Szellemi közösséget tanulunk & Megmaradni abban, amit a Bibliából tanultál

2013 július 7. vasárnap  10:30

P. Musztafa Zoltán

Gondolkodtál-e már arról, hogy a bűn erősebb, mint az ember? Ígérted-e már, hogy soha többet nem fogsz bűnt elkövetni? „Istenem, holnaptól kezdve soha nem fogok vétkezni.” – ismerősen hangzik ez? 🙂 Igen, valamennyien csináltunk ilyet.

Van egy másik dolog. Ez pedig az, hogy Sátán erősebb az embernél. Ő okosabb valamennyinknél. Ez is érdekes dolog, de arra gondoltam, hogy amikor ő okosabb az embernél, akkor ez hogyan mutatkozik meg? Szellemi akadályokról gondolkodtam. Nagyon profi abban, hogy akadályokat gördítsen a szellemi járásunk elé Istennel.

Úgyhogy, ha a bűn erősebb az embernél, és Sátán is erősebb az embernél, akkor mi segíthet rajtunk? A szellemi közösségről gondolkodtam. Nem gondolod, hogy ez Isten válasza a küzdelmeinkre? Szellemi közösség:

Apcs 2:42  És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

Azt mondja, hogy foglalatosak voltak, állhatatosan kitartottak ebben, és látjuk ezt a szót: közösségben. A görögben a szó itt a koinónia, ami szellemi közösségről szól. Most nem valamilyen mű közösségről beszélek: „ezt és ezt kell tennünk, mert le van írva, ez a szabály”; és nem is valamilyen formális vagy hivatalos közösségről van itt szó, hanem szellemi közösségről.

Mély a mélyet hívja. Szellemi közösség. Nincsenek ott álarcok, hanem szemtől szemben vagyunk, egymás jelenlétében Istennel. Isten ott van az én jelenlétemben, és én is ott vagyok az Ő jelenlétében, ezt jelenti a szellemi közösség szemtől szemben.

Hatalmas világosság van a szentek közösségében. Gondoljunk bele, hogy minél többet vagyunk közösségben Isten népével, annál kevesebb támogatást kap a bűn az életünkben. Minél több idő a közösségben – ez azt jelenti, hogy egyfolytában itt kell lennem a gyülekezetben?

Kérlek, ne érts félre, nem az ellen beszélek, hogy itt legyél a gyülekezetben, de úgy tűnik, hogy lehetetlenség mindig itt lenni a gyülekezetben. Bár élvezzük azokat az alkalmakat is, amikor konferencián egész nap együtt vagyunk. Tehát én nem hiszem azt, hogy mindig itt kell lennünk a gyülekezetben, de azt hiszem, hogy mindig kell, hogy legyen szellemi közösségünk. Mert van egy csodálatos Krisztus Teste, ami rendelkezésünkre áll; van egy családunk.

Nem csak ez, hanem az is, hogy folyamatosan közösségben vagyunk az Igével, imában, ahogy Isten imádjuk. Az imádat nagyon fontos része az életünknek, és az nem csak a dalszolgálat vezetőjének szól, hanem az egész gyülekezetnek. 🙂 Ezt fogjuk csinálni az egész örökkévalóságban. Ez az egyik formája a közösségnek. Itt tanuljuk, hogy hogyan is tegyük ezt. Bizonyos értelemben képezzük magunkat abban, hogy közösségben legyünk Istennel ilyen módon, és minden lehetséges módon.

Tehát koinóniában, szellemi közösségben voltak. Aztán van ott egy másik szó is: foglalatosak voltak, megmaradtak, ahol a görög szó: proszkartereó. Ami azt jelenti, hogy kitartóan, állhatatosan, folyamatosan tesz valamit. Keresték, ezt csinálták, nem csak passzívan várták, hogy ez a közösség bekopogtat az ajtajukon, eljön hozzájuk. Hanem aktív vagyok, keresem ezt, kutatom, és vágyom erre. Mert tudom, hogy ebből jön a szellemi egészségem. Ez a szellemi védelme a szívemnek.

Gondoskodj a szívedről, vigyázz rá, mert az a forrás. Az a központja az életünknek, és a szellemi közösség a védelmünk. Nap mint nap a gyülekezet támadás alatt áll. Úgy értem, a hívők folyamatosan támadás alatt állnak. Meglepő ez? Nem hiszem. Ez egy tény.

Olvastam egy történetet egy pásztorról, aki repülőn utazott. Ahogy ott ült, látott egy embert talán két ülésre tőle, és annak a férfinak a kezében volt egy papírlap. Koncentrált és közben mozogtak az ajkai. Úgyhogy a pásztor úgy döntött, hogy beszélgetést kezdeményez vele. Odahajolt hozzá, és azt mondta: úgy tűnik, mintha próbálnál megjegyezni valamit kívülről.

Az ember azt felelte: nem, igazából én csak imádkozom. A pásztor azt mondta: én is hiszek az imában, ez nagyszerű. Az ember azt mondta: „Nem. Nekem ez különleges kötelességem.” „Micsoda?” Az ember azt válaszolta: „Én minden keresztény pásztor bukásáért imádkozom.” A pásztor meglepődött: „Tyűha! Én is beletartozom ebbe a kategóriába. Az én nevem is rajta van a listádon?” Az ember azt mondta: az enyémen nem.

Folyamatosan támadás alatt állunk. Az ördög munkálkodik, és igen, támadás alatt állunk.

Zsolt 23:4  Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Ez a vers nagyon fontos elvet tanít nekünk. A halál árnyéka a sírt jelenti. Még ha a sír völgyében járok is, nem félek a gonosztól, nem tisztelem azt. Rá sem gondolok. Nem tartom tiszteletben a gonoszt. Ugyanezt a verset használja Péld 9:10, ahol azt mondja: az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Ugyanaz a szó van itt is a félelemre, ami tiszteletet jelent.

Vagyis az Úr tisztelete a bölcsesség kezdete. Ha a sír völgyén megyek is át, nem fogom tisztelni a gonoszt, hanem közösséget fogok keresni, a világosságot keresem. Félem az Urat, és sötétségben járok – ez a két dolog ellentmond egymásnak. Jézus azt mondta:

Ján 8:12  … Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Ján 1:4  Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

Az Ő élete világosság számunkra. Ha az Ő életében járunk, akkor csodálatos világosságunk van, és hatalmas közösségünk egymással.

Valaki azt mondta: ha sötétségben vagy, soha ne kételkedj abban, amit Isten a világosságban mutatott neked. Még akkor sem, ha a sír völgyében jársz, ne kételkedj abban, amit Isten előtte tanított, mutatott neked.  Ez azt jelenti, hogy akkor is járhatunk a világosságban, ha nem látjuk azt a világosságot, ha nem tapasztaljuk meg az érzelmeinkkel. Mert van időleges sötétség az érzelmeinkben.

Van azonban tartós szellemi sötétség is. Jézus azt mondta: nektek adom az Én életemet, hogy legyen világosságotok, hogy legyen közösségetek, és ez a szellemi közösség legyen a válasz. Amikor Sátán támadni próbál, amikor bűn erős akar lenni az életedben, akkor ez a válasz. Akár érezzük, akár nem, van meggyőződésünk. Isten a mi rejtekhelyünk, és a szentek közössége a válasz.

P. Kiss Laci

Azt gondolom, hogy egy igazi szellemi közösséghez igazi szellemi könyv tartozik. Sok könyv van a világban, de olyan, mint a Biblia, nincs másik, mert az magasan fölötte van minden más könyvnek. Nem egyszerű könyv, mert nem testi könyv, nem lelki könyv – bár vannak benne lelki dolgok is –, hanem elsősorban szellemi könyv. Itt szeretnélek emlékeztetni arra, hogy Jézus egyszer azt mondta, hogy Isten az Szellem.

Istenről gondolkodtak sokan – filozófusok, különböző vallások képviselői –, de én mindenekfölött odafigyelnék arra, amit Jézus, az Istennek Fia mondott. Ő azt mondta: Isten Szellem, és Istent csak egyetlenegy módon lehet imádni igazán: szellemben és igazságban. Köszönjük, Uram, hogy Te megadtad a Szellemedet, és a kezünkben van Isten igazsága is, a Biblia.

Mégsem egyszerű. Időbe telik, amíg teljes szívemmel tudok azonosulni az Írással. Időbe telik, amíg bejön az életembe a Szentírás. Időbe telik, amíg azonosulok vele, de az idő értünk dolgozik. Hála Istennek, a kereszténységünk nem egy-két napig tartó dolog, hanem egész életre szól. Nem, nem egy egész életre, az örökkévalóságra szóló dolog. Ha egy versben összefoglalhatnám, amit az üzenetben szeretnék átadni, akkor az a következő lenne:

2Tim 3:14 De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad,

Miket tanultam én? Úgy értem, hogy a Bibliából mit tanultam. Mert az egész életünk során tanulunk mindenhol, de ez a kis szakasz a Bibliában van, és a Bibliára vonatkozik, Istenre vonatkozik, Jézusra vonatkozik: De te maradj meg azokban, amiket tanultál.

Ki volt az első személy, aki beszélt neked Istenről, Jézusról? Mit tanított neked? Emlékszek még rá? Amikor gyerek voltam, megkereszteltek egy katolikus templomban, de teljesen öntudatlan állapotban voltam. Azt sem tudtam, hogy létezem. Igazából csak azért tudok róla, mert elmesélték, hogy megkereszteltek. Nem igazán jártam templomba. Csecsemőként egyáltalán nem, csak amikor keresztelni vittek. Utána is csak ritkán.

Olyan ember tanított nekem először Istenről, Jézusról, aki szintén nem járt templomba. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nem kell járni templomba. Mi is a gyülekezetben közösségben vagyunk. Ahogy P. Zoli is mondta, nem csak a gyülekezetben lehetünk szellemi közösségben, hanem bárhol taníthatnak bennünket szellemi igaz dolgokra Istentől.

A nagypapám volt, aki először Istenről, Jézusról beszélt. Sokszor mondta nekem azt: fiam, menj Isten hírével. Én azt hittem, hogy ez egy köszönés, a falusi emberek így köszönnek: menj Isten hírével. Tényleg sokáig köszönésként vettem ezt, amikor elbúcsúztunk. Később értettem meg, hogy van Istennek híre, amit tovább kell adnunk, tovább kell vinnünk.

A nagypapám volt az, aki nekem először beszélt Jézusról. Ő történeteket mondott nekem Jézusról. Több tíz év után rájöttem, hogy azok a történetek nincsenek is benne a Bibliában. János, a szeretett tanítvány is megírta: Hogyha minden történetet leírnék, ami megtörtént Jézussal, az nem férne bele ebbe a könyvbe, Ján 21:25. Úgyhogy én a nagypapámtól hallottam ilyen történeteket. 🙂

Szóval maradj meg azokban, amiket tanultál, és amik reád bízattak. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor egyszer tanítottam a Bibliából, belém villámlott valami: nagyon veszélyes a Bibliával foglalkozni, mert teljesen feje tetejére fordítja az ember életét.  Olyan dolgokat olvashatsz benne, amik az egész eddigi életedet megkérdőjelezik, és igen veszélyes vele foglalkozni.

A felismerésem másik része mégis az volt, hogy sokkal veszélyesebb nem foglalkozni vele. Sokkal veszélyesebb! Az emberek, akik itt élnek ebben a világban a mai korban, hihetetlen veszélynek teszik ki magukat. Mert nem gondolkodnak Istennek a dolgairól. Mert az életük messze távol van a Szentírástól.

Azt mondta valaki, hogy ha nem emlékezteted magad újra és újra Istennek a nagy dolgaira – hozzátehetném azt is, hogy Istennek a kis dolgaira, mert amihez Isten hozzányúl, lehet, kicsinek tűnik, de mind nagy –, akkor abban a veszélyben lehetsz, hogy észrevétlen módon egyszerűen csak elfelejtkezel Istenről.

Ezért van nekünk szükségünk szellemi közösségre, hogy mi ne felejtkezzünk el Róla. Ezért van szükségünk a szellemi könyvre, a Bibliára, hogy újra és újra forgassuk, és emlékeztessük magunkat. A legnagyobb veszély, a legnagyobb tragédia az, ha valaki elfelejtkezik Istenről. Ma ilyen korban élünk.

Ma olyan korban élünk, ahol az emberek mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, csak úgy viccesen, nagyon könnyed módon azt mondják: „Nincs Isten. Büszke vagyok, hogy azok közé tartozom, akik azt mondják magukról: ateista vagyok.” – és egyre hangosabban beszélnek. Fura, de még az ateisták is tartanak istentiszteletet, vannak nekik papjaik, prédikálnak, dicsőítenek. Nagyon fura.

Jézus Krisztus, az Isten Fia nem hitt az ateizmusban. Lehet, hogy vannak emberek, akik azt mondják, hogy ateisták, és megtehetik, mert van szabad akaratuk, de nem tudom, mit szólnak Jézushoz. Mert Jézus Krisztus az életével, a szavaival, a tanításával, a halálával, a feltámadásával Isten szeretetét, Istennek a személyét hirdeti. Ezért van, hogy az ateisták szeretnék valamilyen módon kivenni Jézust a történelemből.

’92-ben, amikor az életemet Jézus Krisztusnak adtam, akkor Szegeden éltem. Szegeden van egy tudományegyetem József Attiláról elnevezve. Egy ottani hívő hívta fel arra a figyelmemet, hogy ott az egyetemen azt tanították, hogy valójában Jézus nem is létezett. Lehetséges, hogy más egyetemen is tanították ezt. Az a jegyzet, amiben ez le volt írva, néhány oldallal később a júdáspénzről beszélt, amiért Júdás eladta Jézust. Tehát Jézus nincs, de júdáspénz van? Nem! A kettő csak együtt van, egy történetnek a két részlete.

Úgyhogy maradjunk meg azokban, amiket tanultunk, amik reánk bízattak. Jézus Krisztus, miután feltámadt, azt mondta: menjetek szerte a világban, és hirdessétek, hogy van bűnbocsánat, és hirdessétek azt, hogy legyőztem a halált és van új kezdet minden ember számára, aki Bennem bízik. Nem kell, hogy kényelmetlenül érezd magad, amikor valakivel megosztod a hitedet. Ezt Jézus Krisztus bízta rád.

Még azt is rád bízta, hogy szeresd a felebarátjaidat. Azt is rád bízta, hogy add tovább a megbocsájtást, amit te Tőle kaptál, és hogy emeld fel az életedben Istent, és táplálkozz az Igéjével minden nap. Ez lett ránk bízva Istentől. Minél inkább beleássuk magunkat az Írásba, annál nyilvánvalóbb lesz, hogy mi az, ami ránk van bízva. Azt is nézd meg, hogy kitől tanultad.

’92-ben tértem meg. Ez otthon történt, egyedül voltam. Egy nagyszerű keresztény embernek a bizonyságtételét olvastam el. Személyesen nem ismerem ezt az embert, de a mennyországban meg fogom neki köszönni, ha itt nem találkozom vele. Azt gondolom, hogy még él, életben van a Földön, de lehet, hogy csak a mennyben fogok vele találkozni.

Amikor befogadtam Jézust az életembe az ő bizonyságtételének a hatására, akkor elkezdtem olvasni a Szentírást. 25 éves voltam, amikor kinyitottam a Bibliát. Istenről, Jézusról már korábban is halottam, de nem a Biblia alapján. Édesanyám azt mondta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot Karácsonykor. Ez a része nem nagyon érdekelt, az ajándék-rész sokkal inkább.

Amikor 25 évesen elkezdtem olvasni azt Írást, akkor döbbentem rá, hogy a Biblia nem Jézuskáról beszél, hanem egy hús-vér Emberről, nem egy kisbabáról, aki szárnyakon repül, hanem egy hús-vér Emberről, Aki szeret engem, Aki olyan csodákat tett, mint még soha senki, Aki, bár ember volt 100%-ig, de emellett Isten is volt.

A testté lett Isten. Az egyetlen, akinek volt hatalma legyőzni a gyógyíthatatlan betegségeket, az egyetlen, akinek hatalma volt feltámasztani a halottakat, az egyetlen, aki tudja igazából a jövőt. Amikor ezzel találkoztam a Bibliában, akkor elámultam és azt mondtam Jézusnak: soha életemben nem találkoztam Hozzád hasonlóval. Ez volt az egyik oka, hogy a hitemet Jézus Krisztusba fektettem.

Ez volt az oka, hogy kértem Őt, hogy jöjjön be az életembe. Én elhittem, hogy Ő értem halt meg a kereszten, és elhittem, hogy az Ő vére, ami kiontatott a kereszten, az az én bűneim bocsánatára volt. Amikor az örök életről olvastam, azt kérdeztem: „Ez valóban igaz? Van örök élet?” Soha nem tartottam természetesnek a halált.

Emlékszem, amikor Szegeden új helyre költöztünk. Volt egy biciklim, és bejártam az egész környéket a biciklimmel. Még nem voltam hívő, tinédzser voltam. Volt ott egy elhagyatott temető, amerre laktunk. Már nem használták ezt a temetőt, de azért érdekes volt a különböző sírok miatt. Néhányat ki is bontottak. Hatalmas növényzet volt benne. A kapuja leszakadva. A kapu felett volt egy felirat, ahol már egyes betűk félig leestek.

Az egyik alkalommal, amikor arrafelé bicikliztem, ránéztem a kapura és a temetőre, és a kapu fölé az volt írva: Feltámadunk. Egy leromlott temető, egy ócska kapu és ott egy szó: Feltámadunk. Abban az időben nem volt szellemi közösségem Istennel, és nem is nagyon gondolkodtam el, de azért nagyon furának tartottam tinédzserként: Mi az, hogy feltámadunk?

Mostmár hihetetlen értékkel bír ez a szó számomra. A Jézus Krisztusban való hitben megvan ez az élő reménységem, hogy bár meghalok – és nem akarlak elszomorítani, te is meg fogsz halni –, de feltámadunk. Nem csak azok, akik hívők voltak, hanem mindenki feltámad, de nem mindegy hogyan és hol. Amikor olvastam János evangéliumában Jézus beszédét – ahol azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki Énbennem hisz, ha meghal is, él –, ez olyan volt, mintha valami élő balzsammal kenegettek volna.

Olyan ember vagyok, aki nagyon szereti az életet. Szeretem az életet, szeretem a fényt, az illatokat, az ízeket, szeretem az embereket távolról és közelről, szeretek gyönyörködni a világban, és én életpárti vagyok. Amikor Jézustól megtudtam, hogy van örök élet, akkor majd kiugrottam a bőrömből. „Úgy érted, ha meghalok, akkor is élni fogok, ha hiszek Benned?” Jézus azt mondta: Igen, így gondolom.

Amikor megtértem, akkor mindenkinek elmondtam, és kilencven százalékuk nem értette, hogy miről beszélek. Voltak azonban olyanok is, akik értették. Voltak olyanok is, akik ma azért vannak a mennyországban, mert megértették és elfogadták.

Úgyhogy ezt a verset, kérlek, ne felejtsd el:2Tim 3:14. Maradjunk meg azokban, amiket tanultunk a Bibliából Istentől a Szent Szellem által. Maradjunk meg azokban, amik reánk bízattak Jézus Krisztus által, az apostolok által, a hiteles tanítók által, a pásztoraink által, és tudjuk azt, hogy kitől tanultuk.

Az ördög is tanít. Van ördögi bölcsesség, de nekünk Isten megadta a Szent Szellemét, és Ő a mi Tanítónk. Ő a mi Vigasztalónk, és Ő az, Aki lakozást vesz benned akkor, amikor te hiszel Jézus Krisztusban. Ő tanít napról napra. Amikor megtértem ’92-ben, én nem is tudtam, de a Szent Szellem tanított engem. Olvastam az evangéliumot, nem értettem belőle mindent, de egyszerűen belém jött, ahogy olvastam, ahogy gondolkodtam rajta.

A megtérésem után néhány héttel kopogtattak az ajtónkon. Két nagyon jól öltözött, nyakkendős férfi állt ott Bibliával a kezében, és mosolyogva mondták: bibliakutatók vagyunk, és olyan embereket keresünk, akik szeretnének még többet tudni a Bibliából. Azt feleltem: „Én vagyok az. Én akarok a Bibliából még többet tudni, és Jézusról szeretnék még többet tudni, mert Ő ámulatba ejtett.”

Nem telt bele 15-20 perc, és én rájöttem, hogy azok az emberek, akik hozzám bejöttek, azok nem ugyanazok voltak, mint én. Ők másik szellemből voltak, ők másképp értették a Bibliát, mert nekik más emberi tanítóik voltak, de nekem Isten volt a tanítóm, a Szent Szellem volt a tanítóm, még akkor is, ha nem tudtam róla.

Nem találtam velük szellemi közösséget, mert ők másik jézusról próbáltak engem meggyőzni. Én azt mondtam: Köszönöm szépen, nekem arra a Jézusra van szükségem, Aki a Bibliában van, nem arra, ami magazinokban lelhető fel. Úgyhogy Isten tanított engem, és még nem fejezte be. Még mindig tanít. Igazából ez csak az üzenet bevezetője volt. 🙂

Luk 9. Jézus beszél a tanítványokhoz és az emberekhez, akik körülvették Őt. Nagyon sokan vették Őt körbe.

Luk 9:23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Kétféle ember van a világban. Az egyik fajta az, aki nem követi Jézus, akit nem érdekel Jézus, akit nem érdekel a Biblia. A másik fajta az, aki követni akarja Jézust. Mi azért vagyunk itt, mert követni akarjuk Őt. Meg akarjuk Őt jobban ismerni. Igazi közösségben szeretnénk Vele lenni.

Nagyon érdekes ez a vers, mert Jézus azt mondja, hogy meg kell tagadnom magamat, de nem ez az érdekes, hanem a kereszt, amiről beszélt. Mert a kereszt az egy botrány, az egy kivégző eszköz. Mi már a kereszt után vagyunk, és ma semmi probléma, ha valaki keresztet hord a nyakában, a fülében, vagy a bőrére tetoválva, de ez a kereszt egy nagyon brutális jel volt. Nem is lehet kifejezni emberi szavakkal.

Nem tudom, hogy a tanítványok vagy az emberek, akik ott voltak Jézus körül, mit értettek ebből. Mert ekkor még nem történt meg a keresztre feszítés. Mégis Jézus a keresztről, a kereszt hordásáról beszél, arról, hogy „vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem”. Azt gondolom, de nem vagyok biztos benne, hogy a 24. vers második része adja meg a választ arról, hogy mi a kereszt felvétele és hordozása minden nap:

Luk 9:24b  aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.

Ezt mondja Jézus. Minden embernek van élete. Nektek is, nekem is. Valamilyen módon élvezzük ezt az életet, vagy szenvedünk ebben az életben. A legtöbb ember szereti megtartani az életét. Azon küszködünk, hogy minél jobb minőségben legyen ez. Ha egészséges a gondolkodásunk, nem akarjuk elveszíteni az életünket. Persze vannak kísértések, hogy veszélyeztessük az életünket bizonyos dolgokkal, de szeretnénk az életünket megőrizni, megtartani.

Jézus itt egy nagyon érdekes dolgot mond: ha próbálod megtartani az életedet, akkor el fogod veszíteni, viszont, ha elveszíted az életedet Én értem, akkor fogod megtalálni. Ezt sokan nem értik, és azt mondják: én nem megyek Jézushoz. Szó szerint én is ezt mondtam Jézusnak: „Köszönöm Jézus, amit értem tettél, de én nem hihetek Benned, mert akkor fel kell adnom az életemet, akkor Neked kell adnom az életemet, de én ezt az életet szeretem úgy, ahogy van.” Nem. Ez nem igaz. Nem szeretem úgy, ahogy van, mert nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szeretném, csak vágyakozom, hogy jó életem legyen, de ahhoz ragaszkodom, hogy ez az enyém, és nem akarom feladni.

Amikor azonban rájössz, hogy valójában Jézus az élet, Ő az életnek a forrása, Ő a Teremtő, akkor talán megérted, hogy miért mondja Ő azt, hogy add fel az életed. Miért mondja azt, hogy veszítsd el az életed? Mert ha Nála nélkül élsz, az élet forrása nélkül, az életadó nélkül, akkor azt nevezheted-e egyáltalán életnek? Nem! Az nem élet.

Az olyan, mint egy gyönyörű rózsa, amit levágsz a kertben, és belerakod egy gyönyörű kristályvázába.  Így néz ki némely ember a világban. Ül a kacsalábon forgó palotájában – kristályváza –, mindent elkövet annak érdekében, hogy ne öregedjen, mindenfélét magára ken, wellness-elni jár, egészségesen táplálkozik, „teljes életet” él, minden nyáron elmegy valami jó kis helyre, de csak idő kérdése, és ez a gyönyörű rózsa a kristályvázában szépen kezd elhervadni.

Elszárad, és megbüdösödik még a víz is a vázában, mert megromlott. Mert nincs benne élet. Még az is lehetséges, hogy a kristályváza is eltörik. Ez nem az az élet, amit Isten akar nekünk adni. Ez nem az az élet, amit Jézus akar nekünk adni. Úgyhogy, az nyereség, ha elveszíthetem az életem Jézusért. Mert Ő nem akárki.

Ő a királyok Királya, Ő az Élet kenyere, Ő a világ Világossága, Ő az Isten Fia, Ő az, Aki ítélni fog élőket és holtakat, Ő az, Aki meghalt a világ bűneiért, Ő az, Aki feltámadt a halálból. Ő az, Aki visszatér a mennyből az Ő teljes dicsőségével és hatalmával. Akár hiszed, akár nem, meg van írva, be fog ülni az Ő dicsőségének királyi székébe, és Ő ítéletet fog mondani minden ember fölött.

Ő szerteküldi az angyalait az egész világra, és akkor nem lesz választási lehetőség. Jön az angyal: „Szeretnél Jézus elé jönni? Ott ül az Ő királyi székében.” Akkor az ember azt mondja: „Nem, most nincs kedvem. Épp a kedvenc filmem megy a TV-ben.” Nem! Nem lesz kérdés. Nem kérdezik meg az embereket, hanem odagyűjtik az Ő királyi széke elé, és Jézus megítéli őket igazságban.

Lesznek ott áldottak, olyan emberek, akik az életüket elveszítették Jézusért, és már itt, ebben az életben megnyerték az életet, és még az örök élet is az övék; és lesznek olyanok, akikről Jézus úgy beszél, hogy átkozottak, akik – bocsánat a kifejezésért – a döglött életüket nem akarták elveszíteni. A halott életüket nem akarták elveszíteni.

Jézus azt mondja nekik ott: „Akkor maradjatok örök életre halottak. Hívtalak benneteket sokszor, és kitártam a karomat, és megvilágosítottalak benneteket napról napra, újra és újra. Ti ünnepeltétek az Én születésemet, és ettétek a finom karácsonyi ebédet és vacsorát, és jól éreztétek magatokat. Évről évre megemlékeztetek az Én keresztre feszítésemről, és hallottatok a feltámadásomról. Azt is hallottátok, hogy visszatérek, de nem hittetek azoknak, akiket hozzátok küldtem, és ragaszkodtatok a halott életetekhez. Akkor maradjatok halottak. Úgy értem, legyen meg a ti akaratotok. Legyen a ti hitetek szerint.” Isten mentsen ettől!

Isten mentsen, hogy az én hitem szerint legyen, ama hit szerint, ami kizárja Istent, kizárja Istennek a szent Könyvét, a Bibliát. Mert az is hit. Az ateizmus is egy hit: „Hiszem, hogy nincs Isten. Nem tudom bebizonyítani, hogy nincs, de hiszem, hogy nincs. Mert zavar engem Isten. Mert nem akarok szembenézni Istennel, mert tudom, hogy sötétségben vagyok, és én nem akarok Isten világosságára menni.”

Akár akarsz, akár nem, oda kell menni. Ha nem mész önként, akkor eljön az idő, amikor vinni fognak. Úgyhogy két oldala van ennek a dolognak. Az egyik a szeretet oldal, az önzetlen szeret, Istennek a kegyelme, hogy Ő megbocsát mindenkinek, még Júdásnak is akár. Júdásnak nem kellett volna a kárhozat fiának lennie.

Hihetetlenül megrázó, amikor egy öngyilkosságról hallasz, különösen, ha az a családodban történik. El tudnád-e képzelni, hogy mi történt volna Júdással, ha vár még három napig? Kivel találkozott volna? A feltámadt Jézussal. Ahogyan Jézus helyreállította Péter, hiszem, hogy Júdást is helyreállíthatta volna, és ez volt az Ő akarata.

Bár Júdás elárulta Jézust, Jézus mégis átölelte Júdást, és azt mondta neki: „Barátom! Most elárulsz engem.” Júdásnak azonban megvolt a lehetősége, hogy megtérjen, de nem várta ki az időt. A saját kezébe vette a sorsát, nem bízott Istenben. Nem akarta elengedni a halott életét, és nagy valószínűség szerint az örök halálba került. Mi nem vagyunk júdások – remélhetőleg –, de még ha azok lennénk is, akkor is van bocsánat. Ha odamegyek és elfogadom.

Úgyhogy erre szeretnélek bátorítani, ha hívő vagy és esetleg megkopott a hited, vagy túlságosan rád telepedett a világ, akkor veszítsd el ezt az életet, és mondd azt Jézusnak: „Jézus! Én elveszítem az életemet, mert nekem a Te életedre van szükségem. Nekem arra van szükségem, hogy Te vezess engem. Te vagy az Isten Fia. Újítsd meg az életemet.”

Ha viszont olyan ember vagy, aki talán személyesen még nem ismeri Jézus Krisztust, Aki tényleg szeret téged, Akinek tényleg fontos vagy, akkor kérlek, tegyél egy próbát. Ez a próba örökkévaló, de megéri, mert bűnbocsánatot ígér neked Jézus, örök életet ígér neked Jézus, és Isten minden jótéteményét, ha hiszel Őbenne.

Úgyhogy nyissuk meg a szívünket, és engedjük meg Isten Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy Ő bejöjjön, megújítson, megtisztítson, hogy nekünk lehessen igazi szellemi közösségünk a mindenható Istennel. Ámen.

Kategória: Egyéb