Zsolt 4. 2Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! 3Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. 4Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! 5Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. 6Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. 7Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram! 8Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint amikor sok az ő búzájok és boruk. 9Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
2Kor 12:7-10 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Azt mondja Pál: amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. Könnyen tudjuk mondani ezeket a szavakat. Mint 2Kor 4:7 Krisztus, a mi kincsünk cserépedényben van. „Bennem, ebben a cserépedényben.” Könnyen mondjuk, de amikor belefutunk a régi bűnös természetnek az undorítóságába, amikor kiakadok és leüvöltöm a barátom fejét, amikor rossz lábbal kelek fel és ahelyett, hogy szellemben járnék, idegbeteg vagy depressziós vagyok egész nap, akkor ezeknek a verseknek az egyik felét értem, a másik felét nem annyira. 🙂
A gyengeségben nincs erény, ha nincs meg a másik oldala, amiről Pál beszél. A hibában, a bukásunkban nincs haszon, ha nincs helyreállás, ha nem lesz megtörtség belőle. Ha nem hagyom el a büszkeségemet út közben, akkor a megpróbáltatásnak nincs értéke az életemben. Erről szeretnék beszélni.
Az ellenség keresztül akar vonszolni minket a sűrűjén. Az ellenség szeretne a legnehezebb dolgon keresztül cibálni. Olyan egyszerű, amit tanít a gyengeségről, a próbatételről, a nehézségről a Biblia. Olyan egyszerű, de annyira nehéz. Olyan súlyos az életünkben! A nyomás alatt ott a kísértés, hogy feladjuk, hogy elengedjük azt, aminek értéke van. Ez az Ellenségnek a célja a nehézségben, hogy elengedjük azt, aminek értéke van. Elengedjük azt, ami fontos, ami hasznos, ami jelentős, ami Istentől van az életünkben. Ezt szeretné elérni.
Érdekes, hogy a próbatételnek, a nehézségnek van haszna. Igazán ezek a tanulásnak az idői. Ezek azok, amikor találkozunk a valósággal, amikor az igazság mélyebb lesz az életemben, amikor a hitem megpróbált lesz. Ez annak az ideje, amikor – nem könnyű ugyan – előre mehetek azokban a dolgokban, amik igazán jelentősek. Az Ellenség azt szeretné, ha ebben az időben eldobnám azt, ami drága: a bibliámat, a hitemet, a barátomat, az imáimat, a bizodalmamat. Nem hiszem, hogy ne tudnád, miről beszélek.
Amikor erre gondolunk, akkor ez felfrissítő dolog, hogy Isten beszél sokat a Bibliában a gyengeségről. Azt mondja, hogy Ővele megvan a lehetőség, hogy ennek legyen másik oldala. Remélem, hogy az üzenet végére körbeérjük ezt a gondolatot, és világos lesz ez az egyszerű, de fontos igazság.
Amikor megnézzük 2Kor 12-ben, Pál egyenesen azt mondja: gyönyörködöm a gyengeségben. „Jó neked, Pál. Nem tudom, hogy én tartok-e ott. Nem tudom, hogy én tudok-e ennek örülni.” Viszont a kérdés igazán ez: engedelmeskedem-e az Úrnak a gyengeségemben? A gyengeségem azt jelenti-e, hogy akkor én azt mondom Isten előtt: feladom. Isten előtt mondom-e, hogy feladom, vagy elmegyek az én hitetlenségemben valahova, és belenézek a tükrömbe és azt mondom magamnak: feladom. Ez a nagy kérdés.
Ha Isten előtt mondom, akkor ott a lehetőség, hogy az Ő ereje valós legyen az életemben. Akkor ott a lehetőség, hogy – habár a cserépedény vacak, értéktelen, jelentéktelen és elegem van belőle, és szívem szerint már hátrahagynám – Isten ereje, a gazdagság, a kincs meglátszik. Ez az, ami annyira számít az életemben. A gyengeségem lehet az erőm pillanata, ha ez az a pillanat, amikor engedek Krisztusnak, amikor elengedem az egészet. Amikor képtelen vagyok, és azt mondom: rendben, Uram, bízom Benned.
Hallottam egy üzenetben egy idézetet Corrie ten Boom-tól. Ő egy holland nő volt. A családja zsidókat rejtegetett a második világháborúban. Aztán börtönbe, majd koncentrációs táborba vitték őket, ahol a családtagjai meghaltak, de ő életben maradt. Hívőként aztán szolgált. Említett egy esetet, amikor meg kellett bocsájtania egy őrnek odabenn. Azt mondta, hogy annyira nem érezte, annyira nem volt képes. Hogy bocsájthatna meg neki, a testvére odabenn halt meg? Aztán azt mondta: tudta, hogy ez egy döntés.
Ő fenntartott egy otthont holokauszt-túlélőknek, hogy segítsen nekik visszatalálni az életbe. Ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy az egyszerű igazság az volt, hogy akik meg tudtak bocsájtani, azok továbbmentek az életükkel, akik nem tudtak megbocsájtani, azok örökre megnyomorodottak, áldozatok maradtak. Soha nem tudtak teljes életet élni. Az igazság ilyen egyszerű és ilyen rettenetes volt.
Ilyen helyzetben hogy tudsz megbocsájtani? A válasz ez: Isten legyen erős az én gyengeségemben. Annyiszor nem lépnék tovább a hitemben, ha az én „erőmre”, az én gyengeségemre néznék. Mindannyian így vagyunk ezzel. Isten azt mondja: „Bízz Bennem. Add fel Énelőttem. Ne magadnak, hanem Én előttem add fel.” Ez a titka, ahogy tovább mehet a házasságom. Ez a titka, hogy felállhatok. Egy nap hétszer is.
Egy nap hetvenszer hétszer elfogadhatom a megbocsájtást, vagy adhatom a megbocsájtást, és továbbmehetek. Miért? Mert az én gyengeségem nem az életem meghatározója, hanem az én gyengeségem lehetőség, hogy feltegyem a kezem Isten előtt, és azt mondjam a büszkeségemnek: látod, milyen hülye voltál, nem volt igazad; a magabiztosságomnak: rendben, akkor nem ez az irány. Ám azt, ami drága, azt, ami értékes, azt nem dobom el attól, hogy gyenge vagyok, attól, hogy erőtlen vagyok, attól, hogy képtelen vagyok.
Azt mondhatná valaki: „Te gyenge vagy? Igen? És keresztény vagy? Tudod, milyen hülyén néz ez ki? Ha milliárdos lennél, és azt mondanád, hogy keresztény vagy, akkor azt mondanám, hogy ez nagyszerű, tényleg tud valamit a te Istened, de tudod, milyen hülyén néz ki, hogy gyenge vagy?!” A válaszom erre 1Kor 1:25-ben van: Isten bolondsága jobb az ember bölcsességénél.
Másik módon azt szoktuk mondani: inkább lennék majom Noé bárkájában, mint bölcs filozófus kívül. Bután hangzik, de értjük. Inkább nézzek ki ostobán és gyengén Isten akaratában, mint bölcsnek és erősnek azon kívül. Így gondolkodom, ez az életem. Jobb Isten bolondjának lennem, mint a világ bölcsének. Ezt akarom az életemben. Ővele akarok járni. Hülyén néz ki, de ez van. Ez nem a világ vége. Nem arról szól az életem, hogy ki mit gondol rólam, hanem arról, hogy Isten velem van.
Arra gondolok, hogy a problémáink közepette lehet-e, hogy Isten a gyengeségünkön keresztül akarja megmutatni most Magát? Lehetséges-e, hogy Isten azért hozott minket erre a helyre, azért tett oda, ahol vagyunk, hogy az Ő dicsősége hatalmas legyen rajtunk keresztül a gyengeségünkben, és az Ő bölcsessége és szeretete megmutatkozhasson a gyengeségünk közepette. Merünk-e így gondolkodni?
Tudom, hogy kihívás. P. Atti mondta: „Sokat beszéltem a szenvedésről, most Isten megnézi az életemben, hogy komolyan gondoltam-e. Úgyhogy eldöntöttem, mostantól a gazdagságról és a sikerről fogok beszélni, hátha Isten azt is megpróbálja az életemben.” 🙂 Isten a szívünket vizsgálja. Azt, hogy mi a hozzáállásunk.
Valamelyik nagyszerű keresztény író azt mondta: könyvet írok a szenvedésről, és ha nem lenne ez a szörnyű fogfájásom, akkor tudnék ma is írni egy jó fejezetet a szenvedésről és a fájdalomról. 🙂 Könnyen tudunk beszélni róla, de amikor benne vagyunk, amikor gyengék vagyunk, amikor képtelenek vagyunk, akkor: „Uram, mit csinálsz? Hibáztál.”
Azt szeretném mondani ebben a nagyon egyszerű üzenetben, hogy Istennek van egy vigasztalása számunkra. Az Ő akarata nagyobb ennél, az Ő terve nagyobb ennél. Ő nem csak sikerekben és gazdagságban, erőben és hatalomban vezet minket. Úgy hiszem, hogy a kereszténységben sokszor hiányzó dolog, hogy nem készít fel bennünket arra, hogy lesznek nehézségek. Ezért beszélek erről.
Talán csak gondolkodjunk erről: mi Isten célja ebben? Nem a szenvedés, nem a gyengeség a célja. A szenvedésnek magában nincs értéke, ha nem visz megtörtséghez. Ha nem visz a megtörtséghez, akkor nincs haszna. A gyengeségnek nincs haszna, ha nem visz Istenhez. A bukásnak nincs értéke, ha nem állok helyre alázatban, elhagyva a büszkeséget.
Talán így mondhatnánk még egy módon: Istennek van egy célja benne, de ahhoz, hogy elérje a célját, ahhoz menjünk keresztül ezen Ővele. Lehet, hogy sokáig tart, de ne álljunk meg, ne szűnjünk meg, menjünk keresztül Ővele.
Zsolt 18. – és 2Sám 22. majdnem ugyanerről szól – Dávid Zsoltára, amikor Isten megszabadította őt, akkor ő így beszél erről, nagy-nagy bizalomban Istenben. Visszatekintve, fontos tanítást ad nekünk.
Zsolt 18:20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Azt mondhatnánk, hogy a gyengeség, a megpróbáltatás, a szenvedés az az alagút, amin keresztül Isten el akar vinni engem egy tágasabb helyre. Nem véletlenül mondom, hogy alagút. Tudod, milyen egy alagút. Sötét, benne vagy, lehet, nem látod a végét. Voltál-e már ilyen helyzetben? Érezted úgy, hogy alagútban vagy, és nincs fény az út végén? Amikor megjelenik a fény, tűnődsz azon, hogy nem a vonat jön-e. 🙂
Tudom, mind azt mondjuk a szívünkben: Uram, nem lehetne, hogy egy illatos virágos mezőn táncoljak a tágasabb tér felé, és így is eljussak a tágabb helyre? Isten azt mondja: megvan ennek a haszna, megvan ennek a célja. Sok helyen beszél erről az Írás.
Zsolt 31:9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
Az ellenség tarthat engem szűk helyen, megszorongat engem. Itt azt mondja: tágas helyre állítottad a lábamat, tágas helyen vagyok, nem vagyok megszorítva. Nem úgy van, hogy az ellenségeim körülöttem vannak. Ez a kép itt, hogy van egy szűk hely, ahol meg vagyok szorongatva, ahol túl szűk a hely valamelyik részemnek, aztán Isten elvezet engem. Azt mondja itt: tágas helyre tett engem, ahol nem vagyok megszorítva, ahol szabadságom van.
Zsolt 118:5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
Isten a gyengeségemen keresztül tágasabb helyre visz engem. Ami azt jelenti, hogy tágítja az életemet. Ha Vele megyek végig rajta, akkor tágasabb helyre jutok. A végén lehet, hogy felismerem, az, amitől féltem, nem kellett volna félnem tőle.
Lehet viszont, hogy Isten úgy szabadít meg, hogy azt gondolom: ha ez megtörténik, vége az életemnek, úgyhogy rettegek. Aztán Isten megengedi, hogy megtörténjen. Keresztülmegyek rajta, a végén kijövök és azt mondom: „Jé, nem ért véget az életem. Rendben, egy félelemmel kevesebb.” Lehet? Megtörtént veled? Néhányszor megtörtént, hogy Isten megengedte. Azt mondtam: itt a határidő, Uram, itt kell megtörténnie a csodának. Aztán a csoda jóval később történt meg.
Hogyan megyek keresztül rajta? A bátorítás az, hogy ne engedjük el azt, ami drága: a hitünket, a bizalmunkat Őbenne, merjünk bízni Benne. Az elején olvastuk: Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!; Zsolt 4:4. Én az Övé vagyok, és Ő elvisz engem a győzelemre, bízhatok ebben. Mi a gondolatunk? „Lehetne azonnal, Uram? Lehetne a győzelem most? Lehetne, hogy most kiérjek, hogy az alagút most érjen véget? Mi van addig, amíg nem ér véget?”
Még egy gondolat arról, hogy mi Isten célja az egésszel. Úgy gondolom, hogy a megpróbáltatásban, a szenvedésben, a gyengeségben találunk egy rejtett stabilitást. Nem a gyengeségben, hanem az imádatban, az imában, az Ő dicséretében találunk egy rejtett stabilitást ezekben a dolgokban, amit addig nem láttam.
Addig azt láttam, hogy a dicsőítő énekel, mi pedig próbáljuk követni. Viszont a gyengeségemben, amint dicsérem Őt, könnyen lehet, hogy erőt találok benne. Addig azt láttam, hogy elmegyek egy imaalkalomra, és ott van valaki, aki nagyon tud imádkozni. Aztán ott vagyok a gyengeségemben, ott vagyok, arccal a földön imádkozom megtörtségben, és Isten jelenlétét találom: rejtett, nem nyilvánvaló stabilitást.
Remélem, tudod, miről beszélek, de ha nem, akkor bátorítalak, hogy merj ezután menni. Ézs 45:3 a sötétség elrejtett kincsei. Zsolt 18:37 kiszélesítetted az én lépésemet alattam. Ezt sok helyen látjuk a zsoltárokban. Zsolt 40:3 kiszélesítetted a lépteimet alattam. Ez olyan, mintha babaméretű lábam lenne az én korommal és súlyommal, akkor billegnék, nem lenne stabilitásom. Ez a vers olyan, mintha Isten fogná a lábamat, „ez nem elég neked”, megnövelné hatalmasra széltében és hosszában, óriási lábméretet adna. Jön az ellenség, ki akar billenteni, és semmi hatása, mert „kiszélesítetted a lépteimet alattam”.
Péld 4:12 Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
Ez fontos dolog. Rejtett stabilitást találok. Azt találom, hogy a hit erősebb, mint gondoltam. Azt találom, hogy Isten ígéretei nagyobb megtartó erővel bírnak, mint hittem volna. Azt találom, hogy Isten valósabb az életemben, mint képzeltem volna. Ezt próbálom mondani, hogy az alázatban szabadságot találok, a hitben szabadságot találok.
Amikor Mát 7-ben azt olvassuk: a keskeny kapun, a keskeny úton menjetek, menjetek azon, járjatok azon. Ha nem vagy hívő Krisztusban, ha nem bíztad Jézusra az életedet, akkor ez neked szól. Jézus többet tartogat neked, mint hinnéd. Ő nem csak meghalt érted, nem csak egyszer majd neked adja a mennyet, ha bízol Benne – az sem lenne rossz felállás –, de Ő szeretne téged vezetni egész életedben.
Szeretne neked adni valamit, ami nem nyilvánvaló a világunkban. Valamit, amit csak személyesen ismerhetek meg, amint keresztülmegyek a gyengeségeimen, a próbatételeimen. Gyere Jézushoz. Így is, úgy is lesznek nehézségek az életedben, de ha Isten az életedben van, akkor Vele mehetsz keresztül ezen. Elmondhatom, hogy az úgy lényegesen jobb.
Zsolt 4:5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek – a héberben: ne reszkessetek, ami lehet harag vagy rémület miatt – beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban – elmélkedjetek, amikor magatokban vagytok – és csillapodjatok! Hányan teszik a fordítottját: vétkeznek, de nem reszketnek. Ez olyan, mint Eféz 4:26 a haragról.Zsolt 4:6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Miről szól ez a két vers? Azt mondja: ne szűnj meg tenni, amit igaznak tudsz, ne engedd el azt, ami számít, ne dobd el a bizodalmadat, aminek nagy jutalma van. Ne engedd el a hitedet csak azért, mert ki vagy hívva, mert nehézséged van. Pont erre az órára kaptad a hitedet, éppen erre a nehézségre, éppen erre a gyengeségre, éppen erre a szenvedésre. Pont erre. Pont arra van, hogy ezen keresztül tudj menni vele. Folytasd, áldozz az igazságnak áldozatával. Ne lepődj meg, hogy a szívedben ott van ez a reszketés – a félelem vagy a harag –, hanem menj tovább. Járj tovább ebben és ne engedd el ezt az utat.
A tágasabb hely, ahova visz minket az Úr; a rejtett stabilitás; és még egy: az, hogy személyesen növekszem az eredményeként. Ezt a 4. zsoltár elején találjuk.
Zsolt 4:2b szorultságomban tág tért adtál nékem;… Igazán azt mondja: megnagyobbítottál engem, nagyobbá tettél engem, növekedést adtál nekem, nekem személyesen növekedést adtál a kihívásomban, a próbámban én nőttem. Ami lenyűgöző gondolat, hogy Isten növekedést adhatna nekünk. Itt a kihívó kérdés a szívünknek: mit keresünk az életünkben?
Zsolt 4:7a Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Mindenki, az egész világunk ezzel van tele: „Mutass nekem valami szórakoztatót! Tudsz nekem mutatni valami bölcset? Tudsz nekem mutatni valamit, ami kielégíti a vágyamat? Tudsz nekem adni valami tökéleteset?” Azt mondjuk: gyere el a gyülekezetbe. Eljön az ember, körülnéz: ez sem tökéletes, ez is tökéletlen, ez is tökéletlen, az sem százas. Körülnéz, és azt mondja: mutasson valaki valami tökéletest, valami jobbat.
Mindenki ezt mondja a világban: „Ki mutat nekem valami tökéletest? Ki fog szórakoztatni? Ki fogja kielégíteni a vágyamat?” Isten azt mondja: tényleg ez az élet lényege?
Zsolt 4:8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájok és boruk. Miről szól ez? Ez a személyes növekedés. Nagyobb örömöd lesz. „Lehet, hogy találok valakit, aki végre megnevettet. Lehet, hogy találok valakit, aki végre lenyűgöz. Lehet, hogy találok valakit végre, aki órákon át hajlandó hallgatni a hülyeségeimet. Lehet, hogy több lesz belőle, sokasodik. Jaj, de jó! Megtaláltam, ez az! Szórakoztatnak, meghallgatnak, nem röhögnek ki, ez az. Végre!” –, de nem ez a válasz az életemre.
Isten azt mondja: „Én többet akarok adni neked ennél. Én azt akarom, hogy merj gyenge lenni, merj erőtlen lenni! Merd elismerni, hogy nehéz. Merd feltenni Előttem a kezed, és hitben azt mondani: Uram, nekem Rád van szükségem ebben a helyzetben. Kérlek, könyörgök, légy Te erős bennem.” Aztán Ő az, és Ő használ minket.
Aztán mi történik? 2Kor 1:4 igazabb vigasztalóvá válok. Zsolt 73:22 a megtörtségemen keresztül mélyebb válaszaim lesznek, valódibb válaszaim lesznek. Isten azt mondja: „Növekedést adtam neked, nagyobb örömet. Mintha bövölködnél azokban.”
Zsolt 4:9 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. Micsoda csoda az életünkben! Leteszem a fejem, és már alszom is. Miért? Mert imádkoztam, és letettem Te eléd az egészet.
A reformátoroknak nagy hatásuk volt királyságokra. A tanításuk emberek százezreit, millióit befolyásolta nyilvánvaló módon. Valamelyikük azt mondta: „Uram, az egyház a Te egyházad, nekem ez túl nagy falat. Nem az én egyházam, ez a Tiéd. Úgyhogy, foglalkozz Te azzal, én megyek aludni.” Egyetértek. Isten képes békességet adni nekem, örömöt, bátorságos lakozást, szabadságot, gyógyulást a megbocsájtáson keresztül és növekedést a nehézségen, a próbatételen keresztül. Ezért egy értelemben nem gond nekünk gyengének lenni, nem gond nekünk azt mondani: igen, akkor gyenge vagyok, akkor nem vagyok erős.
Mit csinált Jézus értünk? Gyenge volt miértünk. 2Kor 8:9 Ő szegénnyé lett értünk. Pál, amikor a korinthusiaknak ír, akkor azt mondja: rendben, akkor én vagyok gyenge. 1Kor 4:10 akkor én vagyok gyenge, ti meg erősek, nekem ez jó csere. Nem félünk tőle. Inkább legyek gyenge, és szolgálhassak az Ő erejével a testvérem felé, egy nem hívő ember felé, minthogy erős legyek és igazam legyen Őnélküle, és aztán nincs szolgálatom senki felé.