Schlingloff Sándor
2Kor 12:7b (MBT) Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.
Felelősséggel élő ember vagy-e? Azt gondolom, hogy valószínűleg igen. Akinek van gyereke, az tudja, hogy felelősséggel tartozik a gyerekeiért. A férjek felelősséggel élnek a feleségükkel, az asszonyok a férjükkel.
Annyi minden van, ami terhet tesz ránk. Valódi terhet. Hívő emberek vagyunk és hisszük, hogy a mindennapi élet problémáira és az egész élet kérdésére megvan a válaszunk. Vajon átadod-e ezt a választ? Terhel minket egy felelősség, hogy azt, amit kaptunk, továbbadjuk. Így gondolkozunk: én tehetek róla, fontos vagyok, a döntéseim számítanak. Ez így van!
Még sincs így! Valamit alapvetően nem értünk. A világ megtanított minket arra, hogy egy törvénykező rendszerben éljünk. A világ abban él. Azt mondja, hogy te vagy az egyetlen, aki tehet; ha teszed, jutalmat kapsz; ha nem teszed, elbuktál és elmarasztalás vár. Ez egy rendszer, amely a teljesítményed alapján ment fel, vagy ítél el.
Mind jól akarjuk élni az életünket. Egyikünk sem akarja elszúrni. Te úgy tervezed? Nem? Akkor hogyan fogod csinálni? Érzed a súlyát? Érzed a terhét? Hogyan fogsz dönteni? Melyik döntést fogod jól meghozni? Tudod-e, mi múlik rajta? Ez van a zsigereinkben. Ezzel kelünk fel, és ezzel fekszünk le. Valahol igaz és valahol óriási hazugság. Nem vagy Isten. Nem.
Nagyon közel vagy Őhozzá. Ő a Saját dolgait, a Saját terveit megosztotta veled. Isten úgy döntött, hogy amit Ő akarna megtenni – megmenteni egy elveszetett, tisztelni a férjedet, szeretni a feleségedet, felnevelni a gyerekedet –, azt rajtad keresztül fogja csinálni. Ne zavarodj össze azonban, nem te vagy Isten. Nem hordozhatsz olyan terhet, ami emberként csak agyonnyomhat.
Itt van Pál, az Újszövetség majdnem egyharmadát ő írta. Itt arról beszél, hogy elragadtatott a paradicsomba, a mennybe. Azt mondja: olyan kijelentést kaptam, hogy még beszélnem sem szabad róla. Micsoda teher?! Pál gondolkozhatott így: ez rajtam múlik. Istennek közbe kellett avatkoznia. Isten mit csinált? Egy erős, felelős embert – valakit, aki nagyon könnyen azon a határon volt, hogy túl sokat gondoljon magáról, ahol mindannyian vagyunk – megáldott.
Megáldotta Pált: „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe”. Isten problémát hozott az életébe. Nem egyet, hanem egy folyamatosat. Az ördögnek egy magas fejedelmű angyalát megbízta azzal, hogy gyötörje Pált. Egy tövis az oldalában. Egy angyal – így írja a görög – ököllel verje. Néha Isten „megáld” minket, és küld valakit, aki ököllel ver. Örülsz-e ennek? 🙂
Pedig van benne egy felismerés! Mert a baj az, hogy túl erősek vagyunk, és ezért rossz rendszerben gondolkozunk. Abban a rendszerben, ahol a mi teljesítményünkön múlik minden. Ahol rajtam van minden elhordozható és minden elhordozhatatlan teher. Isten fel akar ebből szabadítani.
Azt mondja: megnövelem a terhet annyira, hogy beismerd, hogy felismerd: „Én ezt képtelen vagyok … Uram, ha az a rendszer igaz, amit a világ tanított, akkor most agyon kell, hogy üss, mert én ezt nem fogom megcsinálni. Én nem tudok győzni ezzel az angyallal szemben. Nem tudom szeretni a feleségemet. Nem tudom felnevelni a gyerekeimet. Nem tudom hirdetni az evangéliumot, én képtelen vagyok. Szeretném, de én csak egy ember vagyok. Én csak egy semmi vagyok. Te vagy Isten, Te vagy nagy. Hozzád kiáltok. Az élet Rólad kell, hogy szóljon. Nem az én dicsőségem, nem az én nagy tetteim, hanem a Tiéd. Rajtam keresztül, esetleg.”
Ezt mondja Pál: emiatt háromszor kértem az Urat. Háromszor! Tényleg meg akart szabadulni ettől a tehertől. Ezt azt jelenti, hogy tényleg meg akart szabadulni. A hármas szám a teljesség. Ha háromszor kérsz valamit, akkor azt igazán kérted. „Én meg akarom csinálni, Én rendbe akarom hozni, én jó keresztény akarok lenni! Tényleg!” Itt van Isten válasza és ez a lényeg. Pál most hallotta meg először. Hallotta előtte is, de „Ő mondja, én meg mást gondolok”.
Pál most hallotta meg először. „Elnézted az egész rendszert, Pál! Óriási feladatot bíztam rád, de Én vagyok Isten, te pedig az Én szeretett gyermekem vagy. Én nem függök tőled. Te függsz Tőle, és Én adok neked feltétel nélkül. Minden működhet, de minden csak Tőlem fog működni. Tőlem. Te túl erős vagy, Pál. Te éled az életedet. Irányítasz mindent és mindenkit, még Engem is. Ezért adtam neked egy tövis az oldaladba, hogy először meghalld, amit mondani akarok. Ezt mondom, figyelj, Pál! Hidd el, elég neked az Én kegyelmem! Elég!” Az élet erről szól, se több, se kevesebb. Meg nem érdemelt jótétemény Istentől.
Gal 2:20 élek, de többé már nem én, hanem a Krisztus él bennem. Ez csoda, természetfeletti dolog. Isten élete ajándékként jön, és a felelősség rajtam van, de azonnal továbbadom Istennek: „Te szeresd a feleségemet! Te neveld föl a gyerekeimet! Én itt maradok, de én függök Tőled pillanatról pillanatra.”
Ezt mondja Isten: elég neked az Én kegyelmem, mert az Én erőm, a kegyelmem, a jóságom, a szeretetem, mindaz, amit te is kívánsz, erőtlenség által ér célba. Az én erőtlenségem által. Én senki vagyok, egy vicc. Aki kicsit közelebbről ismer, az tudja. Semmik vagyunk. Tudod-e, mire vagyok képes? Arra, hogy kifújjam az orrom, de még azt sem csinálom jól. Mégis nagydolgokat veszek a vállamra és jól teszem. Azok nem az én vállamra lettek tervezve, hanem Istenére. Őrá kell, hogy vessük! Muszáj. Tőle kell, hogy elfogadjunk. Légy erőtlen, kérlek, hogy Ő erős lehessen!
Ezt mondja Pál befejezésül: legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem. Miért? „Azért, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” Azért, hogy az igazi életet éljem, ne a sajátomat. Ne a régit egy új köntösben. Ezt csináljuk. Fogjuk a régi életünket, és ráterítünk egy papi palástot. Nem csoda, ha a világi ember azt mondja, hogy képmutatás. Igaza van! Képmutatás.
Isten is azt mondja: az újat akarom, és az új életben te meghalsz és Én élek, és az erőtlenségek jóra vannak. Nehézség van az életedben? Örülj! Isten mély munkát végez. Erőtlenség van az életedben? Örülj! A sarkon túl az igazi élet vár rád. A megadás pillanatában ott van minden. Ámen.
P. Barry
Nagyszerű életben lenni! Az élet egyik előnye, hogy élhetünk. Az, hogy Isten irányíthatja a mi gondolatainkat, az egy csodálatos lehetőség. Megvan az a lehetőségünk minden reggel, amikor felébredünk, hogy Istennel gondolkodhatunk, vagy ne gondolkodjunk Istennel, ami sokkal egyszerűbb valójában, de kevésbé hasznos és kevésbé jutalmazó, mert széles az út, ami a pusztulásba vezet, és szoros a kapu, ami az életre visz. Annyira könnyű ráugrani a széles útra, de ott az élet annyira nyomorult! Jól néz ki, de szörnyű.
Az üdvösségünk leleplez valamit Isten kegyelméről. Ezen gondolkodtam: Isten sokszínű kegyelme, 1Pét 4:10. Poikilosz szó a görögben sokoldalú.
1Pét 4:10 Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
Mit jelent az, hogy sáfárnak lenni? Azt jelenti, hogy fogjuk azt, amit kaptunk, és irányításunk alá helyezzük. Ahogyan bánunk azzal, amit kaptunk, az kifejezi a tiszteletet afelé, akitől kaptuk azt.
Amerikában van egy nagyszerű játék, amit baseballnak hívnak. Ha ránézel, és sosem játszottad, akkor nem is érted, hogy mitől olyan nagyszerű ez a játék. Az ütőjátékos megüti a labdát ki, a közönség felé, aztán tusakodnak, hogy megszerezzék a labdát, ami ki lett ütve. Aztán hazaviszik, fölrakják a polcra és azt mondják: na, elkaptam egyet. Lehet, miközben megszerezted, kaptál egy monoklit.
Amikor kicsi voltam, az apukám elvitt többször baseball meccsre. Egyszer elkaptam egy labdát a lábaim között. Mindenki rám ugrott, hogy elvegye tőlem azt a labdát. Az apukám, aki tíz üléssel arrébb ült, odakiáltott: hagyjátok azt a szegény gyereket! Mindenki visszahőkölt. „Köszi, apu!” Nagy kincsnek számított.
Ha nagyon kiváltságos voltál, akkor még aláírást is kaphattál azoktól a játékosoktól, akik a meccsben részvettek. Amikor az apukám fiatal volt, akkor kapott egy különleges labdát, amit a baseball történetének egyik leghíresebb játékosa írta alá. Ma már több millió dollárt érne valószínűleg ez a labda a gyűjtők számára. Ő azonban nagyon érdekes sáfára volt ennek a labdának.
Ez a labda bőrből készült. Egy esős napon a gyerekek a szomszédban szerettek volna baseballt játszani. Ő fogta ezt az aláírásos labdát és odaadta. Persze, hogy az eső lemosta ezeket az aláírásokat, és persze, hogy a bőr is kicsit összelottyadt. Emiatt a lányom már sosem lesz milliomos, mert az apukám nem volt túl jó sáfára ennek. Nem azért, mert lázadó volt, hanem mert nem fogta fel annak az értékét, hogy mi is van a birtokában.
Úgy gondolom, hogy mi is így vagyunk Isten kegyelmével. Valóban értjük-e, hogy mi is van a tulajdonunkban? Úgy gondolom, hogyha ezt mi felfogjuk, akkor ez megváltoztatja azt, ahogyan bánunk Isten kegyelmével. Még ez is, hogy kezeljük Isten kegyelmét, ez is érdekes mondás, mert ki vagyok én? Hogyan próbálhatnám meg kezelni, ami annyira túlmegy rajtam, hogy szinte fel sem fogom.
Ez a gyönyörű ebben, hogy Isten tett minket az Ő kegyelmének jó sáfáraivá. A gyönyörűség ebben még az, hogy annyira sok területen alkalmazhatjuk az Ő kegyelmét. Szeretném, ha keresztényként egy nagyon alapvető dologra odafigyelnénk – a keresztény életünk legfontosabb része –, ez az, hogy kegyelemből lettünk megváltva hit által. Csak gondolkodjunk ezen!
1Móz 3:15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Isten megígéri Évának az élmény alapján, amit a kertben szereznek, hogy jön majd az asszony magva, aki összetapossa Sátánt. Sátán az ő talpa alatt lesz. Ott ez a megígért Mag. Ez is része a mi üdvösségünknek, hogy belépett a bűn a világba Ádám által, és a második Ádám által pedig belépett az üdvösség ebbe a világba. Ez a megígért Mag által történt, az ábrahámi szövetség által.
Látjuk, hogy Isten megígérte Ábrahámnak, hogy annyira tömérdek lesz a magja, mint a homok, hogy majd meg sem lehet számlálni. Aztán Ézs 53:4-6 azt is látjuk, hogy Isten megígért szolgája eljön, Aki felveszi Önmagára a világ összes bűnét. Gondoljunk arra, hogy 1Kor 15:3 Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Gondolj erre: Krisztus meghalt, mert mi vétkeztünk. Az Igaz meghalt az igaztalanokért.
Szeretném megérteni Isten kegyelmének az értékét ebben, hogy mi a motiváció? Mi az indítékunk abban, ahogy Istent szolgáljuk? Vajon azt gondolom, hogy azért, mert kegyelmet kaptam, most tartozom Istennek azzal, hogy szolgáljam Őt? Isten mentsen! Ez egy olyan jótéteménye Istennek, amit senki nem érdemelt ki.
159-szer szerepel ez a szó, hogy kegyelem. Másik 70 alkalommal Isten jótéteménye szerepel. Az Ótestamentumban is ott van ez az alapelv, hogy kedvességet vagy kegyelmet találtak Isten szeme előtt. Ezt a kegyelem elvétől nem lehet elválasztani. Ez ugyanaz a szó, ugyanaz az alapelv. Több mint 200 alkalommal Isten kegyelmének alapelve ott van az Írásokban.
1Kor 15:3-4 Krisztus meghalt az Írások alapján. Megígérte: ha ezt a templomot lebontjátok, akkor Én három nap alatt újjáépítem. El lett temetve és feltámadt. Azt mondja: Krisztus el lett temetve és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. Bízhatunk abban, amit Isten Igéje mond? Minden, amit megígért, azt Ő megcselekszi.
Isten képes arra, hogy megcselekedje azt, amit Ő megígért. Ezért történt az, hogy Ábrahámnak a megígért gyermek végre 100 éves korában megszületett. Pár évvel később Ábrahám mégis fogja a gyermekét és felmegy a hegyre, készen áll arra, hogy feláldozza Isten számára ezt a gyermeket az Ige alapján. Mi volt az indítéka? Az ő szeretete Isten iránt. Ő hitte, hogy Isten képes megcselekedni azt, amit Ő megígért. „Ha ez azt jelenti, hogy a fiamat az oltárra kell tegyem és fel kell áldozzam…”
Nem azt mondta: akkor most véget ér Isten ígérete és az életem megváltozik. Hanem még akkor is, ha nehéz szívvel tette volna ezt, hitte, hogy Isten be fogja teljesíteni azt, amit Ő megígért. Ha ehhez az kellett, hogy Isten feltámassza a fiút a halálból, akkor tudta, hogy ezt meg fogja tenni. Nem a saját értelmére támaszkodott ebben a helyzetben, hanem hitte azt, hogy Isten megígért neki valamit, és Isten meg is fogja tenni azt.
2Kor 5:19-21 látjuk a Megváltónk egy másik arcát. Megbékéltette a világot Önmagához, Istenhez. Azt mondja vajon az Írás, hogy azokat békítette meg Istennel, akik felfogták azt, hogy mi történik? Nem. Azt mondja, hogy az egész világot megbékéltette Önmagával. Ezért többé már nem a bűn a kérdés, hanem ez a kapcsolatról szól. Az ember a pokolba nem a bűne miatt meggy, hanem azért, mert elutasítja Krisztust, Aki már megfizetett az ő összes bűnéért. Ez már a kapcsolatról szól.
A vallás azt mondja nekem, hogy valamit létre kell hoznom, hogy kikerüljek abból, amiből képtelenség kikerülni. Viszont a kereszténység valójában egy kapcsolatról szól a Megváltómmal, és azt mondja: én sem tudok ebből kikeveredni, de vethetem a bizalmamat Ő belé, Aki már megszabadított engem, és Ő arra vár, hogy megtapasztaljam ezt a kapcsolatot, ami meglehet nekem Ővele.
Azt mondja: Isten nem tulajdonította nekik a bűnt, hanem nekünk adta a békéltetés Igéjét. Apcsel 20:32-t sokkal jobban megértjük ennek a fényében.
Apcs 20:32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
Pál, aki a kegyelem apostola, aki szemtől szembe megtapasztalta az ő üdvösségét, szabadulását, és azon az úton haladt, amiről teljesen meg volt győződve, hogy Istent szolgálja és Istennek tetszik. Nagyon jól képzett, tanult ember, vallásos ember, aki azt gondolta, hogy tetszhet Istennek azáltal, hogy homlokegyenest mást tesz, mint amit Isten mond. Krisztus azt mondta neki: Saul, miért üldözöl engem?
Miért vagyok ledöbbenve, amikor azt gondolom, hogy én azt teszem, amit Isten akarna, és aztán kiderül, hogy nem az. Ha énrólam szól, akkor valószínű, hogy jó nagy eséllyel el fogom azt szúrni. Mi az indíttatásunk? Az ember szívében sok terv van. Nagyon sok célja van az embernek, de az Úr tanácsa az, ami megáll. Ezért a siker nem arról szól, hogy én létrehozok egy jó tervet, hogy majd megvalósítom, hanem a siker arról szól, hogy rájövök, kikutatom, hogy mi Istennek az akarata, és aztán engedelmeskedek Őneki. Akkor az út során meg fogom tapasztalni az Ő erejét, az Ő célját és az Ő gondoskodását ebben.
„ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet” Szükséged van-e arra, hogy valaki felépítsen? Naponta. Nekem kell, hogy fel legyek építve naponta. ’76 óta vagyok keresztény, és még kisbaba vagyok a hitben. Ha azt gondolom, hogy tudok bármit is, akkor saját magamat csaptam be. Minden nap szükségem van arra, hogy Isten felépítsen engem a hitben. Ez ugyanolyan könnyű, minthogy egy rossz döntést hozzak ehelyett, mert az ördögnek a mai napra is megvan a terve, hogy elvegye a figyelmemet erről.
A nagyszerű ebben az, hogy ma növekedhetek Isten kegyelmében és ismeretében. Rájöhetek arra, hogy micsoda kiváltság, hogy nem élek a bukásomban, hanem megtapasztalhatom Istennek a sokféle, sokszínű kegyelmét.
1Pét 1:18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből
Nem romlandó dolgok – ezüst vagy arany – által lettünk megváltva, az atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből.
Van a törvény, a Tóra. A rabbinikus törvény még a Tórán is túlmutatott. Beszéltem egy szakértővel, akinek a judaizmusból való háttere van, de ő már hívő, és azt mondta: az izraelita férfiak meg akarják magyarázni a törvényt, viszont amikor Jézus beszél a törvényről, akkor Ő a Tíz parancsolatról beszél. Amikor egy zsidó ember beszélne a törvényről, akkor beszél a Krisztus által említett Tíz parancsolatról, és egy egészen más törvényrendszerről, amit a rabbik hoztak be emellé, és hogy ezt hogyan kell értelmezni. Képzelheted! Krisztus adja a törvényt, az ember hozzáad ehhez, és aztán a végére mindenki rádöbben, hogy ezt lehetetlen megcselekedni.
A törvény egy Krisztusra vezérlő tanítómester, ami megmutatja, hogy képtelenek vagyunk. Aztán Krisztus belép a képbe, és Ő az, Aki betölti a törvényt. Ezek miatt a versek miatt mi meg vagyunk váltva. Ezek miatt az ígéretek miatt mi gyermekek vagyunk. Teljesen birtokoljuk, teljesen a miénk Istennek az ígérete és az öröksége, és mi fiakká váltunk, Isten fiaivá. Minden kiváltságot birtokolunk, ami ezzel jár, és megérthetjük az Ő ígéreteit, hogy Ő az engesztelő áldozat a mi bűneinkért 1Ján 2:2-ben és:
Jel 1:5 És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
Szeretett bennünket. Mi a mi indíttatásunk az életben? Mi az, ami motivál minket? Isten szeretete az. Nem az, hogy mi szeretjük Őt először, hanem először Ő szeretett bennünket. Amikor a kegyelemnek az elvére gondolunk, akkor a kegyelem olyan, amit mi nem érdemeltünk ki. Ez Istennek egy jótéteménye. Nem lehet érte megdolgozni, nem lehet ettől több, mert a kegyelme az Ő végtelen szeretetének a kifejezése.
„Ó, bárcsak Isten adna nekem több kegyelmet!” Isten mindent nekünk adott, nem tud ennél többet adni, ami az életre való. Már így is messze felette adott annál, amit valaha el tudunk képzelni, vagy amit kérni tudunk. Az Ő isteni természetének a részeseivé tett minket az Ő ígéretei által. Többek vagyunk, mint hódítók. Mi győztesek vagyunk. Mi a fej vagyunk, és nem a farok. Mi tagok vagyunk rész szerint. Ő a testnek a feje. Az Ő kenete lefolyik, mint Áron szakálláról az olaj ránk, és mi megkapjuk az Ő életét és nagyszerű örömünk van ebben Isten ígéretei miatt.
Az Ő ígéretei nem elszomorítnak minket, hanem örömmel töltenek meg minket. Ezért hangsúlyozta ki Pál azt, hogy ismerd meg Istent. „atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek” Akarod az életedet megtapasztalni valóban? Akkor ismerd meg Istent! Szeretnél békességet tapasztalni? Akkor ismerd meg Istent!
Nem tudunk mi magunk kikecmeregni a helyzeteinkből, mert képtelenek vagyunk rá, de Ő már elvégezte. Nem tudjuk Isten kegyelmét lekicsinyíteni. Bármilyen korlát, amit mi Isten kegyelmére akarunk rászuszakolni, azt már Krisztus vére régen eltörölte, kitolta az útból. Ő már megtette ezt. Ő már erről gondoskodott. Ez Krisztus drága vére, ami értem lett kiontva. Ő megmosott engem, teljessé tett engem.
Van egy Vigasztalónk, Ján 14:26 szerint Ő elküldte a Sz.Sz-et, hogy vigasztaljon bennünket. Ő emlékeztet minket az igazságra. „ aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.” Szentek, elkülönítettek, elválasztottak és igazak. Ez úgy hangzik, mintha mi lennénk?
Megszentelt, igaz, tiszta, szent. Isten azt kérdi: te az Enyém vagy? „Igen, Uram.” „Akkor ez vagy te, mert egy örökséget adtam neked. Ez egy ajándék.” Nem tudjuk megvásárolni. Lehetetlen, mert az ár túl magas. Csak egyetlenegy fizetség volt elegendő, a világ összes bűneiért. Ezért mondja azt az Ige, hogy drága ez a vér.
Ha ez a drága vér nem lett volna értünk kiontva, akkor még mindig cselekedetprogramban kellene élnünk. Akkor a jövőben bukásra lennénk ítélve, és a szívünkben nyomorultak lehetnénk. Nem lenne örömünk ebben, nem lenne közösségünk ebben, mert akkor a közösségünk abban lenne, hogy milyen nyomorultul mind elbukunk.
Volt viszont egy drága vér, ami ki volt öntve értünk. Ennek a hatása örökké tart. Megmosott minket tisztára és teljessé tett minket, és igazaknak vagyunk hívva Isten által; igenis, van örökségünk a megszenteltek között, és ez az Ő élete. Az Ő vére. Igenis van közösségünk. A közösségünk a körül folyik, hogy Krisztusnak az üzenete hogyan volt hatással az én életemre. Ezt jelenti valójában az, hogy mi sáfárai vagyunk Isten kegyelmének.
A hit nem cselekedetprogram. A hit az, hogy hiszünk Istenben, abban, amit Ő mondott. Kegyelem által van üdvösségünk, és hiszünk Istennek, hogy az Ő beszéde igaz. Akkor van életünk, békességünk és örömünk. Akkor csodálatos sáfárai tudunk ennek lenni, mert Ő tett minket élő levelekké. Ő általunk bemutatja. Ő aláírta ezt a levelet, amik mi vagyunk. Mi az Ő kezének alkotásai, mesterpéldányok vagyunk. Ez örökkévaló és értünk van. Ámen.