Úrvacsora & “Én vagyok az, az Úr”

2016 június 5. vasárnap  16:30

Úrvacsora

P. Bendegúz:

1Móz 1:2 A föld pedig kietlen és puszta volt…

Szükség volt Isten érintésére. Amint Isten érintése ott volt a Földön, és ott volt az Ő lehelete, élet lett a Földön. Isten kell ahhoz, hogy élet legyen.

Zsolt 63:1 (2) … Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize,

Ilyen a mi lelkünk is, elepedt, száraz föld. Halott. Ki fogja megeleveníteni?

Ján 12:23-24 Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

Mielőtt sietnénk magunkra alkalmazni ezt az írásrészt, először is, ez Jézus Krisztusra vonatkozik. Ez az Ő kegyelme, amikor még távol voltunk Tőle, amikor még ellenségei voltunk. Mégis ott van az élet magja Őbenne. Lehet, hogy a föld ki van száradva és gyümölcstelen, és az életem földje teljesen gyümölcstelen, de az élet, ami Őbenne van – azt mondta itt –, ennek a magnak el kell vettetnie, hogy gyümölcsöt teremjen, hogy élet legyen.

Ő hajlandó volt az életét adni, hogy nekünk életünk legyen. Az Ő kegyelme, az Ő szeretete, hogy hajlandó volt odaadni az Ő testét, az életét, hogy Isten élete bővelkedjen mibennünk. Isten érintése ott van ezen a kiszáradt földön, és az Ő életének gyümölcsei mi vagyunk.

Gondoltál-e már arra, hogy te Isten gyümölcse vagy? Te Isten gyümölcse vagy. Mielőtt nagyon kezdenél erőlködni az életedben, hadd mondjam el, hogy csodálatos gyümölcse vagy Istennek. Ez azért van, mert Ő hajlandó volt odaadni az Ő élete magját, hogy kikeljen és életünk legyen. Ennek emlékére, és hogy tudjam azt, hogy Isten mennyire szeretett, hogy életet akart adni, vegyük a kenyeret.

P. Knight: Szellemi emlékezetre van szükségünk, nemde? Annyi minden – az élet részletei, a dolgok, amelyeken átmegyünk – tereli el a figyelmünket arról, hogy tulajdonképpen miről is szól ez az élet! Szegénység vagy gazdagság, betegség vagy nagyszerű egészség, ezekben vannak olyan részletek, amelyek elterelhetik a figyelmünket a fontos dologról. Jézus ezt tudja. Isten tudja, hogy mennyire könnyen el lehet terelni a figyelmünket. Úgyhogy azt mondta: Vegyétek a poharat, az Én véremet képviseli az új szövetségben. És hozzátette: Ezt tegyétek az Én emlékezetemre. Úgyhogy tekintsük át kicsit, hogy mire is emlékezünk!

1Pét 1:18 tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből,

Meg vagyunk váltva, de nem pénz által. Isten megvásárolt bennünket, de nem pénzzel, nem is arannyal vagy ezüsttel, vagy olyasmivel, ami egyszerűen csak elmúlik. A lényeg az, hogy meg lettünk vásárolva. Meg kellett bennünket vásárolni. Még csak nem is voltunk ember, mielőtt Jézussal találkoztunk volna, nem volt szellemi földünk, szellemi otthonunk, hanem rabszolgák voltunk. A világ rabszolgái, egy rendszer rabszolgái. Ezért kellett bennünket megvásárolni.

1Pét 1:19 hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén.

Mivel voltunk megvásárolva? Vérrel – különleges vér, Jézus vére, Isten vére, romolhatatlan vér, tiszta vér – megvásárolt bennünket, megváltott bennünket örökre.

Úgyhogy vegyük a poharat, és emlékezzünk Őrá!

 

P. Shane

P. Bendegúz említette ezt a verset: Zsolt 63:1(2) a lelkünk szomjúhozik Isten után. Amint készültem az üzenetre, csak arra gondoltam, hogy mennyire csak az Urat szeretném, és te is az Urat szeretnéd. A vágyad, hogy jobban megismerd Őt, hogy elfogadj Tőle, hogy megtapasztald a jelenlétét, hogy megismerd a szeretetét, mint soha korábban, hogy megismerd a kegyelmét, mint korábban soha. Csak azt mondjuk: „Urunk, segíts! Urunk, Téged akarunk! A lelkünk szomjas, mint egy kiaszott, száraz föld. Csak kérünk, hogy jöjj, és árassz el bennünket a Te esőddel!”

Meghoztunk egy döntést az életünkben – nagyon sokan meghoztuk ezt döntést –: „Uram, én csak a Te akaratodat akarom, semmi mást. Én a Tiéd vagyok, fogj engem, leplezd le Magad nekem, és használj engem! Meg akarlak ismerni. Nem fogok letelepedni ebben a világban, nem fogok megelégedni langyos kereszténységgel. Éhes és szomjas vagyok Rád, Uram.”

Imádkozzuk ezt az imát, aztán úgy tűnik, hogy éppen az ellenkezője történik meg az életünkben. Nem Istennel találkozom, hanem problémákkal. A dolgok nem jobbak lesznek, hanem rosszabbak. Eljuthatok akár egy olyan pontra is, ahol el vagyok bátortalanodva a keresztény életemben. Bejövök a gyülekezetbe, remélve, hogy fel leszek bátorodva, mégis üresen megyek el. Vagy a személyes életemben a dolgok egyszerűen nem állnak össze, elveszítem a munkahelyem, vagy valaki hamisan vádol valami miatt. Ezt nem szeretjük. Én nem szeretem. Ez nem túlságosan bátorító.

Arra gondoltam, hogy Isten olyan nagyon sokat szeretne adni nekünk. És nagyon sok minden van, amit könnyű elfogadni. Bátorító szavak, vállon veregetés… ezeket nagyon könnyű elfogadni. Ha látom p. Attit, az mindig nagyon bátorító, Sándor atyának nevez engem. Nem tudom miért, de így nevez. 🙂 Van, aki kezet ráz veled az ajtóban. Ezek olyan dolgok, amiket elfogadunk a gyülekezetben. Szeretem a gyülekezetet, ámulatba ejtő gyülekezet. Amikor valaki felajánlja a segítségét a lakásunkban, azt megköszönjük. Szükségünk van ilyesfajta segítségre. A családom kisbabát vár, hamarosan megszületik. Az emberek különféle cuccokat adnak nekünk, és annyira könnyű elfogadni ezeket.

Aztán vannak olyan dolgok, amiket Istentől nagyon nehéz elfogadni. Még azt is mondhatnánk: Ez biztos, hogy nem az Úrtól van. Még meg is egyezhetünk ebben: Igen, ez nem az Úrtól van. Amikor valaki odamegy hozzád, és arcul üt, mondhatnád rá: „Ez nem az Úrtól van. Naná! Isten szeret engem, nyilván nem Tőle van.” Valaki ellopja a pénztárcádat: „Ez nem az Úrtól van. Persze, hogy nem az Úrtól van!”

Mát 14:22 És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.

– Uram, hová akarsz bennünket küldeni? Szeretnénk követni Téged.

– Azt akarom, hogy szálljatok be ebbe a hajóba, és menjetek át a Galilei tengeren a túloldalra. Találkozzunk majd ott! Ez az Én akaratom számotokra, menjetek!

– Ó, ez nagyszerű. Bámulatos lesz. Reméltem, hogy az Úr velünk lesz, de Ő tudja, hogy mit csinál.

Aztán ismerjük a történetet:

Mát 14:24 A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt.

„Uram, várjunk csak egy pillanatot! Te beültetsz bennünket a hajóba, és most itt egy vihar?” Aztán Péterhez: „Hamar! Péter, ugorj és tedd rendbe az ördögöt! Ez nem Istentől van. Tegyél valamit, Péter! Biztos vagyok abban, hogy ez a vihar nem az Úrtól van!” Amint a viharban ide-oda hánykolódtak, látták, hogy egy alak közeledik feléjük. „Uram, ez egy szellem! Nem elég, hogy viharban vagyunk, most még egy szellem is jön!” Halálra voltak rémülve.

Mát 14:27 De Jézus azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!

Erről szeretnék beszélni: „Én vagyok! Én vagyok az, az Úr.” Ott vagy a vihar kellős közepén, és arra gondolsz, hogy ez nem lehet Istentől, és Jézus azt mondja:

– Ez Én vagyok. Én teszek valamit az életedben. Te az Én akaratomban vagy. Kerestél Engem. Meg akarsz ismerni Engem. Szeretnél személyesen megismerni Engem. Ez Tőlem van.

– Pillanat, Uram, én nem ezt kértem. Nem szeretném, hogy bárki ellopja a pénztárcámat. Nem szeretném, ha egy testvér megbántana. Nem szeretném, hogy hamisan vádoljanak. Én nem szeretnék ezekben a dolgokban lenni, csak Téged szeretnélek megtapasztalni. Szeretnék közösségben lenni Veled. Ez csendes tenger lenne, csak csipegetném a szőlőt a hajón, és vitorláznék. Minden más pedig nem Tőled van.

Ez azonban nem így működik. Isten hűséges. Isten hűséges abban, hogy pontosan azt adja nekünk, amire szükségünk van.

Amikor eldöntöttem, hogy elkezdek bibliaiskolába járni, izgatott voltam. Baltimore-ban volt egy nagyszerű szemeszter, aztán jött a nyár. Az egyik diáknak szüksége volt egy kis segítségre, hogy a nagykövetségen megújítsa a vízumot. „Persze, segítek! Miért ne?” Elmentünk, a nagykövetség zárva volt. „Ez teljes időpazarlás!” A visszaúton egy alagútban balesetbe keveredtem. Emiatt lezárták az egész alagutat, és az autóm is tönkrement. Amúgy sem ért sokat, de totálkáros lett. És ez csak a kezdete volt a nehézségeimnek.

A vége az lett, hogy letartóztattak, és börtönbe vetettek. Nem hazudok. P. Barry-nek van egy története, hogy verekedésbe keveredett abban az épületben, ahol a bibliaiskolai diplomaosztója volt. Engem pedig letartóztattak, amikor bibliaiskolás voltam.

Bilincs került a kezemre, beraktak a rendőrautó hátsó ülésére, és elszállítottak a börtönbe. Ugyanakkor az autóm összetört, és csak annyit kérdeztem: „Uram, mi történik itt? Én nem ezért jöttem Baltimore-ba! Én bibliaiskolába jöttem, és azért, hogy megismerjelek.” Börtöncellába dugtak, elvették a cipőfűzőimet és az övemet, nehogy öngyilkos legyek. Ezt valószínűleg nem tettem volna meg, de nagyon el voltam bátortalanodva.

Megtörtént ez az egész, és nem az én hibámból. Nem az én hibám volt, hanem valaki más hibája volt. Nem szándékosan tették ezt, de mivel elkövettek néhány hibát, én kerültem börtönbe. Ott ültem a cellában két évre számítva… de nem voltam ott két évig. 🙂 Talán két órát töltöttem ott, de hosszú idő volt. Ott ültem, és azt mondtam: Uram, miért?

Aztán arra gondoltam, aki ezt megtette. „Ez az ő hibája. Nem bírom elhinni, ami történt. Uram, miért? Miért engedted, hogy ez megtörténjen? Ez az ő hibája volt, Uram.” Egy bizonyos értelemben igazam volt, de egy másik értelemben nem volt igazam. Én akkor nem ezt gondoltam, de ha hiszed, ha nem, akkor én Isten akaratában ültem ott abban a börtöncellában.

Csak néhány héttel, hónappal később értettem ezt meg. Isten ezt csodálatosan betakarta, és emiatt többé nem kerültem bajba, nem kellett semmi büntetést fizetnem. Tulajdonképpen ez egy csoda volt. Ez volt az első olyan dolog az életemben, ahol láttam, hogy Isten tett valamit, amire azt mondtam: Ez tényleg csoda volt! Aztán fölfogtam: „Ez az Úr volt. Isten tette ezt. Nem az az ember volt, nem én voltam, hanem az Úr volt.”

Ha dorm-főnök vagy, előfordult-e már veled, hogy felhívott valaki a dormból: „Gyere, légy szíves, és vigyél ki engem a börtönből!”? 🙂 Nekem egy ilyen telefonhívást kellett megejtenem: „Szia! Itt vagyok a börtönben. Haza tudnál vinni?” Mire a dorm-főnök: „Persze! Azonnal ott vagyok.” Úgy tűnt, mintha már várta volna ezt a hívást. 🙂 Ez Isten volt. Isten tette ezt.

Annyira beleragadhatunk abba, amit az emberek tesznek velünk! Hibáztatjuk őket, és bizonyos értelemben annyira igazunk lehet. Viszont annyira nincs igazunk! Mert az Úr az. Ő hűséges abban, hogy ilyen dolgokat behozzon az életünkbe azért, hogy leleplezze Önmagát számunkra. A próbáinkban is, a nehézségeinkben, abban, amit az emberek mondanak nekünk, vagy amikor nem azt kapjuk, amire számítunk – ez az Úrtól van. Nem úgy, hogy ezt Ő tenné velünk személyesen, de Ő szuverén.

Könnyen elveszíthetjük azt, hogy Isten van minden mögött. Annyira lefoglalhat bennünket a felszín, hogy ezt nem vesszük észre! Dühösek vagyunk, és mást hibáztatunk. Isten szól: „Hahó! Azt mondtad, hogy Engem akarsz. Azt mondtad, hogy meg akarsz ismerni. Ez Én vagyok. Én vagyok az, az Úr.”

2Sám 16-ban Absolon elveszi Dávidtól a királyságot. Dávid királysága, nem Absoloné. Dávid kegyelmesen egyszerűen elmenekült azért, hogy elkerülje a vérontást, és sírt, amint ment fel az Olajfák hegyére. Borzalmas. Aztán jött az az ember Saul házából, akit Simeinek hívtak, és kővel hajigálta a királyt, és szidalmazta: Eredj, eredj, te istentelen ember!

Erre az egyik erős embere odament Dávidhoz: „Hadd vegyem le a fejét! Szeretlek, és meg akarom ölni ezt az ellenséget.” Dávid azt felelte: „Miért? Az Úr engedte meg neki, hogy ezt tegye. Ez az Úr. Ez az én javamra fog szolgálni. Ez az Úrtól van.” Nyilván nem az Úr átkozza Dávidot, és hajigálja kővel, de Dávid felismerte, hogy Isten van e mögött. Ezt arra akarja használni, hogy Dávid még jobban megismerje Őt.

Ez az üzenet nem arról szól, hogy csak passzívan elfogadj mindent, amit az emberek tesznek veled, vagy arról, hogy csak nyugodj bele, hogy elveszítetted azt a pénzt. „Csak bízz Istenben!” – ezt nagyon sokat hallottam a bibliaiskolában. Még nem ismertem az Urat túlságosan, és az élet nehéz volt. Csak jöttek, és mondták: „Nyugi! Bízz Istenben!” Valójában bátorítani akartak, de tulajdonképpen szíven szúrtak. „Még azt sem tudom, hogyan!”

Ez nem arról szól, hogy csak passzívan elfogadom, bármi történjen is, aztán élvezem, hogy arcul csapnak, vagy ellopják a pénzemet, vagy megbilincselnek – bármi legyen az –, hanem arról szól, hogy felismerem, hogy Isten van minden mögött. Az én életem és az én időm az Ő kezében van. Azt mondja: Csak vedd le a szemed az emberekről!

Ti itt bámulatosak vagytok. Élvezem azt, hogy láthatlak benneteket, és láthatom a döntéseiteket. Isten azt mondja: Azt akarom, hogy levedd a tekinteted az emberekről. Vedd le a tekinteted a helyzetekről, és lásd meg azt, hogy Én munkálkodom ezek mögött. A Biblia azt mondja, hogy minden Istentől van. Isten keze tulajdonképpen mindenen rajta van. Semmi sem történhet, amit Ő ne engedne meg. Az a dicsőséges ebben, hogy minden, a mi javunkra van.

2Kor 4:15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

Minden a javunkra van! Azért, hogy megismerjük Őt. Minden: a börtön, a vádaskodás, az, hogy loptak tőlem, a bántó szavak… „Ez mind az én javamra van?” Igen, ez az én javamra van. Amikor Istenben bízom, és elhiszem azt, hogy Ő van mindezek mögött, akkor ez hatással lesz más emberek életére. A kegyelem túlárad, és megérint sok embert.

Ez az ellentéte Zsid 12:15-nek, ahol azt mondja: vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől ne szakadjon el senki. Ha elbukom abban, hogy lássam Istent az életem mögött, elbukom abban, hogy lássam, Ő mit tesz, és kezdek foglalkozni a másik emberrel, ő pedig velem kezd foglalkozni és a problémámmal, arról azt mondja, hogy abból a keserűség bármely gyökere fölnövekedhet, és ez sokakat megfertőz. Azért, mert én nem láttam, hogy ez Istentől van, hogy Isten épp tesz valamit. Annyira a felszínnel voltam elfoglalva. Tulajdonképpen ez az üzenet.

Csak gondoljunk még egy dologra. József olyasvalaki volt, aki Isten mellett döntött. Követni akarta Istent. Amikor eldöntötte, hogy Istent követi, akkor az élete rossz lett. Annyira el lehetett volna foglalva a testvéreivel, amint ült abban a kútban! Mondhatta volna: Ez az ő hibájuk, hogy én most itt vagyok. Aztán ott volt Potifár házában, és Potifár felesége miatt börtönbe került. „Az ő hibája volt! Ez nem helyes!”

Újra és újra olvassuk ezekben a versekben, hogy megtörtént valami, de az Úr Józseffel volt. Valószínű, hogy ezt nem élte át mindig, biztos voltak benne a dühnek pillanatai, vagy más hibáztatása. Rájött az élete folyamán, hogy ez mind Istentől volt, és Isten szólt hozzá, és azt mondta: „Én vagyok az, ne félj! Én vagyok az, ne legyél megbántva. Én vagyok az, ne legyél megsebezve! Én vagyok az, ne legyél elbátortalanodva, Én veled vagyok.” József 1Móz 50. végén azt tudta mondani a testvéreinek:

1Móz 50:20 Ti rosszat gondoltatok felőlem, …

„Ne seperjük a szőnyeg alá, ti gonoszt gondoltatok ellenem. Amit velem tettetek, az rossz volt. Egyik-másik meg akart ölni. Tulajdonképpen mindenki, Rúbent kivéve, aki megmentett. Ti gonoszt gondoltatok felőlem.”

1Móz 50:20 … de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, …

„Ez az Úr volt. Az Úr benne volt. Nem a ti tervetekben, de Ő volt minden mögött. Azért, hogy én jobban megismerjem Őt.”

1Móz 50:20 … hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa.

„Én ezért mentem át mindezeken, ami igazságtalan volt, ami nem volt helyes.” Lehetett volna vak is arra, amit Isten tett: „A testvéreim tették ezt. Ez nem helyes.” A problémáink közt lehetünk nagyon rövidlátók, de József látta az Urat benne. Isten arra használta, hogy megmentse a családját, és Izrael egész nemzedékét. Ha József nem ment volna át ezen, akkor valószínű, hogy Izrael ma már nem létezne. Lehet, hogy éhen haltak volna. Ám az Úr mindezek mögött volt.

Akarod az Urat? Mi az Urat akarjuk, ugye? Szeretnénk megismerni Őt. Nagyon sok minden be fog jönni az életünkbe. Fájni fog, ki leszünk ábrándulva, el leszünk bátortalanodva. Lehet, hogy az emberek mondanak dolgokat, amelyek személyesen megbántanak bennünket. Ez a gyülekezet csodálatos, de mindnyájan bűnösök vagyunk. Lehet, hogy elkövetünk ostoba dolgokat, nem számít, kik vagyunk.

Nem számít, hogy nyakkendőd van, és fenn ülsz a színpadon. Hiába teszed fel a nyakkendőt, nem változtat meg, régi bűnös természeted van. Ezek a székek a színpadon nem változtatják meg a természetünket. Nem úgy van, hogy a pulpitus mögé állunk, és hirtelen egészen más emberek leszünk, hanem bűnösök vagyunk. Isten azonban ott van mindezek mögött, Ő beszél. Ez lehetőség arra, hogy engedjük, hogy Isten valamit elvégezzen az életünkben, hogy használjon bennünket, hogy ne legyünk keserűek, hanem felfogjuk azt, hogy ez Isten keze, hogy Ő valóban azért teszi ezt, hogy leleplezze Önmagát számomra.

Amikor én ezt az imát elmondtam: Uram, meg akarlak ismerni!; ezekben a dolgokban Isten azt mondja: „Ez Én vagyok, hogy megismerhess úgy, mint soha korábban az életedben. Én használni foglak más emberek életében.” Megismered Isten kegyelmét, mint soha korábban, és ez nagyon sok más embert meg fog érinteni.

Minden miértünk van. Úgyhogy, amikor az életünkre nézünk, nézzünk önmagunkra Isten szemszögéből. „Ó, igen! Ez a probléma? Ez az Úr. Ez az ÚR!” Nem passzivitásban vagy fatalizmusban élünk, hanem felismerjük azt, hogy Isten működött a színfalak mögött, ámulatba ejtő munkát végzett, és nincs semmi okunk arra, hogy elbátortalanodjunk. Semmi okunk arra, hogy feladjuk. Semmi okunk arra, hogy meg legyünk bántva. Az, hogy meg vagyok sértődve, az a régi bűnös természetem része. Ez nem az új ember. A régi ember meg van bántva. A régi ember túlságosan rövidlátó ahhoz, hogy láthassa Isten munkáját, és meg van sértődve.

Nem kell nekünk megbántódni, hanem azt mondhatom: „Uram, kereslek Téged, mutasd, mit teszel. Meg akarlak ismerni! Tudom, hogy ez Tőled van. Te megfogod ezt a problémát, és dicsőséges dologgá változtatod. Uram, segíts, hogy bízzak Benned, és higgyem ezt. Segíts, hogy levegyem a tekintetem a felszínről és a dolgokról, odategyem Rád, és bízzak Benned. Mert Te bámulatos vagy!”

Ámen.

Kategória: Egyéb