Szabadulás az állandó bizonytalanságból

2013 március 13. szerda  18:30

Pirgi

1Ján 4:4  Gyermekeim, ti Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.

1Ján 5:4  Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.

A konferencia második vagy harmadik napján öt lánnyal beültem egy taxiba, mert egy irányban laktunk. A taxisofőr kérdezett arról, hogy mi van itt. Kicsivel később kiderült, hogy bűntudata van valamiért. Én mondtam neki, hogy Jézus vére, Isten kegyelme elég, ő pedig azt felelte, hogy semmi nem elég, ő biztos a pokolba fog jutni.

Nem tudtam, hogy miről van szó, de látszott az arcán, a mozdulatain és az erőteljes beszédén, hogy valami nagy gondja van. Én csak mondtam, hogy Krisztus vére elég, ő meg csak mondta, hogy nem. Ez az egész odáig ment, hogy a lányok is abbahagyták a beszélgetést, és csendben figyelte ránk, hogy mi lesz. Én pedig azon tűnődtem, hogy vajon megáll-e a sofőr és mérgében kirak-e minket út közben.

Később kiderült, hogy azért van bűntudata, mert a fia öngyilkos lett, és ő azt gondolja, hogy miatta tette ezt. Egyfolytában egy mondatot ismételgetett: őt szerette utoljára. Úgy tűnt, hogy körbebástyázta magát egy vallásos fallal, hogy neki pokolra kell mennie. Aztán nem erőltettem a dolgot. A lányok kiszálltak, mert megérkeztek, én pedig beszélgettem tovább a sofőrrel még kicsit.

Ha Krisztus vére nem elég, akkor mi? Mert ha ő saját maga akar ebből kijönni, akkor az, ahova jutni fog, az tényleg a pokol. Akkor eszembe jutott 1Ján 4:4. Kérdeztem tőle, hogy hisz-e Jézusban. Mondta a keresztény szöveget, hogy ő jó ember és a mennybe fog jutni. Aztán rájött, hogy lehet, mégsem. Néztünk, hogy akkor valami hiba esett a számításba. Meg kellett rázni: „Figyelj ide! Jézus az, Aki téged meg tud menteni.” Látszott, hogy lassan talán ráébred valamire.

Próbáld ki! Sok taxis van a városban, melletted ül legalább húsz percen keresztül. Annyi ilyen ember él a világban mindenfelé, aki éli a kis elképzelését arról, hogy ő hogyan tud megigazulni. P. Matti bátorított arra, hogy gyakoroljuk kinyitni a szánkat és Isten szólni fog azon keresztül. Nekünk van egy üzenetünk arról, hogy kik vagyunk mi Istenben, hogy mit tett Krisztus értünk.

Ez az üzenet az, ami csodákat tud tenni. Tudjuk magunkról is, mert mi is voltunk ott. Hihetetlen a konferencia üzenete, 2Tim 1:7. Krisztus él bennünk, Aki hatalmasabb mindennél. Nincs ebben logika. Azon tűnődtem, hogy a nagyon jó érvelések Sátánnak a becsapásai. Vannak országok, ahol tökéletes minden és nincs benne élet. Mindent meg lehet magyarázni, de az élet nem mindig magyarázható meg.

P. Kende

Mindnyájunknak van olyan természetünk, amit a Biblia alapján úgy hívunk, hogy régi bűnös természet. Utáljuk nagyon. Ennek nagy problémája van. Az, hogy bizonytalan. Miért? Azért, mert Isten nélkül magára van maradva. Amikor elbuktunk, akkor ez lett az egyik problémánk: nincs meg az a biztonság, hogy Isten ott van az életemben. Bizonytalan vagyok.

Aztán: nem vagyok azon a helyen, ahova Isten tette az embert. Az Éden kertje eltűnt az életünkből. Az emberek azóta is utópiákat és romantikus regényeket írnak. Miért? Mert hiányzik az Éden kertje, szeretnénk a biztonságot. Még egy oka van annak, hogy bizonytalanok vagyunk: Isten célja eltűnt az életemből, úgy érzem, hogy az életem hiábavaló. A Biblia azt mondja, hogy pontosan így van. Ez nem túl jó hír. Ez a gondunk.

Mindig megvan ez a szükségünk, hogy bizonyítsuk, hogy igazunk van. Mindig. Ha a fordító valami mást mond, mint én, nekem ki kell javítanom őt. Nekem kell, hogy igazam legyen. Házas vagy? Ha igen, akkor neked nem kell ezt elmagyaráznom. Mindig igazam kell, hogy legyen, mindig bizonyítanom kell ezt. A régi természet nem tud nyugalomban élni. Nem tud békességben élni. Mindig harcol azért, hogy előrelépjen és bebizonyítsa, hogy ő értékes.

Van még egy rossz hírem: ez a bizonytalanság soha nem fog elmúlni. Háromévesen az ember azt mondja a bizonytalanság miatt: Hol van apuci? Amikor kicsit nagyobb: Hol vannak a barátaim? Kicsit még később: Kinek kéne lennem, kivé kéne válnom? Aztán még egy kicsit később: Sikeres leszek-e valaha? Ez mind a bizonytalanságból fakad. Harmincöt-negyvenöt évesen: Lehet, hogy újra kéne kezdenem másként? Aztán még később: Vajon a megfelelő dolgot csináltam? A végén: Vajon mi a halál? Mindig ott van ez a nyaggató félelem, ez a bizonytalanság, és Istennek különleges válasza van.

Róm 3:10-11 amint meg van írva: nincs egy igaz sem, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.

Ez az üzenet három-négy nagyon egyszerű dologról fog szólni. Az első: „nincs egy igaz sem”. Nem szeretjük ezt hallani. Ez az első dolog. Isten nem mondja azt nekünk: rendben vagy, igaz vagy, minden rendben van az életedben. Isten nem hazudik nekünk, úgyhogy nem mondja azt: igaz vagy. Pedig ezt szeretném hallani.

Sokan így olvassák a Bibliát, vagy úgy válogatják össze a könyveket, amiket olvasnak, hogy melyik az, amelyik azt mondja: rendben vagy. Ha írnánk egy könyvet: Mindig a feleségnek van igaza a házasságban; ez bestseller lenne. 🙂 Ez nem is rossz ötlet! Megírhatnánk. Aztán írhatnánk egy ellenpárt is. Tudod, miért? Azért, mert szeretem azt hallani, hogy nekem van igazam.

Szeretném ezt tudni, de a Biblia nem mondja ezt. Ezért nem szeretjük olvasni. Római levélben 37-szer fordul elő az igazság szó. Ez egy régi görög szó, ami a minőséget jelzi. Azt jelzi, hogy egy ember igaz. Ez azt jelenti, hogy számíthatsz rá, hogy támaszkodhatsz rá. Amikor mond valamit, akkor az igazság, akkor azt komolyan gondolja, nem hazudik. Igaz. Úgyhogy ez az, amiről beszélünk.

Azt mondjuk, a régi természetünk mindannyinknak megvan. Akár hívő vagy Krisztusban, akár nem, mindenképpen van egy ilyen természeted. Azt mondjuk: nekem kell igazamnak lenni, és be kell bizonyítanom, hogy nekem van igazam, hogy engem megbántottak, hogy engem tönkretettek,… Mind ilyenek vagyunk. Tele vagyunk bizonytalansággal, és bizonyítanunk kell, hogy igazunk van. Isten viszont azt mondja: nem vagy igaz! Nincs egy sem, aki igaz!

Róm 1:17 Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Isten mond valami különlegest. Azt mondja, hogy van egy igazság, ami nem az ember igazsága, hanem egy Isten-fajta igazság, másik szintű igazság. Olyan igazság, ami az Ő igazsága. Isten igazsága, Róm 1:17. Azt mondja nekünk: „Neked erre van szükséged. Neked többre van szükséged, az Én igazságomra. Arra az igazságra, ami csak Nekem van meg, és amit csak Én adhatok. Neked erre van szükséged.” Ez az írásrész azt mondja Róm 1:16-ban, hogy az evangéliumban ez az igazság kerül napvilágra.

Az ember bizonygat, igyekszik bizonyítani, hogy igaza van. Valakinek nagyon bűntudata van, úgyhogy nagyon kiöltözik, jólfésült, nagyon kedves, nagyon sokat ad a felajánlásba, nagyon udvarias mindenkihez, nagyon tiszteletteljes. Miért? Mert építi a saját igazságát. Isten azonban azt mondja: „Létezik másik fajta, neked nem kell építgetned. Nem! Nem erre van szükséged. Neked másik fajta igazság kell, az Én igazságom.”

Isten igazsága kell neked. Az evangélium azt mondja, hogy Jézus megszerezte ezt neked. Újfajta igazságot találhatunk az evangéliumban. Róm 1:17 hitből hitbe. Ha jól értjük, ez azt jelenti, hogy hitből szólom, vagyis hitben beszélek, amikor elmondom, a másikban hitet hoz ez létre. Neki hite lesz tőle. Ez az, amit teszünk. Ezért fontos a színdarab, a VAV konferencia, a léleknyerés, ezért fontosak a szórólapok, ezért beszélünk az Úrról. Mert az emberek – mindenki – építgetik a saját igazságukat.

Annyira jó, hogy Pirgi erről beszélt, tökéletes illusztráció volt erre. „Azt hiszem, elég jó vagyok.” Miért? „Azért, mert építgettem az igazságomat. Mert fess vagyok, és nagy fekete Bibliám van, látod? Nagyon jól csinálom. Tudom, hogy amikor a pásztor azt mondja, hogy imádkozzunk, akkor melyik imapozíciót kell felvennem. Tudom, hogy azt kell csinálnom. Tudom, hogyan kell az egészet előadni, csinálni. Tudom, hogy kell udvariasan azt mondani: Isten áldjon! Tudom, hogy így megy a dolog.”

Isten azt mondja: Én Jézust nem azért küldtem, hogy te a magadét építgesd, hanem azért, hogy megmutassak egy újfajtát, egy másik fajtát, amit senki nem ismert eddig. Mert az igaz ember hitből él. Hitből él.

Róm 10:3 Mert nem ismerik Isten igazságát, hanem a magukénak igyekeznek érvényt szerezni, és Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Erről beszélünk. Ez az ember elégedett magával, és amikor Isten azt mondja: figyelj, Nekem van másikfajta igazságom a számodra; akkor ő azt feleli: „Nem, köszönöm. Nekem megvan a magamé. Biztos, hogy a Tiéd is jó, Isten, de nekem van egy sajátom.” Úgyhogy nem veti alá magát, nem fogadja el ezt az igazságot. Bajban van igazából.

Komoly gond van az életében. Azt mondja, hogy nincs szüksége rá. Isten azt feleli: „A tiédre nincs szükség. Az Enyémre van szükség. Csak az Enyém ér valamit.” P. Stevens ezt úgy szokta mondani: „Azt hiszed, hogy rossz a helyzet? Sokkal rosszabb. Azt hiszed, hogy gonosz a szíved? Sokkal gonoszabb, mint hinnéd. Azt hiszed, hogy csalárd a szíved? Sokkal csalárdabb, mint hinnéd.” Ez a Biblia igazán és ez a rossz hír. A másik oldal az, hogy Isten azt mondja: van az Én igazságom a számodra. Ez másik dolog.

Van még egy általános félreértés. Róm 10:6-8 gyakorlatilag ezt mondja: Isten sose gondolta azt, hogy ha megfelelően elmagyarázza nekünk, akkor igazakká tudunk válni. Nem megyünk ebbe bele, de ez fontos dolog. Talán csak egy verset megnézünk nem a Római levélből.

Van az igazán jó vallásos ember, aki nem ismeri Isten igazságát. Berángatok egy fickót az utcáról, akit véletlenül találtam, és azt mondjuk neki: Szeretnél igaz lenni Istennel? Az ember azt mondja: „Persze. Hogyne! Az frankó lesz.” Mit mond neki Isten? „Láttad azt a jólfésültet? Nézd milyen tökéletes. Nézd, milyen szépen vasalt inge van. Nézd milyen fényes a cipője! Nézd, milyen udvarias, milyen kedves. Nézd meg milyen! Tudsz olyan lenni, mint ő?” Mit válaszol a fickó? „Nem, de nem is akarok.” „Megmondom, mit várok tőled. Mát 5:10 azt szeretném, ha a te igazságod nagyobb lenne az övénél.” Ez az a pont, ahol a fickó visítva elszalad.

Mit mond Isten? „Bajban vagy. Nem tudod megcsinálni, amit Én várok tőled. Arra képtelen vagy. Van azonban egy jó hírem a számodra. Az Én igazságom magasabb az övénél. Az Én igazságom, jobb az övénél, és ha az Én igazságom a tiéd, akkor lehet, hogy kívülről nem nézel ki olyan tökéletesen, mint ő, de többed van. Több a tiéd, mint ami neki megvan.” Ez volt Pál egyik nagy üzenete a Római levélben. Harminchétszer beszél erről, most csak néhányat nézünk meg ebből.

Isten azt mondja nekünk: nem vagy igaz, nem vagy rendben, és ha elmagyaráznám, akkor sem tudnád megcsinálni. Pedig ilyen a szívünk, nem? Mit mondtak a zsidók, amikor Isten adott nekik törvényt? „Megcsináljuk. Menni fog. Mondd, mit kell tenni, és megcsináljuk.” Értjük, mert a mi szívünk is ilyen. „Mondd el a szabályt. Magyarázd el, hogy kell kereszténynek lennem.”

Ez az egyik dolog, amin emberek meglepődnek. Újjászületnek, bejönnek a gyülekezetbe, és ez az egyik nagy kérdés: „Akkor mi az elvárás? Mit kell csinálnom?” Mi azt mondjuk: járj az Úrral. „Rendben, de…” Azt mondjuk: Isten Szelleme… „Mi van?!”

Ez az érdekes, hogy Isten azt mondja a jó vallásos emberre: „Nem ez a módszer. Nem ez az út.” Mert ez lenne a gondolkodásunk: „Nézz ki úgy, mint ő! Légy olyan fess, mint ő. Frissen borotvált, tökéletes nyakkendő, minden rendben. Minden rendben vele kapcsolatban. Leülhetsz mellé anélkül, hogy kellemetlenül éreznéd magad. Legyél ilyen, és akkor rendben vagy.” Isten azt mondja: ennél több kell, ennél nagyobb kell.

Igazán erről beszélünk, hogy Isten azt mondta: „El van tolva az egész. Elrontottad az egészet, és Én rendbe tudom tenni neked.” Amikor ezt hallom: elrontottad az egészet; akkor el akarok menekülni. Mit mondott Péter, amikor Jézus csodát tett? Az ugyanaz volt, mint a fickó helyzete. „Távozz tőlem, Uram, én bűnös ember vagyok.” – ezt mondta Péter.

„Hadd szaladjak, menj innen. Hagyj engem békén, én nem vagyok idevaló, ez nem nekem szól. Ez túl nagy nekem. Ez az igazság, ez a szentség dolog elképzelhetetlen nekem.” Ez a bizonytalanságunk, ami azt mondja nekünk: menekülj el, hagyd ott az egészet. Valaki beszól: „Hogy nézel ki? Minek jössz ide?” – és elszaladunk. Isten azt mondja: ne tedd!

Róm 3:21a Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, …

Amikor azt hallom, hogy én eltoltam, akkor dolgozni akarok, akkor rendbe akarom tenni, akkor ki akarom egyensúlyozni a mérleget. Ez történik, és Isten azt mondja: „Figyelj! Nem a munkád, nem a cselekedeteid tesznek elfogadhatóvá téged. Nem ezen múlik.” Törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága. Nem az enyém.

Az én igazságom a törvényben lenne. Le lehet írni valahány pontban. Le lehet írni, hogyan kell igaznak lenni. Isten pedig azt mondja: „Függetlenül ettől, félretéve ezt. Ez nem fontos. Félretéve ezt Én megmutatom a Magam igazságát.” Ez lenyűgöző. Isten azt mondja: Egy új, egy különböző úton mutatom meg az Én igazságomat.

Róm 3:22a  Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek.

Mi ez? Hit által. Jézus Krisztusban hiszek, Benne bízom, és enyém Isten igazsága. Erről beszélünk. Isten el akarja intézni a bizonytalanságunkat és annak a gyökerét, a régi bűnös természetet. El akar bánni vele, ki akarja húzni a méregfogát. El akarja intézni, az erejét kivenni azt életemből. Ez különleges dolog, hogy hiszel Jézusban.

Róm 4:3,5 versek azt mondják: aki nem munkálkodik, hanem hisz. Azt mondja Ábrahámról: Ábrahám nem munkálkodott, hanem hitt. Van a jó vallásos ember és a másik fickó. Mi a kérdés? Az, hogy hogyan néznek ki, hogy melyik tetszik jobban? Persze, hogy jobban tetszik a jólfésült. Persze, hogy ez udvariasabb.

Persze, hogy jobban tetszik, aki tudja, hogy kell viselkedni, de nem ez számít. Ha a másik hisz, akkor neki Isten azt mondja: tiéd az Én igazságom hit által. Ilyen egyszerű. Ez az ahonnan elindul az egész. A viselkedés sosem lesz elég, sosem lesz valós. Sose fog semmit jelenteni.

Róm 4:6 Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.

Cselekedetek nélkül! Gondolj bele ebbe. A kérdésem az, hogy milyen a farizeus hozzáállása? A vallásos ön-igaz ember hozzáállása: „Én megérdemlem, nekem ez jár. Keményen dolgozom érte. Isten, ide azzal az áldással! Tartozol nekem ennyivel. Ez a minimum. Nézz rám, én milyen vagyok.” A fickó pedig, ha hisz, akkor egyszer csak azt mondja: „Hurrá! Örömöm van. Szabadságom van.”

Áldott az az ember, akinek Isten igazságot tulajdonít. Áldott. A vallásos haragszik, elégedetlen. Azt mondja: miért nem kapom meg azt, ami jár nekem? Ha megkapja, akkor csak azt mondja: na, végre! Nem azt mondja: köszönöm. Ha a másik bármit kap, akkor ő azt tudja mondani: „Köszönöm, Uram, hálás vagyok Neked. Ha nem adsz nekem semmi többet, a Te igazságod már sokkal több, mint amit remélhettem volna. Áldott vagyok. Köszönöm Neked. Áldott vagyok. Erre volt szükségem.”

Az egyik áldott, a másik megdolgozott érte. Dünnyög magában, elégedetlen, és nem ismeri ezt az örömöt. Ránéz arra az emberre, és azt mondja: „Te meg minek örülsz? Én annyira keményen dolgozom, nekem miért nincs örömöm? Neked miért van örömöd?” Ezért a jó vallásos ember szeretné elvenni az örömét, a szabadságát, és azt mondaná: „Hé! Viselkedj! Öltözz úgy, mint én! Csináld ezt! Legyél ilyen, legyél olyan!” Isten azt mondja: „Vesd alá magad az Én igazságomnak. Hagyjuk az ítélkezést, hagyjuk a törvénykezést!”

Ez nagyon egyszerű, de nagyon fontos. Miért? Mert ez az a mód, ahogy életünkben elbánhatunk a bukással, a bűnnel, azzal, hogy elégtelenek vagyunk helyzetekre. Ez annyira fontos nekünk, hogy egy másik fajta igazságunk van. Nem a miénk fajta, hanem az Isten-fajta igazság.

Hadd fejezzem be ezzel – Róm 5:17 és 8:4 –, hogy mit jelent az, hogy megvan ez az igazságunk? Mit jelent, hogy ez a miénk?

Róm 8:4 a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Szellem szerint.

Nem a törvény szerint élek. Miért? Mert Róm 10:4 Krisztus betöltötte helyettem. Véget vetett neki, én a Szellemben járok. Azt mondja, hogy Isten ezen keresztül uralkodásra hívott minket ebben az életben, Róm 5:17. Uralkodásra hívott bennünket. Ha a Szellemben járok, akkor mindegy, hogy így nézek ki, vagy úgy nézek ki, nem számít, hol szolgálok.

Nem számít, hogy Kínában szolgálok, vagy Izraelben az arabok között, vagy Afrikában, vagy Magyarországon egy iskolában. Ha a Szellemben járok, akkor azt mondja Róm 5:17, hogy azok az emberek az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által. Micsoda gondolat! Ha megkaptam Krisztus igazságát, akkor az olyan szabadságot, olyan biztonságot, olyan örömet ad! Igazán visszakapom az életembe, amit elveszítettünk a bukáskor.

Uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus által, akik megkapták ezt az igazságot. A régi természetünk azt mondja: bizonytalan vagy, el fogsz borulni, le fogsz esni, igyekezned kell megállni folyton, folyton stabilitást kell keresned. „Nézd, hogy nézett rád. Próbálj kedveskedni neki.” Vagy egy másik lehetőség: próbáld megrémiszteni, csinálj valamit ezzel a helyzettel, oldd meg.

Ez az újfajta élet, amit kaptunk Krisztusban, ez az Isten-fajta igazság ez másik dolog. Ez nem bizonytalan, hanem bizonyos dolog. Ez a miénk, és azt mondhatom: nem az én érdemem, ez nem büszkeség, én csak elhiszem Istennek, amit Ő mond. Ez pont az ellentéte a büszkeségnek, ez az alázat, hogy elfogadom, amit Isten mondott, és beállok ez alá.

A jó vallásosnak nem arra van szüksége, hogy villogtassa a frankó Bibliáját: „Nézd, milyen új! Nézd milyen szép! Nézd, milyen használatlan!” Hanem arra van szüksége, hogy beálljon alá, hogy elfogadja a tekintélyét, hogy azt mondja: én alávetem magam ennek. Legyen alázatos, és azt mondja: „Amit én építgettem, az piszokul nem érdekes, teljesen haszontalan, és nem is érdekel. Hanem ez érdekel, hogy Istennek igaza van. Nem érdekel, hogy én mit tudok összerakni, hanem szeretnék Vele járni, és szeretnék Vele uralkodni.”

Mennyire gyönyörű ez, hogy Isten visszaadta nekünk, amit elveszítettünk! Amikor igazságom lett, akkor visszakaptam Isten jelenlétét az életemben. Úgyhogy: agyő, bizonytalanság! A másik az, hogy visszakaptam a helyet, Isten helyét az életemben. Hálás vagyok a gyülekezetemért, a testvéreimért, azért a helyért, ahova tett engem, úgyhogy: agyő, bizonytalanság! Még egy: visszakaptam a célomat Istenben, és erre volt szükségem. Ezért állhatok bizonyosan, ezért bízhatok abban, hogy Ő tudja, mit csinál. Nyugodhatok, mehetek előre és azt mondhatom: Uram, vezess engem, adj nekem többet! Miért? Mert az Ő igazsága az enyém. Ámen.

Kategória: Egyéb