P. Brian
Nagyon jó itt lenni, annyira nagyszerű csapat vagytok! Hála Istennek minden egyes emberért itt! A Gyülekezet része vagyunk, és ez elképesztő! Isten fénye vagyunk ezen a világon, bármerre megyünk is.
A keresztények nem azok, akik a munka és a család mellett gyülekezetbe járnak, hanem a keresztények azok, akiknek életük van. Életünk van. Az én életem és a te életed. Aztán elmegyek a munkahelyemre, de én ott nem egy dolgozó leszek, hanem azért vagyok ott, hogy az életemet éljem, ami Krisztus élete bennem, és ezt élem a munkahelyemen. Ugyanezt élem a családomban, és ugyanezt élem a gyülekezetemben. Ez Krisztus élete mindnyájunkban, és ezért olyan különleges együtt lennünk. Azért, mert mindnyájan a Krisztusban lévő életünket hozzuk be ebbe a közösségbe, és ez mindnyájunk számára nagy áldás, ahogy azt megosztjuk egymással. Hálásak vagyunk ezért.
Jó barátom, p. Kende és én ma délelőtt a keresztúri gyülekezetben voltunk. Igazából én meghívattam magam vele, hogy hadd mehessek, és kegyelmesen elfogadta az ajánlatomat. Nagyon jól éreztük magunkat. Azt a gondolatot szeretném most folytatni, amit ott megosztottam. Ezékiel könyvéből való ez a gondolat. Ha elolvassuk az Ószövetséget, akkor hatvankilencszer találkozunk ezzel a mondattal:
Ezék 36:38 … és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
Hatvankilencszer szerepel az Ószövetségben, és ebből ötvenhétszer Ezékiel könyvében. A következtetés, amiről szeretnék beszélni, az az, hogy téged és engem, minket Isten arra tervezett, hogy tudjuk, Ő az Úr. Ez nagyon egyszerű. Mert ha tudjuk, hogy Ő az Úr, az azt jelenti, hogy értjük, ki Ő. Mert az a szó, hogy Úr, ez a Jehova, ami igazából a Jahve szó átváltozása, ami azt jelenti, hogy Ő az örökké létező személy. Ez az Elohimmal van összekapcsolva.
Tehát Ő az örökké létező mindenható Személy. Ez azt jelenti, hogy Ő mindent, ami történik, az irányítása alatt tart. Neki megvan a teljes terv. Ő az, Aki megtervezi a történelmet, és Ő az, Aki véghezviszi az egész történelmet, és igazából Ő az oka is a történelemnek. Ő az összes miért-kérdésre a válasz, mert Ő az Úr. És mert Ő az Úr, Ő nem kér senkitől tanácsot. Mert Ő az Úr.
Ő nem ellenőrzi le veled vagy velem a döntéseit. Nem kér engedélyt. Ezt észrevetted már? Nem kérdez meg minket: Szeretnél egy szívrohamot? „Most inkább nem, Uram! Kicsit várnék. Nem hiszem, hogy a korom erre most megfelelő. Még egy házas-konferenciát is kéne tartanom. Aztán ott vannak az unokáim is! Sok mindent kéne még csinálnom. Halasszuk el ezt a dolgot!” Ő nem kérdezett engem, és téged sem kérdez. Mert Ő az Úr.
Hogy is mondjam? Mi nem tartozunk Neki semmivel, és Ő sem tartozik nekünk semmivel. Nem tartozik nekünk semmivel sem! Mi soha nem tudnánk semmi olyat csinálni Érte, ami miatt Ő tartozna nekünk valamivel. Mert Ő az Úr. Azért, mert Ő az Úr!
Ő képes megtenni bármit. Ő Saját Magát tanácsolja, és minden szerepel az Ő tervében. Minden hívő, és minden nem hívő, minden ember minden döntése. Bármi legyen is az a döntés, azt Ő belemunkálta a tervébe. Ezt nem érthetjük meg. Tudod, hogy miért nem? Mert Ő az Úr. Te nem vagy az, és én sem vagyok az, de Ő az. Emiatt imádjuk Őt. Emiatt féljük Őt, de nem úgy, hogy attól félünk, hogy bántani fog minket, hanem hatalmas csodálattal, hatalmas tisztelettel nézünk Őrá, mert Ő az Úr, és azt tesz, amit csak akar. Ő szeretet. Ez csodálatos!
ApCsel 2-ben látjuk, ahogy Péter prédikálta az első üzenetét. Fiatal prédikátor! Talán te is emlékszel az első üzenetre, amit valaha prédikáltál. Én emlékszem az első üzenetre, amit mondtam, és nagyon féltem. Nem tudom, hogy Péter félt-e, de úgy tűnik, mintha nem félt volna. Aztán az üzenete végén azt mondta: Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek; ApCsel 2:36. „Ő az Úr!” Amikor Péter ezt mondta, akkor ettől az emberek elképedtek. „Na, jó! Várjunk egy kicsit! Jehova, Jahve, Jézus… Jézus az Úr?” Aztán emlékszel, amikor Tamás végre rájött? Azt mondta: Uram, Istenem. Jézus elfoglalta azt a helyet, amit Isten szánt Neki az életünkben, hogy Ő az Úr.
Néhány ember azt gondolja, hogy a keresztény életünk a saját döntéseink alapján zajlik. „Én határozom meg az életemet. Én határozom meg a jutalmat, amit kapok.” Ha ez így van, akkor kicsoda az Úr? Én nem vagyok az Úr. Ő az Úr.
Izrael fiai bűnben, bálványimádásban éltek, a saját gyermekeiket pogány isteneknek áldozták, és Isten megbüntette őket. Rabszolgaságba hajtotta őket, de soha nem hagyta el őket, és adott nekik egy ígéretet. Azt mondta: „Ki foglak benneteket vinni, újra összegyűjtelek benneteket, adok nektek egy országot, gyümölcstermő lesz a földetek és szaporodni fogtok, és tudni fogjátok, hogy Én vagyok az Úr. Kiveszem a régi kőszíveteket, és új hússzívet adok nektek. Én leszek a ti Istenetek, ti lesztek az Én népem, és tudni fogjátok, hogy Én vagyok az Úr.” Isten erre vár most, hogy mi elismerjük, hogy Ő az Úr.
Fil 2:9-11 Jézus olyan nevet kapott, amely minden név felett áll mennyen és földön, nevére minden térd meghajlik, és minden nyelv megvallja, hogy Ő az Úr. Ezt a kijelentést kaptuk. Olyan sok harc, küszködés, ítélkezés van, mintha mi, te és én lennénk az Úr, de mi nem vagyunk az Úr. Mi nem tudjuk ezeket, mert Ő az Úr. Ő az, Aki rendelkezik minden tudással, Aki mindenhol jelen van, és Ő ismeri a kezdetet és a véget, Ő az Alfa és az Ómega. Ami azt jelenti, hogy minden szó Tőle jön, minden könyvtár, amit az abc betűiből raktak össze. Tőle jön, Ő az első betű és az utolsó. Ő a kezdet és a vég.
Úgyhogy van egy pillanat, amikor azt mondjuk: „Te vagy az Úr! Én nem tudom, hogy mi van körülöttem. Amikor hozok egy rossz döntést, akkor Te azt jóra fordítod, jóra használod. Amikor jó döntést hozok, akkor pedig rosszra fordítod. Ez hogyan lehetséges?” Isten azt mondja: „Ne is gondolj saját magadra! Ne is aggaszd magad! Csak egy dolgot tudj, azt, hogy Én vagyok az Úr. Én veled vagyok. Nem miattad, hanem a Saját nevem miatt, a Saját tervem miatt, a Saját jellemem miatt. Ezért nem foglak soha elhagyni, soha nem távozom el tőled. Azért, mert Én vagyok az Úr, és nem azért mert te az vagy.” Nagy ámen!
P. Kende
Annyira örülök, hogy p. Brian erről beszélt! Nem tudhatta, hogy én is erről fogok beszélni. Ma délelőtt nagyszerű volt a keresztúri gyülekezettel, nagyon jó közösségünk volt.
Ézs 6:3-7 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsőségével teljes az egész föld! Az ajtó küszöbei megrendültek a kiáltó hangjától, és a ház megtelt füsttel. Akkor azt mondtam: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim! És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Megérintette vele a számat, és azt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat: vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva.
Talán valamikor tavasszal hallottam egy üzenetet p. Schallertől, és annyira megérintette a szívemet! Nagy vonalakban erről szeretnék beszélni.
Néhány hete már beszélünk arról, hogy a világunkban van három nagy hamis üzenet. Három fontos hazugság, három mérgező üzenet van, amivel sokat lehet találkozni. Az egyik ezek közül a félelemnek az üzenete. Néhány alkalommal beszéltünk is erről, bántunk is ezzel, amennyire tudtunk. Mert a világunk televan ezzel az üzenettel: „Félj! Aggódj! Rengeteg okod van a félelemre. Nincs biztonság. Félned kell!”
Egy másik üzenet a tekintély lejáratása. Hiteltelenítve van a tanár az iskolában, mert: Az nem tud semmit! „A cégigazgató rosszindulatú, az elnök gazember. Az apák megbízhatatlanok. Mindegyik! Nincs más! A pápa…” Ez fontos üzenet a világunknak. Sokat mondják, sokszor halljuk: Ne bízz a tekintélyben, mert nincs jogos tekintély. Ebben mi nem hiszünk a Bibliánk miatt. Mert Istennek a tekintélye megbízható tekintély.
Aztán van egy harmadik üzenet, ami szintén hazugság: Az embernek jól megy az élete Isten nélkül is. Ez is hazugság, talán majd ezzel is bánunk.
A múlt alkalommal, amikor beszéltünk a tekintélyről, akkor a szeretet tekintélyéről beszéltünk (2015.10.21. P. Kende: A törvény ellenére, a szeretet jogán). Most szeretnék ennek egy másik oldaláról beszélni. Ézs 6-ban Ézsaiásnak megdöbbentő élménye van. Szembetalálkozik Isten szentségével. Ott van a mennyben, és látja Isten szentségét úgy, ahogy Isten van. Megdöbben azon, amit lát, és azt mondja: „Jaj, nekem! Bajban vagyok, mert láttam a Szentet, láttam azt, Aki igazán tiszta. Láttam az Ő hatalmát, az Ő nagyságát.”
Nem tudom, mi jut eszedbe, amikor ezt a szót használjuk, hogy szent. Sok embernek semmi. „Szent, szent… Igen, ezt szoktuk mondani. A dalokban is ott van. Ja, tudom!” Mit jelent azonban? Van-e ennek nagy jelentősége a számomra?
Gyerekkoromban emeletes ágyon aludtunk az öcsémmel. Ő tovább akart olvasni, mint én, de a lámpája konnektora mellettem volt. 🙂 Úgyhogy zseniális ötletnek tartottam, hogy én majd eldöntöm, hogy mikor alszik és mikor nem. Én is olyan báty voltam, mint sokan. Aztán egyszer játszottam a konnektorral, és sikerült mindkét villát egyszerre megérintenem. Volt egy élményem az elektromossággal. 🙂 Olyan, amit nem kívánok senkinek. Elmondhatom viszont, hogy ezután már nem játszottam ezzel. Egyáltalán nem! Soha többé.
Volt egy másik hasonló élményem is. Édesapám műhelyében voltam. Volt neki egy elektromos körfűrésze. Azt kérdeztem tőle: Ez nagyon meg tudna vágni? „Igen.” Erre megfogtam, és megpördítettem, de nem tudtam, hogy nincs lerögzítve. Úgyhogy ebből kifolyólag van két sebhely a karomon azóta is. Édesapám mondta, hogy éles, el is hittem neki, de attól még szórakoztam vele. Ugyanígy az árammal is. Tudtam, hogy veszélyes, de attól még szórakoztam vele.
Azt hiszem, hogy nagyon sokszor így vagyunk Isten szentségével, Isten hatalmával, Isten nagyságával, Isten akaratával. Tudjuk, de azért próbálkozunk. Van egy kihívás ebben az üzenetben, mert Ézsaiás egy nap szembetalálkozott Isten szentségével a mennyben. Ez nagyszerű mód: látni és szembetalálkozni Vele.
Lehet azonban, hogy az életemben ez másként jön el. Jön egy probléma, jön egy tragédia, jön egy veszteség, és addig azt hittem, hogy mindent tudok, de aztán rá kell jönnöm, hogy nem tudtam mindent. Ahogy p. Brian is beszélt erről. Gyakorlatilag elmondta az üzenetemet, én csak megismétlem.
Amikor itt Ézsaiás szembetalálkozik ezzel, akkor megdöbben a szívében. Ez a megdöbbenés olyasvalami, ami velünk is megtörténik. Minden hívőnek fel kell ismernie Isten szentségének ezt a nagyságát. Szükségem van arra, hogy felismerjem, Isten terve annyival nagyobb nálam, annál, amit értek, annál, amit belátok, annál, amit el tudok fogadni, a gyülekezetnél, az én szolgálatomnál, az én házasságomnál, a barátságaimnál. Isten terve nagyobb, jelentősebb, súlyosabb, komolyabb – ezt hívőként fel kell ismernem. Mert ha nem, akkor másik fajta hívő leszek.
3Móz 10:1-2 Áron fiai, Nádáb és Abihú pedig, vették külön a tömjénezőjüket, szenet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tüzet vittek az ÚR elé, amelyet nem parancsolt nekik. Ekkor tűz jött ki az ÚR elől, és megemésztette őket, és meghaltak az ÚR előtt.
Huh! Mi történt? Pontosan nem tudjuk. A 9. versből az látszik, hogy részegek voltak. Azt viszont látjuk, hogy Isten nagyon keményen bánt a dologgal. Azonnal elbánt vele. Mert tanulniuk kellett valamit. A szentség miatt – mint én a körfűrésszel –, hogy ez nem vicc. Nem csak beszélünk róla, nem csak szövegelünk valamiről, ami valójában nem létezik, hanem van valami, amiben valóban erő van. Ami nem vicc, hanem komoly, mint a konnektorban a 220V. Komolyan kell venni, nem játék! Nekik is meg kellett ezt tanulniuk.
Ebben van egy érdekes dolog. Amikor zsidók Egyiptomban voltak, akkor ők rabszolgák voltak. Egy rabszolgának a döntései nem számítanak. A rabszolga mondhatja: Nekem van szabad akaratom!; amire a gazdája csak azt feleli: Persze, gyakorold csak nyugodtan, ameddig mindenben azt csinálod, amit én mondok. Gyakorlatilag nincs szabad akarata, és nincs felelőssége sem a rabszolgának. Róm 6:20-ban olvasunk arról, hogy amíg a bűn rabszolgája valaki, addig nincs neki más, csak ez.
Ők azonban szabadok lettek. Isten kihozta őket Egyiptomból, és mostmár a döntéseik számítanak. „Nádáb és Abihú! Nem mindegy többé, hogy mit csinálsz. Ha bemész az Úr elé idegen tűzzel, ha bemész Ő elé ittasan, az nem vicc. Az nem mellékes.” Nem csinálhatsz azt, amit akarsz, mert nem felelőtlen rabszolga vagy, hanem felelős vagy!
Amikor kijöttek Egyiptomból, akkor Isten tanítani akart nekik valamit, valakit, Saját Magát kellett megmutatnia neki. Meg kellett ismerniük Őt, és azt, hogy Őbenne nekik jelentőségük van, a döntéseiknek súlya van. A döntéseik komolyan számítanak. Nem mellékesek, nem kicsik. Hanem ők szabadok, és Isten népe. Nádáb és Abihú papok, akik Istent képviselnék a nép felé, és a népet Isten felé. Ez nem vicc, hanem komoly, súlyos és jelentős. Erről szól ez a történet.
Amikor Zsid 7-ben olvasunk arról, hogy Ábrám találkozott Melkisédekkel, akkor ott a magyarázat: elsősorban az igazság királya, és aztán a békesség királya. Ez a mi Istenünk. Igazság, és aztán békesség. Amikor Jézus a kereszten volt, akkor ott volt az igazság, igazságtétel volt, minden bűnödért fizetett, és aztán ma te megkaphatod Isten igazságát. Szabad lehetsz a bűntől, de ehhez először igazságot kellett tennie. Mert Ő az igazság királya, és a békesség királya.
Ez a jó hírünk igazából, hogy amikor a tekintélyről beszélünk, Isten tekintélyéről, amikor a szentségről beszélünk, amikor Isten tisztaságáról beszélünk, akkor arról szólunk, ami békességet hoz az életünkbe. Igazából ez a gyümölcse nálunk. Ez gyönyörű dolog számunkra. Hívőkként kell, hogy találkozzunk ezzel, hogy Isten szent, tökéletes. Amiről p. Brian beszélt: Ő az én Uram. Nem én vagyok többé az én uram. Ez volt a döntésem, amikor azt mondtam: Jézus, legyél az én Uram!
Többen tudják itt, egy hétig kilencen magyar gyülekezetvezetők Baltimore-ban voltunk. Volt egy elvonulás. P. Foster, egy floridai lelkipásztor – ő az, aki nem volt hajlandó meghalni, hiába kapott szívrohamot, és húsz percig halott volt, azt hiszem – akkora bölcsességet mondott, ami nagyon megérintette a szívemet: A kereszténység java része ma így hangzik: én megyek valahova, és Uram, kövess engem! „Uram, vállalok egy munkát, remélem, hogy jössz velem! Uram, ezt és ezt fogom csinálni az életemmel, gyere velem.” Olyan érdekes – mondta ő –, hogy Jézus azt mondta: Kövess Engem! Épp fordítva.
A kereszténység nem arról szól: „Én erre megyek. Uram, remélem, jössz velem.”; hanem: „Uram, merre akarod, hogy menjek? Megyek Veled.” Erről a különbségről beszélünk. Anyukám azt mondta: Ne piszkáld!; édesapám azt mondta a másikra: Ne piszkáld!; és ez komoly, súlyos volt, de nem értettem.
Amikor Pál apostol találkozott Jézussal – ApCsel 9. –, akkor az első találkozásukkor a földön végezte. Le van lökve a nyeregből, és ott van a földön több értelemben is. Hirtelen rá kell jönnie: „Nem az enyém minden tekintély. Nem az enyém minden hatalom. Azt hittem, hogy tudom, mit csinálok, de igazából Isten népét üldöztem. Azt hittem, Istennek teszek szívességet, de valójában csak az én büszkeségemet tápláltam.”
Miután Áron fiai meghaltak:
3Móz 10:3-4a Mózes így szólt Áronhoz: Ez az, amit az ÚR így mondott: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” Áron pedig mélyen hallgatott.
Áron ott áll, és ez a döbbenet, meghaltak a fiai. Csendben van. Ez megtörténhet az életemben, hogy Isten megenged valamit, amit soha nem hittem voltam, mert hamis elképzelésem volt Isten nagyságáról. „Kicsi istenem van. Azért ekkora, mert ez kényelmesen elfér a zsebemben. Vihetem, ahova akarom. Azért ekkora, mert ha ekkora, nem ijeszt meg. Azért ekkora, mert ha ekkora, akkor én vagyok a nagyobb.” Ha ilyen képem van Istenről, akkor, ha jön a helyzet, megdöbbenek. „ Huh! Van, ami nagyobb? Lehet, hogy nem tudok annyit, mint hittem? Lehet, hogy ez az egész komolyabb, mint én gondoltam?”
Emlékszem arra, amikor először szembetalálkoztam a Bibliában és aztán egy üzenetben a pokol valóságával és súlyával. Emlékszem, hogy csak csendben voltam. Megdöbbentem rajta. Nem emlékszem, hogy ki prédikálta az üzenetet, de arra emlékszem, hogy úgy voltam: „Te jó ég! Ez ennyire komoly? Ez ennyire valós?” Ahogy Ézsaiás, amikor belépett Isten jelenlétébe, és azt mondta: „Ohó! Jaj, nekem!” Elcsendesedett, és alázat lett az életében. Felismerte: Nem az vagyok, akinek lennem kéne.
Jak 4-ben Jakab komolyan inti a hívőket: „Figyeljetek, olyan nagyra vagytok magatokkal. Jöttök, mentek, és azt mondjátok: ezt fogom csinálni, azt fogom csinálni, amazt fogom csinálni. Pedig azt kéne mondanotok: Ha az Úr megengedi, akkor ezt fogom csinálni, akkor azt fogom csinálni.” Ez nem egy kliséről szól, ez nem egy üres frázisról szól, amit csak mondogatnom kell: Ha az Úr akarja…; hanem ez a szívről szól.
Figyelj! Nem lehetsz olyan rövidlátó, hogy azt mondod: „Úgy lesz, ahogy én akarom. Majd én mindent tudok. Én mindent pontosan látok.” Hanem kellene, hogy legyen egy másik dolog a szívemben, ahol azt mondom: „Igen, ez a tervem. Uram, mi a Te akaratod?” Jézus azt mondta: Atyám, vedd el Tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az Én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg.
Felismerem, és azt mondom: „Lehet, hogy az a szó, hogy szentség, az nem csak egy szó a gyülekezetben, hanem olyasvalami, amit viszek magammal a munkahelyemre, nem veszek el semmit, nem pletykálok a többiekkel, és nem járatok le senkit. Viszem magammal, mert ez nagyobb és komolyabb, mint ahogy én gondoltam.”
Ez kihívás nekünk a mai nap, de fontos értenünk, hogy minden hívőnek szüksége van arra, hogy érintkezésben lépjen Istennek a tekintélyével, hogy megértse Isten hatalmának a nagyságát. Mert ha nem, akkor egy nap lesz egy hatalmas bukásom, ahol döbbentem azt mondom: „Tyű! Ez a konnektor-dolog komoly! Te jó ég, ez jelentős!”
Ez két módon lehetséges. Az egyik az, ahogy Ézsaiás megtalálta. Bemegyek Isten elé alázattal, és azt mondom: Uram, taníts engem a Te szentségedről, a Te dicsőségedről, a Te nagyságodról, a Te igazságodról, a keresztnek a munkájáról, annak a fájdalmáról, annak a jelentőségéről, annak a hatalmáról. Aztán megtörténik, és csendesség, megtörtség és alázat van az életemben. Vagy lehet a másik módon. Élek, mintha semmi sem számítana hívőként. „Minden buli. A kereszténység csak egy jó buli.” Aztán egy nap nekifutok valaminek.
Ez az Ézs 6. olyan nekem, mint a P. Schaller vonatos példája. Tudom a menetrendet, úgyhogy nem állok a sínen, amikor jön a vonat. Ugyanakkor a vonat lehet nagyon hasznos, eljuttathat engem valahova. Ilyen Isten nagysága, tekintélye, hatalma: ha a sínen állok, kellemetlen lesz, de van másik lehetőségem.
Zsolt 85:11 – mit hoz Isten ismerete az életembe? Igazságot és békességet, irgalmasságot és szentséget. Mindkettőt hozza az életembe. Amiről beszélünk hívőkként, az nagyon élvezetes, nagyon gyönyörű. Ez olyan hely, ahol tudom, hogy szeretve vagyok. A szentségnek a helye számomra olyan hely, ahol tudjuk, hogy szeretve vagyunk. Csodálatos hely, nem félelmetes nekünk. Viszont komoly.
Mint amikor a feleségemmel ott álltam a templomban. Ott volt p. Brian, valamit mondott, arra nem emlékszem pontosan, hogy mit, de arra emlékszem, hogy igent mondtunk. Gyönyörű volt, és tudtam, hogy szeretve vagyok. „Ez a lány valamifajta ledöbbentő vakságból éppen most nekem adta az életét!” Nagyszerű volt! Tudtam azonban, hogy ennek súlya van, ez komoly, jelentősége van. Az előző éjjel a nyavalya tört ki: „Tényleg akarom én ezt? Biztos, hogy meg tudom ezt csinálni? Komolyan? Ez valós? Te jó ég! Ez annyira komoly!” Érted, amiről beszélek? Szentség, szeretet – ez gyönyörű a számunkra, de komoly a számunkra.
Hadd mondjam el egy másik módon! A kereszténységet nézhetem két módon hibásan. Legtöbben úgy képzelik a kereszténységet, hogy a kereszténység vagy ez, vagy az. Az egyik oldal ez lenne: a törvény, a szabály, a rend. „Így kell lennie! Tessék elvágólag ülni! Minden derékszögben legyen! Mindennek rendben kell lennie, 1Kor 14:40. A mi Istenünk a rend Istene. Nem hallottál erről? Nem olvastad a Bibliádat?”
A törvény oldalán nagyon sok dühös embert találsz, mert a törvényben van értelmetlenség. Van benne egy ilyen elem: Nem kell értened, hogy ez miért jó ez neked, csak tessék csinálni, és kész! Ez egy idő után dühít minket. A szabad akaratom miatt. Mert tudom, hogy ahhoz nekem jogom lenne. Valami nincs rendben azzal, hogy nekem minden le van diktálva, és úgy kell csinálnom. Tudom, hogy ezzel valami baj van, mert én szabad akaratot kaptam arra, hogy éljek abban, hogy használjam azt.
Van egy másik elképzelés a kereszténységről, ez a másik oldal: az érzelgős kereszténység. Amikor minden szép és jó. A testvérem azt mondja: Elhagyom a feleségem!; és arra azt felelném: „Ó, megértelek! Teljesen megértelek. Minden rendben van. Semmi baj. Én is ezt tenném a helyedben.” Mi ezzel a probléma? Az, hogy sok keresztény él az érzelgősségben. Ott viszont csak zűrzavar van, és nincs semmi különbség a világhoz képest, nyilván. Persze, szükségem van vízszintes kapcsolatokra, de szükségem a függőlegesre is, a szentségre és az igazságra.
Jézus a tökéletes. Mégpedig azért, mert Benne megvolt a szentség. Ő nem vétkezett, nem bukott el soha, Zsid 4. Ő olyan volt, mint mi, csak nem vétkezett. Ő szent volt, tökéletes volt. Ugyanakkor, ha megnézed a csodáit, mennyire könyörületes! Hányszor indul meg az emberek gyengeségén! Hányszor gyógyít meg valakit könyörületből! Ugyanakkor Ő szent Isten, Aki azt mondja:
Ján 8:11b Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél!
Benne van a kegyelem, a szeretet, az elfogadás és a szentség. „Én arra hívlak, hogy ne vétkezz!” Együtt ült a vámszedőkkel, de amikor Zákeus elhagyta a mindenféle kicsavart és szélhámos útjait, akkor Luk 19:9-ben azt mondta: most lett üdvössége ennek a háznak. Luk 5:28 Neki abban volt öröme, amikor Lévi felállt az adószedő asztaltól, és követte Őt. Erről beszélünk, hogy Őbenne megvan mindkettő.
Amikor a gyülekezet érzelgős, akkor a gyülekezet nem tudja elfogadni az intést, a kiigazítást, az útmutatást. „Hé, ne beszélj bele! Az sértő nekem.” A probléma, hogy akkor olyan hívők leszünk, akik nem tudják megérinteni Istennek a szentségét, a tekintélyét, a nagyságát, és nem tudunk elcsendesedni, és alázatban bízni. „Ha nem magyarázod meg, akkor biztos nem is úgy van!” Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Lehet, hogy nem érted, de Én azt mondom neked, hogy járj hitben.” Ez kihívás nekünk.
Jézus ott jár a két dolog között. Az egyik a törvény, ahol nincsenek kapcsolataink senkivel, és aztán a másik oldal, ahol a vízszintes kapcsolataim kizárják, hogy kapcsolatom legyen Istennel. Jézus egyikben sem bukott el, a törvény sem rabolta el Őt, és a másik sem. Amikor ott volt a kereszten, akkor hívott mindnyájunkat. Hova hívott minket? Az Ő szeretetéhez.
Ján 6:37 aki Hozzám jön, azt Én semmiképp sem taszítom el. Olyan öröm ezt mondani valakinek az utcán! Azt mondja az ember: Ó, ez nem nekem való, én túl bűnös, túl gonosz vagyok!; akkor lehet azt felelni neki, hogy Jézus azt mondta: Ha valaki Hozzám jön, Én ki nem vetem! Ez az Ő szeretete, amely hív minket, és beinvitál minket.
Figyelj! Ez kihívás a számunkra valóban. Ezt nem könnyű megértenünk. Szükségem viszont egy ilyen tekintélyre az életemben. Valahonnan vennem kell a tekintélyt. Amikor ApCsel 3-ban meggyógyították a béna embert, akkor kezdték imádni őket, Pétert és Jánost. Ők azt mondták: „Állj! Ez nem a mi erőnk. Nem a mi tekintélyünk, hanem Jézus neve, és a Benne való hit hozott gyógyulást.”
A nagy küldetés Mát 28:18-19-ben, ahol azt mondta: Minden hatalom Nekem adatott mennyen és földön. Ha olyan hívő lennék, aki nem találkozott ezzel a tekintéllyel, akkor nagyon sok büszkeség lesz bennem, és könnyen lehet, hogy szükségtelenül bántanék magam körül embereket. Ha nincs meg ez az érintésem ezzel a szentséggel, akkor nagyon bátran csak teszem a magam akaratát, és hiányzik egy jelentős elem a hívő életemből, és elveszítek valamit. Mindnyájunknak szükségünk van erre.
Mindenki keresi a tekintélyt. Már említettem ezt. Ha megnézed, hogy ki mindenki csatlakozik az Iszlám Állam hadseregéhez, azt látod, hogy angolok, németek, amerikaiak, franciák, magyarok, tizenévesek… mindenféle emberek. Miért? Azért, mert az emberek keresnek valamit. Mert az életükben nincs irány, nincs semmi, ami tiszta volna, és nincsen tekintély. Ez az, amit az Iszlám Állam kínál. Van irány, van tisztaság és van tekintély. Rettenetes irány, rettenetes tekintély és rettenetes tisztaság. Úgy értem, hogy tisztán gonosz az egész. Az embereket, akiknek ez nincs meg, az ő szívüket vonja valami. Mert ott van tekintély, van hatalom, van irány.
Ha nem érintem meg Istennek ezt a tekintélyét… Néha azt kérdezem magamtól: Hogyan hagyhatja el egy ember évtizedek után a házastársát valaki másért? Kérdezhetnénk azt is: Miért csatlakoztak emberek az SS-hez? Miért mennek el harcolni az Iszlám Államnak? A válasz 1Kor 2:14 a természeti szív nem kapcsolódik Isten dolgaihoz.
Isten azonban többre hív minket. Amit Ézsaiásban láttunk, az az, amire hív minket. Ézsaiás látja Isten szentségét, van ott alázat, és azt mondja: Jaj, nekem! Aztán Isten válaszol erre, megtisztítja őt, és mondhatnánk így is, hogy Ézsaiás felszáll a vonatra, és azt mondja: „Küldj engem! Hadd menjek én! Hadd szolgálja a Te nevedben! Hadd szolgáljak a Te tekintélyeddel, a Te szentségeddel, a Te szereteteddel, a Te megtisztító hatalmaddal!” Ez az, amerre érdemes hívőkként mennünk, és élnünk.
Ámen.