Bartha Atti
Zsolt 34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
A Jelenések könyvében Jézus nagyon érdekesen mutatkozik be a gyülekezeteknek. Jel 2 és 3-ban hét gyülekezethez beszél. Az első gyülekezet az efézusi, akik mindent jól csinálnak, buzgóak, de a buzgóságukban elfeledték Isten szeretetét. Isten nekik így mutatkozik be:
Jel 2:1 Ezeket mondja az, aki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között
Ő tartja a kezében a csillagot, a gyülekezet vezető pásztorát, és Ő az, Aki a gyülekezetben gondot visel a munkáról. Azt mondja: „Nyugodj meg az Én szeretetemben. Biztonságban vagy, az Én kezemben vagy. A munka, amit neked kell elvégezni, azt Én végzem, Én járok közötted.”
A Smirnabeli egy üldöztetett gyülekezet, őket bátorítja.
Jel 2:8b Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott vala és él:
„Lehet, némelyiketeket börtönbe visznek, lehet, meg is ölnek, de Én vagyok az első és az Utolsó. Én előbb voltam mindennél, és ha gúnyolnak téged, Én tovább élek, mint a gúnyolóid. Ha esetleg megölnek téged, tudd azt, hogy Én legyőztem a halált. Mindent odaadhatsz Értem, mert Én előbb voltam mindennél, és tovább leszek mindennél.”
A következő, a Pergámumbeli gyülekezetnek, ahol tévtanítást tartottak, így mutatkozik be Isten: „Nálam van a kétélű éles kard. Isten Igéje az, Ami képes elválasztani az isteni dolgot az istentelentől. Amire neked szükséged van, az az Én Igém.”
A következő a Thiatirabeli gyülekezet, ahol hagytak valakit tanítani Isten nevében, aki nem Isten nevében beszélt.
Jel 2:18b Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az ízzó fényű érchez
Azt mondja, hogy a szemei olyanok, mint a tűzláng, „mindent látok, nem tudsz Előlem elbújni”. Mint 1Kor 3-ban: a cselekedeteinket Isten majd tűzben próbálja meg, és ami Tőle van, az megmarad. Zsid 4:13 nem tudsz elrejtőzni Isten elől.
Az ércláb a tekintélyről és a hatalomról beszél. „Én vagyok az urak Ura.”
A lényeg az, hogy Jézus úgy mutatkozik be az összes gyülekezetnek, amire nekik szükségük van. 1Pét 4:10 Isten a sokszínű kegyelem Istene. 1Pét 5:10 Ő a minden kegyeleme Istene. Isten személyes, ez két dolgot jelent. Azt, hogy személyesen ismer téged teljesen pontosan. Tudja, hogy mire van szükséged. A másik, hogy tudja, Ő kicsoda kell legyen a helyzetben a számodra.
A sokszínű – mint a szivárványban a több millió szín – kegyelem azt jelenti az életünk helyzetében – mindenki más helyzetben van ma, ez garantált –, azt mondja Isten: „A te helyzetedre a kegyelmemnek van egy oldala, ami pont erre a helyzetre illik, és Én így szeretnék bemutatkozni neked, ami pont erre a helyzetre illik.”
Sokszor, amikor várunk egy áttörésre az életünkben – anyagi áttörés, gyógyulás, kapcsolatok –, akkor az történhet meg, hogy várjuk Istent, de nem azt az oldalát keressük, ahogy Ő éppen be akar mutatkozni.
Van egy gyerekjáték, plasztik gömb, amin különböző alakú lyukak vannak és azokba az olyan alakú testeket kell beleilleszteni. A kisgyerek, aki beleteszi a háromszöget a háromszög alakú lyukba, megpróbálja a kockát is beletenni, és nem sikerül.
Lehet, hogy Isten segített az életed egy területén, és ugyanazt az Isten keresed. Lehet, gyógyulást vársz, de Ő azt akarja, hogy fogadd el a kegyelmet. Lehet, azt akarod, hogy változtassa meg a helyzetedet, de Ő türelmet szeretne tanítani. Lehet, meg akarsz változtatni valakit, de Ő azt mondja, hogy legyél szelíd.
Add föl az elképzelésedet, és engedd meg Jézusnak, hogy bemutassa Magát, Aki a helyzetre illik.
P. Kende
Isten vezette a zsidókat a pusztában. Neh 9:19 olyan helyen vezette őket, ahol nem volt út. Igazán erről szól az életünk Istennel. Olyan úton járunk, ahol azelőtt nem jártunk. Olyan úton járunk, ahol természetileg nem lenne út.
Zsid 9:2-7 Mert sátor építtetett, az első, amelyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének, Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái, Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, amikről most nem szükséges külön szólani. Ezek pedig eképpen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére, A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz.
Ez a Szent Sátor rövid leírása. Azt mondja, hogy volt egy rész, ahova bemehettek az emberek, aztán volt egy második rész, ahová csak a papok mehettek be. Volt egy harmadik szekció, ahova senki nem mehetett be soha, kivéve a főpapot évente egyszer, hetedik hó tizedikén. Az a nap az Engesztelés napja. Aznap bemehetett ő egyedül.
Miért olyan érdekes ez? Jón 4:11 százhúszezer ember van abban a városban, aki nem tudja megkülönböztetni a jobb kezét a baltól. Ez azért olyan érdekes, mert a világunk tele van ezzel, hogy össze van mosva a közönséges és a különleges. A szent és a mindennapi, a bűnös és a tiszta, a mocskos és a jó össze van mosva a világunkban. Dugig van ezzel a világunk.
Sok ember a legegyszerűbb dolgokat nem tudja megkülönböztetni. Nem tudja azt mondani, hogy ez helyes, ez helytelen, erre érdemes, arra nem érdemes menni. Az embert, aki nem tudja megkülönböztetni a jót a gonosztól, azt könnyen lehet uralni. Aki nem tudja mi a különbség a szent és az igaz, a hamis és a közönséges között, azt könnyű megfélemlíteni, könnyű sakkban tartani, könnyű megvezetni, becsapni. Szerintem ezért is mondja:
Ézs 5:20 Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Ezzel tele van a világunk. Össze vannak mosva dolgok. Egy példa. Mát 12:31 Jézus azt mondja, hogy aki a Szent Szellemet káromolja, annak nem bocsáttatik meg. Miről szól ez? Arról, hogy Jézus ott járt közöttük, tanított, prédikált, csodákat tett, áldás volt Vele lenni. Voltak, akik Rá néztek és azt mondták: „Ez kétségtelenül a Messiás. Hogy tehetné ezeket, ha nem Istentől lenne?”
Voltak azonban az ellenségei, akik Rá néztek és – mivel irigykedtek Rá, mivel féltek Tőle, mivel más terveik voltak, mivel mást képzeltek el – azt mondták: ez Sátán erejével van, ez Belzebubtól, az ördögtől van, gonosz forrásból van az egész, minden gyógyítás, minden tanítás, minden, amit csinál, a gonosztól van. Elutasították Jézust. Ez erről szól, hogy Jézus azt mondta: ha valaki a Szent Szellemnek erre a munkájára azt mondja, hogy nem Istentől való, annak az embernek nincs más út.
Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, és egyedül Rajtam keresztül lehet menni, nincs más út az Atyához. Ha ezt megveted, ha ezt káromolod, ha ezt Sátánnak tulajdonítod, akkor hogyan juthatnál a mennybe?” Ez az, amiért annyira fontos tudni megkülönböztetni a Szentet és a közönségest, az áldottat és az átkozottat.
Ez a hiba, ez a félreértés – hogy nem különböztetem meg a tisztát és a mocskost, nem különböztetem meg a közönségest a szenttől – ez nagy veszély az ember életében, és nagyon furcsa gondolkodásmódot hoz.
Sok vallás van, ahol az imádó, az ember nincs elválasztva az istenétől, a fától, amit imád, vagy a kőtől. Nincs elválasztva, nincs különbség egészen odáig akár, hogy vannak vallások, amelyek azt mondják: „Mindenkiben van egy isteni rész. Isten úgy alkotta a világegyetemet, hogy szétosztotta magát, egyenletesen elterítette magát. Ezek mind isteni részek, csak nem az egész.” Ez nagyon ostoba, furcsa gondolkodást eredményez.
Nem egészséges az ember szívében így gondolkodni, összekeverni a jót és a rosszat, a világost és a sötétet, az édest és a keserűt; összekeverni ezt a kettőt. Így nem lehet gondolkodni, de mégis vallások tanítják ezt. Azt mondja nincs jó dolog, nincs rossz dolog az életedben, csak a sors keze van; nincs jó vagy rossz, minden ugyanolyan.
Annyira nagyszerű, hogy a mi Istenünk nem így írta le a világegyetemet, nem így mutatta meg Magát nekünk, hanem épp ellenkezőleg. Isten húzott egy vonalat és azt mondja: van, ami szent, és van, ami közönséges. A közönséges nem jöhet be a Szentnek a jelenlétébe, a kettő nem kerülhet egymáshoz közel. Mint Uzza 2Sám 6:6-ban, amikor megérintette a frigyládát, és azonnal meghalt. Miért? Volt ebben egy fontos üzenet. Közönséges nem érintheti a szentet, nem kerülhet közel hozzá, de Isten azt mondja: adok mégis egy utat Magamhoz. Ez az Ószövetségben a Szent Hajlék.
Zsid 9-ben látjuk, hogy be lehetett menni, be lehetett jutni Isten jelenlétébe. A főpap képviselte az egész népet. Amikor bement, akkor a ruháján ott voltak a kövek. Izrael minden törzsének volt egy köve: tizenkét kő (a vállán is), és a nevek fölírva ezekre. Vitte magával az egész népet jelképesen. Ez azért volt így, mert Zsid 10:1 a törvényben, az Ószövetségben az eljövendő jóknak az árnyéka volt meg, nem az igazi.
Mint egy árnyék, lehetett látni a formát; lehetett érteni, hogy miről szól, de nem olyan volt, mint az igazi, mint a valóság, mint a tapintható 3D-s valós dolog. Megvolt ennek az árnyéka, és a főpap nagyon ritkán, egy évben csak egyszer mehetett be. Nem mehetett be egyébként. Akkor is csak nagy előkészületek után. Miért? Azért, mert van egy különbségtétel, egy fontos választóvonal. Olvasunk erről az Írásban.
Az embereknek ezért nem tetszik a Biblia, mert ahogy Ézsaiás idejében, több ezer évvel ezelőtt az emberek szerették volna a gonoszt jónak mondani, és aztán emiatt a jót is gonosznak, ugyanígy ma is, majd három ezer évvel később. Az ember szíve nem változott.
Szeretjük azt mondani: ha a prostituált fizet adót, akkor tulajdonképpen rendben van; legalábbis az állam ezt mondja. Sok állam azt mondja: ha fizetsz a drog után, a drog rendben van végül is. Miről szól ez? A gonoszt jónak mondani. „Az abortusz rendben van. Miért? Ment nem akarom ezt a gyereket, úgyhogy az abortusz rendben van. Az nem gyilkosság.” Persze. A törvényt, ami leírja, hogy az abortusz rendben van, azt úgy hívják: a magzati élet védelméről szóló törvény. 🙁
Ha a rosszat, a gonoszt jónak mondom, akkor a másik oldalról azt, ami jó, ami megmondja nekem, hogy van különbség a sötétség és a világosság között, akkor a jót gonosznak kell hívnom. Muszáj. Különben nem hívhatnám a gonoszt jónak. Van ez a fura elképzelés, hogy az ember fejlődik, jobb lesz, változik. Az ember szíve ugyanilyen volt kétezer-hatszáz évvel ezelőtt is, nem volt különbség akkor sem.
Isten, amikor megtérünk, amikor újjászületünk, akkor elkezd tanítani bennünket, hogy van különbség közönséges és a szent között. Tanulunk sok mindent.
Beszélgettem valakivel a reggeli istentisztelet után. Azt mondta nekem, hogy ő nem túl érzelmes, de mostanság ez elkezdődött az életében, hogy ha éneklünk, csak sír, vagy imádkozunk és könnyei vannak. Azt mondta: nem értem, mi történik velem. A férfiaknak ez fura dolog, de megtörténik.
Isten tanít minket megtörtségre. Isten tanít minket tiszteletre. Isten tanít minket szeretetre. Isten tanít minket, és az erről szól, hogy Isten húz egy vonalat, és azt mondja, hogy ez nem fér bele, ez közönséges, ez bűnös. Sokszor ez nem tetszik, főleg amikor ütközik az életstílusommal. Ma reggel erről beszéltünk, hogy sokan mondták Jézusnak: kemény beszédek ezek, ki hallgathatja ezt?
Ne mondjuk azt az érzelmeink alapján: ez elfogadhatatlan. Olyan könnyű a gonoszt jónak, és a jót gonosznak mondani. Annyira könnyű megvetni Isten munkáját. Nem ilyen értelemben, ahogy beszéltünk róla Mát 12-ből, nem olyan értelemben, hogy káromolni a Szent Szellemet, hanem olyan értelemben, hogy ránézek a testvéremre, látom a gyengeségét, és aztán megvetem őt a gyengesége miatt. Tudod, mit csinálok egyben? Megvetem Isten munkáját, megvetem Isten gyermekét, megvetem azt, amit Isten munkál az életében. Isten ments!
Mert Isten azt mondta: ő az Enyém, ő szent, ő drága Nekem, ő fontos a Számomra, Én megmentettem, Én elhívtam, Én célt adtam neki, Én megszenteltem őt, úgyhogy ne mondd azt közönségesnek, amit Én szentnek mondok. Ismerd fel! Tanuld felismerni azt, ami szent, azt, ami drága. Ne ítélj külső alapján. Ne ítélj valami nevetséges, felszínes módon. Mert Isten azt mondja: a vonal mélyebb, mint hinnéd. Ez kemény.
Róma 6:23 a bűn zsoldja a halál, ami azt jelenti, hogy ez a vonal nagyon kemény. Isten azt mondja: a bűn végtelenül komoly, a bűnnel nem lehet játszani. A bűn nem egy vicc. A bűn nem móka. A bűnnel nem szórakozunk. Tartasz-e otthon királykobrát a vicc kedvéért? Ez az egyik legveszélyesebb kígyó a világon. Nem tesszük ezt, de játszunk-e a bűnünkkel és a szívünkben a büszkeségünkkel?
Megengedem-e magamnak, hogy fennhordjam az orrom? Megengedem-e magamnak, hogy lenézzem a testvérem, hogy megvessem Isten munkáját a gyülekezetben egy testvérben, a szolgálatban, a misszióban, mert látom a gyengeséget, a hibát, a problémát? Isten ments! Mert Isten húzott egy vonalat, és azt mondta: „Figyelj! Te most a drága, az értékes, a szent, a világos oldalon vagy. Te ezen az oldalon vagy.” Miért?
A főpap egy évben egyszer ment be, és ez jelkép volt.
Zsid 10:10 Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
Egyszer! Miért ment be évente csak egyszer a főpap? Azért, mert az erre volt egy jelkép, hogy Jézus Krisztus egyszer fog megáldoztatni, a Messiás egyetlen áldozattal fog megtisztítani mindannyinkat. Így is történt. Zsid 10:14 Jézus Krisztus egyetlen áldozatával megoldotta a dolgot. Aztán Zsid 6:19 a reménységről beszél (amiről ma reggel szintén volt szó):
Zsid 6:19-20 Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
Isten húzott egy vonalat, meghatározta, hogy mi a szent és mi a közönséges. Azt mondta, hogy a Szent Hajlék, a templom az szent hely. Ezen az oldalon a szent hely van, ide csak a papok mehetnek be. Aztán ott a Szentek Szentje, ahova senki nem mehet be alapjában véve. Senki, de van egy kivétel egy évben egyszer. Aztán Jézus értünk, minket hordozva bement a szent helyre, aztán a Szentek Szentjébe, Isten tulajdon jelenlétébe.
Aztán azt olvassuk, hogy ott az Ő helye. Ő ott ül az Istennek jobbján. Ez különleges, mert a Szent Hajlékban nem volt szék, nem volt pihenőhely egy sem. Oda szolgálni mentek be. Elvégezték a dolgukat, de ott Isten lakik, és nem ők laktak ott. Krisztus azonban Isten, Ő oda tartozik. Ezért Ő ott leült, az az Ő helye. Ezért a mi helyünk is. Ezért Zsid 4 a nyugalom helyéről beszél. A hitbeli nyugalomról.
Erről van itt szó, hogy Jézus bement értünk. Azon a vonalon túllépett értünk, és bevitt minket. Ő olyan, mint egy horgony odabenn. Mintha lenne egy lánc, ami bevezet minket oda. Van egy utunk egyenesen be, és mehetünk Isten jelenlétébe.
Azért mondom ezt, mert mi vagyunk azok az emberek, akik a legkomolyabban a tudatában vagyunk a bűn súlyosságának. Tudatában vagyunk több okból, és felismerjük, hogy megszakad a közösségünk Istennel. Felismerjük sokszor, hogy a Szent Szellem megszomorodik bennünk. Felismerjük, hogy a bűn, amit elkövetünk, az Krisztus súlyának a része volt a kereszten.
Úgyhogy felismerjük a bűn komolyságát, de ugyanakkor az életünk nem a bűnről szól. Ez egy értelemben ellentmondás lenne. Az ember úgy hiszi, ha elmossuk a különbséget a szent és a közönséges között, ha a tisztára azt mondjuk, hogy mocskos, és a mocskosra azt mondjuk, hogy az is lehet tiszta, akkor az élet könnyű lesz. Az ember azt hinné: akkor élhetek lazán.
Ezért sok pszichológus azt mondja: „Nincs bűn, nincs gonosz. Nincs semmi rossz, ne érezd rosszul magad. Nem létezik a bűn, csak sajnos keresztényként (vagy zsidóként) nőttél fel és azért tanultad ezt. Felejtsd el! Ha összemossuk, akkor biztos megszabadulunk a bűntudattól.” Érdekes módon, ez nem válasz, mert létezik az, amit úgy hívunk: meghatározatlan bűntudat. Létezik olyan, hogy felébredek reggel, és csak úgy bűntudatom van, és még nem is csináltam semmit, csak úgy általánosságban valami nyom. Az összemosás nem oldja meg.
A megoldás ellentmondásosnak tűnik, de ott van, hogy Isten húzott egy nagyon komoly vonalat, és aztán azt mondja: „Én érted keresztülmentem ezen. Én átjöttem ezen tehozzád. Bejöttem a közönségesbe Én, Isten, aztán felnyaláboltalak, felvettelek, és aztán bevittelek a szentbe. Most bejöhetsz, most szabad vagy.” Ez annyira fontos! Ezért ragadjuk meg ezt a dolgot. Zsid 6:19 idemenekültünk megragadni ezt a reménységet.
Az Ószövetségben az emberek sokszor, amikor a védelem helyét keresték, akkor odarohantak az oltárhoz, megragadták az oltár szarvát, mert tudták, hogy ez a könyörület, a megbocsájtás helye. Ez ellentmondásosnak tűnő dolog. Mert azt gondolnám, hogy az a hely az, amitől leginkább félnem kellene, nem? „Ha van éles határvonal, akkor attól kéne leginkább tartanom.” Nem! Mert az az áldozat és a megbocsájtás helye. Ez az, ami annyira fontos a hívő életében, hogy ne éljünk bűn-központú életet.
Gal 5:1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
Ne legyen bűn-központú a gondolkodásod! Ne azon gondolkodj: „Mit tehetnék, hogy bejussak oda? Mit kéne alkotnom? Hogyan tudnék megfelelni?” Hanem merd azt mondani: Jézus Krisztus, az én Uram megfizetett értem.
Ezért nem szeretjük a törvénykezés üzenetét. Vannak, akik tanítják ezt, és nagyon kemény üzeneteket beszélnek, nagyon keményen. A bűn a hangsúly, és az a lényeg. Mi nem szeretjük ezt, mert mi tudjuk, hogy ez megkötözöttség. Nem ez a lényeg. Ha mindig a bűnre nézek, az hova vinne engem? A bűnbe, hova máshova? Mert ha azt nézem, akkor naná, hogy oda fogok menni, de:
Róm 8:2-3 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
Erről beszélünk, hogy szabadságunk van. Szabadságunk van bemenni, szabadságunk van túllépni, szabadságunk van bátornak lenni, szabadságunk van hinni, és merni közel húzódni Istenhez. Ne éljünk olyan életet, ami a vonalnak ezen az oldalán zajlik. Ha hívő vagy, akkor tanulj erről, hogy
– mit jelent a kegyelem,
– mit jelent az áldozat,
– mit jelent az engesztelés,
– mit jelent a szabadság, amiről Pál beszélt Gal 5-ben és Róm 8-ban.
Mit jelent ez? Éljünk szabadon, mert ez a mi szabadságunk, és felszabadulunk a bűntudat súlya alól. Miért? Mert mi fedetlen arccal nézzük az Urat, 2Kor 3:18. Egy értelemben úgy érzem magam, hogy a vonalnak a rossz oldalán állok, de ugyanakkor az Úrra nézek. Nézhetek Rá, láthatom az Ő dicsőségét, és közösségben lehetek Ővele. Hitben emlékeztetem magam erre: az Úr értem ment be oda, és bevitt engem oda. Az az én helyem, és bemehetek oda, és nyugodhatok.