P. Knight: Szülők és gyermekek (baba bemutatás)
Zsolt 127:3 a gyermekek örökségek az Úrtól. Ha szülők vagyunk, akkor értjük ezt, hogy a gyermekek Istenhez tartoznak. Azért értjük ezt, mert mindig Istenre kell tekintenünk a következő lépésért, hogy hogyan neveljük őket. Hála Istennek, hogy Ő megadja nekünk a bölcsességet a következő lépéshez. Ez azért van így, mert Isten szemében a gyermekeknek nagyon különleges helyük van.
Isten nagyon fontosnak tartja a gyermekeket. Mát 18:6-ban megmutatja ezt nekünk, ahol azt mondja: aki megbotránkoztat a kisgyermekek közül egyet is, annak jobb, ha bedobják a tengerbe. A gyerekek a maguk ártatlanságával és a gyermeki hitükkel nagyon közel állnak Isten szívéhez. Tehát az Úrnak ajánljuk a gyermekeinket.
Szülőkként azonban tudjuk, hogy ez nem csak arról szól, hogy a gyerekeinket bemutatjuk az Úrnak és Neki ajánljuk, hanem felismerjük azt is, hogy ezzel magunkat is odaszánjuk az Úrnak erre a célra. Először magunkat kell Istennek szánnunk, és aztán Ő vezet minket abban, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket.
Úgyhogy kérjük Tőle a kegyelmet, amire szükségünk van, kérjük Tőle a bölcsességet, amire szükségünk van ahhoz, hogy a gyermekeinket úgy neveljük, azon az úton, ahol járniuk kell, hogy még öregkorukban se távozzanak el attól, Péld 22:6. Hogyan tesszük ezt? „Hogyan bízhatod rám Istenem, hogy ezt tegyem?” Az egyetlen módja, hogy képes legyek rá, ez az, hogy ha magamat odaszánom Istennek, hogy segítsen nekem ebben.
5Móz 6:4-5 Halld meg, Izráel: az ÚR, a mi Istenünk az egyetlen ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Ez az első lépés számunkra, mint szülők, hogy szeressük Istent mindazzal, ami bennünk van, hogy Isten legyen a forrásunk mindenre.
5Móz 6:6-7 Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Tanítgasd ezekre fiaidat, és szólj ezekről, akár a házadban ülsz, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.
Szülőnek lenni kemény munka, sok energiát vesz igénybe. Isten itt arra inti a szülőket, hogy hitben neveljék a gyermekeiket, Isten Igéjére, és hitre, hitbeli életre tanítsák őket.
Eféz 6:4 És ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint.
Nagyon hatalmas vers ez a számunkra. Az ingerelni szó ugyanaz, mint amit a haragra is használ az Írás. Egyszerűen csak azt jelenti ez, hogy szülőkként vigyázzunk arra, hogy ne tanítsuk a gyerekeinknek azt, hogy hogyan legyenek frusztráltak azzal, hogy mi magunk ilyenek vagyunk, hanem azáltal, hogy mi magunk hitben élünk, megtanítjuk nekik is, hogy mit jelent hitben élni. Ez megmutatja nekik az Úr örömét, és segít abban is élni, abban a békességben és megelégedettségben is, ami abból ered, hogy Istent követjük.
Ez most egy bababemutató, de ugyanakkor a szülők bemutatása is. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól, mert nagyon is ugyanaz.
P. Kende: Amit Krisztus kölcsönbe kér, és amit soha nem ad vissza (Húsvét)
Sokan a szeretet miatt jöttünk el, és többen a hit miatt. Húsvét időszaka van most. Sokat beszélünk arról a munkáról, amit Jézus végzett.
Ézs 53:2-3 Úgy nőtt föl színe előtt – Jézus Isten színe előtt –, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből. Nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos. Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija és betegség ismerője! Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt, és nem gondoltunk rá;
Ezekben a versekben Ézsaiás Jézusról beszél, vagy inkább prófétál. Kicsit össze van ez keveredve, mert múlt időben beszél, de igazából nyolcszáz évre előrenéz, és elmondja, hogy mi fog történni, hogy mi lesz Jézussal. Látjuk, hogy Istennek volt terve. A kereszt szörnyű volt, rettenetes ár a mi rettenetes bűneinkért, de volt terv egészben. Nem véletlenszerűen történt, nem hiba volt, nem csak úgy megtörtént ez Jézussal, hanem egy terv része volt.
Amikor olvassuk ezeket a verseket 750-800 évvel korábban, akkor láthatjuk azt, hogy Istennek van terve. Nem mindig könnyű elfogadni, hogy ez vagy az Isten terve. Nem könnyű mindig látni mögötte a szeretetet és a szándékot, de van mögötte szándék, szeretet, cél és dicsőség.
Ha megnézzük ezeket a verseket – „nem volt Neki alakja és ékessége”, „úgy nőtt fel… mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből” –, akkor azt látjuk, hogy egy értelemben Krisztusban nem volt semmi csodálatos, semmi gyönyörű. Igazán a körülményei átlagosak voltak, a családja átlagos volt. Zsidó ács volt.
Annyira az volt, hogy amikor nekiállt prédikálni és tanítani, akkor Márk 3:21,31-ben eljöttek a rokonai, hogy elvigyék Őt, mert azt hitték, hogy megbolondult. Akkoriban nem voltak elmegyógyintézetek, úgyhogy a családok viseltek gondot arról, akivel történt valami. Úgyhogy azt hitték, hogy elvesztette az eszét.
„Átlagos ember! Mert olyan, mint mi vagyunk. Nincs különbség.” Amikor hallották tanítani, akkor Luk 4:22-ben az egyik zsinagógában kezdtek beszélni: „Ez nem a Józsefnek a fia, akit ismerünk? Hogy beszélhet ilyen nagy, ilyen gyönyörű dolgokat, ha Ő ennyire átlagos ember?” Aztán azt mondta, hogy Ő a mennyből jött. Ján 6:42-ben megint csak azok, akik ismerték Őt, azt mondták: „A szüleit ismerjük. Hogyan mondhatja, hogy a mennyből jött?” Ebben az értelemben Ő olyan volt, mint egy vesszőszál – észrevétlen, feltűnés nélküli.
Egy értelemben nem látható, nem tűnt ki a tömegből. Nem volt erős. Nem volt dicsőséges, nem volt hatalmas. Nem volt olyan, mint egy nagy és erős fa, hanem mint egy vesszőszál, gyenge gyökér, mint egy kis palánta, mint kicsi hajtás. Tudod, hogy milyen az, amikor egy király megjelenik. Akkor mindenki tudja, hogy ő a király. Mindenki látja. Ott van dicsőség, öltözet és a tisztelet mindenkitől.
Dán 4-ben olvasunk egy nagy királyról. Így írja le Dán 4:11-12-ben, hogy ő hatalmas fa, amelynek az égig ér a teteje, az egész Föld széléig látható, levelei szépek, gyümölcse sok, alatta árnyékot találtak, és róla evett minden élőlény. Ez egy király, aki láthatóan az. Ez egy király, aki egyértelműen dicsőséges, akinek hatalma van, aki rendet tart az országában, aki irányt ad a népének, aki felállítja a hadsereget, aki visszaveri az ellenséget, vagy épp meghódítja.
Jézusról azonban ezt olvassuk: mint egy vesszőszál, mint egy gyökér. Mint egy kis semmi. Láthatatlan, eldugott dolog. Egyszerű, és nem hivalkodó. Mi olyan drága akkor Őbenne? Ez is ott van a mondatban: színe előtt, Ő előtte; Ézs 53:2. Jézus nem nyert versenyeket, nem tisztelték Őt, mint nagy szónokot, nem fogadta el a népe. A politikában bajkeverőnek tekintették, habár nem politizált. A népének a főtanácsa elutasította, és keresztre küldte Őt.
Ám azt olvassuk, hogy Ő előtte, Isten előtt nőtt fel. Volt egy elképesztő, rejtett élet Őbenne, minőség, ami nem ismeretes olyan könnyen. Alig volt valaki, aki tudta, hogy ez megvan. Senki nem tudta, hogy az Ő vére áldozat a bűnért, az tiszta. Senki nem tudta, hogy olyan szeretete van, mint senki másnak. Nem lehetett olyan könnyen látni, hogy a bátorsága megingathatatlan, és azt, hogy a lojalitása mennyire komoly az Atya felé.
Mivel nem látták ezt, ezért úgy tűnhetett, hogy úgy szeret, mint bárki más. Úgy tűnhetett, mintha az események hánynák ide-oda Őt, nem pedig egy terv megy végbe. Úgy tűnhetett, hogy a Saját dicsőségét keresi, és nem lehetett látni, hogy Ő lojális volt az Atyához. Sokan elmulasztják ezt ma is.
Van egy kicsi gyülekezet valahol Indonéziában, akik egy otthonban találkoznak titokban, mert úgy kell. Ugyanígy van más muzulmán országban is. Ha rájuk nézel, akkor nincsenek gyönyörű dalok, nincsen csodálatos épület, nincsen dicsőség. Nem látható a dolog. Titokban, csendben megy végbe, tulajdonképpen rejtőzködve. Azt mondhatná valaki: „Ez így helytelen. Ebben nincs semmi értékes.” Igazából van ebben valami, ami gyönyörű. Miért? Azért mert Ő előtte, Isten előtt vannak. Az egy, igaz Isten előtt. Elképesztő minőségük van. 1Pét 1:23 ők romolhatatlan magból születtek. Sokszor nem ragadjuk meg ezt a csodálatos tényt.
Ránézel egy hívőre, és látod a hibáit. Ránézel egy keresztény vezetőre, megnézed elég közelről, és azt látod, hogy ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. Látsz egy keresztény házasságot, és azt látod, hogy ott is vannak gondok. Akkor azt mondod: ennek nincs különlegessége. „Nincs alakja, nincs ékessége. Ez nem különleges. Ez olyan, mint bárki más! Nincs különbség. Épp olyan, mint bárki más. Nincs itt semmi érdekes.” Tévedsz azonban. Mert az a hívő, az a vezető, az a házasság Isten előtt zajlik, és ez különleges dolog. Mert ott elképesztő képesség van. Ez a házasság Isten előtt van.
Abban a hívőben van kapacitás a szeretetre, mert 1Thess 4:9 Isten tanít minket, hogy szeressünk. Sokszor elkövetjük ezt a hibát, amikor mi, hívők a tükörbe nézve azt mondjuk, hogy nincs itt semmi különleges. Nincs igazunk ebben.
Tudod, hogy mennyire egyszerű, alázatos és átlagos volt Krisztus? Amikor Júdás elárulja Őt – ez Húsvétkor történt –, arról ezt olvassuk:
Mát 26:48 Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit majd megcsókolok, ő az, őt kell elfognotok.
Luk 22-ben odamegy Hozzá, és arcon csókolja Őt. Miért? Azért, mert nem tűnt ki a csapatból. Jézus átlagos volt a többiek között. Nem hordott ékesebb ruhát, nem volt nagy fekete Biblia a hóna alatt, nem volt glória a feje fölött. Nem volt úgy különleges, hogy látszott volna. Olyan átlagos volt, hogy Júdásnak azt kellett mondania: „Ő az! Őt kell elfognotok.” Mert Jézus annyira átlagosnak tűnt.
Volt azonban valami csodálatos Őbenne. Ján 6-ban volt egy probléma. Volt nagyon sok ember, Jézussal, és nem volt mit enniük már. Nincs ennivaló, de van egy kiskölyök, akinek van még néhány kenyere és hala, Ján 6:9, és Jézus elkéri. Azt mondja neki: kérlek, add ide. Aztán megsokasítja, és megeteti belőle az egész sokaságot.
Mi történt? Elvette attól a gyermektől? Egy értelemben mondhatnád, hogy igen. A másik oldalról, az a gyerek is annyit ehetett, amennyit akart, mert Isten megsokasította. Úgyhogy Jézus csak kölcsönkérte. Igazán ezt sokszor látjuk az Ő életében. Ha én elkérek valamit, mit remél a másik? Szerintem azt, hogy visszakapja. Jézus ilyen volt elkért dolgokat, de igazán kölcsönkért.
Amikor született, hol történt az? Egy istállóban született, Luk 2. Úgyhogy, egy értelemben Isten kölcsönkérte azt az istállót, és megszületett ott Jézus. Azután lehetett tovább használni. Olyannyira, hogy nem is tudjuk, hol van.
Mát 21-ben, amikor bemegy Jeruzsálembe Jézus, akkor azt mondja a tanítványoknak: „Menjetek be. Találtok ott egy szamarat és a csikóját, hozzátok el azokat.” Megkérdik az emberek: „Mit csináltok? Ellopjátok azokat?” „Nem! Az Úrnak van rá szüksége.” – és elviszik. Aztán belovagol rajta Jeruzsálembe, de nem kell Neki, csak arra az időre. Csak kölcsönbe.
Valami értékeset odaadunk az Úrnak, és ez érdekes dolog: Istennek nincs rá szüksége. Zsolt 50:10 minden az Övé hetedhét határban. Minden az Övé. Nem kérne tőlünk enni, ha éhes lenne. Ha pénzhiányban lenne, nem tőlünk kéne kérnie. Nem erről szól a dolog. Hanem arról hogy adunk, és ez az Ő munkája. Ő tudja, mit csinál.
Jézus nem kérte végleg a dolgokat. Miért? Mert nem volt rá szüksége. Mert minden az Övé, Ő Isten. Azon túlmenően, Mát 8:20-ban azt olvassuk, hogy Ő nem tervezte, hogy itt letelepszik. Igazán egyikünk sem telepszik itt le. Építünk házakat, veszünk autókat, vannak gyerekeink, de nem maradunk itt. Vannak sikereink, vannak bukásaink, vannak dolgok, amiket jól csinálunk, van, amit elrontunk, de nem maradunk itt. Eddig nagyon kevesen voltak, akik nem haltak meg. 🙂 Az emberek javarésze, aki megszületik, az meg is hal. Nem maradunk itt. Minden csak kölcsönben van nálunk.
Jézus mondott nekünk valamit, ami gyönyörű. Luk 23:53-ban szüksége volt egy sírra. Egy gazdag ember odaadta a sírját Neki, de Jézus egy értelemben azt mondta: „Ne aggódj, nincs rá hosszan szükségem. Csak kölcsönbe kérem. Csak három napra kell, aztán visszaadom.” Mert három nap múlva föltámadott. Úgyhogy visszaadta azt, amit kölcsönkért.
Kölcsönkérte és aztán visszaadta, mert feltámadott. Őneki nem volt hosszan szüksége rá. Egy dolog volt, amit nem kölcsönbe kért tőlünk. Tudod, minek örülnék, ha elkérnéd, és nem adnád vissza? A parkolási büntetésemet, a villanyszámlámat, svájci frank hitelemet… Nagyon örülnék, ha elkérnéd, elintéznéd, és nem adnád vissza. 🙂 Nagyon hálás lennék érte! Figyelj! Jézus ezt tette.
Lehet, hogy nem vagy hívő, lehet, nem kedvelsz bennünket – szíved joga –, de szeretnék neked mondani valamit, ami nagyon fontos. Jézus elkért valamit, amit soha nem ad vissza. Ezt 1Ján 2:2-ben olvassuk. Azt olvassuk, hogy Ő engesztelés volt a bűneinkért. Nem csak a miénkért, hanem az egész világéért.
Aztán ugyanott 1Ján 1:7-ben azt is olvassuk, hogy Jézusnak, Isten Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől. 1Ján 4:10 ez Isten szeretete felénk. Ő szeretett bennünket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Olyan mintha azt mondanám valakinek: „Hol van az adósságod? Add ide az adósleveled. Elintézem neked.”
Jézus ezt mondta mindnyájunknak: „Add Nekem. Ezt az egyet nem adom vissza. Ezt az egyet soha nem teszem vissza rád. A bűneid súlyát Én elhordozom.” Ez az, amiért ott volt a kereszten kétezer éve. A tiédért. „Kétezer évvel ezelőtt hogy lehetett ott az én mostani bűneimért?” Ugyanúgy, ahogy Ézsaiás beszélhetett róla nyolcszáz évvel korábban részletesen és pontosan! Úgy, hogy Isten az örökkévalóságban él, dolgozik és cselekszik. Amikor fizetett a te bűneidért és az enyémekért, akkor ez a csoda történt meg bennünk.
Róm 3:25 Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által – mármint, ha hiszünk Őbenne –, hogy megmutassa igazságát, …
Ez az, ami történt. Isten megigazított bennünket. Igazán megvan a lehetőséged, ha bízol Őbenne, ha hiszel Őbenne.
Az egyik oldalról Jézus teljesen átlagosnak nézett ki, nem volt különleges a körülményeiben. Egy vacak római provinciában született, egy poros, leigázott helyen; egy igazán „Isten háta mögötti” helyen, ha így tetszik. Felnőtt, és olyan életet élt, ami nem volt különleges. Aztán elkezdett tanítani, elkezdett szolgálni, tudva, hogy az Ő Atyja erre hívta Őt.
Aztán lenyűgöző volt. Olyan tanítása volt, mint senki másnak. Ez a nyugati társadalom, ez a civilizáció, amiben élsz, sok hibája van, de a legtöbb dolog, ami jó benne, az azért van, mert Jézus tanított kétezer évvel ezelőtt. Tetszik, nem tetszik, de mindannyian haszonélvezői vagyunk az Ő életének, tanításának és munkájának.
Lehetsz azonban büszke, és mondhatod: „Engem nem érdekel! Én úgy gondolom, hogy Ő csak egy átlagos fickó volt. Ne zavarj össze a tényekkel!” Én azonban bátorítalak abban, hogy hozz egy másik döntést. Mondd azt a szívedben: „Jézus! Szükségem van Rád. Akarlak Téged az életemben!” Ha Isten ennyire szeretett téged, akkor gondolod, hogy meg akar rabolni téged? Ha mindent odaadott érted, akkor gondolod, hogy el akar venni tőled? Ez az üzenet:
1Pét 2:24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk…
Mindnyájunknak van terhünk. Mindnyájunknak vannak bűneink. Mint az adósság, amit elkérnék a másiktól. Nem olyan régen azt mondtuk, Jézus bevitte a terheimet a szentélybe (2014.04.09. P. Kende: Hogy kicsoda Jézus? Az attól függ…), és bemutatta az áldozatot értünk. Ő soha nem adja vissza a terheimet. Mert az én terheim ott voltak az Ő kezében szegek formájában, és azt semmi nem változtathatja meg.
Szeretnélek imára hívni! Szólítsd meg azt az Isten, Akit lehet, hogy nem ismersz. Ez a te döntésed, mondd azt a szívedben Jézusnak: „Jézus, szükségem van Rád! Meg akarlak ismerni! Gyere az életembe. Bízom Benned, hogy Te képes vagy elvenni a bűneimet. Képes vagy megfizetni mindenért, amit tettem, vagy amit nem tettem. Jézus, ments meg engem! Hiszek Benned. Adj nekem egy új életet, új szívet, új kezdetet.”
Ha életedben először imádkoztál így, akkor küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!