Szövetség és királyság & A tisztának minden tiszta

2013 március 27. szerda  18:30

P. Csaba

Amint olvasod a Bibliát, két fő szál fut végig benne. Kicsit olyan, mint a DNS, aminek van két szála. Az egyik a szövetség, a másik pedig a királyság. Azt látod, hogy ott van Istennek a szíve, Istennek a szeretete, Jézus a kereszten, el vagyunk fogadva Jézus által, csak úgy, ahogy vagyunk, jöhetünk, békességünk van – ez a szövetség. Aztán látsz véres történeteket: Góliát feje hullik, a vér fröcsög, ki vagyunk küldve tekintéllyel – nem pont ugyanúgy, mint Góliátnál 🙂 –, ez a királyság.

Szövetség – királyság. Vagy mondhatjuk: kapcsolat – felelősség; vagy: a keresztény élet levés (azaz lét) – a keresztény élet tevés; aztán mondhatjuk: azonosság, vagy identitás – tekintély; vagy: nyugalom – szolgálat; vagy mondhatjuk azt, hogy a szövetség megadja az értékünket és a királyság pedig a látásunkat.

Ahhoz, hogy megértsük a szövetséget, nem sok dolog maradt a társadalmunkban, ami szövetségről szólna. A házasság talán még egy ilyen dolog. Ahogy megházasodtunk, mostmár egy nevünk van, egy bankszámlánk, egy adósságunk, egy házunk (vagy egy helyen lakunk). A szövetség arról szól, hogy ketten eggyé lettek.

Az a szövetség, amelybe Isten beinvitált bennünket Jézuson keresztül, ez arról szól, hogy ketten egyek lettünk. Isten erőforrásai az én erőforrásaim. Isten békéje az én békém. Isten öröme az én örömöm, Isten tisztasága az én tisztaságom. Ha nem értjük a szövetséget, nem értjük a Bibliát, nem értjük Isten szívét, és nem értjük azt, hogy kik vagyunk mi valójában.

Jó példa a szövetségre Ábrahámnak az élete, története. 1Móz 15. Isten azt mondja Ábrahámnak: Ábrahám, neked adom ezt a földet. Ábrahámnak nincs gyermeke. Isten azt mondja: örökségül a tied. Ábrahám azt kérdezi: „Honnan tudom ezt? Nincs gyerekem. Isten, honnan lehetek biztos abban, hogy ez az enyém örökségül, vagyis hogy lesznek gyermekeim, és hogy nekem és nekik adod ezt?”

Ábrahám beszélget Istennel, és Isten azt mondja a 9. versben: hozz nekem egy háromesztendős bárányt. Nekünk ez nem sokat mond, de Ábrahám tudja. „Sikerült. Meg fog történni. Szövetség fog köttetni.” Sőt, a héber szó azt jelenti: szövetséget vágunk.

Ábrahám szalad, és hozza az állatokat. Izgatott. Kettévágja őket és a véres cafatokat két oldalra teszi. Aztán jönnek a madarak. Ábrahám elkergeti őket, mert eljött az, amire várt: szövetséget köt Isten vele. Mostantól minden, amit Isten ígért neki, az biztosan meg fog történni. Mostantól nem kell aggódnia semmi felől, mert szövetség lesz vér által, halál által. Ábrahám izgatott. Tudja, hogy a jövője biztosítva van.

Ábrahám elalszik, és Isten szövetséget köt vele. Ábrahám egy új azonosságot kap. Mostantól nem főnök és beosztott, nem úr és rabszolga, hanem ketten szövetségi partnerek. Mindkettőnek új azonossága van. Mindkettő feladta a régit. Ezt jelentik a véres cafatok. Az áldozat a halált jelenti, azt, hogy Ábrahám régi élete meghalt, és most új azonossága van.

Amint szövetséget kötnek, Ábrahám tűnődik. Lehet, hogy tűnődik: „Az én régi azonosságomnak vége. A régi életemnek vége. Meghaltam, és új azonosságom van. Hogy lehetséges az, hogy Isten is valamiképpen meghaljon?” Nincs erre válasza. Nem tudja, de a szövetségbe mindkét partner ugyanazt teszi.

Aztán 1Móz 17-ben Isten megerősíti a szövetséget, és azt mondja: „Figyelj, Ábrahám, megerősítem a szövetségemet veled. Jelöljük ezt meg. Csináljunk egy jelet. Ez a körülmetélkedés emlékeztetőül a szövetségre.” Csinálták ezt törzsek is Nyugat-Afrikában, indiánok is, hogy valamilyen módon sebet ejtenek valahol a testükön emlékeztetőül egy szövetségre, amit valakivel csináltak.

Isten azt mondja: „Ábrahám! Különleges helyen lesz ez az emlékeztető. Nem publikus hely, de te tudni fogod, és az utódaid is.” Amint Ábrahám megkapja ezt a sebet, lehetséges, hogy tűnődik azon: „Én megkaptam ezt a sebet, de Isten hogyan kaphatna sebet? Hogyan kaphatna Ő egy sebet szövetségünk örök jeléül?”

Aztán 1Móz 22-ben a szövetség meg van próbálva. Amint a szövetség meg van próbálva, Isten azt mondja Ábrahámnak: fogd a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, vidd fel Mórija hegyére, és áldozd fel. Most meglátszik, hogy Ábrahám érti-e a szövetséget, amit Isten kötött vele. Isten megpróbálja a szívét. Ábrahám el kezd menni a fiával, Izsákkal Mórija hegyére. Ez az a hegy, ahol kétezer évvel később Jézus is ment. Egy másik Fiú. Izsák viszi a fát. A másik Fiú is vitte a fát.

Amint a hegyen vannak, Izsák le van kötözve és Ábrahám emeli a kést, az Úr angyala megjelenik, és azt mondja: „Ne érintsd őt! Ne nyújtsd ki a kezed és ne bántsd a gyermeked.” Izsák megmenekül. Meg lett próbálva a szövetség. Talán Ábrahám tűnődik, hogyan lehetne Isten, mint a szövetségi partnere, valamilyen módon ugyanígy megpróbálva? Ismerjük a történetet.

Hogy lehetne az, hogy Isten valami módon meghal? – tudjuk a történetet. Hogy lehetne az, hogy Istenen is legyen egy seb, az örök szövetségre emlékeztetőül? Tudjuk azt, hogy Jel 5-ben Jézuson ott volt a seb, és örökre ott lesz a seb. Emlékeztetve téged és engem az örök szövetségre. Hogy lehetne az, hogy Isten a Fiát adja? Egyáltalán, Istennek van Fia? Tudjuk, lehetséges.

Kétezer évvel később, kétezer évvel ezelőtt abban a történetben, a legcsodálatosabb történetben a történetek közül senki nem mondta azt Istennek: állj, ne bántsd a Fiadat. Hanem Jézus megkapta mindet. Jézus megkapta a büntetést. Jézus megkapta a szövetségért való büntetést, és most új szövetség van. Egyek vagyunk Ővele örökre. Ez annyira fontos.

Minél mélyebben megértjük az új azonosságunkat, annál inkább megértjük a tekintélyünket a királyságban. Minél inkább megértjük, hogy kik vagyunk mi mostmár, annál inkább készek vagyunk szolgálni. Minél inkább megértjük azt a nyugalmat és békességet, amit az Ő árán kaptunk meg, annál inkább van erőnk a harcban. Ez a szövetség.

Most lesz nagypéntek. Erre emlékezünk. Ez a legfontosabb dolog. Ez az életünknek a középpontja. Olyan könnyű viselkedést tenni az azonosság elé. A viselkedést az azonosság elé, de a szövetség az azonosságról szól: az Ő erőforrása az én erőforrásom. Örökre. Az Ő neve az én nevem örökre. Dicsőség Őneki!

P. Kende

4Móz 14:1 Az egész nép fölemelte a szavát, és sírt azon az éjszakán.

Miért? Gondolj bele! Isten kihozta őket Egyiptomból, Isten lealázta a világ legnagyobb királyságát értük, szétnyitotta nekik a Vörös-tengert, vizet fakasztott nekik a pusztában, természetfeletti módon adott enni az egész népnek. Most ott vannak az Ígéret földjének a kapujában, most bemehetnének. Mi okuk a sírásra? A válasz az, hogy elhitték, hogy az a föld mégsem lehet az övék. Elhitték, hogy nem mehetnek be. Elhitték, hogy nem tudnak bemenni. Elhitték, hogy ezt nem lehet megcsinálni.

Miért sírtak? Miért voltak elkeseredve? Mert visszajöttek a kémek, és azt mondták: „Nem lehet megcsinálni. Lehetetlen. Az a föld nem a miénk. Azt a földet nem tudjuk bevenni. Azok az emberek túl kemények. Lehetetlen.” Elhitték és elfogadták. Zsid 4:3 soha nem mentek be. Az a nemzedék soha nem mehetett be. El tudod hinni? Isten annyi mindent megtett értük, annyi mindent elvégzett értük. Aztán volt egy dolog, egy pici nehézség, és valaki azt mondta, hogy lehetetlen és ők megálltak.

Tényleg, lehetetlen volt! Nagy városok, nagy falak, nagy hadseregek, nagy katonák. Lehetetlen. Lehetetlen? Tudjuk, hogy Istennek nem az, mert Ővele semmi nem lehetetlen. Márk 10:27 Jézus azt mondta: Istennel semmi nem lehetetlen. Semmi nem lehetetlen Ővele! Ezt tudniuk kellett volna, de elhitték, hogy nem mehetnek be. Elhitték, hogy az a terület nem lehet az övék.

Tit 1:15 Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; mert elméjük és lelkiismeretük beszennyeződött.

Van egy fertőzés az emberben, egy probléma: a bűn. A bűn következményeként igazán semmi nem tiszta az ember életében. Még ha valami tiszta is lenne, ahogy hozzányúlok, azonnal baj van azzal. Egyszer egy nagyon „bölcs” keresztény azt mondta nekem még a hívő életem elején, hogy nem érdemes tökéletes gyülekezetet keresni. „Még ha meg is találod, amint bemész, már nem lesz tökéletes.” Úgyhogy megköszöntem neki. Sokat segített ezzel nekem az életemben abban az időben.

A gondolat az, hogy mindent beszennyezek, amit megérintek. Mindent tönkreteszek, amihez nyúlok. Ez van ebben a versben. Ez az egyik mód, ahogy élhetünk. Krisztus nélkül van egy óriási problémánk. 1Móz 3-ban ezt a hiábavalóság problémájaként írja le nekünk a Biblia. Minden, amit csinálsz, minden, amit alkotsz, össze fog dőlni, el fog pusztulni, meg fog halni, el fog avulni, felül lesz írva. Nem lesz haszna végül.

Minden, amit csinálsz, a dolgok, amiket felfedezel, elfelejtik. Rossz hírem van: a gyerek, akit szültél, egy nap meg fog halni. Minden, amit csinálunk, egy nap vége lesz, lezajlik, lecseng. Nem tart örökké. Minden hiábavaló. Ez a nagy problémája az embernek. „Bármi, amit csinálok, az véget fog érni. Ha elneveznek rólam egy utcát, jönni fog egy másik kormány és átnevezik.” Naná! Ez így működik. Nem fognak emlékezni rád. Ezek rossz hírek, nem?

Van viszont másik oldala a dolognak. Ennek a versnek az első fele azt mondja: Minden tiszta a tisztának… Lehet más minősége a dolgoknak. Lehet más minősége a cselekedeteinknek. Lehet más minősége mindennek, amit csinálunk és mondunk. Lehet örökkévaló értéke.

Ján 15-ben azt mondja Jézus: „Ez a lényege a dolognak, hogy maradjatok Énbennem. Ha Bennem maradsz, ha Velem vagy közösségben, akkor az életednek örök gyümölcse lehet, örök következménye lehet. Örök hatása lehet. Az örökkévalóság változhat meg temiattad. Ha az Én életem áramlik rajtad keresztül, akkor ez igaz rád: minden tiszta a tisztának.” Másik életet élni, másik életben járni.

Mát 9:10-11 Amikor aztán a házban asztalhoz telepedett (Jézus), sok vámszedő és bűnös jött oda (ezek voltak a problémás emberek), és asztalhoz telepedtek Jézussal és tanítványaival. Ezt látva a farizeusok így szóltak a tanítványokhoz: Miért eszik együtt a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel?

Jézus egy értelemben így válaszolt: Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta. Jézus azt mondta: „Én tiszta vagyok, Én bűntelen vagyok. Én itt élem az életem bűnös emberek között, de ez nem piszkolja be az életemet.” Az egyik hazugsága az Ellenségnek mifelénk: „Az életed tele van tisztátalan dolgokkal, és jól vigyázz. Jól vigyázz, légy óvatos!”

Sátán azt szeretné, ha a hívő úgy menne végig az életén, mint a lányok, amikor egeret látnak :-), sikítozva. Szeretné, ha így élnénk végig az életünket hívőkként. Azt mondanánk hívőkként: „Jaj, jaj, ezek itt mind bűnösök!! Te jó ég! Milyen hely ez?! Itt csomó kellemetlen ember van. Azt is ismerem, ez is tartozik nekem. Amaz a múltkor hazudott. A másikról hallottam, hogy pletykál.” Az Ellenség szeretné, hogy ha ki lennénk véve az életből, mert annyi tisztátalan dolog van benne.

Már az Ószövetségben is azt mondta Isten – 5Móz 7:6 – ti szent nép vagytok az Úrnak. Ott nem az egyéneknek mondta, hanem a népnek. Ez az Ószövetség volt. Zsolt 5:8-ban azt mondta: a te szent templomod. A templom szent hely. Isten kommunikálni akart valamit: „Az Én szentségem közöttetek van. Ti az Én népem vagytok. A templomom közöttetek van. A szentség ott lehet közöttetek, nem egy távoli elérhetetlen dolog, hanem ez megvan nektek.”

Az Újszövetségben ez nyilvánvalóbb és sokkal szélesebb:

1Kor 3:16-17 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.

Azt mondja: ti vagytok Isten temploma. Ha hívő vagy, akkor Isten temploma vagy, és ha Isten temploma vagy, akkor szent vagy. Akkor a szentség az életedben van, akkor a tisztaság az életedben van. Minden tiszta a tisztának. Az Ellenség nagyon szeretné azt hazudni: „Az életed tele van tisztátalan helyekkel, az életed tele van értéktelen helyekkel. Az életed tele van helyekkel, ahol csak pocsékolod az idődet.”

Könnyű elhinni a hazugságot: a munkahelyem nem szent, míg a gyülekezet szent. Nem hasonlítok, csak azt próbálom mondani, hogy ne engedjük, hogy az Ellenség megfosszon egy áldástól. Vannak, akik úgy hiszik, hogy a házasság nem szent, az egyedülállóság az. Van, aki úgy hiszi, hogy az igazán szellemi emberek misszióba mennek, aki itt marad, az mind testi. Azt próbálom mondani, hogy bárhol lehet a Szent Szellemben járni.

Azt próbálom mondani, hogy minden tiszta a tisztának. Bemehetsz a munkahelyedre és képviselheted Őt. Kimehetsz a mocskos utcákra és Őt képviselheted. Bemehetsz valami rossz helyre és Őt képviselheted, Ővele járhatsz, tiszta lehetsz és tisztaságot hozhatsz arra a helyre.

Isten másként határozza meg. Azt mondja nekünk: „A tisztának minden tiszta. Te az Enyém vagy, úgyhogy tiszta vagy, úgyhogy szent vagy.” Úgyhogy a te munkahelyed szent, a te munkahelyed tiszta és a házasságod tiszta. „Várj, Pásztor! Te nem ismered a főnökömet, a munkatársaimat, azt a fickót, aki az én helyemet akarja. Te nem ismered az én tizenéves gyerekemet. Pásztor, Te nem ismered az én feleségemet/férjemet.” Igaz. Én nem tudom, én nem ismerem, én nem vagyok ott, de azt tudom:

1Kor 7:14a a hitetlen férj meg van szentelve az ő felesége révén, és a hitetlen asszony meg van szentelve az ő férje révén,

„Mi? Hogyan?” Erről beszélünk, hogy minden tiszta a tisztának. Aki áldott, aki Istentől vett áldást, az áldás lehet másoknak. Nem ott van a probléma, nem a másik emberrel van a probléma, hanem nekem van szükségem, hogy vegyem azt az áldást. Nekem van szükségem, hogy járjak a Szellemben. Nekem van szükségem, hogy képviseljem az Urat. Erre van szükség, és jogom van rá. Szabadságom van rá. Minden tiszta a tisztának.

Igaz, nem ismerem a tizenévesedet, nem ismerem a főnöködet, nem ismerem a munkatársadat, nem ismerem a házastársadat, nem ismerem a szomszédodat, nem ismerem a fickót, aki leüvölti a fejed az úton, nem ismerem tényleg, de tudok valami fontosabbat: 1Ján 4:4 nagyobb az, Aki benned van, mint aki a világban van. Erről beszélünk, hogy minden tiszta a tisztának.

1Kor 6:11 Pedig ilyenek is voltak közöttetek, de megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Szelleme által.

Voltak dolgok az életünkben. Nem tudom, hogy micsoda – 1Kor 6:9-10 paráznaság, bálványimádás, házasságtörés, tolvajlás, részegeskedés, rablás… –, de a 11. vers azt mondja: de megszentelődtetek és megigazultatok. Azt mondja: „Hogyan mennétek vissza ahhoz? Ez már elmúlt. Nem térhetsz vissza ahhoz. Az nem része az életednek többé. Isten megtisztított téged.”

Nem csak úgy teszünk, mintha tiszták lennénk, hanem Ő mély munkát végzett el bennünk. Persze – 1Thess 5:22 – óvakodunk a gonosznak a látszatától is. Ezért van, hogy a lelkipásztoraink nincsenek nővel zárt helyen, aki nem a feleségük, édesanyjuk… Miért? Azért, mert óvakodunk a gonosznak a látszatától is. Nem lehet része az életünknek, nem akarunk ostobák lenni ezzel.

A másik oldalról itt a kérdés: Szentebb dolog lelket nyerni az utcán, mint a kocsmában? Mehetek-e egyáltalán a kocsmába lelket nyerni? Szerintem igen, ha nincs gondom az alkohollal. Ha gondom van, akkor inkább ne. Ha nincs gondom az alkohollal, akkor miért lenne probléma az. Mi a baj azzal? Ott talán nem lehet embereket megmenteni?

Azt próbálom mondani, hogy ne legyünk hiper-szellemiek, hogy nézzük, keressük és találjuk a hibát mindenben, és aztán sikítozva élünk: „Jaj, jaj, milyen szörnyű ez a világ!! Rettenetes! Olyan gonosz!” Hát, tudod, ez a világ. Mit vártál? Úgysem ez az életünk. Az életünk az Úr, és nem a világ. Nem úgy fogom élni az életem: “Jaj, de mocskos ez a világ!”; és mindössze egy nagy reakció az egész életem. „Elbujdokolok, és a végén már csak  egy valakivel beszélek, mert kizárólag őt találtm aki rendes.” Nem, nem ez az életünk.

Az Ellenség szeretné, ha így élnénk az életünket, ha tanulnánk kizárni embereket a problémáik alapján az életünkből. Szeretne visszatartani bennünket. Őszintén hiszem, hogy biztosan van köztünk is, akit Sátán visszatart egy hazugságon keresztül egy áldástól. Sátán visszatarthat téged attól, hogy megnyerj egy embert Krisztusnak. Mert elhittél egy hazugságot egy helyzetről, egy emberről, egy dologról.

Mi van, ha Isten tökéletes akarata az, hogy elvisz téged egy mocskos helyre? Lehet? Lehet. A történelemben sokszor megtörtént. A keresztények sokszor nagyon rossz helyzetben voltak. A keresztényeket sokszor megszégyenítették, üldözték, kínozták, megölték a hitükért. Nem csak a történelemben, ma is. Nem emlékszem a számra, de nemrég valamelyik nagy hírportálon volt egy hír arról, hogy hány keresztényt ölnek meg évente a hite miatt. Magyarországon írtak erről.

Mi van, ha Isten szándékosan nehéz helyzetbe tesz engem? Tudom, hogy nehéz, de itt a kérdésem: Lehetséges azt mondanunk, hinnünk és járnunk abban, hogy minden tiszta a tisztának? Lehetséges, hogy így éljem az életem? Nem az a kérdés, hogy milyen a helyzet, hanem az a kérdés, hogy Ki él énbennem. Nem az a kérdés, hogy hány ellenségem van, hanem az, hogy Isten velem van-e és munkálkodik-e bennem.

Én például nagyon utálom az allergiámat. Egyszer odajött hozzám néhány testvér az imaszolgálatból, és azt mondták nekem: “Pásztor, imádkoztunk az allergiádért, és Isten azt mondta egy idő után, hogy hagyjuk abba, mert ez egy tövis, ami az Ő szándéka a te életedben.” 🙁 Azt feleltem: kösssz! :-); de igazán tudtam már ezt. (Azért én még imádkozom ellene.) Úgy vagyok vele: Isten tudja. Ha meg akar gyógyítani, akkor meg fog gyógyítani. Van, aki azt mondja: „Nem! Mindenképp meg kell gyógyulnod belőle.” Bocsáss meg, de azt kell mondanom neked, ne éld „sikítozva” az életed. Isten „kicsit” nagyobb, mint a koncepcióink.

Baltimore-ba látogatott egy testvér, aki énekléssel dicséri az Urat. P. Schaller mesélt róla. Fiatal hívőként érezte, hogy Isten elhívta őt erre a szolgálatra, hogy énekeljen és dicsérje az Urat. Csakhogy beszédhibás. Nem beszél jól, komoly gondjai vannak ezzel. Gondolkodott, hogy hogyan van ez. Imádkozott érte, hogy ez a szolgálat hogyan fér meg a beszédhibájával. Valahogy az volt a meggyőződése, hogy Isten nem fogja elvenni a beszédhibáját, de arról is meg volt győződve, hogy el van hívva erre a szolgálatra. Azt mondta: rendben. És most? Tényleg dadog, még mindig dadog, ám amikor énekel, akkor nem. Isten megoldotta a dolgot, Isten nagyobb ennél.

Azt próbálom mondani nagyon egyszerűen, hogy ne higgyük el a hazugságot, hanem merjünk végigmenni. Merjünk bátrak lenni, merjünk hinni, merjünk imádkozni, merjünk lépni, merjünk beszélni, merjünk tenni. Ne éljünk sikítozva: ez tisztátalan! Hanem menjünk előre, bízzunk Istenben és számítsunk Rá. Mert Ő nagyobb életet tartogat nekünk, mint amit el mernénk képzelni. Mert mi lehetetlen Ővele? Ámen.

Kategória: Egyéb