Szem előtt tartva az óra témáját – összeesküvés – az alábbi két írásrész alapján milyen volt a tanítványok hozzáállása?
Mát 26:6-9 Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt, odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet. Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás? Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna.
Ján 12:4-6 Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni: Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.
Három dolog, amit látunk itt: 1) indulat – haragudtak Máriára –, 2) összebeszéltek, 3) aztán megtámadták Máriát, és azt, ami annyira nagyszerű volt. Milyen érdekes, hogy az, amit Mária tett, mindenütt elhangzik, ahol az evangéliumot prédikálják, és az is, amit a tanítványok tettek, mindenütt elhangzik, ahol az evangéliumot prédikálják. Ez figyelmeztetés igazán nekünk. Fontos és jelentős a hívők életében. Nem csak a gyülekezet életében, hanem a hívők életében is.
Kit utál Sátán? Különösen a hívőket. Azért, mert úgy vagyunk itt, mint Jézus.
1Pét 5:8 Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el.
Ezt a verset nem riogatásként szoktuk emlegetni, de fontos, hogy hívőként értsd ezt, hogy Sátán a te személyes ellenséged. Igazából nem tud másképp elérni téged, csak azokon a dolgokon keresztül, amikhez ő is hozzáfér, amiket megérinthet: szükségek, körülmények, kapcsolatok, vágyak. Nem gonosz kívánságokról beszélek, hanem csak egyszerű vágyakról. Ezeken keresztül meg tud szólítani bennünket, meg akar érinteni minket, és nagyon szeretne bevonni minket az ő világába.
Amikor ezen gondolkodunk, értenünk kell, hogy amikor összeesküvésről beszélünk, akkor általában arra gondolunk, ami egy gyülekezet szakadásához vezet, egy összeesküvésre a gyülekezetben, de igazából ez nem itt kezdődik. Ez egyénileg kezdődik. Ez elsősorban egyéni. Sátán tudja, hogy először az egyénnél, az egyéni hívőnél kell vetni a magot ahhoz, hogy aztán elérhesse a célját, és megtámadhassa Isten munkáját.
Pál arról beszél Timóteusnak: „Figyelj! Te Krisztus katonája vagy. Vedd komolyan azt, amit csinálsz! Taníts, és ne engedd, hogy bolondságokkal foglalkozzanak.” 1Tim 1-ben azt mondja: Ne engedd, hogy elvesszenek a mindenféle ostobaságokban – nemzetségtáblák, pletykák, összeesküvés elméletek… –, amikkel foglalkozni szeretnek. Ezeket azért mondja, mert a hívőnek nagyon nagy szüksége van arra, hogy precíz legyen, hogy éles legyen a szívében Isten Igéjével, Isten természetével kapcsolatban. Mert különben könnyen kikezdhetővé, könnyen megtámadhatóvá, könnyen megfoghatóvá válik.
Valaki említette az imént, hogy nem ismerték Jézust. Ha ismerték volna, nem tételezték volna fel, hogy büszkeség vagy pazarlás szóba jöhet. Ez igaz egy értelemben. Ez az egyik dolog, ami megtörténik az életünkben, hogy ha nem vagyok elég precíz Isten Igéjében. Ha nem veszem komolyan, részletesen nem tanulmányozom, nem veszem a szívemre, nem engedelmeskedem, akkor ez történik, hogy könnyen megragadhatóvá válok. Akkor ilyen gondolatok, mint a pazarlás, könnyen elfogadhatóvá válik számomra. „Micsoda pazarlás! Személyesen nekem micsoda veszteség.”
Ha minden jól megy, felújítjuk a fűtést ezen a nyáron. Urunk, segíts! Viszont nekünk kell összeadni a pénzt. Aztán vége a nyárnak, és akkor jön ez a gondolat: Micsoda veszteséget szenvedtem! Sátán beülteti ezt a gondolatot a szívedbe: „Veszteséget szenvedtél, mert adtál erre. Micsoda veszteséget szenvedtél!” Még lehetne sorolni logikusan hangzó dolgokat, amik könnyen gyökeret vernek a szívemben, ha nem vagyok precíz az Igével.
Mi történik? Ha az Úrban járok, ha a Szellemben járok, akkor igazán Krisztus katonája vagyok, igaz? Pál azt mondja Timóteusnak: „Vállald fel a szenvedést, vállald fel a testvéreket. Őrizd meg a kincset.” Sátánnak igazából ezeken a logikusnak hangzó gondolatokon keresztül az a vágya, hogy áruló legyek, átálljak az ő oldalára, és az ő ügyéért harcoljak a gyülekezetben, hogy bárhol a világban egyszerűen csak így éljek. Ez az első, amit értenünk kell.
1Tim 4:1 A Szellem pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető lelkekre és ördögök tanításaira figyelnek
A világban jelen van az Antikrisztusnak a szelleme. Ez szellemi valóság. Sok hívő tart valahol ettől, és nem akarja ismerni, nem akarja érteni. Viszont ez a szellem jelen van a világban, és van egy állandó szellemi háború a szíved ellen, személyesen ellened. Ez az első, amit meg kell értenünk, hogy ez személyesen ellened irányul.
Ha egy szóban kéne meghatározni Sátán eredeti bűnét, mi lenne az? Ezék 28:17 büszkeség. A büszkeség volt az eredeti bűne, és ez az, ahova szeretne minket is vinni igazából. Ez az ő vágya a hívőkkel. Ám ilyen verseket olvasunk, mint Róm 12:16 … ne kevélykedjetek, … ne legyetek önteltek; Zsolt 131:1 ne gondolkodjatok számotokra túl nagy dolgokról. Ne járasd az elmédet túl magas, téged meghaladó dolgokon – ez miről szól? A válasz az, hogy ezúton szeretne Sátán felépíteni minket arra, hogy az ő büszkesége szerint lássuk a világot, egymást, a gyülekezetet, Istennek a munkáját. Ez lenne az ő szíve vágya. Isten viszont azt mondja nekünk, hogy vessünk le minden olyan gondolatot, ami az Ő ismerete ellen magasztalja magát, 2Kor 10:5. Nem ismeretlen számunkra ez a gondolat, de gyakorolom-e? Amikor kihívás van, akkor hajlandó vagyok-e ebben járni?
Hadd mondjak néhány gondolatot, ami túl magas számunkra! Hasonlítás. Miért mondja annyiszor az Írás: „Ne hasonlítgassatok! Ne méricskéljétek magatokat.” Azért, mert igazán te honnan tudnád. Hogyan tudnál te objektív lenni? Hogyan lennél képes arra, hogy jól ítéld meg, ki van följebb ki, van lejjebb? Ezért mondja, hogy ne ítélj semmit, amíg el nem jön az idő. Aztán hozzáteszi még azt is, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess, igaz? Tehát ez nagyon fontos dolog. Hasonlítgatni, ítélgetni – milyen jogom lenne erre?
Róm 14:4a Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?
Ha megítélsz valakit, azzal tulajdonképpen magadat ítéled meg, Róm 2:1. Gondoltál már erre? Ha én meglátom a másikban az irigységet, és megítélem őt ezért, azzal azt is megvallom, hogy bennem is megvan az irigység, mert különben hogy ismerném fel a másikban? P. Schaller erre mindig azt az illusztrációt használta, hogy amikor a másikra mutatok, hogy ő irigy, akkor egy ujjam mutat az illetőre, egy ujjam Istenre mutat, és három ujjam magamra. Mindenkit vádolok, de magamat leginkább.
Ítélkezés, hasonlítgatás, gúnyolódás – az 1. zsoltárban ír ezekről. Nem járni azon a helyen, nem ülni azon a helyen, nem állni azon a helyen. Nem felemelni magam, nem pozíciót keresni magamnak, nem előléptetést keresni magamnak. Ez az, amit Sátán szeretett volna a büszkeségében. Ebben szeretne bevonni minket is. Ez történik az életünkben, amikor megengedjük neki, hogy dolgozzon. Ez nagy kihívás nekünk. Csak az engedelmességünk, csak a Szellemben járásunk képes megtartani minket.
P. Stevens tanított nekünk egy érdekes kifejezést: belső összeesküvés. Ez igazából az ember szívéről, az ember lelkének az állapotáról szól. Ez haladó dolog az életemben, és nem olyasvalami, ami egyik pillanatról a másikra megtörténik.
Az egyik, ami könnyen megtörténik valamennyinkkel, hogy az érzelmeink megsérülnek. Az egyik ilyen helyzet, amit látunk az Írásban, az volt, amikor Dávod fia, Absolon megölte a testvérét – ami nem volt igazán rendben –, és Dávid ezért elűzte őt, aztán megbocsájtott neki, de nem teljesen, nem engedte vissza őt a saját jelenlétébe, a színe elé. Absolon valamilyen módon keserű lett ezen keresztül, és az érzelmei arra vezették, hogy lázadást szítson, hogy összeesküvést kovácsoljon az apja ellen. Ez megtörténik velünk rendszerint.
Hívőkként van egyfajta gondolkodásunk:
Róm 12:1-2 Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.
Ez az a gondolat, ahogy élünk és gondolkodunk. A gondolkodásunk a Szent Szellemben nagyon egyszerű.
Fil 4:8 Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes.
Ez egy nagyon egyszerű gondolkodást ír le. Olyat, amiben nincs csavarodottság, hazugság, amiben nincs semmiféle összevisszaság.
1) Sátán viszont próbál behozni egy összezavarodottságot. Ezt úgy teszi, hogy – azt olvassuk: az ellenség tüzes nyilai – próbál behozni valamit az életünkbe, ami idegen, ami nem ennek a gondolkodásnak megfelelő. Idegen test, ami megmérgezi ezt a békességet. Idegen test, ami nem odavaló, ami elindít egy gyulladást. Mi lehet ez? Igazából nagyon sok minden, bármi lehet: vád, hazugság, pletyka, negativitás. Ez fontos.
Ha baj van valamivel, akkor arról lehet beszélni. Sokszor mondjuk, hogy ne pletykáljunk, sokszor mondjuk, hogy vigyázzunk a nyelvünkkel. Ha viszont valahol baj van, akkor beszélni kell egy vezetővel, akkor lehet jönni az elöljárókhoz, akkor el lehet mondani. Ha valamilyen bajom van a testvéremmel, akkor beszélek ővele személyesen, és aztán, ha ez nem segít, akkor megyek az elöljárókhoz, és segítséget kérek. Így működik, de nem úgy, hogy mindenkivel beszélek, és terjesztem. Erről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy ne pletykáljunk. Nem vicc terjeszteni, nem mókás.
Ha terjesztesz valamit, és nem igaz, azt úgy hívják, hogy rágalom. Miért rágalmaznád a testvéredet? Ha igaz, de a másiknak nem kell tudnia róla, akkor az pletyka, és ez is ugyanolyan gonosz az Újszövetség szerint. Nincs különbség. Vigyázzunk ezzel! Legyünk óvatosak a nyelvünkkel!
Mi van, ha tényleg baj van? Lehet, hogy másik gyülekezetből jöttél, ahol valamiben megsérültél, valamilyen területen bajod van. Mi arra bátorítanánk, hogy ne képviseld ezt, ne beszélj róla, nem ez a dolgod. Nem az a dolgod, hogy ezt hirdesd, hogy azt a negatív dolgot eljuttasd másokhoz is. Saul gyűlölte Dávidot, megpróbálta meggyilkolni többször is, de amikor Saul meghalt, akkor 2Sám 1:20-ban Dávid azt mondta: Ne mondjátok Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örvendjenek az ellenségei.
Valaki, aki nagyon megsérült az egyik magyarországi gyülekezetben, járt hozzánk egy darabig, aztán azt kérdezte: Ha írnék egy könyvet, amiben mindent kiteregetek, amit a másik gyülekezet csinál, arra ti mit mondanátok? „Mi biztosan nem olvasnánk el.” Nevetett ezen, és azt mondta: „Ja, igen, gondoltam, mert ezt tanítjátok.” Azért csak megírta, és csak kiadta. 🙁
Az, hogy bekerül egy idegen test, az nem része az egészséges gondolkodásunknak. Egy vád, egy hazugság, a negativitás, kritika valakivel kapcsolatban, a pletyka – ezek idegenek, nem részei a Szellem gondolatának. Ez nem tarozik hozzánk, de ez az, amit Sátán szeretne behozni.
Aztán vannak kivetítések, démoni benyomások az életünkben. „Az a testvérem utál engem. Láttam, hogy milyen képet vágott, amikor elment mellettem.” Pedig neki csak van némi fizikai kellemetlenség az életében, a cipője nyomja a lábát, és azért grimaszolt egyet. A légkörnek viszont van egy mondandója közénk. Azért, hogy az én szívemben legyen valami, ami idegen. Kivetítés. Hányszor volt, hogy a gyülekezetben ültem, és tisztán éreztem, hogy én itt teljesen egyedül vagyok, senkinek nem hiányoznék? Hányszor volt ez? Lehet, hogy neked nem ez a kivetítésed, nem tudom, de neked is biztos van.
Csalódás – ez is nagyon fontos. Az egyik pásztor felől nagy elvárásom van, mert ő lelkipásztor, és még elöljáró is. Aztán ő nem éri el a tökéletességnek azt a szintjét, amit én elvárok tőle. Aztán csalódás lesz a szívemben. Sátán szeretné, ha ebből elindulna valami a szívemben. Idegen test. Olyan, mint egy porszem a szemedben, ami csak zavar állandóan. Ám ez magában nem elég, mert bármikor kiléphetnék ebből, bármikor helyreállhatnék.
2) Nem ezt teszem azonban, hanem foglalkozom vele, járatom az elmém mindenféle számomra túl magas dolgok felől, és megítélek dolgokat, mint a tanítványok. Azt mondták: „Micsoda pazarlás! Ez az asszony mit akar? Mi vagyunk a tanítványok, mi vagyunk az igaziak. Mit tud ő erről?” Mi a gond ebben? Az, hogy foglalkozom vele, helyet adok neki. Ez nagyon veszélyes, mert az érzelmeim energiát adnak annak az idegen testnek a lelkemben.
Ülök egyedül, elmélkedem. Elmélkedem. Elmélkedem arról, hogy az a testvér miért nem látogatott meg a kórházban. Elmélkedem. Aztán egyre újabb és újabb gondolatok kapcsolódnak hozzá. Egyre gazdagabb a kép, és egyre jobban látom, hogy mennyire utál engem igazából, ő az ellenségem. „Bánni kéne vele!” Ülök és elmélkedem. Mi a baj ezzel a képpel? Az, hogy határozottan emlékszem, hogy olvastam valahol, hogy a szeretet nem gondol gonoszt. „Nem tudom, milyen könyvben, nem tudom hol olvastam. Lehet, hogy Tolsztoj, vagy Dosztojevszkij írta? Nem tudom, melyik volt az, de határozottan emlékszem, hogy valahol olvastam ezt, hogy a szeretet nem gondol gonoszt.” 🙂 Van egy problémám. Mert 1Kor 13:5-ben azt mondja egyértelműen, hogy a szeretet nem gondol gonoszt, és nem adhatok ennek helyet.
3) Mi történik ez után? Az érzelmeim sérültek lesznek, és ezen a ponton kezdek mindent rosszul látni. Ez elképesztő! Az elmém be vannak csapva, az érzelmeim be vannak csapva, és a lelkiismeretem be van csapva. Olyan mintha különleges szemüveg lenne rajtam. Egyszerűen nem tudok másként látni. Mindent ezen a szemüvegen keresztül látok. Aztán bármire nézek, azzal gond van.
Volt egy barátom, aki meg lett fertőzve hazugságok által. Azt mondta: Pásztor, itt baj van. Azt feleltem: Rendben, beszéljünk róla. „De annyi baj van!” „Üljünk le, és beszéljünk róla!” Leültünk. Két és fél óra után ő mondta azt: „Ez borzasztó. Ezzel nem lehet elbánni.”; és aztán elment a gyülekezetből. Két és fél órán keresztül sorolta a bajokat! Mindennel baj volt. Mindennel és mindenkivel baj volt, és semmi nem volt jó.
Mi volt a gond? Ez olyan, mint amikor az iskolások a tankönyvben szemüveget rajzolnak a híres emberekre a fényképen. Sátán bolondot csinál belőlünk, különleges szemüveget rajzol nekünk, és besatírozza feketére. Bolondot csinál belőlünk. Aztán a belső összeesküvés miatt az érzelmeim, az elmém, a lelkiismeretem támogatják egymást. És tudod, mi történik? Teljes őszinteséggel beszélek ugyan, de van egy probléma, az, hogy Sátán királyságából beszélek komoly őszinteséggel, és támadom Isten országát.
Az egész onnan indult, hogy elfogadtam egy idegen testet. Helyet adtam annak, és foglalkoztam vele. Ahelyett, hogy 2Kor 10:6 szerint levetettem volna, és azt mondtam volna: „Nem! Nincs helye az életemben.” Aztán mindent ezen keresztül kezdek látni. Ez rettenetes hely, mert Zsid 3:13 a szívem megkeményedik a bűn csalárdsága által. Aztán nem lehet megérinteni, nem lehet segíteni.
P. Stevens azt mondta, hogy amikor valaki ilyen helyzetben van, nagyon sokszor nem tudsz segíteni neki, Péld 18:19. Hanem csak hagynod kell. Engedned kell, hogy elérjen a dolgok sajnálatos végére. Mert csak akkor fogja sajnálni, ha elér a dolgok sajnálatos végére. Csak akkor tudja azt mondani: Helyre akarok állni!
Gal 5-ben arról olvasunk, hogy a hívőnek joga van járni a Szellemben.
Gal 5:16 Azért azt mondom: Szellem szerint járjatok, és a test kívánságát ne vigyétek véghez!
Gal 5:22-23a De a Szellem gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
A hívőnek ez a joga. Az a joga, hogy győzelemben járjon. A hívőnek megvan az a joga, az a normális, hogy a Szellemben jár. Számunkra az, hogy hiszünk Istenben, az normális, hogy tisztán élünk, az normális, hogy Isten Igéjének engedelmeskedem, az normális. Az, hogy imádkozom, az normális. Az, hogy győzelmet találok, az is normális. Azt, amit Isten normálissá tett az életünkben, Sátán próbálja elvenni tőlünk. Megpróbál megfosztani bennünket tőle. Az a vágya, hogy ebben ne álljunk ki.
Amikor te hívőként jársz a Szellemben, amikor be vagy töltekezve, és Istennel jársz, akkor Sátán azt ki nem állhatja. Úgyhogy nekiáll hazudni neked ezen dolgok felől. „Jobb körülményeket érdemelsz. A kapcsolataid? Isten nem fogja megadni neked, amire szükséged van. Mi lesz a vágyaiddal? Isten biztos nem fog törődni vele.” Szeretné kivenni az életünkből azt, amit Isten normálissá tett. Miért? Azért, mert ha egyetlen hívő győzelemben jár, az kinyilvánítja Sátán egész munkájának a hatástalanságát. Az ő egész vereségét bemutatja ez.
Amikor te hűséges vagy, amikor te valakivel megosztod az evangéliumot, amikor szívből imádkozol, akkor az arról üvölt, hogy Sátán veszített a keresztnél. Sátán szeretné ezt megállítani, hogy ne nyilvánítsd ki Krisztusnak ezt a győzelmét. Te, egyedül te egyszerűen azzal, hogy Istennel jársz, kimondja azt, hogy Isten győzelmet aratott Sátán felett, és hogy neki nincs joga hozzánk nyúlni, hogy ő hazug, és hatástalan minden, amit csinál. Végső soron tényleg nem lesz hatása. Éppen ezért akar megállítani minket. Ez a folyamata a belső fertőzésnek, kialakulása a belső összeesküvésnek.
4) Amikor ez végbemegy, az érzelmeim annyira sérültek, hogy azok irányítják az akaratomat. Figyelj, az érzelmek nagyszerű dolgok, és a bibliai pszichológiában erről beszélünk többet. Nagyszerűek, de nem irányíthatják az életemet, nem irányíthatják az akaratomat. A lelkiismeretem könnyen válhat gonosz lelkiismeretté valamilyen csalódás, seb, vád, kivetítés, valami miatt, ami megfertőzte, és akkor nagy bajban vagyok. Mert akkor már nem tudok egységben lenni Krisztus keresztjénél. Mert az győzelem lenne.
Az győzelem lenne, ha a keresztnél élnék. Az győzelem lenne Sátán felett. Azért ő szeretné, ha Gal 2:19-20 helyett élnék a sebeimben, és élnék a problémáimban, és élnék azokban az érzelmeimben, amelyek elveszik az erőmet. Aztán, amint élek az érzelmeiben, nem lesz egységem Krisztus Testével, nem lesz egységem a szellemi testvérekkel. Úgyhogy az érzelmek átveszik az irányítást az elme vagy az akarat felett, ahogy ez kialakul az emberben. Aztán így hozom a döntéseimet.
Aztán nincs egységem. Hallgatom az üzenetet, de a szívemben nem tudok egyetérteni. Ez az egyik veszélyes jele az életemben annak, hogy van egy belső összeesküvésem. Hadd mondjak még néhányat! Nincs szabadság, nincs öröm, nincs nevetés. Mert az érzelmeim negatívak, és azok irányítanak engem. Amikor mosolygok, az is csak kényszeredett. Mint az óvodások, amikor egy fotó miatt mosolyogni kell. Ez a veszély. Aztán az lesz belőle, hogy nem tudom elfogadni az Igét.
Tehát nincs öröm, nincs szabadság, nincs az Ige elfogadása. Hallom az Igét, de nem tudok egységben lenni az üzenettel. Azt mondom: „Én más vagyok. Tudom, hogy hozzám beszél a pásztor, de nem ért engem. Ő nem tudja, hogy én milyen vagyok.” Amikor hallom az Igét, akkor mentegetem magam ahelyett, hogy keresném, hogy hogyan engedelmeskedhetnék annak.
Még egy, hogy nem ismerem fel a gyülekezet értékét. Beszéltünk arról, hogy nem ítélgetünk. Istennek jobb ötlete van számunkra, az, hogy tiszteljük egymást, Fil 2:3. Egyszerűen csak számoljuk úgy, hogy minden nagyobb nálam az Isten országában, és akkor nem hibázom. Ennyit mond a hasonlítgatásról, hogy tisztelem a többieket. Ám én nem ismerem fel a szentségét ennek, mert nem tudok egységben lenni a Szellemben. Ez megfoszt engem a közösségemtől.
Ha a gonoszságról beszélünk, akkor van egy nagy problémánk. Az, hogy mindnyájunkban van egy belső gonoszság. A Bibliánk ezt elmondja. Jer 17:9 mindnyájunkban megvan ez a belső gonoszság. A régi bűnös természet bennünk van. Az mindnyájunkban megvan! Minden ember ezzel született. Minden ember szembenéz ezzel. A kérdés azonban az, hogy mit csinálok vele. Szembeszállok vele?
Azt mondom: „Nem! Én a Szellemben járok, a keresztnél élek.”; vagy pedig alávetem magam annak? Ha alávetem magam neki, akkor ez a gonoszság fertőzővé válik. 2Tim 3:13 a gonosz emberek egyre gonoszabbakká lesznek, és terjesztik a gonoszságukat. Ez az, amikor 2) helyet adok az idegen testnek, ennek a kísértésnek, a hazugságnak. Akkor a dolog belsőből fertőzővé válik, és kezdem kommunikálni. Annyira veszélyes!
Beszélgettünk a szünetben néhány szót arról, hogy mennyire fontosak a szavaink, és az, hogy mit mondok. Jak 3-at olvasd el ebben a témában a nyelvről. Figyelj a nyelvedre! Vigyázz azzal, hogy mit mondasz! Olyan könnyen el-elejtünk egy kis szót, egy egyszerű szót. Az épület előtt beszélgettünk a minap, és mondtam valamit. Lehet, hogy nem is akartam mondani, csak kijött. Mi történhet? Valaki felveszi, aztán a szívében van, és zavart és sérülést okoz. Vigyáznunk kell ezzel, és vigyáznunk kell, hogy mit és hogyan hallunk, Márk 4:24 és Luk 8:18. Vigyázzunk, hogy mit és hogyan hallunk, mert a gonoszságnak megvan ez a tulajdonsága. Erre a fertőző gonoszságra a görög szó ponérosz.
Aztán van még egy lépés. Amikor az érzelmi összeesküvés az ember szívében, akkor nem tud közösségben lenni szellemi hívőkkel. Akkor talál magának másik közösséget, és közösségivé válik a gonosz. Ez nagyon veszélyes.
Péld 4:14-17 Ne lépj a hitetlenek útjára, a gonoszok ösvényén ne járj! Hagyd el azt, ne menj át rajta, térj el tőle, és menj tovább! Mert azok még aludni sem tudnak, ha nem tehetnek rosszat; és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttathatnak. Mert az istentelenség kenyerét eszik, és az erőszakosság borát isszák.
Közösségi gonosz. Új közösségem lesz, de nem ezekben a gondolatokban, nem ezzel az elmével, hanem másik fajta elmével, másikfajta királyságból. Ez szörnyű lehetőség. Hívő vagyok, újjászülettem, és Isten Szelleme szenved bennem, mert másik királyságot képviselek. Kritikus leszek és ítélkező. Ezek a jelei a belső összeesküvésnek. Ezek megmérgezik az életemet. Kihívó, nem?
Fontos megvizsgálni a szívünket. Komolyan kell vennünk. Mert Isten ments, hogy megtaláljam azt a közösséget, ahol együtt sutyorgunk. Újfajta közösség lesz, de nem a Szellemben, nem egységben, nem fogunk építeni embereket, nem vezet bennünket szolgálatra, hanem eltávolít minket az üzenettől, a közösségtől, az egyszerűségtől, ami Krisztusban van, és megmérgezi a szívemet. Ez megtörténhet velünk.
Aztán ez belsőből külsővé válik. Erre van egy kiválóan szörnyű példánk, Absolon. Egészen különleges módon, nagyon okosan az apja ellen fordította az országot. Nagyon alattomos, nagyon sunyi módon. Fantasztikusan jól csinálta. 🙁 Volt egy nagy szakadásunk 2005-ben a GGWO-ban. Az egyik pásztor ezzel büszkélkedett: „Tudtam, hogy ez jön, úgyhogy az elmúlt három évben felkészítettem a gyülekezetet arra, hogy elszakadjunk a GGWO-tól. Apránként behoztam ezt.” Teljesen simán beismerte. Közben persze azt színlelte, hogy ő a legjobb barátunk. Isten áldja szegényeket!
2Sám 15:3-6 Absolon azt mondta neki: Íme, ügyed jó és igaz, de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál. Aztán így folytatta Absolon: Ha engem tennének ítélőbíróvá ebben az országban, és hozzám jönne minden ember, akinek valami ügye és pere van, én igazságot szolgáltatnék neki. Mikor pedig valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, azonnal kezét nyújtotta, megölelte és megcsókolta azt. Így tett Absolon egész Izráellel, akik ítéletért a királyhoz mentek, és így Absolon belopta magát Izráel fiainak szívébe.
2Sám 15:10-11 De Absolon titokban hírnököket küldött Izráel minden nemzetségéhez ezzel az üzenettel: Mikor a kürtszót meghalljátok, mondjátok: Absolon király lett Hebrónban! Absolonnal együtt kétszáz férfi is elment Jeruzsálemből, akiket meghívott. Ezek jóhiszeműen mentek el, mert semmit sem tudtak a dologról.
Zseniális az ember! 🙁 Nagyon-nagyon jól csinálja. Mit csinál? Elfordítja a nép szívét az apjától. Belop valamit az életükbe, aminek nincs valósága tulajdonképpen. Mert Dávid jó király volt, Isten szíve szerint való király volt. Absolon azonban belopott egy vádat az apja ellen, ami hazugság, és tele van negativitással, kritikával. Nevetséges! Minden benne van! Absolon nagyon megtiszteli ezeket az embereket. Ő a herceg, a következő király. Felemeli az embereket, megöleli és megcsókolja őket. „Mi egyenlők vagyunk.”
P. Stevens tanított minket erről. Azt mondta, több kategóriája van az embereknek, akik részt vesznek egy összeesküvésben.
a) Az első az agytröszt, az ötletgazda. Ő az, aki el akar érni valamit. Általában ezt önigazolásból teszi. Valójában ő is csak egy báb Sátán kezében, de ő az, akinek a legnagyobb felelőssége van a dologban.
b) Aztán vannak szervezők. Ők azok az emberek, akik tudják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Ők fontosságot akarnak, és azt látják, hogy ha forradalom lesz, akkor ők magasra emelkedhetnek ebben a forradalomban. 2Sám 13:3 ott volt Jónádáb, aki tanácsot adott arról, hogy hogyan lehetne megerőszakolni Támárt. Ez az ember szervező volt, ő tudta, hogyan lehet megvalósítani a dolgot. Támogatta Amnónt.
c) Vannak álértelmiségiek, vagy egy jobb szavunk erre a demagóg. Valaki, akinek jó szókincse van. Odaáll a dolog mellé, és képviseli. Beszél, mondja, nagyon meggyőzően hangzik, és nagy szavakat használ. Ismeri a szókincset, tudja, hogyan kell beszélni, de végtelenül sekélyes. Nagyon vicces, hogy csak a fókusz érdekli, csak azt látja, hogy mindenki őrá néz, és akkor jól érzi magát. Ez az ő ideje.
d) Ebben a kategóriában több mindenkit felsorolhatunk. A legszörnyűbb az egészben az, a 11. versben azt olvassuk, hogy kétszáz emberrel elment Hebronba királlyá koronáztatni magát, és ezek az emberek az ő ártatlanságukban mentek, és nem is tudtak semmiről. Ezek azok az emberek, akik összevissza sérülnek, és aztán elhagyják a gyülekezetet, és soha többé nem lesz semmilyen gyülekezet, ahová be tudnának állni, ahol bízni tudnának, ahol alá tudnák vetni magukat. Ezek azok az emberek, akik könnyen rászedhetőek. Őket beugrasztják, igazán bebolondítják. A szó rájuk a balek.
Mi a problémájuk ezeknek az embereknek? Az, amit az elején mondtam, hogy nem élesek a tannal, hogy nem veszik komolyan. Azt olvassuk, hogy ha valami tiszta, valami jó, valami erényes, akkor erről gondolkodjunk. Valamiért nem veszi komolyan, amikor azt olvassa: Bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is Krisztusban megbocsájtott nektek. Valamiért nem tudja elfogadni azt, hogy tovább lehet lépni, és át lehet lépni a csalódáson. „A pásztor nem teljesítette a magas elvárásomat.” És akkor mi van? „Örök harag!” Nem, hanem megbocsátok, ahogy nekem is Isten megbocsátott Krisztusban. Ez az ő problémájuk, hogy nem precízek, és nem értik, hogy nekik nagy fontosságuk van. Nem precízek, nem veszik be a beoltott Igét.
Köztünk legtöbben nyilván érzelmi sérültek. Tehát azért fogékonyak rá, mert valamilyen sérülésük volt. Még egy fontos kategória közöttük a megbántottak. Azért bántódott meg, mert valamilyen bolondságot csinált, és egy pásztor azt mondta neki: „Ezt nem kéne csinálnod. Ez probléma, hagyd abba! Ha az Úrral akarsz járni, akkor ezt dobd el.” Lehet, hogy abbahagyja, mert nem akarja lejáratni magát, de valójában haragszik.
Beszélgettem egyszer így valakivel. Együtt élt egy férfi és egy nő, és bejöttek a gyülekezetbe. Úgy másfél év után mondtam a nőnek: Figyelj, itt lenne az ideje, hogy összeházasodjatok, vagy hagyjátok abba az egészet. Utána mindent mondott rólam mindenkinek, csak azt nem, hogy miért csinálja. Nem állt helyre, hanem megbántódott. Az ilyen ember kiváló balek egy összeesküvésben. Ezek az emberek a gyalogok. A sakkjátszmában a gyalogok azok, amiket be lehet áldozni könnyedén, semmi gond ezzel! Nem ügy. Be lehet áldozni őket simán. Ez szörnyű dolog, és ezek az emberek tényleg áldozatokká válnak.
Amikor a szívében negatívvá válik valaki, amikor van egy belső összeesküvés az életében, akkor tudod mi az egyik varázslatos dolog, ami történik? Az, hogy hirtelen talál másokat, akik éppen úgy gondolkodnak, mint ő. Miért? Azért, mert van egy sebe, és elégtelen, és próbál a másikból meríteni. Van egy lelki kapcsolatuk. Ebben nincs semmi szellemi. Aztán együtt lázadnak. A tekintély ellen lázadnak. Sátán pontosan ezt szeretné elérni náluk, hogy támadjanak, és egymást bátorítsák ebben.
Ezsd 9:14a Hát megszeghetjük-e ismét parancsaidat, és összeházasodhatunk-e ezekkel az utálatos népekkel?
A szó itt azt jelenti, hogy szövetségkötés, a héberben a házasságkötés. Ez történik, hogy oda kapcsolódik. Péld 16:5 Kéz a kézhez csatlakozik gonoszságban, és így lesz hatalmas Sátán munkája. Együtt fejezik ki, és közelségük van ebben. P. Schaller mindig a Jób 41-ből használja a leviátán példáját. Jób 41:16 a pikkelyei olyan közel vannak egymáshoz, hogy nincs köztük levegő. Ez gonosz egységről beszél. Nincs közössége a szellemi hívőkkel. „De hát kinek van szüksége azokra? Itt van nekem ez az ember, és vele egyetértünk abban, hogy mik a bajok.” Nem veszik észre, hogy mekkora bolondok. Nem veszi észre, hogy Sátán beszínezte a látását. Aztán nem tud továbblépni, és nincs szabadsága.
Aztán meglátja a gyengeséget. 2Kor 12:7 Pál gyenge. „Pálnak buknia kell! Ha látom a gyengeségét, akkor buknia kell!” Látja a gyengeséget, de nem hajlandó meglátni, hogy Isten dolgozhat ebben a helyzetben. A bolond Absolon azt hitte, hogy neki joga van ehhez, mert látta az apjának a gyengeségét, látta az apjának a bolondságát, és neki igaza volt.
Zsolt 35:21 Föltátották rám szájukat, és hahotázva azt mondták: Láttuk saját szemünkkel!
Hahotáztak. „Láttuk a gyengeségét! Bizony láttuk!” Igazuk van, tényleg van gyengeség. Igazuk van, tényleg van probléma. Igazuk van, tényleg hibáztunk. És akkor mi van? A válasz az, hogy buknia kell? Akkor ott a támadás. Figyelj! Nézetkülönbségeink lehetnek, ez nem gonosz. Ez normális.
Úgy értem – mindig emlegetem ezt a példát –, van olyan pásztorunk a GGWO-ban, aki nem hisz a nagy nyomorúság előtti elragadtatásban – ami nem tudom, hogy lehet –, de itt van a GGWO-ban. Nem reklámozza. Azt mondja: „Nekem fontosabb a közösség. Nekem fontosabb a Szent Szellem. Nekem fontosabb az életünk, amink van, a misszió, a Bibliának a szeretete, egymásnak a szeretete. Énnekem ez nagyobb értékű, mint az a véleménykülönbség.”
Sokan elmennek egy nevetséges ostobaság miatt. Pl. azért, mert amikor Fil 3-ban Pál azt mondja, hogy a kereszt ellenségei, akkor mi azt mondtuk, hogy azok akár hívők is lehetnek. Erre felkapja a fejét, és elhagyja a gyülekezetet. Ismertem valakit, aki megcsinálta ezt. Én pedig azt mondom erre, hogy ennél nagyobb hibákat is vétünk. Ez azonban túl nagy neki. Miért? A szíve miatt. Azért, mert volt valamilyen ügy, egy idegen test, amit megengedett. Egy probléma, amit megengedett, hogy üggyé nőjön a szívében. Aztán az ügy lett.
Vigyázz ezzel! Ne tápláld, ne adj annak helyet, ne foglalkozz vele, hanem csak dobd félre, ha olyan, hogy megosztana, ha elvinne téged, ha elvenné a közösségedet. Szükségem van egy belső megújulásra. Nem érzelmekről beszélek, hanem Isten Igéjéről. Szükségem van arra, hogy visszaforduljak Isten Igéjéhez. Mert olyan könnyen támadnám a gyengeséget, és az embereket, akiknek problémájuk van, akik hibáztak. Ez Sátán vágya, célja. Mi a célja? Az, hogy megosszon bennünket.
Péld 6:14-19-ben azt olvassuk, hogy Isten gyűlöli a megoszlást, a megoszlást okozó dolgokat. Amikor hívőként megoszlást szít valaki a testvérek között, vagy amikor negatívan beszélnék emberekről, vagy amikor felidézem valakinek a bukását. Péld 17:9 még barátokat is elválaszt ez egymástól. Miért van ez így? Azért, mert az életnek és a halálnak az ereje a nyelvben van, Péld 18:21. Ezzel kell vigyázni. Nem tehetem, hogy félvállról veszem a szavaimat, és könnyedén mondok dolgokat emberekről. Ezzel a szívünkben nagyon óvatosnak kell lennünk. Ha belső összeesküvésben élek, akkor alig várom, hogy megoszlást szíthassak. Alig várom, hogy vethessem a magjait ennek.
Amit viszont tanulnunk kell – a gyógyulás útja. Mert nem hiszem, hogy ne lennének dolgok valamennyink szívében, amik okozhatnák ezt. Nem hiszem, hogy bármelyikünk teljesen tökéletes lenne. Óriási szükségünk van az Ige gazdagságára. Legyen pozitív hozzáállásod! Jak 1:21 szerint legyen pozitív elmei hozzáállásod az Igéhez. Ne vedd félvállról.
2Tim 2:15 Igyekezz kipróbált munkásként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent, és helyesen hasogatja az igazság beszédét.
Vedd komolyan a szívedben: én nyomulni akarok erre, komolyan akarom venni, ismerni akarom az Igét, nem megyek bele a keserűségbe. Ezékiás nagyon keserű volt Isten felé, de amikor kezdett engedelmeskedni, akkor ez megváltozott, Ézs 38:15. Ez olyasvalami, ami nekünk is nagyon kell, a pozitív hozzáállás az Igéhez, nyomulni az Ige után.
Talán még egy, amit már emlegettem is, a megbocsátás, Ef 4:32. A megbocsátás nem csak azért fontos, hogy én megszabaduljak az én bűnömtől, hanem a megbocsátás azért is fontos, hogy én megszabaduljak mások bűneitől. Amikor rajtam van a szemüveg, olyan őszintén el tudom mondani, hogy mi a baj mindenkivel. 🙂 Akkor azt mondom: „… és megbocsátok. Uram, taníts engem szeretni.” Ekkor levettem a szemüveget és eldobtam, és megszabadulok. Még attól is, amit Sátán beültetett a szívembe.
Bátorítani akarlak abban, hogy vedd komolyan. Óriási szükségünk van a gyógyulásra. Mert mindannyian beengedünk dolgokat a szívünkbe, és mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy helyreálljunk. Tanuljunk helyreállni!
Még egy utolsó gondolat az, hogy a szeretet sok bűnt elfedez. A szeretet sok bűnt elfedez. A gyülekezetben az egyik kiváltságunk az, hogy közelről láthatjuk egymást. A kérdés az, hogy felelős leszek-e ezzel a kiváltsággal. Úgy értem a mi gyülekezeteinkben még a pásztort is közelről látod. Még engem is közelről nézhetsz, láthatod a ballépéseimet. Mit fogsz csinálni ezzel? Hogyan fogsz bánni ezzel? Ha nem szeretetben, akkor nem lesz takaró, ami elég nagy lenne arra a rengeteg bolondságra, amit csinálunk.
1Pét 4:8b a szeretet sok vétket elfedez.
Ebben akarlak bátorítani, hogy járjunk ebben a szabadságban. Mert erre jogunk van. Ez a normális nekünk. Sátán viszont szeretné nyomorulttá tenni a dolgokat, és szeretne az ő oldalára állítani, de nem muszáj megtenned. Megbocsátás, szeretet, az Igének a gazdagsága – ez állítja helyre a szívünket.
Ámen.
