Vér az ajtófélfán

2012 január 4. szerda  18:30

2Móz 12:7 És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.

Ez a Páska, ami nekünk a Húsvét egy értelemben. Tartalmas, jelentős a számunkra. Annyira nagyszerű, hogy vannak ünnepek, amik sokat jelentenek nekünk: Karácsony vagy akár az Újév. Remek volt az egész Szilveszter éjszaka, annyi öröm volt! Hálás vagyok, hogy együtt lehettünk.

Viszont nincs dicsőségesebb, mint a Húsvét, mert az a feltámadásról szól; és arról, hogy Krisztusnak hatalma van a halál felett; és hogy az élet nagyobb, mint a halál. Ez nagy dolog! Amikor elmész egy temetőbe, akkor ez nem így tűnik, de igaz. Isten azt mondta, hogy Ő Krisztusban ezt akarta megmutatni nekünk: Ő nagyobb, mint a halál, és a halálnak nincs győzelme felettünk. 1Kor 15:55 erről beszél: hol van a győzelmed, halál? Nincs hatalma a hívő életében.

A történet – 2Móz 12 ennek a vége – arról szól, hogy Isten a hatalmas kezével belenyúlt az emberi történelembe. 2Móz 32:11 hatalmas kézzel kiviszi a zsidókat Egyiptomból. Ők voltak a rabszolgák, a legalsó szintje a munkásosztálynak, és persze az egyiptomiak nem akarták elengedni őket. Az egyiptomiaké volt minden hatalom, a zsidóké pedig semmi. Isten ennek ellenére kihozta őket Egyiptomból, ami hatalmas dolog.

Isten közvetlen módon beleavatkozott a történelembe. Nagy csapások, nagy problémák voltak Egyiptomban. Egy értelemben ez előképe a nagy nyomorúságnak, ami eljövendő. Jönni fog ebben a világban.

Van itt egyébként egy bátorító gondolat. 2Móz 10-ben az egyik csapás ez:

2Móz 10:22-23  És kinyújtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Egyiptom földén három napig.  Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; …

Tapintható volt a sötétség. Nem tudom, milyen lehet az. Nem volt semmi fény. Ez óriási csapás, mert kit imádtak az egyiptomiak? Rét, a napistent. Tehát mi volt az üzenete ennek a csapásnak? Semmi fényt nem adott a Nap.

2Móz 10:23  … de Izrael minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.

Nekik volt világosság. Nem a Nap fénye, hanem Isten fénye. Ez nagy dolog, hogy Isten megkülönböztette őket. Mások voltak Őelőtte. Éppen ezért Isten betakarta, megvédte őket, mert az Ő népe.

1Thess 5:9  Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Nem haragra rendelt bennünket Isten. Te és én, akik hívők vagyunk, Isten nem haragra rendelt bennünket. Isten haragja nincsen rajtad. Van olyan teológia – és tudom, hogy van olyan pulpitus, biztos Budapesten is –, ahol azt hallod, hogy Isten haragja rajtad van, viselkedj és próbálj megfelelni. Viszont 1Thess 5:9 világosan beszél arról, hogy Isten indulatos haragja nincsen rajtad.

Isten haragja nincsen rajtad, hanem üdvösségre vagy rendelve, ami fontos, mert a nagy nyomorúság Isten haragja lesz a Földön. Ezért hisszük, hogy arra már nem leszünk itt, mert nem haragra rendelt minket Isten, mert megkülönböztetett bennünket.

Időnként úgy tűnik, hogy egy igazi világfinak könnyebben megy a sora, mint neked vagy nekem. Néha küzdünk ezzel: „Miért van az, hogy neki olyan jól megy, és nekem miért megy ilyen rosszul? Miért van az, hogy neki könnyebb? Miért van az, hogy én küzdök? Miért van az, hogy engem nyílván gyűlöl a világ?” Ez valami, amit mi hívők mind kérdezünk időnként. Az egész 73. Zsoltár erről szól, hogy van egy ilyen küzdelem. Igaz, hogy a világ senki nem szeret, de őket legalább nem gyűlöli. Mert azt mondta Jézus:

Ján 15:19 én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.

Merjünk bízni Istenben, amikor az Ő Igéje azt mondja, hogy jobban jársz, ha ez a világ gyűlöl, de Isten szeret téged, mintha Isten ellensége lennél, akit nem gyűlöl ez a világ. Ezért mondta Jézus Ján 16:33-ban: e világon nyomorúságotok lesz, de ne féljetek, Én legyőztem ezt a világot, bízzatok, legyetek örömmel. Ez valami gyönyörű.

Vannak csapások ebben a világban? Persze. Vannak nehézségek? Persze. Mit imád ez a világ? Pénzt. Mostanság ez nem ad túl sok fényt senkinek, de ez nem jelenti, hogy a mi otthonaikban sötétségnek és rémületnek kell lennie. Merjünk az Úrhoz fordulni és merjünk bízni, mert Ő megkülönböztetett bennünket.

Kicsit később, 2Móz 14-ben arról beszél, hogy Isten jelenléte odaállt az egyiptomiak és az izraeliek közé. Azt mondja, hogy az egyik oldalról az egyiptomiaknak Isten jelenléte sötétség volt és zűrzavar, a másik oldalról a zsidóknak pedig világosság volt. Az egyik oldalról ez, a másik oldalról az. Ilyen Isten a számunkra. Merjünk bízni Benne, merjünk számítani!

2Móz 12. Le kellett ölni a páskabárányt, utána venni kellett a véréből, és azt fel kellett kenni az ajtófélfára és a szemöldökfára. Ez nagyon érdekes gondolat. Milyen furcsa! Miért kellett fölkenniük a vért? „Micsoda furcsa babona!” Csak gondolkodom, hogy az egyiptomiak, aki nézték őket, mit gondolhattak? „Micsoda fura vallásuk van ezeknek! Vér?! Undorító!”

Igazából az Írásban a vérnek nagy jelentősége van, 3Móz 17:11. Zsid 9:22 azt mondja, hogy a törvényben majdnem minden vér által tisztíttatik meg, és a vér kiontása nélkül nincsen bűnök bocsánata, ami nagyon fontos. Azt mondja: kell, hogy legyen egy áldozat. A bűn zsoldja a halál. Ezt nem lehet lealkudni.

Ez nekünk jelentős, mert Mát 26:28 Jézus, amikor az Úrvacsorát adta a tanítványainak – ami a Páska újszövetségi folytatása, ugyanez az ünnep, csak egy új tartalommal, új felismeréssel –, amikor adta nekik a poharat, akkor azt mondta: ez az új szövetség az Én véremben, és az Én vérem sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára. Arra gondoltam, hogy Európa annyira „modern”, hogy már túl van Istenen.

Európa – P. Dolgos Sanyi mondta egyszer – olyan, mint az őslénytani múzeum. Sok hatalmas templom van egész Európában mindenütt. Nagy pénzeket költenek rá, hogy az ólomüveg ablakok pont úgy maradjanak, ahogy kell. Ki megy oda? Turisták fotózkodni. Nincs ott semmi élet. Az egész döglött, olyan, mint egy múzeum. Semmi jelentősége, semmi haszna az egésznek. Üres az egész. Európa olyan modern: „Ó, mi már annyival túl vagyunk Istenen. Ez az egész annyira régi vágású, olyan ostoba.” Erre gondolok, ahogy olvasom ezt a történetet.

Az egyiptomiak nézik, amint a zsidók kenik a vér, és az nap este az egyiptomi hajcsár hazamegy, és azt mondja: „Találd ki, mit csináltak ezek a hülye zsidók!” „Már megint mit?” „Vért kentek az ajtófélfára!” „Fúj! Micsoda ostobaság.” Annyira bolondnak tűnik, annyira ósdinak, kulturálatlannak tűnik a dolog, de:

2Móz 12:30  És fölkele a fáraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Egyiptom, és lőn nagy jajgatás Egyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

Miről szólt ez? A zsidók feltették a vért. Ez a bűnért való áldozatról szólt. Ez előre mutatott Jézusra, a Messiásra. Minden áldozat előremutatott Jézusra, a Messiásra. Mi ma másképp vesszük az Úrvacsorát, mert az visszamutat a Messiásra. Igazán az emberi történelemben ezt a kétféle embert találod: Ábel, aki hiszi, hogy az áldozat, amit Isten adott, az a megfelelő áldozat, és Káin, aki nem hiszi, hogy az az áldozat elég, vagy hasznos, vagy jó.

Ábrahám, ott van a hegyen, és tudja, hogy áldozat kell. 1Móz 22:13 ott van a kos beleakadva a bozótba, és Ábrahám azt mondja, hogy Isten fog adni egy bárányt, 1Móz 22:8. Amit akkor adott, az csak egy kos volt, mert a bárány később jött, Jézus a keresztnél jött el értünk.

Isten azt mondja: „Csak kétféle ember van. Az egyik, aki egyetért Velem, aki azt mondja: igen, ez a vér elég.” Ez annyira jelentős, mert a Biblia világosan beszél róla – Zsid 9:14 –, hogy a felismerésünk, az, amikor elismerjük, hogy a Krisztus vére elég volt a bűnömre, az megtisztítja a lelkiismeretemet, az elintézi a dolgot.

Ha viszont nem hiszem, hogy Krisztus bevégzett munkája elég volt, akkor honnan lenne gyógyulásom? Akkor hogyan történne meg ez a csoda a szívemben? Hogyan tudnám elfogadni magamat, hogyan tudnám elfogadni a másikat? Hogyan lennék képes továbbmenni a sértés után, igazán megbocsájtva és nem emlékezve, nem rágódva és nem gyűlölködve?

Hogyan tudnám megtenni, ha nem hiszem, hogy az áldozat elég volt? A vér az ajtófélfán és a szemöldökfán erről szólt. Azt mondták ki: „Én hiszem, hogy ez igaz. Én hiszem, hogy Isten valóban tudja a választ. Én bízom Benne.” Ez volt a különbség. Gondolj bele! Aki azon „véres, ocsmány” ajtófélfán kívül volt, azokhoz ellátogatott a halál, és az elsőszülöttek meghaltak; és azok, aki belül voltak, azok védelemben voltak és biztonságban, és ugyanez az éjszaka szabadulást jelentett nekik.

Erről beszélek, hogy az egyik oldalról Isten jelenléte sötétség és zűrzavar, a másik oldalról szabadulás és élet. Melyik oldalon vagyunk? Tudjuk, hogy melyik oldalon vagyunk. Hívők vagyunk, naná! Figyelj azonban, ne engedd, hogy megbolondítson téged valami gúny, mert gúnyolókkal tele van ez a világ.

Az egész világ tele van okos emberekkel, akik szeretik gúnyolni a hitet. Mindent szeretnek gúnyolni. Ne engedd, hogy ez félrevezessen! Ne engedd, hogy ez eltévelyítsen!

1Kor 1:18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

„Miről beszélsz? Micsoda régi babona! Még hiszel a mesékben? Te komolyan gondolod ezt a Krisztus dolgot? Ezt a kereszténységet? Miről beszélsz nekem? Ne viccelj velem!” Nekik bolondságnak tűnik egy kereszt vérrel, szenvedéssel, halállal, fizetséggel, fájdalommal. A bűnről szól az egész, és aztán a szabadságról. Ők azt mondják: micsoda ostobaság! „Aranykereszt a nyakban? Az elmegy.” Rendben van, ha te azt hordasz, de nekik semmit nem jelent és értéktelen. Erről beszél ez itt: a keresztről való beszéd bolondság nekik.

Nekünk nincs mit szégyellnünk ebben, mert nekünk ez hatalom, nekünk ez Isten ereje, nekünk ez élet, nekünk ez szabadság. Nekünk, amikor küzdünk valamivel, akkor visszanézünk arra a fizetségre, és azt mondjuk, mégis szeret Isten. Minden bajom közepette visszanézek a keresztre, és azt mondom: mégis szeret Isten.

Egy hívő azt mondta: Isten nem szól hozzám. Ha hívő vagy és olvasod az Igét, és imádkozol, akkor bizonyos vagyok benne, hogy Isten beszélni fog hozzád. Ám ha nem is élnéd ezt meg, igen, Isten beszél hozzád.  A kereszten azt mondja: szeretlek. Ez az üzenete: szeretlek. Akár hallod, akár nem, elég a keresztre nézni, és azt mondani: „Isten szeret engem, a javamat akarja. Ő az én oldalamon áll.”

Ne dőljünk be a gúnyolódóknak. Tele van ezzel a világ. 2Pét 3:3-4,8 azt mondja, hogy ne engedd magad félrevezetni. 1. Zsoltárban azt mondja: ne ülj a gúnyolók székébe, akik könnyen ítélgetnek mindenkit, mert magukat nagyobbra tartják mindenkinél. Nem kell egyetértened vele. Amikor gúnyolódik a gyülekezettel, a hiteddel, a bibliáddal. Nincs igazuk!

Nincs igazuk, mert azon az éjszakán nagy sírás volt Egyiptomban. Nem volt ház, ahol ne lett volna halott, kivéve ahol a vért rajta volt a szemöldökfán. Ez komolyabb, mint azt az emberek hinnék, és az emberek nem tanulnak abból, ami történik. Még a közelmúltból sem. A vérnek ott kellett lennie.

Azon gondolkodtam, hogy ott lehet egy zsidó ember, megeszi a páskabárányt a családjával, és azt mondja: olyan ciki felkenni a vért. Mi történik? Meghal az elsőszülött. „De ő zsidó!” Nem tette fel azonban a vért. Ez számít: a vér, az, hogy hiszek az áldozatban, megvallom ezt, és azt mondom, hogy igen, ez az enyém. Ez olyan, amit merjünk megvallani a szívünkben: „Igen, Isten megtisztított engem. Nem kell egyetértenem a gúnyolókkal.” Mert amikor jön a csapás, akkor

1Kor 1:20a Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója?

Hol vannak az okos tojások, amikor jön a nehézség? Hol vannak a bőcsködők, amikor jön a nehézség? Hol vannak azok, akik villogtak azzal, hogy mekkora IQ-juk van, hogy mennyit tudnak, hogy hány diplomájuk van? Aztán eltemetik a gyereküket. Aztán mit tudnak mondani? Isten nélkül nincs reménységük, és nincs továbbmenés szabadsággal, hanem hordozzák a terhet egész életükben, mert nincs válasz. Mert nincs válasz egy Személyben.

Pál itt Ésa 33:18-ból idéz. Az arról szól, hogy a bölcs ember mit tud arról, hogy honnan jönnek a nehézségek, és hogy hogyan kell bánni velük. E világ okos embere hogyan tudná megmagyarázni Isten munkáját ebben a világban?

Ki tudná megmagyarázni, hogy a zsidók kijöttek Egyiptomból? Hogyan? Hogy történhetett meg? Isten munkája. Hogyan történhetett meg majd kétezer év szétszóratás után 1948-ban, hogy újra állam lettek? Nincs más magyarázat rá, csak Isten munkája. Csak Isten keze. Nem tudsz más választ adni rá. Sokféle magyarázat lehetne, de nincs rá magyarázat. Mit tud e világ vitázója, okosa erről? A gúnyolódó ember mit tud erről?

Ne fogadd el a lekicsinylő hazugságot! Ez nem régi dolog! Ez nem lejárt dolog! Ez nem a múlt része, amit magunk mögött hagytunk, mert olyan modernek vagyunk, hanem ez valós a mai nap. A természeti ember az Igére, az evangéliumra, arra, hogy Jézus megfizetett érted, és meg akar menteni téged, mindig azt mondja: mi ez? Aztán elfordul az egésztől.

Rendben, megteheti, de amikor jön az ítélet, amikor jön Isten haragja, akkor van még valami: Isten haragja elfordul tőlünk, mert Krisztus vére a mi betakarásunk, az a mi védelmünk, az a mi gondoskodásunk. Ezért annyira fontos, hogy Róm 10:9 a szívünkkel hiszünk, és aztán a szánkkal megvalljuk: Jézus Krisztus az én Megváltóm. 1Ján 4:2,15 ugyanez, és 2Ján 7-ben újra és újra azt mondja, hogy megvalljuk ezt. Ez drága nekünk és szabadok vagyunk. Ne szégyelljük! Ne féljünk ettől!

Amikor imádkozunk, akkor ez igenis a miénk. Mi hiszünk és bízunk. Amikor imádkozom, akkor a kiindulópontom nem az: „Ó, bárcsak elfogadna Isten! Akkorát buktam, biztos nem fogad el.” Nem! Honnan indulok? Jézus Krisztus megfizetett értem. Én szeretett vagyok az Ő kegyelmében. Elfogadott. Isten hall engem és válaszol nekem, mert hiszek a vér hatalmában.

Amikor valaki megbánt engem, akkor hol van az én válaszom? Honnan jön a megbocsájtásom? Onnan, hogy Krisztus megfizetett.  Ezért is megfizetett. Meg tudok bocsájtani és tovább tudok menni.

Ha nem tudok megbocsájtani hívőként, az nagyon egyszerű. Az egyszerűen annyit jelent, hogy nem hiszek Krisztus vérének a hatalmában. Nem nagy ügy, csak ennyi. 🙁

Isten azt mondja: „Bízz Bennem! Bízz az Én munkámban! Merd kitenni a vért – egy értelemben. Merd kimondani, hogy hívő vagy! Nem szégyelld, hogy hívő vagy.” Mit jelent az a halacska az autódon? Olyan könnyű azt mondani: sokat pecázom. 🙁 Olyan ciki kimondani? Mi az a könyv? „Ez csak egy szótár.” Annyira könnyű elfogadni a nyomást, szégyellni elővenni a Bibliát a metrón és olvasni, vagy valami ilyesmi.

Annyira könnyű így élni és így gondolkodni, és befogni a számat, és nem megvallani, és nem szembemenni a nyomással, és nem azt mondani: „Nem érdekel. Jézus Krisztus, Isten Fia meghalt értem, megmentett engem. Az Ő vére megmosott engem, tiszta vagyok, és jogom van, hogy Istennel járjak. Az ellenségnek nincs joga hozzám, azért mert Krisztus megszabadított engem.” Olyan könnyű csak nem járni ebben.

És olyan könnyű járni ebben! Ez a bizalmunk. Merjünk így járni! Amikor kommunikálunk, akkor merjük kitenni ezt. Amikor valami bajunk, valami konfliktusunk van, akkor merjük elővenni ezt. Amikor valaki megnyílik, merjünk szolgálni felé ezzel. Amikor valakinek szüksége van, akkor megint csak ez a válasz. Csak újra meg újra merjünk bízni Krisztus vérének a hatalmában; személyesen, aztán másokra is. És éljük így az életünket! Ámen.

Kategória: Egyéb