P. Barry
Mostanában az interneten vettem vezetőség órákat. Ez egy folyamatos oktatási programnak a része. Minél többet tanulok a vezetőségről, annál inkább rájövök arra, hogy amit a vezetőségről megtudunk, az annyira nem idevágó. Viszont azt tanulom, hogy az egyik kulcsösszetevője a vezetőségnek és a követésnek a valós kapcsolat, az életátadás.
A cégek világának jelentős része az e-mail-ekben él. Ez sok helyet ad a félreértésnek. Nem kapod meg ugyanazokat a társalgási jellemzőket, amiket szemtől szembe. Nagyon sok érzelmet bele lehet olvasni egy email-be, vagy nagyon sok érzelmet ki lehet hagyni belőle, ami benne van. Nehéz ezeket kihagyni, amikor szemtől szemben tárgyalunk. Azt is tanulom – ez viccesen hangzik –, hogy az érzelmek nem mindig rosszak, és lehetnek lehetőség is.
Amit viszont leginkább tanulok, az a következő:
1Kor 8:2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ismer valamit, az még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismernie kell.
Az ismerni szó nagyon meghitt, bensőséges szó. A héberben olyan kapcsolatra utalt, ami a férj és a feleség között van, és nagyon személyes. Ezért olvashatjuk így ezt a verset: Ha bárki is azt hiszi, hogy van személyes kapcsolódása, akkor igazából nem tudja, amit tudnia kéne.
Ezt ki írja? Pál apostol, aki az Újszövetség nagy részét írta, aki szemtől szemben volt az Úr angyalával, akit megállított az útjában a kegyelem. Olyan ember, aki telve volt önigazsággal, mielőtt meglett volna ez a találkozás, és teljesen megváltozott, miután találkozott az Úrral. Egy ön-igaz emberből és a halálból olyan ember lett, akinek személyes kapcsolatai vannak és kegyelmes élete.
Az ő összegzése a korinthusi gyülekezetről: ha ti úgy gondoljátok, hogy úgy ismertek valamit, mint ahogy ismerni lehet, akkor azt felejtsétek el. Ez volt az ő módja, ahogy a hiábavaló dicsőségről és a túlzott magabiztosságról beszélt: bármi, ami felfuvalkodottá tehet, az hiábavaló. Utána továbbmegy, és azt mondja, hogy ezt mind kárnak ítéli.
1Kor 8:3 De ha valaki szereti az Istent, azt ismeri az Isten.
Először is, mi szerettük először Istent? Nem, hanem Ő szeretett minket. A tény, hogy Ő szeretett minket először, ez adja meg a kapacitást arra, hogy szeressük Őt. Ezért van az, hogy amikor Isten szeret minket, akkor ez tudható rólunk.
Az egy dolog, ha olvasunk egy könyvet valakiről, akkor jól meg tudjuk ragadni, hogy ki az az ember a könyv alapján. Az viszont más dolog, ha bensőségesen ismerjük a szerzőt. Nem olyan emberek vagyunk, akiknek minél több tant kell találni az életükben, hogy valamiféle pozíciót elérjünk, hanem olyan emberek vagyunk, akiknek arra van szükségük, hogy Isten szeresse őket, és akiket szeret is Isten, és akik kifejezik Isten szeretetét. Ezt tudjuk, de képzeld el ezt:
Róm 11:25 Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.
Pál azt mondja: nem szeretném, hogy ne tudjátok ezt a titkot. Hogyan lehetek tudatlan a titok felől? Azáltal, hogy azt saját magammal behelyettesítem, és hamis magabiztosságom lesz. Így tudom helyettesíteni ezt a rejtélyt.
Róm 6:4 Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba,…
Ez a titok, a rejtély, hogy meghaltunk Ővele.
Róm 6:4 … hogy amiképpen feltámadt Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
Új életben. Lehet elképzelésed, vagy tudásod, vagy felfuvalkodott büszkeséged; vagy lehet halálod, ami feltámadási életet eredményez. Ez nem olyan élet, ami csak egyszer történik meg, és aztán vége, hanem az új élet az élet. Olyan élet, ami minden nap megújul. Nem úgy járkálok körben, hogy azt gondolom, van valakivel kapcsolatom, miközben nincs.
Találkoztál már hírességgel? Egyszer a legsikeresebb golfozóval voltam egy liftben. Nagy dolog! Nem gondolom, hogy ő azt mesélné: Egyszer egy liftben voltam Barry Quirk-kel. Ha tudná, hogy ki vagyok én 🙂 … akkor biztos nem mondaná ezt. Én viszont mesélem ezt a történetet, hogy egy liftben voltam vele. „Tyű! És mondtál neki valamit?” „Nem, de akartam.” 🙂
Tényleg akartam mondani neki valamit. Azt akartam mondani neki: Ha te úgy gondolod, hogy jól golfozol, akkor csak nézz meg engem! Mert úgy gondoltam, hogy mindenki azt mondogatja neki, hogy milyen nagyszerű. Én viszont mást akartam csinálni, és azt mondani neki, hogy én milyen jó vagyok a golfban. Lehet, hogy nevetett volna, és akkor lett volna lehetőségem megosztani az evangéliumot.
Rájött azonban, hogy felismertem, és egy pillanat alatt elmenekült. Én még mászkáltam körbe, és mondogattam: Egy liftben voltam ezzel az emberrel! Volt vele bármilyen kapcsolat? Nem. Hála Istennek! Elmehetek-e a szülinapi partijára, és mondhatom-e: Hé, itt vagyok! Nem.
Ismerni valamit, az nem a válasz, de az életátadás az válasz. Tudod, miért szeretjük ezt a helyet? Azért, mert eljövök ide, és azt találom, hogy a régi meghalt és eltűnt, az új pedig feltámadt. Ez az élet, és ez halad előre. Mi kiváltságos emberek vagyunk. Mert ugyanaz a kapcsolat, ami megvan nekünk Krisztusban, ugyanaz a Szellem, ami megeleveníti a halandó testünket – Róm 8:11 –, ugyanaz a Szent Szellem, Aki emlékeztet minket arra, ami nekünk megvan, Ő a Vigasztaló, Ján 14. Ezt tudjuk, felismerjük egymásban, és ezzel még egy lépéssel tovább is megyünk. Még ebben is kapcsolódunk, életet vonunk ki egymásból, és közösségben vagyunk ezzel.
Pál azt mondta: elveszítettem mindent, Fil 3. Örült ennek. Mert nem akart olyasmihez ragaszkodni, ami ürességbe és hiábavalóságba vezette volna. Fil 3:10 összekapcsolja az eddigieket: hogy megismerjem Őt, hogy legyen bensőséges kapcsolatom Vele… Az élete végén, amikor már mindent megtett az Úrban és az Úrért, nem azt mondta: nézzetek meg engem, itt vagyok prédikátorok dicsőségfalán. Nem ezt mondta, hanem azt mondta: nézzetek meg engem, mindent szemétnek ítélek, ami nekem valaha volt,
Fil 3:10-11 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, ha valamiképpen eljuthatnék a halottak közül való feltámadásra.
„hogy megismerjem Őt”, hogy életátadás lehessen Vele. Ez a kiváltságunk hívőkként, ez a kegyelmi járásunk hívőkként, hogy megismerjük Őt. Ez csodálatos kiváltság, hogy megismerhetjük Őt, és csodálatos életátadás, hogy megismerjük Őt. Ez mélyen ülő békesség Istennel, mert ismerjük Őt. Minden más eltűnhet, mert nekünk megvan Ő.
P. Kende
Mát 12. – egy ideje sokat forgolódunk itt, most megint visszatérünk. Igazán ugyanaz az üzenet, mint P. Barry-é, csak kicsit máshonnan kezdve.
Mát 12:30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
Ismersz olyan embereket, akik nem tudnak kidobni régi ruhát? Minden nő ilyen, igaz? 🙂 Nem tudnak kidobni régi dolgokat, mert:
– Az valamire még jó lesz!
– De nagymama! Az száz évvel ezelőtt volt divatos! Már nem lesz hasznos.
– Megint meg fog történni, csak ne aggódj! Jó lesz megint.
Én is ilyen vagyok néhány dologgal. Ahogy a nők idősebbek lesznek, a dolgok csak gyűlnek. Egyre több ékszerük lesz, egyre nagyobb halom. Ruhahegyek, cipőhegyek és csizmahalmok gyűlnek. És táskák is, igaz? Egyre több a táska. 🙂 A feleségem nagyon szeretett volna egy táskát, mire azt mondta neki: Rendben, megvesszük, ha kidobsz három régit. 🙂
Ez megtörténik a férfiakkal is. P. Barry a golf-trófeákat gyűjti, van neki több nemzetközi trófeája. A férfiak is gyűjtenek dolgokat: szerszámokat, drótokat, kapcsolókat, matchbox-okat, csatlakozókat… akármit. 🙂 Észrevetted? Ha a gyerekekre gondolsz, ők is gyűjtenek. Mindegyik gyűjt valamit. Az én gyerekkoromban nagyjából semmink sem volt, úgyhogy gyűjtöttünk kupakokat, cserebogarakat… Iparágak épültek az ilyesfajta űzöttségre: focis kártya, baseball kártya… ilyeneket lehet gyűjteni.
Miért mondom ezt mind? Mert azt szeretném mondani, hogy mind gyűjtögetők vagyunk. Ezt gyakran mondjuk itt. Lehet, hogy ez nem egyértelmű, de mind gyűjtünk dolgokat. Különféléket. Sajnálatosan sok ember csak port gyűjt. Azért mert passzívak. Sok ember csak szemeteket gyűjt, erről szeretnék beszélni.
Néhány ember múltbeli sérelmeket, érzelmeket, hazugságokat, sebeket gyűjt. Ez az, amit az emberek gyűjtenek. Mint egy régi fénykép. Néha előveszi, leporolja, ránéz, és felfrissíti az emlékeket. Ilyesmi ez a dolog is. Ha nagyon gyűlöl valakit, akkor azt előveszi, felfrissíti, gondolkodik ezen. „Mennyire utáltam a matektanáromat a középiskolában! Remélem, már meghalt.” – és ezen kicsit elgondolkodik. Ne nevess, ezt te is csinálod! 🙂 Vagy lehet, hogy nem, de sok ember viszont csinálja ezt.
Csak gyűjtik a régi sebeket, a régi sérelmeket. „Egy kicsit elmélkedem azon, hogy milyen volt szeretni valakit, vagy azon, hogy mennyire utálok valakit. Vagy újra lejátszom azokat a dolgokat, amikkel megbántottak, amit az egyik rokonom csinált ellenem.” – és agyal rajta. Ez a gyűjtögetés. Mit tesz ez? Amit gyűjtött, az belakja az életét, és bekorlátozza. Amit begyűjtött, az erősen bekorlátozza, és tartogatja azt: „Nekem ez van. Ez az, ami az enyém. Erre van szükségem.”
Nincs rá szükség! Ezért adott az Úr nekünk megbocsájtást, hogy el tudjuk veszteni ezeket a rossz dolgokat, amiket összegyűjtöttünk. Az emberek gyűjtögetnek, csak nem a jó dolgokat. Miért? Ebben a versben azt olvassuk, hogy azért, mert nem Krisztussal gyűjtenek.
Amikor a fiam nagyon kicsi volt – valószínűleg ez izgalmas neki, mert nem emlékszik rá, és még nem is hallotta –, akkor imádta a kis botokat. Bárhol sétáltunk, felvett egy botot. Aztán felvett egy másikat, és eldobta az előzőt. Nagyon szerette ezeket. Aztán hoztunk egy szabályt: lehetnek botjai, de nem hozhatja be a lakásba. Úgyhogy le kellett raknia az ajtó elé. Ha ezt nem tettük volna meg, akkor tele lett volna a lakás botokkal, a plafonig.
Nagyon sok ember nem hozza meg ezt a szabályt, nem mondja ki: „Mielőtt lemegy a nap, azelőtt megbocsájtok. Mielőtt az életem megmérgezi, elengedem azt a gyűlöletet. Mielőtt az életemet megtöltené egy furcsa, nosztalgikus gondolkodás, szerzek új barátot, ahelyett, hogy csak a múltban élnék azon ábrándozva, hogy tíz éve volt egy barátom.” Nagyon sok ember nem hozza meg ezt a szabályt.
Mi volt a probléma a fiammal és a botokkal? Nem tudom, hogy tudod-e, de a botok nem feltétlenül értékesek. A kisgyereknél ez rendben van, ha gyűjtögeti ezeket, vagy szeretné, ha lenne egy bogár egy befőttesüvegben – ne aggódj, úgy is meg fog dögleni –, de amikor a felnőttek gyűjtögetnek értéktelen dolgokat, akkor az ijesztő.
Miért tesszük ezt mégis? Szerintem amiatt, hogy ha nincs felismerésünk – ez érdekes szó számunkra –, akkor mindent kincsnek fogunk gondolni. Ez a probléma, hogy mindent kincsnek fogunk gondolni. Megkapja valaki egy nagy értékű bankjegy fénymásolatát, és azt mondja: köszönöm!; és elfogadja fizetségnek. Miért? Mert nem tudja, nem ismeri fel, hogy az értéktelen.
Néhány ember járt a sétáló utcába a ’90-es években, ahol ott volt az a sok pénzváltó. Elképesztőek, hihetetlenek voltak! Egy bűvész nem tudta volna megcsinálni azt a pénzzel, amit ők meg tudtak tenni. Megmutatták neked a pénzt, mind jó pénz volt, de mire a kezedbe került, valahogyan már csak régi orosz rubelek voltak. Egyetlen bűvész sem tudta ezt megcsinálni, amit ők, de ők megtették. „Igen, jobb árfolyamot fogok neked adni!”; de csak értéktelen papírdarabokat kaptál tőlük. Csaltak és hazudtak. Kellett, hogy legyen felismerésed: én nem fogok üzletelni ezekkel az emberekkel, mert nincs értéke.
Ez megtörténhet velem, hogy ha nincs felismerésem, akkor minden utolsó kis dolgot is kincsnek fogok gondolni. Még egy sebet is. Még a gyűlöletet is! „Legalább érzek valamit! Utálok valakit, és ehhez ragaszkodni fogok. Ragaszkodni fogok a sebeimhez.” Ez magányossághoz visz, és a magányosságnak nincs értéke. Legyenek barátaid! „Nem! Én magányos vagyok.” Valahogy ez értékesnek tűnik, és haszontalan szemetet gyűjt.
Csak szemetet gyűjt. Az élete olyan, mint a nagymama padlása. Haszontalan dolgok vannak ott. Olyan dolgok, amiket nem dobunk ki, mert még jó lesz valamire. Semmire sem lesz jó! Mert haszontalan. Az nem kincs, csak szemét, ócskaság. Hazugságok a szívben, és nem dobja ki azokat, mert azt mondja: ennek értéke van; és valamiért azt gondolja, hogy nagyobb értéke van, mint a hitnek, mint a járásnak az Úrral, mint Istenben bízni ma.
Ez megkötözi a kezét, bekorlátozza az életét, és nem megy semerre az Úrral, mert elfogadta, amit az ördög mond: „Te értéktelen vagy. Ragaszkodj ehhez.” Valahogyan ragaszkodunk is ehhez. Azt gondoljuk, hogy ez valós, de Isten azt mondja az Ő Igéjében: „Végtelen értéked van. Nagyon szeretlek.” Mi azt feleljük: „Nem, nem! Nem fogom ezt elengedni.” Ez miért történik? Miért nincs felismerésünk? Hogyan legyen felismerésünk? Miért nincs meg? Nincs felismerés, ha nem tanuljuk meg ezt az élet iskolájában Krisztussal. Ha nem tanulunk életet Krisztussal.
Krisztus iskoláját nem KETA-nak hívják, Krisztus iskoláját nem is Biblia Szól-nak hívják, hanem a te életed. Te egy iskolában vagy Krisztussal. Ő keresztülvezet téged dolgokon. Azt mondja Mát 11:29-30-ban: vegyétek az Én igámat magatokra. Ami leginkább a beiskolázásról beszél. „Gyertek az Én iskolámba. Legyetek Velem ebben az osztályteremben!” Milyen osztályteremben? A hétfő osztálytermében, a munkahelyed osztálytermében, a barátság osztálytermében, a gyülekezet osztálytermében, az otthonod osztálytermében… olyan osztályteremben, ahol Isten az érzelmekről tanít, és arról, hogy hogyan bánj velük. Azt mondja neked: Ez az Én iskolám számodra.
Hallottam ezt – kapcsolódik P. Barry üzenetéhez –, valaki azt mondta: az egész nem arról szól, hogy ismerd a Bibliát, hanem arról, hogy szeress. Én viszont azt mondom: ha tanulod a Bibliát, de közben nem tanulsz szeretni, akkor igazából nem tanulod a Bibliát. Ha Isten szíve szerint tanulod a Bibliát, akkor azt is tanulod, hogyan szeresd az embereket. Mert a kettő össze van kötve, össze van fonódva. Nincs elválasztás.
Szeretetben növekedni – ez mit jelent? Azt jelenti, hogy a szívem megengedni, hogy minél több embert befogadjak, és kevésbé hagyom figyelmen kívül az embereket. Törődöm még több emberrel. Isten növekedést ad nekem a szeretetben.
Amikor viszont Krisztus iskolájáról beszélünk az életben, akkor legegyszerűbb a hívőnek azt mondania: „Ismerlek, Uram. A mennyország az enyém, igaz?” Jézus azt feleli: „Igen. A menny a tied, ha hiszel Bennem. Ha hívő vagy, akkor a bevégzett munka miatt a mennyország a tiéd.” Utána a hívő azt mondhatja: „Én nem fogok tanulni Tőled, Uram. Megismertelek, de nem fogok tanulni Tőled. Nem fogok tanulni Veled.” Mondhatod ezt, ha szeretnéd, de nagy baj van ezzel, és ez az, hogy gyűjtögetők vagyunk. Mindannyian. Ha nem gyűjtünk Krisztussal, akkor Nélküle fogunk gyűjteni. Vele vagy Nélküle is gyűjtögetni fogunk. Ha Krisztus nélkül gyűjtök, akkor olyan dolgokat gyűjtök, amit később meg kell bánnom. Ezek nem lesznek értékes dolgok.
1Kor 3:11-12 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre az alapra,
Az arany, ezüst, drágakő az egyik oldal, a fa, széna, pozdorja a másik oldal. Te döntöd el, de építhetsz, gyűjthetsz Krisztus nélkül. Neki adtad a szíved, hívő vagy, a mennyország a tied, de mit fogsz építeni rá? Ha megnézed ezt, a rossz oldalát a történetnek, én nem építenék szénából és pozdorjából házat. Az haszontalan egy módon, jön a szél és az eső, és nem véd meg.
Viszont a fa nem rossz alap építőanyagnak, abból tudsz házat építeni, de a rossz oldalon van. A történet rossz oldalán van. Jézus azt mondja, hogy ne építs fával. A fa meg tud védeni egy-két vihartól az életben, de nem fogja kiállni a tűz próbáját. Amikor jön az igazi próba, akkor a fa nem lesz elég. Gyűjthetek Krisztus nélkül értéktelen dolgokat, szemetet, olyan dolgokat, amik nem fognak megvédeni, amikor leginkább szükségem van rá.
1Kor 3:10b Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá!
Vigyázz, hogyan építesz arra az alapra! Mert megtörténhet, hogy csak gyűjtünk dolgokat. Valaki megsérthet, valaki megbánthat, ezt összegyűjtöd, védelmezed és betakarod, és nem hozod Istenhez. Nem fogadsz el gyógyulást, és nem beszéled meg az emberrel. Nem kérdezed meg: Ezt miért tetted?; és nincs esélye, hogy azt mondja: Bocsáss meg!; vagy azt: Bízzunk együtt Istenben gyógyulás miatt!; és emiatt nem lesz gyógyulás. Lesz valami, ami nem fog megvédeni a baj idején, de amikor Sátán megtámad, és hozzád ér csak ott, akkor azt hiába rejtegeted. Mert ő azt nyomkodni fogja, és akkor te elugrasz, és ezt tudni fogja, hogy van egy ajtó a szíveden azon a seben, hazugságon keresztül. Így fog működni.
Építhetsz a jó dolgokból a rossz oldalon. Építhetsz fából, de előbb-utóbb az össze fog dőlni. Luk 16:9-ben Jézus azt mondja a hamis mammonról, hogy el fog bukni. Építhetsz, de el fog bukni. Egy nap ott fog hagyni, amikor leginkább segítségre lesz szükséged. Azt mondjuk: gyűjtöttem. Jól gyűjtöttem? A jó dolgokat gyűjtöttem? Egyszerű a válasz: az Úrral gyűjtöttél?
Ismertem egy embert, „jó” dolgokat gyűjtött. Épített egy jól működő rendszert a szívességekből. Ha odamentél hozzá, megkérhetted őt, és ő tudta, hogy kihez kell menni. Ismert valakit a rendőrségen, aki el tudta intézni a bajodat. Viszont ha megkérted őt, akkor te is tartoztál neki egy szívességgel, és akkor ez így ment tovább. Tudta, hogy honnan vedd meg olcsón a bútoraidat, tudta, mit hogyan csinálj. Ez hihetetlen volt! Aztán mi történt? Megöregedett, és ezt mind elveszítette. Csak képzeld el ezt, harminc-negyven év építkezés után egyszer csak védelem nélkül találod magad.
Ez a nagyszerű Krisztusban, hogy Ő nem változik. Hanem ha megöregszünk, akkor Ő velünk lesz. Ha Vele gyűjtünk, akkor nem fogunk csalódni ilyen módon. Mert a hamis mammon bukik el, és nem Krisztus, és nem az Ő munkája az, ami elbukik. Ezért azt mondja: gyűjtsetek Velem.
Ha nincs semmi felismerésem, akkor mindent kincsnek fogok gondolni, még a szemetet is, a haszontalan dolgokat is, és össze fogom gyűjteni ezeket. Viszont hogyan lesz felismerésem? Azáltal, hogy tartalom van a lelkemben.
1Ján 4:1 ismerjétek fel a szellemeket. Hisszük, hogy néhány embernek megvan ez az ajándéka a Szent Szellemtől. Viszont itt a kérdésem: Mi van a többiekkel? A válasz az, hogy nagyon egyszerű felismerni egy szellemet, hogy milyen szellem befolyásol engem. Ez nagyon könnyű. A felismerésben a legfontosabb dolog az, hogy tartalom legyen a szívemben. Ha kritikussá vagy negatívvá válok, ha az összes kapcsolatomat elszakítom magamtól, és magányos leszek amiatt, mert van valami a szívemben, tudhatom, nem kell, hogy meglegyen a szellemek felismerése.
Ha egy gondolatmenet elvisz a szolgálatból, vagy a közösségből, vagy az adakozástól, elveszi az időmet, a szeretetemet, pénzemet, bármit, ha elvon Isten akaratától, akkor nem kell, hogy legyen különleges ajándékom, hanem csak mondhatom: a Biblia azt mondja, hogy ez nem jó, ez helytelen, ezzel nem tudok közösségben lenni. Ha viszont van tartalmam, akkor lehet felismerésem. Hogyan lehetne tartalmam, ha nem hallgatom ezt személyesen, a személyes időmben és az üzenetben is? Ha nem fogadom ezt el, és nincs hallás – Róm 10:14 –, akkor hogyan lehetne tartalom?
Ha nincs alázat, akkor hogyan hallhatok? Mint 1Thess 2:13-ban: a Thesszalonika-beliek alázatosak voltak, és úgy hallgatták Pált, hogy ő Isten Igéjét szólta. Így is volt, ő tényleg Isten Igéjét szólta. Ő Isten gondolatait szólta. Elég alázatosak voltak, hogy így hallgassák őt. Ha elég alázatos vagyok, akkor hallhatok, és ha hallok, akkor van tartalmam, és ha van tartalmam, akkor van felismerésem, és ha van felismerésem, akkor elutasíthatom a szemetet.
Mát 13:46 Amikor egy nagy értékű gyöngyre talált, elment, mindenét eladta, és megvásárolta azt.
Ez kicsoda? Egy kereskedő. Valaki, aki üzletel. Buzgón keresi azt az egy értékes tárgyat, aminek mások nem látták meg az értékét, de ő meglátja. Hajlandó mindenét eladni azért, hogy megvegye azt, mert tudja, hogy ennek sokkal nagyobb értéke van. Hatalmas értéke van! Ő csak boldog, hogy mindenét odaadhatja érte, mert ez drága neki. Jézusnak ez a Gyülekezet. Ő eljött, rád nézett és rám, és hihetetlen módon azt mondta: ennek felbecsülhetetlen értéke van.
Ma ezt nem látjuk tisztán, 1Ján 3:1-2. Az nem egyértelmű még, hogy kik leszünk, de Jézus rád nézett és rám, és azt mondta: „Ennek magas az ára. Hajlandó vagyok mindenemet eladni, kifizetni az egészet, és megvenni. Ezt megtette, és megvásárolt minket.” Ez nagyszerű! Hihetetlen.
Mi történik egy emberrel, akiben nincs meg az alázat, mint a Thesszalonika-beliekben? Jak 4-ben: Ha nincs meg az alázat, akkor mi történik? Talál egy kis kacatot, és azt fogja rá mondani: „Ez olyan értékes! Annyira szépen csillog! Ez nagyszerű. Mindenemet hajlandó vagyok eladni érte és megvásárolni.” Aztán megnézi az eredetét, és kiderül, hol készült: „Micsoda?! Átvertek. Hazudtak nekem.” Mi ezzel a probléma? Az, hogy nincs felismerése.
Tudod, mi fog történni, ha nincs meg az alázat? Egy fiú találni fog egy széplányt, akinek malac szíve van – Péld 11:22 –, és az életével fog fizetni, mert a lány nem fogja támogatni. Közben pedig feladja az elhívását Istennel. Mi a hiba? Nem a lány hibája, hanem a fiú döntése. Nem volt felismerése. Miért? Mert nem volt alázata, hogy halljon, hogy tartalma legyen és felismerése. Ez fog történni vele – Isten ments!
Isten ments, de ez megtörténik. Mert valamit, ami nem éri meg, a szívünk kincsévé teszünk. Láttam embereket, akik a karrierjüket tették a szívük kincsévé, de valami másra voltak elhívva. Isten másra hívta el őt. Ne értsd félre, én hiszem, hogy sok ember arra van elhívva, hogy dolgozzon, üzleteljen, és Krisztussal járjon ebben, és támogassa Isten munkáját, és legyen személyes szolgálata.
Ne értsd félre, de láttam ezt. Egy ember el volt hívva, hogy Istent szolgálja, hogy prédikálja az Igét, de a karrierje után ment. Miért? Azért, mert az tette a szíve kincsévé, és azt hitte, hogy megtalálta a drága igazgyöngyöt abban a cégben. Nem így volt! Néhány ember feláldozza a családját a büszkeség vagy a vágy oltárán. Feláldozzák a családjukat. Miért? Mert túl sokáig nézték azt az idegen nőt, és a szívük kincsévé tették, ahelyett, hogy elutasították volna, és azt mondták volna: „Nem! Nem az a szívem kincse.”
Még azt is láttam néhány embernél, hogy a büszkeségét Krisztus nevével álcázta, és azt mondta:
– Én ezt Krisztus nevében teszem.
– Viszont a családodról nem gondoskodsz. Hagyod, hogy éhezzenek. Mi t csinálsz? Mi baj van veled?
– De én Istent szolgálom!
Emlékszem, hogy egyszer a pásztorom azt mondta neki: „Nem, te nem vagy misszionárius. Te nem Isten munkáját végzed. Te csak a saját büszkeségedre nézel.” – és visszaküldte az embert.
Miért mondom el mindezt? Mert mindannyian gyűjtögetők vagyunk. Gyűjtsük a megfelelő dolgokat Krisztussal! Gyűjtsünk az áhítatunkban, az imáinkban és az imádatunkban. Énekelsz-e az Úrnak? Bátorítalak arra, hogy énekelj az Úrnak! Legyen imaéleted, legyen áhítatos életed és legyen életed az Igében. Legyen életed Krisztussal hétfőn, és azután is. A gyülekezetbe járásban gyűjtsünk Krisztussal! A szolgálatban gyűjtsünk Vele! Mert Ő ad nekünk olyan dolgot, amit soha nem kell megbánnunk. Ámen.
Ha még soha nem fogadtad el Krisztust, akkor most itt a lehetőség, hogy Vele kezdj el gyűjteni. Hozd meg ezt a döntést, és mondd Krisztusnak a szívedben: „Jézus, Istenem, szükségem van Rád. Gyere be az életembe, legyél az én Megváltóm. Szeretnélek megismerni. Úr Jézus, hiszek Benned, bízom Benned, és meg akarlak ismerni. Jézus, ments meg! Kérlek, gyere be az életembe! Legyél az én Megváltóm. El akarok kezdeni elveszíteni dolgokat, amik értéktelenek, és el akarok kezdeni gyűjteni értékes dolgokat. Jézus! Taníts engem, vezess engem.”
Ha életedben először elmondtad ezt az imát, ha most hívtad be Krisztust az életedbe, akkor küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hogy veled együtt örülhessünk.
Urunk! El akarunk veszíteni dolgokat. Túl sok haszontalan dolgot gyűjtöttünk, ezt beismerjük. A megbocsájtásodat kérjük, és azt, hogy válaszd el ezeket tőlünk: az összes keserűséget, az összes büszkeséget, a magányunkat, a sebeinket, az összes mocskos gondolatot, a negatív képzelgéseket, hazugságokat tőlünk és ellenünk. Csak vágd le ezeket! A Szent Szellemed által gyógyíts minket, szabadíts meg minket. Urunk, olyan dolgokra vágyunk Veled együtt, amik megmaradnak. Jézus nevében, ámen.