Tanítvány akit Jézus szeret; Menetelünk van Isten trónjához

2010 november 14. vasárnap  18:00

P. Duló Attila

Ján 13:23 (MBT) Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.

János nagyon gyakran úgy emlegeti magát, hogy ő az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Jánosnak jó volt az önképe. János az Úrral járt és azt mondta: én vagyok az a tanítvány, akit Jézus szeret. János nem mondta azt: „Hát igen, az a másik! Megértem, hogy őt szereti Jézus. Őt mindenki szereti, nehéz nem szeretni. Őt igen, de engem? Egy ilyen hitvány alakot, mint amilyen vagyok? Engem nem lehet szeretni.” Olyan sokszor van, hogy nem fogadjuk be Jézus szeretetét.

Olyan sokszor van, hogy a világ formálta önképünkkel felülbíráljuk Isten szeretetét, és nem vonatkoztatjuk azt magunkra. „Igen, ő lehet az a tanítvány, akit Jézus szeret, de én soha.” János azt mondta: én vagyok az a tanítvány. János nem vonatkoztatta másra. János nem hárította el Jézus szeretetét, hanem elfogadta és azt mondta: „Igen, én ebben akarok járni. Én vagyok az a tanítvány, akit Jézus szeret.”

Mi olyan sokszor Zákeust játszunk, hogy felmászunk egy fára, és csak messziről nézzük Jézust. Nem merünk odamenni Hozzá, nem merünk közösségben lenni Vele, nem merjük elfogadni az Ő szeretetét. Ha belegondolsz, megnézed Fil 2-ben, hogy Jézus mit tett értünk! Megüresítette Magát, szolgai formát vett fel, engedelmes volt, megalázta Magát, és keresztre ment azért, hogy mi élhessünk.

Félretette az istenségét. Gondolod-e, hogyha ezt mind megtette Jézus értünk, akkor azt szeretné, hogy messziről nézzük? Csak azt szeretné, hogy távolról legyünk Vele egy látási viszonyban? Nem. Jézus valódi kapcsolatot szeretne. Azt szeretné, ha odamennénk Hozzá. Azt szeretné, ha elfogadnánk az Ő szeretetét, ahogy János is tette. Ján 21-ben láthatjuk, hogy ő Jézussal járt. Követte Jézust.

Erre vagyunk mi is elhívva tanítványként, hogy kövessük Jézust, Vele járjunk és fogadjuk el a szeretetét. Jézusnak az minden vágya, hogy odamenjünk Hozzá, elfogadjuk a szeretetét, ráhajtsuk a fejünket az Ő vállára és azt mondjuk: én vagyok az a tanítvány, akit Jézus szeret. Csak menjünk oda Hozzá, fogadjuk el az Ő szeretetét. Higgyük el! Hidd el, hogy te vagy az a tanítvány, akit Jézus szeretett, és akit most is szeret. Ámen.

P. Drew Wileczek

Odamenetelünk Istenhez – erről szeretnék beszélni.

Van-e meneteled Istenhez? Persze, hogy van! Amikor odamegyünk Hozzá, megkapjuk-e azt, amire szükségünk van? Hogyan megyek Istenhez? Koldulok? „Hol vagy, Uram? Könyörgök. Szükségem van Rád, most!” Amikor nincs Rá szükségem, akkor teszem a dolgomat. Ez fura kapcsolat. Nem erre vágyunk.

Odamenni az Úrhoz, egyre inkább bízni Benne az életünkben. Erre van egy vigasztaló bizonyosságunk. Zsid 4:16 amikor a kegyelem királyi trónusához járulunk. Amikor az Úr elé járulunk – szeretek arra gondolni, hogy mindig Előtte járunk. Akár észrevesszük, akár nem, Ő ott van, és lát. Jó lenne látni, hogy Ő ott van. Azt kérdezzük: ott vagy? Ehelyett inkább járunk és rájövünk, hogy ott van, és van egy bizonyosság a szívünkben: minden rendben van. Aztán jön a kérdés: minden rendben van? Ez egy kérdés a szívemben.

Zsid 4:16 (MBT) Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához

Miért van ott az a „tehát”?

Zsid 4:15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben …

Ugyanúgy kísértést szenvedett mindenben, mint mi. Például, ha valaki elkezd mesélni az életéről – mindannyian végigmegyünk különböző próbatételeken –, akkor szívesen mondjuk egymásnak, hogy megértelek; tudom, min mész keresztül. Igazából nem tehetjük, de szeretnénk. Krisztus azonban mondhatja: Én átmentem mindezen.

Amikor a terhemet az Úrhoz viszem, Ő minden módon kísértve volt – minden szenvedés, amit valaha átéltem; minden teher, ami a szívemet nyomja; minden fájdalom, ami volt a testemben; minden veszteség, amit elszenvedtem – Krisztus mondhatja minderre: „Értem, veled vagyok. Ezért hívnak Engem úgy, hogy minden vigasztalás Istene.” Tehát bizalommal járuljunk.

A kapcsolat a tiszta elfogadáson alapul. Nem is tűnik igazságosnak, hogy ilyen, mert olyan rossz dolgokat teszünk, hogy azok után Isten miért fogadna el engem? Azért, mert Isten és mivel Krisztus kifizette az árat. Róma 5:1 Előtte állunk teljesen megigazulva azért, mert hittünk Jézus Krisztusban. Csak ennyi az elvárás. Mint Ésa 1:18-ban, gyere és vitatkozzunk, gondolkodjunk együtt egy kicsit.

Ésa 1:18 … Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok …

„Olyanná teszlek, mint a gyapjú, hogy amikor Előttem leszel, akkor tudhatod, hogy jöhetsz. Akár fedetlen arccal jöhetsz.” Gyakran képzeljük úgy, hogy odamehetek az Úrhoz, de úgy, mint amikor a gyerek valami rosszaságot elkövetett: lehorgasztott fejjel, csak az ujjain keresztül kukucskálva. „Vajon elfogad engem ma? Vajon tudja-e, mit tettem?” Bizonyos értelemben nem tudja.

Persze, jól tudja, de úgy döntött, hogy nem tudja, mert a bűnért az ár ki lett fizetve. Ha már fizettek érte, akkor nem kerül az Ő jelenlétébe. Amikor én Elé járulok, akkor én igaz vagyok. Teljes és tökéletes amiatt, amit Krisztus végzett el. Azt mondjuk, hogy nem a saját igazságunkkal jövünk. Mégis azzal megyünk, mert amikor Krisztustól elfogadtam, akkor az az enyém is lett. Úgyhogy az a kis téves felfogás, hogy én nem vagyok igaz, vagy az, hogy felöltöztem Krisztus igazságát – itt marad egy kis terület, ahol meghanyatlok, és úgy érzem, hogy kevés vagyok.

Róma 3:4 megállunk. „Amikor Hozzám jössz, teljes hittel gyere!” Nem is tűnik ez helyesnek, de Isten kijelentette, hogy így legyen. „Nézz Rám, hogy ki vagyok Én. Jöjj Hozzám úgy, ahogy Én szeretném, hogy gyere! Én azt mondom neked, hogy bátran gyere! Ez nem kis óvatoskodás, hanem bizonyosság. Engem megérint a te gyengeséged.”  Már nem kell eltakarnia az arcát, hanem fedetlen arccal járulhat.

2Kor 3:18 csodáljuk a dicsőséget és elváltozunk az Ő dicsőségére. Isten kegyelmét tükrözzük vissza. Mit jelent ez? „Ez csodálatos, Uram! Az a szeretet, amit számomra tartogatsz. Még akkor is, ha a pokol kapujában vetem meg az ágyam, Te ott vagy. Nem ott vagy velem?” Ez nem kérdés. Ez a valóság. Az igazság, amelyben most járok, ugyanaz az igazság, amelyben Krisztus járt. Mert Ő, aki nem ismert bűnt, és mindent bűn nélkül cselekedett, 2Kor 5:21 Ő bűnné lett. Az egészet Magára vette. Az egészet, mindet. Miért? Azért, hogy az Úr elé járulhassak és igaz lehessek.

Azt mondja tehát, hogy bizalommal járulunk a kegyelem trónusához. Mit nyerünk? Irgalmat. Irgalmat. Irgalmat. Szükség volt-e már sok irgalom az életedben? Sok irgalmat kapunk. Mondjuk ezt így: az életed során rengeteg irgalmat kapsz. Jövünk és kapunk irgalmat az Úrtól. Krisztus hitével élünk. Azzal az igazsággal, ami bennünk van. Irgalmat nyerünk és kegyelmet találunk.

Nem azt kapjuk, amiről azt gondolnánk, hogy megérdemeljük, aztán azt is kapjuk, amit nem érdemlünk meg. Erőt ad nekünk. Jövünk a kegyelem trónusához. Miénk a kegyelem. Mivel az a kegyelem trónja, ott megtaláljuk a kegyelmet. „Uram, ez olyan elképesztő, hogy mindig értem vagy.” Mit tesz ez velünk? Segítséget ad nekünk, amikor segítségre van szükségünk. Volt már olyan, hogy segítségre volt szükségünk? Valószínűleg állandóan. „Szükségem van Rád, Uram!” Ő azt mondja: „Ezért vagyok itt. Gyere Hozzám, és megkapod Tőlem.” Ámen.

P. Kende

Házas-konferenciánk volt a hétvégén. Az egyik idézetünk Szókratésztől volt. „Mindenképp érdemes megházasodni. Ha jó a házasságod, akkor boldog ember leszel, ha rossz a házasságod, akkor filozófus.” 🙂 Ő nagy filozófus volt. Ennek azonban semmi köze az üzenethez, de ahhoz hogy egy házas-hétvégére eljuss, meg kell házasodnod, és ilyen nagy bölcsességeket hallhatsz ott.

Mindkét üzenet az Istennel való kapcsolatunkról szólt. Én vagyok a tanítvány, akit Jézus szeret; és én vagyok az, akinek menetele van Isten trónjához. Valójában én is erről akartam beszélni. Hálás vagyok Istennek ezért.

Sok ember jön Jézushoz így, akár ma is:

Luk 12:13-14  13Monda pedig neki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. 14Ő pedig monda neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?

Ez nagyon érdekes. Ki mondja ezt? A Világmindenség Istene. Ő az, aki azt mondta, hogy az Atya nem ítél semmit, hanem a Fiúra bízta, hogy ítéljen. Ő lesz a bíró, és azt mondta: ugyan ki adta Nekem, hogy ítéljek a ti ügyetekben? Nem azt mondja: nem vagyok elég nagy, hogy eldöntsem, az örökség kié legyen; hanem azt mondja: „Én nem ezért jöttem. Ha Hozzám jössz, ne ezért gyere Hozzám” Ez fontos.

Sok ember megy Istenhez azért, hogy a problémáját lerendezze. „Ha baj van, akkor találok gyorsan egy templomot, ahol lehet imádkozni. Ha baj van, akkor eljövök a gyülekezetben. Karácsonykor, Húsvétkor, és amikor baj van. Ez a három alkalom van, amikor jövök.” Viszont Jézus azt mondja: ha Hozzám jössz, ne így gyere, Én nem ezért jöttem.

Ezt úgy szoktuk nevezni: kávéautomata hit. Bedobom az imát és alul kijön a megoldás a problémámra. 🙂

Jézus azt mondja ennek az embernek: „Ne így gyere Hozzám! Nekem nem ez a részem, nem ez a dolgom.”

Másik. Lehet, új vagy itt, és azt gondolod: „Ez egy viselkedés, egy szókincs. Ez itt egy udvariasság. Ezt meg tudom tanulni.” Viszont volt egy érdekes eset: Keresztelő János. Ő volt a látványosság. Ő volt a népszerű tanító. Az övé volt a leggyorsabban növekvő gyülekezet. Mindenki odagyűlt. Izgatottság volt körülötte. „Valami történik. Ez az ember másként beszél.” Sokan eljöttek, hallgatták, de ezt mondta nekik: miközben hallgattok …

Máté 3:9a  ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk!

Mit csináltak? „Tetszik, amit mondasz. Szeretem hallgatni, amit mondasz, de alapvetően én rendben vagyok. Perpillanat te vagy az izgalmas tanító. Tetszik, amit mondasz. Buli a dolog. Szeretek itt lenni. Köszönöm, tanító. Ám ha őszinte lennék, akkor azt mondanám, hogy alapvetően rendben vagyok. Az én atyám Ábrahám. Én rendben vagyok. Ez az én jogosítványom Istenre.” János azt felelte neki: nem, nincs rendben a dolog.

Így sem érdemes jönni Istenhez. Mi mélyebbről beszélünk. Erről akartam mondani én is pár szót, ahogy az előttem szólók is.

Mi, akik rendszeresen járunk ide, tanulunk valamit. Valaki, aki kívülről néz, nem ismer bennünket, azt gondolhatja, hogy tevékenységeket tanulunk, hozzáállásokat tanulunk. Ám ez nem igaz, mert ez nem a vallásról szól, hanem az Ő élete munkálkodik bennünk.

Sok mindent tanulunk, de általában nem így beszélünk róla. Tanuljuk, hogy az igazság abszolút. Ez fontos. Odakint azt halljuk, hogy nincs abszolút. Ha azt mondod, hogy van igazság; ha azt mondod: ez az igazság, és az nem; vagyis ez az igazság, és ebből az következik, hogy az ellentéte hazugság, akkor szűk látókörű vagy. Akkor kigúnyolnak, ha azt mondod, hogy az igazság csak egy lehet. Az egyik dolog, amit tanulunk, hogy az igazság egy. Az igazság abszolút.

Még valamit tanulunk. Az érvelés, a logika egyszerű. Van egy ok és van egy következmény. Ennyi. Egy meg egy az kettő. Odakint azt halljuk nagyon sokszor – az emberek szeretnék ezt hinni –, hogy az lesz a válasz, aminek én akarom. „Ami nekem tetszik, az a válasz. Egy meg egy annyi, amennyi nekem kell a mai nap.” Ez nagyon érdekes. Ez azt jelenti, hogy semmit nem tudsz bizonyítani. Vagy még rosszabb, hogy bármit be lehet bizonyítani és az ellenkezőjét is, és nem lehetsz biztos semmiben. Mi pedig azt tanuljuk: ha valami igaz, a többi nem igaz. Ilyen egyszerű. Ez nem szűklátókörű.

Isten azt tanítja nekünk, hogy vannak dolgok, amik szemben állnak. Vannak dolgok, amik elfogadhatóak. Ha szeretem a barátomat, akkor gyűlölöm azt, ami elpusztítaná. „Nem gyűlölhetsz, azt nem szabad!” Sajnálom, ha szeretek, akkor szükségszerűen fogok gyűlölni is. Ha hiszem, hogy valami igaz, akkor hiszem, hogy a valami más az hazug.

Aztán tanuljuk még, hogy a hitünk nyilvános. Mit hallasz odakinn? „Higgy, amit akarsz, csak ne lássam! Higgy, amit akarsz, csak ne csinálj amiatt semmit az én jelenlétemben, légy szíves! Ne lássam a dolgot!” Mi azt mondjuk, hogy ezt nem lehet. Ha hiszek valamit, akkor az jön velem az életem minden területére. Akkor az ott lesz a házasságomban, az iskolámban, a munkámban.

Mellesleg: ha nyolc óráért fizetnek, akkor dolgozz nyolc órát. Ha azért fizetnek, hogy dolgozz nyolc órában, akkor ne evangelizálj hat órában és dolgozz két órában, hanem dolgozz nyolc órát, és járj az Úrral! És persze szolgálj! Viszont ne vegyél el belőle.

A hitünk nyilvános, jön velünk. Nem csak a magánéletünkben van velünk, hanem mindenütt, ahova megyünk. Nem kérdés.

Jöttünk hazafelé az autópályán. Előttünk egy piros mikrobusz. Ezüsttel rá van fújva a hátuljára: Jézus él! Rögtön tudtam, kinek az autója. 🙂

Nem azt mondom, hogy tedd tönkre az autódat, de a hitünk nyilvános ebben az értelemben. Megy velünk mindenhova és hatással van mindenre, amit csinálunk. Ezt tanuljuk.

Általában nem így beszélünk róla. Általában azt mondjuk, hogy tanulunk járni a Szellemben, tanuljuk a Bibliánkat, tanuljuk szeretni a mi Istenünket. Megtanuljuk, hogy Isten szeret bennünket, és aztán ez kifejeződik az életünk minden területén.

Ésa 50-ben van egy bátorítás pár kérdéssel együtt.

Ésa 50:10a Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára?

Aztán a tanács:

Ésa 50: 10b ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!

Mennyire nagyszerű ez, a kapcsolatunkról szól. Arról, hogy tanultam valamit. Nem csak arról szól, hogy megmondják nekem, mit csináljak és mit ne. Sőt, többnyire nem is mondjuk meg, hogy mit csinálj, hanem azt mondjuk: járj Istennel! Ezt tanuljuk, bízni az Úr nevében és Istenhez támaszkodni. Amikor bajban vagyok, akkor Neki dőlök, és rendben vagyok.

Nem tudok megállni a lábamon, de itt van az én Barátom. Itt van az én Istenem, és azt mondja nekünk, hogy amikor sötétségben járunk – a próbák idején – ne mondjuk azt: „Ez az egész nem is kell nekem! Miért járnék Istennel?! Semmi nem változott.” Ésaiás azt mondja nekünk, hogy ilyenkor van itt az ideje, hogy odadőlj Istenhez. Rá támaszkodj és mondd azt: „Ah, de jó nekem! Van valaki, akire támaszkodhatok. Az én Istenem. Köszönöm, Uram!”

Azt mondja itt: ki féli az Urat? Ki hallgat az Ő szolgája szavára?

Szintén nemrég beszéltünk arról, hogy olyan könnyű azt mondani: „Isten beszél hozzám. Beülök az istentiszteletre. Tudom, hogy Isten szólni fog hozzám.” Aztán: „Pásztor, te nem mondhatsz ilyet!” Azért tudom, mert én is mondtam ezt. 🙂 Olyan könnyen megtörténik. Viszont itt azt mondja: „Ha féled az Urat, hallgass az Ő szolgája szavára! Támaszkodj Istenhez!”

Mi nem azért járunk Istennel: Uram, oldd meg ezt a problémámat; aztán ígérem, itt sem vagyok. Nem ezért jövünk. Sok ember jön Istenhez így, de mi nem így keressük Őt! Hanem azt mondjuk: „Uram, én hallgatni akarok Rád! Hozzád akarok támaszkodni a bajban. Szeretnék Hozzád jönni és szükségem van Rád! Kérlek Téged, hogy vezess engem!”

Odakint a világ sokat kínál nekünk.

Péld 6-ban van egy érdekes kép. A gonosz asszonyról beszél és az idegen asszony nyelvének hízelkedéséről. Ez a történet egy olyan asszonyról szól, aki nem az én feleségem, idegen asszony. Ha kicsit tágítjuk a képet, akkor ez arról szól, hogy van rengeteg ígéret Krisztuson kívül. Figyelj! A világ, Sátán, senki nem tud semmi olyat adni, mint Jézus! Senki nem tud olyat adni nekem, mint Jézus. Senki nem tud olyan nagyszerűt adni nekem! A törvény nem lehet olyan jó, mint Jézus. Az egész Zsidókhoz írt levél erről szól.

Senki nem tud olyat adni, mint Jézus, de ígérni könnyebb. Ígérni könnyű. Erről szól ez a történet. Az idegen asszony egy hívogató ígéret, egy csalogató dolog. Valami, ami vonz engem. Ezt tanuljuk. Azt mondjuk: „Uram, taníts engem! Uram, vezess engem! Uram, szólj hozzám!”

Péld 6:23  Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító-feddések.

Ez három dolog. Amint itt vagyunk, megtanuljuk szeretni ezeket. Tanuljuk azt mondani: „Uram, szeretem a Te parancsolatodat. Uram, szeretem a Te tudományodat. Uram, szeretem a te tanító feddésedet.” Ez arról szól, hogy Isten ad nekem általános vezetést, és hálás vagyok ezért. Isten azt mondja, hogy légy őszinte, légy becsületes. – Beszéltünk erről a házassággal kapcsolatban is a házas-hétvégén. Merj őszinte lenni! – Ez általános dolog. „Köszönöm, Uram! Tanulni akarok, taníts engem!”

P. Borci mesélte, hogy megállítják a rendőrök, és ő őszinte. Általában rosszul jár emiatt. „Rettenetes büntetéseket kapok.” Mert őszinte. Ám Isten ezt mondta.

Ez általános dolog. Aztán Isten mond nekem valami konkrétat. Azt mondja:

–          tanulj imádkozni,

–          tanulj szeretni,

–          tanuld az Én Igémet,

–          tanuld, hogyan élj Velem egyedülállóként,

–          tanuld, hogyan élj Velem házasként,

–          tanuld, hogyan élj Velem idős emberként, fiatalemberként,

–          tanuld, hogyan élj Velem!

„Tanulj erről konkrétan! Vezetlek téged!” Ez sokszor nagyobb kihívás, mert Isten konkrétan mond nekem valamit, de tanuljuk szeretni ezt, mert erre van szükségem. Ezért beszélünk tanítványságról, mert ez fontos nekünk.

Nem csak valami általános, nem csak valami felszínes. „Tetszik, amit mondasz, de igazán belül rendben vagyok. Ez olyan, mint egy bónusz. Egy extra. Valami, amit zsebre tehetek, de igazán nincs rá szükségem.”

Mi másként jövünk. „Uram, nekem szükségem van erre. Beszélj hozzám általánosan! Beszélj hozzám konkrétan! És még egy módon: ha elfordulok, akkor fordíts engem vissza! Kérlek!” Lehet, hogy ezt megérzem; lehet, nem olyan könnyű elfogadni; lehet, hogy fájdalmas; de: „Uram, tanulom szeretni ezt!” Tanító feddések. „Tudom, Uram, hogy ez a javamra van. Kérlek, Istenem, igazíts ki engem!”

Amikor azt hallom pulpitusról: „Ne élj paráznaságban! Vedd komolyan a hitedet! Mikor voltál utoljára missziós úton? Tégy egy hitbeli lépést, kezdeményezz valaki felé, akivel nem álltál szóba hosszú ideje, mert meg vagy bántódva rá!”, akkor lehet, hogy Isten ezt csinálja. Ha én nem szeretem ezt, ha nem mondom előre a szívemben: én szeretem ezt, Uram, szükségem van rá, és Te tudod, mikor kell ez nekem; akkor nem fogok megfordulni. Akkor nem fog megtörténni. Akkor annak a tanító feddésnek nem lesz haszna az életemben.

Isten ments, hogy megmaradjak a felszínen!

Ésa 50:11a Íme, ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal

Ez arról szól, hogy van olyan ember, aki odadől az ő Istenéhez, és van olyan ember, aki azt mondja: „Minek nekem Isten? Tudok én tüzet csiholni magamnak. Meg tudom én csinálni ezt.” Isten azt feleli, hogy akkor próbálj annál élni. „Próbálj annál a lángnál élni, amit te csiholsz!” Pattintgat, és lesz szikra. Nincs több, csak a szikrák. „Ha akarsz, akkor élj a szikráid melegénél! Élj a szikráid fényénél!” Elég-e a szikra arra, hogy meleget adjon?

Érdekes dolog a szikra a sötétben. A szikra nem megvilágítja a sötétet, hanem csak a szikrát látod. Isten azt mondja: „Ha a magad útját akarod, akkor élhetsz annál. Elég hűvös lesz, elég sötét lesz, és Én nem kívánom ezt neked, mert szeretlek.” Ezért jövünk össze. Újra meg újra, hétről hétre, hetente kétszer-háromszor, akárhányszor, mert tanuljuk ezt.

Szükségem van az általánosra, a konkrétra és a kijavításra. Köszönjük, Urunk! Ámen.

Kategória: Egyéb