Tisztelet a Biblia szerint & Felszerelve a szellemi csatára

2016 március 13. vasárnap  16:00

P. Musztafa

Ef 4:11-12 És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére,

Minden ajándék azért adatott, hogy felépítse Krisztus Testét. A konferencia folyamán p. Scibelli beszélt erről egy alkalommal. Arról beszélt, hogy Krisztus építi az Ő Egyházát. Igazából felsorolta az összes lehetőséget: „Nem én építem Krisztus Egyházát. Nem is Krisztus építi az én egyházamat. Nem is én építem az én egyházamat. Hanem Krisztus építi az Ő Egyházát.”

Azon gondolkodtam, hogy mit is végez Ő, hogyan ismerjük fel ezt, és a tisztelet, a megbecsülés szóról gondolkodtam. Biztosan sokat hallottunk már erről. Az Írás a tiszteletről annyira mást tanít, mint ami a világban zajlik!

Itt Jézus a farizeusokról beszélt, akik keresték a tisztességet és a dicséretet a maguk számára:

Mát 23:5a Mindent csak azért tesznek, hogy lássák őket az emberek:

Mennyire erős ez a kijelentés! „Az emberek lássák, hogy mit teszek. Így akarok tekintélyt nyerni magamnak.” Ez annyira más, mint amit a Biblia tanít nekünk a tiszteletről, a megbecsülésről. 1Pét 5:5-ben azt mondja, hogy Isten ellene áll a büszkének, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Ez annyira más! Annyira más, mint az, amihez hozzászoktunk, és amit a világban tapasztalunk!

1Pét 2:17 Mindenkit tiszteljetek, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

Péter négy dolgot sorol fel. Ezek tanításai. Azt mondja: mindenkit tiszteljetek. Ez megbecsülésről beszél, tisztelem annak az embernek a személyes értékét. Felismerem az értéküket, vagy csak az alapján becsülöm meg az illetőt, hogy mi tetszik, mi nem tetszik benne? „Nem kedvelem azt a személyt, úgyhogy nem is becsülöm.” – ez a világ. Mivel nem látjuk az értéket, annyira felszínes az egész. „Ez az ember közeli barátom, úgyhogy őt tisztelem, megbecsülöm. Aki válaszol a kezdeményezésemre, azt is tisztelem. A pajtásom, akivel együtt töltünk időt, őt is tisztelem.” Ebben a versben azt mondja: Mindenkit tiszteljetek! Az értéke miatt.

A testvériséget szeressétek. Ján 13:34-35 az egész kereszténység, a keresztények a testvéreim, a családom. Vannak, akik úgy tekintenek a más felekezetekhez tartozó testvéreikre, mintha nem is lennének a testvéreik. Lehet, hogy vannak apróbb különbségek közöttünk, de alapjában véve egy Atyánk van, egy Bibliánk, egy elhívásunk, hogy Istent imádjuk, és remélhetőleg Krisztus a Megváltónk. Úgyhogy szeressük az testvériséget.

Istent féljétek! Tudjuk, mit jelent itt a „féljétek” szó. 2Kor 7:1 szintén mély tiszteletről beszél. Ez a mi kötelességünk, tesszük ezt. Tudod, mi a hit élete? Isten félelme, Isten szeretete, aztán alávetjük magunkat Isten akaratának. Annyira egyszerű a hit élete! Féljük Istent, mély tisztelet van bennük Ő iránta, mindaz irányt, amit Ő mond, mindaz iránt, ahova Ő vezet, és alávetjük magunkat az Ő akaratának. Nagyon sokan félreértik ezt, és egészen mást hoznak ki ebből. Amikor Isten félelméről beszélünk, az lehet olyan, ami a vallásos embereket megbénítja igazán.

Ez nem a büntetéstő való félelem. Összekeverhetjük azzal. „Félem Istent, mert félek attól, amit Ő megtehet. Félek az büntetésétől.” Nem ez az! Hanem attól félek, hogy nem leszek eléggé az Ő tetszésére. Attól félek, hogy nem tisztelet Őt annyira, ahogy Ő megérdemli. Ez az a félelem. Mert tudom, hogy mennyire hatalmas Ő, és meg akarok adni Neki mindent, amit Ő megérdemel. Ő a legjobbat érdemli, mert Ő tökéletes. Én azt akarom adni Neki, amit Ő érdemel. Ez más, nem?

A királyt tiszteljétek. Értjük, hogy itt a római hatalmasságokra, kormányzatra gondolt, de ezt alkalmazhatjuk arra is, hogy tiszteljük azokat, akik felettünk állnak, akár megérdemlik, akár nem, akár tetszik nekem, akár nem. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mit részesítek én előnyben. Ez Isten terve, és az Ő vágya. Ő általa megteszem mindazt, amit Ő akar, hogy tegyek. Ő azt akarja, hogy tiszteljem a királyt, azt akarja, hogy tiszteljem a pásztoromat, a gyülekezet vezetőit, tehát ezt teszem. Ki is fejezem a tiszteletemet irántuk.

Gondolkodtam a szeretet szón is. Ez nagyon sokszor szinonimája ez a tiszteletnek.

Róm 12:10 a testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.

Tiszteljetek másokat jobban, nagyobb mértékben. Másokat tisztelni annyira nem természetes! Ellene megy a természeti felépítésünknek. Mi inkább magunkat értékelnénk és tisztelnénk. A Szent Szellem hatalma által viszont mi másokat sokkal inkább tisztelünk, mint magunkat. Hogyan tudnánk ezt hasonlítani ahhoz, ami a világban történik? Ez annyira természetfeletti! Annyira nem tőlünk jön! Ez nem mi vagyunk: tisztelni, értékelni, nagy tiszteletben tartani. Értékesnek tartok, megbecsülök valaki mást.

A Biblia elmondja nekünk, hogy kit tiszteljünk, ahogy ezekben a versekben is láttuk ezt. Meg kell azonban értenünk, hogy minden tisztelet Istené. Igen, tiszteljük az idősebbeket, a szüleinket, a hatalmon lévőket, de igazából a tisztelet egyedül Istené. Aztán Ő rajta keresztül, egyszerűen csak azért, mert Ő ezt így akarja, kezdek másokat is így tisztelni. Ez a tisztelet, hogy valaki mást tisztelek, ez Őhozzá tart, az Övé, Őt dicsőíti.

1Krón 29:11 Ó, URam, tied a nagyság, a hatalom, a dicsőség, a győzelem és a méltóság, sőt minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, ó, URam, az uralom, magasztos vagy te minden fejedelem fölött!

Ő át tud ruházni tekintélyt másokra, de az attól még az Övé. Tetszik nekem ez az elv. Amikor tisztelettel vagyok mások iránt, akkor igazából Isten akaratát tartom tiszteletben. Az átruházott tekintélyt tisztelem, de igazából Isten tekintélyét, és nem keverem össze a dolgokat. Csodálatos, hogyan ez működik. Annyira természetfeletti! Annyira elképesztő! Ez Isten útja, ez Isten gondolata.

Ezért ülünk itt, és adunk tekintélyt és tiszteletet a pulpitusnak. Mert ez Isten útja. Ezért cserébe Isten táplál minket, vezet minket. Többé már nem vagyunk elveszettek, hanem a megfelelő helyen vagyunk. Ámen.

 

P. Shane

78. zsoltár – ez egy történelmi zsoltár. Izrael történetéről számol be. Arról gondolkodtam, hogy manapság szellemi csatában vagyunk. Az Ószövetségben láthatunk csatákat, de azok fegyverekről, kardokról, íjakról, nyilakról… szólnak. Mi szellemi csatában vagyunk valójában Ef 6. szerint. Ez az a csata, amivel minden kereszténynek szembe kell néznie.

Sok mindent tanulhatunk az Ószövetségből a csatákról. Róm 15:4 mindazok, amik korábban megírattak, a mi okulásunkra írattak meg. Ez a történelmi zsoltár tanító zsoltár. Annak a nemzedéknek íródott, akik azok után következtek, akik a pusztában vándoroltak. Évekkel azután. A történelmi beszámoló, amit ebben a fejezetben látunk, nem túl szép.

A zsoltáríró azzal kezdi, hogy ez azért íródott, hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, Zsolt 78:6. Azért, hogy ők megismerjék Isten bizonyságtételét, megismerjék Isten törvényét.

Zsolt 78:7-9 hogy Istenbe vessék reménységüket, ne felejtkezzenek el Isten dolgairól, és tartsák meg parancsolatait. Hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik: makacs és lázadó nemzedék. Olyan nemzedék, amelynek nem volt szilárd a szíve, és lelke sem volt hű Isten iránt. Mint Efraim fiai, a fegyveres íjászok, akik meghátráltak az ütközet napján.

Ebben a zsoltárban háromszor találkozunk ezzel a kifejezéssel, hogy hátrafordultak, elfordultak; Zsolt 78:9,41,57. Ez a zsoltár arról beszél, hogy ők elfeledkeztek. Elfeledkeztek az Istenükről. Ez fontos téma számunkra.

Ebben a szemeszterben a Zsidó- és általános levelek c. tantárgyat tanítom a bibliaiskolában. Úgy gondolom, hogy ennek a zsoltárnak is hasonló a témája. A Zsidókhoz írt levélben látunk nagyon sok keresztényt, akik szellemi csatában vannak, akiket üldöznek, akik bajban vannak, és megvan a kísértés, hogy visszaforduljanak. Zsid 10:39 mi nem vagyunk a meghátrálás emberei. Tetszik ez nekem. Mi nem azok vagyunk, akik visszafordulnak.

Igen, vannak, akik meghátrálnak. Olvashatunk a Bibliában olyan emberekről, akik visszafordultak. Nekünk is megvan a kísértés, hogy visszaforduljunk, hogy lelassuljunk, hogy feladjuk. A Biblia azért íródott, hogy soha ne tegyük ezt. Annyi példa van! Szomorú, hogy vannak ilyen példák, ugyanakkor lehetőség számunkra, hogy tanuljunk belőlük, hogy meglássuk Isten bölcsességét.

Zsolt 78:56-57 De ők megkísértették a magasságos Istent, lázongtak ellene, és nem őrizték meg intelmeit. Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint atyáik, átfordultak, mint a csalfa íj.

Hűtlenek lettek, mint az atyáik. Csak gondoljunk bele Isten hűségébe! Ebben a fejezetben ők elfeledkeztek Istenről. Ő viszont megemlékezett róluk. Ők ezt tették, de aztán Isten megszabadította őket. Isten hűséges. Isten csodálatos. Ők azonban hűtlenek voltak, és elfordultak, mint a csalfa íj.

Ez egy nagyszerű kép: csalfa íj. Ez micsoda? Tudjuk, mi az íj, amivel a nyilat lehet kilőni, de milyen a csalfa íj? A 9. versben olvastuk, hogy Efraim fiai fel voltak fegyverezve, de meghátráltak. Isten felszerelt minket. Nekünk adta az ígéreteit, nekünk adta az Ő Szellemét. 2Pét 1:3 mindent, amire szükségünk van, hogy Őt kövessük, és az életre és Isten szerintiségre való, azt nekünk adta.

Izrael gyermekeinek Ő odaadta a földet, Józs 1:3. Nem azt mondta: Ha majd bementek, nektek adom a földet. Hanem azt mondta: „Az Ígéret földje a tiétek – múlt időben – Már nektek adtam. Úgyhogy most menjetek be hit által, és vegyétek birtokba.” Isten nekünk adott mindent, amire csak szükségünk van ebben az életben ahhoz, hogy tudjuk az Ő akaratát cselekedni: szolgáljunk az emberek felé, megbocsássunk az embereknek, prédikáljuk az evangéliumot.

Ahhoz, hogy az Ő akaratát cselekedjük, már nekünk adott mindent. Fel vagyunk fegyverezve. Fel vagyunk szerelve. Megvannak a háborúságunk fegyverei, amik nem testiek, hanem hatalmasak. A csalfa íj olyan, ami visszafordul. Visszafordul vagy elfordul.

2Sám 1:22-ben Dávid Jónátánról beszélt a halála után, hogy Jónátán íja nem rettent vissza. Nem fordult meg, nem tért vissza, hanem Jónátán teljes erejéből használta. Amikor ki kellett lőni egy nyilat, akkor ő kilőtte. 1Sám 14-ből emlékszünk a történetre, csak ő volt ott és a fegyverhordozója. Ketten legyőztek mintegy húsz filiszteust. Nézegette: Csak ketten vagyunk.; de Istent ez nem korlátozza. Ő nem csak az emberek száma által tud győzelmet hozni. „Ő adta nekem ezt az íjat. Ő adta nekem a kardot. Nekem adta az ígéreteit. Úgyhogy menjünk előre!”; és Jónátán nem fordult vissza.

Tehát ez a csalfa íj nyilvánvalóan olyasmi, amiben nem lehet bízni.

Az első, amit szeretnék mondani erről a csatáról, az az, hogy ismernünk kell az ellenségünket. Muszáj, hogy ismerjük az ellenségünket ebben a csatában. Érezted már úgy, hogy az élet egy csata? Reggel kikelni az ágyból, elmenni dolgozni, az egészséged, lehet a házasságod is probléma, vagy a gyerekeid… bármiről legyen is szó, zajlik egy csata, és nem tudsz nyugodni attól. Ki az ellenség? A testvérem? A házastársam?

A háborúban van baráti tűz, ami akkor történik, amikor valaki a saját oldalán találja el a másik embert. Ugyanazon az oldalon vannak, de a csata hevében a bajtársát lövi le. Velem már megtörtént ez. Paintballoztunk Csehországban. P. Musztafa és én egy csapatban voltunk. „P. Zoli! Bemegyek a másik terembe, megnézem, hogy ott van-e az ellenség.” Bementem. Ellenség nem volt, de ahogy visszaértem, össztűz alá kerültem. Arcon talált, és én is lövöldözni kezdtem. Aztán odanéztem, megláttam p. Zolit. „Miért lősz rám?!” 🙂

Ez a baráti tűz, de az érzés ugyanaz, mintha az ellenség lőtt volna le. Utána, mindenféle kék-zöld foltok voltak rajtam. Nyilvánvaló, hogy még nem bocsátottam meg ezt neki, azért emlegetem. 🙂 Megtörténik ez. Úgy érzi az ember, mintha a paintball igazi háború lenne.  A baráti tűz a csata hevében, zűrzavarban megtörténik. A csalfa íj olyan, amelyik a nem megfelelő személy ellen irányul. Rossz az iránya.

Nagyon óvatosnak kell lennünk abban, ahogy használjuk azt, amink van. Meg kell győződnünk arról, hogy ismerjük az ellenséget. Izrael olyan volt, mint egy csalfa íj. Isten kiképezte őket, felfegyverezte őket, és azt mondta: „Menjetek. Támadjatok az ellenségre!” Aztán az íjuk Isten ellen fordult: „A pusztában hagytál minket, hogy ott haljunk. Elhoztál minket az Ígéret földjének a határáig, és most nem tudunk bemenni. Óriások vannak a földön.” Isten azt mondja: „Én felszereltelek benneteket. Csak bízzatok Bennem!”

Összezavarodhatunk afelől, hogy ki is az ellenség, a körülményeink miatt. A Biblia maga is válhat az ellenségünkké, legalábbis úgy gondoljuk, hogy az ellenségünk, mert hagyja, hogy bizonyos dolgokban éljünk, és olyan dolgokra hív, amikre képtelenek vagyunk. Gondolhatjuk azt is, hogy a gyülekezet az ellenségünk, pedig azért van, hogy megvédjen minket. Jézus Krisztust képviseli. Ugyanakkor lehet nagyon is meggyőző hely. Előfordulhat az is, hogy a gyülekezetben az én atyámfia éppen az, aki felborzolja az idegeimet, és azt mondom: Na, vele aztán nem fogok együtt időzni, ő az ellenségem!

Ki a valódi ellenség? A hústestem. A hústestem ellenségem. A hústestem nem akar semmi jót sem tőlem. Fog mindenféle kifogásokat találni, mindenféle okot fog találni arra, hogy támadja a Bibliát, támadja a gyülekezetet. A hústestünk becsaphat minket, és elérheti, hogy az egy elfogadható, egy jó ok. Igazából csak arra csábít, arrafelé csal minket, hogy a saját akaratunk szerint éljünk, és így foghatjuk a fegyvereinket, és Isten dolgai ellen irányíthatjuk. Az ördög az ellenségünk. Az ördög nem akarja, hogy az Igében vagy a gyülekezetben legyek, pedig azok az áldásaink helyei.

Tehát először is ismernünk kell az ellenségünket, és nem szabad hagynunk, hogy becsapjon. Másodszor, arra hívott el minket Isten, hogy hitben járjunk abban, amit nekünk adott. Mert amikor fogjuk azt, amit adott nekünk, és abban járunk, elfogadjuk, és aztán továbbadjuk, akkor nagy hatással leszünk erre a világra. Például gondolok itt a húsvéti játékokra. Szükségünk van ebben az imákra. Mert ez szellemi csata. A szereplők Isten akaratában járnak. Abban, amit Isten adott nekik.

Egy másik jellemzője a csalfa íjnak az, hogy nem lő, amikor pedig kellene. Ott a nyíl, készen áll, de az íj nem repíti ki a nyilat. Csak szemlélődik, amint folyik a csata. Isten arra hívott minket, hogy használjuk azt, amit nekünk adott. Az ördög szeretné, ha a fegyvereinket visszatartanánk, ha letennénk az íjat, és félrefordulnánk, és csak figyelnénk. Igazán arra hívott minket Isten, hogy hitben járjunk abban, amit már tudunk. Lehet, hogy nem tudunk sokat, de Isten arra hívott, hogy abban hitben járjunk, Fil 3:16. Arra hívott minket Isten, hogy járjunk abban, hogy használjuk azt, amink van.

Eszembe jutott egy kemény illusztráció ezzel kapcsolatban, a Ryan közlegyén megmentése c. film. Háborús film. Elég nehéz végignézni. Nagyon erőszakos, agresszív film. Háborúról szól. Van egy jelenet, amit különösen nehéz végignézni. Ott éppen tőrrel harcol egy amerikai és egy német katona. Nagyon megrázó jelenet. A legrosszabb benne, hogy ott egy amerikai katona, akinél van gépfegyver. Azok ketten küzdenek, ő ott van, meg van töltve a fegyvere, de nem csinál semmit. Figyeled a jelenetet, és látod, hogy a végén meghal az amerikai katona. Látod, és annyira dühös vagy. „Lőj már!” Annyira szomorú vagy, mert ott van nála a fegyver, meg tudná menteni a katonatársát, ha használná. Ez egy erőteljes kép.

Azon gondolkodtam, hogy olyan sokat kaptunk. Isten megtöltött minket. Felszerelt minket. Nagy hatással lehetünk ebben a világban. Ha viszont nem járunk abban, amit ismerünk, akkor csak így előttem van ez a jelenet, hogy tehetnék valamit, bármire is hívjon Isten, hogy tegyem. Mit tehetnék?

Ef 5:1 járjunk szeretetben, ahogy Ő szeretett minket. Ez is egy fegyver, hogy szeretek valakit. Isten felszerelt minket szeretettel. Azt mondja: Ahogy Én szerettelek benneteket, ti is úgy szeressétek egymást; Ján 13:34. Ef 4:32 bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek. Bármid legyen, bármit tudsz, csak kezdeményezz abban hitben.

Ne ácsorogj, ha van valaki, aki szükséget szenved, vagy ha van egy lehetőség arra, hogy kegyelemben szolgálj. Mert amit te teszel, az megmenthet egy életet. Lehet, hogy az tart meg valakit a gyülekezetben, hogy megöleltem. Lehet, hogy ez segít neki továbbmenni Istennel. Vagy építs! Legyenek építő szavaid, és csodálatos hatással leszel. Teljesen mindegy, hogy ki vagy, az első sorban ülsz, vagy a hátsóban, hogy csak néhány hónapja vagy itt, vagy évtizedek óta, lehet nagy hatásod és befolyásod.

Ha abban járunk, amit Isten nekünk adott, akkor azzal életeket érintünk meg, és életeket mentünk meg. Ennek a világnak szüksége van arra, hogy mi abban járjunk, amink van. Csak gondoljunk a színdarabra, amikor jönnek majd az emberek. Ők abban járnak, amijük van. Idejönnek, és életek lesznek megmentve. Ez csodálatos!

Használd, amid van, Isten céljára. Sok ajándékot kaptunk, tehetséget, természetit is, szellemit is. Miért vannak ezek? Isten dicsőségére vannak, és nem saját magunk számára. Nem arra, hogy ez alkalom legyen a hústestünk számára. A hústestünk meglátja a lehetőséget: „Ó, neked mostmár ez megvan! Mostmár vezetsz valamit. Ó, akkor ezt használhatod a saját javadra. Ó, Isten adta ezt neked. Mostmár a tiéd. Tudod, mit kezdhetnél vele, hogy ez tényleg megelégítse a hústestedet!”

Amikor Dávid királlyá lett, ott ült a trónon, 2Sám 5:12, és észrevette, hogy Isten megalapozta őt a királyságban. Nem önmagáért – „Ó, az emberek majd most imádnak engem! Ők az alattvalóim, akiket a saját céljaimra használhatok.” –, hanem felismerte, hogy Isten ezt az Ő népéért cselekedte. Ezért ad nekünk Isten dolgokat. Az evangéliumért és az emberekért. Isten azt mondja: Amikor ezt neked adom, akkor ismerd fel, hogy ez a kegyelem ajándéka, és ismerd fel a lehetőséget, hogy ezt az Én dicsőségemre használhatod. Vedd észre, hogy a hústested szeretné megragadni ezt a tekintélyt, ezt a dicsőséget! Vedd észre, hogy honnan van ez!

Sokan vagyunk itt. Néhányan mondhatjuk: „Nincs nekem semmi, amit Istennek adhatnék. Eltört az íjam. Még magamat sem tudnám lelőni vele. Nincsen semmim. Nincs fegyverem.” Mondhatná valaki: Semmi sem tudok tenni ebben a világban. Ez nem igaz. Lehet, hogy úgy érzed, nincs semmid, vagy te magad semmi vagy, de Isten bárkit és bármit tud használni.

Itt most íjról beszéltünk, de Sámson egy szamár állkapcsát használta, és ezer filiszteust megölt azzal. Csak egy szamár állkapcsával, mert Isten használta azt, hatalmas győzelmet aratott. Aztán emlékszünk a kisfiúra a kenyerekkel és a halakkal. Ott volt ötezer férfi. Az is csoda, hogy odament a tanítványokhoz, és mondta: „Figyeljetek! Ez itt van.” Azt gondolom, hogy ennek a fiúnak nagy hite volt. Rendelkezésre állt, és hagyta, hogy Isten használja őt. Volt egy „kis” hatása! Valamennyien jól laktak.

Amikor Istennel járunk, akkor Ő bámulatos dolgokat fog tenni. A fegyvereink nem testi fegyverek, hanem azok a hit fegyverei, a szeretet fegyverei és a kegyelem fegyverei. Isten azt mondja: „Ne vonulj vissza. Ne hagyd, hogy a körülmények, hogy a befelé fordulás, vagy az, amit valaki más tesz veled, vagy a csalódás, vagy bármi elfordítson téged.” Csak menj, kövesd Istent. Használd azt, amit adott neked. Semmi okod nincs arra, hogy visszafordulj.

Dávidnak parittyája volt és öt kövecskéje, bár csak egyre volt szüksége. Azzal elintézte Góliátot. Mi minden megtörténhet, amikor hitben járunk, amikor abban járunk, amit Isten adott nekünk, amikor merünk hitben kezdeményezni? Legyél kezdeményező! Az nagyszerű fegyver. Odamész valakihez: „Te új vagy a gyülekezetben? Nagyszerű, hogy eljöttél! Mi lenne, ha eljönnél velem a szolgálatba, ahova járok? Szeretlek! Csodálatos vagy!”  Kicsiny fegyverek, de mégis hatalmasak. Tudom, mert én is így jöttem ebbe a szolgálatba.

A kegyelem apró kezdeményezései. Rájöttem, hogy valaki imádkozik értem. Nem nagy dolog, de engem annyira megérintett. El sem hittem, hogy valaki annyira törődik velem, hogy hajlandó még imádkozni is értem. Ez volt az egyik oka annak, hogy eljöttem a gyülekezetbe, hogy felkeltette az érdeklődésemet. „Ezek az emberek imádkoznak értem. Szeretném őket megismerni.” Kicsiny kezdeményezés, de csodálatos. Úgyhogy, járjunk abban, amit Isten adott nekünk.

Gondoljunk Jézusra, gondoljunk a mi Istenünkre! Róm 8:32 Isten az Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem Őt mindnyájunkért odaadta. Ha valakinek lett volna oka arra, hogy visszaforduljon, vagy arra, hogy valamit visszatartson tőlünk, akkor az a szent Isten lett volna, Aki a legdrágább dolgot odaadta a bűnös emberekért. Ő azonban nem hátrált meg.

Aztán a Gecsemáné kertben Jézus hatalmas szellemi háborúság közepette vért izzadt, démoni nyomás alatt is azt mondta: Ne az Én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg. Az nagyszerű lehetőség lett volna arra, hogy visszaforduljon, de nem tette meg. Elszenvedte a keresztet, és azt mondta: „Rendben van, megéri az a szégyen, amin keresztül kell, hogy menjek. Mert előttem van az öröm.” Ezek mi voltunk.

Mi hatalmas fegyver? Egy lefektetett élet. Az az élet, ami nem önmagáért él. Jézus legyőzte az ördögöt azáltal, hogy lefektette az életét, és meghalt értünk. Amikor Vele járunk, akkor Jézus nyilvánul meg. Amikor Ő megnyilvánul, akkor ez elpusztítja, tönkreteszi az ördög munkáit. Ez nem az emberekről, a körülményekről szól, hanem Isten akaratáról, Isten kegyelméről.

Akkora áldás egy ilyen gyülekezetben lenni! Olyan emberekkel, akik járnak abban, amijük van, akik növekszenek ezekben a dolgokban, és akik kezdeményeznek. Nem lennék itt, ha emberek nem kezdeményeztek volna, vagy nem szerettek volna, vagy nem bocsátottak volna meg nekem, nem bátorítottak volna, nem szóltak volna hozzám szavakat. Sokféle módon lefektették az életüket, és Krisztust leplezték le.

Ha az emberek meglátják Krisztust, akkor az elég, mert az hatalmas fegyver. Úgyhogy menjünk tovább előre, és ne hagyjuk, hogy a körülmények megállítsanak. Ne történjen meg az, hogy próbatételben vagyunk, és Istenre kezdjük lőni a nyilainkat. „Istenem, most csalódtam Benned, mert én nem ezt akartam.” Vedd észre, hogy Isten nem az ellenséged, hanem azért van ott, hogy megáldjon. Ha tovább mész hitben, akkor megtalálod az Ő áldásait.

Vegyük észre azt is, hogy Krisztus Testében fognak történni dolgok. Sok ember van itt, valamennyien bűnösök, úgyhogy sok lehetőség van problémára. Igazából az a meglepő, hogy nincsen több probléma, mint amennyi van. Ez azért van, mert szellemi emberek vagyunk, mert megértjük, hogy a háborúság nem az emberekről szól, hanem más ellenségünk van. Járjunk továbbra is abban, amink van, és használjuk Isten dicsőségére.

Fogalmad sincs arról, hogy Isten mit végez az életedben, hova visz téged. Egy nap elő fog léptetni, és éppen olyan leszel, mint Dávid. Hit által azt mondod: „Istenem, látom, hogy Te miért adtad ezt nekem. Nem magamért, nem azért, hogy különlegesnek és nagynak érezzem magam, hanem a Te népedért. A Te dicsőségedre akarok járni, tisztelni akarlak Téged a szavaimmal, a szolgálatomban, és azt akarom, hogy Te dicsőülj meg!”

Ámen.

Kategória: Egyéb