Amikor az ember kicsi, akkor minden nagyobb nála. Úgyhogy, az nagy nap a gyermek életében, amikor először tud felmászni a székre, hogy leessen. 🙂 Aztán mennyire nagy nap az, amikor már felülről nézi az asztalt! Aztán az, amikor először tud felmászni a konyhaszekrényre, hogy leszedje a sütit. Hozzá lehet jutni anélkül, hogy kérni kéne, hogy anyuka tudná.
Ez azt jelenti, hogy megtanuljuk mérni magunkat dolgokhoz. „Elég magas vagyok-e? Elég nagy vagyok-e?” Volt valaki az életemben, akiről azt gondoltam, hogy nagyobb és erősebb mindenkinél. Természetesen ez az édesapám. Aztán tizenéves lettem, és rájöttem, hogy vannak dolgok, amikhez édesapám nem elég nagy.
Ha tizenéves vagy, és felismerted, hogy a szüleid nem elég nagyok, nem értenek, nem látnak át mindent, akkor itt az ideje, hogy emlékezz 2Móz 20:12-re, ahol azt mondja:Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a Földön. Miért mondom ezt? Azért, mert könnyű tisztelni a pici gyermeknek a szüleit, mert ez adott dolog akkor. Aztán amikor tizenéves vagy, akkor nehéz, mert a döntéseden múlik. Mert látod a szüleid hibáit.
Döntsd el azonban, hogy tiszteled őket! Miért? Azért, mert röviddel azután, hogy rájöttem, édesapám nem nagyobb mindennél, arra is rájöttem, hogy én sem vagyok nagyobb és erősebb, és nem vagyok mindenre képes. Úgyhogy, adj a szüleidnek tiszteletet. Miért? Azért, mert hamarosan rá fogsz jönni, hogy te is ugyanabból az anyagból vagy. Ám ha ma engedelmeskedsz Isten Igéjének, akkor később nem kell sajnálnod, amit csináltál.
Egy idő után felnőttem az asztalhoz, egy idő után felnőttem a konyhaszekrényhez, egy idő után felnőttem a létrához, aztán mindenhez, de vannak dolgok, amiket nem tudok túlnőni. Vannak dolgok, amikre soha nem leszek elég. Vannak képek erre a Bibliában, amiből néhányat megnézünk most. Vannak dolgok, amikhez mi emberek soha nem tudunk elegendők lenni. Soha nem tudunk uralkodni rajtuk, soha nem tudjuk legyőzni ezeket a saját erőnkből. Soha nem leszünk elég nagyok azokhoz. Nézzünk meg néhány ilyen dolgot!
1Sám 9. Lehet, hogy kiváló vagy, lehet, hogy gyönyörű vagy, lehet, hogy okos vagy, lehet, te vagy a legviccesebb köztünk, de volt itt egy ember, Saulnak hívták.
1Sám 9:2 Annak volt egy Saul nevű fia, igen szép ifjú. Senki sem volt nála szebb Izráel fiai közül. Egy fejjel magasabb volt az egész népnél.
Saul jóképű, magas, daliás legény. Mindenben jó. Nagyon jól néz ki, és ő a legmagasabb a nép között. Van azonban egy probléma: soha nem tudsz elég jó lenni. Miért? Ha te próbálsz a legviccesebb lenni, ha te próbálsz a legszebb lenni, vagy te próbálsz a legtöbbet kereső lenni, csak egy ilyen van az egész világon. Úgy értem, minap a rádióban hallottam, hogy melyik sztár hány milliót keresett eddig az évben. Aki kicsit hátrébb van ezen a listán, annak „az élete már vacak, reménytelenül nyomorult”, mert nem ő a legnagyobb sztár a világon. 🙂
Azt próbálom mondani, hogy csak egy lehet a nyertes. Csak egy lehet a legszebb, csak egy lehet a legérdekesebb, csak egy beszélheti a legtöbb nyelvet. Tudod, mit? Amikor valaki fenn áll a dobogón és övé az olimpiai arany – nem próbálom ezzel lekicsinyelni, nagy teljesítmény, nagyszerű, persze –, de nagyon valószínű, hogy a következő olimpián nem ő fog állni a dobogó legfelső fokán. Nem marad úgy a dolog. Találnak valakit, akit gyorsabban úszik, lesz valaki, aki okosabb egy év múlva, lesz valaki, aki érdekesebb egy hét múlva. Vagy egyszerűen csak megunják a vicceidet.
Miért mondom ezt? Mert Saul jóképű volt, de ez nem volt elég. Saul volt a legmagasabb a nép között, de ez nem volt elég. Saul egész életében félt Dávidtól. Dávidtól félt, aki nem volt magas, és nem tűnt ki a többiek közül. Nem mondhatta azt: „Nézzétek! Én vagyok a legnagyobb, én vagyok a legmagasabb!”; de Saul folyton félt tőle.
Amikor olvasunk erről 1Sám 18:8-ban, akkor az asszonyok énekeltek, és Saul irigy volt a szívében a hadvezérére, aki neki dolgozott. Miért? Azért, mert soha nem lehetek elég magas, soha nem lehetek elég szép, soha nem lehetek elég tökéletes. Soha nem lehetek az az ember, aki: Nézzétek, én vagyok az! Mindig lesz valaki, aki nálam okosabb, szebb, jobb, kedvesebb, szelídebb, törődőbb. Mindig lesz valaki! Ezt látjuk, így gondolkodunk, könnyen belemegyünk ebbe: „Én vagyok-e a legmagasabb? Én vagyok-e a legjobb? Én vagyok-e a legerősebb?”
Egyszer Márk 10:35-ben odament két tanítvány Jézushoz: Szeretnénk mi ülni a legfontosabb helyeken! Jézus azt felelte: „Nem az Én dolgom eldönteni. Az Én Atyámé.” „Jézus! Mi annyit tettünk Érted! Jézus! Tudod, mi közel vagyunk! Jézus, Te ismersz minket. Tudod!” Gondolkodhatunk így: „Jézus! Én annyit adtam! Jézus, én olyan jóképű vagyok! Jézus, én annyira szépen imádkozom! Jézus, én vagyok a legmagasabb!” Hibázom, mert ez nem így működik.
1Sám 22-ben Saul, ugyanez a király azt mondta az embereinek: „Hát nem adtam nektek eleget? Hát nem tettem értetek eleget? Hát nem sajnáltok engem? Miért nem segítetek megölni Dávidot?” „Saul! Nem a megfelelő versenyben vagy! Nem a megfelelő dologgal foglalkozol. Attól félsz, hogy Dávid a fejedre nő. Attól félsz, hogy Dávid egy nap felmászik a válladra és ott fog állni. Dávid csak szolgálni akarja az Urat, te pedig nem az Urat szolgálod, csak kapaszkodsz a trónodba, nehogy valaki elvegye, nehogy valaki nagyobb legyen nálad. Saul, bolondot csinálsz magadból. Te vagy a király. Csak szolgáld az Urat, és minden rendben lesz.”
Ez történik velünk is. A büszkeségem hazudik nekem, azt mondja: Ha jól megy, az miattad van. Ha mennek a dolgok: „Nézzétek! Ezt így kell csinálni. Tanuljatok tőlem!” Rossz versenyben vagyok. Próbálok magasabb lenni mindenkinél. Próbálok nagyobb lenni, de ez nem működik. Ez nem a megfelelő meccs. Nem a megfelelő pályán játszom. Amit sokszor mondunk: olyan mintha egy bajnokságon rúgnék elképzelhetetlenül sok gólt, csak nem azon a pályán, ahol a meccs folyik. Persze, hogy rúgok annyit, de senkit nem érdekel, mert nem a megfelelő mezőn vagyok. Lehetek így, a büszkeség félrevezet engem.
Dániel 3-ban Nebukadneccar felállított egy bálványt. Ez nagyon magas bálvány volt. Az aránya 10:1, ami azt jelenti, hogy hatvan magas és hat széles. Aránytalan szörnyeteg volt. Miért? Azért, hogy minél magasabb legyen. Megvolt az anyagmennyiség, „ha vékonyabbra csináljuk, akkor magasabb lehet, hogy a miénk legyen a legnagyobb bálvány.”
Amikor jársz a magyar falvakban, akkor látod ezt a templomépületeken. Mi volt a cél? „A mi templomtornyunk magasabban legyen, mint a szomszéd falué.” Úgyhogy, ha a falu szegény volt, akkor domb tetejére építették a kicsit templomot, hogy magasabban legyen.
Így vagyunk mi is, de soha nem lesz elég. Építkezem – soha nem lesz elég. Összerakom az életem, „nézd, milyen szép!” – de soha nem lesz elég. Az Istennel járás nem erről szól. Nem arról szól, hogy én vagyok a legmagasabb és a legszebb és a legtökéletesebb, és én tudom a legtöbbet. Nem! Egyenesen int minket Pál 2Kor 10:12-ben: ne legyen hasonlítgatás köztetek! Nem vagy bölcs, ha hasonlítod magad. Mégis így megy ez. Lehet, az egyik gyönyörű nő azt mondja a másik gyönyörű nőnek: „Milyen szép ruhád van! Éppen ilyen a függönyünk.” – és hasonlók. Hasonlítgatás: „Mi vagyunk magasabban! Mi vagyunk feljebb!”
Azt akarom mondani, hogy mindig van magasabb. Mindig lesz nagyobb gyülekezet a mienknél. Mindig lesz jobb prédikátor, mint én. Mindig lesz nagyobb léleknyerő, mint te. Mindig lesz valaki, aki szebben tud imádkozni… Ne lépj bele ebbe a világba! Ne élj ebben a világban! Ne élj ebben a versenyben! Mert gondolj bele, a Krisztus Testében nem ezt kaptuk.
Róm 12. ki milyen ajándékot kapott, azzal szolgáljon. Nem azt mondja: mindenkinek ugyanaz az ajándéka, csak van, akinek több, van, akinek kevesebb. Hanem azt mondja, hogy mindenki egyedileg kapott. 1Pét 4:10 Isten kegyelme sokszínű. Ami azt jelenti, hogy neked olyan csomag ajándékod van, ami másnak nincs, és nem hiszem, hogy volt. Isten nem azt mondja, hogy legyek olyan, mint itt egy bizonyos személy, vagy azt, hogy az a személy legyen olyan, mint én, hanem Ő azt mondja: ő is szolgáljon úgy, amint elhívtam, és te is szolgálj úgy, ahogy elhívtalak. Ján 21-ben Jézus azt mondja Péternek: „Mit törődsz ővele? Te kövess Engem!”
Ez történik a gyülekezetünkben, örülünk. Amikor András beszélt az imáról, gerjedezett a szívünk, vagy amikor a feleségem beszélt… ah! Miért? Mert Róma 12:15 együtt örülünk, és együtt sírunk. Ez az, ahogy élünk. Nem méricskélünk, hanem hálásak vagyunk. Nem az, hogy ki magasabb, hanem Krisztus Testében egyénileg vagyunk elhívva, egyedi szolgálatra, és Isten azt mondja nekünk: Járj abban, és kövess Engem! Ez az életed. Nem a méricskélés, nem a hasonlítgatás.
Aztán lehet, hogy olyan ember vagy, aki úgy érzi: „Már annyit veszítettem az életben, és azt tapasztalom, hogy még mindig folyamatosan veszítek. Nem tudom, Isten hogy teheti ezt velem.” A tanácsom egyrészt az, hogy ne élj önsajnálatban. Ám nézzük meg a következő történetet.
2Sám 18:18 Absolon – akinek nem volt gyereke, de annál büszkébb volt – pedig még életében vett és fölállított magának egy emlékoszlopot a Király-völgyben, mert ezt mondta: Nincsen olyan fiam, akiben fennmaradhatna nevem emléke. Ezért az oszlopot a saját nevéről nevezte el. Absolon oszlopának hívják mind e mai napig.
Ez nagyszerű, nem? „Állítok magamnak egy emlékművet.” Ismerünk ilyen embereket: Sztálin, Hitler… ilyen „jobb” népek. 🙁 Itt a kérdésem: Tudjuk-e, hol van ez (Absolon oszlopa)? Mindmáig ott van-e? Őszintén, nem hiszem. Valójában, mit tudom én! Egészen őszintén, nem érdekel. Mert nem így teremtek magamnak maradandó nevet. Nem így lesz a nevem maradandó.
Nagyon sokan megcsinálják ezt. Elnevezik a céget magukról, elnevezik az utcát magukról, elnevezik a telket magukról… ha lehet, akkor egy hegyet neveznek el magukról. Viszont azt mondja nekünk Zsolt 49:11 hiába remélik, a nevük nem marad fenn. Így nem marad fenn. Ezt mi tudjuk Magyarországon, mert minden második kormány átnevez minden utcát. 🙂 Úgyhogy hiába csinálod, nem fog megtörténni.
Miért mondom ezt? Azért, mert az ember szeretne valamit hagyni maga után. Megvan ez a vágy a szívünkben. Viszont nem az a módja, hogy elnevezek magamról valamit, hogy szerzek egy aranyérmet… Nem így történik. Tudod, hogyan történik? Jel 20:25 a neved fel van írva az élet könyvében. Hittél Jézusban, és a neved fel van írva az élet könyvében. Luk 10:20 ennek örüljetek, hogy a nevetek fel van írva az élet könyvében.
Ehelyett azt mondják: „Szeretnék nagyobb lenni! Szeretném, ha rám emlékeznének! Nézzétek!”; és emléket hagynak mindenfelé. Bárhova megy kirándulni, belevési mindenbe a saját és a felesége nevét. Minden sztrádafelüljárónál megáll, és felfújja rá a neveiket. Tényleg fennmarad a neve? Ez nem így működik.
Isten azt mondja: „Nekem van jobb válaszom. Nem a magasságod, nem a nagyságod, nem a fontosságod, hanem hadd adjak Én neked!” Figyelj! Ha a céged megnégyszereződik egy évben, akkor hála Istennek! Mellesleg, imádkozunk a cégekért. Viszont ez az életem? Ez az, ahogy ma valaki vagyok? Nem! Hanem ez a hitem, hogy Márk 10:30 odaadtam Istennek, aztán majd Ő megadja nekem, amire szükségem van. Hitben járok ebben, és nem azzal vagyok elfoglalva, hogy nekem legyen a legjobb órám, a legjobb autóm…
Nem arról szól az életem, hanem erről, hogy Istennel akarok járni. Aztán ha Ő akar nekem adni valamit, ami maradandót, akkor jól van, akkor hálás vagyok érte. A várakozásom az, hogy Ő az, Aki ezt megteszi értem. Miért? Azért, mert magamtól nem vagyok képes rá. Én nem tudom ezt létrehozni. Ján 15. én nem teremhetek gyümölcsöt Őnélküle. Persze, teremhetek gyümölcsöt Jézus nélkül, de nem lesz maradandó, nem lesz örökkévaló. Ővele azonban maradandó lehet, és ez a vágyam.
Még egy. Lehet, hogy küszködsz a bűntudattal. Nem tudom, mi van a múltadban – lehet, hogy van egy válás, lehet, hogy van egy abortusz, lehet, hogy megerőszakolt valaki, és te érzed magad bűnösnek… nem tudom, hogy mi van a múltadban –, azt viszont tudom, hogy hova visz a szívünk olyankor. Zsid 9:14 amikor bűntudatom van, akkor nekiállok dolgozni. Akkor dolgozom keményem, és próbálom rendbe rakni, próbálok elég jó lenni, próbálok én lenni a legjobb. Bejövök a gyülekezetbe, és itt is azon igyekszem, próbálok elég jó lenni. Ez még egy dolog, ami soha nem lesz elég magas.
Mit mondtunk? A büszkeségem – nem vagyok elég magas; Absolonnak az oszlopa, az, amit építek – nem lesz elég magas; és figyelj, a kemény munkám, amivel próbálom ledolgozni a bűntudatomat, soha nem lesz elég magas ahhoz, hogy ledolgozza a bűntudatomat.
1Móz 4-ben Kain vitt Istennek áldozatot, de nem azt az áldozatot vitte, amit Isten kért. Isten azt mondta: egy bárány!; Kain pedig azt felelte: „Nekem van jobb, nekem van több, van nagyobb! Nekem nem kell a Te kegyelmed, mert nekem van saját munkám. Keményen dolgoztam érte. Megdolgoztam érte, és hozom a zöldséget, gyümölcsöt Neked.” A zöldségrakás soha nem lesz elég magas. Soha nem lesz elég magas Isten előtt! Mert nem a magasságról szól, hanem a minőségről, arról, hogy bárányt kellett hozni.
Ami nekünk a következőről szól. Figyelj! Te dolgozhatsz keményen azért, hogy elfogadjanak. „Miért nem vagy a barátom? Annyira keményen dolgozom! Nézd, mennyit teszek ezért!” Isten azt feleli: „Ez nem erről szól. Ez a kereszt. Ez a Bárány.” Jézus, Isten Báránya, Isten munkája értünk. Nem a mi jó cselekedeteink magassága és nagysága! Soha! Soha nem fogja kioltani a bűntudatomat. Nem számít, mennyi jó cselekedettel locsolom le, mindig égetni fog engem. Mindig égni fog bennem. Mindig gyötörni fog. Úgyhogy nem erre van szükségem.
Kain azt mondta Istennek: „Nézd már! Nézd, mennyit dolgoztam ezért. Nézd mekkora! Nézd, milyen szép! Nézd, hogy mosolyognak az őszibarackok. Nézd, kifényeztem az almákat! Mi a bajod? Nézd már!” Isten azt feleli: „Én nem ezt kértem. Én azt kértem, hogy gyere az Én áldozatomhoz. Gyere Jézushoz.”
Lehet, hogy sokat teszel, lehet, hogy nagyon vallásos vagy, de ha nem jöttél Jézushoz, akkor sosem lesz elég, sosem szabadulsz meg a gyötrő bűntudattól. Jézusra van szükséged. Nem érdekes, hogy milyen magas a rakás. „Nézd, mennyit építettem!” Isten azt feleli: „Ez nem munkatábor. Ez kapcsolat.”
Ez az, amit félreértünk a házasságunkban. Azt mondja az asszony: Tudnál engem szeretni, amikor zakkant vagyok? (Nem pontosan így mondja, hanem úgy: Miért nem szeretsz engem? Egyszer olvastam egy könyvben erről. :-)) Akkor a férfi azt feleli: „De hát mennyi mindent teszek érted! De hát mennyi mindent csinálok a családomért! Mit teszek le az asztalra! Mit hozok haza! De hát…!” Akkor az asszony azt mondja: Ez nem munkatábor, hanem kapcsolat!
Ez az, amit Isten is mond nekünk: „Én nem a te magas rakás munkádat akarom. Én azt akarom, hogy gyere Jézushoz, Aki a Megváltó, Aki a válasz.” Más soha nem lesz elég! A bűntudat arra kényszerít, hogy dolgozzunk keményen. Pedig a bűntudatnak az a célja – Gal 3:24 –, hogy odazavarjon minket Krisztusnak a szerető karjaiba. Erre van szükségem.
Erre van szükségünk folyton. Nem arra, hogy a rakást építsük, hogy próbáljuk kiengesztelni Istent. Jézus már megtette azt, és erre van szükségünk. Kicsit ilyen az érzés: Isten, hát soha nem vagyok elég? Isten azt feleli: „Nem! Nem rólad szól. A munkát Én végeztem el, de szeretlek téged. Ez rólad szól. A munka nem rólad szól. Azt Jézus végezte el. A szeretet viszont rólad szól.” Úgyhogy, Jer 17:5 ne bízz az ember erejében, az nem lesz elég. Ézs 64:5 (6) a te jó cselekedeteid soha nem lesznek elég jók, mert a minőségükkel van a baj. Isten azt mondja – Ézs 48:11 – „Ez Rólam szól, ez az Én dicsőségem. Én végzem a munkát. Én csinálom!”
Figyelj! Ebben van egy nagyon jó hír. A legrosszabb napodon – amikor a leginkább testi keresztény vagy, amikor a legzakkantabb vagy, amikor bolondot csinálsz magadból –, akkor sem tudod bepiszkolni Isten dicsőségét. Olvasd el Ézs 48:11-t. Le van írva: nem tudod bepiszkolni. Ugyanakkor, nem is tudsz hozzáadni. Úgyhogy csak fogadd el az igazságodat. Fogadd el az Ő munkáját, és ne lépj be abba a versenybe. Mert itt van ez a nagyon-nagyon jó hír.
Az Ellenség csalogat minket: neked kell a legjobbnak lenned, a legszebbnek lenned, a legnagyobbnak lenned. Hív minket ebbe a világba, ahol törekednénk: kinek van nagyobb szolgálata? Úgy értem, amikor P. Zoli énekel, akkor leszáll a menny, vagy amikor Szabi énekel. És amikor én prédikálok? … Vagy P. Shane bölcsessége, tanítása, szeretete… vagy Sanyi, ahogy el tudja érni az elveszetteket… csak zsugorodom. Éljük így az életünket? Más szóval, legyünk ostobák annak ellenére, hogy megtértünk? Isten azt mondja: „Ne! Mi lenne, ha csak járnál Velem?”
Van nagyon sok jó hírünk. 1Sám 17. Góliát volt a legnagyobb. Senki nem volt akkora, mint ő. Ám a nap végén – ahogy elterült a földön – nagyon pici volt. Mert akármilyen magas volt, „lapjával” nem volt olyan magas. Nem ő lett a győztes, ami nagyon jó hír nekünk. Mert Jel 9-ben leírja Sátánt, mint a pusztítót, de nem ő lesz a győztes a nap végén. Nem számít, hogy mennyire emeli fel magát, ő nem lehet elég magas, ő nem lehet győztes. Luk 10:19 ő nem lehet a győztes soha! Mert Fil 2:9 Jézus az, Akinek a legnagyobb név adatott. Úgyhogy figyelj, nem az lesz a nagy, aki felemeli magát.
4Móz 14-ben sokan mondták a kémek közül: nem mehetünk be az Ígéret Földjére. Nem számít azonban, hogy hányan mondták, végül csak bementek. Ugyanígy vagyunk mi is. Annyi minden van a szívemben, ami azt mondja: nem követhetem Istent. Annyi hang van körülöttem: „Te ostoba! Erre nem lehet menni. Így nem lehet élni! Ezt a Könyvet nem lehet követni. Nem számít, hogy ezek ezt csinálják, akkor sem lehet. Nem teheted.” Igen, lehet! Mert a kémek tízen azt mondták: Nem mehetünk be!; ketten azt mondták, hogy igen, és a kettőnek volt igaza. Aztán bementek.
Így van velünk is. Imádkozunk dolgokért, amiket még nem látunk. Imádkozunk olyan épületért, ami jobban a szükségeinkre van kialakítva. Nem látjuk a választ, de Isten tudja, hogy mit csinál. Imádkozunk és bízunk. Imádkozunk rokonainkért, akik a legkisebb hajlandóságot sem mutatják a megtérésre. Csak imádkozzunk tovább! Mert nem számít, hányan mondják, hogy lehetetlen, Isten a nagyobb.
Isten a nagyobb! Bízzunk ebben! Nem nekünk kell nagynak lenni. Nem nekünk kell tökéletesnek lenni, hanem Ő az, és bízzunk Benne! Ámen.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hadd ne próbáljunk élni a saját erőnkben! Hadd ne próbáljunk építgetni nagy munkákat vagy a büszkeségünkben emléket állítani magunknak. Mert ha valami világos a Te Igédből, akkor az ez, hogy soha nem lesz elég. Urunk, nekünk elég, ha Te emlékszel ránk. Urunk, nekünk elég, ha Te szeretsz bennünket. Urunk, nekünk elég, ha Te vezetsz minket. Urunk, nekünk elég, ha Te tudod a jövőt. Urunk, nekünk elég, mert hívők vagyunk, bízunk Benned, és így akarunk élni. Nem méricskélésben, hasonlítgatásban, nem félelemben, hanem a Benned való bizalomban. Ez az egyszerű életünk, és erre vágyunk, Istenünk!
Ámen.