Szabadulás a bűntől, minden napra

2013 február 6. szerda  18:30

Mennyire komoly a bűn? Halálosan. Kezdjük Róm 6:23-mal, és innen már csak jobb lehet 🙂
Róm 6:23  Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

„a bűn zsoldja halál” Hoppá!  Ez az üzenet az, amit annyira utál mindenki a kereszténységben. A bűn annyira komoly, hogy az embert halálra ítéli fizikailag, és szellemileg is. Ez nagyon fontos dolog számunkra, amit fel kell ismernünk, amivel nem játszhatunk, amit komolyan kell vennünk, de Istennek van rá megoldása.

A bűnnek sok arca van. Néha mondom ezt: a bűn az egyetlen igazi nagy kreativitásunk. Mert Jak 3:2 mindnyájan sokféleképpen vétkezünk. Ebben a dologban kreatívak vagyunk, találunk új módokat. Ezért nem szeretjük annyira a szabályokat a gyülekezetünkben.

Márhogy azért, mert ha szabályokat osztasz, akkor az ember mindig talál új módot, ahogy vétkezhet ellene. Mindig találunk kiskaput. Mindig találunk utat. Ezért beszélünk inkább a Szellemről, arról, hogy járj a Szent Szellemben. Mert ha szabályokat adunk, akkor mind tudjuk, hogy ilyeneket kérdezünk: „Mennyire lehet közel menni a szabályhoz? Ha ennyire átlépem, az már baj?” No, ezért beszélünk inkább arról, hogy a Szellemben járni, nem pedig szabályokról.

A Biblia sok szót használ a bűnre. Megnéztem néhányat. Van egészen enyhének tűnő dolog, az agnoéma görög szó azt jelenti, hogy nem tudni valamit, amit pedig illene tudni. Teszek valami rosszat, tudnom kellett volna, hogy rossz, de nem tudtam. Ez is egy szó a bűnre. Aztán a parabaszisz, ami azt jelenti, hogy van egy határ, amit valaki kijelölt, és én átlépem azt a határt, kihágok. Aztán az a szó, amit az Újszövetség leggyakrabban használ, a hamartia, ami azt jelenti: elvéteni a célt. Érdekes kifejezés.

A Biblia sokféle szót használ rá, de egyik sem arra van kihegyezve, hogy csökkentse a bűn súlyát. Egyik sem arra van kihegyezve, hogy kisebbnek tüntesse fel a bűnt. Egyik sem csökkenti annak a súlyát, hogy Róma 6:23 a bűn zsoldja a halál. Mindegy, hogy melyik, a bűn zsoldja a halál. Ami nagyon súlyos ítélet, de fontos kimondani, mert nekünk is vannak szavaink a bűnre: hiba, tévedés, valaki más hibája, … sok ilyen szavunk van.

A mi célunk ezekkel a szavakkal az, hogy csökkentsük a dolog súlyát. Azt mondjuk velük, hogy a bűn nem is olyan súlyos, hogy a bűnnek nincs akkora jelentősége. A Biblia azért használ ilyen sok szót, hogy megértsük, ennek sok arca van, de mind ugyanaz, és mind mérgező, mind halálos. A mi szavaink a bűnre, amikkel lecseréljük a köznyelvben ezt a szót, az, hogy azt mondjuk: tulajdonképpen nem is annyira súlyos ez.

Amikor azt mondjuk: hiba, kihágás, elrontottam, véletlen volt,…; akkor úgy értjük, hogy ennek nincs igazi súlya. Aztán hozzáfűzzük: nem az én hibám volt. Tudjuk mind, miről beszélek. 🙂 A Biblia nagyon egyértelművé teszi a bűnt. Bármilyen arca van, ugyanaz a gyökere: Isten ellen menni; és a zsoldja a halál. Ami nagyon kemény üzenet, tudom. Viszont nagyon fontos felismernünk, hogy Isten hogyan közelíti meg ezt az egészet.

Az alapvető gondolkodásunk – ahogy a lelkünk természetszerűleg gondolkodik, amilyenek vagyunk – az a törvénykezés. Beszélgettem egy anyukával a kisgyermekes anyukák összejövetelén. Azt mondta, lenyűgözte, hogy a fiát nem kellett tanítani toporzékolni. 🙂 Tudjuk, az ember együtt született ezzel a bűnnel. Azon túlmenően a lelkünk alapbeállítása az, hogy hasonlítunk, ítélkezünk, bizonytalanok vagyunk, magyarán a törvény alatt élünk. Nem kell tanulnod azt, hogy kárhoztasd magad, nem kell tanulnod, hogy elítéld magad. Nem kell tanítani téged, hogy úgy érezd: értéktelen vagy. A lelkünknek megvan ez a „csodálatos” adottsága.

Amikor azt mondjuk, hogy törvény, akkor fontos értened, hogy nem csak arról beszélünk, hogy az Ószövetségben volt törvény, és a farizeusok, a vallásos emberek Jézus idejében fogták a törvényt és arra használták, hogy a szerencsétlen körülöttük lévőket (legy)intették vele. Nem csak erről beszélünk. Mert ha nincs ószövetségi törvény, attól még mindig nagyok jók vagyunk ebben. Szabályokat állítunk fel, és „jaj neked, ha megszeged”. Nem kell hozzá Biblia, anélkül is csináljuk ezt.

Úgyhogy többről beszélünk. A lelked ilyen beállítottságú alapvetően.  A kegyelmet tanulnunk kell. Azt Isten kell, hogy leleplezze nekünk, és el kell fogadnunk. Tanulnunk kell, növekednünk kell benne. Ha nem tesszük, a természeti beállítottságunk megmarad, és továbbra is kárhoztatjuk magunkat és mindenkit magunk körül. Ítélgetjük magunkat és másokat. Hasonlítgatunk folyton, és vagy büszkék vagyunk, vagy irigyek. Ez a két lehetőség van. A lelkünk így van beállítva. Hogyan látjuk mi egymást természetszerűleg?

Ján 9:34 Erre azt mondták neki: Te mindenestül bűnben születtél, és te tanítasz minket? És ezzel kidobták. – ami azt jelenti, hogy kivetették a zsinagógából.

Ránéz egyik ember a másikra természetszerűleg, és látjuk a hibákat. Nem úgy nevezem, hogy bűn, mert azt a szót nem szeretjük, de látom a hibákat benne. Azt látom, hogy televan hibákkal, és ezek a hibák őhozzá tartoznak. „Te mindenestül bűnben születtél, te mindenestül bűnben nevelkedtél. Nézd meg, itt van rajtad. Ez hozzád tartozik, elválaszthatatlan tőled. Nem tudjuk levenni rólad.” – így nézzük, így ítéljük egymást. Így gondolkodunk egymásról.

Mivel így látjuk egymást és magunkat is, ezért tagadjuk a bűnt. Ezért mondják a pszichológusok: „Nincs is bűn! Ez csak a judeo-keresztény kultúrkörnek a hazugsága. Ha felismernéd, hogy nincs bűnöd, akkor olyan szabad lennél!”

Miért tagadjuk a bűnt? Azért, mert ha elfogadom, hogy én ilyen vagyok, akkor végleg bebizonyosodott, hogy én nem vagyok jó semmire. Akkor végleg bebizonyosodott, hogy én nem tartok sehova, hogy senki nem segíthet rajtam. Nem akarom ezt elfogadni. Úgyhogy tagadom, vagy legalább mentegetem magam. Ha már tagadni nem tudom, akkor legalább mentegetem magam, hogy mégsem úgy van.

Így nézzük egymást: vannak a bűneid, azok rajtad vannak, és nem lehet elválasztani. Ám itt a nagyszerű hír, az evangélium ezt mutatta meg, és ez óriási felismerés az életünkben.

Róm 4:25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Jézus halálra adatott a bűneinkért. Ez nagy dolog! A következő történt. Jézus tett valamit, amit senki nem tudott addig tenni. Mi azt hittük, hogy a bűneink annyira hozzánk tartoznak, mint a szívverésünk. A bűneink, a vétkeink annyira mi vagyunk, elválaszthatatlanok vagyunk. Ha elfogadnám, hogy a bűneim az enyémek – vannak és súlyosak –, akkor azt is elfogadnám, hogy én senki vagyok, én értéktelen vagyok, én méltó vagyok a legszörnyűbb ítéletre.

Jézus tudta, hogy ez nem tartozik hozzánk, mint mi hittük, levette rólunk és Magára vette. Mi a nagy dolog ebben? Az ember nem ismeri fel, hogy ő nem azonos a bűneivel. A vétkei nem tartoznak hozzá. Mi azt hisszük, hogy a vétkeink jóval közelebb vannak hozzánk. Mi azt hisszük, hogy a vétkeinknek jóval nagyobb hatalmuk van mirajtunk, mint valójában.

Ezt olvassuk itt: Jézus, a mi Urunk, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. Ez nagyon fontos. Jézus azt mondja: „A bűneid nincsenek olyan közel hozzád, mint hiszed. Az Én igazságom közelebb van hozzád, mint hinnéd.”

feltámasztatott megigazulásunkért” Amikor Jézus feltámadt győzedelmesen, akkor világos lett, hogy a bűn nem uralhatta Őt. Azt mondta: ez nem uralhat téged sem. Itt a nagy hazugság – ha érted –, ha a legelején azt mondod magadnak: énnekem nincs bűnöm, énnekem nincs semmilyen bűnöm, én bűn nélkül való vagyok, én nem hibázom, én nem rontottam el, rajtam nem múlott; akkor hazudsz magadnak és letagadsz valami, ami igazán a gyógyulásod felé az első lépés.

Ezért olyan fontos az evangéliumban ez: mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül, Róm 3:23. Hiányzik nekünk Isten dicsősége, mert a vétkek az életünkben vannak. 1Ján 1:8 ha azt mondod magadnak, hogy nincs bűn benned, akkor hazudsz. Ami rosszabb ebben, az az, hogy Isten nem tudja megmutatni neked, hogy ez a bűn távolabb van tőled, mint gondolnád.

A bűn távolabb van tőlem, mint hinném. A bűn nem olyan nagy jelentőségű az életemben, mint természetszerűleg gondolnám. A természeti indíttatásunk az, hogy eldugjuk, hogy megmagyarázzuk. Luk 12:2 semmi nincs, ami elrejtett maradna. Minden ki lesz jelentve. Minden, amit teszel, az nyilvánosságra kerül. Isten le fogja leplezni. Jer 23:24 van bárki, aki el tudná rejteni magát Isten elől? Nincs senki.

A bűn zsoldja a halál, de Jézus azt mutatta meg, hogy ez távolabb van tőlem, mint hittem. Azért nem tudtam elfogadni a valóságát, azért nem tudtam elfogadni, hogy jelen van az életemben, mert úgy tudtam, hogy ez azonos velem. Tévesen, de tudtam, hogy ez azonos énvelem. Ezért nem tudtam elfogadni. Az életem azonban megváltozott ezen a módon – Jézus levette rólunk és Magára vette –, mert:

Róm 5:1a Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel,

Erről beszélünk. Ha elfogadom, amit Jézus tett, akkor békességem van Istennel. A bűnöm távolibb tőlem, mintsem hittem volna. Nem kell rejtőznöm Isten elől. Mert Jézus azért jött el, hogy megmutassa, hogy a bűn nincs annyira közel, nem bír olyan hatalommal fölöttem, nem uralkodik az életemben, hanem a bűn távolabb van tőlem. Ez hatalmas az életünkben.

Ezért lehet békességünk, mert a bűnöm nincs ott az életemben. Szabad lettem. Minden újjá lett. A kegyelem azt mondja nekem: te nem a bűnöd vagy. Egyedül a kegyelem mondja nekem: te nem a bűnöd vagy. Egyedül 1Pét 5:10 a minden kegyelem Istene mondja nekem: te nem vagy azonos a bűnöddel. Ha nem hallgatjuk Őt az Igében, ha nem hallgatjuk Őt az istentiszteleten, ha nem hallgatjuk Őt a mindennapokban az üzenetekben, a testvérem bizonyságában, az imáimban, ha nem hallgatjuk Őt, akkor ki mondaná el nekünk ezt: a bűnöd nem uralkodik az életeden.

A lelked természetszerűleg törvénykező. A lelked törvénykezik fölötted: „Vétkeztél, értéktelen vagy, haszontalan vagy, fordulj fel! Akkor meg van oldva a probléma.” Ilyen a lelkem. Természetszerűleg mindannyinké ilyen. Ha hallom Istent, ha szól hozzám az Igében, az imában, a közösségben, a szolgálatban, beszél nekem erről és azt mondja: „A bűnöd olyan messze van tőled, mint a kelet a napnyugattól. A bűnödet bevetettem a tenger mélyére, ott van a Mariana-árok legalján. Senki nem mehet arra a helyre, ahova Én tettem. Nincs emlékezés róla. El van rendezve. A vér elég volt. Én győztem a bűn fölött, úgyhogy a bűneid nem azonosak veled. Ne élj ebben!”

Ha hallom Őt, akkor gyógyulok, akkor van növekedés. Akkor nem kell rejtegetnem magam, akkor odamehetek Hozzá és azt mondhatom: „Uram, vétkeztem, – 1Ján 1:7 és 9 – bocsáss meg nekem. Uram, a Te véred erre is elég volt?” Jézus azt feleli: „Több, mint elég. Én megszenteltelek téged – Zsid 10:10 –, egyszer és mindenkorra Én elrendeztem ezt a dolgot. Ezt nem lehet visszacsinálni, ez tiéd. Én elrendeztem ezt. A bűneid olyan távol vannak tőled, amilyen messze a napkelet a napnyugattól.” Ha nem hallom Őt, akkor természetszerűleg vádolni fogom magam, és másokat magam körül.

Még egy fontos dolog ebben. Amikor Isten így elmondta nekem, hogy a vétkeim, a bűneim távolabb vannak tőlem, hogy kisebb a hatalmuk az életemben, mintsem hinném, akkor még mondott valamit. Ez nagyon fontos. A kereszt elválasztott engem a bűneimtől, a bűneimet felvitte oda, és meghalt értük, Róm 4:25-5:1, amit láttunk az előbb.

Isten megmutatta, hogy le lehet választani a bűnt az emberről. Ez lenyűgöző, mert senki nem tudja a választ erre. Nézd meg! A világ vallásai nem adnak igazi választ erre a problémára. Az iszlám azt mondja: Allah, ha jó napja van, egy pillanatra félrenéz, amíg te besurransz… Nincs válasz rá. Az embereknek nincs válaszuk erre. Egyedül Jézus ad választ erre. Ő az egyetlen, az Ő keresztje az egyetlen, ami elrendezte ezt a dolgot.

Megmutat még valamit. Azt mondja nekem: nézd meg, mi van benned. Megmutatja, ránézek és azt mondom: „Te jó ég! Ez rosszabb, mint hittem. Én a vétkeimről tudtam, de most azt találom, hogy bűn van bennem.” Róm 7:17. Megcsinálom a dolgokat, de igazán azért, mert odabenn van egy természet, amelyik bűnös. Nem vagyok szabad igazán. Most ez mit jelent nekem? Hogyan lehetnék szabad? Isten azt mondja: erre is a kereszt a válasz, de másik módon.

Róm 8:12 Ezért testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.

Nem vagyok adós, hogy a régi természet szerint éljek. Nem vagyok felelős. Nem tartozom neki semmivel. Ez nagyon fontos dolog. Megtértünk, újjászülettünk, minden újjá lett, 2Kor 5:17, Jézus megmentett engem. Aztán látom, ami bennem van, és: „Minden újjá lett? Akkor most ez hogy van?” Itt a nagy titok, a nagy kincse a hitünknek, hogy van egy ígéretünk. 1Ján 3:2 Isten azt mondja: egy nap Jézus előtt leszel, és pont olyan leszel, mint Ő. Egy nap levedled ezt a régi természeted.

Hogyan látjuk magunkat? Sokszor úgy látjuk magunkat: megigazultam, de ez olyan, mint egy fehér ing a leprán. A külső alatt benn minden szörnyűség, borzasztó. Semmi. Semmi jó nem jön ki onnan. Mintha csak egy vékony réteg lenne rajtam. Istennek viszont van egy ígérete, hogy megmutatja nekünk, hogy egy nap ott fogunk állni az Ő jelenlétében és azt mondja, hogy fordítva lesz.

Fel fogjuk ismerni, hogy fordítva volt, hogy igazán ez a régi természet nagyon vékony réteg, amiről beszélünk. Ugyanúgy, ahogy a Krisztus előtti napjainkban azt gondoltuk, hogy vétkeink úgy hozzánk tartoznak, mint lélegzetünk, úgy a miénk, hogy nem lehet elválasztani tőlünk, ugyanígy Isten azt mondja nekünk: „Figyelj Én megmutattam ezzel, hogy ez nincs összekötve veled, hogy nem a bűneid vagy. Van egy ígéretem, hogy megmutatom majd egy nap neked, annyira nyilvánvaló lesz neked, hogy mennyire nem a régi ember vagy. Mennyire nem a régi természet vagy, mennyire nem oda tartozol. Mennyire az Én természetem volt az igazi benned.”

A mai nap jönnek a kísértések és azt találjuk, hogy belülről jön egy válasz.  A válasz az: igen, menjünk arra, hagyjuk Istent, menjünk másik irányba. Azt mondjuk: „Hogy lehet ez? Nem úgy van, hogy minden újjá lett?” Isten azt feleli: „De igen! A régi bűnös természetednek nincs akkora hatalma, mint hinnéd. Nincs annyira közel hozzád, mint hinnéd. Egy nap le fogom választani rólad ugyanúgy, ahogy bűneidet, és meg fogod látni, hogy mennyire szabad vagy. Egy nap meg fogod látni. Ott fogsz állni a jelenlétemben, és azt fogod mondani: “Ennyi volt?! Pedig amikor a földön ránéztem, megrémültem, hogy mégsem vagyok hívő, meg kell térnem újra!” Közben a dolog nem volt olyan hatalmas, mint hittem volna.

Nem vagyunk adósok a régi bűnös természetnek, hogy aszerint éljünk. Nem tartozunk neki semmivel. Nem az az életünk. Nem az uralja az életünket. Jézus az Ura az életünknek. Arról beszélek, hogy a kereszt a válasz. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ami a bűneidet illeti, jogi szempontból az Én szívemben elrendeztem ezt a dolgot. A bűneid nem a tieid, azok Jézus bűnei voltak. Ő halt meg velünk, Ő halt meg értük. Ő felvette Magára, azok az Ő bűnei voltak. Úgyhogy a bűneidet, a kereszt leválasztotta rólad. Van azonban még egy dolog. Ha a mai nap te azt mondod, hogy felveszed a keresztet, ha a mai nap alkalmazod azt, amit Én megmutattam, akkor fel fogod ismerni, hogy életedben a bűn nincs annyira közel hozzád, mint hitted. Nincs akkora hatalma az életedben, mint gondoltad. A régi bűnös természeted nem uralja úgy az életedet, mint azt te hitted volna, de ehhez alkalmaznod kell ezt.”

Ehhez azt kell mondanod: Jézus, a Te életedet akarom élni, az új emberben akarok járni. Ehhez döntened kell. Ha megszomorítod a Szent Szellemet, ha vétkezel, azt kell mondanod: „Uram, bocsáss meg! Állíts helyre! Nem hazudok, van bűnöm. Vétkeztem, elbuktam, de nem ebben akarok élni! Az új emberben akarok járni!” A mai nap magunkra nézünk, és azt mondjuk a régi természetre: ez rosszabb, mint hittem. Ahogy múlik az idő, a régi bűnös természet nem jobb semmivel sem. Én azt találtam, hogy a régi természetem csak egyre rosszabb lett, és egyre jobban utálom.

Van viszont egy jó hír az életemben: Isten egyszer már megmutatta, hogy valami, ami olyan közelinek tűnt hozzám, ami annyira uralni látszott az életemet, ami annyira úgy tűnt, hogy betakar mindent, az nem volt olyan közel hozzám, nem uralta az életemet. Mivel megmutatta nekem már egyszer, azért úgy vagyok, hogy elhiszem, hogy Isten ezzel a régi természettel is el tud bánni nap mint nap.

Isten el tudja intézni nap mint nap. Persze jobban örülnék, ha nem lenne itt, de Isten azt mondja nekem: figyelj, élj az új emberben! Mondd azt: „Uram, odamegyek a kereszthez. Nem én élek többé, ez nem az én életem. Nem akarok ebben járni, nem akarok így gondolkodni. Nem akarok így élni. Szabad akarok lenni. Tölts be engem a Szellemmel. Hadd járjak szabadon.”!

Róm 8:3 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az Ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben.

Mit jelent ez? A törvénynek lehetetlen volt. Amikor a törvény azt mondta: bűn van benned; akkor az ember azt felelte: á, nem, a másik volt. Mi volt Ádám első válasza? „Az asszony, akit Te adtál.” Azonnal. Senki nem tanította neki. „Az asszony, akit Te adtál, ő volt a hibás.” A törvény nem tudott segíteni rajtunk, mert a törvény nem tudja különvenni a bűnöket és a bűnöst.

A kegyelem azonban megtette, és itt a hatalom, hogy eljött Jézus. Jézus különvette a bűnöket és a bűnöst, és azt mondta a bűnösnek: „Neked van jövőd Velem. Dönts Mellettem!” Amikor pedig Jézus mellett döntök, akkor azt mondta: „Van itt még egy dolog. Ide nézz, és dönts jól. Az Én keresztem érvényes a mai napra is.”

Mit csináljunk tehát? Hogyan éljünk? Az egyik mód, ahogy élhetünk, az, hogy mindenféle kreatív szavakat találunk a bűnre: hiba, vétek, mulasztás,… Élhetem így az életem, hogy ilyen szavakat találok, és azt kívánom, hogy olyan lennék, mint a Siva a sok karjával, hogy még több emberre mutogathatnék: az ő hibája, az ő hibája,… A másik lehetőség, hogy 2Kor 4:2 nem járunk ravaszságban, és nem rejtegetjük a szégyenletes dolgokat, hanem igazságban járunk.

Erről beszélünk, hogy nem rejtegetem a szégyent, hanem odamegyek Istenhez és azt mondom: „Uram, bocsáss meg nekem! Vétkeztem, bocsáss meg nekem. Idióta voltam, bocsáss meg nekem. Nem értek egyet vele, az a régi emberem volt. Én szeretnék Veled járni.” Ez a szabadságunk. Ezért van békességünk Istennel.

Amikor odajön valaki, és azt mondja: te mindenestül bűnben születtél, abban nőttél fel, és az is vagy; akkor azt tudjuk mondani, hogy nem. „De én azt mondom, hogy igen.” Én azt felelem: „Nem. Van valaki, Aki nagyobb. Aki Isten, Aki azt mondja, hogy nem így van, úgyhogy én nem az vagyok, akinek te gondolsz engem. Az én bűneimet Krisztus keresztje eltávolította tőlem, és az én bűnömmel, a természetemmel pedig nap mint nap bánok ezen a módon Istennel. Nem abban élek, nem azt választom, hanem az új emberben élek, és növekszem a szabadságban. Növekszem az örömben, növekszem a békességben.”

Ha elfogadom, hogy szükségem van a gyógyírra, akkor Istennek van válasza. Amíg tagadok, amíg vádolok, amíg mutogatok, amíg enyhíteni próbálom a hibám mértékét, addig nincs válasz. Amikor viszont elfogadom, akkor odamegyek a kereszthez: Uram, szabadíts fel engem, kérlek. Isten megmutatja nekem: „Figyelj! A bűnöd, a régi bűnös természeted nincs annyira közel hozzád, mint hinnéd. Egyáltalán nincs hatalma fölötted. Nem tartozol neki semmivel. Nem kell ebben élned. Szabad vagy, járj Velem!”

 

Ámen.

Kategória: Egyéb