Nemrég beszéltünk arról, hogy Sátánnak van némi mondandója (2014.09.28. du. P. Kende: Van jobb mondandónk is, mint Sátánnak!), és ne legyünk a szócsövei. Szeretném folytatni ezt a gondolatot.
Zsolt 55:22 (23) Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz.
Ennek az Igeversnek az újszövetségi párja:
1Pét 5:7 Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.
Merjük ezt hinni? Nagyon bátorító ez a gondolat, ugyanakkor kihívó is. Nem azért kihívó, mert ne lenne jó hír. Jó hír! Ez lenne a legjobb hír, ha Istennek adhatnánk minden gondunkat és minden terhünket. Azért kihívó, mert nehéz nekünk ennyire bízni.
Ez a rész – add az Úrnak a terhed – nagy kihívás. Valamiért mi úgy érezzük: minél többet aggódom emiatt, annál biztosabban megoldódik. Pedig valójában nem tudok tenni az ügyben semmit. Mégis úgy érzem, ha nem tudok tenni érte, akkor legalább aggódom felőle, és akkor már letudtam a felelősségem. Viszont nem ez a felelősségünk. Olvasunk erről Fil 4-ben. Ott azt mondja: Adjuk az Úrnak. Tudassuk Vele a kéréseinket.
A mi felelősségünk nem az, hogy aggódjunk a dolog felől, hanem a mi felelősségünk ez, hogy imádkozzunk felőle, hogy kérjük az Urat érte, és hogy Hozzá vigyük ezeket. Úgy hiszem, ha látok egy gyengeséget, ha látok egy problémát, ha látok egy bűnt másnál vagy magamnál, bárhol, akkor az én felelősségem elsősorban az, hogy imádkozzak érte. Ez az első, aztán megyek tovább: tehetek-e valamit? Hiszem, hogy Isten vezetni fog ebben, ha imádkozom érte.
Mát 24:6a Hallani fogtok majd háborúkról és háborúk híreiről. …
Most jövünk Ukrajnából, ahol van háború. Ez itt van a szomszédban. Amikor hallunk erről, milyen a szívünk? Hogyan gondolkodunk? A lvivi gyülekezetben vannak, akik az ország keleti feléből menekültek. Elvették a házukat, épp csak megmenekültek. Volt, akit börtönbe is zártak. Azért, mert protestáns, és akkor az azt jelenti, hogy „bizonyára nyugat-bérenc”.
Lehetne olyan a hozzáállásuk, hogy riadoznak, megbotránkoznak mindenen, de nem így vannak. Hanem arról beszélnek, azon gondolkodnak, azért imádkoznak: „Hogyan lehetnének gyülekezeteink Kelet-Ukrajnában? Hogyan növekedhetnénk ebben az időben a szolgálatunkban feléjük? Hogyan mehetnénk el oda?” Erről beszélnek. Ezért imádkoznak. Ezt szeretnék látni.
Nagyon fontos megérteni, hogy miről szól az, amit mondtam. Mert körül vagyunk véve hírekkel. Folyton látjuk, folyton belefutunk, egyfolytában találkozunk ezekkel. Rengeteg okunk van aggódni, rengeteg okunk van félni. Rengeteg okunk van! Ahogy Jézus mondja:
Mát 24:6a … Vigyázzatok, meg ne rémüljetek,
„Nehogy leuraljon benneteket a félelem!” Erre sok esélyünk van. Valaki egyszer felmérte, és – a pontos számokra nem emlékszem – az eredmény az lett, hogy egy átlagos ember egy napilapban a mai nap annyi információt olvashat, mint amennyivel az 1800-as években egy parasztember az egész életében találkozott. A gondolat valójában az, hogy annyi információt kapunk, hogy aggódhassunk, hogy ezzel teljen meg a szívünk! Igazából Isten azt mondja nekünk: „Add Nekem a terhed. Add Nekem minden terhedet!”
A világ azt mondja nekünk:
– Figyelj! Szeretnék adni neked valamit.
– Mi az?
– Némi teher. Aztán azért, nehogy eldőlj, adok minden oldalról. Hadd adjam neked!
Minden információ plusz teher, amivel nem tudok mit kezdeni, csak aggódni tudok felőle. Természetileg kizárólag az aggodalom marad nekem. Mert olyan információkat kapok, olyan dolgokat, olyan problémákat vág hozzám, amiben nem tudok megoldást találni. Ez azt jelenti, hogy nekem nem marad más, csak az aggodalom természetileg. Természetileg semmi más nem marad nekem. Isten azt mondja erre: „Ne gondolkodj így! Ne járj ebben! Ne töltsd meg a szíved ezzel!” Mert nagyon könnyen szólhat az életed erről: információ, félni valók, dogok, amikkel nem tudsz szembenézni. „Holnapután véget ér a világ!” – rendszeresen van ilyen ostobaság.
– Véget ér a világ!
– Miért?
– Mert a maják megmondták.
– Maja, a méhecske? Kire gondolsz? … A maják? Miről beszélsz? Kik azok a maják? Hol vannak? Ne viccelj már! Fenn sem tudtak maradni! Mit tudnak ők bármiről is?
🙂
A világ ezt csinálja: Aggódj! Ilyen vagy olyan módon terheket rak rád, és terheket rak rád, és terheket rak rád… Mit mond a világ egy nőnek? „Gyönyörűnek kell lenned! Tökéletesnek kell lenned!” Vannak ezek a szlogenek: Ragyogj! Az ember lánya felkel reggel, belenéz a tükörbe, és arra gondol: „Most ragyogni kéne? … Kösssz!” Ugyanez a férfiak felé így hangzik: Legyél menő!; és a poszteren kigyúrt felsőtesttel pózol egy fickó. Ránéz az ember fia, és hangosan felsóhajt: Szerintem nekem ez nem fog menni!
Mi ez? Teher. Elvárás. Tudsz vele kezdeni valamit? „Hát persze! Be tudom festeni az ősz hajamat.” Mi van azonban, ha már haja sincs az illetőnek? Mi van a pocakommal? Be tudom húzni, de nem egész nap. 🙂 Egész nap nem fog menni. Miért mondom ezt? Nevetünk ezen, de valóban így élünk. Tényleg látom ezt, ahogy nézem az embereket. Megy az ember az utcán, szembe jön egy szép nő, és emberünk: hasat be, mellet ki! Amint a nő elhalad, vissza a kényelmes pózba. 🙂
Arra gondolok, hogy mennyi terhet hordozunk. Mennyi lehet a szívünkben? Hány és hány ilyen elvárás van? „Legyél olyan, mint egy menő filmsztár!” Isten ments! Ne is gondolkodj ezen! „Legyél olyan!” – ezek terhek. Megvalósíthatatlan. Lehetetlen dolgok. Mégis teher. Miért? Azért, mert nem tudsz vele semmit kezdeni! Nem tudod megoldani. Nincs rá válaszod. Nem tudod megvalósítani. Úgyhogy teher, mert nem tudsz vele semmit csinálni, nem tudsz megszabadulni ezektől természetileg. Nincs kiutad. Az egyetlen kiutunk az, hogy az Úrnak adjuk. A világunk ezzel van tele.
1Ján 2-ben van egy nagyon mélyen szántó gondolatsor:
1Ján 2:16 Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése –, nem az Atyától van, hanem a világból.
Ez három dolog. Nem szükségszerűen fed le mindent, de mégis sokat elmond.
1) Az első gondolat: a test kívánsága.
Igazából mindaz, amire a test vágyik. Nem vagyunk aszkéták, de igazából, ha ezt megnézzük, akkor ez itt mond valamit, ami nagyon fontos. Vannak vágyak bennem, amik nem helyesek, amik nem viszik előre az életemet, amik nem visznek előre sem Istennel, sem sehogy. Nem adnak semmit nekem, és nem hoznak növekedést az életembe. A testnek a vágyai azok a dolgok, amiket nagyon kívánok, de mégsem visznek sehova.
Márk 4-ben olvasunk a magvető példájáról. Ott azt mondja: Van olyan mag, amelyik a tövisek közé esik. Hallhatom ezt az Igét, ezt az üzenetet, olvashatom a Bibliámat, élhetem az életem, Krisztussal van egyfajta kapcsolatom és Ő szól hozzám, de aztán jönnek e világnak a gondjai, jön a gazdagság csalárdsága, és – a görögben így mondja – az egyéb dolgok utáni vágy, és megfojtják azt az Igét. Aztán nem lesz gyümölcsöző. Gal 5:17-ben beszél erről.
A szívem vágyik dolgokra, és nem kell feltétlenül beadnom a derekam, mert vannak dolgok, amik nem visznek előre. E világ gondjai az aggodalmak, a problémák, és lehetnek ezek lehetőségek is, amiket a világ kínál, amik azt mondják neked: „Figyelj ide! Idenézz!” Tele van ezzel a világunk: „Ide figyelj! Nem nézhetsz máshova.” Nekünk az a válaszunk: „Igen! Én nézhetek máshova.” Zsid 12. Nézhetek Jézusra.
Nézhetek máshova. Csak azért, mert a világ kínál egy kiváló lehetőséget amott, ha Isten azt mondja nekem, hogy itt a helyem, akkor nem akarok amott lenni. Nem akarok odamenni, mert én az Úrra akarok nézni. Annyi minden van, ami azt mondja nekem: „Hé! Tudod jól, hogy vágysz erre. A szíved mélyén vágysz erre.” Ez a test vágya. Az a kívánság, amelyik magának akar, és magát akarja betölteni.
Márk 4:19 mondja még ezt is: a gazdagság csalárdsága. Na, ez érdekes gondolat! A gazdagsággal alapból nincs semmi baj. Tudod, mi történhet mégis? Az, hogy tele lesz az életed annyi mindennel, és annyi időt elvesz tőled ez a sok minden. Például játszani kell a kedvenc játékoddal, meg kell nézni a meccset a világ túlsó feléből, el kell utazni melegebb éghajlatra kicsit…
Ezekkel magukban nincs baj feltétlenül, szerintem, de tudod, mi történik? Az, hogy semmi más nem marad a szellemi dolgokra, csak a salak. Semmi más, csak a salak, a maradék. „Az a kis időm, ami még van? Ah, tudod, olyan fáradt vagyok! Még előkapom a Bibliám, mert azt mondják, hogy az fontos. … Belenéztem, ennyi. Letudtam ezt is.” Aztán nem érted, hogy amikor jön a próbatétel és a nehézség, akkor miért nincs erőd. „Miért nincs erőm a dolgokra?”
Márk 4:19-ben mond még egyet: az egyéb dolgok utáni vágy. Nagyon érdekes kifejezés. A görögben úgy hangzik: vágyakozni arra, ami még marad. Az azt jelenti: mindaz, ami még nincs meg. Mindig lesz olyan! Miért fontos ez nekünk? Mert a világ egy „csodálatos” rendszer arra, hogy megtöltse az életemet olyan dolgokkal, amikre nincs feltétlen szükségem – amikről nem feltétlenül kell tudnom, célokkal, amiket nem szükségszerű elérnem –, de ha ezekkel megtöltöm az életem, akkor nem valószínű, hogy nézni fogok Jézusra, hogy Ővele fogom elfoglalni magam.
Mit mondott a vers végén? Nem érik meg a gyümölcs. A gyümölcs nem éri el a teljességet. Luk 8:14 a gyümölcs nem éri el az érettséget. Édesapámék udvarában van egy fügefa. Nő, vannak levelei, terem gyümölcsöt. Minden évben van rajta gyümölcs, minden évben próbálkozik. Így van „programozva”, próbálkozik, de Magyarországon nem mindenhol tud megérni. Úgyhogy ott zöld marad, és éretlen. Nem tud beérni. Mindent végigcsinál, de nincs igazi gyümölcs. Nincs eredmény, és ilyen ez is.
Azt mondja: figyeljünk oda, vigyázzunk ezzel. Mert a világ erre apellál. A világ tudja, hogy van benned igény, és a világ tudja, hogy mit mondjon neked, hogy megválaszold. Hívőkként ne kommunikáljunk így, ne éljünk így: „Hej, de jó, hogy látlak, drága testvérem! Figyelj! Van itt némi teher a számodra. Szeretném, ha így élnél. Neked se legyen jobb, mint nekem.”
Hívőkként – Isten ments! – megtehetjük, hogy terheket rakunk egymásra, elvárásokat, olyan információt, amire a másiknak nincs szüksége. Az Úr adott nekem egy terhet, hogy imádkozzak. Nekem megmutat valamit, hogy szolgáljak, de lehet, hogy nem a másik dolga. Lehet, hogy nem rá kell tennem. Lehet, hogy nem neki kell, hanem az én dolgom eljárni benne.
Lát valaki egy szükséget és azt mondja: „Valakinek valami baja van a gyülekezetben. Valakinek csinálni kéne valamit! Valakinek tennie kéne valamit az ügyben! Hallod, mit mondok? Azt hiszed, hogy véletlenül mondom neked? Valaki csináljon már valamit! A gyülekezetnek csinálnia kéne valamit! A gyülekezetnek tennie kéne valamit az ügyben!”
Aztán azt mondja: „Jól van! Megtettem a munkámat. Kész vagyok.” Pedig lehet, hogy az Úr azért mutatta meg neki, hogy tegyen valamit az ügyben, hogy szolgáljon az ügyben. Lehet, hogy az Úr azért vitte őt oda. Nem azt mondta elvontan: Valakinek csinálni kéne valamit valamikor valahol! Hanem személyesen, konkrétan mondja. „Lehet, hogy nekem kéne tenni valamit? Lehet, hogy az Úr azért mutatta meg nekem!”
2) A szemek kívánsága. Mindig ez a vers jut eszembe:
Mát 5:28 Én pedig azt mondom: Mindenki, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele az ő szívében.
Valaki mesélte nekem, hogy ki volt rakva egy plakát egy nővel, és az önkormányzat kérte, hogy vegyék le, mert nagyon sok baleset történt. Mert az emberek nem oda néztek, ahova kellett volna. Most nem csak arról beszélek, ami a szívben van és onnan ered, hanem arról, amivel táplál minket a világunk. Ennek óriási hatása van az életünkre, és nem vehetjük félvállról.
Márk 4:24-ben azt mondja nekünk az Úr: Vigyázz, mit hallasz! Én úgy mondanám: „Vigyázz, hogy mit látsz! Vigyázz, mit hallasz! Legyél óvatos ezzel!” Nem mindent választhatsz meg, de van, amit megválaszthatsz.
Arra gondoltam, Krisztus Testének tagja vagyunk, és az Ő vére megmosott minket, és ezt akarom hallani, ezt vágyom hallani. Miért? Azért, mert jobban szeretném megtölteni a szívem azzal, ami élő, ami igaz, ami gyönyörű, ami szent, ami csodálatos, ami Krisztusnak a gondolata. Ez a vágyam igazából. Azért, hogy azzal lehessen tele a szívem, aminek értéke van. Mert van, aminek van értéke. Van, ami gyönyörű, van, ami igaz, van, ami tiszta, van, ami értékes.
Fil 4:8 – ezért szeretek beszélgetni hívőkkel, közösségben lenni, megkérdezni: „Hallottál valamit az Úrtól mostanában? Beszélgessünk valamiről, ami felépített.” Mert biztos vagyok benne, hogy az interneten valamelyik közösségi oldalon találhatsz negatív kijelentést a gyülekezetről. Nem tudom, mert nincs időm megnézni, de biztos vagyok benne, hogy van ilyen. Te döntöd el, hogy mit hallasz, mire figyelsz, és mit olvasol. Vigyázz! Nem én mondom, hanem Márk 4:24-ben az Úr mondja: „Vigyázz, mire hallgatsz! Vigyázz mire, figyelsz!” Könnyű elfogadni. Nehogy azt hidd, hogy nincs hatással rád! Vigyázz ezzel, mert a világ tudja, hogy mi az, amit megetethet veled.
Valamikor a fiammal voltunk valahol, ahol nagyon kevés tennivaló volt, de volt egy TV csatorna vásárlási programmal. Borzasztó volt! A legostobább, legkevésbé szükséges, valószínűleg legrosszabb minőségű tárgyak a világban. Megnéztük, és után úgy éreztem, hogy meg kell vennem, nekem kell olyan. Miért? Ott van valami, aminek semmi értéke, semmi valósága, alig valamire jó, valószínűleg még hamar tönkre is megy, de azért, mert megnéztem azt az adást, úgy vagyok vele: „Nem tudok élni nélküle! Az életem e nélkül nem teljes. El is magyarázták, úgyhogy mostmár nyilvánvaló.”
Figyelmeztetlek erre: Amikor elmész moziba és megnézel negyed órányi reklámot, tényleg azt hiszed, hogy nincs rád hatással? 1Móz 3:1-6 Sátánnak nem kellett ennyi se Éva felé. „Csak nézz ide! Neked van kitalálva!” Ennyi kellett! Tényleg azt hiszed, hogy nincs hatással a szívedre? Tényleg azt hisszük, hogy nem fog megváltoztatni valamit? Vigyázzunk ezzel: a szemek kívánsága.
3) Az élet büszkesége, az élet nagyképűsködése, az élet büszkélkedése, a nagyképűsködés.
Sepsin tanultam erre a kiváló szót: bőcsködés. Nagyképűsködj! „Nekem ez menni fog! Én ezt meg tudom csinálni!” A világ ezt mondja nekünk. Üres nagyképűsködés, és dicsekvés. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Nekem van valamim, ami jobb a számodra.”
Azt olvassuk az evangéliumokban Luk 11:46 Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Ti vagytok azok, akik összekészítik a terheket, de aztán egy ujjal sem akartok hozzányúlni. Még csak rájuk sem adjátok. Hanem csak azt mondjátok: vedd fel mind!” Ilyen a tövényeskedés, a vallásoskodás, az elvárások, a közösségi nyomás, a társak nyomása.
Beszéltünk erről Ukrajnában. P. Schallernek volt egy bizonysága. Volt egy barátja a hívő élete elején. Az ember azt mondta: Dicsőség az Úrnak!; és közben ránézett: Igaz?! Mit csinált ezzel? „Ha szellemi akarsz lenni, akkor te is azt mondod, amit én!” Csak tette rá a terhet. „Csináld! Legyél olyan, mint én!” Nagyon sokszor ez történik.
Könnyű ezt tenni, Jézus nevében azt mondani: „Ha igazán szellemi lennél, akkor meglenne ez vagy az az ajándékod. Ha igazán szellemi lennél, akkor …”; és csak rakni egymásra a terheket. Amikor Jézus eljött, akkor mit mondott az asszonynak Ján 8-ban? „Én sem kárhoztatlak téged.” Levette a terhet róla, és aztán azt mondta: Menj, és ne vétkezz többé! Viszont először levette a terhet. Miért? Luk 9:56 Ő nem azért jött el, hogy elítélje az embert, hanem azért, hogy megmentse az embert. Ő azért jött el, hogy levegye a terheket rólunk, hogy levegye a félelmet rólunk.
1Kir 12:10-ben a királynak a barátai azt mondták: „Ne azt csináld, amit ők mondanak! Csináld azt, amit mi mondunk.” Azt csinálta, amit a barátai mondtak, és a királyságának a 70%-át elveszítette egyetlen rossz döntés miatt. Azért, mert hallgatott erre a nyomásra, mert felvette a terheket. Neh 4:10-ben azt olvassuk, hogy a teherhordozók ereje fogytán. Miért? Mert nem erre lettünk kitalálva. Nem véletlen, hogy Isten azt mondta nekünk. (Zsolt 55:22, 1Pét 5:7)
Mi a legnagyobb terhünk? Szerintem a legnagyobb terhünk a bűneink, a hamisságaink terhe, a hazugságaink, mindaz, amit tettünk, és a bűntudat, ami ebből következik. Igazán a bűntudat nem más, mint ez a fajta aggodalom egy teher miatt, amivel nem tudok elbánni. A bűnömnek van egy terhe, és nem tudok elbánni vele. Az aggodalmam – ezt hívjuk bűntudatnak – Zsolt 32:5 Isten elvette a hamisságaink terhét. Ezt csinálta Jézus, eljött és levette a terhet.
Hívőkként könnyen lehetnénk olyanok, akik terheket aggatunk egymásra, és aztán félelemmel jövünk a gyülekezetbe. Lehetne, hogy valaki úgy jön el, hogy megvárja a dalszolgálat végét, és csak akkor lép be, akkor is lehajtott fejjel, nehogy találkozzon valakivel, leül hátra, és amint hallja, hogy pásztor azt mondja: ámen; már megy is, mintha kilőtték volna.
Miért? „Még a végén összetalálkoznék azzal a pásztorral! Az olyan szent! Csak rám fog kerülni a teher. Rám fog nézni azzal a hideg tekintetével kárhoztatóan, és azt fogja mondani nekem: Testvérem, legyél szent, ahogy én az vagyok.” Ez majdnem olyan rossz, mint amikor elolvasom a plakáton: Ragyogj! „Legszívesebben megdobálnám paradicsommal. Hagyjatok engem békén! Nem kell nekem még egy teher. Köszönöm! Minek jöjjek gyülekezetbe?” Ha így működne – Isten ments! –, akkor tényleg nem lenne érdemes.
Viszont a társadalmunk igazából ezt csinálja. Nagyon sok motiváció ilyen az életünkben. Nagyon sok ember így működik. Van rosszfajta teher, a bűntudat, ami lóg a hátamon, és nem hagy előre menni. A múltam, mindaz, amit csináltam, visszahúz engem újra meg újra. Hiába minden. Végre lépnék valamit, és visszahúz a terhem.
Aztán van olyan teher, amit jónak tekintenek. „Mert ez előrehúz, és megyek előre.” Például: „Legyél jó! Legyél tökéletes!” Jézus azt mondja nekem: Ez így is, úgy is csak teher. Ez teher máris. Akár előre húz, akár vissza, ez csak egy teher. Aminek nincs jogosultsága az életedben, aminek nincs valósága, nincs értéke. Nem kell így élni az életed.
Nem könnyű így gondolkodni? „Ha egy nap nem te vagy a legjobb a szolgálatodban, akkor akár el se gyere! Ha nem te vagy a legszentebb a gyülekezetben, akkor akár el se gyere!…” Így működhetne, és azt mondhatnánk: „Ez jófajta teher, ez motivál! Ez előre visz engem!” Ez azonban nem az a teher, amiről az Úr beszél. Ez senkinek sem ad mást, csak aggódást. Ez nem ad nekem mást, csak űzöttséget. Ez nem ad nekem mást, csak fáradtságot. Ez nem ad nekem mást, csak végül csalódottságot. Vigyázzunk ezzel!
Ne gondolkodjunk így! Mert létezik egy természetfeletti út a számunkra, és az az imádatnak az útja. Az a Jézusra nézés útja, az az igazságnak az útja, az az Igének az útja, az a szeretetnek az útja. Ahogy Ukrajnában voltunk, a szeretet a testvéreinkkel a különböző gyülekezetekből, az egység a szívünkben, a látás, a missziók, a léleknyerés, az Ige, és az, ahogy egyet tudunk érteni ebben, és az öröm – annyira szükségünk van erre!
Ne értsünk egyet a világgal! Nekünk annyival jobb üzenetünk van! Azt mondja: Vesd a terhed az Úrra, Neki gondja van rád. Vesd minden aggodalmad Őrá. Neki gondja van rád. Ne fogadd el a világ terheit! Minek? Miért kéne nekem úgy élni, ahogy a világ elvárja? Miért kéne nekem a világ módján járnom, úgy gondolkodnom, azt tennem, aszerint beszélnem? Miért lenne olyan a házasságom, mint ahogy a világ gondolja? Tényleg miért? Az életünk nem erről szól.
Az életünk nagyobb. Ez akkora csoda, hogy Isten nem terheket rak ránk! Ján 17:11,14 a hívőnek mindig ez a gondja: Hogyan éljek úgy a világban, hogy nem a világból való vagyok? Egy értelemben ez egyszerű. Egy értelemben. Nézzünk Jézusra, és engedjük, hogy Ő megszabadítson! Adjuk oda Neki a terheinket.
Ha visszaveszem valamiért, azért, mert valaki nyomást helyez rám, vagy láttam valamit, amit nem kellett volna, vagy jött egy kívánság a szívemből… akkor újra odamehetek Hozzá, és megint Neki adhatom, megint Őrá vethetem, megint kérhetem Őt: „Uram! Kérlek, vidd! Szabadíts engem!” Ámen.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hadd járjunk ennek a valóságában, hadd legyünk szabadok, hadd ne éljünk a terhek vissza- vagy előrehúzása alatt, hanem hadd járjunk a Te terheddel, az más. Te nem úgy adsz terhet, mint a világ, Te nem reménytelenségre adsz terhet, nem arra adsz terhet, hogy kétségbe essünk, nem úgy adsz terhet, hogy azzal ne tudnánk mit kezdeni, hanem elmondod nekünk, miként járjunk, hogyan gondolkodjunk, mit tegyünk. Urunk, köszönjük Neked!
Ámen.