Közbenjárhatunk, ahogy Jézus közbenjár & Tolakodásra bátorítva & Isten tűkön ül, amikor imádkozol

2015 október 7. szerda  18:30

 

P. Jakó Attila

Abban a kiváltságban van részem, hogy amint egy iskolában, a GGIS-ben dolgozom – önmagában már ez is óriási csoda –, minden második héten kedden van lehetőségem a kicsiknek magyarul tanítani a Bibliából.

Legutóbb megkérdeztem, hogy hogy vannak. Ez az alkalom reggel fél kilenckor van, és nagyon fáradtak voltak. Néhányuknak fájt mindene. Kérdeztem tőlük, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni például. Eljutottunk oda, hogy akár imádkozni is lehetne. Bármilyen helyzetben is vagyunk, főleg ha valamilyen nagyon nehéz helyzetben vagyunk, akkor az nagyszerű lehetőség, hogy odamenjünk a mi mennyei Atyánkhoz, és tényleg kérjük Őt, hogy segítsen, enyhítse a fájdalmakat.

Kérdeztem tőlük: Szerintetek hogyan imádkozzunk? Ott volt kb. húsz gyerek, és mindegyik összecsapta a kezét, ahogy az emberek imára össze szokták tenni a kezeiket. 🙂 Ez egyrészt megáldott engem, hogy milyen aranyosak, de aztán kérdeztem tőlük: „Mi van, ha az ég felé emelem a kezem, és úgy imádkozom? Mi van, ha a tenyerem kérően az ég felé fordítom, és úgy imádkozom? Mi van, ha a hátam mögé teszem a kezem, és úgy imádkozom?”

Különböző elképzeléseink vannak arról, hogy hogyan kell imádkozni, és vannak elvárásaink magunkkal szemben, és lehet, hogy még Istennel szemben is. Jézus, mielőtt megtörte a kenyeret, a szemeit az égre emelte, és hálákat adott. Aztán van egy másik hely, Márk 14. a Gecsemáné kertjében, ahol a földre borult és úgy imádkozott. Ez nem egy megtervezett leborulás volt Isten előtt, hanem a nyomástól, a terhektől csak összerogyott Isten előtt.

Amikor Ő imádkozott, nem sokszor imádkozott Magával kapcsolatban, de itt azt mondja: Vedd el Tőlem ezt a poharat! Aztán a kereszten azt mondta: „Szomjúhozom. Miért hagytál el Engem?”; és a főpapi imájában: Dicsőíts meg Engem! A többi alkalmakkor értünk imádkozott. Értünk, a tanítványokért, aztán azokért, akik majd a tanítványok szavára megtérnek, értünk, és azokért, akik majd a mi szavunkra térnek meg. Értünk, akik az Ő szavára megtérnek. Ő a közbenjáró.

Elment a Gecsemáné kertbe a tizenegy tanítványával, leültette őket, aztán hármat Magával hívott, és elmondta nekik, hogy nagy a baj, és nagy segítségre van szükség. „Kérlek, imádkozzatok! Kérlek, imádkozzatok!” Aztán kicsit előrébb ment, aztán visszatért, és a tanítványok aludtak. Egyedül maradt. Ő és az Ő Atyja. „Abba, Atyám! Kérlek, vedd el Tőlem ezt a poharat, ha lehetséges, de legyen meg a Te akaratod! Hiszen azért jöttem, hogy a Te akaratodat betöltsem.” A tanítványoknak csak azt mondta: Imádkozzatok magatokért, hogy legyetek erősek, amikor majd jön a kísértés. Ők azonban aludtak.

Én ebben magamra ismerek. Én semmi vagyok. A tanítványok ott voltak Jézussal, és Ő azt mondja: Kérlek, imádkozzatok Értem!; és ők alszanak. Isten ezt tudja, látta, és nem bántotta, nem kárhoztatta őket ebben. Nem vádolta őket. Péterért imádkozott. „Rendben van, majd később. Majd később te fogsz megerősíteni másokat.”

Ő látja azt is, ami holnap fog történni, és közben is jár. Most is esedezik érettünk, és közbenjár.

Luk 5-ben egy gutaütöttet akarnak Jézushoz vinni, de nagyon sokan vannak körülötte, és nem tudnak odaférkőzni, csak egyetlenegy módon. Megbontják a tetőt, és leeresztik a gutaütöttet. Jézus azt mondja erre: A ti hitetek miatt megbocsátom az ő bűneit. Olyan nagyszerű, hogy ezt mi is megtehetjük, hogy valakiért, akárkiért, még akkor is, ha nincs ereje, akkor is, ha nincs képessége, még úgy is, ha nem tud róla, mi odamehetünk Istenhez, és kérhetjük Jézus nevében az Atyát, hogy szeresse, gyógyítsa, bátorítsa, építse, és adja meg neki, amire szüksége van. Ezt megtehetjük mindannyian, és tesszük is.

Tudom, hogy van egy imacsoport, akiknek rajta vagyok az imalistáján, és fogalmam sincs, hogy mi minden történik emiatt az életemben. Illetve néhány dolgot tudok, például ma itt vagyok. Lehet, hogy nem lennék itt, ha az az imacsoport nem imádkozna értem. Ma imaest van, közbenjárhatunk bárkiért. Amint odaviszünk embereket Istenhez, hogy Ő gondoskodjon róluk, Isten közben gondoskodik rólunk.

 

P. Farkas Laci

Kol 4:2 Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással.

Ahogy ezt olvastam, azon gondolkodtam: Mit jelent állhatatosnak lenni? Tényleg annyira szükségünk van arra, hogy megmaradjunk állhatatosnak! Tudnunk kell, hogy ez mit jelent. Azt látjuk, hogy milyen könnyű meglankadni, milyen könnyű valamit feladni. Aztán könnyű elkezdeni és beleállni dolgokba, de megmaradni – igazán erre van szükségünk.

Itt azt mondja: állhatatosak legyetek. Megnéztem ezt a szót, és arról beszél, hogy folyamatosan tesz valamit, folyamatosan tartózkodik valahol, rendelkezésre áll valakinek. Erre gondoltam, hogy nekünk, hívőknek ez mekkora kiváltság, hogy folyamatosan Isten jelenlétében lehetünk, a legkülönlegesebb helyen tartózkodhatunk. Arra gondoltam, hogy hány ember ma a világban nem ismeri ezt a helyet, és ehelyett szörnyű helyeken tartózkodik. A hívőnek azonban az a kiváltsága, az az öröksége, hogy az Úr előtt tartózkodhat. Ebben állhatatosnak lenni, ebben megmaradni!

Ahogy tanította Jézus a tanítványokat imádkozni, folytatta egy történettel, és ez van Luk 11:5-10-ben. Nagyon tetszik ez a történet, mert találkozunk ebben a történetben az állhatatossággal. Itt van ez az ember, aki folyamatosan a barátjánál maradt, mindvégig, amíg meg nem kapta azt, amire szüksége volt. Voltak közben zavaró tényezők, de ő azok ellenére mindvégig ott volt.

Nagyon tetszik nekem ez a kép. Mert itt ez az ember, akinek van egy szüksége – igazából nem is az ő szüksége, hanem a barátjának a szüksége – és odamegy a barátjához. Fogja ezt a szükséget, és aztán megy vele. Oda megy ezzel, ahol tudja, hogy be lesz töltve. Ez arról beszél, hogy ez a hívő megoldása az életére. Tudom, hogy van egy szükségem, és azt is tudom, hogy vannak zavaró tényezők, körülmények, de ennek ellenére megyek vele.

Megyek oda, ahol tudom, hogy be lesz töltve az én szükségem. Ott van ebben az, hogy nem hagyom, hogy ez a dolog leessen. Megyek vele, fogom ezt a szükséget, és megyek oda. Nagyon tetszik ez, mert nem hagyja, hogy elvesszen. Néha azt gondoljuk egy szükségről, hogy túl kicsi, a másikról azt, hogy túl nagy, és így út közben elveszik, nem találkozik azzal, aki ezt be tudja tölteni.

Luk 11:5 Aztán így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

Nagyon tetszik nekem, hogy ez konkrét dolog: három kenyér. Nincs évődés benne. „Tudod, mi a szükségem, három kenyér. Ezt még meg tudtam jegyezni. Három kenyér. Tudom, hogy neked van, úgyhogy adj három kenyeret.” Ez fontos. Tudd, hogy miért akarsz imádkozni! Három kenyérért. Ez segít nekem, hogy eljussak oda. Nem hagyom, hogy elvesszen.

Luk 11:6 mert egy úton levő barátom érkezett hozzám, és nincs mit adjak neki!

Igazából az is kiderül, hogy itt éjfél tájban vannak, azaz nem igazán alkalmas az idő. Viszont sürgős nagyon ez a dolog. Úgyhogy itt van ez az ember, és nem hajlandó eltérni a céltól. Pedig a következő versben jön az elutasítás:

Luk 11:7 Az pedig onnan belülről így válaszolna: Ne zavarj engem, az ajtó már be van zárva, és a gyermekeim velem vannak már az ágyban, nem kelhetek fel, hogy valamit is adjak neked.

Ez az a válasz, ami igazán megállíthatna: „Már lefeküdtünk. A gyerekek alszanak. Be van zárva az ajtó. Nem mehetek.” Ott ez az ember, és azt mondja: Három kenyér. Továbbra sem hagyja, hogy el legyen terelve a céltól. Nagyon tetszik, hogy azt mondja:

Luk 11:8 Mondom nektek, ha azért nem is fog felkelni és adni neki, mert a barátja, de tolakodása miatt felkel, és ad neki, amennyi csak kell.

Ez az ember a barátjához kopogtatott. Ám ez a barátság nem jut el odáig, többre van szükség. A barátság nem nyitotta meg az ajtót, de valami más igen. A tolakodás miatt felkel, és ad neki, amennyi kell. Természetileg annyi embernek van gondja ezzel a tolakodással! Vannak emberek, akik irtóznak attól, ha nyomulni kell.

Értem egy kicsit ezt, de fontos néhány dolgot tudnunk. Mint hívő, az üdvösségért már nem kell nyomulnom. Kegyelemből hit által az enyém. Ezért már nem kell mennem és nyomulnom. A másik oldalról ott van az ima, ott van az Ige, Krisztus Teste, a szolgálat, az evangelizáció – ezekért nyomulhatok. Kell, hogy meglegyen ez a hozzáállás. Három kenyér!

Itt van ez az ember, nem igazán érdekli, hogy fel kell keltenie a barátját. Emiatt felkel és ad neki, amennyi kell. Ebben a képben látunk egy embert, aki bezárt falak mögül beszélt, de Isten nem ilyen, Ő a nyitott mennyből beszél, nem egy bezárt ajtó mögül. Mehetsz Hozzá mindig. Nincsenek zavaró tényezők. Mindig készen áll, és Ő be akarja tölteni a te szükségedet.

Ahogy ezen a történeten gondolkodtam, megpróbáltam behelyettesíteni ezt a gondolatot a következő két versbe:

Luk 11:9-10 Én is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

Ehelyett most mondhatjuk azt: Tolakodva kérjetek, és adatik nektek, tolakodva keressetek, és találtok, tolakodva zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki tolakodva kér, mind kap, és aki tolakodva keres, talál, és a tolakodva zörgetőnek megnyittatik.

 

P. Rick Night

Ézs 45:2-3 Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm. Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak.

Sokszor összezavarodunk arról, hogy mi is a valóság. Az Ellenség szeretné, ha a valóság általa létrehozott verzióját látnánk. Amikor Istennel gondolkodunk, és hitben járunk, kezdjük megismerni a valóságot, és reményünk és várakozásunk van a jövővel kapcsolatban. Mert tudjuk ezt, hogy a valóság az, amit Isten mond róla. A valóság az, amit Isten valósággá tesz.

Isten mindenben jelen van az életünkben. Azért, mert Ő bennünk van, mindenben ott van. Isten azt teszi velünk, amit Ő akar. Ez az, hogy sötétségünk legyen? A világosságban vagy a sötétségben vannak a kincseink? Azért, mert soha nem vagyunk egyedül. A valóság az, hogy a legnehezebb időben is segítségül hívom az Urat, és Ő velem van, és Ő megmutatja nekem az elrejtett kincseket, amik a sötétségben vannak.

A következő vers csodálatos. Isten várakozásáról beszél. Istennek elképesztő várakozása van miattunk, amikor imádkozunk. Ezt mondja:

Ézs 65:24 Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.

Istennek elképesztően nagy várakozása van, amikor mi imádkozunk. Tűkön ül. 🙂 Készen áll arra, hogy azonnal ott legyen az imáinknál. Azoknál az imáinknál, amikben Ő vezetett minket. Halleluja, hogy vannak imaalkalmaink!

Ámen.

Kategória: Egyéb