Új egység Krisztusban

2012 december 2. vasárnap  18:00

P. Schaller prédikált egy üzenetet, amitől nem bírtam szabadulni. Már egy ideje hallgattam. Aztán fordítottam egy ABT órát tőle, ami megint ugyanaz az üzenet volt. Úgyhogy erről fogok beszélni. Ritkán prédikálok el valamit, amit hallottam, de most Isten tényleg erre indított.

Máté 17:1-8  1És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. 2És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. 3És íme megjelenék őnékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ő vele. 4Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket; és íme szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. 6És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének. 7Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! 8Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

Ez különleges rész. Itt van Jézus és a színeváltozás – így hívjuk ezt az eseményt. Az történt, hogy amikor Jézus megengedte, vagy az Atya megengedte, akkor megmutatkozott az Ő dicsősége, ami Őbenne van. Másképp úgy mondhatnánk: megmutatkozott, Aki Ő. Mert Ő dicsőséges, súlya van. Súllyal bírni vagy dicsőség az Ószövetségben ugyanaz a szó. Nem jelentéktelen, nem felszínes, hanem mély, valós, dicsőséges, hatalmas.

Amikor itt volt a Földön – Fil 2. –, akkor ez nem volt látható. Ő szolgai formát öltött. Olyan lett, mint egy szolga, mint egy ember, és az embereket is szolgálta. Mát 20:28 szolgaként jött el közénk. Úgyhogy ehhez nem kellett dicsőségesnek lenni, hanem szolgának kellett kinézni. Szolgaként jelent meg, úgy viselkedett. Nem volt nagy, dicsőséges személy, politikailag nem volt hatalma, de amikor beszélt, amikor szolgált, akkor valami különlegest láthattál.

Ez az egyik ilyen helyzet, ahol a tanítványaival van. Egy nagyon szűk körben – csak három tanítvány – megengedi, hogy lássák ennek a valóságát. Azt mondja Róla a 2. versben, hogy az arca ragyogott, mint a Nap. Ez érdekes gondolat, mert a Napba nem tudsz belenézni, de Krisztusról itt azt mondja, hogy ragyog, még a ruhája is. Mint a fényesség. Dicsőséges.

Ez különleges, mert az emberek királyairól onnan lehet tudni, hogy király, hogy van a fején korona, van rajta bizonyos ruha, tart a kezében valamit és trónon ül. Ettől tudod, hogy király. Aztán vannak körülötte emberek, akik hajbókolnak neki, úgy szólítják, hogy fenség. Ebből tudod, hogy ő a király. Jézusnak azonban nem kellett trón, nem kellett különleges palást, korona, jogar, országalma, udvartartás, hajbókoló sokaság, és mégis tudhattad, hogy Ő a király, mert Őbenne dicsőség van. Ő másféle király.

Megjelenik még két ember: Mózes és Illés, két különleges ember Isten akaratában. Mózes a törvényt képviselte. Ez érdekes. A természeti embernek van egy magától értetődő vonzalma a törvény felé. Vágyunk erre. Minden emberi vallás igazán törvény alapú. Az iszlámban, a buddhizmusban, a hinduizmusban van valamilyen szabályrendszer, amivel elérheted Istennek a tetszését.

A judaizmus érdekes dolog. Más, különbözik, de az is törvény alapú. Miért más? Azért, mert a mércék különlegesek a jellegükben, a judaizmus bánik a bűn problémájával és valós, biztos megoldást ígér rá, és még egy: a judaizmusban benne van valami többnek az ígéret. A kereszténység is érdekes. Sokan úgy gondolnak rá, hogy a kereszténység is törvényvallás, és ez nem igaz. Ez a hitünk lealacsonyítása.

Zsid 8:6 a mi hitünk több. A mi hitünk: Krisztus jobb szolgálatot nyert. Az Ő szolgálata más. Ő más. Ő nagyobb szövetség közbenjárója. 5Móz 18:15-ben Mózes megígérte: Isten adni fog egy másik prófétát, olyat, mint én; akkor ez a próféta Krisztus. Mert 5Móz 34-ben hozzáteszi, amikor Mózes meghalt: nem volt más olyan próféta, akivel Isten szemtől-szembe beszélt volna úgy, mint a barátjával.

Mózes olyan próféta volt, aki új rendelkezési időszakot hozott be, de utána nem volt más ilyen. Jézus. Nyilván Ő a válasz erre. Ő több. Ő más. Úgyhogy használjuk ezt a szót: kegyelem. Ismered ezt a szót? 🙂 Kegyelem. Mire gondolunk ilyenkor? Van, aki ezt is úgy határozza meg, hogy ez az ellentéte a törvénynek. Mi viszont 1Tim 1:8 tudjuk azt, hogy a törvény jó, ha törvény szerint élnek vele. Jó az, ha törvényszerűen használják.

Ha arra használod, amire való, akkor jó dolog a törvény. Nem mondja azt, hogy baj van a törvénnyel. Róm 7:12-ben hozzáteszi: a törvény szent, a parancsolat szent, igaz és jó, a baj velem van. A törvénnyel minden rendben van, de azt mondani, hogy a kegyelem azt jelenti, hogy nincs törvény, az hibás megértés egy értelemben. Mert a kegyelem nem törvénytelenség, de sokan így értik.  Ez fontos különbség.

Beszélgettünk egy sráccal az egyetemen a múlt héten. Ő azt mondta: a kémia szakon hozzánk vágnak egy kétszáz oldalas könyvet, hogy tanuljuk meg, de nem mondanak róla semmit. Nincs megmondva, melyik részét hogyan kell megtanulni, nincs megmondva, mi lesz a tesztben. Nem tudhatod előre. Ez lenne jó leírása a törvénytelenségnek, hogy nem tudod, mit várj, nem tudod, hogy mi következik. Nem ismered a következményeket. Nem tudod, hogy mi lesz belőle, ha ezt csinálod, és mi lesz, ha azt. Nem tudod, hogy mi fog történni.

Nem hisszük, hogy ez az ösvényünk, mert Isten nem hagyott minket bizonyság nélkül, ApCsel 14:17. Őneki az a természete, hogy megmutatja Magát, bizonyságot tesz Magáról. Elmondja, hogy milyen Ő. Isten bőven ad nekünk definíciót. Ez megvan a hitünkben.

A tizenévesek nagyon érzékenyek az igazságra. Kiváló, majdnem steril és nagyon kegyetlen felismerésük van a hamissággal kapcsolatban; ha hamis vagy, ha nem igazi a dolog a szülőkkel, a tanárokkal, vezetőkkel kapcsolatban. Bárkivel kapcsolatban igazából. Észrevetted? Persze, nincsen tapasztalatuk hozzá, és arra szükség van. Nem értik, nem tapasztalták annyira a küzdelmet, a szenvedést, az emberi részét a dolognak és nem is érdekli őket. Miért mondom ezt? Azt próbálom mondani, hogy vonzódunk a törvényhez. Ha nem adnak nekünk törvényt, akkor csinálunk magunknak saját szabályokat, saját meghatározásokat, saját válaszokat.

A törvénnyel viszont van egy baj. A törvény magamra hagy engem. Sőt, magányba taszít engem, így mondhatnám. Azt jelenti: ha a törvény ott van az életemben, akkor ott állok egyedül egy hatalmas mutatóujjal szemben, és még csak egy személy sincs, aki vádolna engem. Csak egy steril, hideg kiszámított valami, ami rám bök, és azt mondja: ez vagy te, hibás vagy, tévedsz, nincs igazad. Ha a törvényt követem, akkor magam maradok és elveszítem a motivációmat. Elemző leszek és én-központú.

A másik oldalon Illés. Illés a prófétákat képviseli. Ez a másik oldala annak, amikor Isten kijelenti Magát. Isten mondhatta volna azt: tessék, itt a törvény csináld meg, találkozzunk ezerötszáz év múlva. Isten azonban nem így csinálta, hanem azt mondta: küldök prófétákat. Miért? Azért, hogy figyelmeztessenek, hogy tanítsanak, és még valami fontos, hogy csodákat tegyenek. Azért, hogy kifejezzék: Isten igenis törődik velünk. A próféták hoztak esőt, megédesítették a város körül a keserű vizet, tűz jött az oltárra, és megfedték a népet azzal, hogy nem esett az eső. Isten személyessé tette a dolgot. Ez fontos dolog a számunkra.

Könnyen gondolhatjuk ezt: a kereszténység egy baráti kör, ennyi. Egyetértenék egy értelemben: a kereszténységnek van egy nagyon fontos kapcsolati oldala. Tulajdonképpen a kereszténység az egyetlen vallás, amely egymás felé fordítja az embereket. Nem csak azért, mert találkozunk egymással az istentiszteleten, hanem a kereszténység lényegében van az, hogy legyünk közösségben egymással. Illetve Gal 6:10 tegyünk jót mindenkivel, de különösen a hitünk háza népével, különösen a hívőkkel. Ez fontos a számunkra.

Azt mondhatnánk: a kereszténység a kapcsolatok vallása, ha úgy tetszik. Ám azt mondani, hogy ez minden, az megint csak nagyon rövidlátó lenne. Van egy mondás: van egy támogatócsoport arra, ha általában elégedetlen vagy az életeddel. Úgy hívják, hogy mindenki, és a kocsmában találkoznak minden péntek este.

Tudod, hogy miért érdekes ez? Azért, mert ha elegem van a törvényből, ha „köszönöm, Mózes, már hallottalak eleget, és nagyon magányos vagyok”; akkor megyek a másik oldalra, megyek a másikhoz. Akkor találok magamnak embereket, akik megértenek engem, embereket, akik törődnek velem, embereket, akik figyelnek rám. Ez nagyszerű, de mi a baj ezzel a képpel? Nincs igazság benne.

Inkább kérdezhetnénk így: tart-e valahová az a csoport, ahol megértenek engem? Van-e iránya, van-e jelentősége? Van-e cél, van-e szív benne, ami többre tör, mint a középszerűség. Mert Eféz 4:15 az igazságot szólva szeretetben felnőjünk Őbenne mindenekben, Aki a fő, Krisztus. Ha nem Krisztus a fő egy csoportban, akkor az a csoport nem tart semerre.

Mert Őnélküle – Márk 6:34 – olyanok vagyunk, mint a pásztor nélkül való juhok, és Ján 10:11 Ő az egyetlen jó pásztor. Ő a jó pásztor. Ha Ő a fő, akkor tart valahova az a csoport. Ezért olyan fontos a gyülekezet. Ezért fontos nekem, hogy a közösség, ahol a kapcsolataim vannak, az a gyülekezet legyen. Ez nagyon fontos. Lehet másutt is kapcsolatom, de tartanak ők valahova Istennel? Lehet, hogy jótékonykodnak, lehet, hogy fontos dolgot csinálnak, de ha nem a gyülekezet, akkor valami másról beszélünk. Könnyen lehet, hogy valaki félrevezet.

Úgyhogy, mit próbálok mondani? Elvéthetem a célt, ha úgy értem, hogy a kereszténység csak erről szól. A hajlandóságom megvan rá. „Érts meg engem. Törődj velem. Foglalkozz velem! Ez minden, ami érdekel. Hagyjál engem békén ezzel az egésszel, csak érts meg engem. Hagyjuk ezt a Biblia-dolgot, csak beszélgessünk egy jót.”

A házról-házra bibliatanulmányok fontosak nekünk. Ezzel nem az a cél, hogy egy negyedik istentisztelet legyen a héten, mert van már három, de fontos, hogy legyen egy vezetője és legyen tanítás. Nem olyan, hogy összerakjuk mindannyian, amink van, és aztán abból majd lesz valami. Nem hiszünk ebben. Hanem úgy hisszük, kell, hogy legyen vezetője, kell, hogy legyen benne az Ige, és aztán közösségben vagyunk, hozzászólunk és együtt gondolkodunk. Van egy iránya, van egy célja. Bátorítalak, ha nem jársz bibliaiskolába, akkor vegyél részt egy házról-házra bibliatanulmányban.

Mózes és Illés, törvény és próféták, igazságtétel és személyesség. Emberileg vagy ide futok, vagy oda futok. Úgy is mondhatnám: vagy ebbe a szélsőségbe esek, vagy abba a szélsőségbe esek. Mózes és Illés ott vannak ketten. Jézus, Illés, Mózes. Ám a 8. versben, amikor a tanítványok felnéztek, ott van Jézus egyedül. Hogyan? Mózes és Illés eltűntek? Egy értelemben igen, de egy másik értelemben Őbenne vannak. Az, amire szükségünk van, az, ami fontos nekünk, az ott van Őbenne. Mindkettőből igazán.

Ez nagyon fontos, hogy Őnélküle nem tudod összerakni. Nem csinálhatod azt, hogy veszed a törvényt és aztán keresel barátokat a gyülekezetben. Ez nem működik. Ez nem megoldás. Krisztus! Jézus, Ő az egyetlen, Aki össze tudja kapcsolni ezt a kettőt. Ő az egyetlen, Akiben megvan ez. Ő az egyetlen, Aki azt tudja mondani – Mát 11:28 –, jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek.

„Gyertek Énhozzám személyesen!” Személyes kapcsolat. Ő az egyetlen, Aki ezt tudja mondani. Közben azt mondja Ján 1:17-ben, hogy Mózes eljött, hozta a törvényt, de jött Jézus kegyelemmel és igazsággal. A törvénynek az igazságeleme megvan Krisztusban. Ezért fontos, hogy a kegyelem nem azt jelenti, hogy nincs igazság. Olvasd el Gal 6-ot, vannak következmények a kegyelmi hívő számára is. Nem lehet játszani a bűnnel, nyilván, de Krisztusban ott van az igazság és a kegyelem, ott van a személyesség és az igazság is. Krisztus annyira telve van ezzel!

Vegyél észre még valamit a történetben. Amit a 4. versben mondott Péter, az nagyon érdekes gondolat: hívőként még mindig összekutyulhatom a dolgokat, annak ellenére, hogy egyszer már megértettem, hogy a kereszténységet nem lehet levinni a törvény szintjére, a kereszténységet nem lehet levinni simán a kapcsolatok, a barátságok szintjére, ahogy megtaláltam Krisztust. Mert Péter megtalálta Krisztust, Aki a teljesség, Aki a Minden mindenekben.

Ő megtalálta Krisztust, de mégis azt mondta egy ponton: „Ez nagyon tetszik. Ez a kép nagyon jó – Mózes, Illés, Jézus –, a kép tökéletes. Az összes íz, amit szeretek. Minden. Mindegyik megvan, amit kedvelek. Ez kell nekem. Építsünk mindhármuknak hajlékot.” Az Atya viszont azt mondja: nem, csak egy, Akit hallgatnod kell. Csak Egy!

Hívőként – aki felismerte ezt a többes voltát a kereszténységnek – még mindig visszatérhetek ide, hogy azt mondom: „Add nekem Mózest, ide a törvénnyel! Mondd el, hogyan csináljam. Amit az Úr parancsol, mi megtesszük azt.” Ez azt mutatja, hogy nem olvastam a Bibliát ebben az évben, mert ezt valaki már mondta és nem ment annyira. 🙂 Vagy a másik oldalról azt mondom: „Hagyjuk ezt az egész tanítás-izét! Közösség. Közösség!”; annak ellenére, hogy már megtaláltam Krisztust.

Ez annyira fontos nekünk, ragadjuk meg Krisztust, az Ő valóságát. Ő egyesíti ezt a kettőt az egyetlen módon, ahogy lehet, és Őbenne békességet találunk a kettővel együtt. Lépjünk túl azon, ami természetszerűleg olyan könnyen jönne! Ámen.

Mennyei Atyám! Köszönjük Neked, hogy annyira személyes vagy velünk! Annyira köszönjük Neked, hogy ezt mindig megmutattad a prófétákban, aztán Jézusban, aztán ebben a rendelkezési időszakban a Szent Szellem személyében, Aki itt van velünk. Köszönjük, Istenünk, hogy annyira igaz vagy, hogy tudhatjuk, láthatjuk az Ószövetségben a törvényt, és hogy világosan, úgy volt pontosan minden, ahogy le van írva.

Aztán eljött Krisztus, és láthatjuk, hogy Ő kommunikál nagy szeretettel, nagy hűséggel, nagy igazsággal, és nincs kérdés, hogy mi a valóság. Aztán a mai nap tudjuk, hogy Te vagy az az Atya, Te vagy az az Isten, Akitől minden jó ajándék származik, és nincs Nálad se változás, se változásnak árnyéka, mert Te igaz vagy. Köszönjük, Istenünk, hogy annyira közel, annyira nagyszerű, annyira dicsőséges vagy velünk. Áldunk és magasztalunk Téged!

Kategória: Egyéb