P. Kerekes Lajos
Filemonhoz írt levél háttere az, hogy Onézimusz volt az a rabszolga, aki elmenekült Filemontól, és valószínűleg lopott is tőle. Aztán találkozott Pállal, feltehetően Rómában, és ott megtért, elfogadta Jézust. Ezzel a levéllel küldte vissza Pál Onézimuszt Filemonhoz, aki Kolossé területén volt pásztor.
Fil 1:17-18 Azért ha engem társadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engem. Ha pedig valamit vétett ellened, vagy adós, azt nekem számítsd be.
Ez azt illusztrálja számunkra, hogy Jézus mit tett értünk. Jézus kifizette a bűneink büntetését, amikor a kereszten meghalt értünk. Ő feltámadt. A hívő ember tökéletesen helyre lett állítva az Istennel való kapcsolatában, és el van fogadva Krisztusban. Ef 1:6, 1Kor 1:2 a szeretett Fiúban el vagyunk fogadva. Nincs próbaidő, nincs olyan: Ha jól viselkedsz… de mostmár nagyon vigyázz a viselkedésedre! Hanem tökéletesen el vagyunk fogadva Jézusban. Zsid 10:10 tökéletesített minket Jézusnak az áldozata. Tit 3:5 az Ő irgalmasságából történt ez velünk az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által.
Amikor az irgalom szót látjuk, akkor mindig az engesztelés jut eszünkbe. A vér áldozat a bűnért, habár tudjuk, hogy az állatok vére nem tudta a bűnüket elvenni, Zsid 10:4, de Jézus vére elvette a mi bűneinket, Zsid 9:26. A hívő ember tökéletes Jézusban. A bevégzett munka az engesztelés. Jézus azt mondta, hogy elvégeztetett, Ján 19:30.
Ám a bevégzett munka azt is jelenti, hogy a hívő teljes Krisztusban, Kol 2:10, és erre alapul a mi kapcsolatunk, ahogy mi egymáshoz viszonyulunk. Ugyanezt látjuk Onézimusz helyreállításában. Csak úgy, ahogy Pál el volt fogadva Filemon előtt, Onézimusz el volt fogadva. Ahogy Krisztus el van fogadva az Atya Isten előtt, a hívő Jézusban el van fogadva Isten, az Atya előtt. Így viszonyulunk egymáshoz a Krisztus Testében. Ámen.
P. Kende
Mennyire nagyszerű üzenet ez a bevégzett munkáról! Mennyire felkavaró! Ez a bevégzett munka valósága, és sajnos annyira kevesen értik ezt! Egy értelemben erről szeretnék beszélni.
Nemrég beszéltünk az emberi jóságról, és arról, hogy mire jó. (2016.03.23. P. Kende: A jóság mire jó?) Úgy általában nem sokra, és az emberi jóság a végén nem képes azt mondani: „Megcsináltam. Elvégeztem. Mindent, amit kellett! Kész vagyok. Mostmár nyugodtan megyek el.” Ezt nem mondhatja az emberi jóság. Ezt Jézus élete mondhatja. Mert – erről beszélt p. Lajos is – Ján 19:30-ban Jézus azt mondta a végén: Elvégeztetett!
Azt mondta azon a kereszten: „Megcsináltam! Elvégeztem! Az egészet. Nincs mit hozzátenni. Nem lehet elvenni belőle. A te jóságod, a te teljesítményed, a szolgálatod, a kedvességed, a gyümölcseid semmit nem adhatnak hozzá, és a bukásaid, a bűneid nem vehetnek el az Én munkámból. Az teljes!” Aki nem ezt mondja, az nem érti a teológiát, nem érti a Bibliát, és nagyon fontos lenne számára, hogy járjon bibliaiskolába, és feltegye a kérdéseit egy beszélgetés alkalmával. Úgyhogy nagyon jó volt a bevezető gondolat!
2Tim 4:6-8 Mert én nemsokára megáldoztatom, elköltözésem ideje elérkezett. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.
Ha megnézed, ezekben a versekben az első az, hogy Pál nem panaszkodik. Nem nyavalyog. Nem azt mondja: „Hogy tehetik ezt velem?! Meg fognak gyilkolni engem!” Hanem nagyon magasztos módon beszél az egészről. Nemcsak hogy így beszél róla, hanem a szívében is így gondolkodik. 2Tim 4:6 „Én megáldoztatom és elköltözöm. Itt az idő Istentől.” Aztán 2Tim 4:7-ben: a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem. Ez ugyanaz, mint amit Jézus mondott Ján 19:30-ban.
Miért mondhatta ezt Pál? Azért, mert őbenne is megvolt Krisztus élete. Azért azt mondhatta: „Igen, én elvégeztem, én megcsináltam. Befejeztem, amit kellett.” Ez a bevégzett munka az ő életében személyesen. Amit ez hozott, az békesség, öröm és nyugalom. Nem kell harcolnia, hanem azt tudja mondani: „Rendben, itt az idő Istentől. Békém van ebben. Rendben van.” Megvan ez a nyugalma.
Aztán 2Tim 4:8-ban még egy ígéretet is ad Istentől: Isten tartogat egy koronát mindenkinek, aki várja az Urat, az Úrral való találkozást. A kivégzése előtt van röviddel, és eközben nagyon magas módon gondolkodik, és békessége van. „A munkát bevégeztem. Amire való az életem, az megvan. Nincs hiba a képletben.” Nem azt mondja: „Hogy tehetik ezt velem?! Hogy engedheti ezt Isten? Miért történik ez velem? Miért nem azzal a másikkal történt? Ő nem annyira fontos, mint én. Ő nem olyan jó hívő, mint én! Miért nem vele történik ez? Miért én vagyok beteg? Miért az én házasságom van bajban? …”
Pál ehelyett azt mondja: „Uram, köszönöm. Bevégeztem, és kész. Te elvégezted a munkát, és nekem már nincs mit aggódnom efelől. Nincs mit hozzáadnom, elvennem. Nem érdekes más. Nincs probléma.” Ez annyira nagyszerű! Annyira nagyszerű így élni! Arra gondoltam, hogy hogyan élhetett így Pál. Ez a bevégzett munka gyümölcse az ember életében. Az ő szolgálata nem hiányból fakadt.
Nem úgy volt: „Hiányom van, én bizonytalan vagyok. Úgyhogy szolgálni fogok azért, hogy úgy érezzem, hogy fontos vagyok. Nézzétek! Nekem van a legnagyobb szolgálatom. Nekem nagyobb van mindenki másénál!” Van szolgálatom? Igen, van szolgálatom, de vajon mennyi az értéke? Az én hiányomból táplálkozik. Csak azért csinálom, hogy mindenki lássa, hogy mindenki engem lásson. „A másik nincs is sehol, én vagyok a fontos!”
Vagy valaki másnak a hiányából táplálkozik a szolgálatom. Amikor van, aki zord arccal figyeli, ahogy szolgálok, én meg csak szolgálok. „Elég már? Megfelelek a követelményeknek? Megfelelek az elvárásaidnak? Még nem? Akkor még csinálom.” A legrosszabb, ami történhet, hogy az az ember, aki fontos az életemben, pl. a törvénykező pásztorom vagy a magas elvárásokat támasztó apám ezzel a zord tekintettel hal meg, és aztán úgy élem az életem, mintha még mindig figyelne. Még mindig látom azt a tekintetet, és keményen dolgozom, hogy megfeleljek a magas elvárásoknak. Ez sosem hoz békességet. Ebből sosincs öröm. Ebből sosincs szabadság. Ebből sosincs olyan szolgálat, amire Krisztus elhívott minket.
Erről szeretnék beszélni: a bevégzett munka, és a szolgálat, amit az eredményez az életünkben. Fontos gondolat, hogy ez a szolgálat nem hiányból táplálkozik. Sem az enyémből, sem valaki máséból. Nem elvárásból, amit rám tett valaki, sem bizonytalanságból, ami bennem van, hanem valahonnan máshonnan jön.
1Kor 15:55 Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
Ezt a verset nagyon jól illusztrálja egy grafika: Krisztus kijött a sírból, a kő elgördült, és ezzel a halál le lett hengerelve. A halál le lett győzve! Mennyire nagy dolog ez! A halál le lett győzve. Pál itt Hós 13:14-et idézi. Pál szabadon idézi, de az eredeti a héberben azt mondja: Halál, hol a te csapásod – mint egy betegség –, és sír, hol a te pusztításod? A Septuagintában, a görög fordításban úgy szerepel: Halál, hol a te győzelmed – mint amikor a bíróságon van valakinek jogi győzelme –, sír, hol a te méregfogad?
Igazán erre gondoltam, hogy annyira jó ez a kép, hogy Sátán a kígyó. Neki van hatalma az emberek felett. Zsid 2:15-ben olvasunk róla: akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. A halálfélelem fogságban tartja az embert. Van egy méreg az életünkben, a félelem mindig jelen van az életünkben. Jézus Krisztus azért jött el, hogy megszabadítson minket ettől, hogy legyőzze a halált, hogy egyszer s mindenkorra elintézze.
Amikor mi a keresztre nézünk, akkor – persze Jézus szenvedése fontos nekünk – mi egy üres keresztet látunk. Amikor a sírra nézünk, akkor üres sírt látunk, mert Jézus feltámadt, és győzelmet szerzett. Úgyhogy nekünk a Húsvét nagyon örömteli, nagyon felszabadító, nagyon bátorító, nagyon különleges dolog. Gyönyörű igazán! Jézus kihúzta a kígyó méregfogát. Nincs joga hozzánk többé.
Olyan, mint a vízisikló, aminek nincsen méregfoga. Szegény nyomorult próbál megijeszteni valakit. Rákap az ember kezére, de nincs méregfoga, nincs mérge. Ha tudod, mi az, ami rád csimpaszkodott, akkor csak lerázod, és nem törődsz vele többet. Mert nincs neki méregfoga. Igazán ilyen az életünkben Sátán, nincs neki méregfoga.
Nincs Sátánnak joga, nincs neki mérge annak a hívőnek, aki megragadja ennek az igazságát, ennek az életét, annak a hívőnek, aki megragadja ezt a Könyvet. Mit gondolsz, miért van bibliaiskolánk? Ezért. Mert a hívő, aki megragadja a bevégzett munka gazdagságát, a kegyelemnek az üzenetét, Krisztus vérének a hatalmát, a Szent Szellemnek az erejét, az a hívő másik életet él.
Jön Sátán, támadna, de csak mint egy szúnyogot, letörli. Nem érdekes. Nem énmiattam. Nem az én hatalmam, nem az én erőm, nem az én nagyságom, nem az én csodás imáim, vagy az én ajándékaim, hanem Krisztusnak a munkája, az Ő győzelme a halálon, az Ő győzelem a sír felett, az Ő szabadítása. Az, hogy Ő megadta ezt nekem.
Talán egy másik módon jobban is el lehetne mondani: a Szent Szellem. A Szent Szellem nagyon fontos nekünk. Ő a harmadik isteni Személy. Van, aki nem hiszi, hogy Ő Isten. Nem hiszem, hogy köztünk lenne ilyen, de azért csak hadd beszéljek Róla néhány szót. Ján 3:6-ban Ő életet ad, ami Istennek a joga. Zsid 9:14-ben Ő örökkévaló, és ez csak Istenre igaz. ApCsel 5:3-4 világosan azt mondja, hogy Ő Isten. Ő Isten, és itt van velünk. Ez nagyon fontos.
Amikor Krisztus mellett döntöttünk, Őrá bíztuk az életünket, behívtuk Őt az életünkbe, újjászülettünk, akkor arra volt Krisztusnak egy ígérete. Ján 7:37-38-ban azt mondja nekünk, hogy bennünk lesz az örök életnek egy forrása, ami árad belőlünk. Ján 7:39-ben azt olvassuk, hogy ezt a Szent Szellemről mondta. Ezt a teológiában úgy nevezzük: bent lakozás. A Szent Szellem bennünk él. ApCsel 2. óta mindenki, aki újjászületik Krisztusban, megkapja a Szent Szellem ajándékát. Ján 14:16-17 megkaptuk ezt, Ő bennünk él. Ez nagyszerű dolog, mert ez hatalom az életünkben. Ő az életünket mássá teszi.
Ő munkálkodik a gyülekezetben. Még a világban is. Nézzük a világot, és néha sopánkodunk: Jaj, milyen szörnyű a világ! Tényleg vannak szörnyű dolgok, abszolút. Viszont 2Thessz 2:6 a világban a Szent Szellem még mindig visszatartja a gonoszt. Még mindig nem futhatja meg a gonosz teljes szabadsággal azt, amit tenni akar. Még mindig nem teheti meg azt, amilyen messzire szeretne menni. Még nem! Még nem teheti meg, mert még a Szent Szellem munkálkodik ebben a világban, és benned is.
Benned él. Ef 5:18-ban arra int minket Pál, és a Szent Szellem: Töltekezzetek be a Szent Szellemmel. Ami azt jelenti, hogy Ő bennünk él, de Ő szeretne be is tölteni bennünket. Ami azt jelenti, hogy szeretne mindenhová elhatni. Ez a vágya. Figyelj, úgy mondja: Töltekezzetek be! Nem azt mondja: Dolgozz rajta, hogy betöltsd magad. Nem te teszed meg. Te együttműködsz, de ez az Ő munkája.
Ez a Szellemnek a munkája. Ezt nem neked kell kiizzadni. Hanem azt mondod: „Uram, kérlek, Szent Szellem, tölts be engem. Tiéd az életem. Vezess engem! Nem azt akarom élni, amerre én mennék. Nem arra szeretnék menni, amit eddig csináltam, hanem kérlek Téged, hordozz engem. Adj nekem erőt. Tölts be engem!”; és Ő megteszi. Ő megteszi, hiszen ezért jött el.
Azt szeretném, hogy a Szent Szellem munkálkodjon az életemben. Ő munkálkodik a gyülekezetben, munkálkodik a világban, de dolgozik-e bennem is? Ez attól függ, hogy betöltekezem-e. Engedem-e, hogy Ő betöltsön, vagy inkább a saját dolgaimmal rakom meg az életem, a magam dolgaival töltöm be az életem, a saját akaratommal, a saját szándékommal, a saját célommal, a saját álmaimmal, a saját irányaimmal? Ha megengedem Neki, akkor Ő betölt engem, és vezeti az életem.
Bennünk él, betölt, ha engedjük, és vágyik arra, hogy vezethessen minket. Sok módon vezethet a Szent Szellem egy hívőt. Most csak egyet szeretnék mondani, ami nagyon fontos. Ezt úgy hívjuk, hogy megvilágítás. Ez olyan, mintha sötét lenne, és aztán előveszel egy kis fényforrást, bekapcsolod, és olvasol mellette. Tudod olvasni. Amúgy csak foltokat látsz. Ugyanilyen, hogy olvasod a Bibliát, és a Szent Szellem megnyit neked dolgokat a Bibliából. 1Kor 2:14 ez Istennek a munkája az életünkben.
Ez a Szent Szellem vezetése a hívő életében. 1Ján 2:20 a Szent Szellem vezet minket. Hova vezet minket? A kereszthez. Azt mondja: „Krisztus érted meghalt, és feltámadt. A halál le lett győzve diadalra. A te életed ezért más ma. Szeretném, ha a bevégzett munkában élnél. Szeretném, ha ez lenne az életed.” A Szent Szellem jelenléte az, amire szükségünk van. Ő az, Akire szükségünk van.
Nagyszerű eljönni istentiszteletre, szeretek beszélgetni hívőkkel. Ha jössz hozzám, mert beszélni akarsz velem valamiről, akkor hamar kezdd el, mert különben elcsevegünk valamiről egy órát. Élvezem. Nagyszerű közösségben lenni. Mert szeretjük egymást. Ez fontos nekünk. Viszont még fontosabb a Szent Szellem betöltése, és vezetése az Igében, ahol Ő mélységet ad. Az Igében vezet minket.
Nem a mi véleményeink, nem a mi elképzeléseink, hanem felemeli az Igét nekünk. Azt mondja Fil 2:3-ban, hogy Ő munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, és ez az egyik mód, ahogy ezt teszi. Beteszi az Igét a szívünkbe, megnyitja nekünk, rámutat valamire: egy egyszerű vagy egy bonyolult dologra, vagy valamire, ami mély, vagy arra, ami nagyon is nyilvánvaló. Nem számít, de rámutat valamire. Aztán vezeti az életünket és munkálja. Munkálja bennünk az akarást és a cselekvést is, és a győzelem helyére vezet minket.
Voltak nemrég a robbantások Brüsszelben, ahol meghalt egy fiatal srác is. Készült egy video a barátnőjével. Nem tudom, ki ez e lány. Nem tudom, mit hisz pontosan. Nem tudom, mik a meggyőződései. Nem tudom, hogy mindent jól csináltak-e kapcsolatukban ezzel a fiúval, de nagyon büszke vagyok rá, mert úgy döntött, hogy elmondja azt, amiért neki reménye van.
Miért? Azért, mert ő is ismeri ezt, tudja, hogy a feltámadásban hatalom van. Elveszítette a férfit, aki szeret, de a feltámadás valós. Van örökkévalóság, és van mennyország. És úgy döntött: Ha már egyszer beszélek egy nemzetközi hírcsatornán, elmondom az evangéliumot. Ez a hírcsatorna pedig nem igazán barátságos a kereszténységgel kapcsolatban. Elmondta az evangéliumot, és mindenki hallhatta. Miért? Azért, mert megvan ez a remény a szívében.
Arra gondoltam, hogy mennyire nagyszerű, hogy egy hívőnek meglehet ez, ennek a valósága, hogy a halál le lett győzve, és diadalt aratott Jézus. Halál, hol van a te fullánkod? Hol van a te méregfogad? Lógsz a karomon, de semmit nem csinálsz. Olyan, mint amikor a már szakadt autóra ráhegesztik hátul a krómozott csövet, mintha szép nagy kipufogója lenne. Nincs mögötte azonban semmi, nincs motor, nincs semmi. Csak lábbal hajtják az autót, de a csilli-villi kipufogó rajta van. Ilyen az egész.
Nekünk megvan a reménységünk. Ez az az hely, ahova Szent Szellem visz minket. Ennek van hatása az életünkben. Mélyen megérintett, ahogy a mai nap ezen gondolkodtam. Sokszor beszéltem már erről. Emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt Fehérváron Isten adta nekem ezt a gondolatot, és annyira megáldott.
Ján 13:3 Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,
Mit mond itt? Három dolog: Tudta, hogy az Atyától jött; tudta, hogy minden a kezébe van adva; és tudta, hogy az Atyához megy. Tudta, hogy honnan származik, hová tart, és miért van itt. Tudta mind a hármat, és így élt. Ebből következőleg élt.
Arra gondoltam, amit a lány a videóban mondott: Tudom, hogy hova ment a srác, akit szerettem, és tudom, hogy hova megyek én is. „Tudom, hogy hová megyek!” – ez a győzelmünk igazán. A Bibliámból tudom, hogy honnan jöttem. Nem valamiféle őslevesből, nem egy villám csapta szutyokból, hanem Istentől jöttem. Nem a mennyből szálltam alá, de Isten akaratában születtem, éltem túl a gyerekkorom, és élek a mai nap. Isten akaratából vagyok itt.
Őtőle jöttem, mert újjászülettem. Őtőle jöttem, és Őhozzá tartok, és tudom, hogy miért vagyok itt. Tudom, hogy minek vagyok itt. Ez igazán a válasz, hogy tudom, minek vagyok itt, Kol 1:16 Jézusért van minden. Ez az értelme, hogy itt vagyok.
Ezért van, hogy a szolgálatom nem arról szól, hogy én nagyobb legyek valakinél, hogy én fontosabb legyek valakinél. A szolgálatom nem a hiányomról szól. A szolgálatom nem az önzésemről szól, nem az ambíciómról, vagy valaki másnak az önzéséről, arról, hogy valaki kihasznál engem. Nem arról szól, hanem erről, hogy tudom, honnan jöttem, hová tartok, és minek vagyok itt. Azért, hogy Őt dicsőítsem, hogy Őt ismerjem, hogy Vele járjak, hogy építsem a gyülekezetet, mert erre lettem elhívva.
Ez a célja az életünknek hívőkként. Persze, felelősek vagyunk, tesszük a hétköznapjainkban, amit kell, de van egy nagyobb cél az életünkben. Tudom, honnan jöttem, hová tartok, és minek vagyok itt, és meg akarom tanítani a gyerekemnek is. Ezért hozom a gyerekemet a gyülekezetbe. Ezért akarom, hogy ott legyen a vasárnapi iskolában. Ezért akarom, hogy az Ige mélyre menjen a lelkemben. Ezért vágyom arra, hogy a Szent Szellem vezessen engem imában, amikor csak lehetséges.
Ez másféle élethez vezet. Ez másféle szolgálat. Nem szubjektivitás, nem büszkeség, se nem lázadás, hanem öröm. Bőséges öröm. Bőséges szolgálat, amiben öröm van – ez az, amit Isten ad nekünk. A bevégzett munka ezt jelenti az életünkben. A szolgálatunk jellege az, hogy reménykedőek vagyunk, és közeliek. Nem távoliak. Nyugodtak vagyunk, könnyedek vagyunk, és nyitottak. Nem kell őrizgetnem magam. Miért nem? Azért, mert tudom, honnan jöttem, tudom, hová tartok, és tudom, miért vagyok itt. Az Ő dicsőségére.
A szolgálatunk jellege ilyen, hogy türelmesek vagyunk és kedvesek. Ez különleges ebben a világban. Ez olyasvalami, amit a világunk nem ismer. Mert amikor Sátán rájuk akaszkodik, akkor van mérge, ami elhat az egész emberbe. Ott a félelem, ott az aggodalom, ott a zűrzavar, és nincs egység a szívben.
Nekünk azonban Isten ezt adta. A diadal elnyelte a halált. Ez a gyönyörű munkája Krisztusnak. Ez a bevégzett munka, és annak a hatása az életünkben.
Ámen.