Az üdvösség Isten szívével

2016 november 2. szerda  18:30

Egy fontos témáról szeretnék beszélni, de egy kicsit másképp, mint ahogy szoktuk. Nem tanilag nézzük meg – persze tanilag nézzük meg –, hanem csak szeretném megmutatni benne Isten szívét, hogy Ő hogyan viszonyul az üdvösséghez.

Ézs 5:4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?

Az Úr itt Júdához beszél, de átvitt értelemben az emberhez szól. Azt kérdezi Isten az emberiségtől: „Mit kellett volna még tennem? Mit kellett volna megtennem még azon kívül, amit megtettem?”

Azt mondja Isten: „Én teremtettem az embernek egy olyan közeget, ami a legeslegideálisabb a számára. Megfelelő hő viszonyok, megfelelő páratartalom, növények, állatok, egy szál gaz sem, dúsan termő föld… és még segítőtársat is adtam neki. Mit tehettem volna még? Hűs alkonyatkor mentem, és tanítottam az embert, hogy el tudjon igazodni abban a közegben, hogy kinyíljon az értelme. Mit kellett volna még tennem?” Mert azt látjuk, hogy az ember elbukott.

Az embernek ez nem volt elég. Az ember a saját kezébe akarta venni az élete irányítását. Vagyis nem jó szőlőt, vadszőlőt termett. Isten mégsem adta fel. Istennek az volt a szíve, hogy megmentse a bukott embert. Az volt a szívén, hogy az a lázadó, aki fellázadt Ő ellene, megmeneküljön. Ezért az örökkévaló múltban kidolgozott egy üdvtervet, ami arra irányult, hogy a lázadó megmenekülhessen. Szövetséget kötött a Fiával annak érdekében, hogy megmenthesse a bukott embert. Joggal kérdezheti Isten: „Mit kellett volna még tennem? Mit kellett volna még tennem annak érdekében, hogy jó szőlőt teremjen?”

Mit tehetett volna még Isten? Ádám bukása óta Isten mindent megtett annak érdekében, hogy a bukott ember ne kerüljön kárhozatra. A különböző rendelkezési korokban különböző módokon szólt az emberhez, de az üzenete mindig ugyanaz volt: „Ember! Bűnös vagy. Megváltóra van szükséged.”; „Ember! Bűnös vagy. Megváltóra van szükséged. Te saját magadat nem tudod megváltani, Megváltóra van szükséged, amiről Én gondoskodtam. Nekem van egy tervem számodra, ahogy elkerülheted a kárhozatot.”

Megkérdezhetnénk: Mit tehetett volna Isten ettől többet? Mit tehetett volna többet? Amit csak tehetett, azt Ő megtette. A szeretetéből fakadó kegyelméből megtette. Azért, mert szerette a lázadót, mert szerette az embert. Minden törekvése az volt, hogy megmenthesse az embert.

1Ján 4:9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.

Mit látunk ebből a versből? Mi mutatkozott meg itt? Isten irántunk való szeretete. Mekkora volt ez a szeretet? Akkora, hogy odaadta érte az egyszülött Fiát is. A szeretete abban látszódott meg, hogy odaadta az egyszülött Fiát. Miért tette ezt? Mi volt a cél? Az, hogy éljünk általa. Az, hogy éljünk. Ez van Isten szívén. Ő szeret minket, és azt akarja, hogy éljünk. Nem azt akarja, hogy elbukjon az ember.

Ezék 18:32 Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában – ezt mondja az én Uram, az ÚR. Térjetek meg azért, és éljetek!

„Térjetek meg, és éljetek!” – ez van Isten szívén. Ő szeret minket. Ő elképzelhetetlen, felfoghatatlan módon szeret minket. Mi erre a szeretetre lettünk teremtve. Isten azért teremtett embert, hogy meg tudja mutatni a mérhetetlen szeretetét, hogy legyen a szeretetének tárgya, akit szerethet. Akit mérhetetlen módon szerethet – erre lettünk teremtve. Isten nem gyönyörködik abban, hogy a bűnös elveszik, Ő nem gyönyörködik abban, ha a bűnös kárhozatra jut. Isten abban gyönyörködik, hogyha megtér a bűnös, és él. Istennek ez van a szívén. Ugyanerről beszél itt is:

Ezék 33:11 Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! …

Miben gyönyörködik Isten? Abban, ha a bűnös megtér és él.

1Tim 2:4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

Istennek az a vágya, hogy mindenki üdvözüljön. Még egyszer mondom: Mindenki üdvözüljön! Nem csak néhányan, nem csak egy-két ember. Hanem az a szíve vágya, hogy mindenki üdvözüljön. Hiszen ezért adta oda a Fiát. 1Ján 2:2 Jézus a világ bűneiért halt meg. Mindenkiért. Ezért Istennek az van a szívén, hogy mindenki üdvözüljön. Üdvözüljön egy elnök, üdvözüljön a tudományok professzora, üdvözüljön a kétkezi munkás, és üdvözüljön az is, aki analfabéta, aki nem tud se írni, se olvasni. Azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön.

Ha Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, ha Isten annyira szerette az embert, hogy odaadta érte az egyszülött Fiát, akkor Neki az üdvözülésre olyan megoldást kellett találnia, amit mindenki meg tud tenni. Neki nagyon egyszerűvé kellett tenni, hiszen az emberek annyi félék. Ám Ő azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Mindenki! Úgyhogy mindenki számára egyformán elérhetővé kellett tenni az üdvözülés lehetőségét.

Ha te nagyon szeretsz valakit, olyannyira szereted, hogy a fiadat is képes vagy odaadni érte, és meg akarod menteni, akkor a kérdésem az: Mennyire teszed nehézzé ezt neki? Nagyon egyszerűvé teszed, vagy az üdvtervedbe beépítesz nagyon sok gátat, ami megnehezíti az üdvözülést? Mit teszel, ha valakit meg akarsz menteni, akit nagyon-nagyon szeretsz? Nem azt, hogy a lehető legegyszerűbbé teszed számára azt, hogy elérje ezt? Mert Isten ahelyett, hogy feltételeket szabott volna, a tudatlanság idejét elnézte.

ApCsel 17:30 A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.

A tudatlanságból elkövetett bűnöket elnézte, és most mindenhol mindenkinek azt parancsolja, hogy térjenek meg. Mert Neki ez van szívén. Mert ennyire szeret minket, mert ennyire fontosak vagyunk Neki. Mert nem gyönyörködik a bűnösnek a halálában. Ő abban gyönyörködik, ha a bűnös megtér, és él. Istennek ez a szíve, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.

Ő visszafogta Magát. A mai napig visszatartja a haragját.

2Pét 3:9 Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.

Isten vár. Isten türelmesen vár, hogy mindenki bejuthasson a mennybe. Mert Neki ez van a szívén. Nem akar egyetlenegy embert sem látni a pokolban. A poklot nem is az embernek készítette. A poklot a bukott angyaloknak készítette. Ő nem abban gyönyörködik, ha az ember mégis odajut, hanem abban, ha megtér, és él. Ez olyan csodálatos!

Ha Isten ennyire szeret, ha Istennek ennyire fontos az, hogy megtérjünk, hogy Vele lehessünk az örökkévalóságon keresztül, akkor az üdvözülést nagyon könnyűvé kellett tennie, nagyon egyszerűvé kellett tennie. Nem volt szabad ebbe semmi bonyolultat beletenni, sőt, az embernek a részét teljes egészében minimalizálnia kellett. Mert mi hajlamosak vagyunk arra, hogy elrontsuk. Isten azonban nem akarta, hogy elrontsuk. Isten biztosra akart menni, ezért ebben nem hagyott nekünk sok szerepet. Mert Ő azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Azt, hogy mindenki üdvözüljön! Nehogy valaki véletlenül azért maradjon ki a mennyből, mert valamit nem jól csinált, valamit elszúrt.

Ef 2:8-9 Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék.

Érdemes ezt jobban megnézni. „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget”. Ha kegyelemből van, akkor ez csak és kizárólag azon múlik, aki adja a kegyelmet, és nem azon, aki kapja a kegyelmet. Róm 11:6-ben beszél erről. Ha hit által van, akkor nem egy munkának a fizetsége ez.

Ha ajándék, ahogy itt olvassuk – Isten ajándéka ez –, akkor nagy-nagy sértés lenne bármit is felajánlani cserébe. Gondold el ezt a képet! Karácsony szenteste van. Megajándékozzuk egymást. Kapsz egy szép ajándékot attól, aki szeret, és azután megkérdezed őt: Mivel tartozom? Ajándék! Az ajándék ingyen van. Az ajándékkal csak egyetlenegy dolgot tehetsz: elfogadod. Ez ámulatba ejtő.

Ha nem cselekedetekből van, akkor van egy kérdésem. Attól az embertől, aki azt mondja, hogy a hiten kívül még valami mást is kell tenni az üdvösség érdekében, azt kérdezem: Ha nem cselekedetekből van, akkor te miért akarsz tenni érte? Ha nem cselekedetekből van, akkor mit tudnál tenni érte? Ha Isten ezt úgy találta ki, ha Isten ezt azért találta ki, hogy senki se tudjon dicsekedni, akkor az az ember, aki úgy gondolja, hogy az üdvösséghez a hiten túl kell még valami más is, miért dicsekszik? Miért dicsekszik az ajándékaival? Miért dicsekszik a gyümölcseivel? Miért dicsekszik a csodálatos, a kitűnő bűnvallásával? Ha ezt Isten azért találta ki, hogy senki se tudjon dicsekedni, akkor miért próbál bárki is dicsekedni? Érted ezt?

Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Ő nem tesz különböző gátakat az üdvtervébe. Ő a lehető legegyszerűbb módját választotta annak, hogy megtérhess.

Ján 6:47 Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.

Látsz a mondat végén valamit, ami érdekes? Ott van egy pont. Vége van. Nincs felsorolás, hogy még mi mindent kell tenned annak érdekében, hogy üdvözülj. „Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.” – és a végén ott a pont.

1Ján 5:13 Ezeket írtam, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, örök életetek van.

Nektek, akik hisztek, az Isten Fiának nevében, örök életetek van.” Én nem olvasok itt olyat: Nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, és bűnvallást tesztek, örök életetek van. Azt sem olvasom itt: Nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, és gyümölcsöt teremtek, örök életetek van. Istennek nem ez a szíve. Istennek nem az a szíve, hogy bonyolítsa a dolgot. Ő nagyon-nagyon egyszerűvé akarta ezt tenni.

Mert Ő azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Még az is, aki azt a fogalmat sem ismeri, hogy bűnvallás. Még az is, aki soha életében nem látott gyümölcsöt, és fogalma sincs, hogy mi az, az is a mennybe kerülhessen. Mert ez az igazi szeretet. Mert az az igazi szeretet: Nem gyönyörködöm a bűnös halálában. Ez az igazi szeretet: „Abban gyönyörködöm, ha megtér. És ha ebben gyönyörködöm, akkor nem fogom neki nehézzé tenni. Nem fogok neki gátakat beépíteni.” Akkor csak ujjong a menny, amikor egy valaki megtér. Ünnep van.

Még egyszer régen p. Brian prédikált egy üzenetet, ez az a bizonyos köteles üzenet. P. Brian az emelvény szélére állt, és a következőt mondta. Ha cselekedetekből van az üdvösség, vagyis az embernek bármit is kéne tenni annak érdekében, hogy üdvözülhessen, akkor ez olyan lenne, mintha Isten lelógatna a mennyből egy kötelet, és azt mondaná: „Na, gyere! Mássz fel! Drukkolok neked. Gyere! … Aj! Már majdnem sikerült.” Istennek ez a szíve? Mézesmadzagot lógat elénk? „Ah, már majdnem sikerült! Na, nem baj! Majd a következőre.”

Itt csak az van írva: „Nektek, akik hisztek, az Isten Fiának nevében, örök életetek van.

Gondolkoztál már azon, hogy a gyümölcsnek mi köze van a megtéréshez? Melyik van előbb? A gyümölcs vagy a megtérés? Miből jön a gyümölcs? Abból, hogy megtérünk? A hit pillanatában van a megtérés, és a gyümölcs csak utána jön. Mi köze lehet a gyümölcsnek a megtéréshez?

Ef 1:13 Őbenne titeket is – miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is – megpecsételt a megígért Szent Szellemmel,

Elég egyszerű, nem? Hallottad, hittél benne, el lettél pecsételve. Pont. Nincs semmi más. Hallottad, hittél, el lettél pecsételve.

Az Írás azt mondja, hogy a szeretet mindent hisz. Vagyis ha valaki elmondja a megtérő imát hittel a szívében, nem a legjobbat kellene-e feltételeznünk? Nem azt kellene feltételeznünk, hogy megtért? Nem az imától tért meg. Nem azért tért meg, mert imádkozott, hanem azért, mert volt a szívében parányi hit, ami arra vezette őt, hogy imádkozzon. A hit miatt tért meg. „Akik hisztek Jézus nevében, üdvözültök!” – és volt benne egy pici hit.

Lehet, hogy itt prédikálok, és nem vagyok megtérve. Mert nem tettem bűnvallást. Úgyhogy hitetlenként prédikálok. Úgy, hogy megyek a kárhozatba. …

Isten nem teszi nehézzé. Ő szeret minket. Ő annyira szeret, hogy odaadta értünk az egyszülött Fiát. Ő annyira szeret, hogy azt akarja, mindenki üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Ez bámulatos!

Ha Isten mindent megtett annak érdekében, hogy az ember ne jusson kárhozatra, akkor ki az, aki ehhez még bármit is hozzá akar tenni? Őszintén mondom, engem ledöbbent az a bátorság, hogy az egyik ember azt meri mondani a másik emberről: Nem vagy megtérve! Akár, ha fordítva történik is, hogy egy ember azt meri mondani a másiknak: Biztosan meg vagy térve! Aki ilyet mer mondani: Mindentudó vagy? Mindenhol jelenlévő vagy? Ez nem Isten dolga lenne? Ez nem az Ő fennhatósága lenne?

Honnan veszi bárki is a bátorságot, hogy valakire azt meri mondani: „Te nem vagy megtérve. Mert nincs gyümölcsöd. / Mert nem merítkeztél be. / Mert nem tettél bűnvallást. / Nem ugrottál leszúrt Rittbergert.”? Aki ilyet mer állítani, az arcul csapja Istent. Az semmibe veszi Isten szeretetét. Az lábbal tapossa Jézusnak az áldozatát. Az meghazudtolja Jézust. Mert Jézus azt mondta a kereszten: Elvégeztetett! Ő mindent megtett.

Ha Isten mindent megtett, akkor ehhez embernek hogyan van bátorsága bármit is hozzátenni? Isten azt kérdezi: Mit tehettem volna még? Mit tehetett volna még? Ő mindent megtett. Elvégezte. Ő annyira szeretett minket, hogy odaadta értünk a Fiát. El tudod képzelni, hogy ezek után még bármit is kell tenned? El tudod képzelni, hogy ezek után nehézzé teszi, hogy ezek után feltételeket szab? El tudod képzelni, hogy nem a legeslegegyszerűbb módját választja?

„Higgy, és üdvözülsz! Mert azt akarom, hogy mindenki a mennyben legyen! Azt akarom, hogy mindenki üdvözüljön!” Csak azt kérdezem ezektől az emberektől: „Tessék mondani, jó Istent játszani? Élvezed ezt, Istent játszani? Beülni a Magasságos trónjába – Ézs 14:14 –, és megmondani, hogy ki van megtérve, és ki nincs?” Kinek a szelleme ez? Ez nem Isten szelleme.

Isten azt mondja: „Én nem gyönyörködöm a bűnös halálában. Én abban gyönyörködöm, hogy ha a bűnös megtér, és él.”

Ámen.

Kategória: Egyéb