Túlélni a pusztát és belépni az ígéret földjére (Nyári Bibliaiskola)

2015 július 2. csütörtök  18:00

Hogyan éld túl a pusztát? Az eredeti cím valahogy így hangzott – Melyik út vezet a pusztából a megtörtség felé a letörtség helyett, avagy melyik út vezet az Ígéret földjére a kiégés földje helyett? Ha jártál a bibliaiskolában ABT órára az előző félévben, akkor ennek az üzenetnek a legnagyobb része számodra ismétlés lesz. Habár én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Isten most is élő Igét ad számunkra.

2Kor 4:7-12 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

Arra gondolok, hogy ez nagyon mély igeszakasz, nagyon mélyen megérinti a szívünket. Viszont ha felszínesen olvassuk vagy értelmezzük, akkor talán nem ezt választanánk kedvenc igeszakaszunknak. Egyre inkább arra jövök rá, hogy tele vagyunk téves elképzelésekkel. Tele vagyunk téves elképzelésekkel arról, hogy kicsoda Isten, hogy mi az Ő terve az életünkre, hogy mit jelent szellemi hívőnek lenni. Van egy téves elképzelésem saját magamról, és aztán nyilvánvalóan másokról is. Sűrűn érezzük azt a küszködést: valahogy próbálnám belepasszírozni Isten tervébe a saját tervemet is.

Tegnap P. Kende üzenete (2015.07.01. P. Kende: A kereszténység nem a folyosó, hanem a bálterem) nagyon bátorító volt. Emlékszel? Éljük az életünket a folyosón, aztán Isten azt mondja: Gyere be! Könnyen elmulaszthatok akár nagy dolgot is, mert a megszokott úton járok.

Ha megnézed Jákób életét, a neve is azt jelenti, hogy csaló, ami az élete nagy részét jellemezte.  Már ahogy született is – nem tudom elképzelni, de az Írás ezt mondja –, az ikertestvére, a bátyja sarkába kapaszkodva jött a világra. Aztán – ismerjük a történetet – egy tál lencséért elvette az elsőszülöttségi jogot. Jól tudott helyezkedni, jól tudott kommunikálni, jól tudott manipulálni, úgyhogy lehet azt mondani, hogy eléggé sikeres volt, mert el tudta érni azt, amit szeretett volna. Kapott ígéretet – igazából az anyja –, hogy a nagyobb fogja a kisebbet szolgálni. Látjuk az életében, hogy milyen, amikor a hústest próbálja meg betölteni Isten ígéreteit. 🙂

Aztán ellopja az elsőszülöttségi áldást is. Amire Ézsau „picit” dühös lesz, meg szeretné ölni őt. Aztán menekül. Lehet, hogy valami sokkal értékesebbet áldoz fel a saját akaratáért vagy ambíciójáért. Ebben a társadalomban eléggé lehet ezt látni, hogy anyagi javakért, karrierért, előrelépésért a jellemüket, a kapcsolataikat sokan feláldozzák. Ismered a történetet, nem akarom elmondani az egészet, de 1Móz 28-tól menekül, és 1Móz 49-ig lehet olvasni a történetét, és a fia, József történetét is.

József Egyiptomban a második ember lett, aztán megmentette a családja életét az éhségtől. Odaköltözött a családja, és a fáraó kérdezte Jákóbot.

1Móz 47:9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napja száz harmincz esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig ők bujdostak.

Micsoda bizonyság! Isten úgy mutatkozik be: Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Isten azonosítja Magát Jákóbbal, akinek a bizonysága az élete vége felé ennyi: Az egész életem kevés és nyomorúságos volt. Kevés és nyomorúságos. Amikor kezdett menekülni, 1Móz 28:12-től Isten adott neki egy ígéretet.

1Móz 28:15-16 És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

El tudod mondani ezt magadról? „Az Úr van itt és tudok róla. Az Úr van az életemben, és látom ezt. Az Úr munkálkodik az országomban, és tudok róla. Az Úr jelen van a gyülekezetben, és látom, hogy építi azt.”

1Móz 48-ban, csak kicsivel később, minthogy a fáraóval beszélt, Jákób megáldja József gyermekeit, 1Móz 48:14-16.

1Móz 48:14a Izráel pedig kinyújtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala,

Aztán így folytatja az imáját:

1Móz 48:15b-16 az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.

Mi a különbség a következőkben? „Az Úr van itt, de nem tudok róla.” Vagy: „Az Úr jelenléte itt van, de fogalmam sincs. El vagyok foglalva az Ő ígéreteinek a betöltésével, csak épp azt nem veszem észre, hogy Ő itt van. A saját életemet szeretném megalapozni, létrehozni. Aminek az eredménye az, hogy nyomorúságos életem és kevés éveim vannak.” Aztán itt az imánál azt mondja: Az Úr, Aki gondomat viselte végig, amióta csak vagyok, és megszabadított engem minden gonosztól.

1Móz 47-ben Jákób válaszolt a fáraónak. 1Móz 48-ban Izrael imádkozott. Izrael Jákóbnak az új neve. Jákób a testi embernek a képe, Izrael viszont a szellemi ember képe. Természetileg lehet, hogy az életem nem úgy alakul, ahogy szeretném, de amennyiben Istennel gondolkozom, amennyiben Ő él énrajtam keresztül, addig az Ő csodáját és szabadítását élem meg napról napra.

Több bibliai személy életében látunk szellemi fáradságot. Csak gondolj Illésre! 1Kir 18. hatalmas diadal, nyolcszázötven prófétát megöl. Tűz jön le a mennyből, és a vízzel eláztatott oltár elég. Neked milyen imaválaszaid szoktak lenni? Ha a szomszédodra kénköves tüzet hívsz, akkor azt remélhetőleg nem válaszolja meg Isten. 🙂 Az mekkora csoda, ha nem esik az eső, pedig kéne? El sem tudom képzelni, ahogy a tűz lejön az égből, és megemészti az oltárt.

A másik részét megint csak nem tudom elképzelni. Úgy értem, egy nyolcszázötvennel szemben. Akkoriban még nem volt gépfegyver, úgyhogy egyesével leöldösni őket, az eltarthatott egy ideig! Nyilvánvalóan Isten jelenléte ott volt. Nyilvánvalóan Isten csodája ott volt. Dicsőséges győzelem.

Ez az, amire várunk az életünkben. „Igen, Uram, hitben járok, olvasom az Igédet, és kiugrálnak a szavak a szívembe. Még majdnem én is ujjongok néha. Az már jelent valamit magyarként!” Akárkivel megosztod a hitedet, egyszerűen csak öröm van a szívedben. Imádkozol, és Isten csodálatos módon gondoskodik az anyagi helyzetedről. Valóban csodák történnek, és azt hisszük: „Érett kereszténységre jutottam. Ezt jelenti érett kereszténynek lenni.”

Aztán jön 1Kir 19. Néhány verssel később Jézabel, akinek Illés a prófétáit kivégezte, üzen neki: Ma estére te is meghalsz. Teljes depresszióba esik. Menekül, egy imakérése van Istentől, szerencsére Isten ezt nem válaszolja meg úgy, mint az előzőket. 🙂 „Vedd el az életemet! Nem vagyok méltó. Én sem vagyok jobb, mint az atyáim!” Még Illésnek is voltak sérülések lelkében. „Nem vagyok jobb az atyáimnál.” Milyen sérülés késztette arra, hogy jobbá akart lenni náluk? Menekült, kétségbeesett és depressziós.

A szellemi fáradtságot jellemzi a tétlenség. Szerintem a fizikait is. „Nem vagyok képes tenni bármit is!” Aztán mit csinál Isten? Lejön egy angyal a mennyből – láttál-e már angyalt? –, és ad neki enni. Mit csinál Illés? „Köszönöm, Uram. Tudtam, hogy velem vagy!” Dehogyis! Visszafekszik aludni. Aztán az angyal mégegyszer felébreszti, és azt mondja: Egyél, mert erőd felett való utad lesz.

A mai óra nagyjából erről szól. Isten elhívott egy életre, ami az erőd felett való út. Ha ezt megelőzi egy kisebb fajta depresszió, vagy fáradtság, vagy valami hasonló, akkor nem veled van baj. Isten tanít. Leginkább arra, hogy ne magadra, hanem Őrá fókuszálj. Isten szeretne megdicsőülni az életedben. Nem Jákóbot szerette volna felemelni, hanem Izraelt, de leginkább Saját Magát.

Péter Ján 13-ban: Képes lennék meghalni is Érted. Néhány órával később: „Nem ismerem Őt! Nem! Még csak nem is hallottam Róla!” Volt már, hogy csalódtál a hitedben? Volt már, hogy Isten megáldott, és erre azt mondtad: Rendben, Uram, elhatározom, eltökélem magam, és csak Érted élek!; és sokkal nagyobb bűnt követtél el utána? Péterrel is megtörtént. Persze, ez nem igazít meg téged, hacsak ennyi lenne. Ám nem ez a lényeg.

Nem a te hited nagysága a lényeg. Mát 17-ben igazából Jézus elmondja, hogy nem a hit nagysága számít, hanem az, hogy kiben van a hited. „Uram, én elkötelezetten követlek Téged.” Ő azt mondja: „Nem! Csak ismerd meg az Én elkötelezettségemet feléd.” Isten elszántsága, odaadása teérted sokkal nagyobb és fontosabb, mint a te odaadásod lehetne Istenért. Péter keservesen sírt, amikor meglátta Jézus. Azért, mert nem állt ki Őmellette.

Aztán Ján 21-ben a feltámadás után. Péter látta a feltámadott Jézust, és mit csinált utána? Hívta a tanítványokat vissza halászni: „Gyertek! Hagyjuk ezt a szellemi életet, és menjünk vissza a természeti életünkhöz.” Aztán Jézus sütöget a parton. Nem fogtak semmit megint. Meglátták Jézust, bevetették a hálót a túloldalra. Akkor Péter már ki sem húzta a halakat. Elengedett mindent, az ingét is levette: „Nekem ez a Jézus kell, Aki a gyengeségem ellenére szeret! Aki tudja, hogy nem tudok hű lenni az ígéreteimhez, de ennek ellenére utánam jön. Ezért képes vagyok otthagyni bármit.”

Jézus nem hagyja ennyiben. Még mélyebbre viszi a szeretetét Péter szívében. „Jobban szeretsz Engem ezeknél?” „Persze, Uram. Tudod, hogy szeretlek Téged!” Ismerjük a részt, Jézus agapéval kérdezi, Péter pedig fileo-val válaszol. Ugyanezt megkérdezi mégegyszer. Péter ugyanúgy válaszol: Tudod, hogy szeretlek Téged! Harmadszor is megkérdezi, de akkor Ő is fileo-val kérdezi. A gr. fileo nagyon pozitív fajta, de érzelmi szeretet. Úgy fogalmaznék, hogy nem feltétel nélküli.

Péter megszomorodik, amikor Jézus harmadszor is megkérdezte: Szeretsz-e? Miért szomorodott meg? Mert még nem értette, hogy ez nem önmagáról szól, hanem Jézusról. Kétszer úgy válaszolt: Tudod, hogy szeretlek!; harmadszor pedig azt mondta: „Te mindent tudsz. Tudod, hogy nem vagyok képes feltétel nélkül szeretni Téged.” Nem így írja, de hiszem, hogy ott merte nyíltan megmondani Jézusnak.

– Szeretsz Engem feltétel nélkül?

– Tudod, hogy sok mindent megteszek Érted!

Amikor teljesen nyíltan, meztelenül állsz Isten előtt, amikor az összes vágyad, az összes bűnöd fel van fedve Isten előtt, Ő ennek ellenére azt mondja: Gyere, és legeltesd a bárányaimat! Jézus ezt szeretné elérni az életünkben. Azt szeretné, hogy meglássuk Őt, az Ő szeretetének a mélységét. Ezért olvashatjuk 2Kor 4-et.

Akkor most túlvagyunk a bevezető két Igeversen. 🙂

Biztos vagyok abban, hogy ti is szembesültetek a saját magatok korlátaival. Ha elbuktál, volt bűntudat, kárhoztatás az életedben? Az két dolgot elárul. Az egyik az, hogy éppen nem Istennel vagy. Ez jó, mert akkor tudod, hogy nem Istennel vagy. Ilyenkor ne menj tovább rossz irányba, hanem fordulj meg és menj Istennel!

Néhány hete a gödöllői gyülekezet ellátogatott Ajkára. Én még helymeghatározó készülékkel is el tudtam tévedni. Amikor út közben megálltunk egy benzinkútnál, levettem a készülék hangját, és amikor visszaszálltunk a kocsiba, elfelejtettem behangosítani. Autópályán mentünk, néha csak ránéztem, és mindig azt láttam, hogy a kék kijelölt úton megyek. Nyilvánvalóan, mert ahhoz, hogy visszafordulj, egy kicsit előre kell menni, egészen a következő kihajtóig.

Úgyhogy a Balaton déli oldalán már a viadukt után jártunk, amikor felötlött bennem, hogy valami nincs rendben. Úgyhogy visszatettem a hangot, és rögtön az első kijáraton kivezetett. Mondtam boldogan a többieknek a kocsiban: „De jó, hogy ráadtam a hangot! Pont itt kellett lemenni az autópályáról!” Közel száz kilométeres kerülő volt ez.

Ha van bűntudat, akkor csak ne menj tovább az úton! Hangosítsd vissza a navigációs készüléked! Értsd jól, a bűntudat jó. Olyan, mint az éhségérzet a szervezetednek. Jó éhesnek lenni? Nem. Az éhség nem jó önmagában, de abból tudod, hogy táplálnod kell magad. Jó, hogy bűntudatod van? Az nem jó, de azt megmutatja, hogy szükséged van szellemi eledelre. Ne kárhoztasd magad tovább! Fordulj Istenhez!

Még egy dolgot megmutat, azt, hogy jobban bízol magadban, mint kéne. Ján 15:5-ben mit mond Jézus, hány dolgot tudsz megtenni? Azt mondja: Nálam nélkül semmit nem tehettek. Nagyon tetszik, hogy leegyszerűsíti. Nem azt mondja, hogy Nélküle nem tudunk nagy dolgokat megtenni, hanem egyszerűen csak semmit. A bűntudat azért van, mert elhitted azt a hazugságot, hogy képes vagy a saját elkötelezettséged vagy fegyelmezettséged miatt nem vétkezni, és csalódtál ebben az elképzelésedben. Ezért bántod saját magad a lelkedben. Ha viszont tudnád, hogy nem vagy képes, akkor meg sem próbáltad volna. Úgy értem, hogy akkor nem okozna problémát.

Szoktál vízen járni? Mennyit kárhoztatod magad, hogy nem sikerül? 🙂 Általában nem túl sokat. Mert tisztában vagyunk a képességeinkkel. Nem tudsz Jézus nélkül csinálni semmit sem. Ha elbuktál, az azért van, mert nem tudsz Őnélküle csinálni semmit sem, de megpróbáltad. Csak állj vissza és menj Ővele. Igazából talán itt kezdődik az, amiről p. Kende beszélt az üzenetében tegnap, hogy belépek a szobába, amikor én magam kikerülök a képből.

Ennek az órának a témája a puszta. Úgy határoztam meg az ABT-n, hogy a puszta válaszfal a vallásosság és a kereszténység között. A vallás sokat beszél Istenről, sokat beszél arról, hogy tegyünk Istenért, de a kereszténység az, hogy Istennel beszélek. Az egyik csak távolról tekint Istenre, megérinthetetlenül. Nagyon jó elmélet, bibliai igazság, de nincs benne személyesség.

2Móz 33:11 Hogy beszélt Mózes Istennel? Szemtől szembe, mint barát a barátjával. A megtörtség után nem Istenről beszélek, hanem Istennel beszélek. Egészen nagy a különbség. Istennek az ígéretei jó segítség számomra. Az öröm és a békesség ígérete elméletben létezik a szívemben. Amikor léleknyerésben azt mondod: Istennel örömöd lehet minden értelem felett.; vagy amikor tényleg megtapasztalod azt a békességet – az egyik a fejedben létezik, a másik pedig a szívedben.

Ha van egy rossz kapcsolatod, és kéred Istent, hogy gyógyítsa meg azt, akkor mi van, ha nem teszi? Sokszor önző módon kérem, hogy gyógyítsa meg, hogy nekem kényelmesebb legyen. A másik ember nem is fontos nekem ebben. Persze jó lenne, ha jó lenne a kapcsolatunk. Ám azt, hogy Istent, az Ő megbocsátását és a feltétel nélküli szeretetét megismerjem az elutasított kapcsolatomban, azt kudarcnak élem meg. Sőt eszembe sem jut, hogy Isten akarata lehet az, hogy nem gyógyítja meg a kapcsolatot. Mert nem Istenre fókuszálok, hanem arra, hogy az a kapcsolat megjavuljon, hogy nekem jó legyen. Isten azonban azt szeretné, hogy megismerd Őt, a minden értelmet túlhaladó békességet, Fil 4:4-7.

A keresztény szolgálat az egyik legnagyszerűbb kiváltsága a hívőnek, a vallásos embernek pedig az egyik legnagyobb teher. Jézus azt mondta:

Ján 7:37b-38 Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ahogy Krisztus élete átárad a másik ember életébe, amint szolgálok felé, ez a folyam engem frissít fel. Egyébként azt a szót, amit úgy fordítottak, hogy ömlenek, a Biblia a görögben itt használja egyedül, és azt jelenti, hogy gátszakadás. Nem csordogáló kis patak. Nem bírod visszatartani. Láttál már gátszakadást? Én nem. Nem bírod visszatartani.

Engedelmesség – hogyan viszonyulsz ehhez a szóhoz? Szereted ezt a szót? Vagy mélyen benned azért ott van, hogy valamilyen törvényeskedés is lehet ez. „Kötelesség. Engedelmeskednem kell.” – ezt mondja a vallás. Mit mond a megtört ember? Gondoltál már így az engedelmességre, hogy az szellemi eledel? Ahogy engedelmeskedem, úgy táplálom a szellememet.

Ján 4:32,34 Jézus azt mondja: Van olyan eledelem, amiről ti nem tudtok, az, hogy tegyem az Én Atyám akaratát. Ezt nem tudod megjátszani. A keresztény életed vagy Jézussal éled, vagy belehalsz. Képmutatónak érzed magad. „Erről beszélek, de nem élem. Mindenkinél ezt látom, de magamban nincsen. Feladom. Nincs értelme. Visszahúzódom, és megállok. Passzív leszek. Egyre jobban leadom a szolgálataimat, és máshol keresem a felfrissülés helyét.” Pedig annyira vár Jézus, hogy elmondja neked: „Ez nem megy! Nem megy neked, és ezt szerettem volna megmutatni, hogy ne hamis alapra építsd az életedet.” A keresztény életed nem a te kitartásodra épül, hanem Isten ígéreteire és jellemére, Zsid 6, amik megváltoztathatatlanok, és minden nyomást kibírnak.

A vallásban a szeretet a cél. „Szeresd a felebarátodat! 1Kor 13. Ha elég sokszor elolvasod, az életed részévé válik. Szeress, ez a cél!” Jézussal a megtörtség után a szeretet a kiindulópontunk. 1Ján 4:19 szeretek, mert Te szerettél előbb. 2Kor 5:14 Krisztus szeretete szorongat engem.

Én nem valahova el akarok jutni, és azért teszek valamit, hanem én már megérkeztem, és adok másoknak ebből. Amikor pletykát vagy gonoszt hallok vagy látok, az nem csak olyan: Tudom, hogy nem kéne meghallgatni!; hanem nem bírok azzal közösségben lenni. Ez nem erkölcsösség, hanem szellemi tisztaság.  Hab 1:13 az Atya nem bír a gonosszal közösségben lenni. Zsid 1:9 Jézus gyűlöli a gonoszt.

Krisztussal járni lehet, hogy küszködés, ha vallásban élsz, de az életed, ha Vele élsz. Az életed akkor többé nem az ambíciókról szól. „Sikeres akartam lenni a világban. Megtaláltam Krisztust. Sikeres akarok lenni a keresztény életben. Legnagyobb imaharcos szeretnék lenni. Vagy a legbölcsebb ember, aki a legtöbbet tudja a Bibliából. Vagy a legnagyobb evangélista, aki a legjobban szeret. Vagy aki a legjobban szolgál. Akinek az életében legjobban látják Krisztust.” Figyelj! Csak a körítés változott, a szíved nem. Az életed még mindig rólad szól.

Viszont Fil 1:21 nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség; vagy Gal 2:20. Teljesen mindegy, hogy elbukom-e vagy sem, mert Krisztus fog megdicsőülni. Az Ő kegyelme, hogy szeret a bukásom ellenére is. Nem az, hogy csalódtam a keresztény életem sikerességét illetően, hanem Isten kegyelme rám is kiterjed. Úgyhogy a célom nem saját magam, hanem az Ő dicsőítése és az Ő megismerése Ján 17:1,3 szerint. Mi Őróla teszünk bizonyságot. Nem magadról teszel bizonyságot, nem a te hitedről, nem a te meggyőződéseidről. Mert ha igen, akkor küszködéssel teli és csalódásokkal teli életed lesz.

Ján 17:1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelve szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Vagy: „Az pedig az örök élet, hogy megmutassam a világnak, milyen nagy hitem van. Az pedig az örök élet, hogy megmutassam a világnak, mennyire ismerem a Bibliát; hogy megmutassam a keresztény világnak, hogy én leszek az egyik oszlop a mennyben.” Azt hiszem, érted, hogy miről beszélnek ezek. Ezek helyett Jézus megdicsőítése!

P. Schaller beszélt most a konferencián (Baltimore Convention 2015) erről: az odafel valókat keresni. „Olyan, mintha picit feljebb lenne, a fenn a hűtő mögött, a polcon fenn, amit éppen nem érünk el.” Aztán igazából azt veszed észre, hogy itt van előtted. Nyilván a természeti embernek lehetetlen, de Isten adott új természetet.

Nem tudom megmondani a képletet arra, hogy mi vezet a megtörtséghez, hogy mi kell ahhoz, hogy megtört legyen az ember. Nem szükséges ehhez feltétlenül szenvedés. Sokan viszont makacsak vagyunk, úgyhogy néha csak az működik. Általában a Bibliában azt lehet látni, hogy valahogy jóval több időre van szükség emiatt, mint amit mi szeretnénk. Például 5Móz 7:22 beszél erről, amikor bemennek az Ígéret földjére: lassan-lassan kiűzöm előled az ellenséged. „Gyorsan és biztosan?” „Nem! Lassan-lassan.” „Ez a része, a lassan-lassan nem tetszik. Az, hogy kiűzöm az ellenséget, az már sokkal inkább.” Van egy másik rész is, ahol ugyanezt mondja:

2Móz 23:30 Lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg megszaporodol és bírhatod a földet.

Lassan űzöm ki, azért, hogy bírhassad azt.” Úgyhogy ez az egyik célja a pusztának. Felkészít téged arra, hogy bírd az Ígért földjét. Mert ha nem lenne ez, akkor azt hinnéd, hogy saját magadtól van, és büszke lennél.

5Móz 8. fejezete, igazán az egész erről beszél: Kiviszlek téged a pusztába és megsanyargatlak téged, hogy meglássam, mi van a te szívedben. 5Móz 8:3 meglásd, hogy az ember nem csak kenyérrel és vízzel él, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. Azt tudtad, hogy innen idézi Jézus Mát 4:4-et? Aztán 5Móz 8:6-7-ben azt mondja: Beviszlek téged az Ígéret földjére, megszaporodnak a barmaid, meggazdagszol. Többször is mondja, a 14. és a 17-18. versekben: „Ne gondold, hogy ez a saját erőd miatt van. Ne gondold, hogy ez tőled van!”

Aztán 5Móz 9-ben is van többször ez a gondolat:

5Móz 9:3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; …

5Móz 9:4 Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, …

„Isten megáldott a hitem miatt. Isten megáldott az odaadásom miatt.”

5Móz 9:5a Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására;

És ha még mindig nem világos:

5Móz 9:6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul,…

Ez a legjobb rész:

5Móz 9:6 … mert kemény nyakú nép vagy te!

Lapozzunk vissza két fejezetet:

5Móz 7:7-8a Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak;

Isten szeretné elérni a szívedben, hogy semmi diadalt ne tekints a sajátodénak. Bír7:1-4 „Gedeon! Túl sok ez a nép, aki veled van!” Az ellenség százhúszezer, és harminckétezer az ő seregének a száma. Ez négyszeres túlerő.

Bír 7:2 És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezedbe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem!

Aztán huszonkétezer a harminckettőezerből visszafordul, úgyhogy a túlerő tizenkétszeresre növekedett.

Bír 7:4a És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok;

Háromszázan maradnak végül. Mit csinált Gedeon a győzelem után? Aranyszobrot magáról. Négyszázszoros a túlerő. Győzelem. Aranyszobor. „Csak Én! Nem adom másnak az Én dicsőségem.”

Nem élheted egyszerre Isten életét is, és a sajátodat is. Isten ezért néha megenged olyan dolgokat, amikről nem gondolnánk, hogy az Ő akarata. Ahogy kiértünk a konferenciára az USA-ba, akkoriban történt egy tragédia. Egy imaalkalmon vagy bibliatanulmányon – nem tudom pontosan, nem jártam utána – 8 vagy 9 embert lelőttek. Az interneten keringenek az áldozatok rokonainak a bizonyságai. Elképesztő meghallgatni ezeket. Isten szavai, Isten szíve tűnik ki.

Az egyikük azt mondta, amikor beszéltek a gyilkossal: „A testem mindenegyes része gyűlöli azt, amit tettél, de a bibliatanulmányon azt szoktuk mondani, hogy nincs helye gyűlöletnek az életünkben. Az édesanyám is erre tanított, úgyhogy megbocsátok neked.” A gyilkos azt mondta: Majdnem nem tettem meg, mert túl kedvesek voltak ezek az emberek. Kérdezték őket: „Még mindig szereted Istent? Még ezek után is?” A válasz az volt: Isten néha megengedi azt, amit gyűlöl, hogy elvégezhesse azt, amit szeret. Ő nem gyönyörködik abban, amikor szenvedsz, amikor küszködsz, de tudja, hogy mi vár rád, amikor megtalálod az Ő életét a küszködéseid után. Felkészít, hogy bírhasd az Ígéret földjét, hogy a dicsőséget csak Neki adhasd.

Említettük már futólag:

5Móz 8:2 És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?

A puszta egyik célja, hogy felkészítsen téged az Ígéret földjére. Azért, mert amikor Izrael népe átment a Vörös-tengeren – ami a megszabadulás, a megtérés képe –, azután ott volt a puszta és az Ígéret földje. Úgyhogy a puszta után az Ígéret földje vár. Úgy is mondhatnám, hogy a pusztán keresztül vezet az út az Ígéret földjére. Zsid 3. a hitnyugalomba beléphessünk.

5Móz 8:2 „nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben”, és:

5Móz 8:3 megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.

P. Kende említette az üzenetben tegnap a mannát, hogy az egyetlen eledel, ami önmagában teljes. Az egyetlen olyan eledel, ami teljes mértékben megelégíti az emberi lelket. Viszont a természeti ember számára ez nem elképzelhető. Erről nem tudtál korábban. „A manna, amit sem te, sem a te atyáid nem ismertek…” Ezért nehéz elengedni a saját életedet, mert a természeti elme számára nincs arra út, nincs arra élet, amerre látszólag Isten vezet téged. Ez azonban nem baj. Ez Isten tervének a része, hogy az Ő gondoskodásában járhass.

A pusztának van még két célja. Az egyik az, hogy megtisztít magadtól. Mózes 2. könyvében Isten elhívja Mózest: „Gyere! Szabadítsd meg a népemet Egyiptomból.” Úgyhogy ő egyesével kezdi lecsapdosni az egyiptomiakat. 🙂 Itt is látjuk a természeti ember próbálkozásait. Aranyos, buzgó. Róm 10:2 szerint: Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Ef 6. nem test és vér ellen van a tusakodásunk. Nem úgy harcolunk, ahogy korábban. Igazából mi a térdeinken vagyunk, és nézzünk, Isten hogyan végzi el a munkát.

Tehát 2Móz 2. Mózes megy előre lelkesen. Aztán vissza a pusztába. Negyven évet töltött a pusztában. Az sok! Mondhatod: Százhúsz évet élet, a negyven az csak egyharmada. Ha te élsz kilencven évet, akkor ez olyan, mintha harminc évesen térnél meg, és hatvan évesen kezdene téged Isten használni. Jézus hány évesen kezdett szolgálni? Az életének 90%-át felkészüléssel töltötte. Megtanulni meghallani azt a halk szelíd hangot – ez életének a 90%-a. Azért, hogy a másik 10%-ban Isten olyan módon tudta használni, mint soha más embert.

Úgyhogy nem maradsz le semmiről. Ne rohanj előre! Ne rohanj Isten elé! Ismerd meg Őt! Tölts Vele időt! Szemtől szemben, mint barát a barátjával. Aztán amikor hív, akkor lépj ki. 2Móz 3. Mózes negyven évet volt a pusztában, Isten megszólítja megint:

– Akkor most gyere! Téged már kiraktalak a képből.

– Hogyan mehetnék? Nem is tudok beszélni. Mit mondjak, ki vagy Te? Mivel bizonyítsam, hogy Te hívtál el?

– Mondd azt, hogy Én VAGYOK, ami a kezedben van, és Én teremtettelek téged.

Mózes átesett a túloldalra. Először túlságosan bízott magában, aztán túlságosan nem. Egyik sem jó. „Én megyek veled.” Gedeonnak is ugyanezt mondta, Bír 6:16. Előtte Gedeon: „Ugyan, ki vagyok én! Legkisebb nemzetség, legkisebb család. Elnyomás alatt élünk.” „Én veled leszek.”

„Én veled leszek!” Isten megtanít erre, hogy nem vagy képes. Mózest elvitte abból a pontból, hogy „képes vagyok”, eljutott oda, hogy nem képes, aztán eljutott oda „Én leszek veled”. Ez a lényeg.

Még egy célja a pusztának. 1Móz 32. Jákób, akivel kezdtük az órát, éppen menekül a bátyja elől. Pontosabban Lábántól jön vissza, húsz évet volt ott. Lábánhoz pedig bátyja elől menekült. Ahogy jön vissza, hallja, hogy jön a bátyja négyszáz emberrel. Biztos nem arra gondolt: „De jó! Már húsz éve nem láttalak! Hogy vagy?” Hanem emlékezett az utolsó mondataira: Megöllek! Húsz évig tartotta félelemben ez a mondat. Nem azzal oldod meg a problémáidat, ha elmenekülsz azok elől, mert maradnak veled.

Ef 6-ban mutass olyan szellemi fegyverzetet, ami a hátadra, menekülésre van. Nincs ilyen! Nézz szembe azzal. Állj meg! Védekezz! Menj előre!

Jákób megy Ézsau felé. Megint előveszi a trükkjeit. Előre küldözgeti a szolgáit, ilyen ajándék, olyan ajándék… a feleségeit, a családját. Igazi „férfias” jellem rajzolódik. 🙂 Akiről a mi mennyei Atyánk nevezteti Magát. Aztán harcol egyet az Úrral. Biztos ismerős ez a mondat:

1Móz 32:26b És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

Ez a lényeg:

1Móz 32:30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.

„Láttam az Urat színről színre és megszabadult a lelkem.” „Mert Isten betöltötte az ígéreteit, és megszabadult a lelkem.” Nem! „Mert Isten annyira megáldott engem, és megszabadult a lelkem.” Vagy: „Végre le tudtam győzni a gyengeségeimet, a kívánságaimat a szívemben, és megszabadult a lelkem.” Nem! Egyiket sem említi. Hanem: „Láttam az Urat mielőtt az ígéretet láttam volna, mielőtt bármit megtapasztaltam volna. Láttam az Urat, és ez elég volt. Az én lelkem megszabadult.”

Róm 7. Pál küszködik. „Azt teszem, amit nem akarom. Amit akarnék, azt pedig nem tudom tenni. Az akarás megvan bennem, de nem találom az erőt rá. Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem?” Hogy folytatódik? „Isten megmutatta az utat, és végre legyőztem a kívánságaimat a szívemben.” „Isten végre megmutatta az erőt, hogy hogyan használjam.” Nem! Róm 8-ban nincs ott Pál. Nincs benne az, hogy végre azt tudja csinálni, amit szeretne, és nem csinálja, amit nem akar.

Róm 8. „Már nincs kárhoztatás számomra. Én az Ő fia vagyok. A Szent Szellem bennem él és megelevenít. A Szent Szellem imádkozik értem. A szenvedések, amiket most szenvedek, az összehasonlíthatatlan azzal a dicsőséggel, amit majd kapok. Minden a javamra munkálkodik. Elhívott, megdicsőült, megigazított, Krisztusban vagyok. Mindent nekem adott az Úr, Aki engem szeretett. És mi lehet ellenem? Semmi sem választhat el az Ő szeretetétől!”

A Római levél 8. fejezete Istenről szól, az Ő Szelleméről mibennünk, az Ő szeretetéről, és nem pedig Pálról. A puszta célja nem az, hogy megtapasztaljam Isten ígéreteit, hanem az, hogy Istennel legyek, hogy meglássam Istent. Aztán ha megadja az ígéreteket, halleluja! Ám ha nem, színről színre láttam az Urat, és megszabadult az én lelkem.

Házi feladat elolvasni Zsid 11-et. A hitről, hithősökről beszél. Zsid 11:34-ig dicsőséges dolgokat hajtanak végre. Zsid 11:35-től kettéfűrészelik őket, börtönbe vetik, barlangban bujkálnak, állatruhákban menekülnek, és nem nyerik meg az ígéreteket. Mégis a hithősök között van felsorolva a nevük. Mert abban a helyzetben, amiben voltak, találkoztak az Úrral színről színre.

Másik téma volt a szívemen még májusban. Akkor azt mondtam, hogy erről szeretnék beszélni, amiről most, de nem láttam túl sok pozitív reagálást a pásztorok felől arról, hogy a puszta vonzó téma lenne. Viszont úgy néz ki, hogy lesz ennek folytatása. Halleluja!

Kategória: Egyéb