Nem mindannyian vagyunk arra elhívva, hogy kizárólag Istent szolgáljuk és semmi mást ne csináljunk, de mindannyian el vagyunk hívva arra, hogy Isten valós legyen az életünkben. Lehet, hogy nem lelkipásztornak vagy elhívva, lehet, hogy nem misszionáriusnak, lehet, hogy nem utazó evangélistának vagy elhívva – lehet, hogy igen, lehet, hogy nem –, de mind el vagyunk hívva arra, hogy szolgáljuk az Urat. Ezt munka közben csinálom – miközben dolgozom, eltartom a családom és nevelem a gyerekeimet – vagy a missziós mezőn vagyok, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ennek a csodálatos Személynek, Krisztusnak a valóságában járjunk és éljünk.
***
Amikor Pál a Galáciabelieknek írt levélben beszél a gyülekezethez, akkor azzal kezdi:
Gal 1:6 Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok.
Nincs másik evangélium. Csak egy evangélium van. Csak egy igazán jó hír van, amelyik igazán jó hír, és ez az evangélium. A többiben mindig van apró betűs rész, és mindig vannak meglepetések. Nagyon rosszfajta meglepetések.
Amikor Pál itt beszél hozzájuk, akkor ezzel nyit: „El vagyok ámulva. Miért mentetek másfelé? Ne vicceljetek velem! Elfordultatok attól, Aki titeket elhívott?!” Az egyik kedves versünk Gal 5:13 ti, testvéreim szabadságra lettetek elhívva. EL lettetek hívva valamire, és ez az elhívás fontos. Nem mellékes. Istennek volt egy terve veled. Van célja veled.
Igazán, amikor megfogantál – sőt, igazán az előtt: amikor Isten gondolt rád az örökkévaló múltban – akkor Őneki már volt terve veled kapcsolatban. Szeretett volna elvinni téged valahova: bizonyos érettségre, bizonyos örömre, bizonyos szabadságra, bizonyos Vele való közösségre, bizonyos fajta ismeretére az Ő szeretetének. Szerette volna ezt adni neked.
Ehhez viszont járnom kell abban, amire Ő elhívott. Ha másik irányba megyek, akkor nem fog megtörténni az életemben. Pál ezért mondja nekik: „El vagyok ámulva. Miért mennétek másik irányba? Nem tudjátok, hogy Isten milyen sokat tartogat nektek? Nem tudjátok, hogy milyen sok az, amit adni akar?” Amikor olvassuk a Galáciabelieknek írt levelet, akkor az egyik fontos intés a számunkra ez:
Gal 5:16 Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
„Járjatok Isten elhívásában!” Sokat gondolkodtam erről, hogy mekkora szabadság van abban, amikor a Szellemben járok. Isten azt mondja nekünk: „Kifelé a régi természetedből! Hagyd ott az egészet! Ne élj abban. Ne járj abban!” Ez a hívő életünk egyik különlegessége, hogy új természetünk van Krisztusban. A régi nem különleges. Azt ismertük régóta, azzal születtünk.
A kisgyermeknek nem kell megtanítani a hazugságot, az „enyém” kifejezés nagyon magától értetődő lesz neki, a „még, még…” kifejezés is nagyon könnyen fog jönni neki. Van egy természetünk, amit nem kell magyarázni, de mind ismerjük. Ezért vannak nehézségeink a házasságban. Néha ezért van nehézségünk abban, hogy szembenézzünk magunkkal a tükörben.
Viszont a hívő számára van újtermészet. Van azonban egy hazugság, amivel az ellenség próbálkozik nálunk: „Te intelligens ember vagy! Te tudod, még mindig ugyanaz vagy, mint voltál! Semmi nem változott. Ugye, tudod? Minden ugyanolyan, mint volt. ” Nem igaz! Erről szól igazán az Úrvacsora, a bemerítés. (Ha hívő vagy, és nem vagy bemerítve, akkor merítkezz be, mert ez fontos dolog, fontos bizonyságtétel a hívő életében. Nem része az üdvösségnek, de része Krisztus követésének.)
Róm 6:6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek
Mit jelent ez? A régi emberünk el lett intézve. Amikor Krisztus meghalt, akkor Ő tett valami fontosat. Azt mondta, amikor feltámadt: legyőztem a bűnt, legyőztem a halált. Ez nagyszerű dolog az életünkben. Amikor hiszek Őbenne, amikor azt mondom: Jézus, bízom Benned, Neked adom az életem, kérlek, adj egy újat; akkor Ő ezt megteszi, és a régi életem véget ért.
Nem csak elméletileg, teológiailag, vagy ehhez hasonló módon, hanem elveszítette az erejét. Ez olyan, mintha valamilyen módon leuralnék valakit, kitekerem a kezét: nincs választásod, azt csinálod, amit mondok. Ez az egyik. Ilyenek voltunk. Így éltük az életünket. A régi természet volt az egyetlen, nem volt alternatíva, csak ebben járhattunk.
Most viszont új természet jött az életünkbe. Krisztusé. A mi döntésünk, hogy melyiket választjuk. Van, aki úgy hiszi, hogy a régi természet már nincs is az életünkben. Ezzel nem tudunk egyetérteni. Őszintén, nem tudom, hogyan gondolhatnám így. Tudom, hogy megvan a választásom. Úgyhogy, nem tagadhatom le a régit, de van egy választási lehetőségem és választhatom az újat. Ettől a réginek nincs abszolút uralma többé rajtam. Elveszítette a hatalmát.
Róm 6:7-8 Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele.
Ez a nagyszerű dolog. Pál azt mondja a galáciabelieknek: „El vagyok ámulva. Miért mennétek másik irányba? Miért mennétek a régi irányába? Nem tudjátok, hogy Krisztus mekkora szabadságot ad nektek? Nem tudjátok, mekkora lehetőséget tartogat nektek? Nem erre vagy elhívva.” Isten egyetlen embernek sem arra adott életet, hogy a régiben élje a napjait. Senkinek sem erre adott életet, senkit sem erre teremtett, senkit sem erre hívott el.
Hanem mind arra lettünk elhívva, mind arra lettünk teremtve, hogy Krisztusban éljünk. Lehet, nem vagy hívő, de Isten arra teremtett téged, hogy Krisztusban élj. Őbenne van az életed igazán, de döntened kell, Őt kell választanod.
A jó hír: kiléphetek a régiből. Elintézhetem, félretehetem ezt. A hazugság az, hogy a régi természet azt mondja: „Én igazán te vagyok. Ide figyelj, Isten nélkül is megy neked ez az egész. Az életed, a házasságod, sőt még a kereszténység is, a gyülekezet is.” Be lehet jönni, lehet Isten nélkül is csinálni. A hazugság az, hogy a régi természetünk azt mondja nekünk: én még mindig te vagyok.
Isten azért adta a vért, hogy azt mondhassa nekünk: „Te nem a bűnöd vagy. Te nem a régi természeted vagy. Te nem a régi vagy, hanem új vagy.” Minden újjá lett, 2Kor 5:17. Krisztusban minden újjá lett. Ez a csoda az életünkben.
Hallottam egy érdekes történetet egy pilótáról. Régen történt. Leszállt valahol, és amikor felszállt, hallotta valami rágcsálónak a hangját. Nagyon megijedt, mert a drótokra, kábelekre gondolt. Aztán azt találta ki, hogy jó magasra felemelkedik. Amikor újra leszállt, valóban megtalált valamilyen döglött rágcsálót. Elpusztult, mert nem bírta ki a légnyomáskülönbséget.
Kol 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
Kol 3:5 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás;
A hívő hallja ezt a hangot, a saját hangját. Hallja, hogy valami „rágcsálja a kábeleket”: „Van másik utad, mehetnél a másik irányba. Isten nélkül is lehet ezt csinálni. Tudok rövidebb utat Isten nélkül, csak hadd vigyelek be az erdőbe (ahol majd elveszítelek téged).” Mit csinál az ember ilyenkor? „Hát, tényleg! Még ugyanaz vagyok.” Figyelj, hívő! Nem!
Nem tudom, hogy vagy; nem tudom, hogy mennyire vagy punnyadt; nem tudom, mennyire vagy elbátortalanodva; nem tudom, mennyire hiszed el a hazugságot, de csak mondd azt: „Állj! Nem! Én nem ez vagyok. Nekem van egy másik természetem.” Arra bátorítalak, hogy „fogd meg a botkormányt, húzd hátra!” Aztán egyszer csak csend lesz. Mert a patkány kimúlik. 🙂
Húzódjunk közelebb Istenhez! Ne engedjük, hogy a régi uralkodjon. Nincs joga rá. Ne fogadd el a hazugságot. Az ellenség szeretné ezt erőltetni a szívedben, hogy az a mocskosság te vagy, hogy az a bűn te vagy, hogy az a kísértés te vagy, az a gonosz gondolat te vagy. Pont erről szól az üzenetünk. Krisztus különbséget tett köztem és a régi között. Úgyhogy ne éljünk abban, ne járjunk abban.
Pál azt mondja a galáciaiaknak: nem erre lettél elhívva. Miért mennél abban az irányban? Azt már próbáltad. Én próbáltam, és tudom, hogy nem akarok visszamenni bele. Igazán, elegem volt belőle akkor is. Nem láttam alternatívát, de elegem volt belőle. Isten azt mondta: „Nekem van egy jobb utam, Én új szívet adok beléd. Az Én Szellememet, az Én természetemet.” Ez csodálatos dolog. Gyönyörű dolog az életünkben.
A második dolog.
Zsolt 119:171-172 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Miről szól a 119. zsoltár? Isten beszédéről, Isten Igéjéről szól. Nagyon sokszor ezt találjuk benne: „Hadd énekeljek Rólad, a Te beszédedről, a Te Igédről. Hadd énekeljek ezzel, hadd örüljek ebben. Örvendezem ebben és énekelek ebben.” Ez nagyon tetszik nekem, mert nem szeretnék olyan teológiát, ami nem vezet énekléshez.
Nem szeretnék olyan teológiát, ami nem vezet örömhöz. Nem szeretnék olyan teológiát, ami időnként nem késztet arra, hogy örömömben felkiáltsak: így éri meg élni! Ha jól lehet érezni magam a kocsmában, mint az Úrral, akkor valami baj van azzal a képlettel, de nem igaz. Sok évig arra mentem, és tudom, hogy ez jobb, mint inni. Tudom, hogy ez jobb, mint az egész, ami abban van. A gondolat az, hogy az Ige, és hogy foglalkozom vele, ez örömre visz engem, örömöt és szabadságot ad nekem.
Zsolt 138:2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
„A Te Igéd – dicsérlek és imádlak miatta.” Hogyan történik ez az életemben? Ehhez elmélkednem kell rajta. Ehhez forgatnom kell a szívemben. Ehhez az Igének az életemben kell lennie. Kol 3:16 lakozzon gazdagon a szívedben és dicsérd Őt. Ha az Ige a szívemben van, akkor dicsérem az Urat. Ez annyira fontos, annyira jelentős.
Jer 7. fejezet első néhány versében Isten Jeremiást a templom kapujába állítja, és azt mondja neki: „Így beszélj a néphez: figyeljetek az Isten beszédére, az Ő szavára figyeljetek, azt hallgassátok, azt értékeljétek, és ne hallgassatok erre a hazugságra: a templom, a templom…” Mi volt Jeremiás üzenete? Az, hogy ennek mélyebbnek kell lennie, ez nem maradhat a felszínen.
Isten Igéje erős kell legyen az életünkben. Azért, mert könnyen beleesek a formalizmusba: van egy mintám, van egy „vallásom”, egyfajta viselkedésmódom. „Én rendben vagyok Istennel.” Honnan tudod? „Mert járok templomba.” vagy „Járok gyülekezetbe időnként.” Jeremiás üzenete az volt nekik: ez nem a lényeg, hanem Isten beszéde!
Így folytatja: ha Isten beszéde megvan, akkor lesz dicséret is, akkor lesz imádat is, akkor lesz öröm is Isten jelenlétében, akkor valós lesz, akkor jobb lesz, áldottabb lesz. Nem a hely számít, nem a tevékenység számít, hanem az Ige, és aztán az abból következő imádat.
Erre gondolok, amikor hallom, amikor olvasom Isten beszédét, amikor kinyitom a Bibliámat, amikor beülök egy Istentiszteletre:
5Móz 32:46-47a … Vegyétek szívetekre mind ezeket az igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét; Mert nem hiábavaló ige ez néktek; hanem ez a ti életetek,
Az életetek múlik rajta. Én így vagyok ezzel. Amikor hallgatom az Igét, akkor így figyelek: az életem múlik rajta. Miért? Mert Isten készít engem, Isten tanít engem, és ha Vele akarok menni, akkor kell, hogy halljam az Igét, kell, hogy szóljon hozzám. Mert azzal készít fel engem arra, ami következik. Lehet, hogy nem ma hasznos nekem, lehet, hogy rövidebb, lehet, hogy hosszabb idő múlva, lehet, hogy az életem végén, nem tudom. Lehet, hogy egy próbatételben valamikor, de tudom, hogy terve van vele, mert ez az én életem. Az életem múlik rajta. Annyira hálás vagyok ezért, hogy szól hozzám.
Igazán ezt akarom mondani: hogyan kerül be az Ige? A válasz az, hogy benne kell lennem az Igében. Az Ige össze kell legyen szőve velem. Hogyan történik ez? Az egyik, hogy felismerem azt, hogy mindez fontos. Tudom, és annyira hálás vagyok ezért, hogy amit hallottam a pulpitusról, sokszor az mentette meg a házasságunkat. Tudom, hogy az, amit a pulpitusról hallottam, volt az oka annak, hogy nem csaptam agyon a fiam időnként. 🙂
Tudom, hogy az a mit a pulpitusról hallottam, az mentett meg attól, hogy belemenjek valami sunyi üzleti lehetőségbe. Tudom, hogy Isten segített nekem ezen a módon. Megőrzött rossz kapcsolatoktól, negativitástól, hazugságoktól. Megmentette az életem. Ez az első: a szívemre veszem.
Még hogyan vagyok benne az Igében? A második gondolat: tegyél fel kérdéseket. Ezért bátorítunk embereket, hogy beszélgessünk az istentisztelet után. Tegyél fel kérdéseket valakinek a gyülekezetben: szerinted mit értett azon, hogy…? Ha nem tudja egyikőtök sem, akkor kérdezzétek meg. Tegyél fel kérdéseket magadnak, Istennek, a testvérednek, a pásztorodnak. Tegyél fel kérdéseket, kérdezz, gondolkodj rajta és beszélj róla.
Kommunikálj valakivel az Igéről. Szeretnélek erre bátorítani újra meg újra. Tudom, már mondtam sokszor, de mondom megint. Nem véletlenül mondogattam az elmúlt néhány istentiszteleten: bátorítsátok egymást ezekkel a beszédekkel. Mert erről szól: hogyan lesz mély Isten Igéje a szívemben és az életemben? Csak akkor, hogyha benne vagyok, hogy ha a szívemre veszem, hogy ha kommunikálok, kérdezek, válaszolok, keresek és Isten szól hozzám.
Még egy: megosztani, kitölteni, elmondani: képzeld, Isten nekem arról beszélt, hogy … Nem vagyok prédikátor, lehet, de attól még bátoríthatok valakit azzal, amit hallottam Istentől, elmondhatom a bizonyságomat, elmondhatom valakinek, hogy mi történt velem. Ez az evangelizáció is, nem? Elmondom, hogy mi történt velem, és elmondom, hogy mi ez.
Lehet, hogy nem vagy prédikátor, de azért bátorítalak, hogy az Igében legyél. Azért hívnak minket úgy: Biblia Szól; mert úgy gondoljuk, hogy a Biblia szól hozzánk. Ez fontos. Viszont ha azt nem veszem a szívemre, ha nincsen közösségem benne, vagy Istennel, vagy a testvéremmel, ha nem kommunikálom valaki felé, akkor lehet, hogy nem is olyan nyilvánvaló nekem, hogy a Biblia szól.
Csak arra gondolok, hogy Isten fel akar szabadítani minket arra, hogy Vele járjunk. Ha viszont engedem a régi természetemnek, hogy az uralkodjon rajtam, ha kihagyom az Írást az életemből, akkor hogyan élném meg ezt a szabadságot? Akkor hogyan futnék szabadon? Hogyan élvezném azt, amit Isten előre elkészített nekem?
Ennek az egész képletnek – járni Istennel szabadon – van még egy fontos része: kapcsolódni Isten népéhez. Az Írás azt mondja nekünk, hogy – 1Kor 12:13 – amint megtértél, Isten belemerített téged a gyülekezetbe. Gyakorlatilag ezt mondja. Megfogott téged, belemerített téged Krisztus Testébe azonnal. Ennyire fontosnak tartja, hogy kapcsolatban légy a testvérekkel.
Ennek az az alapja, hogy az Ige az életedben van. Ennek az az alapja, hogy a Szellemben járunk, nem a régi emberben. Miért akarna másik hívő velem lenni, ha én az ó-emberben vagyok? Miért akarna találkozni? A közösségünk alapja az, hogy a Szellemben járunk, de ettől még tanulnom kell. Ettől még döntenem kell. Ettől még keresnem kell a testvéreket, és a közösséget.
Amikor Jézus elhívta a tanítványait Márk 3:14-ben, nem arra hívta el őket, hogy tegyenek mindenfélét, hanem azt mondja, hogy először arra hívta el őket, hogy Vele legyenek. Ez volt az első dolog, hogy együtt járjanak, hogy együtt csinálják a dolgokat. Együtt! Aztán az evangéliumok 62-szer van ez: Jézus és a tanítványai. Ez elég sok! Együtt csináltak dolgokat, együtt jártak, együtt voltak.
Erre vagy elhívva, hogy együtt legyél Krisztussal, hogy Vele járj az életben. Ezt itt találom meg. Ezt itt élem meg Krisztus Testében. Zsolt 16:3 a szentekben van minden gyönyörűségem. Ez fontos dolog. Ránézek egy hívőre, és sok mindent gondolhatok róla. Lehet – biztos vagyok benne – utálni őt, de hogyan gondolkodom a testvéremről? Ha ránézek, gyönyörködöm a hűségében, a barátságában, az bölcsességében, a szeretetében a gyülekezet felé, a gyerekeiben, a házastársában.
Ha végignézek, ugyanezt látom mindenkin. Ugyanez a gondolat: gyönyörködöm a testvéreimben. Ez az én örömöm. Van egy közösségünk. Elmondhatom, hogy jobb, mint a kocsmában. Emlékszem rá – némileg tompán –, hogy nagyon jó barátok voltunk. 🙂 A különbség az, hogy ez igazi, és magunknál vagyunk. Itt töltünk másfél órát, a végére is magunknál vagyunk, és holnap nem lesz fejfájásom. Hálás vagyok a testvéreimért. Nyitva van a szemem, és mégis hálás vagyok és gyönyörködöm. Megtalálni ezt a közösséget.
Mindig van ok arra, hogy otthagyjam a közösséget. Mindig van ok arra, hogy megbántódjak. Mindig van ok. „Miért fordítják angolra? Miért hordott olyan színű ruhát a színpadon? Miért így szólt a zene? Miért nem amúgy? Miért dobolnak? Miért nincs hegedűs?” Ezzel nekem is bajom van :-), de nem megyek el. Annyi okom lehet! Csak szeretnélek bátorítani ebben, mert annyira látom ezt. Ha nem kapcsolódsz Isten népéhez valós módon, akkor annyit mulasztasz a hitedben.
A hitünknek a jellege olyan, hogy ez közösségi dolog. Van közösségi oldala, amit nem lehet kihagyni. Nem lehet kihagyni anélkül, hogy valami fontosat el ne hagynál belőle. Kapcsolódni Isten népéhez, 2Tim 2:22. Aztán Jézus hív minket arra, hogy együtt csináljunk dolgokat. Ez is valami, amit teszünk gyülekezetként. 1Kor 3:9 együtt munkálódunk Vele.
Hamarosan lesz a házas vacsora, aztán lesz a konferencia, lesz a színdarab,… Miért csináljuk? Azért, mert Ővele együtt csináljuk. Sokat gondolok a házról-házra bibliatanulmányunkra. Hálás vagyok azokért, akik csinálják, azért, hogy megnyitják az otthonukat, és a közösségért. Fontos, hogy közösségünk van, fontos, hogy ismerjük egymást, Isten összerakott bennünket. Miért vesszük együtt az Úrvacsorát? Azért mert Isten azt mondja: „Együtt – azt akarom, hogy így csináljátok, mert ez a legnagyobb bizonyság.”
Pénteken voltunk a feleségemmel a kínai gyülekezet bibliaiskolai óráján. Ahogy énekeltek kínaiul, fogalmam sincs, hogy mit, de tanultam egy kínai szót. Annyira hálás vagyok értük, annyira más a kultúránk, annyira nem értjük egymást. Ugyanakkor egy Szellemből vagyunk, egy Ige van közöttünk és a gyülekezet egy, szintén. Ez a csoda benne. Akkora szabadságunk van!
Ha ezek megvannak nekünk, az felszabadít minket arra, hogy Ővele járjunk, hogy örömünk legyen, hogy bízzunk. Szellemben járni, az Igében gazdagnak lenni, kapcsolódni a testvérekhez – ez annyira jelentős az életemben, és akkora szabadságot hoz!
A következő alkalommal befejezem az üzenetet, de csak szeretnélek bátorítani abban, hogy vegyük komolyan ezt a részét az életünknek, mert nem a régire lettünk elhívva, hanem az újra. Ámen.