Az előző üzenetben (2014.09.28. de. P. Kende: A hívő mindenkor az Úrral ünnepel) beszéltünk arról a sokfajta ünneplésről, ami a Krisztus Testében a számunkra. Nagyon lenyűgözött, amit Isten adott nekünk abban az üzenetben. A minap az egyik ünnepünk a bibliaiskolások Gólyabálja, a másik Mánuel és Lili esküvője volt.
Arra gondoltam, hogy nekik ez milyen nagy lépés, ahogy előremozdulnak abban, hogy Krisztust követik együtt, és Isten elhívásában járnak. Ez nagyon tetszik nekem. Mert olyan emberek vagyunk, akik nem csak az emberi örömet látjuk ebben az egészben. Eféz 5-ben azt olvassuk, hogy a házasság nem csak az emberi választásról szól, hanem Isten a házasságot képként választotta, és nagyon megtiszteli. Azt mondta, hogy ez olyan, mint ahogy Krisztus szereti a gyülekezetet. Úgyhogy, amikor ezt látjuk, akkor örvendezünk benne, beszélünk és tanulunk róla.
1Tim 4:3-ban azt olvassuk, hogy vannak olyanok, akik megtiltják a házasságot. Azt is mondják, hogy egyedülállónak lenni szent dolog, házasnak lenni pedig nem. Mi nem így vagyunk, nem ezt tanítjuk. Ez nagyon tetszik nekem, mert nagy örömet látunk ebben. A házasságban nagy tanulási folyamatok is vannak, és ez nagyszerű, ha Isten elhív erre. Nagyon tetszik, mert ez több, mint amit a társadalom lát benne. Mi látunk benne valamit, ami mélyebb, ami több, mint amit egy keserű, csalódott, cinikus ember látna. Hála Istennek ezért!
—
Róm 8:1 Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak,
Nagy és erőteljes Igevers ez mindnyájunk számára, akik hívők vagyunk. Néhány fordítás hozzáteszi ezt a másik részt is:
Róm 8:4b akik nem test szerint járunk, hanem a Szellem szerint.
A valóságban a „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak”után nincs semmi hozzáfűzve, nincs semmi feltétel. Nincs minősítés. Ez olyan, mint egy korlátlan felhatalmazás. Nagyszerű!
Viszont néha megijeszti az embereket, különösen az olyanokat, akik szeretnének irányítani másokat. Mert ha látod ezt a verset, akkor az irányítás kicsúszik, leesik rólad. Senki nem tud irányítani többé, mert ez túl sok szabadság. Néhány ember úgy érzi, hogy több irányításra van szükségünk egymás életében, és nem adhatunk egymásnak ennyi szabadságot.
„A keresztényeknek szükségük van nagyobb korlátokra!” – a mi bűnös bűntudatunk egyetért ezzel, és azt mondja: „Immár nincs semmi kárhoztatás, kivéve, ha van. Kivéve, ha jó okot adok rá, kivéve, ha tényleg elszúrom. Kivéve hétfőn, kedden… és vasárnap. Nincs kárhoztatás, kivéve ezeken a napokon.” Néha az emberek ezt a magyarázatot adják, és azt mondják, hogy van a kiegészítés. Mi hisszük, hogy az nem része az eredeti kéziratnak.
Sőt a magyar Károli fordításban nem is írja hozzá ezt: akik nem test szerint járunk, hanem a Szellem szerint. Nem mondjuk így: „Nincs kárhoztatás, ha tényleg, ha valóban a Szellem szerint jársz. Egyébként biztos, hogy a Szellemben jársz? Valóban biztos vagy benne?” Ez nagyon vicces, mert néhány ember ezt a verset – Róm 8:1 – megcsavarja. A vers úgy kezdődik: Nincs kárhoztatás…; és aztán kicsavarják, kifordítják, és azt mondják: „Nincs kárhoztatás, kivéve téged!… és ez mindenkire vonatkozik.”
Ez őrület, mert a vers tisztán azt mondja: Nincs kárhoztatás azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Jézus Krisztusban vagy? Ha igen, halleluja! Jézusban vagyunk, és ez nagyszerű. Nagyon szeretjük ezt, és izgatottak vagyunk efelől. Örömünk van, mert ez csoda, hogy Jézus Krisztusban vagyunk, és emiatt nincs kárhoztatás.
Mi a kárhoztatás? Vádaskodás, megvádolás. Ez úgy hangzana: „Szerintem te ezt rosszul csinálod! Szerintem hibáztál, szerintem elbuktál. Ez a te hibád. Szerintem nem vagy felkészült. Milyen rossz az, amit csinálsz! Tényleg az!” A kárhoztatás még rosszabb ennél. A kárhozatásra a görög szó a katakrima, ami azt jelenti: meg vagy ítélve. Nem csak az, hogy meg vagy vádolva, hanem már vége is, van ítélet, és fellebbezésnek helye nincs. Nincs elengedés hamarabb jó magaviselet miatt, hanem vége.
Benne van ez az érzés: „Tudod mit? Csak fel kéne adnod, és elvonulni egy zugba meghalni, mert nincs már semmi számodra.” Ismered ezt az érzést? Szerintem mindannyian ismerjük. Mindannyian ismerjük ezt az érzést: „Csak fel kéne adni, mert nincs már semmi remény számomra. Nincs helyreállás ebből. Ez soha nem tudom megjavítani. Ennek itt vége van. Vége! Ez túl nagy bukás. Nagyon helytelen.” A tökéletes vers erre:
Jób 2:9 A felesége pedig azt mondta neki: Erősen állsz-e még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg Istent, és halj meg!
Ennek a nőnek biztos az volt a második neve, hogy Sátán, mert teljesen Sátántól szólt. Ez Sátán szíve. Itt olvashatjuk ezt: „Átkozd meg Istent, és halj meg! Add fel! Túl késő számodra, már semmit nem tudsz megjavítani. Dolgozhatsz, amilyen keményem csak tudsz, de ezt nem tudod megjavítani. Ez már soha nem fog megfordulni.” Halljuk ezt a hangot.
Halljuk ezt a hangsúlyt nagyon sok beszélgetésben. Például egy házasságban lehet kárhoztatás. Hallod ezt, amikor remény nélküli kommunikáció van egy barátságban; vagy szeretet nélküli szavak hangzanak el a gyülekezetben, akkor hallhatod ezt a hangsúlyt: „Csak add fel, és halj meg! Semmi reményed nincs.” Amikor a megváltás alapjai nélkül gondolkodom, amikor nem a kereszttel gondolkodom, és nem Isten bevégzett munkájával, akkor így kommunikálok, és akkor nagyon könnyen kárhoztatok, és könnyen leírom az embereket.
Sátán a vádló, görögben a diabolosz, ami azt jelenti: vádoló, valaki, aki kárhoztat, valaki, aki rágalmaz. Ez az ő munkája. Amikor az Atyára nézel, ki Ő? Ő nem a vádoló, hanem Ő a minden kegyelem forrása, 1Pét 5:10. Amikor Jézusra nézel, 1Tim 2:5, akkor látod, hogy Ő a közbenjáró Isten és mi közöttünk igazságban, és a Szent Szellem Ján 16:13 Krisztusról beszél hozzánk, Őt dicsőíti, és igazságot szól felénk. Ez nagyon más. Ez nem a vádolás, nem a támadás. Ez nem próbál kibillenteni az egyensúlyodból, hanem próbál megalapozni, és megerősíteni. Ez a mi Istenünk, Aki értünk munkálkodik. Ez nagyon is más.
Jel 12:10 az ördögöt az atyafiak vádlójának nevezi. Ott a szó kategorosz. Mit jelent ez? Ha megvádolnám a testvérem valahol magunk között, az nagyon rossz lenne alapból, de mi lenne, ha mindenki előtt tenném? Mindenki előtt mondanám róla: „Van valami ennek az embernek az életében, ami szégyenteljes! Hadd olvassam fel a listát!” Ez a szó ezt jelenti. Ez az ördög, valaki, aki megvádol minket az agorán, a piactéren, a közösségben. Ez az, amit Sátán tesz. Azt mondja: „Ez az ember akar lenni a bibliaiskola igazgatója, ő a pozíciódat, a jó kis „zsíros állásodat” akarja. Csak nézz rá, ahogy mosolyog! Ismerjük ezt a mosolyt!” Ez az, amit Sátán csinál, vádol minket egymás előtt. Folyamatosan teszi, kiteregeti a szennyest.
Amikor Bakuban éltem, láttam, hogy Baku a kreatív építészet városa. Mert azt építesz, amit csak akarsz, és senkit nem érdekelnek az engedélyek. 🙂 Építesz valamit, és addig építgethetsz hozzá, amíg össze nem omlik az egész. Nagyon érdekesen néz ki. Az egyik jellegzetesség a szárító zsinórok, amik szemközti ablakból nálad voltak rögzítve. Egy csigán át ki tudtad húzni a kimosott ruháidat, hogy a szélben lengve megszáradjanak. Sátán ugyanezt csinálja, csak a koszos ruháiddal. Kiküldi, és azt mondja: „Nézzen ide mindenki! Milyen gusztustalan! Szörnyű!” Ez Sátán munkája. Ezért ő a vádló. Így dolgozik, és ő nagyon is elfoglalt.
Néhány emberből – csakúgy, mint Jób felesége – Sátán beszél. Látni, hogy Sátánnak kikiáltója a gyülekezetben, vagy a családodban, vagy a munkahelyeden. Isten ments, de ez megtörténhet. Ezért itt azt mondja nekünk Jak 3:10-ben, hogy ugyanabból a szájból jöhet áldás és átok. „Ó, te nagyszerű vagy! Hadd mondjak neked valamit arról az emberről! A munkámat akarja.” Ugyanaz a száj, de egyszer áldás jön belőle, máskor átok. Ez helytelen. Sátán azzal van elfoglalva, hogy mindenkit vádol mindenki előtt.
- Megvádol téged Isten előtt.
Azt mondja: „Nézz erre az emberre, nézz arra! Nézz mindenkire! Isten, nézz rájuk!” Ezt csinálta Jóbbal is. Azt mondta: „Hát igen, azért megy ilyen jól neki, mert megáldottad. Csak fegyelmezd meg őt, és utána átkozni fog Téged.” Mit tett? Jóbot Isten előtt átkozta. Nem volt benne semmi szeretet. Azt mondta, hogy nincs szeretet és nincs hit Jóbban.
Észrevetted Jób könyvében, hogy Isten nem változtatta meg a gondolkodásmódját Jób felől? Tudod, mit? Ez az egyetlen dolog, ami az örökkévalóságban számítani fog, mert Isten nem fogad el vádolást ellened, ha hívő vagy. Ezt honnan tudjuk? Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. Nagyon sok vers van még erre, de egyetlen másik sincs, ami ennyire jól összefoglalná.
Jézus a mi közbenjárónk. Sátán jön az Atyához, és azt mondja: „Nézz rá, Isten! Ő egy bűnös.” Vádol, de Jézus félbeszakítja, és azt mondja: „Nem! Nincs kárhoztatás, mert ez az ember az Enyém, ő Bennem van, ő hitt Bennem. Úgyhogy nincs kárhoztatás felé.” Isten soha nem fogadja el kárhoztatást ellened. Zsid 10:10 meg lettetek szentelve egyszer és mindenkorra. Egyszer és mindenkorra! Ez annyira lenyűgöző! Elképesztő, hogy soha nem lesz elfogadva a vádolás.
„Pásztor! Én szörnyen érzem magam.” Igen, ezt megértem, mert Sátán nem áll meg itt. Ő nem csak odamegy Istenhez és azt mondja valakiről, hogy bűnös, hanem odajön hozzánk is, és próbál minket nyomorulttá tenni. Hogyha nem tudja elvenni az üdvösségünket Isten előtt, akkor legalább próbál minket nyomorulttá tenni ebben az életben. Teszi ezt. Hogyan?
- Megvádolja Istent neked.
„Nézd meg Istent! Ő egy kemény gazda. Csak nézd meg a Bibliát! Nézd meg azt a terhet, amit rád rak. Csak nézd meg! Még van több is. Ez mind le van írva a Bibliában. Isten rosszat tesz veled.” Sok hívő elfogadja ezt a hazugságot, és törvénykező gondolatmenetbe térnek vissza.
Kegyelem által vagyunk megváltva, Eféz 2:8. Hittünk, és az Ő kegyelme megmentett minket. Ez az Ő kegyelme, ez nem a mi munkánk. Mégis azt olvassuk, hogy ugyanez megtörténik a galáciai gyülekezetben. Ők kegyelmi hívők voltak, és Sátán azt mondta: „Gyere! Gyere!” Gal 3:2-ben Pál azt írja: „Mi bajod? Miért arra mész? Miért abba az irányba mész? Ez nem jó. Ezt miért csinálod? Kegyelem által lettél megváltva. Miért próbálsz dolgozni most ezért?”
A törvénykezés az vádaskodás Isten ellen Sátántól a hívőnek. Azt mondja a hívőnek: „Akarsz tetszeni Istennek? Akkor dolgozz keményen. Mit csinálsz? Dolgozz keményen. Csak tedd! Teremj gyümölcsöt! Csinálj még többet! Imádkozz többet! Mennyit imádkozol naponta? Mennyit olvasod a Bibliát? Hány ember tért meg miattad múlt héten? Múlt hónapban?” Ez Sátán. Nem azért, mert ezek a dolgok rosszak, hanem azért, mert ő Istent vádolja be a hívő előtt.
Ezt teszi a hitetlennel is. Azt mondja az embereknek a médián keresztül, az újságokon keresztül, filmeken keresztül, amik mind úgy mutatják be Istent, mint olyasvalaki, aki nagyon messze van, mint valaki, akit nem érdekelsz. Ez hazugság, vádolás Isten természete ellen, az én véleményem szerint. Mert Ő eljött, megszületett emberként. Közel jött. Éppen a fordítja annak, mint ahogy bemutatják. Ez helytelen, ez vádolás Isten ellen. Eretnekség. Helytelen.
Ez a hitetlennek szól: Istent nem érdekled. Vagy: Istent nem lehet megismerni. Deizmus vagy agnoszticizmus. Ez az, ahogy az emberek gondolkodnak: Istent nem lehet megismerni. Ez hazugság. A mi életünk a bizonyság erre, hogy Istent meg lehet ismerni. Nekünk megvan a Biblia. Istent meg lehet ismerni. Volt egy kereszt kétezer évvel ezelőtt. Az Ő szeretetét, az Ő gondoskodását meg lehet ismerni. Ő ide született. Istent meg lehet ismerni.
Ez Sátán vádolása Isten jelleme és természete ellen. Ő azt mondja: „Csak higgy bennem. Nem tudom elvenni az üdvösséged, de nyomorulttá foglak tenni. Higgy nekem!” Úgyhogy mit tesz?
- Megvádolja az egyik embert a másik előtt.
Mindig ezt teszi. Ez a legegyszerűbb dolog a házasságodban, vagy a gyülekezetben, vagy a munkahelyeden, hogy kezdj gyanakvóvá válni. Lehet, hogy igazad van, lehet, hogy van rá okod. Ez a legegyszerűbb dolog: elkezdeni szégyenben élni. Pál hívő lett, amit 1Tim 1:13 így írt le: „Hívő lettem, de előtte keresztényeket öltem. Előtte olyan voltam.” Mennyi oka volt szerinted arra, hogy szégyenben éljen? Nagyon sok oka volt rá, de azt mondta: „Nem! Sátán nem fog győzedelmeskedni felettem! Csak azért, mert a másik ember előtt meg lettem vádolva.”
Ez történik velünk, hogy megítéljük egymást, és egyetértünk Sátánnal. Ezt mondjuk: Ez így helytelen, ezt így nem lehet csinálni. Ítéleteket dobálunk egymásra, mintha az lenne a munkánk. Egy nagy prédikátor ezt mondta: „Kedves Barátaim! Az ördög munkája az, hogy vádaskodjon. Ne vegyük el tőle a munkáját. Ne tegyük munkanélkülivé. Ne vegyük el a helyét.” Igaza volt, ne éljünk ebben.
Ezért mondjuk azt: ne élj hasonlítgatásban! Ez megtörténhet nagyon egyszerűen. „Kinek van nagyobb szolgálata?” „Azt hiszem, annak az embernek nagyobb szolgálata van.” Mindegy, mit gondolok, ha hasonlítok, akkor utálni fogjuk egymást. Így Sátán fog győzni.
- Sátán vádol téged magad előtt.
Tudod, miről beszélek? A rossz azonosság, bűntudat… „Mit csinálsz? Eleget teszel? Felérsz a saját mércéidhez? Elég jó vagy? Elég jól nézel ki? Persze, hogy tudod, hogy nem. Nem vagy tökéletes. Elég szellemi vagy? Elég keményen dolgozol? Elég felelősségteljes vagy?” Ez megint nem arról szól, hogy ezek a dolgok rosszak. 1Kor 15:10 tudom, hogy ki vagyok. Az vagyok, akinek Isten mond. Ez az, ami érdekel. Azt szeretném, ha Ő mondaná meg nekem, hogy ki vagyok, és azzal megelégszem. Ez nem az én mércéimről szól. Zsid 9:14 nem az én kemény munkám, vagy annak a hiánya.
Hogyan bánunk el ezzel? Hogyan nem adjuk a győzelmet Sátánnak? Hadd mondjam el! Sátán odamegy Istenhez (1), és azt mondja: „Nézz rájuk, ők mind bűnösök, mind rosszul csinálták! Kárhoztasd őket, ítéld meg őket, küldd őket a pokolba. Úgy értem, ők értéktelenek, haszontalanok. Ők nem szeretnek Téged.” Ez persze nem érinti meg Istent. 🙂 Azt mondja: Nem szeretnek Téged, ők a poklot érdemlik. Tudod mit? Isten nem hallgatja meg ezt. Ő ezt nem fogadja el.
Bátorítani akarlak, hogy erősítsd meg ebben a szíved, tudd ezt tényként, tanuld meg. Használjuk azt a szót, hogy kegyelem, de nem hangoztatjuk mindig. Viszont bármi, amit mondunk, az erről az alapról jön, Krisztus bevégzett munkájának az alapjáról. A gondolat az, hogy ennyire biztonságban vagyunk Isten kezében:
Ézs 26:3 Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.
Azt mondja: Ha bízol Istenben, Ő teljes békességben meg fog őrizni. Ez az én válaszom Sátán támadásaira: az én Atyám természete, az én Uram szeretete. Ez annyira nagyszerű!
Sátánnak igaza van egy bizonyos szinten, de utána eljutunk arra a szintre, ahol Isten szeret minket, és ott az ő hangját meg sem hallják. Nincs ott semmi. Ott nincs kárhoztatás azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak. Ez másik szint. Ez a válasz. Így élünk. Ez a valóság.
Sátán azt mondja: „Ez nevetséges. Nevetséges vagy!” Neh 4:4, 1Sám 17:8 a gúnyolás Sátán hangja. „Csak add fel, még mielőtt elkezdenéd! Mit gondolsz, mit fogsz így elvégezni? Mit gondolsz, mit fogsz tenni? Le vagy írva.” Ezt hogyan mondtuk? „Add fel és halj meg!”-érzés, ez az, amit ő kommunikál felénk. Figyelj! Mi ne beszéljünk úgy, mint Sátán, mert nagyon könnyen felvehetjük mi is ezt a hangsúlyt, a reménytelenségnek a hangját. Ezt mi is könnyen használhatnánk. Nagyon könnyen!
Itt jön be azonban az Atya a képbe, Ő a minden kegyelem Istene. Ez azt jelenti, hogy mindig van remény. P. Schaller nemrég prédikált erről, és azt mondta: Dicsekedjünk Istenben. Amikor halálos beteg vagyok, Istenben dicsekszem: Én bízom Istenben, Ő tudja, és én az Ő kezében vagyok. Mi van, ha meghalok? Akkor Őelőtte leszek, és nem fogok megszégyenülni. Isten előtt leszek, és azt fogja mondani: „Jól van, jó és hű szolgám. Megdicsőítettél Engem. Dicsekedtél Bennem.” Zsolt 44:8. Lehet, hogy meggyógyulok, történik egy csoda. Utána mi fog történni? Utána azt fogom mondani: „Igen, ez az az Isten, Akiben dicsekedtem. Akár élek, akár halok, Benne fogok dicsekedni.” P. Schaller azt mondta: Mit veszíthetünk?
Ez jó gondolat, hogy ne vegyük fel a reménytelenségnek a hangját. Ne vegyük fel ennek a hangját: Isten nem törődik veled. Mert Jézus a mi közbenjárónk, 1Tim 2:5. Ő a mi közbenjárónk. Ő törődik velünk minden nap. Ő mindig ott van az Atya előtt, és azt mondja: „Atyám! Ez az ember az Enyém! Ő igaz. Mert nekiadtam az Én igazságomat.” Ő törődik velünk. Sátán azonban meggyőzhet minket arról, hogy úgy beszéljünk, mint ő, mintha nem lenne remény, mintha Istent nem érdekelnénk.
Lehet még egy: Ma ennek nincs valósága az életemben. „Ez jó elmélet, pásztor, de mi van az életemmel holnap? Nincs semmi valósága.” Gondolkodhatnánk így, kommunikálhatnánk így, de ne tegyük ezt. Mert megvan nekünk a Szent Szellem, és Ő megmutatja nekünk Krisztust. Ő készen áll erre, hogy megmutassa nekünk Krisztust, hogy felkavarja a szívünket, hogy alkalmazza ezt a mindennapi életemben.
Ha megerősítem a szívem ebben, akkor tudom, hogy az Atya nem fogad el semmilyen kárhoztatást ellenem. Akkor másféle gondolkodásmódom van. A többi módnak, hogy Sátán vádol, hogy azt mondja: csak add fel, és halj meg valahol csendesen, annak vége lesz. Elveszíti az értékét és a hangerejét. És utána ez igaz lesz számunkra:
Jel 12:11 De legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük beszédével, mert nem kímélték életüket mindhalálig.
Ne beszéljünk úgy, mint Sátán, hanem halljunk az Atyától. Legyünk közösségben a Szent Szellemmel, nézzünk a Fiúra! Utána Sátán hangja elhalkul, már nem lesz érdekes.
Urunk! Köszönjük Neked, hogy Te olyan nagyszerű Isten vagy. Imádkozunk, hogy tedd ezt mindennapi valósággá számunkra, hogy tedd ezt csodálatos igazsággá a szívünkben mindig. Bízunk Benned Urunk, hiszünk Benned, számítunk Rád, tedd ezt valóssá számunkra. Add, hogy a szívünk megerősödjön ebben! Köszönjük Neked, Urunk!