P. Shane
2Kor 9:7 Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.
Szeretjük emlegetni ezt a verset, amikor viccelődni szeretnénk a felajánlás előtt. Mert ez az egyetlen olyan, ami lehet vicces, és szeretünk vicceket mesélni, szeretünk vicceket hallani és szeretünk nevetni.
Igazán ez a vers mélyebb ennél. Több annál, minthogy valaki elmond neked egy viccet, nevetsz egyet, és berakod a pénzt a felajánlásba. A kulcs az, hogy ne kelletlenül, ne kényszerűségből adjunk. „kényszerűségből” – ez szomorúságról beszél, hogy amint teszed be a pénzt a kosárba, csorognak a könnyeid. 🙂 Előszeded a zsebkendőt, kifújod az orrod, és integetsz a kosárnak, amint távolodik tőled. „Bárcsak ne kellett volna ezt adnom!” Isten nem akarja, hogy így adjunk, hanem azt akarja, hogy örömmel tegyük.
Az internetes keresőbe beírtam a tized szót, és bámulatos, hogy mennyi negatív eredmény adott ki! Akár az adakozásról, akár nem az adakozásról volt szó a bejegyzésben. Rengeteg érvelés és vita folyik a tizeddel kapcsolatban. Sokszor felmerül ez a kérdés: „Akkor ez most a törvény szerint való? De hát mi már nem vagyunk többé a törvény alatt! Nekünk nem kell tizedet fizetni.”
Feltűnt-e már, hogy az életünkben sok mindennel kapcsolatban az emberek felteszik ezt a kérdést: Akkor ezt most meg kell tennünk, vagy nem kell megtennünk? „Kell gyülekezetbe járni?” Számunkra ez furcsa kérdés. Mert nem azért jövünk, mert kell, és nem könnyes szemekkel jövünk: „Lemaradok a focimeccsről!” Nem kelletlenül jövünk, nem kényszerűségből. Csak úgy, mint ahogy Isten arra hív minket, hogy ne kényszerűségből adjunk. Nagy örömmel jövünk. Nem kell itt lenned! Na jó, lehet, hogy ha gyerek vagy, vagy tizenéves, itt kell lenned, mert a szüleid elhurcoltak magukkal. Lehet, hogy te ebbe a kategóriába tartozol, de Isten nem azt akarja, hogy könnyes szemmel ücsörögj itt, hanem azt akarja, hogy örömöd legyen.
A kérdés nem az: Akkor most kell adnunk? Nagyszerű bibliai igazságok bizonyítják, hogy az adakozás igenis része az életünknek. Először Ábrahámmal kapcsolatban említi az Írás a tizedet. Amikor találkozott Melkisédekkel egy győzelme után, tizedet adott neki a zsákmányból. Ez még a törvény előtt történt. Ez nagyszerű előzetes, útmutatás a számunkra.
Elolvashatjuk ApCsel 4-et, ahol látjuk, hogy mindenki, aki jött, azt mondta, hogy semmi, amije van, nem az övé, és odaadtak mindent, amijük csak volt. Biztos vagyok abban, hogy ismered azt az embert, aki olvasta ezt a verset, és egy egész mozgalmat indított el ennek alapján. Karl Marxnak hívták. Nyilvánvaló, mi lesz belőle, ha Isten Szelleme nélkül olvasod azt a verset. Nem tudom, a kommunista időkben hányan adtak örömteli szívvel. Valaki egyszer azt mondta nekem: A kommunizmus az, amikor megosztjuk azt, ami neked van. 🙂
A gyülekezetben azonban nem ez történik, hanem Isten arra hívott minket, hogy örömmel adjunk. Nem mindent, amink van, hanem a tizedét annak. A bevételünk tizedrészét. A kérdés nem az, hogy kell-e ez, vagy sem, hanem a kérdés az Istennel való kapcsolatunk. Az adakozás semmi másról nem szól, mint az én Istennel való kapcsolatomról. Reméltem, hogy a zenészek között lesz trombitás is, és amikor éppen rakom a pénzt a kosárba, akkor majd megszólal. 🙂 Nem követjük nyomon ezeket a dolgokat. Szabad vagy arra, hogy annyit adj, amennyit akarsz.
A csodálatos dolog az, hogy ez a gyülekezet annyira adakozó gyülekezet! Messze felette adtok mindannak, amit kellene, hogy adjatok. Ez a mi kapcsolatunk Istennel, és ha nem akarunk adni, akkor az senki másra nem tartozik. Az sem tartozik másra, hogy mennyit adunk. Isten előtt járunk, és nem az emberek előtt.
2Kor 9:6 Mert tudjuk, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.
Ez csodálatos elv az életünkben. Ez nem természetes. Természetileg úgy gondoljuk, hogy minél többet adunk, annál szegényebbek leszünk. Szeretjük tartogatni a dolgokat. Szeretünk spórolni. Mert úgy gondoljuk, ha megtartjuk, akkor nem fogjuk elveszíteni. Tudjuk azonban, hogy tanítványokként Jézus Krisztus arra hívott minket, hogy veszítsük el az életünket. Mert aki elveszíti az életét, megtartja azt.
Néhány héttel ezelőtt beszélgettem a feleségemmel a tizedről. Csak elámultunk azon, hogy amióta fizetjük a tizedet, úgy tűnik, mintha többünk lenne, mint bármikor azelőtt. Ez csodálatos, hogy mindig több van, mint ami szükséges, és Isten megáldott minket sok különböző módon. Emlékszem arra az időszakra, amikor nem fizettem tizedet, hanem visszatartottam belőle, és a hónap végén mindig üres zsebbel voltam. Az USA-ban mínuszba is kellett, hogy menjek, ami még valamennyi dollárt jelentett.
Isten viszont azt mondja: „Tudod, mit? Ez nem természeti dolog, amikor adsz bármit is.” Ha megőrzöm az időmet, akkor a vége az lesz, hogy elpocsékolom. Annyi minden van, amiről Isten azt mondja: Add oda hitben, és nagyobb áldást fogsz találni annál, mint amid lehet, ha megtartanád magadnak. Isten arra hív minket, hogy hit által éljünk, és arra hív minket, hogy adjunk örömmel, és nem könnyek között.
Örömmel – ez az Istennel való kapcsolatból ered. Isten azt mondja: „Ha te gondoskodsz az Én dolgaimról, Én is gondoskodom a te dolgaidról. Ha az Én akaratomban jársz az életeddel kapcsolatban, akkor Én majd gondoskodom a te dolgaidról. Rajtad áll, hogy akarsz-e ebben járni, akarsz-e bennem bízni. Mert azok, akik tisztelnek Engem, és tisztelik az Én Igémet, azokat Én is tisztelni fogom.”
Nem manipulál minket, hogy adjunk, nem fenyeget, hogy adjunk, hanem örömmel tesszük ezt amiatt, amit Krisztus már megtett értünk. Ez a kegyelemnek az eredménye az életünkben, és Isten nem is szeretné, hogy ez máshogy legyen. Úgyhogy, ha sírva fakadnál attól, hogy adnod kell, akkor inkább ne adj. Ha ennyi kapacitásod van, akkor ne tedd. Ámen.
P. Kende
Jer 10:3-4 Mert a népek bálványai mind hiábavalók, hiszen a fáját az erdőből vágják ki, és a mester kezei készítik el szekercével. Ezüsttel és arannyal ékesítik, szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne mozduljanak el.
Azon gondolkodtam, hogy mennyiféle hangot hallunk ebben a világban, hogy mennyi elv, gondolat, koncepció van körülöttünk, és hogy hova teszem az életem, hova adom a szívem. Ez az üzenet régi. Nagyon régen adta Isten ezt a gondolatot. Szeretném megosztani most veletek, talán most készen vagyok rá.
Ez a fejezet, Jeremiás 10. a bálványokról beszél. Amikor bálványokra gondolunk, akkor igazából bálványtemplomok jutnak eszünkbe, ahol kőből faragott szobrok vannak, égetik a tömjént, vagy valami ronda fa vagy szikla jut eszünkbe, ami előtt leborulnak és imádják azt. Igazából a bálvány bármi lehet, aminek túl nagy jelentőséget adok a szívemben, amit feljebb emelek a valós értékénél. Ezek nem csak fa- és kőszobrok, amiket imádni kell – pl. Lenin, vagy hasonló –, hanem a kultúránkban nagyon sok ilyen van.
Mondhatnánk sok ilyet. Például a szépség lehet ilyen. A szépség jó dolog, értékeljük. Egy szép kislány vagy egy menyasszony gyönyörű! Nagyszerű, ha valakinek szép arca van, de mekkora a jelentősége? Úgy értem, az a gyönyörű színésznő, akit látsz a képernyőn, lehet nagyon üres ember. Péld 11:22 lehet, hogy nincs benne semmi, csak nagyon szépen néz ki. Lehet, hogy ha elvennéd feleségül, akkor nyaggatós szörnyeteg lenne. Lehet, hogy egy „boszorkány” a lány :-), csak nem látszik, mert jól néz ki, igaz? A srác a munkahelyeden, aki vidám, aki kedves, aki vicces, aki aranyos, lehetséges, hogy miközben nevet, odabenn igazán depressziós, és birkózik dolgokkal, amiken nem tud túllépni, igaz? Péld 14:13 lehetséges, hogy nevetés közben a szív depressziós, fáj.
A probléma nem a szépséggel van, hanem a probléma azzal van, ha túl nagy hangsúlyt teszünk rá. Ezért van az, hogy amikor a nők kezdenek öregedni, akkor minden újabb ránccal együtt egyre depressziósabbakká válnak. Azt mondom, hogy ennek nem kéne így lenni. Mert igen, a szépség nagyszerű, de nem az a lényeg. Persze, ha szereted az Urat, tudod, hogy Ő szeret téged, akkor gondot viselsz magadra, akkor nem vagy slampos. Mert a Szent Szellem temploma vagy, és 1Kor 6:20 dicsőséges. Ef 5:29 törődöm ezzel, persze. Viszont nem ez a legnagyobb dolog az életünkben. Uram, segíts ezt így megtartani. A kultúránkban a szépség azonban óriási bálvány. Hatalmas bálvány!
Ilyen a siker is. Beszélgettem egy lelkipásztorral, aki volt egy osztálytalálkozón, ahol az összes férfi azon dolgozott nagyon erősen, hogy túllicitálják egymást abban, hogy mit értek el az életben. A tesztoszteron szint mindenkiben egyre magasabb. 🙂 „Én nagyon nagyot alkottam! Én ezt raktam össze… Az semmi! Én azt értem el…” Az ember ott ült, és azt mondta: Annyira örülök, hogy engem kivett Isten ebből az ostobaságból!
Persze, a siker nem rossz dolog. Jobb sikeresnek lenni, mint nem, nyilván. Nem erről beszélek. Ha van pénzed, általában kellemesebb, mintha nincs. Nyilván. Csak azt mondjuk, hogy nem ez az ember mércéje, igaz? Mert lehet valaki gazdag, de aljas. Lehet valaki sikeres, de gerinctelen. Ezt rosszul méri a társadalmunk. „Ha valaki sikeres, azt követni kéne!” Ez egy bálvány.
Vagy a gyerekek – ezt veszélyes mondani. „A gyerekem annyira fontos lesz, hogy mindent alá kell vetni! Ez így van rendjén, pásztor!” Nem! A családod, a házastársad, a gyülekezeted, a hited… Fordítva kell lennie! Mert a gyerekednek az a biztonság, ha ti szeretitek egymást a házastársaddal. Honnan tanulná meg a gyereked, hogy kövesse az Urat, ha te nem adsz példát neki ebben? Egyébként gratulálok, mert sokan hozzák a gyerekeket! Van, aki hozza az unokáit csak azért, hogy itt legyen a gyülekezetben, hogy része legyen ebben az áldásban! Ez nagyszerű.
Van itt egy említés: a népek bálványai mind hiábavalók, hiszen a fáját az erdőből vágják ki, és a mester kezei készítik el szekercével, aztán ezüsttel és arannyal ékesítik, hogy mind szép legyen. Minden bálvány ilyen. Az emberek sokat dolgoznak rajta. Nincs igazi értéke, de jól néz ki. Minden hazugság ilyen, amit túl magasra emelünk. Jól néz ki, de nincs valódi értéke, nincs tartalma. Aranynak látszik, de belül nem az van, hanem belül értéktelen az egész.
„szögekkel és kalapáccsal erősítik meg” A szögekről szeretnék beszélni ma. Szögek rögzítik, merthogy a bálványnak van egy problémája. A problémája az, hogy a bálványnak élnie kéne, és nem él. Annak hatalmasnak kéne lenni, de nem az.
Jer 10:5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordják-viszik őket, mert mozdulni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat, de jót tenni se képesek!
Ez a bálványnak a problémája, nem él. Nem tudja megtartani magát. Megállni se lenne képes. Ilyenek a hazugságok, amik a kultúránkban vannak. Van egy ilyen mozgalom: Mentsük meg a bolygót! Nekem annyira vicces! Komolyan. A házasságodat nem tudod megmenteni, akkor megmented a bolygót? Ne nevettess! Nem tudod félretenni a pénzedet, és akkor megmented a bolygót? Ne nevettess már! Tényleg? Mi kis emberek majd megmentjük a bolygót? Komolyan?
Ne érts félre, én is azt gondolom, hogy bánjunk jól azzal, amink van. Nem szeretnék szemétdombon élni. Nem szeretnék szmog-kupola alatt élni. Viszont amikor egy ámbrás cet fontosabb, mint egy éhező gyermek, akkor nem tudok egyetérteni. Igazán ez az, ami a társadalmunkban van. Vannak hazugságok, amik megerősítik ezeket a bálványokat.
Azt írja itt, hogy ezek a bálványok nem tudnának megállni, eldőlnének, ha nem lennének odaszegelve. Vannak hazugságok a társadalmunkban, amik rögzítenek dolgokat, amiket mindenki elhisz, mindenki tudja: Így van! Ellentmond az Írásnak. Te, mint hívő, időről időre belefutsz ezekbe a hazugságokba a társadalomban, a munkahelyeden, az oktatásban, bíróságon… Belefutsz ebbe a hazugságba, és ellentmond a Bibliának. Lehet, hogy megijedsz tőle, mert lehet, hogy azt mondod: De hát mindenki így gondolja! Akkor az igaz? A válasz az, hogy az Írás az igazság.
Az Ige – ez a második szeg.
Az első szeg Jer 10:3-5-ben a hazugság szegei, amik a bálványt rögzítik, amik egy hazug gondolatot támogatnak. Mint ez a gondolat, amit p. Shane is említett a kommunizmus kapcsán, a humanista világkép. „Ha a környezet tökéletes lenne, akkor az ember is tökéletes lenne.” Megvan ez az elképzelés, hogy az ember alapvetően jó.
A Bibliánk pedig azt mondja: Minden szív gonosz és csalárd. El kell döntened, hogy melyiknek hiszel. Mert ha a Bibliádat olvasod, akkor tudod. Az ember már volt tökéletes környezetben, és nem sikerült túl jól a kísérlet. Ugyanígy van mindennel, el kell döntenem, hogy a szívemben melyiknek engedek, melyikhez rögzítem magam. Mert a társadalmunk televan a hazugság szegeivel.
Préd 12:11 (13) A bölcsek beszédei olyanok, mint az ösztöke; a gyülekezet tanítóinak szavai olyanok, mint az erősen bevert szögek, amelyek a Pásztortól származnak.
Ezek az igazságnak a szegei. Ez is megvan az életünkben. Olyan, mintha Salamon 1Pét 5:2-4 írta volna, csak teljesen más szavakkal. Ott is ezt olvassuk, hogy van a Főpásztor, Jézus Krisztus, aztán vannak alávetett pásztorok, ezek volnánk mi. Tőle származnak a szavak, és mi vagyunk a gyülekezet tanítói. Nem mi vagyunk a nagyszám, hanem az, hogy Isten adja az igazságnak a szegeit az életünkbe. Amik rögzítik az igazságot az életünkben.
Amikor Jézus meg volt támadva Mát 4-ben, és Sátán kezdeményezett felé hazugságokkal, akkor Jézus az Igével válaszolt, azt felelte: „Nem! Nekem másféle szegem van. Én rögzítve vagyok valami máshoz. Engem nem tudsz hozzárögzíteni a te hazugságodhoz. Engem nem tudsz rávenni, hogy Én oda tegyem a súlyt az életemben, amit te adsz Nekem. Hanem Énnekem megvan az igazság, és Én oda rögzítem Magam.”
Az Ige, amint halljuk az üzenetben, amint olvassuk reggel az áhítatunkban, ahogy tanítják nekünk a bibliaiskolában, ahogy a beszélgetésekben ott van, ahogy az evangelizáció után beülünk egy gyorsétterembe és beszélgetünk az Igéből, az Ige hozzárögzíti a szívünket a valósághoz. Olyan, mintha Isten azt mondaná: „Állj ide Velem. Itt szilárd a talaj.”; miközben van egy másik hang: Lépj át ide! Ott van egy gyönyörű szőnyeg, csak az a baj, hogy ki fogják rántani alólam. Ez a gond a hazugsággal. Ez a gond minden bálvánnyal, hogy a végén nem adja meg neked, amit reméltél tőle, és csalódás lesz belőle. Most jól néz ki, és úgy tűnik, hogy annyira helyes, de aztán cserben fog hagyni. Nem elégít meg.
Annyi ilyen van, annyi ilyenbe belemehetnénk, de nem akarom elkezdeni. Pl. ilyen a szex fontossága a társadalmunkban… Csak beszélhetnénk egyik dologról a másik után, de nekünk megvannak az igazságnak a szegei. Isten ezt adta nekünk.
Ezért olyan fontos, és ezért szeretek részt venni a dicsőítésben. Én nagyon szeretem azt, ahogy most is ment a dicsőítés. Annyira jó volt, nem? Annyira élő volt szerintem! Annyira csodálatos volt! Mert ezek az igazságnak a szavai, amit éneklünk is, amit hallunk is, amit kimondunk. Ezért bátorítalak, hogy olvasd az Írást otthon, és olvassuk itt egymásnak. Mert azok az igazságnak a szavai, és hozzárögzítik a szívemet a valósághoz. A valóság az, amire szükségem van. Szép álmokból olyan sok van, de vajon igazak-e. Egyáltalán nem biztos. Hozzárögzítem-e a szívem? Újra és újra hallanom kell az igazságot. Mert a szívem olyan, hogy állandóan elfordul. Mindig elválok a valóságtól, és álomvilágba lépek át.
Egy utolsó szeg:
Ézs 54:2 Szélesítsd ki sátorhelyedet, és feszítsd ki hajlékod sátorlapjait, ne kíméld! Húzd meg köteleidet, és erősítsd meg cövekjeidet!
Ez a cövek a harmadik. Ezek a növekedés szegei. Isten vágyik arra, hogy növekedés legyen az életünkben. Bejössz a gyülekezetbe, élvezed, és semmit nem kell tenned ahhoz, hogy Isten szeressen, de minél inkább jársz Vele, annál jelentősebben éled meg azt a szeretetet. Van felelősséged benne, ezt mondom. Ez nem elvárás, ez nem az, hogy ha megugrottál egy szintet, akkor megfelelsz, nyilván, de ad nekünk valamit. Ha járunk Vele, akkor többet kapunk.
Halljuk ezt. Vannak a látásnak a szavai. Olyan szavak – szegek, amik előkészítik a növekedést az életünkben. Amikor Isten azt mondja nekünk: „Új területre hívlak téged, gyere Velem. Lépj Velem.” A színdarab résztvevőivel, a szolgálat tagjaival beszélgettünk az istentisztelet előtt. Annyira jó volt, ahogy elmondták, hogy ők mit látnak benne, hogy ők hogyan gondolkodnak felőle. Olyan sokan mondták közülük: „Nekem ez a személyes növekedésnek a helye. Új területre be kellett lépnem. Hitben kellett járnom valamiben.”
Figyelj, bátorítalak, hogy gondolkodj erről a nyárról. Nagyszerű nyár van előttünk tele lehetőségekkel közösségre, léleknyerésre, Igére. Használjuk ki imában! Növekedjünk, és menjünk előre. Legyen látásod Istennel. Mert Isten tartogat neked valamit. Gondolj bele ebbe! Szerintem nincs olyan nap, amikor Isten ne tartogatna neked lehetőséget a növekedésre. Nincs olyan nap! Egy nap se! Ő mindig szeretne előrevinni. Ha van olyan terület, ahonnan visszahátráltunk, akkor használjuk ki ezt a nyarat, és élesszük újra. Menjünk előre, mert ez nagyszerű nyár lehet Istennel. Nagyszerű év lehet ez Istennel. Ez nagyszerű évtized lehet Istennel.
Annyi gondolat van ebben a világban, és nagyon sok közülük a hazugságnak a szege. Ha hallgatsz rá, akkor megfog téged, és hozzászegez a hazugsághoz. Aztán az a hazugság egy nap cserbenhagy, és ottmaradsz minden nélkül. Az Ige azonban hozzárögzít téged a valósághoz. Beszél hozzád és azt mondja neked: Itt az ideje a növekedésnek, terjeszd ki a sátradat.
Krisztusnak a szegeivel szeretném befejezni. Ezek azok a szegek, amiket Ő elszenvedett, amikor felszegezték arra a keresztre, Mát 27. Gondolj bele ebbe, hogy azok a szegek miről szólnak nekünk. Olyan érdekes ez, mert azokban a szegekben benne van mindhárom, amiről beszéltem.
1Kor 1:23-ban azt olvassuk, hogy a kereszt a görögnek bolondság, a zsidónak botrány. A zsidóknak az, aki fán függ, átkozott, úgyhogy a kereszt az botrány. Az az átoknak a helye. A görögnek, vagyis a pogánynak, vagyis annak, aki logikával próbálja összerakni a dolgokat, azoknak bolondságnak tűnik. Mert: „Ne nevettess! Ez lenne Isten hatalma? Az a gyengeségnek a helye. Az a teljes elveszettségnek a helye. Miért követném ezt?”
Gúnyolták a keresztényeket az I. században. Voltak karikatúrák róluk, megmaradt néhány. Rajta egy kereszt és egy szamár, és alatta: a keresztény imádja az ő istenét. Miért? Mert bolondságnak tűnik az ember számára. „Micsoda ostobaság!” Nekik úgy tűnik, mintha azok a szegek a hazugságról szóltak volna, amit Jézus képviselt.
1Kor 1:24 ámde maguknak az elhívottaknak – ezek vagyunk mi –, zsidóknak és görögöknek is Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.
Nekünk azok az igazságnak a szegei. Nekünk ezek azok igazán, amik a valóságról szólnak. Ha megengedem, akkor azok a szegek hozzárögzítik a szívemet valamihez, ami nagyon drága. Megmutatják nekem az emberi szívnek a romlottságát. Azt, hogy az ember hajlandó elutasítani Isten legnagyobb ajándékát is, hogy az ember mennyire rövidlátó tud lenni, és ugyanakkor, hogy Isten mennyire szerető tud lenni. Hozzárögzíti a szívemet az üdvösség reménységéhez, és micsoda értéke van egy átadott életnek! Mennyire drága az élet, ami teljesen oda van adva! Aztán milyen gyönyörű gyümölcse van! Ez annyira jelentős nekünk! Mert ez az a hely, ahol növekedhetek.
A gyülekezetnek ez a haszna. A gyülekezetnek ez a célja, hogy beszéljünk az igazságról, hogy beszéljünk arról, ami növekedést hoz az életünkbe. Kicsit ilyen, mint ahogy Ezsdrás 9:8-ban mondja: az Úr megkönyörült rajtunk, egy pici időre adott nekünk pici helyet. Azt mondja: adott nekünk egy szeget az Ő szent helyén. Ez a gondolat, hogy Isten adott nekünk egy kis szilárd pontot az Ő szentélyében.
Igazán ez az, amiről beszélünk, hogy Isten azt akarja, hogy a kereszt, Krisztus munkája, az Ő áldozata, az Ő jelentősége valóság legyen nekünk, amikor bánunk egymással, hogy a kereszt valós legyen az iskoláinkban, hogy a kereszt valós legyen a családjainkban. Amikor feldühödöm, akkor a kereszt valós legyen.
Hogyan történik ez? Nap mint nap odaakasztom a szívem arra a szegre, ami szilárd helyen van rögzítve. Nap mint nap az Igéhez fordulok, az igazság szegeihez fordulok, a növekedésnek a cövekjeihez fordulok. Megyek ezekhez, és növekszik az életem. Aztán jön a kihívás. Mint ahogy Péternek, amikor Jézust vitték megfeszíteni, akkor jött a kihívás és a kísértés, mi volt a gond? Az, hogy ő a szívét egy hazugsághoz rögzítette. „Én elég erős leszek. Hű maradok Hozzád a halálig. Hiba volt. Hazugság volt. Nem volt igaz. Ő nem volt elég erős, és ezt meg kellett értenie, de aztán követte az Urat.
Jézus Ján 21-ben új módon adja neki az igazság szegeit. Hozzárögzíti a szívét az igazsághoz. „Én szeretlek téged akkor is, ha megtagadtál. Szeretsz Engem? Van egy szolgálatod, amit adtam neked. Járj abban! Ne törődj a többiekkel, te kövess Engem!” Ez volt az, amit Péternek hallania kellett. Aztán, amikor legközelebb jött a próba, és azt mondták: Meg kell halnod, ha követed ezt az utat!; akkor eszébe sem jutott azt mondani, hogy nem. Azt mondta: Ez az én utam, és kész! Miért? Mert a szíve az igazsághoz volt rögzítve.
Bátorítani akarlak ebben, hogy akaszd az életed arra a szilárd helyre. Mint amikor először olvastam a Példabeszédek könyvét. Valaki mondta nekem a hívő életem elején: „Figyelj! Harmincegy nap van a leghosszabb hónapban is, úgyhogy a Példabeszédekben minden napra jut egy fejezet. Ez így tökéletesen jó olvasmány.” Elkezdtem olvasni, és tényleg nagyon jó olvasmány volt.
Rettentően kiakadtam, mert annyira nem értettem egyet azzal, amit írt. Annyira kiborultam! Mert olyan cinikus voltam! Én tudtam, hogy a jó mindig elnyeri méltó büntetését. Ez volt életem alapszemlélete. Aztán olvastam a Példabeszédeket, és az nem ezt mondta. „De hát nem így van!” – mondtam. Aztán el kellett döntenem, hogy hova akasztom a szívem.
Minek engedem meg, hogy rögzítse a szívem? Annyi népszerű tanító, annyi népszerű elképzelés van a világunkban! Annyian hirdetik a törvényt, és annyira kevesen a kegyelmet! Annyira sokan mondják, hogy dolgozz, és olyan kevesektől hallod azt: a bevégzett munka, Krisztus munkája az, ami számít. Olyan sokan mondják: Csak élj, ahogy akarsz! Ez olyan jólesően hangzik, de nem igaz. Nem igaz! Rögzítsd a szíved Isten Igéjéhez. Engedd meg, hogy az igazság szegei, a növekedés szegei munkálkodjanak az életedben.
Ámen.