Kálmán Ernő
Milyen jó volt a közös ima! Sok gondolata van az embernek, de csak az Úr tanácsa áll meg. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de nekem – mi tagadás – elég sok gondolatom van. Gondolkodom dolgokon, szeretném eldönteni, hogy is vannak valójában, és ráadásul el is döntöm. Aztán vannak kérdéseim: „Miért éppen én, Uram? Miért éppen most? Miért ő? Miért így? Miért nem történt már meg? Nem tudom!”
Ezék 37:1-3 Az ÚR keze volt rajtam, és kivitt engem az ÚR a lélek által, és letett a völgy közepén, amely tele volt csontokkal. Köröskörül vezetett mellettük, és íme, nagyon sok volt belőlük a völgy színén, és íme, nagyon ki voltak száradva. Azt kérdezte tőlem: Embernek fia! Vajon megelevenednek-e ezek a csontok? Így feleltem: Ó, URam, Istenem, te tudod!
Mit hoz a holnap? – szeretném tudni. Vannak dolgok, amiket nem tudok kikutatni, és vannak dolgok, amiket ennek fényében szeretnék eldönteni Isten nélkül. Mennyire jót mond Ezékiel: Te tudod, Uram! „Mikor gyógyulok meg? Mi lesz a gyülekezettel?” Szeretném azt mondani: Te tudod, Uram! Ez a hit harca. Nem arra lettünk elhívva, hogy mindent tudjunk, hanem arra lettünk elhívva, hogy bízzunk Istenben, hogy hűségesek legyünk, hogy higgyünk, hogy ne adjuk olcsón a bőrünket.
Nem tudok dolgokat, nem tudom, mi lesz holnap – honnan tudnám? –, de Te tudod, Uram! Szeretnék így élni: Te tudod, Uram! Ján 3. Olyan az életünk, mint a szél: nem tudjuk, honnan fúj, és hova megy, így van mindenki, aki Szellemtől született.
Isten szeret kérdezni. Észrevetted? Kérdezett már tőled? Ján 21:15-ben Pétertől kérdezte: „Szeretsz Engem, Péter? Szeretsz Engem?” Péter pedig: „Te tudod, Uram! Tudod, hogy szeretlek.” A szó, amit használt, az rávilágított, hogy nem úgy, ahogy Jézus szereti őt. „Te mindent tudsz, Uram. Te tudod.”
Amikor a saját gondolataimmal szeretnék gondolkodni Istenről vagy magamról, akkor csak idő kérdése, hogy felmerüljön az elmémben, és Isten arcába szögezzem a saját gondolataimból: „Uram, Te szeretsz egyáltalán engem? Törődsz Te velem? Látod a helyzetemet?” Tudod, mit válaszol Isten? „Te tudod, fiam. Úgy értem: te tudod.”
1Kor 2:2 Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.
„Csak erről akarok tudni köztetek, korinthusiak. Így akarlak látni benneteket. Azt akarom, hogy így gondolkodjatok egymás között. Nem érdekel a nagy tudásotok. Nem érdekel, amit tudsz, vagy tudni vélsz. Nem érdekelnek a teológiai ismereteid. Nem tudásra van szükséged elsősorban, hanem arra, hogy ezt mondd: Te tudod, Uram! Amikor Én rád mutatok: Te tudod, fiam!; akkor Én a keresztre mutatok, amin odaadtam az életemet érted. Minden nap, amikor felteszed a kérdést: Te szeretsz engem, Uram?; akkor rámutatok a keresztre, és azt mondom: Te tudod, fiam! Te tudod!”
A kereszt az, ami elégséges válasz kell, hogy legyen nekünk. A kereszt lábánál elporlad az összes kérdésem. Csak szeretnék így élni hitben: „Te tudod, Uram! Te tudod!” Ámen.
P. Shane
Szeretnék kicsit elmélkedni. Az évnek ebben az időszakában nagyon szeretem olvasni Máté 1-2-t, Lukács 1-et. Szeretem a Karácsonyt. Szeretek ajándékot kapni, de nagyon szeretem a Karácsony igazi jelentését is. Annyira hálás vagyok, hogy van icipici megértésem arról, hogy mi az igazi Karácsony, hogy Jézusról szól, és arról, hogy Ő eljött ebbe a világba. Ez tényleg elképesztő.
Mát 1:21-23 Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, akinek a neve Immánuel, amely azt jelenti: Velünk az Isten.
Ez egy nagyon egyszerű üzenet lesz. Az Ő neve az lesz, hogy Immánuel, Isten velünk. Néha kell, hogy csak halljuk, hogy tudjuk, hogy Isten velünk van. Egyszerű igazság, hogy Isten velünk van. Köszönjük, Urunk!
Zsid 2:6-ban felteszi a kérdést: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondod van rá? Mi lehet az, ami ennyire izgalmas velünk kapcsolatban? Mi volt annyira fontos, hogy Isten eljött ebbe a világba? Nemcsak hogy eljött, és meglátogatta az embereket, hanem ezen felül még emberré is lett.
Igazából, ha egy kicsit utána járunk és megnézzük az emberi történelmet, akkor azt látjuk, hogy ez nem túl szép. Amikor magamra nézek, akkor is látom, hogy ez nem túl szép. Ez azonban nem arról szól igazán, hogy kicsoda vagy micsoda az ember, hanem arról, hogy ki Isten. Ő a szeretet, és az igazi szeretet hajlandó hosszú utat megtenni. A férj szereti a feleségét, és mire képes? Mi lenne egy férfi vagy egy férj számára az a hosszú út? Számomra a hosszú út azt jelenti, hogy elmegyek a feleségemmel balettre. Ez azért hatalmas! „Nem látod, mennyire szeretlek?! Még a balettet is megnéztem veled” 🙂 Elmentünk az Operába. Azelőtt még sosem voltam operán. A szeretet viszont olyan dolgokat is képes veled véghezvinni, amiket amúgy nem szeretnél.
Mi van Isten szeretetével? Isten annyira messze elment! Egészen a mennyből megalázta Magát, Fil 2:5-9. Nem tartogatta Magának a mennyei pozícióját, hanem hajlandó volt félretenni az isteni jellemzőit, és eljött a Földre emberként.
Azon gondolkodtam, hogy amikor kicsi voltam, azt mondták nekem, hogy a babákat a gólya hozza. Mondták ezt neked is? Hallottad ezt gyerekkorodban, hogy a babákat a gólyák hozzák? „Miért nem hozta Jézust is egy gólya erre a világra? Miért nem pottyant le az ajtóban? Miért kellett, hogy egy asszonytól szülessen meg? Miért kellett, hogy egy bűnös ember méhében formálódjon meg? Nem kellett volna ezért vérvonal, amibe beleszületik.” Máté 2. ebben a vérvonalban ott volt az összes „igaz és nagy” ember.
Istent nem gólya hozta ebbe a világba, hanem kellett, hogy emberen keresztül szülessen meg. Ha megnézed Máté 1-ben a listát, akkor látod, hogy Isten nem használt fel minden isteni jellemzőt és erőt arra, hogy egy tökéletes vérvonalat hozzon létre. Abban a listában vannak prostituáltak, házasságtörők, pogányok, és igazából ismeretlen emberek is, akikről senki sem tudja, hogy honnan jöttek, kivéve azt, hogy ők Dávid vérvonalába tartoztak, aki szintén házasságtörő és gyilkos volt. Ez Jézusnak a vérvonala.
Kellett, hogy emberként jöjjön el ebbe a világba. Kellett, hogy megszülessen. Zsid 2:17 ez szükséges volt azért, hogy irgalmas és hűséges főpap lehessen. Ezeket a lépéseket nem ugrotta át. Isten nem gondolkodott azon: Hogyan lehetnék úgy emberré, hogy amúgy semmi közöm az emberhez? Nem! Ő megszületett, ahogyan mi is – attól eltekintve, hogy Ő az Istenember. A szeretet miatt tette. Megalázta Magát. Semmi nem volt olyan drága, hogy megtartsa, és ugyanakkor mi elvesszünk. Ha Jézus a mennyben maradt volna, mi elvesztünk volna örökre.
Eljött ebbe a világba, és emberré lett örökre. Örökre! Tudtad, hogy az, hogy Jézus emberré lett, amikor megszületett, az nem csak arra az időre szólt, amikor itt élt a Földön? Ma Ő még mindig a mi főpapunk a mennyben, és örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Ő még mindig ember. Ez csodálatos! Isten, Aki az örökkévalóságban él, Aki öröktől fogva van – itt a rejtély Benne –, belépett az időbe, és Magára öltötte az emberi formát örökre. Én ezt fel sem tudom fogni. Örökre azért él, hogy értünk közbenjárjon és imádkozzon. Úgy, mint ember, és mint Isten. Ezt értünk teszi, és ez csodálatos.
Eljött ebbe a világba. Nem úgy, hogy tűzijáték kísérte. Az emberek sem vonultak fel emiatt, hanem csendesen jött el a világba egy ismeretlen falusi lányon keresztül, aki készült hozzámenni egy ácshoz. Ők tényleg senkik voltak, de mégis olyan emberek, akik Istent kutatták. Ő eljött hozzánk, mert mi képtelenek lettünk volna Istenhez elérni.
Valaki nemrég küldött nekem egy videót, ami arról szól, hogy öt vagy hat ember megpróbál feljutni egy lépcsőn, ami valamilyen csúszós anyaggal van borítva. Amikor már majdnem felértek a tetejére, akkor elcsúsztak, vagy jött valaki hátulról és visszahúzta őket. Mi is valahogy így próbálunk eljutni a mennybe, de nem lennénk képesek megtenni. Amikor úgy érzem, hogy már majdnem felérek, akkor valaki mond nekem valamit, mérges leszek, és biztosan leesem.
Kellett, hogy Jézus lejöjjön hozzánk. A legalázatosabb körülmények között tette ezt: ezen a jegyespáron keresztül. Nem Rómában vagy Jeruzsálemben született, hanem Betlehemben. A legkisebb közé az ezer közül, Mikeás 2. Még csak nem is az történt, hogy egy normális otthonba született, hanem az épület azon részében született, ami valójában az istálló volt.
Azt követően, hogy megszületett, abba az edénybe tették igazából, amiből az állatok ettek. Biztos vagyok benne, hogy József nem tudta kitakarítani, mielőtt beletették Jézust. Nem a jászlat próbálta valahogyan megtisztítani, hanem úgy, ahogy volt, Jézust beletették. Isten így jött el ebbe a világba, ilyen koszos körülmények közé. A legmocskosabb része az volt, hogy emberré kellett lennie. Magára öltötte az emberi mivoltot egy ilyen bűnös vérvonalon keresztül. Ennyire szeret minket Isten.
Benne nem volt bűn, mert a Szent Szellemtől fogantatott. Ő nem ismert bűnt, de a vérvonalban, ahova számolják, nagyon sok bűnös volt. Ez bámulatos, hogy Isten ennyire szeret minket, hogy nem bánja, hogy együtt említik a bűnösökkel. 2Móz 3:15-ben azt mondta Isten: „Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, és ez lesz a nevem mindörökre.” Ez az Ő testet öltéséről beszél. Ő lesz mindörökre Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mindörökre, és ez nem fog megváltozni. Az, hogy örökre, azt is jelenti, hogy Ő a mi hűséges főpapunk. Mindörökre. Ő soha nem fog megváltozni ebben.
A szeretet hosszú utat képes megtenni. Messzire megy. Olyan messzire, hogy Isten eljött. Ján 1:14 Isten emberré lett, és közöttünk lakott. Isten közöttünk lakik. Velünk van. Ugyanúgy, a szeretet is messzire képes elmenni.
Isten emberré lett, és utána ott vagyunk mi is, ott az életünk. Érezted már valaha magad úgy, hogy Isten nincs veled? Igen, lehet ilyen érzésünk, például egy próbában. Megtörténhet, amikor elfoglaltak vagyunk, vagy amikor bűnben vagyunk, vagy a gondjainkban. Mint Gedeonnak, amikor Isten megjelent, és azt mondta neki: „Gedeon! Az Úr veled, erős férfiú!” Bír 6:13-ban azt mondta Gedeon: „Hogyan lehetne Isten velünk, amikor ennyi rossz dolog történt velünk? Biztos vagyok benne, hogy Isten eltávozott. Te ki vagy?” „Én vagyok Isten. Én veled vagyok.”
Isten annyira hűséges! Zsid 13:5-ben kettő dolgot mond. Azt mondja: Soha nem hagylak el. Isten nem mondja soha: „Várj egy picit! Elmegyek, hozok egy kávét. Majd jövök!” Isten még egy kávéra sem ugrik ki, hogy otthagyjon téged. Isten soha nem hagy el minket. Ha ez még nem lenne elég, azt is mondja: és sosem távozom el tőled. „Nemhogy egy pillanatra nem hagylak el, hanem örökkévalóságra veled maradok. Veled vagyok mindig.”, Mát 28:20. Egészen a világ végéig. Ján 13:1-ben azt mondja, hogy egészen a végéig szerette az övéit, ami számunkra az örökkévalóságot jelenti. Ő velünk van.
Zsolt 139:8 Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy.
„Tényleg? Istenem, tényleg velem leszel? Még akkor is, ha elmegyek, és a legostobább döntést hozom meg? Ha én hagylak el Téged, ha tényleg őrült életet fogok ezután élni, ott leszel velem? Nem ez lenne a jó alkalom Neked, hogy végre itt hagyj engem, vagy hogy elhagyj engem?” „Nem! Veled vagyok.” Ha a világ másik végén lakom is, Te akkor is ott vagy. Ez a szeretet. Ezért hívják Őt Immánuelnek. Velünk az Isten. Ő velünk van.
Van egy férfi, Mel Trotter hívják, és ez az ő története. Alkoholista volt. Amikor felesége pénzt adott neki, és megkérte, hogy vegyen cipőt a kislányuknak, akkor ő kiment az ajtón, és nem a cipőbolt felé indult, hanem a bár felé vette az irányt. Aztán még rosszabb is történt: amikor a felesége megkérte, hogy menjen és vegyen gyógyszert a kislánynak, akkor megint nem a gyógyszertár felé indult, hanem a másik irányba, a bár felé. Ott volt betegen a kislánya! „Beteg a kislány! Nyilván gyógyszertárba mész.” Ő nem. Fogta a pénzt, és ivott belőle. A kislánya pedig meghalt. Ez egy elég borzasztó körülmény, valóban gonosz benne az ember.
Azt mondja, hogy olyan mélyre süllyedt, hogy még a mélynél is mélyebbre. Gondolhatnánk: „Na, ő biztosan kiesik Isten kegyelméből! Kizárt, hogy Isten ilyen mélyre süllyedjen azért az emberért.” Öngyilkos akart lenni, de amint készült erre, elment egy gyülekezethez. Belépett, meghallotta az evangéliumot, és megtért. Isten szólt hozzá, és prédikátor lett.
Teljesen mindegy, hogy milyen mélyre süllyedünk. Ha Isten megtette ezt egy hitetlen emberért, akkor mennyivel inkább megteszi ezt a gyermekeiért! Mert Isten velünk van. Teljesen mindegy, hogy milyen körülmények között vagyunk, teljesen mindegy, hogy mit tettünk, Isten soha nem hagy el minket, és nem távozik el tőlünk. Ha ezt magunkhoz tudnánk ragadni, hogy Isten velünk van, és Isten értünk van, azért, mert Ő a minden kegyelem Istene, akkor a kegyelem ott találkozik velünk, ahol vagyunk, teljesen mindegy, hogy milyen mélyen legyen az.
A kegyelem sem fog minket sosem otthagyni Isten szeretete miatt. Hanem inkább Isten életére vezet majd minket, amikor Isten olyan mélyen találkozik veled. Isten nem tökélte el, hogy otthagy majd téged a bűnödben, hanem a kegyelem majd kihoz a bűnből. Ez Isten szeretete.
Nincs olyan hely, nincs olyan körülmény, amibe kerülhetnénk, amikor azt mondhatnánk, hogy mi már túl sokat vétkeztünk Isten kegyelméhez képest. Mert Ő velünk van, és ott találkozik velünk, ahol vagyunk. Ő csodálatos. Mi pedig átlagemberek vagyunk, mint Mária és József. Isten hozzájuk odament. Isten szeret odafordulni emberekhez, és szereti leleplezni Magát nekik. Ez Isten.
Isten bármit képes értünk megtenni. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy meghalt a kereszten értünk. Elment egészen a végéig, a kereszthaláláig. Innen tudjuk, hogy mennyire szeret minket. A kereszt bizonyítja be ezt, és a testet öltés azt bizonyítja, hogy soha nem fog minket elhagyni. Mert – ahogy mondtuk – Ő mindörökké emberré lett. Azért, hogy hűséges főpap legyen. Isten hűséges.
Ezért nem a tapasztalatunkon keresztül próbáljuk értelmezni az életünket, hanem annak alapján, hogy Isten eljött ebbe a világba, és az alapján, hogy Ő emberré lett, hogy Ő velünk van. Ez Isten Igéje. Eljött ebbe a világba. Nemcsak hogy eljött, hanem találkozott az emberekkel. Ezzel van tele a Biblia. Mindig ott találkozott az emberekkel, ahol éppen voltak. Például az asszonnyal a kútnál, aki tényleg nagyon mélyre süllyedt. Egyik kapcsolatból a másikba lépett. Jézus odament hozzá, ott találkozott vele, és megváltozott az élete: léleknyerővé vált. Ezt teszi a kegyelem. Ez történik, amikor találkozol Immánuellel.
Luk 8-ban olvasunk az emberről, akiben démonok laktak. Ha belegondolunk, ő az, akit mindannyian szeretnénk elkerülni. Démonok voltak benne, meztelen volt, és a temetőben élt. Istennek mi köze van ehhez az emberhez? Jézus azonban elment hozzá, hogy találkozzon vele. Ismerjük a történetet, hogy megszabadult, Jézus kiűzte belőle a démonokat. Később annyira megváltozott, hogy az emberek azon tűnődtek: Tényleg ő az? Mert ott ült Jézus lábánál, és az értelménél volt. Mert Isten velünk van. Mert Ő Immánuel.
Úgyhogy mindegy, milyenek a körülményeink, Isten velünk van, és messzire el fog menni értünk. Már messzire elment értünk, teljesen mindegy, hogy hol is legyünk most. Zsolt 139:8 még ha a pokolban vetek is ágyat, Te eljössz oda. Lehet, hogy hoztál nemrégiben rossz döntéseket az életedben, attól még nincs vége. Isten jelen van, szeret téged, kegyelmet ad neked, és szól hozzád. Szeretne téged megtisztítani és helyreállítani.
Tudod, miért? Azért, mert soha nem fog elhagyni, és soha nem fog tőled eltávozni. Még egy pillanatra sem hagy el téged. Ő még a legrosszabb pillanatodban is ott van. Ez valóban elképzelhetetlen számomra. Mert sokszor úgy gondolom: Istenem, lehet, hogy Te egy kis szünetet szeretnél velem. Nem! Ő ott van velünk. Ez Isten. Ez az, amiért szeretnénk Őt dicsérni, és imádni. Ezért szeretnénk Őt még jobban megismerni, és ezért éhezünk és szomjazunk Ő utána. Köszönjük, Urunk!
Urunk! Köszönjük, hogy eljöttél ebbe a világba, és Egy lettél közülünk! Ez csodálatos, Istenünk! Azért, hogy meg tudj minket váltani, kellett, hogy Egy legyél közülünk. Köszönjük, Urunk! Köszönjük, hogy Te ezt érdemesnek láttad. Szenvedtél és meghaltál azon a kereszten. A legalantasabb halált szenvedted el. Mint egy gonosztevő, mint egy bűnöző, mint a világ legnagyobb bűnöse, úgy haltál meg a kereszten értünk. Azért, hogy ismerhessünk Téged. Köszönjük, Istenünk.
Köszönjük, hogy a családodba fogadtál minket, Zsid 2:11 nem szégyellsz minket a testvéreidnek nevezni. Köszönjük, Urunk! Köszönjük, Istenünk, hogy velünk vagy, és értünk vagy. Köszönjük Istenünk!
Ámen.