1Kir 13. Van egy próféta, aki jön Júdából északra Bételbe, ahol bálványokat imádnak izraeliták. Jön és prófétál. Amikor visszafelé indulna, akkor kap egy felhívást arra, hogy üljön le és egyen. 1Kir 13:8-9-ben azt feleli, hogy semmiképpen.
1Kir 13:9 Mert azt parancsolta nekem az ÚR az ő beszéde által: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál! Ne is azon az úton térj vissza, amelyen elmész!
Aztán elindul hazafelé, és jön utána egy másik próféta, aki azt hazudja neki: egy angyal szólt hozzám, hogy gyere be és egyél velem; 1Kir 13:18. Megtette ez a próféta, és nyilván megszegte Isten parancsát. Mi ennek a mondanivalója? Nagyon röviden: attól, hogy Isten akaratában jársz, még nem biztos, hogy nem lesznek kísértések, hogy nem lesznek kihívások az úton, hogy nem kell hazugságokat megválaszolnod.
Milyen időkben élünk? Az Újszövetség nem fest nekünk túl vidám képet. Most nem a végső időkről beszélek, habár az mindig egy érdekes téma, hanem igazából erről, hogy az Újszövetségnek a levelei, egyik a másik után újra meg újra rámutatnak a hitehagyásra. Így beszélnek róla: eljön a hitehagyás; aztán: már közel van a hitehagyás; aztán: már itt van. Már itt van!
A Gyülekezetben van hitehagyás. P. Bendegúz annyira jó meghatározást adott a hitehagyásra: Az alapok megrázása azért, hogy a felépítmény ne maradhasson meg. Ez a hitehagyás: megrázni az alapot azért, hogy semmi, amit felépíthetnénk rá, ne maradjon meg.
2Pét 3:18a hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.
Úgy kezdődik ez a vers: hanem, vagyis: de, a görögben is: de; ami azt jelenti, hogy ez szemben áll valamivel, ami az előző vers. Az előző vers a hitehagyásról beszél:
2Pét 3:17 Ti azért, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt – mármint azt, hogy jön a hitehagyás –, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévelygései magukkal sodorjanak, és a saját erősségetekből kiessetek,
Ez a két vers rengeteg tartalommal bír, bátorítással és kihívással. Itt azt mondja nekünk a 18. versben: hanem növekedjetek a kegyelemben. Ez nagyon bátorító dolog nekünk. Mi olyan hívők vagyunk, akik hisszük: kegyelem nélkül nem mehetnék sehova. Jak 4:15 ha Isten akarja és élünk, akkor elmehetünk valahova. Számba veszem azt, hogy nem az én erőmből van, amit csinálok, ahová megyek.
Igazán minden ajándék. Ha mehetek valahová, az ajándék, ha eljöhetek ide, ez kegyelemből lévő dolog. Az, hogy szabadságunk van erre ma Magyarországon, hogy együtt legyünk, hogy Őt dicsérjük, ez kegyelemből van. Sok hívőnek ez nincs meg a világban. Az, hogy megvan ez a szívünkben, hogy össze akarunk jönni, és hallani akarjuk az Ő Igéjét, hogy ki akarjuk nyitni a Bibliát. Az, hogy utána palacsintázni akarunk a büfében és beszélgetni, és élvezni a közösséget a testvéremmel, ez az Ő kegyelméből van.
Ám nem csak ez, hanem Ján 15:5 Nálam nélkül semmit nem tehettek. Kegyelemből tehetek csak bármit. Az Ő kegyelme nélkül, az Ő ajándéka, az Ő szeretete nélkül nem tudok semmit tenni. Semmit, aminek örökkévaló értéke van, semmit, ami áldás, semmit, ami szeretetből fakad. Tudok tenni egy csomó mindent magamból Nélküle, de azt bár ne tenném. Semmit, aminek értéke van, ami örökkévaló, azt nem tudok tenni Őnélküle. Az mind kegyelemből van.
Semmim nincs, aminek ne kegyelemből lenne. 1Kor 4:7 mink van, amit ne úgy kaptunk volna? Minden ajándékba van, minden kegyelemből van. Amikor itt azt mondja: növekedjetek a kegyelemben; akkor nem véletlenül mondja ezt, hogy tanuld meg felismerni, hogy mennyire az Ő ajándéka minden:
– ahova mész,
– amit teszel,
– amid van,
– sőt, 1Kor 15:10 ami vagy.
Vagyok, ami vagyok Isten kegyelméből. Ő mondja meg nekem. Ő tudja, hogy ki vagyok. Ez nagyszerű igazából. Miért? Mert Sátán azt mondja a hívőnek: „Nem mehetsz oda! Te vagy a legnagyobb bűnös mind közül. Nézd a gyülekezetet. Mindenkinél nagyobb bűnös vagy. Nem mehetsz oda.” Vagy: „Nem nyithatod ki a bibliádat! Gondolod, hogy Isten szólna hozzád? Az után, amit az előbb gondoltál?” És: „Csak hadd mondjam el neked, hogy ki vagy. Legnagyobb lúzer a Föld színén.”
Akkor a hívő azt mondhatja: „Állj! Nem. Én Isten kegyelméből megyek a gyülekezetbe. Én Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok. Én Isten kegyelméből megyek szolgálni az utcára. Én Isten kegyelméből teszem, amit teszek. Tudom, hogy nem érdemlem meg a feleségem, az otthonom, a szabadságom, de amim van, azt ajándékba kaptam. Kegyelemből az enyém.” Ez nagyszerű dolog az életünkben.
Mert ha kegyelemből az enyém, amim van, ha kegyelemből teszem, amit teszek, ha kegyelemből megyek, ahova megyek, ha kegyelemből vagyok, aki vagyok, akkor ki veheti el ezt tőlem? Ki ingathat meg engem? Ki rabolhat meg engem? Ki veheti el? Senki nem érintheti ezt! Ahogy mondja Pál Róm 8:39-ben: Semmi nem szakíthat el minket Isten szerelmétől, ami van a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Ez az, amiről beszélünk, amikor azt mondjuk: Növekedjetek a kegyelemben!
Tanuld meg felismerni ezt, tanulj meg szembeszállni azzal, amikor van egy vád, amikor az ellenség azt mondja: „Nem érdemled meg. Mit képzelsz? Te nem érdemled meg.” Merd azt mondani: „Állj! Kegyelemből az enyém.” „Az, hogy egyedülálló vagyok, kegyelemből az enyém.” „ Az, hogy házas vagyok, kegyelemből az enyém.” „Az, hogy öreg vagyok, kegyelemből van.” „Fiatal vagyok kegyelemből.” „Az, hogy ismerhetem az Urat, kegyelemből van.” „Az üdvösségem kegyelem.” Nyilván!
Ez annyira fontos, mert az aljas pici szívünk menne a másik irányba, az mindig el akar fordulni a kegyelemtől. Mindig keresi a törvényt. Mindig keresi a szabályokat. Mindig keresi a megfelelést. Mindig keresi a mércét, amit meg kell ugranom. Ha megugrom, akkor azt mondhatom: „Én megugrottam! Ti hol vagytok?” Mindig keresi ezt a szívünk. Úgyhogy Péter ezért mondja: hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.
Kegyelem, aminek a szerzője Jézus Krisztus, és ismeret, aminek a tárgya Jézus Krisztus. Van viszont egy másik oldala ennek az üzenetnek. Megvan az oka, hogy először miért erről a szakaszról beszéltem, de 2Pét 3:17-ben azt mondja: vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévelygései magukkal sodorjanak. Miért? Azért, mert van hajlandóságunk erre, és a Biblia tele van ezzel. Az Újszövetség újra és újra figyelmeztet erre. Újra meg újra azt mondja: „Figyelj! Ne menj el abba az irányba!” Van egy érdekes leírás a Zsidókhoz írt levélben, egy nagyszerű felhívás:
Zsid 13:10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak.
Itt egy érdekes gondolat merül fel. Ha a hívőt ki akarom mozdítani a bizonyosságából a kegyelemben, Krisztusban, az evangéliumban, abban, hogy Istennek terve van vele, akkor mit mondhatok neki? Az egyik gondolat így hangzik: „Tudok valami jobbat. Van valami több. Van valami, amit te nem ismersz, és ha meglenne, akkor igazi lenne a hited. Akkor igazibbá válna a hited.” Az Újszövetség tele van ezzel.
Galatákhoz írt levél – voltak, akik azt mondták: a mi szabályaink jobbak. Kolossé levél – azt mondták a hívőknek: a mi ismeretünk jobb, mi többet tudunk, mi mélyebben ismerünk. Zsidókhoz írt levél – voltak emberek, akik azt mondták: „A mi imádatunk jobb. A mi imádatunk az igazi. Nekünk van templomunk. Nektek nincs. Nekünk van egy oltárunk, ahol mi ehetünk, és ti ott nem ehettek. Gyertek.”
Az ellenség mindig ezt csinálja: „Figyelj! Van valami jobb! Van valami több. A kegyelem üzenete nagyszerű, de hozzá kell tenni valamit: nyelveken szólást.” Vagy – tudom is én – bármit! „A bemerítkezést hozzá kell tenni. Valamit hozzá kell tenni.” Figyelj, lehetek ebben a gyülekezetben, lehet ez az otthonom, de simán hozzáadhatok valamit a kegyelem üzenetéhez, és megfelelek ebben a gyülekezetben.
Kegyelmet tanítunk, kegyelemet hiszünk, de lehetséges, hogy hozzáteszek valamit. Bármi is az. Nem rossz a bibliaiskola, de ha az egy mérce, amit meg kell ugrani, akkor baj van. Bármi más is igazából. Mi történik? Itt voltak ezek a törvényeskedő hívők (T), és Zsid 13:10-ben azt mondták a hívőknek (I): „Nekünk van egy oltárunk, mi keresztények vagyunk, és mégis a templomban imádunk. Gyertek ide! Ez több mint az.”
A Zsidókhoz írt levél írója azt mondja: „Nem, az nem több. Ez a több. Jézus Krisztus a több. Ő a több. Ne menjetek vissza. Ne menjetek oda.” „Ne essetek ki az erősségetekből – ahogy Péter mondta volna –, hanem maradjatok meg.” Aztán azt mondja: „Sőt! Várjatok! Nekünk is van egy asztalunk. Nekünk is van egy oltárunk, és onnan pedig ők nem ehetnek. Ti ehettek arról.”
Az ő (T) ételük az önigazság: én igaz vagyok. Miért? „Mert tettem valamit, mert elértem valamit, mert eljutottam valahová.” Róma 5:1 Krisztusnak az igazsága a miénk (I); ez a mi asztalunk. Igen, igazuk van. Arról (T) az asztalról mi (I) nem ehetünk, de ők (T) pedig nem ehetnek erről (I). Mivel ők (T) a saját igazságukat keresik, azért ők (T) nem élvezhetik az igazságot, amit Krisztus ad. Nem nyugodhatnak meg abban: Isten megmosott engem, megigazított engem, mindent megváltoztatott, Tit 3:5.
Az ő (T) asztalukon önértékelés van, ahol méricskélem magamat, és felmérem magam: én ekkora vagyok, én akkora vagyok, én ennyit érek, én annyit érek. A mi (I) asztalunkon – azt mondja Pál 1Kor 4:4-ben – én nem méricskélem magam, az Úr méricskél engem. Sőt! 1Kor 4:5 nem is méricskélek senkit, nem ítélek senkit. Inkább csak szeretek. Erről, ebből ők (T) nem esznek, nem ehetnek.
Az ő (T) asztalukon a külső igazodás van, a külső hasonulás, Róm 12:2. Hasonulás. Viselkednek valahogy. A mi (I) asztalunkon – 2Kor 3:18 – a dicsőségről dicsőségre való elváltozás. Belülről, mélyről való változás. Róma 12:2 metamorfó belülről kiinduló változás, és ebből ők (T) nem esznek. Ebből ők (T) nem esznek, mert igazodni próbálnak.
Mi van még? Ezt nem szeretjük annyira, ha itt (T) ülök, akkor az én terveim, az én látásom, az én célom, az én irányom, de amiből nem ehetek, az ez: Mát 6:33 keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát, és minden egyéb megadatik nektek.
Az ellenség azt mondja nekik (I): „Srácok, van itt egy gond. Ez az, hogy mi lesz a te terveiddel? Nem lenne itt ideje, hogy a te céljaidat keresd? Hány éve vagy hívő? Nem foglalkoztál eleget ezzel? Van valami jobb! A te terveid.” Ő azt feleli: nem! Ez a válaszunk? Mit mondunk ilyenkor, amikor ez jön: „Van valami jobb. Van jobb irány. Lehetne jobb felé menni, tegyünk hozzá valamit.” Mit mondunk erre? Azt feleljük: „Távozz tőlem, Sátán! Hagyj engem békén! Nincs jogod hozzám. Tudom, hogy nincs több Krisztusnál.”
2Pét 5:18 Ti azért, szeretteim, … vigyázzatok, nehogy magukkal sodorjanak, hogy kiessetek a stabilitásotokból, a saját erősségetekből. Hogyan akadályozom meg? Hogyan nem esem ki a stabilitásomból? A válasz a következő versben van: hanem növekedjetek! Ha növekszem, akkor nem fogok kiesni. Ez az, amire szükségem van: előre menni.
Zsid 13:9 … Mert jó dolog kegyelemmel erősíteni meg a szívet, …
Hogyan? Kegyelemmel. Ez az, amiről beszélünk. Visszatérni Isten kegyelméhez. Ami nélkül nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, hogy mi vagyok, nem tudom, hogy hova mehetek. Csak a korlátaimat látom. Nem tudom, hogy mit tehetek. A gyengeségem hatalmas. Nem tudom, hogy mim van, és minden felől bizonytalan vagyok.
Isten kegyelme azonban mindezeket nekem adja. Ad nekem lehetőséget, ad nekem szolgálatot. Isten kegyelme ajtókat nyit nekünk, hogy menjünk helyekre, hogy tegyünk dolgokat, hogy birtokba vegyünk dolgokat, hogy felismerjük, mik vagyunk, hogy az Ellenség ne rabolhasson meg bennünket.
Kol 2:6 Azért amint elfogadtátok a Krisztus Jézust, az Urat, így járjatok is őbenne.
„Ahogy elfogadtátok, ahogy vettétek Őt.” Hogyan fogadtuk el Őt?
– Hit által.
– Kegyelemből.
– Egyszerűen. Én nem értettem sokat, nagyon egyszerű voltam a dologban. 🙂
– Bizalommal.
– Gyorsan :-), nehogy elugorjon a lehetőség.
Így fogadtuk el Krisztust. Pál azt mondja nekünk: járjatok is így, ugyanígy folytassátok. Ugyanabban az egyszerűségben, ugyanabban a bizalomban, ugyanabban a hitben, ugyanabban a kegyelemben. Változatlanul, nem kell hozzáadni. Nem kell rápakolni, hanem ugyanaz az egyszerűség. Ne engedd, hogy valaki bemagyarázza neked, hogy neked erre meg arra van szükséged még pluszban, neked ezt meg azt kell még hozzátenned. Miért? Azért, mert 2Kor 3:6 a betű megöl, de a Szellem az élet, és járjunk ebben tovább. Menjünk ebben tovább.
Miért olyan fontos ez nekünk ma? Azért, mert tele van a kereszténység megugrandó tüzes karikákkal. Tele van a kereszténység dolgokkal, amiket meg kell tenni, hogy megfelelj Istennek, hogy méltóvá válj Isten áldására. A lényeg viszont az, hogy nincsenek megugrandó karikák, nincsenek mércék. Hogyan jöttünk Krisztushoz? Értéktelenül. Hogyan halt meg értünk? Róm 5:6,8 amikor ellenségei voltunk. Amikor Hozzá jöttünk, nem hoztunk semmit. Csak jöttünk, és Ő befogadott minket simán. Simán, nagyon egyszerűen. Ezért mondja nekünk Kol 2-ben ugyanezt, mint Péter:
Kol 2:8 Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen titeket valaki bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberi hagyományokon és a világ elemi tanításain alapul és nem Krisztus szerinti.
Mit jelent ez? Azt, hogy nagyon sok félrevezetés van. Fil 3:2 félrevezetések mindenféle irányokban. Van vallásos szellemiség: „Tessék így viselkedni, ez és ez az elvárás! Elvárjuk és követeljük egymástól.” Ne engedd be! Nem kell beengedned, hanem utasítsd vissza: „Nem! Köszönöm. Krisztus kegyelme nekem elég. Nekem arra van szükségem.”
Elvárások, minősítések. Mondjuk ezt a kifejezést: tanítvány. Van egy testvér, akit szeretek nagyon. Egyszer volt egy beszélgetésünk, amikor azt mondta: „Ne mond, hogy úgy nézel rám, mint bárki másra a gyülekezetben. Tudod, hogy milyen vagyok!” Nem tudom, hogy máig sikerült-e meggyőznöm, hogy pontosan úgy nézek rá, mint bárki másra a gyülekezetben amellett, hogy tudom, milyen.
Ez nagyon fontos. A kegyelem kell, hogy megmondja, hogy ki vagyok, mi vagyok. Nem szabad megengednem, hogy kibillentsenek ebből valamivel, valami hozzáadottal. Hanem ehelyett:
Kol 2:7 meggyökerezve és benne felépülve, megerősödve hitben, bővölködve a hálaadásban, ahogyan arra tanítottak titeket.
A legjobb módja annak, hogy küzdjünk a félrevezetés ellen, hogy megálljunk azzal szemben, ami megrabolna minket, az előttünk álló nyáron a legjobb módja annak, hogy szilárdan megálljunk a helyünkön, hogy ne essünk ki ebből a járásból, a legjobb módja az, hogy növekedjünk, menjünk előre. Hódítsunk meg új területeket! Ismerjünk meg új részeket a bibliánkból! Tanuljunk új mélységeket imában! Ismerjük meg a gyülekezet közösségét friss módon!
Menjünk el helyekre, missziós utakra, vidéki gyülekezeteket meglátogatni, ahova magamtól nem mennék, szolgálatokba, ahova tudom, hogy én nem vagyok alkalmas. Menjünk előre! Ha előre megyünk, akkor nem fogunk csalódni, hanem több lesz. Több lesz, minthogy megállok abban, amim van. Hanem növekedni fogok. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked! Hálásak vagyunk Neked! Áldunk Téged! Köszönjük Neked, hogy van egy asztalunk, hogy van egy oltárunk, ahonnan mi ehetünk, és az okoskodók, a világ filozófusai, a vallásoskodók, azok, akik azt mondják, hogy nagy ismeretük van, azok nem ehetnek.
Köszönjük, Urunk, hogy a kegyelem asztala a miénk. Szeretnénk gazdagon enni erről mindig, és szeretnénk növekedni ebben, meggyökerezni, megalapozódni, növekedni. Erre van szükségünk. Kérünk Téged, hogy az előttünk álló hetekben segíts nekünk ebben. Urunk, áldunk Téged! Jézus nevében, ámen.