P. Jukka
Valamennyien tolmácsok vagyunk egy értelemben. Vagy a fehér asztal, vagy a fekete asztal résztvevői vagyunk. Vagy a kegyelem asztalánál vagyunk, vagy a gonosz beszéd asztalánál. Kegyelem asztala – 23. zsoltár: Ő asztalt terített a számomra. A gonosz beszéd asztalánál pedig hatalmas tömegek lakomáznak. Mi ott a menü? Harag, gyűlölet, féltékenység, rossz szavak, szörnyű érzések… Szeretnél itt lenni? Nem!
Mi van a kegyelem asztalánál? Békesség, hosszútűrés, öröm, boldogság, buli Jézussal, csodálatos élet kegyelemben, megbocsájtás, irgalom… Melyik asztalnál szeretnél ülni? Valamennyien arra lettünk elhívva, hogy tolmácsoljunk, de melyiket? Nem a fekete asztalnál vagyunk. Isten magas elhívással hívott a mennyből, és értéket adott az életednek. Értsd meg, hogy mi van ezen az oldalon!
Csodálatos hetem, hónapom volt, annyi áldást kaptam! Néhány napja az utcán voltunk. Érdekes volt, sokféle. Készen álltam a csatára, mert tudtam, hogy a légkörben harc folyik. Ott volt működésben a fekete asztal, de én a fehér asztalnál akartam elrejtve lenni, és hallani akartam az üzeneteket. Hallani akartam, hogy Jézus szól a szívemhez. Itt vagyok Budapesten és ezekről a dolgokról gondolkodom. Ezekről kiáltok, és nagy nyomás van rajtam a rádió miatt. Hála Istennek, annyi építő szóban is részem volt.
Itt vagyok a városban csak úgy, magamban, és ezekről gondolkodom. Aztán hirtelen odajön hozzám egy hölgy. El tudod ezt képzelni, odajött egy hölgy? Jól ki volt pingálva! Minden túlzott volt rajta. Annyira dühös voltam. Tudod, mint amikor Jézus ott van Péterrel és azt mondja neki: távozz Tőlem, Sátán; vagy valami ilyesmit.
Jön ez a hölgy: akarod jól érezni magad? Megkérdeztem: micsoda?! „Jól akarod érezni magad?” Látni kellet volna az ajkait! Akkor most melyik asztalra figyelek? A feketére vagy a fehérre? Tudod, mit csináltam? (Ez a vicces része.) Fogtam a pénztárcámat – és persze a hölgy már rögtön arra gondolt, hogy mehetünk –, és adtam neki „igazi pénzt”, The Heartbeat of Life lapot. Mutattam: itt van az igazi szívdobbanás, ezt hallgasd, mert Isten akar szeretni téged, nem én.
Rengeteg ember van itt. Ezért vagyunk mi, hogy átfordítsuk a dolgokat. Hírvivők vagyunk. Nagykövetek, diplomaták vagyunk. Nagyon fontos személyek. Tehát ezzel szeretném befejezni: imádkozzatok a rádióért. Hatalmas látásunk van. Isten tíz éve adta nekem ezt a látást, és mostmár fél éve működik a rádió. Szép lassan, nagyon lassan – lehetne gyorsabb is –, de növekszik.
Isten kegyelméből, nagyon örülök, hogy itt lehetek. Azt is mondanom kell, hogy nagyon örülök, hogy itt lehetek ennyi évesen és a fiatalok örökbe fogadtak engem nagypapájuknak. Ez nagyon megérintette a szívemet. 🙂
P. Kende
Volt egy beszélgetés, ahol P. Jukka mondott valami bátorító gondolatot, és nem úgy fejezte be, hogy ámen, hanem így: felejtsétek el! 🙂 Azóta ezzel hülyéskedünk.
Ez jó gondolat, hogy – Zsid 13:10 – van olyan oltárunk, amiről mi ehetünk, és amiről ők nem ehetnek. Krisztus miatt van közösségünk, van valósága az életünknek és a hitünknek, amit természetileg nem ismernék.
Ahogy dicsértük az Urat, arra gondoltam, szeretek itt lenni, dicsérni az Urat. Nyilván ebben az a jó, hogy én énekelek, de közben a kórust hallom, úgyhogy azt hiszem, hogy jól énekelek. 🙂 Így nagyon áldottá teszi az időmet. Sokszor gondolok arra, hogy mit veszítenék, ha nem lennék itt. Mert mindannyinkban megvan ez: nem akarok gyülekezetbe menni. 🙂 Ismerjük a viccet, már szakállas.
Arra gondoltam, ha nem lennék itt, akkor elmulasztanám a kenetet, Istennek a személyes jelenlétét itt helyben, a közösséget a testvérekkel, a dicsőítést, az együtténeklést, az Úrvacsorát, a személyes választ az üzenetre. Fontos a közösségünk! Ha a neten nézed az istentiszteletet, és nincs különösebb okod rá, ne váljon a szokásoddá! Az internet közvetítés nagyszerű, ha beteg az ember, vagy valamiért nem tud jönni, de ha a szokásoddá válik, akkor ez csak egy első lépés afelé, hogy az ember elmaradjon. Mert annyit mulasztasz, ami valós!
Az a terv, hogy üzenet végére tanulunk valami frisset. Felkavarodunk. Van-e ilyen elvárásod? Ha nincs, akkor lehet, hogy jobban tennéd, ha lenne elvárásod. Mert ha nincs várakozásom Istentől, ha semmit nem várok Istentől, akkor lehet, hogy megadja, amit várok: a semmit.
Nem ez a versünk az üzenetre, de van benne egy érdekes gondolat:
Ján 7:17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
A gondolat ebben a versben nagyon fontos. „Ha valaki tenni akarja az Én Atyám akaratát…” Ha valaki akarja tenni – ez fontos. Miért hallgatom Isten Igéjét? Azért, mert tanulni akarok valami érdekeset? Azért, mert meglep? Azért, mert ezt még nem próbáltam és ki akarok próbálni valamit? Vagy azért, mert azt mondom: szeretném hallani, és szeretném követni Isten akaratát. Azt mondja Jézus: aki akarja tenni az Én Atyám akaratát…
Ha valakinek ez a szándéka, nem passzívan hallgatja, nem úgy jön a közösségbe, hogy üresbe teszi a váltót, hanem úgy jön be: adjál nekem valamit, szeretnék járni az igazságban; akkor Isten tartogat neki valamit. Ebben a versben van egy fontos gondolat. Jézus itt nagyon erősen aláhúzza, hogy az embernek van szabad akarata. Ha valaki akarja tenni, ha valaki akarja követni, ha valaki akar ebben járni.
Egy értelemben azt mondhatnánk, hogy ezt Istennek a legnagyobb bennünk lévő ajándéka, amit belénk helyezett. Abszolút értelemben persze Jézus Krisztus Isten legnagyobb ajándéka, de az, ami bennünk megtalálható, ami nekünk a legnagyobb ajándéka bennünk, az a szabad akarat. Igazán az emberi kormányzásban televan ezzel a történelem, hogy az egyik ember el akarja ezt venni a másiktól.
Az emberek próbálják ezt elvenni egymástól, irányítani a másikat, uralom alá vonni a másikat. Ez nem politikai üzenet, mint ahogy sosem azok. Nem szeretünk arról beszélni, de a történelem során az emberi kormányzásban minden zsarnok ezen igyekezett. Igazán így van ez. Egy országot uraló zsarnok, vagy egy osztálytermet uraló zsarnok, vagy egy otthont uraló zsarnok – valaki, aki mindenkit irányít, és neki kell irányítania mindenkit –, ezek mögött mindig ott van Sátánnak az a vágya, hogy elvegye az embertől Isten legdrágább ajándékát, azt, hogy neked szabad választásod van.
Neked jogod van dönteni: igen vagy nem, jó döntés vagy rossz döntés. Itt a pulpitusnál nem megmondjuk: neked ez a döntésed. Ha eljössz tanácsadásra egy lelkipásztorhoz, akkor nem azt fogod kapni: neked ez a döntésed. Van, aki ezért jön, ezt szeretné. Csalódást kell okoznom neked. Én elmondom, hogy szerintem mi lenne a helyes, elmondom, hogy mit találtam az Igében azzal kapcsolatban, amit kérdezel, fenntartva a jogot arra, hogy tévedhetek, de te döntöd el.
Ha rossz döntést hozol, akkor lesznek következményei, de a döntés a tiéd. Ez egy ajándék. Ez csodálatos dolog az életünkben. Sátán mindig szeretné elvenni ezt az emberektől. Ezért van az, hogy a diktátorok mindig gyűlölték a Bibliában hívő közösségeket. Ezért van, hogy mindig üldözik a magunk fajta keresztényeket egy elnyomó rendszerben.
Emlékszem, amikor Türkmenisztánban voltunk. Titokban voltunk ott, nem volt hivatalos a dolog. Egy óvodában tartottuk a bibliaiskolás órát. A falon mi volt? Nagy mosolygós fotó a türkménbasiról. A Főnök. Az Elnök. Ő a „Minden”. Tudod, milyen fajta ország… Aztán két és fél hónap után kidobtak minket az országból. Miért utálják az ilyen vezetők a magunkfajtákat? Mi nem szervezünk forradalmat, de azért gyűlölnek, mert mi arra bátorítjuk az embereket, hogy gyakorolják magukat a szabad akaratukban, akár még az üldözéssel szemben is. Szabad akarat – ez annyira fontos nekünk.
Jézus azt mondta: neked döntésed, választásod van. Te döntöd el, hogy mit csinálsz a próbával, a nehézséggel, a kihívással. Te döntöd el, hogy hogyan bánsz azzal a keserűséggel. Te döntöd el, hogy mi lesz, ha valaki elutasít téged. Te döntöd el, hogyan jársz. Nem mindaz, ami történt veled, nem a körülötted lévő emberek, hanem a te döntésed, és magad döntesz dolgokban. Ami egy értelemben rád tesz egy rakás felelősséget, amire azt mondod: „Kellett ez nekem? Tudtam, hogy aludnom kellet volna ehelyett.” 🙂
Az egyik mód, ahogy meg lehet rabolni egy embert a szabad akaratától, az nem a leuralás, hanem a hazugságok. Tegnap a házasoknak tartott házról-házra bibliatanulmányon erről beszéltünk, és annyira felkavarta a szívemet Isten! Ez nem egy házas üzenet, hanem mindannyinknak nagyon fontos.
A hazugságok elvehetik tőlem a szabadságomat. Erre gondoltam, hogy az ellenség szeretne nekünk adni egy hamis irányításérzetet, hogy úgy érezzem, mintha én irányítanám, én vezetném, én uralnám a dolgokat. Mik azok, amiken keresztül adja ezt? Hadd mondjak néhányat. Valószínűleg három lesz, ahogy szokott lenni.
- Az első a pénz.
„Ha van pénzed, akkor a szabályok felett vagy. Ha van pénzed, legyőzhetetlen vagy. Ha van pénzed, akkor különleges vagy. Különleges autóval járhatsz, különleges ruhák, különleges …” Persze, aki benne van az autóban, a ruhában, az ugyanolyan, mint előtte, de ezt hagyjuk; de ha van, akkor különleges vagy.
Valamelyik nap néztünk egy rajzfilmet, és az egyik szereplő azt mondta a másiknak:
– Akkor vehetünk egy repülőgépet?
– Olyan gazdagok vagyunk, hogy színaranyból is vehetünk repülőgépet. – feleli a másik.
– De egy színarany repülőgép nem tud repülni!
– Gazdagok vagyunk. A fizikai törvények ránk nem alkalmazhatóak.
🙂
Mégis van ez a gondolatunk: ha van pénzem, akkor én irányítom az életem. Tényleg?!
Péld 18:11 A gazdagnak vagyona az ő erős városa – ez az ő védelmi rendszere –, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.
Kissé szarkasztikusan azt mondja ez a példabeszéd: az ő elméjében azt képzeli, hogy ez egy magas fal, azt képzeli, hogy ez megvédi őt, azt képzeli, hogy ez megoldja a problémákat. Péld 23:5 ne bízzál a gazdagságban, szárnyakat növeszt magánk, mint a sas, aztán nem látod többet.
Emlékszem, találkoztam az USA-ban egyszer egy volt NBA kosarassal. Jó játékos volt, ami azt jelenti, hogy sok-sok millió dollárt keresett. Tudod, hogy van ez? Itt egy millió, ott egy millió, aztán hirtelen sok lesz. Neki sok pénze volt. Amikor én találkoztam vele, akkor gyakorlatilag egy hajléktalan misszión keresztül tért meg. Miért? Kiváló sportolók – azt hiszem, hogy van is erről egy könyv – sok millió dollárt keresnek, százmilliókat, és egyiket a másik után elveszítik. Persze, tudom, nem tudott bánni vele. Értem, de a fontos gondolat benne ez, hogy ne bízz benne.
Nem ad neked olyan uralmat, mint hiszed. Persze, gazdagnak lenni jó, már csak anyagi szempontból is. 🙂 Miért gondolnám azonban, hogy ez megoldja a dolgokat? Ez nem válasz az életemre. Azt mondja Jézus Márk 10:24-ben – kicsit átfogalmazva –, ez nem adja meg neked az igazi válaszokat. Persze, legyen pénzed, ha lehet, de ne bízz benne. Ne bízd rá az életedet, ez nem ad neked uralmat a dolgok felett. Ez hazugság, mese. Ez nem az a mód, ahogy vezetheted az életedet.
Ha nincs pénz – ami a legtöbb emberre igaz –, akkor így gondolkodunk:
- Eltökéltség. „Majd ezzel irányítom a dolgokat.”
„Ha nagyon akarod, akkor bármire képes vagy.” Tényleg?! Gyerekkoromban nagyon akartam a Holdon járkálni. Hála Istennek, hogy ez nem számított annyira. Örülök, hogy itt vagyok. Tudod, hogy mi van ebben? Büszkeség a szívünkben.
Jézus hogyan beszélt erről? Péter azt mondta: „Uram, én képes vagyok, hajlandó vagyok. Eltökélt vagyok menni Veled, akár a halálra is. Bármit, Jézus!” Ha én hallottam volna Pétert, azt mondtam volna: Péter rád szavazok a választásokon. Annyira jó beszédet tartott! Ján 13:38 Jézus meg azt mondja: „Te hajlandó vagy meghalni Értem? Mielőtt felkel a Nap, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor tagadsz meg Engem.”
„Képes vagyok meghalni Érted!” Valami kis szolgálólány azt mondja: nem Vele voltál? „Nem tudom, mit beszélsz! Nem is ismerem!” Azt a… Eltökéltség! Jók vagyunk, tényleg! Eltökéltség? Az segíteni fog, persze! Bocsi, nem fog segíteni, sajnálom. Nem szeretek rossz híreket mondani embereknek, akiket szeretek, de ez fontos: az eltökéltségünk nem elég. Nem ez a válasz, mert a büszkeség nem a válasz.
Péld 16:18 azt mondja nekünk: a kevélység jön a bukás előtt, a felfuvalkodottság az elesés előtt. Jak 4:6 Isten ellene áll a büszkének. Jézus azt mondta: „Nagyon eltökélt vagy, Péter. Ez pontosan semmire nem elég. Ez nem számít. Nem ez az, ami érdekes, de Én imádkoztam érted, hogy ne múljon el a hited, és ez az, ami számít.”
Ha nincs se pénzem, se eltökéltségem, akkor még mindig lehet …
- … aggódni.
Miért aggódnak emberek? Tudod, milyen érdekesek vagyunk! Azt hisszük, ha szembenézek minden lehetőséggel, akkor valahogyan ura leszek a helyzetnek, és ezért agyalok rengeteget. Egyfolytában. Mindenen agyalok. Ha más nem megy, akkor legalább aggódom felőle. Mit ad azonban ez nekem? Mármint a gyomorfekélyen kívül? Semmit az égadta világon. Nem készít fel. Viszont valahogy azt képzelem, hogyha tényleg mindent számba veszek, akkor valahogyan védetté teszem magam.
Máté 6:27 Jézus azt mondta: ki az közületek, aki az aggodalmaskodásával akár egy araszt hozzá tud tenni az életéhez, a termetéhez? Ki az, aki képes? Ez nem működik! Ez nem válasz. Erről beszéltünk tegnap, nyilván a házasságban ez egy fontos dolog. Ez hasznos téma volt. Nincsen erőd irányítani. Péld 18:10 azt mondja: az Úr neve erős város, és aki abba menekül, az biztonságban van, annak bátorsága lehet.
Ha viszont azt gondolom, hogy kezemben van az irányítás, ha azt gondolom, hogy kezemben van a képzeletbeli kormány, akkor miért jönnék az Úrhoz? „Elirányítgatom én a dolgokat. Bűntudatom van? Többet dobok a felajánlásba. Elirányítom én a dolgokat. Ha nem csinálja, amit akarok, akkor addig bántom, amíg meg nem csinálja, amit akarok. Én eltökélt vagyok, úgyhogy meg fogja csinálni, amit akarok.” Érted, hogy mitől beszélek?
Akkor minek jönnék az Úrhoz? Jönnék-e Istenhez így: kérlek, segíts rajtam! Egy értelemben ez az egyik része az üzenetnek. Remélem, be tudod venni. Fogadd el a rettenetes valóságot, hogy nevetségesen kicsiny hatásod lehet erre az egészre: az életre, a világra. Tudom, ezt nehéz elhordozni, de fontos.
Mert hogyha megértem ezt, hogy nem irányíthatom a barátaimat, a testvéreimet, a családtagjaimat, akkor felszabadulok valami nagyon jelentősre, aminek az első lépése ez, hogy szabadon jöhetek ahhoz, Aki valóban uralja ezt a világot, és nem kell egy álomban élnem. Nem kell álmodoznom.
Jézus mondott valami nagyon ijesztőt. Ján 5-ben már kritizálják, már kóstolgatják. A 19. és 36. versben arról beszél: „Én nem az Én akaratomat teszem, Én az Atyám akaratát teszem. Nem abban járok, amit Én szeretnék, hanem abban, amit Ő szeretne. Nekem nincs nagy hatásom erre az egészre Én alávetem magam Neki.” „Komolyan? Így éled az életed? Ez élet egyáltalán?” Jézus azt mondja, hogy igen!
Meg vagyok győződve róla – mi nem élünk ezekben a sztereotípiákban: ezek hollywoodi filmes, selymes szőke, hosszú hajú, elvont Jézusok, kicsit elvont, nem tudja, mi történik, mint ezeken a freskókon, jár végig az életen, nem csoda, hogy megfeszítik, de ez nem az a kép, amire mi gondolunk –, de ha találkoztál volna az Úrral, egy olyan fickó ránézésre, mint bárki, de amikor megismerted Őt, akkor elképesztő. Olyan barát, olyan örömmel, olyan szeretettel bíró ember, hogy elképesztő! Ha megismerted Őt, az akkora áldás volt!
Persze, hogy Jézus csodálatos életet élt, persze, hogy hihetetlen áldás volt embereknek, persze, hogy megáldott sokakat. Persze, hogy nagy dolog volt körülötte lenni, de Jézus azt mondta: nem Én irányítom, hanem Én az Én Atyám akaratát teszem. Ez nagyon fontos dolog a hívő életünkben. Eféz 2:10, Fil 2:13 Ő munkálkodik bennünk, az akarást is, a motiváltságot is Ő munkálja.
Fontos dolog elengedni a hazugságokat azért, hogy megragadhassam a valódit, és amit megragadok, az nem valami, hanem egy személy, Isten, egy valós kapcsolat, ami másik dolog. Az nagy bizonytalanság, mert egy kapcsolatban másként működnek a dolgok. A fizikai valóság leírható egyszerű szabályszerűségekkel, de ezek kapcsolatok. Ezek nem, mert kapcsolatok. Istennel is így van, nem tudod leírni egyszerű szabályokkal.
Szeretnénk manipulálni, szeretnénk tudni, hova kell több nyomást tennem ahhoz, hogy kijöjjön az a válasz, amit szeretnénk, de nem így működik, mert egy kapcsolatról van szó. Ez egy kapcsolat, és Isten azt mondja: bízz Bennem ebben.
Az egyik dolog, ami megijeszt bennünket, az ez a fajta bizonytalanság. Igazán szeretünk elrejtőzni. Szeretjük elkerülni a kudarcot, a bukást. Nem szeretném elrontani. El akarom mondani, mert Isten a szívemre helyezte, hogy vannak dolgok, amik elrejtenek bennünket a kudarctól. Hadd mondjak néhányat, mert ezek nagyon veszélyesek, és tudom, hogy megvannak sokak életében, biztos vagyok benne, hogy itt is.
1) Az első az álmodozás.
Létrehozni egy privát valóságot, ahova bebújhatok, és csak álmodozom. „Egy nap jönni fog a szőke herceg a fehér lovon. Belovagol és megment engem.” „ Egy nap én leszek az elnöke a világegyetemnek.” „Egy nap feleségül vesz a tökéletes férfi.”
Jer 29:8 – nem erről beszél konkrétan, mégis jól illik ide –, ne hallgass az álmodozásaidra, ilyen értelemben. Ne bújj el a valóságtól, mert elmulasztod a valóságot! Persze, legyen látásunk Istentől, nézzünk előre: hova visz engem az Úr? Legyen álmunk ilyen értelemben: „Uram, hiszem, hogy egy nap adni fogsz nekem egy családot. Uram, hiszem, hogy egy nap adni fogsz nekem egy nagyszerű szolgálatot. Uram, hova akarsz vinni engem?”
Persze, tartunk valahová, vannak céljaink, de ne legyünk elvontak. Ne bújjunk el a kudarc elől azzal, hogy berejtőzünk valami hazugságba, mert a valóság az nagyszerűbb, mint egy álom igazából. Az Úr azt mondta a tanítványainak: „Hej, srácok, éljetek itt és most! Járjatok ebben, ami itt van körülöttetek.” Nehéz időket élünk? Lehet, igen, de járjunk az Úrral. Jézus azt mondta nekik: járjatok Velem ebben, ne bújjatok el valami mesébe.
2) Másik álmegoldás, ami elrejt minket a kudarctól, az a felelősség elkerülése, a felelőtlenség.
Ez olyan: én nem vagyok felelőtlen. Amikor azt mondom: ő a hibás; akkor ezt csinálom, hogy megpróbálok megszabadulni a felelősségtől. Amikor valakit vádolok, amikor valakire rákenem a felelősséget, amikor áldozat módon gondolkodom, akkor feladom azt a képességemet, hogy bármit csináljak a dologgal, hogy bármit változtassak.
„Az ostoba férjem hibája…” „A lusta feleségem hibája…” „Hát nem tudok, mit csinálni, én ilyen vagyok. Sajnálom, így jöttem le a gyártószalagról. Ez van, az ő hibájuk, elrontották. Genetikai hiba, bocs.” „Ha tudnád, hogy mi történt velem! Ha tudnád, hogy mit csináltak velem, akkor értenéd, miért vagyok ilyen, és miért nem lehet semmit csinálni velem. Én ilyen vagyok.”
Saul király, szegény, jó példa bármi negatívra. 🙂 1Sám 20:30 azt mondja: Jonathán, te, a perverz asszonynak a fia. Micsoda gondolat! „Te vagy a hibás, Jonathán!” Hogy mondják ezt? „Apuci azért iszik, mert te sírsz.” Értjük: valaki más a hibás. Ezzel elbújok a kudarc elől. „Nem az én hibám, a testi feleségem. Nem az én hibám, mindenki másé.”
Jézus pedig azt mondta: „Figyelj! Imádkozz! Hozz döntéseket. Járj az igazságban. Járj szeretetben. Válaszolj élettel, gondolkodj Velem! Amikor mindenki odatesz neked, amikor mindenki beléd rúg egyet, akkor gondolkodj Velem, válaszolj Velem és a dolgok megfordulnak.” Szelíd válasz elfordítja a haragot. Nem? Ezt találtuk. Ha kipróbálod, azt fogod találni időről időre, hogy elfordítja a haragot. Csak bátorítalak ebben! Ne kend át a felelősséget. Ez nem egy valós megoldás.
Az álmodozás, a felelősség elkerülése vagy a felelőtlenség, és…
3) … még egy, ami mögé elbújhatok, ami megvéd engem a kudarctól: elkerülöm a valós kapcsolatokat.
„Show must go on!” – megy az előadás! Széles vigyorral mosolygok csak, mert reggel így maradt az arcom – ez az egyik verzió, de van sok másik is. Pl. a harag. Emlékszem odamentünk egy sráchoz az evangelizáción. Nagy darab ember volt, kis haja volt, de az túl hosszú volt. Még a fülbevalójában is volt fülbevaló, ott is volt, ahol nem lehetett. Tetkók rajta mindenhol.
Odamentünk hozzá és megszólítottuk. Nagy darab ember, és kiderült, milyen pici ember. Megszólítottuk Isten szeretetével, és a fickó félénken: rendőrök vagytok, vagy mit akartok? Annyira meg volt ijedve! Soha senki nem szólítja meg. A falon, amit épített, azon soha senki nem jön át. Úgyhogy úgy érzi, hogy megvédte magát.
Ez az, amit csinálunk: megvédem a szívem attól, hogy mégegyszer megbántsanak. Mit történik? Ha így élek, soha nem lesz igazi örömöm és igazi megelégedettségem az életemben. Lehetetlen valós kapcsolatok nélkül. Néha látjuk ezt: emberek bezárkóznak, visszahúzódnak, morózusak, kizárják magukat a közösségből.
Sokszor azonban a leghangosabb emberek vannak a legjobban megrettenve odabenn, hogy valaki esetleg közel kerül. Valaki, aki olyan vicces, hogy meghalsz körülötte a nevetéstől, de Péld 14:13 lehet, közben a szívében nincs rendben semmi. Jézus azt mondta: „Hé, egy ideje Velem vagy és még nem ismersz Engem? Gyere közelebb.” Valós kapcsolat.
Tudod, mi a nagyszerű? Amit találtam az életemben, hogy van testvérem, akivel sohasem akartam barát lenni, de ahogy közelítettem Jézushoz, szükségszerűen lett valami közelségünk. Nincs kérdés. Isten ebben a közösségben ad nekünk személyes kapcsolatokat, ha Őt keressük.
Viszont, ha próbálok elbújni a bukás elől, az nem igazi válasz. Jak 3:2 mindannyian sokban sokféleképpen botlunk. Ami nem azt jelenti, hogy félvállról vesszük a bűnt, de ha a bukástól félve és elbújva élem le az életem, akkor nem élem az életem. Ne élj tagadásban, ez nem működik. Megpróbálsz úgy tenni, mintha nem lenne bukás az életedben, de ettől az egész életed bukás lesz.
Ézs 59:6a Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető
Ismerjük a mesét, a király láthatatlan ruhájáról. Meztelen a király, ez történik velünk is. Ezek a hamis eszközök az irányításra. Vagy az Úrban bízom, vagy nincs semmim. „De ha az Úrban bízom, akkor sincs semmim!” Megvan azonban az ÚR! Aztán Ő tudja, hogy merre visz. „Ha nem bújok el a kudarc elől, akkor egy kudarc vagyok.” Fordítva! Ha ez elől bujkálsz, akkor kudarc is marad az életed. Annyira fontos, annyira jelentős!
Mi sokszor hangsúlyozzuk ezt itt a gyülekezetben, és tudom, hogy van, akinek emiatt nem jön be nagyon a közösségünk, hogy az embernek saját döntései vannak és felelőssége van. A megfelelő körben, egy adott körben felelős vagy. Ez valami, amit mi, emberek szeretünk elkerülni. Elbújunk mindenféle dolgok mögé.
Egyszer egy hívőt kérdeztem, mert olyan furcsa volt: ezt miért csináltad? Azt mondta nekem: amikor a Szent Szellem rám száll, akkor én nem tudok irányítani semmit, csak Ő csinál mindent. Ezzel nem tudok egyetérteni. 1Kor 14:32 a prófétai szellemek engednek a prófétáknak. Ami azt jelenti, hogy Korinthusban mindenki prédikátor akart lenni, és ebben olyan jók voltak, hogy mindannyian egyszerre prédikáltak. Nem bírták megvárni egymást, úgyhogy mindenki egyszerre beszélt. Pál azt mondta nekik: nem mondhatod azt: ha a Szent Szellem rám jön, akkor én nem tudok mit csinálni; hanem neked van jogod arra, hogy döntsél.
Mit akarok mondani? Nem mindenért, nem mindenkiért vagy felelős. Ez jó hír. Neveljük a gyerekeinket, imádkozunk értük, próbáljuk a megfelelő dolgot csinálni velük, de az ő döntéseik az ő döntéseik, ezzel nem tudunk mit csinálni. Ez félelmetes dolog minden szülőnek, de az ő döntéseik az ő döntéseik, nem tudom meghozni helyettük.
Meghozhatom a döntéseimet, de a gazdasági helyzetet nem én döntöm el. Én az én szívemért vagyok felelős. Ez az én környezetem, ez az én hatásköröm, ez az én dolgom. Azt mondod: „Pásztor! Ez nem szűk egy kicsit? Ennél talán egy kicsit többet is tudok tenni.” Szerintem van elég dolgod ott is. Nem kell messzebb menned, ha egész életedben elfoglalt akarsz lenni. Elég munkád van ott is. Járj az Úrral a saját szívedben.
Észrevetted? Sokan úgy mondják: aki nem dolgozok, ne is egyék; de 2Thess 3:10 Pál nem ezt mondja, hanem azt mondja: aki nem akar dolgozni, ne egyék. Lehet, hogy akarsz dolgozni, de nem találsz munkát? Lehet. Lehetséges, de a te felelősséged a te szíved. Nem tudsz létrehozni egy állást attól, hogy akarod.
Emlékszem, amikor bibliaiskolába jöttem, otthagytam az állásomat és itt nem volt munkám. Kerestem folyton, de 1990. volt, nem volt sok állás. Másfél évig munka nélkül voltam, de kerestem. Az én felelősségem az én szívem volt. Az, hogy mit csinálok vele. A szívem attól egészséges, hogy azt mondom: akarok tenni valamit, keresek egyet, nem csúszom apátiába, nem vagyok inaktív, hanem cselekvő vagyok, élem az életem, csinálom a dolgaimat.
Írtam egy levelet a nehéz gazdasági helyzettel kapcsolatban, és volt egy érdekes hozzáállás. Valaki azt mondta: keresek munkát, és amíg nem ad nekem munkát Isten, addig csinálom az Ő munkáját. Ez annyira tetszett nekem! Azt mondta: rendben keresek munkát, amíg nem találok, addig lelkeket nyerek, bátorítok, szolgálok, csinálom, amit tudok. Ez nagyon tetszik nekem. Miért? Mert az én szívem az én felelősségem. Ez az én részem.
Fil 4:8 Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
Te döntöd el. Nem te hozod létre a valóságodat, az nem igaz, de te döntöd el, hogy a szívedben hogyan válaszolsz. Ha ragaszkodsz ehhez, hogy Isten szabad akaratot adott neked is, a másiknak is, akkor tovább lehet menni, akkor van értelme.
Talán csak ezt mondom: megbocsájtás nélkül a szívemben nincs maradandó öröm, nincs mély változás, nincs valós kapcsolat. Hogyha nem keresem az Urat minden nap, akkor hogyan lehetne valós irányom az életemben? Alázat nélkül a szívemben hogyan lehetne kedvesség valós az életemben? Megtörtség nélkül a szívemben hogyan szolgálhatnék kegyelemmel?