Szuverén kegyelem (Nyári Bibliaiskola)

2015 június 11. csütörtök  18:00

Ha jól tudom, p. Kende fogja tanítani a Kegyelem teológiája c. órát a következő szemeszterben. Ez nem bevezető ahhoz az órához. A kegyelem olyan dolog, amit tanulunk, amiben növekszünk, és olyasvalami, amiben félreértéseink vannak. Miért?

„Miért van szükségünk kegyelemre? Mit tesz értünk a kegyelem? Miért adna Isten kegyelmet? Megérdemlem a kegyelmet? Lehetek érdemtelen a kegyelemre? Mennyire kell rossznak lennem ahhoz, hogy ne kapjak többet kegyelmet?” Ezek olyan kérdések, amelyek időről-időre felmerülhetnek bennünk. Most meg fogjuk nézni, hogy az emberiségnek miért van szüksége kegyelemre, és a szuverenitásról is fogunk beszélni. Mi a szuverén kegyelem? Aztán lesz néhány pontunk a kegyelemmel kapcsolatban. Végezetül lesz néhány gyakorlati dolog a kegyelmi élettel kapcsolatban.

Az idefelé vezető út valójában ott kezdődött, hogy eljöttem az iskolából. A hét perces autóút onnan a házunkig ma harminc percbe telt. Berohantam a lakásba, szereztem egy szendvicset, vissza a kocsihoz, és azt gondoltam magamban: Most gyorsan kell vezetnem. Ez egészen addig tartott, amíg kikanyarodtam az utcánkból, utána következett a forgalmi dugó egész úton idáig. Az egyik, egyébként is nagy forgalmú út közepén állt egy lerobbant busz, úgyhogy egészen a Belvárosig feltorlódtak az autók.

Csak a döcögés végig. Kegyelemre volt szükségem. Mert ha van egy dolog, amivel küszködöm az életemben, akkor az az, hogy utálok késni bárhonnan is. Megőrjít, ha elkésem. Úgyhogy ültem a dugóban, természetesen a mögöttem lévő őrült módon dudált – ki tudja, miért, hiszen senki nem tudott haladni –, és arra gondoltam: „Miért zavar ez engem annyira? Kit érdekel? A világon vannak nagyobb problémák is ennél.”

A probléma gyökere bennem van, és benned is, az emberiségben van. A probléma az, hogy az emberiség elbukott. Minden rendben volt az Éden kertjében, de aztán az ember elbukott. Amikor elbukott, minden megváltozott közte és Isten között. Nem igazán tudjuk, hogy a bukás előtt milyen volt a kapcsolat Isten és ember között, a Biblia nem mondja el ezt nekünk, de elképzelhetjük, hogy jó volt. Isten a Saját képmására, a saját jó tetszésére teremtette az embert, úgyhogy valószínűleg jó volt. Aztán az egyetlen dolgot, amit Isten parancsolt az embernek, hogy ne tegye, azt az ember megtette.

Azt hiszem, nagyon fontos számunkra, hogy tudjuk, hogy Ádám megtapasztalta Isten szuverenitását. Amikor Isten azt mondta neki, hogy ne egyen a jó és rossz tudásának fájáról, ez szuverén parancs volt. Isten az Isten. Neki joga van parancsolatokat adni az embereknek. Egyetlen parancsot adott, és az ember elbukott. Egy parancsot adott az embernek, és a férfinak át kellett volna adni a parancsot nőnek. Mert a nőt Isten azután teremtette, hogy adta ezt a parancsot. Nem tudjuk, hogy mi történt, de úgy tűnik, hogy a férfi ezt nem tette elég tisztává a nő számára. Ez megtörténhet. Már megtörtént néhányszor az én életemben is.

Az ember elbukott, és mit gondolt? „Isten szuverén. Meg fog tenni bármit, amit csak akar. Egy szabályt adott, és ellene mentem. Na, most mit csináljak?” Mit tett? Elbújt. Isten elől elbújt. Miért? Mert félt Tőle. Tudod, hogy jó félni? A tisztelettel keveredő félelemről beszélek. Ilyen módon tiszteljük Istent a szuverenitása miatt. Mert tudjuk, hogy Ő az egyetlen Isten, és erről bizonyságot tesz a lelkünk. Azt is tudjuk, hogy az Ő Igéje igaz, és Ő nem hazudhat. Isten nem mondja azt, hogy talán. Az Ő szava igen és ámen.

Amikor ellene megyek az Igéjének, akkor el kell, hogy meneküljek. El kell, hogy meneküljek az Ő szuverenitása miatt. Ijesztő dolog a világegyetem Istenének a kezébe esni. Annak ellenére, hogy tanítva vagyunk arról, hogy Ő mennyire szeret minket, mennyire törődik velünk, az egy dolog, amire emlékszünk, az Ő szuverenitása, hogy Ő Isten, és mi fellázadtunk Ő ellene. Van egy problémánk, és nem tehetünk érte semmit, csak elbújunk.

Mit tett Isten, amikor Ádám elbújt? Kereste. Pontosan tudta, hogy hol van, hiszen Ő Isten, de kereste. Megkereste. Isten lett a kereső. Elképzelhetjük, hogy Ádám egész életében Istent kereste, és Éva is. Istent keresték és az Ő akaratát akarták tenni. Kapcsolatban akartak lenni Istennel, és növekedni ebben a kapcsolatban. Úgyhogy keresték Őt.

Mostmár viszont nem keresi többé, hanem bujkál, és nem akarja, hogy Isten rátaláljon. Fordulta kocka. Mostmár Isten az, Aki keres. Ez gyönyörű dolog. Ez az Ő szuverenitásában történik. Istent nem csapták be, nem azért Ő kereső, hanem Ő úgy döntött, hogy keresni fog. Isten döntései szuverének. Ő a királyok Királya. Senki nem kérdőjelezi meg Őt. Nincs senki, akinek fizetnie kellene. Nem kell semmit bizonyítania. A döntések, amiket hoz, azok szuverén döntések, és Ő úgy döntött, hogy megkeresi Ádámot és Évát.

Ezután mit tett? Betakarta őket, vért ontott értük. Megölt egy állatot, vért ontott, és utána betakarta őket az állat bőrével. A szuverenitás tette ezt. Legfelsőbb parancs a világegyetem Istenétől, ez a szuverén kegyelem.

Sok dolog van a Bibliában az ember romlottságáról. A Rómaiakhoz írt levél 3. fejezetében van egy nagyon híres lista, tizennégy dolgot sorol fel. Nézzük meg ezeket!

Róm 3:10b Nincs egy igaz sem,

Egy ember sem igaz önmagától. Soha nem volt ilyen ember. Ádám nem volt igaz. Bűntelen, ártatlan volt, amikor Isten megteremtette, de nem volt igaz. Csak Isten igaz. Nincs egy igaz sem. Miért akarok tökéletes lenni? Miért utálok késni? Miért olyan nagy dolog ez számomra? (Ezt csak azért mondom, mert tudom, hogy mindenkinek van valami.) Miért olyan nagy dolgok ezek számunkra? Mert a Biblia azt mondja nekem, hogy én nem vagyok igaz. Soha nem is voltam, és magamtól soha nem is leszek az. Úgyhogy, csak nyugi. Még ha soha többé nem is kések, attól még nem leszek igaz. Nem fogok tudni jobban Isten elé állni, mint ahogy most tehetem.

Isten korokkal ezelőtt egy időtlen döntést hozott, hogy a bűn zsoldja a halál. Szuverén döntés. Egy másik időpontban hozott egy másik döntést, hogy bűnös embereknek tulajdonítja az igazságát, ha hisznek. Ez nem Isten kreativitása, ne úgy gondolj rá, mint egy gyönyörű festményre, hogy egyszer elkezdte, mint zseniális festő, és aztán megoldotta a problémát. Nem tett ellene a saját szuverén döntéseinek. A bűn zsoldja igenis a halál. Még mindig, és mindig is az lesz, de a büntetést valaki már kifizette igazságosan. Jézus Krisztus volt az. Most a szuverenitásban kegyelmet kapunk.

Úgyhogy mostmár igaznak nyilváníttattam egy szuverén kijelentésben az egész világegyetem számára. Sátánnak, az ő démonjainak, az angyali seregeknek a mennyben rám mutat Isten, amikor ülök a dugóban és tele vagyok stresszel, és nincs béke a szívemben, mert utálok késni, és azt mondja: „Nézz rá! Igaz.” Szuverén kegyelem. Szuverén állítás a szuverén Istentől.

Róm 3:11 nincs, aki megértse, …

A görög szóból azt lehet kikövetkeztetni, hogy senki nem érti az isteni dolgokat. A természeti ember nem értheti Isten dolgait. Senki nem érti. Hogy tetszene, ha az egész baráti körödben azt kéne mondanod: Senki nem ért engem. Lehet, mondtad már ezt. Szerintem én mondtam már ilyet, amikor kicsit depressziósabb hangulatban voltam. „Senki nem ért engem!” Isten azt mondja: „Az Én teremtményeim, az Én mestermunkám, a legjobb, amit valaha teremtettem – mellesleg az egész világegyetemet Én teremtettem –, a legjobb, amit valaha teremtettem, nem ért Engem. Nem fogja fel. Lehet, hogy elölről kéne kezdenem.”

Lehet, hogy megértést ad. Lehet, hogy kijelentéseket fog tenni, rhémát fog adni az életemre, mert én igazán nem értem. Mit tegyek, hogy ilyen megértéshez jussak? Csak lennem kell, és hinnem. Kérlek, emlékezz arra, hogy – ahogy az angol mondja – emberi létező vagy, nem emberi cselekvő. Arra lettünk elhívva, hogy létezzünk, nem arra, hogy cselekedjünk, hogy tegyünk dolgokat. A szuverén kegyelem azt mondja: Majd Én adok nekik megértést, hogyha Hozzám fordulnak, és Belém vetik a bizalmukat.

Róm 3:11 … nincs, aki keresse Istent.

Ez igaz. Úgyhogy Isten az, Aki keres. Jézus eljött. Miért? Azért, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Isten az, Aki az emberek lelkét keresi. Mi próbálkozunk Őt keresni, mi nem találjuk meg Őt, hanem Ő talál meg minket. Ilyen Istenünk van. Ez a szuverén kegyelem.

Róm 3:12 Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. …

Az emberiség a bukás óta teljesen haszontalan Isten számára. Semmire nem jó Istennek. Nincsen semmi cél az Ő szerető jellemén kívül, ami vágyna az emberre. A szeretetén kívül semmi más miatt nem vágyik az emberekre. Nem azért vágyik az emberekre: „Ezt az embert nagyon tudnám használni. Nagyon tudna szolgálni Nekem! Nagyon akarom látni az Én csapatomban!” Nem! „Haszontalanok. Semmi hasznuk az Én számomra.” Mégis felken minket, és isteni képességeket ad nekünk, tehetségeket és ajándékokat. Amikkel nem születtünk, amiket ad nekünk. Azért teszi, hogy egy szuverén döntésből kegyelmet adjon nekünk.

Róm 3:12 … Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.

Tyűha! Senki nem tesz jót! Nincsen jó Istenen kívül. Ha nem vagyok Isten szerinti, akkor jó sem vagyok. „Várj csak egy pillanatot! Nagyon-nagyon sok pénzt adtam jótékonysági célokra. Ez nem tesz engem jóvá? Átsegítem az időset a gyalogátkelőn. Adok kenyeret a hajléktalanoknak. Még a kutyám után is felszedem, amit fel kell! Ez nem tesz engem jóvá?” Nem! Viszont Isten az Ő szuverenitásában jóvá tesz minket, ami az Ő jósága. Olyan emberekké válunk, akiket mások keresnek.

Róm 3:13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, áspiskígyó mérge van a nyelvük alatt.

Amikor elmész orvoshoz, és azt mondod: Nem érzem jól magam.; akkor azt mondja: „Nyisd ki a szád. Bele akarok nézni. Belenézek a kis lámpásommal, hadd lássam!” Miért? Azért, mert az alapján annyi mindent el tud mondani! Isten azt mondja: „Ez fertőzött, beteg. Nyitott sír. Kígyóméreg van benne. Ez az Én teremtményem. Beteg, és méreg van benne.” Mit tesz? Megtisztít. Tisztává tesz Jézus tisztító vérével. Ő a nagy orvos. Meggyógyítja, ápolja a betegségeinket. Egészségessé tesz minket. Szellemileg egészségessé tesz a szuverén kegyelme által.

Róm 3:14 Szájuk telve átokkal és keserűséggel.

A keserűség nem a barátunk. Beszélgettem valakivel, és azt mondta az illető, hogy keserűség van a szívében. Azt feleltem, hogy ez nagy kár. Azt mondta: Valaki tizennégy évvel ezelőtt mondott valamit, és még mindig keserű vagyok amiatt. Tyű! Keserűség. Átkozódás. Ahogy az ember mögöttem a forgalmi dugóban dudált, megnéztem őt a visszapillantó tükörben. Mondta a magáét. Keserűség és átkozódás. Isten teremtményei Isten kezével a Föld porából, és Isten lehelete adott bele életet. Káromkodik, átkozódik a keserűség miatt. Mit tesz Isten? Megbocsát, szolgál, irgalmat ad, megérint. Szuverén kegyelmet ad.

Róm 3:15 Lábuk gyors a vérontásra,

Gyilkoló szellemiség. Ezzel minden tele van. Azt mondta valaki, hogy mindnyájunknak gyilkos szíve van, de kevesen közülünk lépnek bele ebbe. Ám manapság egyre inkább, egyre jobban, mint valaha. Ez szörnyű! Az egyik, amit nagyon élvezek Magyarországon, ez az, hogy biztonságos. Mert ahonnan jövünk, ott nem biztonságos, pedig nem harmadik világbeli országból jöttünk. Olyan országból jöttünk, ami azt gondolja magáról, hogy a világon a legjobb. Nem biztonságos azonban. Sötétedés után ott nem vinném sétára a fiamat. Az USA-ban a városban, ahol éltem, vannak helyek, ahova nem vinném el emiatt a gyilkoló szellemiség miatt.

Ne félj azért elmenni az USA-ba. Ha akarsz menni, kérdezz meg, és elmondom, hogy hol biztonságos. Mi Baltimore-ban éltünk. Ha Baltimore-ba mész, menj a GGWO-hoz, szerezz embereket, és együtt menjetek várost nézni, de ne menj el egyedül. Ez mindenhol ott van valójában. És mit tesz Isten? Szolgál. Megbocsát. Visszatartja a gonoszságot a Földön. Ha nem hiszed, várd ki, hogy mi lesz az elragadtatás után. A mi nézőpontunkból – akárhol is lesz ez – meg fog döbbenteni, hogy mi történik a Földön. Mert Isten elemeli innen a visszatartó erejét. Szuverén kegyelem.

Róm 3:16-17 romlás és nyomorúság van útjaikon, és a békesség útját nem ismerik.

Mit jelent a mi utunk? Az ösvény, amit járunk. Az út az életünk ösvényéről szól. Hogyan jutunk el egyik helyről a másikra az életünkben, egyik céltól a másik célig? Pusztítással és nyomorúsággal? Sajnos sokak számára az, hogy sikeressé válnak ebben a világban, azt jelenti, hogy mások elpusztulnak közben. Nem szó szerint, hanem érzelmileg, pénzügyileg valaki fizet egy árat. Mert az ember szíve gonosz Isten nélkül.

Mit tesz Isten? Elküldi a Fiát. És az angyalok kiáltanak: „Békesség a Földön! Jóakarat az embereknek. Békesség a Földön! Béke.” A békesség újra egybeszerkeszti Istent és az embert. Ez a békesség az isteni kapcsolat létrehozása. Ez a békesség a Földön. Mi jobb történhetne, minthogy Isten Maga a Földön jár velünk? Az isteni kapcsolódás eljött a Földre, és békességet hozott a Földre. Nekünk békességünk van hit által a szuverén kegyelem miatt.

Róm 3:18 Nincs istenfélelem a szemük előtt.

Nem tisztelik az egyetlen igaz Istent. Mit tesz? Elküld Szellemmel betöltött hívőket, akik a világ világosságává válnak. Ők a hegyen épült város. Az ő életük megérint olyan embereket, akik nem félik Istent. Az, hogy beszélünk emberekkel, vagy az, hogy a belső szobánkban imádkozunk és kérjük Istent, hogy mentse meg az elveszetteket, az, hogy egyáltalán lehetnek ilyen gondolataink, az csak kegyelemből van. Könnyeztél már elveszettekért? Volt már üres érzés a lelkedben, mert valaki Isten ellen megy? A kegyelem adta neked ezt. Ez nem tőled van, ez nem része annak, aki vagy. Ez része annak, Aki Isten, és akivé tesz minket hit által.

1Kor 15. Pál apostol nagyszerű kijelentést tesz. Azon tűnődöm, hogy vajon tudta-e, hogy ez a Bibliában fog kikötni. Vannak dolgok, amiken így tűnődöm, pl. Róm 7. Eljut a mennybe, és azt kérdezi: „Ezt tényleg betetted a Bibliába? Nem akartam, hogy ezt bárki is tudja!” 🙂 Itt azt mondja:

1Kor 15:8-9 végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.

Ez a szuverén kegyelem. Kit választott ki Isten, hogy a legfőbb apostol legyen? Az akkoriban legnagyobb ellenségét. Pál briliáns volt. Ismerte az Írásokat. Buzgó volt. Hitte, hogy Krisztus nem a Messiás. Úgy döntött, hogy keresztényekre vadászik, és lemészárolja őket. Az akkori mészárlás rettenetes volt. Az amfiteátrumokban – mint a Kolosszeum –sportot űztek abból, hogy a vadállatok a keresztényeket darabokra szaggatják. Elképzelheted, ahogy Pál az első sorból nézte ezt. (Ma az USA-ban a baseballban különleges neve van első soros helyeknek.) Isten azt mondta: „Ő lesz az! Ő kell Nekem. Van-e bárkinek bármi kérdése ezzel kapcsolatban? Van, akinek ez nem tetszik?” Szuverén kegyelem.

Azt gondolom, hogy egy dolog fontos számunkra. Az, hogy emlékezzünk arra, hogy egyetlenegy embernek sem még sohasem volt szent gondolata Isten nélkül. Egy ember sem szerette még Istent soha anélkül, hogy először személyesen meg ne tapasztalta volna Isten szeretetét.

Beszéltem egy úriemberrel a héten. Azt mondta: „Én egy jó anglikán vagyok. Az anglikán egyházban nőttem fel. Anglikán iskolába jártam. Hiszek Istenben.” Azt feleltem: „Hmm… És a mennybe mész?” „Hát, azt nem tudom! Tudhatja ezt bárki?” Az embernek Isten nélkül semmi megértése nincs. A természeti szívében csak keménység van. Viszont a szuverén kegyelem elmondja az igazságot az ember szívéhez. Elmondja az ember szívének azt, amit hallania kell, és vakmerően keresi az embert. Isten Saját Maga a szuverén kegyelmén keresztül lesz az, aki meggyőz, aki adakozik, aki bizonyít, és végül az ember lelkének tökéletesítője lesz. Az ember ezt magától nem tudja megtenni.

Emlékezz, nem mondhatod egy embernek azt, amint evangelizálsz: Térj meg, és gyere Jézushoz! Ezt nem mondhatod, mert nem térhet meg, amíg nem jön Jézushoz. Az ember nem térhet meg addig, amíg nincs benne a Szent Szellem. Aztán ez a fajta megtérés életstílussá válik, ahogy napról napra tanul Istennel gondolkodni. Ez a megtérés valójában, azt mondani Istennek: „Egyetértek Veled. Sajnálom azt, ahogy eddig éltem.”

A megtérés nem az: Most mindent megteszek azért, hogy ennek véget vessek. Neked volt-e ebben sikered? 🙂 A megtérés az: „Isten, elhiszem, amit mondasz arról, amiben vagyok. Elhiszem, hogy az bűn, nekem is árt, és másoknak is. Egyetértek ebben Veled, és megtérek a cselekedeteimből. Tisztíts meg ebből az igaztalanságból.” Ez a megtérés. Ám az erő a megtéréshez a szuverén kegyelemből jön.

Ezzel a kegyelemmel együtt a bűn fölé emelkedünk, és megtanulunk motiváció nélkül szeretni. Ismerjük az emberi szeretet. Hát persze! Nagyon jól ismerjük mindnyájan. Az emberi szeretetnek hátsó szándéka van. „Szeretlek, és akkor te is szeretsz. Ez az alku.” „Én szeretlek téged, te pedig gondoskodsz rólam. Felfogtad?” Hátsó szándékkal való szeretet. Isten pedig csak szeret, mert Ő a szeretet. Istennek nincs szüksége hátsó szándékokra. Isten szeret, mert Ő a szeretet, és ahogy járunk ebben a kegyelemben, rejtélyes módon mi is elkezdünk így szeretni.

Richard Wurmbrand keresztény volt. Romániában a hite miatt bebörtönözték. Tizennégy évet volt börtönben, ebből három évet töltött magánzárkában. A cella nem volt elég magas ahhoz, hogy fel tudjon állni, és nem elég hosszú ahhoz, hogy le tudjon feküdni. Amikor kiszabadult, könyveket kezdett írni a tapasztalatairól. Egy későbbi könyvéből – a címe: Teljes áldás – való a következő idézet.

„Nem lenne szabad, hogy Jézus ismeretlen személy legyen számunkra. Ahhoz, hogy közelebb hozzuk Őt magunkhoz, szeretni kellene mindenkit, akármilyen hibái is vannak, mintha azok az emberek lennének Jézus. Hallgasd meg minden szavukat úgy – még akkor is, ha bűnös vagy istenkáromló –, mintha egy ima lenne saját magukért, ami abból a tudatlanságból és szenvedésből jön, amiben vannak. Minden helyen úgy viselkedj, mintha a menny lenne az.” Csak egyféleképpen lehet ezen a módon élni, a szuverén kegyelem által.

Pál szenvedett valamitől, amit tövisnek hívott a húsában. Nem tudjuk pontosan, hogy ez mi volt. Alig várom, hogy megkérdezhessem, mi volt az. 🙂 Lehetett érzelmi probléma, vagy keserűség, vagy fizikai betegség. Háromszor kérte Istent, hogy vegye el, de nem tette.

2Kor 12:9 de ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Az emberiség nem szeret gyenge lenni. Az emberek küzdenek a gyengeség ellen. Küszködnek a gyengeséggel. Viszont a gyengeségben válik tisztává Isten kegyelme számunkra. Tökéletessé válik, célba ér a kegyelem által. Isten azt mondta neki: „A kegyelmem elég. Tudom, hogy fáj, de a kegyelmem elég. A kegyelmemmel át tudsz menni ezen. Gyenge leszel, de minél gyengébb vagy, Én annál erősebb vagyok benned. Fogadd el a kegyelmet!”

Néhány dolog, amit felfedezünk az életünkben, amikor kegyelemben kezdünk élni.

1) Ha abban reménykedsz, hogy jobbá válsz, akkor valójában nem Krisztusban látod magad.

„Remélem, jobbá tudok válni! Remélem, jobb ember leszek!” Isten azonban azt mondja: „Tökéletes vagy. Krisztusban tökéletes vagy. Hogyan? A szuverén kegyelem által igaznak nyilvánítalak. Tökéletes vagy!”

2) Ahhoz, hogy csalódni tudj magadban, előbb hinned kellett saját magadban.

„Csalódtam magamban! Kiben hittem? Istenben vagy magamban?” A héten már mondtam ezt valakinek, de most megismétlem: te és én, mindnyájan pontosan ott vagyunk, ahova tartozunk a kegyelem által. Ha másképp gondolom, akkor magamban hiszek, és nem a kegyelemben.

3) Ha elbátortalanodsz, az azt jelenti, hogy nem hiszel Isten tervében és Isten áldásaiban számodra.

„Istennek van terve az életemre. Istennek van célja az életemre.” Valaki azt mondta nekem mostanában: Nincsen célom. Arra gondoltam: „Tényleg? Persze, hogy van. Istennek van célja benned, és van terve számodra.” Ez annyira izgalmas! Nem látjuk az egészet.

Szeretnénk látni a terv végét. Vannak, akik a könyv utolsó fejezetével kezdik a könyvet. A feleségem néha ezt teszi. Elővesz egy könyvet, és én azt kérdezem: Máris az utolsó fejezetnél tartasz? „Nem! Először elolvasom a végét, hogy meggyőződjek arról, hogy jó a könyv.” 🙂 Azért a védelmében el kell, hogy mondjam, rengeteg könyvet olvas, csak ez egy rövidebb út. Néha viszont így vagyunk ezzel az életben, hogy a végét szeretnénk látni. „Ha nem látom a végét, biztos nincsen célom. Biztos, hogy nincs terv számomra.”

Isten lámpás a lábunknak. Nem reflektor, hanem a lábunk számra lámpás. Így tipegünk előre, lépésről lépésre, és ezalatt kibontakozik a terv és a cél az életünkre. Lépésről lépésre. Elvonják a figyelmemet, és el akarok szaladni. Lehet, hogy az ördög veszi el a figyelmemet, és akkor úgy érzem: Na, megint nincs célom. Lehet, hogy ez azért van, mert ott tényleg nincs célom. Ám Isten szuverén kegyelmében éppen ahol vagyok, telve vagyok céllal.

4) Azzal, hogy előbb az elkötelezettséget prédikáljuk, és utána az áldást, feje tetejére állítjuk Isten rendjét. Ha ezt teszem, akkor a törvényt prédikálom, és nem a kegyelmet.

Hadd fogalmazzam át, hogy kicsit könnyebb legyen megérteni: ha azt gondolom, hogy azért kapok áldásokat, mert „jó keresztény” vagyok. Na, ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy kiérdemeltem, megérdemeltem. Ha van néhány dolog, amit megértesz most, akkor legyen ez az egyik, hogy semmit nem érdemlünk meg Istentől. Semmit nem érdemlünk Tőle, de Ő mindent nekünk ad a szuverén kegyelemben. Viszont abban a pillanatban, ahogy próbálom kiérdemelni, kifordítom Isten kegyelmét. Elképesztő!

Jakab könyvével szeretném befejezni.

Jak 4:6 De ő nagyobb kegyelmet ad, ezért is mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Innen kapta a nevét a szolgálatunk. Mi a nagyobb kegyelem? Lehet, hogy több, mint amit a világ adhat nekünk? Természetesen igen. Kapunk kegyelmet a világtól. Lehet, hogy gyorshajtásért félreállít a rendőr, de végül csak figyelmeztet, mert jó napja volt. Megkegyelmezett. Nagy ügy! Isten kegyelme nagyobb kegyelem. Lehet, hogy több, mint amit valaha kérni tudnánk. Azt hiszem, hogy ez része.

Nem tudom, mennyi kegyelmet kérjek. Nagyon félénk vagyok ezzel kapcsolatban valójában. A feleségem azt kérdezte ma reggel:

– Hogy fogunk eljutni a repülőtérre, amikor jövő héten repülünk az USA-ba?

– Hát, nem tudom. Menjünk taxival?

– Nem akarok fizetni taxiért. Valaki odavihet, nem?

– Nagyon korán reggel kell elindulni. Senki nem akar olyan korán kelni, hogy ki tudna vinni minket a reptérre!

– Mi van P. Attival? Ő megcsinálja, nem?

– Nem akarom megkérni, hogy olyan korán felkeljen, hogy elvigyen minket a reptérre. – feleltem.

– Miért ne? Ha nem akarja megcsinálni, akkor majd nemet mond.

– Igen, de rosszul fogja érezni magát, ha mégis nemet mond nekem.

– Jaj, hagyd már! Kérdezd meg!

Megkérdeztem. Először azt válaszolta: „Még a feleségemet sem viszem ki a reptérre! Megkérem, hogy taxival menjen.” 🙂 „Pontosan erre gondoltam én is.” Utána azt mondta: Persze, megcsinálom. „Tessék?” „Ja, persze, megcsinálom. Fél hatkor találkozunk, felveszlek titeket.” Oda kellett menni a feleségemhez, és megmondani: Már megint igazad volt! 🙂 Én nem tudom, hogy mit kérjek Isten kegyelmében. Nagyobb mindennél, amit valaha kérhetnék. Ez állandó gondoskodás a kegyelemről.

Róm 5:20 A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem,

„Nekem ez kicsit úgy hangzik, hogy minél több a bűn, annál több a kegyelem. Akkor több bűnt kövessek el, hogy több kegyelmet kapjak?”  Bolond kérdés. Nagyobb kegyelem. Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy bizonyos kegyelemre szükségem van ehhez a dologhoz, de másféle kegyelemre van szükségem ahhoz a dologhoz, a harmadikhoz pedig különleges kegyelemre van szükségem. Lehet, hogy ezt jelenti.

Szó szerint azt jelenti, hogy Isten kegyelme több, mint amire szükségünk van. Istennek mindig van még több kegyelme számunkra. Kegyelmet ad, aztán még több kegyelmet ad. Aztán megint többet. Aztán még annál is többet. Mikor fogy el? Soha, mert ez szuverén rendelkezés, szuverén kegyelem. Mi azt mondjuk, hogy a kegyelem a meg nem érdemelt jótétemény, de azt gondolom, hogy ennél sokkal több. A kegyelem erőt ad nekünk.

Hadd térjek vissza az illusztrációhoz, amit már használtam! Utálok késni, ami lefordítva azt jelenti, hogy tökéletes szeretnék lenni. Szükségem van segítségre ezzel kapcsolatban. Valaki meg csak azt mondja: „Hagyd már! Ne vedd olyan komolyan!” Ez kedves tőle, de nem igazán segít. Valami olyanra van szükségem, amiben energia van, ami energiával tölt el. Mert felismerem, hogy jól állok a világ Teremtője előtt, és örökkévaló szeretettel szeret engem még akkor is, ha az életem egy területén küszködöm. Ez erőt ad nekem, hogy győzedelmeskedjek az életemnek ezen a területén.

Napi erőre van szükségünk, nem? Isten gondoskodik erről az Ő kegyelmével.

Zsid 4:16 Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.

Semmi nem gátolja Isten kegyelmét. Teljes körűen és ingyen adja minden hívőnek, aki el akarja fogadni.

Ez néhány szó volt a kegyelemről. Még ez után sem értjük a kegyelmet, de lehet, hogy picit tisztult a kép. Pici izgalom, mert Isten szeret engem, és törvényszerűen ad nekem kegyelmet. Nem azért, mert sajnál, hanem azért, mert azt mondja: „Igaz ő, és Én kegyelmet adok neki. Van valakinek bármi ellenvetése? Nem, senkinek nincs!”

Ámen.

Kategória: Egyéb