Dicsőség Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának, a mi Urunknak és Megváltónknak, a mi Istenünknek, Aki legyőzte a bűnt a kereszthalálában és legyőzte a halált a feltámadásában!
Bevezetésképpen Márk 1-ben van két vers. Aztán János evangéliumában folytatjuk. A szűkre szabott időbe a Bibliából minél többet próbálok beletenni.
Márk 1:14-15 Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.
Biztosan olvastad már Márk evangéliumát. Elég gyorsan rátér a lényegre. Mert tényleg sok mindenről beszélhetünk a Bibliával kapcsolatban, de ha már sok mindenről beszélhetünk, akkor beszéljünk a lényegről. Az egyik lényeg az, hogy elközelített az Istennek országa. Most nincs itt Isten országa, most imádkozunk: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Úgyhogy azt mondja itt Jézus, hogy betelt az idő. Isten országa nagyon közel jött mindenkihez. Úgyhogy amit most tennetek kell, az az, hogy forduljatok Istenhez, és engedjétek meg, hogy Ő bánjon veletek. Vegyétek számításba Istent az életetekben.
Legyen egy ajtód, legyen egy ablakod Isten felé! Az a helyzet, hogy mi emberek nagyon szeretünk bezárkózni az otthonunkba. Isten jól ismer bennünket, és ezért azt mondja: „Legyen egy nyitott ajtód, legyen egy nyitott ablakod Felém! Fordulj el magadtól, és fordulj végre Felém.” Úgyhogy ez volt az evangélium, amit Jézus mondott.
Azt is mondja még: Higgyetek az evangéliumban! Mi tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus Személye maga az evangélium. Az Ő neve Immánuel: Velünk az Isten. A fogantatásától az életének minden apró részletén át, a keresztre feszítésen át a feltámadásáig minden Istenről tett tanúbizonyságot. Úgyhogy Ő volt az első, Aki Isten örömhírét hirdette az embereknek.
Igazából ez a mai nap sem változott. Hívőként újra és újra hallanod kell az evangéliumot. Nem is beszélve arról, hogy én nem tudom, kinek van üdvössége. Úgy értem, nem tudom, hogy ki az, aki befogadta Jézus Krisztust, mint Megváltót. Nem tudom, hogy Isten országában vagy-e. Nagyon szeretném, mert ez Isten akarata, ez Isten terve. Isten a Szent Szellem által a Bibliában nagyon világossá teszi ezt az evangéliumot.
Ez az üzenet az evangéliumról fog szólni, és még egy lényeges dologról, de azt majd később árulom el.
Ján 5. – kicsit belelátunk az evangéliumba, amit Jézus hirdetett.
Ján 5:20-23 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; … Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
Tehát Isten, az Atya elküldte a Fiút a szeretete miatt, hogy a Fiú mentse meg ezt az elveszendő világot. Isten folyamatosan munkálkodik ebben a világban. Isten elsődleges munkálkodása az, hogy megmentse az embereket, hogy megmentse őket a bűn hatalmától, megmentse őket az örök haláltól. Ez a megmentés Jézus Krisztus által lett nyilvánvaló.
Mi mindnyájan tudjuk, hogy Jézus Krisztus a testté lett Isten, az Egyetlen, és Rajta kívül nincs más isten. Isten nem ítéletre küldte a Fiát a világra, hanem azért, hogy megmentse a világot. Mindazok, akik szembekerültek Jézus Krisztussal, Magával Istennel kerültek szembe. Nem véletlen, amit mond a 23. versben, hogy miként az Atyát tisztelik, úgy kellene tisztelni a Fiút is. Az, aki nem tiszteli a Fiút, az valójában nem tiszteli az Atya Istent sem.
Ezek valóban nagyon komoly szavak, és így folytatja Jézus:
Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Ez nagyon egybevág azzal, amit Ján 14. elején mond Jézus: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Ne támadjanak okoskodások a ti szívetekben! Higgyetek Istenben, az Én Atyámban, és higgyetek Énbennem, és akkor rendben lesztek.” Ez Isten evangéliuma. Hinni abban, Akit az Atya elküldött, tisztelni Őt, befogadni Őt.
Tudod-e, mi volt harmincegy nappal ezelőtt? Az éppen egy hónap. Az Húsvét vasárnap volt, a feltámadás napja. Négy és fél héttel ezelőtt ünnepeltük, hogy feltámadt az Úr. Ha abban az időben éltünk volna a Földön, akkor lehet, hogy megjelent volna a helyiségben, ahol összegyűlünk ima-összejövetelre.
Szeretnélek emlékeztetni benneteket erre az időszakra. Biztos tudod, hogy negyven napon át jelent meg Jézus a tanítványainak. Az a negyven nap nagyon lényeges időszak volt. Mert ilyen nem történt korábban, hogy valaki feltámadt, hogy valaki a halál fölé került emberként. Jézus elég sokszor megjelent. Tudod, miért? Azért, mert nagyon biztos akart lenni, hogy mindazok, akik tanúi lesznek az Ő feltámadásának, annyira meg lesznek győződve ennek a valóságáról, hogy tovább fogják vinni a jó hírt.
Összevetetted-e már az evangéliumokban Jézus feltámadásának a történetét? Egyszer valaki azt mondta nekem: „A Bibliában nem lehet hinni. Összevissza ír mindent. – A feltámadással kapcsolatban mondta ezt az illető nekem. – Döntsék már el, hogy egy angyal volt ott Jézus feltámadásánál, vagy kettő! Ki mikor találkozott Jézussal? Volt földrengés, vagy nem volt?” Nyilvánvalóan nem volt akkor ilyen média rendszer, és nem voltak eszközök sem, hogy fel tudták volna venni, de rengeteg beszámoló van a feltámadással kapcsolatban.
Valószínűleg még soha nem számoltad meg, hogy hányszor jelent meg a feltámadt Jézus, de azt hiszem, hogy fontos átgondolni ezeket. Vasárnap kora hajnalban Mária Magdaléna volt az első, aki találkozott Vele az Írások szerint. Érdekes, hogy az Írás szerint az angyal elhengerítette a követ, aminek tanúi voltak az asszonyok – Mária Magdaléna is –, és az angyal ráült a kő tetejére, és azt mondta az asszonyoknak: Ti ne féljetek! Merthogy az őrök, akik ennek a tanúi voltak, halálra rémültek. Az angyal azt mondta: Nincs itt a sírban! Mondhatnám úgy is, hogy az angyal az üres sír elől hengerítette el a követ.
Összeszámoltam, és azt hiszem, azon a vasárnapon ötször jelent meg Jézus. Tehát megjelent Mária Magdalénának. Aztán megjelent Simonnak még azon a napon, Luk 24. Megjelent az emmausi úton a tanítványoknak, akik éppen elmenőben voltak Jeruzsálemből. Késő este – lehet, hogy a zsidó időszámítás szerint ez már hétfőre átnyúlt – megjelent a tanítványoknak, ahol egybegyűltek, kivéve Tamást, mert ő nem volt ott. Aztán azt is tudjuk az Írásokból, hogy nyolc nap múlva újra megjelent a tanítványoknak, amikor már Tamás is ott volt.
Emlékszel, hogy Jézus hogyan köszönt a tanítványoknak? Ez egy jó köszönés: Békesség néktek! Azon gondolkozom, hogy a szívünkben mennyi háborúság van. Milyen jó hallani, amikor valaki azt mondja neked: Békesség néked! Békesség neked, testvérem!
„Békesség nektek, testvéreim! Ne féljetek! Ne nyugtalankodjék a szívetek!” Megjelent ott Jézus közöttük. Talán legrészletesebben Luk 24-ben van leírva ez.
Aztán azt is tudjuk, hogy kétszer megjelent Galileában. Az Jeruzsálemtől északra van. (Lent van Júdea, fönt pedig Galilea.) Az egyik feljegyzett eset a Tibériás tengerénél volt. Ez a híres-nevezetes halászat, a nagy halfogás. Ott volt Péter, Tamás, Nátánáel, János, Jakab, és még két tanítvány. Azt írja az Ige, hogy ez már a harmadik alkalom volt, hogy a tanítványoknak megjelent.
Aztán azt is olvashatjuk, hogy Galileában a hegyen, ahová Jézus rendelte őket, ott is megjelent nekik. Több mint ötszázan voltak tanúi ennek a megjelenésnek. Pál azt írja erről: Ebből az ötszáz emberből a legtöbben még mindig élnek. Persze, abban az időben. Mert már akkor voltak néhányan, akik kétségbe vonták a feltámadásnak a valódiságát. Aztán azt is tudjuk, hogy megjelent még Pünkösd előtt Jakabnak, aki az Úr testvére, és valamennyi apostolnak; nem számoltam össze, hogy hányszor. Nem is biztos, hogy az összes ilyen alkalmat leírja a Szentírás.
Aztán egy utolsó előtti megjelenése Jézusnak a feltámadás utáni negyvenedik napon volt. Ez már Júdeában, Jeruzsálemben történt, valószínűleg az Olajfák hegyén, amikor azt mondta nekik: Lesztek Nékem tanúim a földnek mind végső határáig; ApCsel 1:8. Ez volt az utolsó előtti.
Az utolsó feltámadási megjelenése Jézusnak Pünkösd után volt a damaszkuszi úton. Ismerjük ezt a magyar szót, hogy pálfordulás. Biztos van hasonló más nyelvben is. Időnként felfigyelek arra, hogy az emberek hétköznapi módon, a köznapi nyelvben használják ezt a szót – hallod a rádióban is –, és fogalmuk sincs, hogy honnan ered, miről szól. Ez volt Jézusnak az utolsó megjelenése. 1Kor 15-ben beszél erről Pál: én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
Miért akarlak emlékeztetni ezekre a történésekre? Azért, mert a keresztény hitünk alapja Krisztus feltámadása. 1Kor 15-ben voltak néhányan, akik kétségbe vonták azt, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Igazából Pál „eljátszott” ezzel a gondolattal.
1Kor 15:14-17 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, … Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
„Ez azt jelenti, hogy a bűneitekben vagytok. Ez azt jelenti, hogy a halál nincs legyőzve, nincs bűnbocsánat.”
1Kor 15:20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül…
… akkor az mindent megváltoztat. Akkor az azt jelenti, hogy az Atya kiengesztelődött. Isten haragja az emberiség bűnéért kiengesztelődött. Ha Krisztus feltámadt, akkor az azt jelenti, hogy van bűnbocsánat. És ha Krisztus feltámadt, akkor az azt is jelenti, hogy a halál elkezdte a haldoklását. Csak idő kérdése, hogy teljesen elnyeletik diadalra. Krisztus legyőzte a halált.
Mi tudjuk – remélem, mindannyian –, hogy ezt a győzelmet nekünk akarja adni. Azt akarja, hogy ebben a győzelemben éljünk. Azért emlékeztetlek benneteket erre, mert a keresztény hitünknek a beteljesedése, a tetőpontja a Jézus Krisztusban való feltámadási hit.
Szeretném megkérdezni, hogy van-e ilyen neked. Van-e feltámadási hited Jézus Krisztusban? Nem olyan egyszerű ez. Nagyon egyszerű, de nem annyira. 🙂
Luk 24-ben látjuk a tanítványokat, hallották először, amit az asszonyok mondtak, aztán jöttek az emmausi tanítványok, akik szintén elmondták: „Velünk volt az Úr. A szívünk gerjedezett. Amire hittünk Benne, eltűnt. Vissza kellett jönnünk, hogy ezt elmondjuk nektek!”
A feltámadási hitnek vannak fokozatai. Az első, akinek ez megvolt, az János apostol. Fiatalember volt, gyors volt, leelőzte Pétert a futásban, de illedelmesen megvárta, amíg Péter odaért, és csak utána lépett be a sírba. Azt mondja az Írás róla, hogy látott és hitt. Látta az üres sírt, látta a Jézus testét befedő szöveteket, és neki ez elég volt. Tudta, hogy megtörtént.
Aztán következnek az emmausi tanítványok, akiket az előbb már említettem. Nem tudom, hány órát beszélt velük Jézus. Egyet tudok, azt, hogy leült velük, vette a kenyeret, megáldotta, megszegte, és nekik adta. Akkor döbbentek rá, hogy Ő az Úr.
Amikor azt olvasom, hogy megszegte a kenyeret, akkor mindig eszembe jut a nagypapám. Az én jó öreg nagyapám, aki remélhetőleg a mennyben van, aki talán legelőször beszélt nekem Jézusról. Szerintem, nem nagyon ismerte a Bibliát. Neki népi mondái voltak, mint a következő. Ha valaha látsz egy nádat – tudod, ami vízparton nő –, leveszel egy levelet róla, és figyelmesen megnézed, akkor valahol az egyharmadánál van rajta egy cikkcakk. Minden nádlevélen ott van ez. Tudod, miért van az?
A Bibliában erről nem olvasol, de a nagypapám elmondta: Amikor Jézus átment a Jordánon – de lehet, hogy ő Tiszát mondott egyébként, mert a Tisza mellett nőttem fel –, Ő mondott valamit a szamárnak. Mert Neki nem volt probléma, hogy beszéljen szamarakkal, ezért szól hozzánk ma. (Elnézést! Én szeretek Isten szamarának lenni :-), a lényeg az, hogy Jézus legyen a hátamon.) Szóval azt mondta a szamárnak: Amíg át nem viszel a folyón, addig nem ehetsz. (Lehet, hogy Bálámot olvasta :-), nem tudom.) Lényeg az, hogy a szamár nem bírta ki, és beleharapott a part menti nádba. Mire Jézus azt mondta: Mostantól fogva a fogad nyomait őrizze minden nádlevél! Ez egy kis népi bölcsesség. 🙂 Majd ha a mennyben leszek, megkérdezem, hogy mennyire igaz ez. 🙂 Mindenesetre a cikkcakkos vonal tényleg ott van a nádleveleken.
Szóval emlékszem arra, hogy abban az időben szép, nagy két kilós kenyerek voltak. Emlékszem, ahogy a nagyapám megfogta, keresztet rajzolt a tetejére egy késsel, aztán megszegte a kenyeret. Emlékszem, hogy mindenegyes alkalommal, amikor megkezdte a munkáját – földműves volt –, akkor Jézus áldását kérte. Viszont templomban én sosem láttam a nagypapámat. Sajnos, vagy nem sajnos, nem tudom. Mindenesetre ő volt az, aki először beszélt nekem Jézusról, de nem tudom, hogy volt-e neki feltámadási hite.
Az emmausi tanítványoknak viszont biztos, hogy lett. Még abban az órában visszamentek Jeruzsálembe, egybegyűlve találták a tanítványokat éjszaka – nem aludt senki! –, és nagy izgatottsággal mesélték, hogy találkoztak a feltámadott Úrral.
Luk 24:36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Mit gondolsz, hittek? Nem. Úgy értem, félelem szállta meg a szívüket. Jézus meg is jegyezte: „Miért okoskodtok? Miért próbáljátok mással magyarázni a nyilvánvalót, hogy Én tényleg az vagyok, Aki?” Időbe telt, amire felfogták. Jézusnak meg kellett mutatnia a kezeit, ennie kellett velük, és még akkor sem akarták elhinni. Mindenesetre, amikor ezután találkoztak Tamással, akkor már biztosak voltak, és azt mondták neki: „Találkoztunk az Úrral! Láttuk az Urat.”
Ismerjük Tamás feltámadási hitének a történetét. „Nem fogok hinni ebben, amíg nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem ujjamat a szegek helyére, és kezemmel nem érintem meg az oldalát!” Ahol a dárdát beszúrták, hogy biztos legyen a halála. Ján 20-ban olvassuk, hogy Jézus nyolc nap múlva megjelent, amikor együtt voltak a tanítványok. Ugyancsak azt mondta: Békesség néktek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamra, és ne légy többé hitetlen, hanem legyél hívő! Tamás három éve együtt járt az Úrral! Egy hívő lehet hitetlen? Ezek szerint igen. Viszont látjuk azt, hogy hívővé lett, és leborult Jézus elé, és azt mondta Neki: Én Uram és én Istenem!
Azt szeretném megkérdezni tőled, hogy van-e feltámadási hited Jézus Krisztusban? Szellemmel le tudnál-e borulni Jézus Krisztus elé, és tudnád-e azt mondani Neki: „Én Uram és én Istenem!”? Mert a keresztény hitünk alapja Krisztus feltámadása. Ha Jézus nem támadt fel, akkor hiábavaló a hitünk, a bűneinkben vagyunk, akkor hazugságot hirdetünk, és mi vagyunk a legszerencsétlenebb emberek az egész világon. Viszont az, hogy feltámadt, mindent megváltoztat. Újra mondom: Akkor van bűnbocsánat, akkor van győzelem a halál felett. Az nem a te győzelmed, hanem Krisztusé. Milyen jó, hogy Jézus nem tartja ezt vissza, hanem oda akarja adni neked! Ha van feltámadási hited, az fog téged előre vinni. Ez fog téged Jézus Krisztus mellett tartani.
Nem elég a puszta ismeret, a puszta tudás. Személyes találkozásra van szükséged Jézus Krisztussal. Időnként beleképzeltem már magam Péter helyzetébe, amikor háromszor tagadta meg az Urat azon az éjszakán. Káromkodott, átkozódott, és a végén azt mondta: „Értsétek meg, nem ismerem! Nem tudom, ki ez az Ember! Hagyjatok békét nekem ezzel a Jézussal!”; és akkor megszólalt a kakas, és Péter keservesen sírva elment. Tudjuk, hogy nem ez volt a történet vége az ő életében. Mert Jézus személyesen neki is megjelent, és helyreállította őt.
Látjuk a tanítványokat, az apostolokat, az ötszázat, akik látták a hegyen Galileában, és ők voltak azok, akik elkezdték, és továbbvitték ezt a hitet. A mai napon, ahogy ők tették, úgy nekünk kell bizonyságot tennünk erről.
Annyira szeretem, ahogy Jézus beszél, amikor Tamásnak azt mondja: Láttál és hittél. Illetve még előtte azt mondta: Ne légy hitetlen, hanem legyél hívő! Ő ismer bennünket, és azt mondta: Boldogok, akik nem látnak, és hisznek. Ezek vagyunk mi. Mi nem látunk úgy, ahogyan ők látták Jézust. Mi hiszünk azoknak a tanúbizonyságára, akik erről bizonyságot tettek nekünk. Nyilván megvizsgáljuk a történelmi tényeket, és a hitünk nem vak hit, hanem történelmi személyeken, történelmi eseményeken alapszik.
Most van a harmincegyedik napja, hogy azt ünnepeltük, hogy Jézus feltámadt a halálból. Azon gondolkodom, hogy hány tudatos Húsvétod volt eddig, hány tudatos Karácsonyod volt eddig, hányszor hallottad, hogy Isten szeret, és a Fiát adta érted, hányszor hallottad, hogy higgy Benne, hogy Ő meg tudjon menteni téged az örök elveszéstől, és hányszor hallottad azt, hogy Jézus meghalt a bűneidért, és harmadnapra feltámadt. Lehet, hogy most hallottad először. Az elég. Ha egyszer hallottad, az elég. Ha viszont már sokszor hallottad, az több mint elég. Úgyhogy a kérdés az, hogy mit mondasz. Mit mondasz? Van-e feltámadási hited Jézusban?
Ahogy említettem az üzenet elején, az evangélium az maga Jézus Krisztus Személye, mindaz, amit Ő mondott, amit Ő tett. Emlékszel? Jézus azt mondta, hogy Ő az út, az igazság és az élet, és Rajta keresztül tudunk Istenhez menni. Jézus azt mondta: „Én vagyok a Jó Pásztor, és Én az életemet adom az Én juhaimért, és Én szólítani fogom az Én juhaimat, és ők követni fognak Engem. Én örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek.” Na, ez az örök biztonság!
„Soha senki nem veszi ki őket az Én kezemből! Merthogy az Én kezemben vannak. Ők az Én juhaim, Én pedig a Jó Pásztor vagyok.” Nincs erő, nincs hatalom, ami kivehetne téged Jézus kezéből. Az Ő Atyjának a kezéről is beszél, amiben benne vagyunk, ha hallgatunk Rá. Jézus azt mondta: Én vagyok az életnek a kenyere, ami a mennyből szállt alá. Azt mondta: „Nálam van az élő víz, amiből ha iszol, örökre megelégedsz. Nem leszel szomjas. A lelked, a szellemed, a tested betöltődik Velem.” Aztán azt is mondta: Én vagyok az élet és a feltámadás.
A kérdésem az, hogy van-e feltámadási hited Jézus Krisztusban. Abban biztos vagyok, hogy hallottad, hogy van ilyen, és ha van egy vágy benned, hogy legyen neked, akkor meghívlak szellemben – nem látásban, hanem szellemben –, hogy boruljunk le együtt Jézus Krisztus lába elé, és valljuk meg a szánkkal, hogy Ő a mi Megváltónk, Ő a mi Urunk, és higgyük a szívükben, hogy Őt feltámasztotta Isten, ez valóság.
Beszélhetnénk az életünk részletkérdéseiről. „Hogy érzed magad?” Kit érdekel?! Úgy értem, ha Jézus feltámadt, akkor mindegy, hogy hogyan érzed magad. „Hogy mennek a dolgaid? Sikeres vagy? Az életed kudarc? Van nyugdíjad? Nincs? Nem lesz? És mi van a gyerekeiddel? Van házad?”
Jut eszembe, képzeld el, kaptam egy házat Istentől. El sem tudom hinni, de tudom, mert megkaptam. Soha nem volt még. Húsz éve, vagy több is, hogy házas vagyok. Az esküvőnk előtt két héttel fogalmunk sem volt a feleségemmel, hogy hova költözünk. Mert egyikünk albérlete sem volt alkalmas arra, hogy oda menjünk együtt. Aztán Isten adott nekünk egy picike lakást az egyik testvérnőn keresztül. Átvettük a bérleti jogot, kb. öt évbe telt, hogy kifizettük. Több mint tíz évvel ezelőtt el kellett költöznünk abból a lakásból, mert mindössze harmincöt négyzetméter volt, és ott volt a feleségem, én, a három gyermekünk és a nagymama. Hatan harmincöt négyzetméteren. Csodálatos időszak volt, úgy aludni, hogy hallod a gyermekeid szuszogását. 🙂 Csak kezdtek nőni, és még kisebb lett a lakás.
A lényeg az, hogy sok-sok év telt el így, de tavaly nyáron jött egy ember Izraelből – a VII. kerületben laktunk –, és azt mondta, hogy neki ez a lakás kell. A pénz nem számít, szüksége van arra a lakásra. „Hát?! Ha a pénz nem számít, akkor…” Na, a végén számított az is. 🙂 A lényeg – elképesztő áldás, csoda –, hogy ezt az icipici lakást eladtuk, és öt hónappal ezelőtt Dunaharasztiba költöztünk. Természetesen albérletbe. Az elmúlt tíz évet albérletről albérletre jártuk. Képzeld el, hogy annak a lakásnak az árából vettünk egy házat! El sem tudom hinni! Tizenhét kilométerre a régi lakásunktól!
Miért is mondom ezt? … Mindegy, hogy van-e házad, vagy sincs! Ha Krisztus feltámadt, akkor mindegy. Egy számít, az, hogy le tudsz-e borulni Ő előtte, és engeded-e, hogy Ő megváltson téged. Ha megváltott téged, akkor engeded-e, hogy veled éljen, és hogy folyamatosan megtisztítson téged? Merthogy Isten használni akar téged, mint ahogy használta régen az apostolokat.
ApCsel 1-ben, mielőtt Jézus elment volna, a tanítványokkal volt, és a tanítványok azt kérdezték: „Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek? Le fogod verni a rómaiakat, és elindul a zsidó királyság? Te, Akinek van hatalma a halál felett és minden betegség felett, Te, Aki két halból és öt kenyérből ezreket megetetsz, jó király leszel! Helyreállítod végre az országot? Kirugdosod a rómaiakat erről a területről?” Mit felelt nekik Jézus? „Nem a ti dolgotok, ez az Atya dolga.”
„Ha ez rajtatok múlna, ti csak a királyságban szeretnétek lenni, de mi lesz a küldetéssel? Benneteket nem érdekel a világ, az elveszettek?” – ezt persze nem mondta nekik Jézus. Ám ha tanítványokon múlt volna, akkor nem indult volna el a misszió, nem született volna meg az Egyház. Nekik elég lett volna Jeruzsálem, Izrael, a királyság. Jézus azt mondta: Ez nem a ti dolgotok, ez az Atya hatalmában van. Azután elmondta a dolgukat. „A ti dolgotok, hogy most maradjatok Jeruzsálemben, és az Atya hamarosan elküldi az ígéretét, és miután mennyei erővel felruháztattok, tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.”
Ha a tanítványokon múlt volna, akkor nem lett volna világmisszió. Ez azonban Jézuson múlt. És ennek kétezer éve! Minden nép hallotta az evangéliumot. Úgy hiszem, hogy minden főbb nyelvre le van fordítva legalább egy evangélium. Mát 24-ben Jézus azt mondta: Miután ez az evangélium hirdettetik minden nemzetnek, majd akkor jön el a vég. Úgyhogy várjuk az Ő visszajövetelét. Addig is hirdetjük a feltámadást, a bűnök bocsánatát, az örök életet a Jézus Krisztusban való hitben, és hiszünk a feltámadt Jézus Krisztusban.
Úgyhogy, ha egyszer hallottad az elég. Ha többször hallottad, akkor az több mint elég.
Ámen.