P. Rick Knight: Szentháromság és egység
Képzelj el egy Isten nélküli világegyetemet! Persze, ez csak a képzeletünkben létezhet. Milyen lenne? Káosz. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen lenne valójában. Tudjuk, hogy van Isten, Aki megteremtette ezt a csodálatos világegyetemet és mindent, ami benne van. Annyi minden mutat erre, és bizonyítja ezt!
Azt is tudjuk, hogy Isten három Személy egyben. Szentháromságnak nevezzük, mert nem találtunk jobb szót erre. Igazán nem tudjuk ezt annyira jól meghatározni, de próbáljuk, megteszünk minden tőlünk telhetőt. Vannak azonban dolgok, amiket tudunk erről, és ez az, hogy hárman vannak: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem.
Csak képzelj el egy kört velem együtt, amiben Ők hárman benne vannak. Próbáljuk meg elképzelni, hogy mi van abban a körben. Persze nem tudjuk pontosan, de vannak dolgok, amiket tudunk. Az egyik az, hogy van ott alázat. Az alázat definícióját abban a körben találjuk meg igazából. Valójában az alázat forrása is abban a körben van. Aztán van szeretet abban a körben, és ez határozza meg a szeretetet, ez a forrása is a szeretetnek. Aztán van egység. Az egység, amit annyira szeretnénk, de mégis olyan nagy gondot okoz, hogy hogyan határozzuk meg. Minden egységnek a forrása abban a körben van. Ez Isten, és annyira csodálatos ez!
Mondhatjuk azt, hogy az alázat, a szeretet és az egység emiatt terjed szét az egész világegyetemben. Amikor az égre nézünk, akkor ezeken keresztül látunk. A csodálatos dolog azonban az, hogy ez számunkra van. Azoknak a dolgoknak, amiket annyira szeretnénk az életünkben – a szeretet, az alázat, az egység – mindezeknek a forrás a mi Istenünk. Ez munkálkodik a mi Istenünkben, és a mi Istenünk bemutatja ezt, és ki is tölti ránk.
Mi lenne, ha csak egy Isteni Személy lenne? Nem lenne háromság, hanem Ő csak egy lenne, milyen lenne az? Valószínűleg zsarnokság lenne. Nem lenne szüksége alázatra, hiszen csak egyedül, egy Személyben létezne. Egység? Kivel, mivel való egység? Szeretet? Nem mutatkozna meg ez a szeretet, hanem csak arról szólna: „Tedd, amit mondok! Én egyedül, Önmagam leszek a mércéje a te szeretetednek.” Nem így van azonban. Hanem az istenségben együttműködő egység van.
Javaslom, hogy olvasd el János evangéliuma 17. fejezetét, mert Jézus annyira jól beszél ott erről! Itt az Atyához beszél:
Ján 17:4-5 Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek. Atyám, most te dicsőíts meg engem…
Értünk imádkozik:
Ján 17:22 … egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk:
Ján 17:24 … szerettél engem már e világ teremtése előtt.
Az imája az volt: vond be őket is ebbe a szeretetbe! Nem tudjuk olyan jól meghatározni a Szentháromságot. Az egész örökkévalóságot azzal töltjük majd, hogy erről tanuljunk. Hála Istennek! Vannak viszont dolgok, amiket tudunk róla. Amiket említettem, ez néhány a fontosak közül. Ámen.
P. Kende
Egy héttel ezelőtt a Krónikák 2. könyvéből beszéltünk az ünneplésről (2014.09.28. de. P. Kende: A hívő mindenkor az Úrral ünnepel). Most is erre gondoltam, hogy ünnep összejönni, együtt énekelni, együtt dicsérni az Urat, imádkozni, elfogadni, figyelni, adni, közösségben lenni, bátorítani… Nagy ajándék, hogy együtt lehetünk.
Ezen a héten Ukrajnában voltunk, volt ott egy nagyszerű konferenciánk. A gyülekezetben szeretet és egység van közöttük. Persze van megtörtség is a háború miatt, és amiatt, amit látnak emberek életében. Volt ott egy férfi, akit azért fogtak el, és zártak börtönbe, mert protestáns. Úgy, mint te meg én. Nem ortodox, ami ott azt jelenti, hogy bizonyára „nyugat párti, USA párti”. Bebörtönözték, sokszor összeverték, és fenyegették az életét. A bizonysága az volt, hogy először valóban félt, aztán az Úr békességet adott neki.
Hálásak lehetünk a békéért, amink van, a szabadságért, amink van. Tényleg van miért hálásnak lenni! Például világítanak a lámpák. Van miért hálásnak lenni! Adjunk hálát az Úrnak. Az egyik örömünk az, hogy sokan vannak itt látogatóban. Arra gondoltam, hogy ünnepelnünk kéne, hallani tőlük. Fiesta!
P. Virgil: A jövő az evangéliumé!
A brassói gyülekezet üdvözöl benneteket! Nagyon röviden szeretnék egy gondolatot megosztani. Az első dolog, amire gondoltam: a ti életeteknek hatalmas értéke van Istennel. Bizonyságok vagyunk Krisztus Teste előtt. Szükségünk van arra, hogy bátorodva legyünk. Hogy lehetünk bátorodva? Isten Igéjén keresztül. Az életünk is ad egy bizonyságot, amikor Isten előtt éljük. Engem bátorít a Bibliában az egyik embernek az élete, Jósáfátról van szó.
2Krón 17-ben Jósáfát sikeréről beszél. 2Krón 17:10-11-ben a többi nép félelméről van szó. Annyira, hogy még a filiszteusok is hoztak ajándékokat Jósáfátnak. Az ellenségek hoztak Jósáfátnak, Júda királyának ajándékokat. Mert olyan ember volt, aki Isten előtt élt.
2Krón 20:12-ben Jósáfát, Júda királya Isten elé megy. Mert három nemzet támadt ellene. El akarták pusztítani a gyerekeket, a feleségeket. A 12. versben három dolog van, amit a mi életünkben is tudunk alkalmazni.
2Krón 20:12 Ó, Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincs bennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk.
Három dolog van itt. „Nincs erőnk.” Az életünkben nagyon sok lehetetlen helyzet van. Nagyon sok dolgot akarunk tenni, de nem tudjuk megtenni. Az ellenség ott van, el akar pusztítani. Jósáfátnak viszont jó hozzáállása volt. A második dolog az, hogy nem tudunk semmit tenni. Hányszor akarjuk tudni, hogy mi Isten akarata az életünkre? Egy háborúban az információ nagyon fontos. Ilyen helyzetekben nagyon fontos ismerni Isten Igéjét, az Ő akaratát. Nem tudunk mit tenni az életünkben.
Harmadik dolog, ami nagyon fontos, hogy Jósáfát azt mondta: a mi szemeink Rád néznek. A hústestünk erőt akar, és meg akarjuk tudni, hogy mit tehetünk. Viszont ha az első két dolog felett uralkodunk, akkor nem tudunk Istenre nézni. Lehet a mi életünk erőtlen, és nem tudunk mit tenni.
Ebben a mai világban egy dolog nagyon fontos, hogy Krisztuson keresztül van egy üzenetünk, van erőnk Krisztuson keresztül, és Európa és a világ jövője vagyunk az evangélium által. Nagyon fontos dolog, hogy a mi szemeink állandóan az Úrra nézzenek. Ámen.
P. Kornél: Idő az Úrral
Nagyon készülünk a SepsiCon-ra. Úgy döntöttem tavasszal, hogy nem lesz. Úgy gondoltam, hogy vége ott a szolgálatnak, és „nem leporolom a cipőmet, hanem veszek egy újat”. Istennek más terve van. Úgyhogy lesz SepsiCon, és úgy néz ki, hogy nem is akármilyen lesz, hanem nagyon is különleges.
Rövid gondolat. Fiesta!
Kol 1-ben Pál tesz egy nagy állítást. Tudod, milyen volt Pál! Mi ilyet nem tudnánk mondani. Ez az igeversünk Sepsin: Mi Krisztust ismertetjük meg mindenkivel.
Kol 1:28 (Egyszerű fordítás) Mi Krisztust ismertetjük meg mindenkivel. Mindenféle bölcsességgel tanítunk, bíztatunk és figyelmeztetünk minden embert, hogy amikorra majd Isten színe elé kerül, addigra már elérje Krisztusban a teljességet.
Ezt nagyon sokszor el kellett olvasnom, hogy tudjam, miért élek. Mert annyiféleképpen értelmezzük az életet, nem? Annyi ötlet van az életre! Az élet idő. Be vagyunk rakva az idő és a tér korlátai közé. Mi keresztények nagyon különlegesek vagyunk.
Erre gondoltam, hogy amikor Isten teremtett, akkor csak szólt. Elhiszed? Nekem tíz év kellett ahhoz, hogy kiverjem az agyamból az evolúcióelméletet. Az oktatási rendszer nagyon profi munkát végzett. Ezt el kell hinni, Zsid 11:3,6 – hinnünk kell Istenben, hogy Ő tényleg létezik. Ennyi volt, ez egy pillanat. Aztán 1Móz 3-ban Ádám és Éva úgy döntött, hogy hátat fordít Istennek. Ez is egy pillanat volt. Ez is csak egy döntés volt.
Gondolkoztam az időn, az életen. Elég nehéz eset vagyok, Isten viszont annyi energiát fektet belém! Mennyi időt fektet belém! Érdekes, hogy Isten időt tölt velünk. Ő képes lenne egy pillanat alatt, de Ő úgy döntött, hogy időt tölt. Ez különleges lelepleződése annak, hogy Ő mennyire szeret bennünket. Mennyi energiát és időt fektet belénk! Ma is.
Még van időnk, hogy elérjük a teljességet. Nekünk kell választ adni erre. Ezért jövünk, ezért olvasunk Bibliát, hogy helyreálljon a kapcsolatunk. Mert megtértem, megtérek és megtérünk. Nem az van, hogy aki megtér, az rögtön eltűnik a Földről. Egyetértek Pállal, hogy nem vagyok kész.
Van valami, ami valóban elképesztő: Isten kapcsolata az emberrel. Ezt mi megéljük. Átértékeljük az időt és az életet, és azt mondjuk: „Tyű! Van még időnk! Nem vagyok kész. Én az akarok lenni, akinek Isten a kezdetben eldöntötte, hogy legyek.” E mögött nincs nyomás, nem a törvény, hanem csak a szeretet.
Ha valakinek van oka örülni, akkor azok mi vagyunk. Erre van szüksége a világnak!
P. Musztafa: Az első szeretet
Van egy orosz mondás – tetszenek ezek a mondások –, hogy a félelemnek nagy szemei vannak. Gyerekkoromban nagyon-nagyon sokszor hallottam, de igazán csak most kezdem megérteni. Mielőtt Ukrajnába mentünk volna, sok „nagy szem” volt. Az emberek jöttek és mondták: „Háború. Orosz? Meg ne szólalj ott oroszul!…” Ez így történik a szívünkben.
Lehet, hogy ott a félelem hatalmas szemei vannak, de Isten munkája volt az, hogy odamentünk. Elmentünk, és szolgáltunk ott az emberek felé. Eszembe jutott ez a kérdés: Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Ott a gyülekezetünk, és biztos vagyok benne, hogy sok jóember van abban az országban.
Aztán arra gondoltam, hogy ez a bizonyság miatt van. A gyülekezet azért megy keresztül nehézségeken, hogy bizonysága legyen. Igen, van bukott természet, tudjuk ezt, ezért történnek gonosz dolgok. Aztán gondolkodtam a megszentelődésről is: megszentelődés az Úrban. Aztán a hitünk próbájára gondoltam. Nem fontos ez? Igen, az!
Mi a bizonyságunk? Mikor kapjuk ezeket a bizonyságokat az életünkben? A könyvek olvasása miatt történik? Vagy amiatt, hogy hallunk történeteket? Vagy csak azért, mert hitbeli lépést teszünk? Én azt gondolom, hogy az utolsóról van szó: a hitbeli lépések miatt.
Mit láttam ott? Jöttek hozzám fiatalok, beszéltünk az életükről. Volt egy fiatalember, a szíve annyira tűzben égett! Annyira bátorított engem személy szerint, ahogy láttam őt! Első szeretet – erre gondoltam, amint hallgattam a bizonyságaikat, láttam az életüket.
Egy fiatalember olyan helyekre utazik, ahol most háború van. A gyülekezetünkből való. Fiatal! Azért megy oda, mert szeretné bátorítani ott az embereket. Mondhatnád: „Hát ez őrültség! Ukrajna hatalmas.” Ahol mi voltunk Lvivben, az az ország nyugati része. Ott nincsen háború, semmi ilyesmi nem történik. Ukrajna keleti része más, az az ország másik fele, és hatalmas.
Nyugaton ücsöröghetsz, olvasod a híreket, beszélgetsz a politikáról… megvan a magad kényelmes élete. Ez az ember azonban elutazik az ország túlsó végébe, és telve van örömmel. Csak néztem őt: Meg van őrülve! Valamennyien így vagyunk. Teljesen magunkon kívül vagyunk, mert Krisztus elméjével gondolkodunk. Ez normális dolog a keresztény számára, hogy az első szeretet motivál.
1Ján 4:19 Mi azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket.
Megmutatta nekünk, hogyan szeressünk. Megtanított arra, hogy mit jelent a szeretet.
Aztán Jel 2:4 jutott eszembe, ahogy az Úr jár a gyülekezetek között. Annyira fontos Számára az első szeretet, mert az izgatottságot hoz. Nem vagy akkor megszokott, amikor az első szeretet a szívedben van, és képes vagy őrültségeket is megtenni az Úrért. Istennek sok ezer angyalt kell az utadba küldenie, hogy megvédelmezzenek.
P. Kende beszélt az amerikaiakról, amíg ott voltunk. Azt mondta, hogy van valami, amit szeret velük kapcsolatban. Ez az, hogy ők lehetetlennek látszó dolgokat is meg tudnak tenni. Csak figyelte P. Christ, ahogy ott volt évekig, látta az ő hűségét, ő alapította az ottani gyülekezetet. Aztán azóta is jár oda hűségesen, nem számít, mi van. Beszél ukránul, oroszul, eszi az ételeiket, vannak ott barátai, az emberek szeretik őt. A helyi pásztoroknak az a bizonysága: Nem tudom, hol lennék, ha P. Chris nem fektetett volna az életembe.
Ezek az amerikaiak őrült dolgokat tudnak csinálni! Ez volt P. Kende bizonysága, amit ő megfigyelt. Azt gondolom, hogy az első szeretetben valamennyien – nem számít, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk, melyik országból valók vagyunk – meg tudjuk ezt tenni.
Halljuk, hogy van egy háború, és ez a hang nagyon erős lehet, de aztán halljuk az Urat, és az Ő hangja erősebb, és az Ő hangja fontosabb. Azt mondom: Uram, hol akarsz látni engem? Nem nézem meg az időbeosztásomat, nem próbálom valahova belezsúfolni az Urat, hanem az Úr időbeosztásában vagyok, és akkor csodálatos dolgokat látok megtörténni.