isten tartogat számodra egy helyzetben, egy eseményben, egy személlyel az életedben.
(2Sám 6:16,20, Luk 24:21-26, Róm 8:28-35, Ef 4:11-24, 6:12)
A kép szerint, amit a társadalomból ismerünk, csak a boldogságpiramist kell összerakni. Salamon ezt megtehette, és meg is tette, és az építkezés oda vitte: Azért meggyűlöltem az életet.
Indulj el másik irányba! „Emlékezz meg a Teremtődről ifjúságod idején!” Keresd a mélységet! Áss mélyre Istennel! … de hogyan?
(Zsolt 36:9 (10), 119:162, Préd 1:13, 2:2-17, 9:9(11), 12:1 (3), Jer 2:13, 15:16)
Ez a beszélgetés az A belső szoba és a kölcsönös hit ereje c. üzenetekhez kapcsolódik.
(2016. november 27. vasárnap 16:30)
Sátán célja, hogy túlterheljen. Különösen három dologban próbálkozik a szentek ellen, hogy megfosszon a kapacitásodtól, hogy kifárasszon. Mivel az Írásban megtalálnád a mindezek felett való utat, a csendes időd, az elmélkedésed van a támadása középpontjában.
(Dán 7:25, Ézs 37:7,10, Luk 10:41-42a, Péld 10:12,17:9a, Gal 6:1-2, Zsolt 32:2, 1Pét 4:8)
Hittünk. Megigazultunk. Nagy és becses ígéreteket kaptunk. Reménykedve hihetjük. (Róm 4:3,5,18-21, Zsid 11:39)
A világi filozófiák és nem-keresztény vallások megdőlnek abban a pillanatban, amikor komolyan vennéd őket. És mi van a társadalom béreseivel és a személyes béreseinkkel? Jézus a Jó Pásztor. Ő törődik, tud adni, mert van olyan forrása, ahogy senki másnak. Nem lehetsz langyos Vele kapcsolatban. (Ján 10:10-18, Róm 5:8,10, Ézs 28:15,16,18)
Mekkora az Istened? – test és vér ezt nem jelentheti ki. Ezért magadban gondolkodni veszélyes, a logika korlátoz. Ő annyival többet tartogat! (Luk 12:16-19, 18:11-13, Mát 6:33, 1Kor 2:9)
Európából, a nyugati világból hiányzik az elkötelezettség. Mire vezethető ez vissza? Pedig az elkötelezettség hatalmas dolgokra tenne képessé az elhívásunkban, ami a szeretet, a törődés, a szolgálat… (Róm 14:8, Ján 3:16, Fil 2:5, 2Kor 5:15, Róm 12:21)
Hitbeli nyugalom (Mát 11:28-30, Zsid 4:2-3,10-11)
Együtt az Isten Igéje nagy dózisban és a Szent Szellem ereje (2Kor 2:17, Ján 14:26)
Mi a siker, a diadal? A Szellem temploma vagy, Jézus rendet rak benne. Ha most csend van az életedben, nyugodt lehetsz, mert Ő az ostort fonja. Az életed nem rólad szól, Ő tesz téged képessé. Krisztus diadala készül. (2Kor 2:14-15, Ján 2:13-17, Luk 10:20)
Az ellenséggel nem tárgyalunk. Viszont hiba lehet, ha soha nem nyílsz meg, ha gyanakvó leszel. A forrást lehetetlen berekeszteni. Krisztus illata benned. Az élet forrása hadd áradjon, pompás a gyümölcse. Az áldás is, a próbatétel is ugyanazt hozza ki belőled. (Éne 4:12,16, 2Kir 18:35b-36, Ef 4:14)
Vannak dolgok, amik nekünk számítanak, mert Istennek számítanak. Igenis „drámázzunk” ezek felől, még ha a társadalom szerint nem is kéne! Az ima a harcterünk. (1Tim 6:12, 2:2, Róm 13:1, Ef 6:12)
Isten rendelte az időt, a helyzetet, amiben most vagy, azért, hogy Őt keresd. Ne rohanj Isten elé, ám indulj, amikor Isten indul. Aki Istentől hall, meg tudja erősíteni azt, aki megfáradt. (Jób 32:5-12, Ézs 50:4a, ApCsel 17:25, Ámós 5:6, Jak 5.)
Az imában legyen szellemi éberség, állhatatosság, hálaadás, legyen sóval fűszerezett, azért, hogy a dicsőséges evangélium terjedjen. (Kol 4:2-4, 2Thessz 3:1)
Mindnyájan szeretnénk tudni azt, hogy mi a valódi értékünk, és milyen értékünk van a világban, a társadalomban, ahol élünk. A világban eléggé sajátos módon értékelik az embert. Azt látjuk, hogy a világban nincs túl nagy értéke az embernek, nincs személyes értéke az embernek. …
A gyülekezet Jézus Krisztusban. Szent sátorban szolgáló papság. Megszentelt gondolkodásmód. Örök élet. (1Thessz 1:1, Hab 3:19, 1Pét 2:5)
Imádatra teremtve. Az imádat kiváltság, istentudatosság. Mi tudja ezt elvenni? Mi zavarhat meg az imádatban? Mi segít megmaradni benne? (Ján 4:21-24, Zsid 10:19)
Gyülekezet – bárka. Minek van helye benn, és minek van helye kinn? Hogyan kerül be, aminek nincs ott helye? Minden hívő őr.
Mindent azonnal szeretnénk! Isten folyamatokban munkálkodik, azaz lassan. Az átlagsebességet figyeld. Amid már megvan, abban állj meg! (Dán 12:4, 5Móz 7:22, Fil 1:6, 2:13, 3:15-16, 4:4-19)
Az utolsó idők viszontagságosak. Vedd Isten tanácsait. Áldássá válik. (1Kor 14:20, Péld 12:1, Jel 3:14-22, 2Kor 6:12, Zsolt 19:10, 1Pét 1:7)
A bibliaiskola áldásai. Isten túlvisz magadon. „Nem vagy idevaló!” – ne hidd el! Belső bizonytalanságok. A világ kizárólagossággal tesz értékessé. Isten befogadó. Ahova a legkevésbé illünk, ott vagyunk igazán elfogadva. (Ef 4:13, Eszt 4:11, Kol 1:13, Ján 12:32, 2Kor 4:2, 2Sám 9:6-7, Ef 2:4-6, 1Kor 15:8, Zsid 10:22, Luk 12:7, Ézs 6:1-7)
A világegyetemről. Hogy kerül ide ez a bolygó? Halványkék pötty, de Isten gondol ránk. (Zsolt 8:3-5 [4-6])
Különleges, egyedi, apró, de nem a méret számít. Kapcsolat és értelem. Jelentősek vagyunk, Isten barátai. A világ az otthonunk, az Atyánk nekünk alkotta. (Ef 2:4, Ézs 66:1-2)
A szentség nem tőlünk van. Irgalom és kegyelem. Irgalom-hívő. Korunk gazdagsága. A nyomásban győzedelmeskedni. Könnyű út. Küzdeni, igyekezni, de mire? Néha az akaratunkat is használjuk. Isten a legnagyobbat adja. Isten kegyelme és természete. A szentség Őtőle van. (Jel 3:15-17,21, Ézs 35:5,8, 2Tim 1:9, 2:1,15,19,22, 3:1,5,14, Jak 1:21, 4:6, 2Pét 1:3-4, Zsolt 42:8 [9])
Ha van gyümölcs, van ellensége is. Összezavar, tagad, fenyeget, könnyű utat kínál. Az igazi célja, hogy kivegyen a helyedről. Fontos felismerni. Kihasználni a felkészülés idejét. Felépülni az igazságban. Igazságot kommunikálni. (2Krón 31:20-21, 1Kor 16:9, 2Krón 32.)
Mi a kegyelem? Mire való? Induljunk el Róm 5-ből: Róm 5:6 Mert Krisztus, amikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt az istentelenekért. Lehet, azt mondod erre: „Én nem vagyok Isten ellen. Nekem nem volt szükségem erre. Szükségtelen volt a kereszt, én nem vagyok istentelen.” Zsolt 14:2 az Úr lenézett a mennyből, nézte, hogy van-e…
Háromféle gondolkodásmód, az empirikus, a racionális és a hitre alapuló. Hit nélkül élni reménytelen. A bibliai történelem tanít. Megcsinálni azt, amire természetileg nincs erőforrásunk. Nem tudás, nem szabályok, hanem Istennel járni. (1Kor 1:18-20, 5Móz 30:19b, ApCsel 17:21, Róm 4:23-24a)
Micsoda ünnep volt tegnap András és Viki esküvője! Annyira jó ez, mert ők komolyan veszik, nem játszanak egymással, hanem házasságot kötnek. Nem csak együtt élnek, és úgy tesznek mintha… Az nem az igazi. Elkötelezik magukat ahelyett, hogy a kényelmüket keresnék. Ez nagyon örömteli dolog volt. — Az evangelizációról jutott eszembe ez a történet. Valaki beszélgetett…
Amellett, hogy prédikálunk, igazán tanítunk is a gyülekezetben. Úgy gondoljuk, hogy a kereszténység nem arra van, hogy csak az érzelmeket, vagy a lelkiismeretet, vagy a kapcsolatainkat hívja ki, hanem arra, hogy az elménket is kihívja. Isten tanítani akar bennünket olyan dolgokra, amiket nem tudunk feltétlenül, és esetleg nem úgy gondoltunk. ________________________________________________ 1Kor 14. Hogy kezdődik…
1Kor 12:1-6 Testvéreim, nem akarom, hogy a szellemi ajándékokra nézve tudatlanok legyetek. 2Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, mint vezettek titeket a néma bálványokhoz. 3Mert tudjátok meg, hogy senki sem mondja Jézust átkozottnak, aki Isten Szelleme által szól, és senki sem mondhatja, hogy Jézus Úr, hanem csak a Szent Szellem által. 4A kegyelmi ajándékokban pedig különbség…