P. Duló Attila: Tudjam, kinek hittem
Pál apostol azt mondja 2Tim 1:12-ben: én tudom, kinek hittem. Pál tudta, kinek hisz. Néhány istentisztelettel ezelőtt arról beszéltem, hogy ismerjük meg a valódi Jézust (2014.06.22. du. P. Duló Attila: Az igazi Jézus (#1)), ami aztán inspirálta P. Kiss Lacit, és arról beszélt egy héttel később, hogy a csodái alapján is megismerhetjük Jézust (2014.06.29. du. P. Kiss Laci: Az igazi Jézus (#2)), és ez az üzenet inspirált engem. 🙂
Arról szeretnék most néhány gondolat erejéig beszélni, hogy nem csak az alapján ismerhetjük meg Jézust, amit mondott Önmagáról, nem csak az alapján ismerhetjük meg Jézust, amilyen csodákat tett, hanem ha olvassuk a történeteket a Bibliában az evangéliumokban, akkor minden egyes történet, ha jól megnézed, akkor Jézusnak egy-egy jellemvonását mutatja meg. Megmutatja azt, hogy ki Ő valójában. Ez ámulatba ejtő dolog!
Miért fontos ez? Azért, hogy mi is tudjuk, hogy kinek hiszünk. Azért, hogy az igaz Istennek, az egy élő igaz Istenben, Jézus Krisztusban tudjunk hinni. Abban a Jézusban, Aki kijelentette Magát a Bibliában, és ne azokban, amit P. Kiss Laci az üzenetében felsorolt: hindu isten, mohamedán Jézus… Nyilvánvalóan egy bevezetőben nincs módunk arra, hogy ebbe részletesen belemenjünk, hogy sok történetet megnézzünk, de egy-kettőt megmutatnék, hogy milyen jellemvonásokat fedezhetünk fel ezekből a történetekből.
Ján 8:1-11-ben a házasságtörő asszony esetét olvashatjuk. Ismerjük a történetet, házasságtörésen kaptak egy nőt. Már az első dolog is érdekes, hogy csak őt citálták Jézus elé. Ritkán lehet egyedül házasságtörést elkövetni. 🙂 Hol a férfi, akivel a házasságtörést elkövette? Őt nem vitték Jézus elé. Igazából a farizeusoknak nem az szúrt szemet, hogy házasságtörésen érték ezt a nőt, hanem Jézust akarták megpróbálni.
Ám – ahogy ezt annak idején a nyolcadik kerületben mondták – Jézus átlátott a szitán, és leleplezte az Ő kegyelmes és együtt érző voltát. Azt, hogy mennyire együtt érző volt, mennyire oda tudott állni a házasságtörő nő mellé, miközben az az asszony tényleg bűnt követett el. Amikor a farizeusok kihívták Jézust: „Na! Akkor mit csináljunk vele?”; akkor Jézus nagyon bölcsen, nagyon kegyelmesen, és nagyon együtt érzően válaszolt, azt mondta: az vessen rá először követ, aki bűntelen.
Ez egy ámulatba ejtő kijelentése Jézusnak. Igazándiból ezzel nem mentette fel a házasságtörő nőt a vétke alól, de amikor azt mondta neki: „Hol vannak a vádolóid? Senki sem vádol téged? Akkor eredj el, és többet ne vétkezz!”; ezzel igazándiból nem állt a bűn mellé Jézus, hanem csak kegyelmet adott, és lehetőséget adott a nőnek a változásra. Lehetőséget kapott az asszony, hogy azután szent, tiszta életet éljen. Ez a kegyelem, ami itt nagyon meglátszott Jézus természetében, Jézus jellemében.
Aztán nagyon emberi volt. A mai teológusok próbálják Istennek a hiposztatikus egységét szétbontani. Vagy az istenségét, vagy az emberségét hangsúlyozzák, és próbálják szétszedni. Az emberi mivolta nagyon világosan meglátszik itt néhány versben. Luk 7:9-ben elcsodálkozott. Nyilván emberi mivoltában csodálkozott el. Mert – nem tudom, hogy tudod-e – Isten általában nem szokott elcsodálkozni dolgokon. Legalábbis nagyon ritkán. 🙂 Ő mindentudó. Pontosan tud mindent. Ám itt a kapernaumi százados hitén elcsodálkozott Jézus.
Aztán Ján 11:33-36-ban arról olvashatunk, hogy megrendült. Együtt tudott érezni Márta és Mária gyászával, és a többi zsidóval, ahogy Lázárt siratták. Ő is megrendült és sírva fakadt. Ez is az emberségességét mutatja meg. Aztán Luk 7-ben a naini özvegy esetében azt látjuk, hogy megszánta ezt az asszonyt. Ez is egy emberi vonás, hogy megsajnálta, mert elveszítette a gyermekét, és aztán feltámasztotta az ifjút.
Aztán Ján 2-ben azt láthatjuk, hogy Jézusnak nagyon szilárd meggyőződései voltak. A 15. verstől Jézus leül, és szépen kezd ostort fonni. Gondolkodtál-e már ezen: Mire gondolhatott, miközben fonta az ostort? Vajon milyen „szeretetteljes” gondolatai voltak a galambárusok, a pénzváltók felé? Vagy esetleg arra gondolt, hogy ki fogja kapni az első korbácsütést, kinek az asztalát fogja először felborítani?
Neki nagyon szilárd meggyőződései voltak. Úgyhogy fonta az ostort, bement a templomba, aztán szétcsapott a galambárusok, a pénzváltók és más árusok között. Mert Jézus azt mondta: a templom az Én Atyám háza, és ez az imádság helye, nem a kalmárság helye. Ebből tanulhatunk. Nagyon sokat tanulhatunk: Isten háza az imádság helye, a szellemi dolgoknak a helye, és nem az üzletnek, nem a kalmárkodásnak a helye.
Aztán még egy tulajdonsága, ami nagyon tetszik nekem. Luk 8:22-től láthatjuk, hogy Ura volt minden helyzetnek. Ő nyugodt volt. Egy hajóban volt a tanítványokkal, és békésen szundikált, miközben vihar volt. A tanítványok féltek, pánikba estek, szaladtak Jézushoz, és azt kérdezték: Téged nem érdekel az, hogy elveszünk? Jézus nyugodt maradt. Miért tudott Ő nyugodt maradni egy ilyen helyzetben? Azért, mert Ő pontosan tudta, hogy kicsoda. Mert Ő pontosan tudta azt, hogy Neki van hatalma a szelek felett, van hatalma a vihar felett, és van hatalma minden felett. Neki nem volt oka idegeskedni, nem volt oka bizonytalankodni.
Nekünk sincs okunk bizonytalankodni, mert mi is tudhatjuk, hogy kik vagyunk Jézus Krisztusban. Tudhatjuk, hogy győztesek vagyunk. Tudhatjuk, hogy elfogadottak vagyunk. Tudhatjuk azt, hogy szeretve vagyunk. Tudhatjuk azt, hogy tökéletesek vagyunk. Tudhatjuk azt, hogy szeplőtelenek vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy elbizonytalanodjunk.
Mi is lehetünk nyugodtak a legviharosabb helyzetben is. Azért, mert Jézus egy hajóban evez velünk. Jézus velünk van minden egyes helyzetben, és Neki van hatalma elcsendesíteni a vihart. Úgyhogy tanulmányozzuk, kutassuk azt, hogy kicsoda Jézus. Mert ez annyira izgalmas, annyira csodálatos és annyira felemelő elfoglaltság! Aztán, ha megismerjük Őt, akkor képviselhetjük megfelelő módon, és mi is elmondhatjuk azt: Tudtam, Kinek hittem. Ámen.
P. Graham: Ki tudja, mi jó az embernek?
Most értem vissza Baltimore-ból. Csodálatos időt töltöttünk ott. A konferencia témája az volt, hogy a Menny megérinti a Földet. Igazán lakmároztunk ezen az igazságon! A missziós felvonulás most a parkolóban és az épület körül zajlott. Tényleg történelmi volt! Csodálatos. Még soha nem láttam ehhez foghatót, mert annyira friss volt nekünk, ahogy láthattuk Isten munkáját, és azt, hogy minek is vagyunk a része.
Azt hiszem, hogy egy konferencia végén ennek kell lenni a szívünkben: „Tyű! Én ennek a része lehetek, Isten munkájának itt a Földön.” Mi vagyunk az Ő népe, és ez az élet legmagasabb formája. Nemcsak a konferenciák végén, hanem minden nap uralkodjon ez a szívünkben.
5Móz 4:9-10 Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amiket látott a szemed, és el ne távozzanak szívedből egész életedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal.El ne felejtkezzél arról a napról, amelyen az ÚR, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor azt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallja beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem minden időben, amíg e földön élnek, …
5Móz 4:32-33 Mert tudakozzál csak a régi idők felől, amelyek előtted voltak, attól a naptól fogva, amelyen Isten embert teremtett e földre, az ég egyik szélétől az ég másik széléig: történt-e e nagy dologhoz hasonló, vagy lehetett-e hallani ehhez foghatót?Hallotta-e bármely nép a tűz közepéből szóló Isten szavát, ahogy te hallottad, és mégis életben maradt?
(Szeretném az egész fejezetet felolvasni, de nincs rá időnk.)
5Móz 4:36 Az égből hallatta veled szavát, hogy tanítson, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és hallottad beszédét a tűz közepéből.
5Móz 4:39 Tudd meg tehát a mai napon, és vésd a szívedbe, hogy az ÚR az Isten fönt a mennyben és alant e földön, és nincs más kívüle!
„attól a naptól fogva, amelyen Isten embert teremtett e földre, az ég egyik szélétől az ég másik széléig: történt-e e nagy dologhoz hasonló, vagy lehetett-e hallani ehhez foghatót? Hallotta-e bármely nép a tűz közepéből szóló Isten szavát?”
Préd 6:12 … ki tudja, mi jó az embernek az életben?
Ez jó kérdés, ahogy az ember tölti a napjait a Földön. Ki tudja, hogy mi jó az embernek ebben az életben, minden egyes munkával töltött napon itt, a Nap alatt? Huszonhétszer fordul elő ez a kifejezés Prédikátor könyvében: a Nap alatt; mert ennek a könyvnek ez a perspektívája. Úgy néz az emberre, mint aki itt él és jár ezen a Földön, és a szívében ott van ez a kérdés: Ki tudja, mi jó az embernek az életében itt a Földön?
Ki tudja? – ez a kérdés. A válasz: „Mi tudjuk! A Biblia tudja! Az Ige tudja!” Jézus tudja, a Szent Szellem is tudja, és Krisztus Teste is tudja. Isten tudja, és Ő ezt kijelentette nekünk az evangéliumban. Az ember kiált Istenhez, és Isten is kiált az emberhez a Példabeszédek könyvében. A bölcsesség kiált az egyszerű emberhez: Találj meg engem!; és az ember is kiált Istenhez tudatosan, vagy nem annyira tudatosan.
Préd 3:11 Isten az örökkévalóságot helyezte az ember szívébe. Ez azt jelenti, hogy az ember tudatában van annak, hogy kell, hogy legyen több mint ez az élet, és felteszi a kérdést: „Miért vagyok itt? Mi a célom? Miért lettem? Van Isten? Megismerhetem Őt? Kitudja, hogy mi a jó nekem ebben az életben? Ki tudná ezt elmondani?”
Prédikátor könyve ezekkel a szavakkal kezdődik: Felette nagy hiábavalóság, Préd 1:2. Ezen a héten ez a vers annyira megragadott engem, amikor belenéztünk ebbe a témába: a Menny megérinti a Földet. P. Schaller használta a kétszintes ház képét. Az alsó szint a fizikai, az anyagi világot jelképezi. Ahol van fizikai testem, és van természeti gondolkodásom, lehet vallásom, házam, autóm, kutyám… (Nekem nincs kutyám, de van macskám. :-)) Ahol vannak a dolgaim, élem az életem.
Van viszont egy második, egy felső szint. P. Schaller arról beszélt, hogy Isten az embert nem arra teremtette, hogy csak az alsó szinten éljen, hanem arra, hogy az egész házat a tulajdonába vegye. Az ember nem csak test és vér, hanem az ember test, lélek és szellem. Mi a felette nagy hiábavalóság? Az, hogy az ember pusztán csak az alsó szinten szeretné élni az életét. Vagy, ahogy a Prédikátor könyve mondja huszonhétszer: ahogy az ember él a nap alatt, nincs semmilyen kapcsolódása a Mennyhez. Először is, nincs újjászületve, aztán esetleg nem él hit által.
Felette nagy hiábavalóság – ez a kifejezés a felsőfok, a legeslegnagyobb mind közül. Ugyanolyan, mint a királyok Királya, az urak Ura vagy a szentek Szentje. Ami azt jelenti, hogy az összes szent hely közül, amit annak tartanak, azok közül a legszentebb. Itt ugyanezen a módon azt mondja: a hiábavalóságok hiábavalósága, felette nagy hiábavalóság.Ha Isten elmondhatná az embernek, hogy mi a legnagyobb hiábavalóság ebben az életben, akkor az ez lenne, hogy az ember az életét Isten nélkül éli.
A hiábavalóságok hiábavalósága az, hogy az ember, akit Isten teremtett az Ő céljára, az életét Isten nélkül éli. Mert Isten az embert a porból teremtette, de nem a pornak. Hanem Isten saját Magának teremtette az embert. 1Sám 2:8Isten fölemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy a hatalmasok mellé ültesse, és a dicsőség székét adja neki. Milyen gyönyörű kép ez arról, hogy mi történt a te életedben, és az én életemben.
A 40. zsoltárban: „Türelmesen vártam az Úrra, Ő hallott engem, és eljött értem. Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből. Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet. Ő irányítja az utamat. Itt járok a Földön, és új éneket adott a számba, Istenünk dicséretét, hogy azok, akik hallják, ők is Ő belé vessék a bizalmukat.” Ez gyönyörű! Sokan hallják majd, és ők is a bizalmukat Istenbe vetik. Látnak majd valakit, aki pontosan tudja, hogy mi a jó az embernek ebben az életben.
Az ember kiált Istenhez, és Isten pedig válaszol a Mennyből a Földre. Krisztus emberré lett. Krisztus az Emberfia lett, hogy mi Isten fiai és leányai lehessünk, 1Ján 1:3. Micsoda szeretetet öntött ki ránk Isten, hogy minket az Ő gyermekeinek nevez!
Prédikátor könyvében az ember kiált Istenhez, és Énekek Éneke a válasz. Az egyik könyv azzal kezdődik: Felette nagy hiábavalóság…; a másik könyv azzal kezdődik: Énekek éneke… Ez egy új dal, dicsérő ének a mi Istenünknek. Ő felemelt minket, kősziklára állított minket, Ő irányítja az utunkat, és adott nekünk új éneket. Régebben zúgolódtunk, mostmár dicsérjük Őt. Ez új dal, új élet. Ezek új szavak, új gondolatok.
Zsolt 103:10 nem a bűneink szerint bánt velünk, és nem a hamisságaink szerint. Hanem amilyen távol van a Menny a Földtől, olyan nagy az Ő irgalma felénk, Zsolt 103:11. Ez a kenyér a mennyből jött. Jézus azt mondta: Én vagyok az élet kenyere, ami a mennyből szállt alá. Amilyen magasan van a menny a Földtől, olyan nagy az Ő irgalma, amit kiárasztott az emberekre a Földön. Zsolt 103:12 amilyen távol van a kelet a nyugattól, olyan messze vetette a vétkeinket tőlünk. Ezeknek a verseknek a kellős közepén áll a kereszt. Amilyen magasan van a Menny a Földtől, amilyen távol van a kelet a nyugattól, teljesen mindegy, hogy milyen magasan, vagy milyen messze, a közepén ott a kereszt.
Énekek éneke az, hogy Isten annyira szerette a világot, hogy eljött, hogy adott. Itt ez az új dal. Tudod, hol van ez? A számban, a te szádban, a szívünkben, az életünkben. Ez Krisztus. Ismerjük Őt. Ő a miénk. Ő a mi Megváltónk, Ő a mi Urunk. Ő a mi részünk. Ő minden mindenekben. A menyasszony azt kérdezi Énekek énekében: „Hol van az én szerelmesem? Hol legeltet? Hol pihenteti a nyáját délben?” Mit válaszoltak neki? „Ha nem tudod…”
Nem tudod? Tényleg nem tudod? Kell, hogy megpihenj, kell, hogy táplálva legyél ezen a földön, mert akarod, mert szükséged van rá, mert hiányban szenvedsz. Nem tudtad? Hadd mondjam el! Mert pontosan tudom, hogy mi a jó az embernek ebben az életben. Hadd mondjam el az evangéliumot! Hadd beszéljek neked Krisztusról, ahogy követjük a pásztort. Hogyha követed a nyáj lépteit, ők elvezetnek majd a pásztor sátrához, és Ő ott van. Hol találjuk Őt? Hol érinti meg a Menny a Földet? Ef 1:23 Krisztus teljessége itt a Földön az Ő Teste.
Mindig tűnődtem ezen a versen:
Zsolt 73:25 Kicsodám van az egekben? Rajtad kívül másban nem gyönyörködöm e földön!
„Kim van az egekben, ha nem Te? Senki nincs ezen a Földön, akire vágyom, csak Rád.” Mindig tűnődtem, hogy ez mit jelenthet. Így értem ezt: nincs senki a Földön, akire vágynék Rajtad kívül, de Krisztus teljessége az Ő Teste. Ezért vágyunk Krisztus Testére. Ezért szeretjük Krisztus Testét. Itt érinti meg a Menny a Földet. P. Matti ezt mondta: Isten mindenütt jelenvaló, de Isten úgy döntött, hogy különös módon leplezi le Magát Krisztus Testében és Krisztus Testén keresztül. A gyülekezet több mint mi egyesével együtt. Krisztus itt van. Krisztus itt lepleződik le nekünk. Ezért szeretjük a gyülekezeti életet.
Jób a 29. fejezetben, az életének ezen pontján visszanézett arra, amikor még nem volt megpróbálva, és azt mondta: „Bárcsak visszamehetnék azokba a napokba, amikor még fiatal voltam, amikor Isten őrzött engem. Amikor tejben fürdettem a lában, és mellettem a szikla is olajpatakot ontott, Jób 29:6. Amikor Isten rejtélye borult sátoromra, Jób 29:4.”
Ez a keresztény élet. Hadd mondjuk így: ez a Szellemmel betöltött élet. Ez az, amikor Isten rejtélye itt van a sátoromban. Ez Isten tanácsa, ez Isten Igéje, ez Isten rhémája. Ahogyan járok itt a Földön, Isten itt van velem. Lehet, hogy itt vagy ott hiányzik valami, de a lépteimet Isten tejben füröszti, és Ő a kősziklából olajt fakaszt. Ez bővölködő életről beszél. Amikor Isten betölt engem és megelégszem.
Ki tudja, mi jó az embernek ebben az életben? Én tudom. Az, hogy Istennel járhatok, hogy Őt ismerem, hogy hitben élek, hogy elrejtett engem a gyülekezetben, hogy felveszem a keresztem minden nap, hogy elveszítem az életem és a Szellem betölt, hogy Isten vezet engem és Isten tanít engem, hogy Isten betölt engem. Van még kérdése valakinek? Annyira egyszerű és gyönyörű! Annyira világos!
Ezért van az, hogy a Prédikátor könyvének a végén, Préd 12:13-ban azt mondja: ez minden dolog summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait. Az embernek legyen kapcsolata Istennel, az ember szeresse Istent, hogy Isten szeresse az embert, és ő is szeresse Istent, hogy Vele járjon. Ez a végkövetkeztetés. Erre teremtette Isten az embert. Arra, hogy kapcsolódjon a Mennyhez, hogy hit által éljen, hogy Isten rejtélye vele legyen, hogy Szellemmel betöltött legyen.
A felette nagy hiábavalóság az, hogy az ember úgy dönt, hogy természeti életet akar élni, amikor Isten arra hívta, és azzal ajándékozza meg az embert, hogy szellemi életet éljen. Ezt tényleg a szívünkre vesszük, mert rájövünk, hogy a szellemi élet a cél. Mert van egy Ellenség, és a lelkem a porhoz tapad. A törekvésem az, hogy természeti legyek. Ez az, ahol a szolgálatunk meghal, ahol a gyülekezet meghal, ahol a hívő szellemi élete meghal. Nem számít a múltad, vagy a tudásod, vagy a győzelmeid.
Viszont ma Isten rejtélye ott lehet a sátorodban. Ma engem betölthet Isten Szelleme. Most nincs semmi kárhoztatás. Most, ha halljátok az Ő hangját, ne keményítsétek meg a szíveteket. Most, habár a vétkeitek skarlátpirosak, hófehérek lehetnek. Amikor a Menny találkozik a Földdel, az most van. Hitben élünk pillanatról pillanatra Istennel. Az Ellenségnek csak tátva marad a szája.
Énekek éneke egy új dal, és még dicséret Istennek. Szela. Ámen.