P. Borci
Róm 4:18 Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod.
Voltál már reménytelen helyzetben? Azon gondolkozom, hogy mit csinál az ember reménytelen helyzetben. Azt mondja Ábrahám, hogy amikor nem volt semmi remény, akkor ő mégis reménykedett. Tetszik ez nekem.
Az élet teli van reménytelen helyzetekkel, amikor természetileg azt mondanám: nincs tovább. Számtalanszor van az, hogy meglankadnak az emberek. Miért? Előre néznek, és ahogy előrenéznek, nem látnak semmit, csak sötétséget, bajt, keserűséget, fájdalmat, és azt kérdezik: Ezért menjek tovább? Az Írás azt mondja, hogy a halogatott reménység beteggé teszi a szívet. Érzeted-e már ezt: volt valami reményed, és aztán nem kaptad meg azt, amit reméltél, aztán beteg lett a szíved.
Ezek a helyzetek azért vannak, hogy tanuljunk bízni Istenben. Mert amikor semmi reményünk nincs, akkor Ő ott van. Azért van ott, hogy segítsen nekünk, hogy kiragadjon bennünket ebből a reménytelenségből. Ézs 40:30 meglankadnak még a legkülönbek is. Tudod-e, mi az, hogy meglankad valaki? Erőtlenül összerogy. „Miért menjek tovább? Csalódtam, kudarcot vallottam.” – aztán megállnak emberek emiatt.
Ézs 40:31a De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul;
Nem vagyunk egyedül. Mindenegyes hajunk szála számon van tartva. Tudod-e, hogy ez mit jelent? Szerintem ezzel azt akarta mondani az Úr, hogy az életünk 100%-os kontroll alatt áll. (Csak valószínűleg, aki írta a Bibliát, nem ismerte ezt a szót, hogy kontroll, azért nem ezt a szót használta. 🙂 Különben nem az nem lenne írva, hogy számon van tartva a hajunk mindenegyes szála, hanem azt írta volna, az életed 100%-ig kontrollálva van.)
Nincsenek véletlenek! Minden okkal van. Hisszük azt, hogy minden a javunkra van? Néha azt gondolom, hogy jó lett volna, ha ez vagy az nem történik meg, aztán találkozom valakivel, és azt mondja: én nem tudok hinni, nekem ez történt az életemben. Meghallgatom, és azt mondom: „Velem is éppen ugyanez történt, mégis hiszek. Ez nem ok arra, hogy ne higgy.” Átvisz bennünket az Úr bajokon, és megvigasztal, miközben átvisz bennünket. Azt mondja az Írás: azért, hogy aztán ugyanezzel a vigasztalással tudjunk megvigasztalni másokat. Nem kell félnünk.
Tetszenek a történetek a tanítványokkal a hajóban. Mindig féltek. Megfigyelted-e? Akárhányszor hajóba szálltak, mindig vihar volt. Minden egyes alkalommal. Megfigyelted már ezt? Ki gondolja, hogy ez véletlen volt? A mindenható Úr azt mondja nekik: menjetek át a túlpartra. Szembeszél fújt, és már eléggé bementek ahhoz, hogy vissza már nem fordultak. Kínlódtak az evezéssel, az Úr pedig sétált a vízen. Én is féltem volna a helyükben.
Az egyszerű üzenet az – azt mondja az Úr –, hogy egy nap minden megszűnik, és három dolog marad meg: a hit, a remény és a szeretet. Mivelhogy szeret bennünket az Úr, ezért hiszünk benne, de emiatt van reménységünk is. Előre nézünk, és nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy holnap az Úr velünk lesz. Mellettünk lesz. Kézen hordoz bennünket. A megszabadulás útját is megmutatja. Úgyhogy, a reménytelenség ellenére is reménykedve hiszünk. Ámen.
P. Kende
Miután P. Borci már bátorított minket, én már nyugodtan prédikálhatok bármiről, nem tudom elrontani. 🙂
Mát 18:21 Ekkor Péter odament hozzá, és azt kérdezte: Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsájtanom neki? Még hétszer is?
Nagyon tetszik ez a vers, mert azt mutatja nekem, hogy az ember szíve nem változott. Még mindig ezt kérdezzük. Ránéz a férj a feleségére, és azt kérdezi: „Tényleg meg kell neki bocsájtanom? Még mindig? Megint? Újra?” Az ember ránéz a tizenéves gyermekére: ezen is túl kéne lépnem? Az ember ránéz a főnökére … Nem is kell mondanom! A szívünk azonban nem változott.
A tanítványok kétezer évvel ezelőtt azt kérdezték: Hányszor kell megbocsájtanom? Még hétszer is? Valószínűleg ez a volt a legnagyobb szám, amit Péter ismert, halász volt. 🙂 „Akár hétszer is?” Jézus azt mondja: hetvenszer hétszer is!; ami nyilvánvalóan messze túlnyúlt Péter képességein. 🙂 Valószínűleg. Jézus viszont mondott valami fontosat: „Figyelj, Péter! Ez nem számokon múlik, hanem ez szív-kérdés. Nem akárki szívének a kérdése, hanem a tiéd.”
A testvérem megbánt engem, akkor hogyan áll helyre a dolog? „Én tudom a választ. Ha térden áll, könyörög, sír és a mellét veri, zsákruhába öltözik és ad nekem nagy rakás pénzt, és egy éven át hozza nekem a kedvenc nasimat minden nap, akkor megbocsájtok. Akkor lehet, hogy megbocsájtok!” Jézus viszont azt mondja: „Nem. Ez a te szíved kérdése, nem az övé. Nem az ő döntése, nem az, amit ő csinál, vagy nem csinál. Ez a te döntésed.” Ezt mondja Péternek: ez nem szám-kérdés, hanem szív-kérdés. A te szívedben dől el, hogy megbocsájtasz-e.
Aztán mond egy példázatot, és a példázat a következő. Szolgák tartoznak az Uruknak. Van köztük egy, aki tízezer talentummal tartozik. Ez annyi, mintha Budapest értékével tartoznék valakinek. Az ura elengedi neki ezt a tartozást. Aztán az, akinek el lett engedve a tartozása, annak is tartozik valaki néhány fillérrel, és a torkának esik: megadod, vagy megdöglesz?!
Ezt a példázatot mondja Jézus, és azt kérdezi: nem kellett volna ennek a szolgának elengedni a másik tartozását? Mát 18:33 nem az lenne a logikus, hogy elengedd, ha neked elengedtek ekkora adósságot? Igazából, amit Jézus csinál, az az, hogy perspektívába állítja a dolgot. Nagyobb képet fest, és azt mondja: „Péter! Ez kicsi dolog, amiről te beszélsz.” Hétszer megbocsájtani, hetvenszer hétszer megbocsájtani egy életen keresztül mindig, ez kicsi dolog. A nagy dolog az, hogy Isten megbocsájt neked. Ez csodálatos.
Márk 2:5-7 Jézus pedig látva a hitüket, azt mondta a bénának: Fiam, megbocsáttattak a bűneid. Néhány ott ülő írástudó így okoskodott magában: Hogyan mondhat ez ilyeneket? Hiszen ez istenkáromlás! Ki bocsájthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül Isten?
Senki nem bocsájthat meg bűnöket, csak Isten. Csak Isten! Tényleg? Jézus azt mondja: „Igazatok van! Csak Isten bocsájthatja meg a bűnöket. Szóval, meg vannak bocsájtva a bűneid.” Ez az üzenet. Ez az, amit próbált mondani nekik: „Igen, Az vagyok, Akiről beszéltek. Én Isten vagyok.”
Viszont az a nagyszerű benne, hogy a mai napon Jézust ezt továbbadta nekünk. Ránk bízta ezt a dolgot. Hogyan bocsájthatok meg valakinek? A válasz az: kell, hogy legyen fizetség azért a bűnért. Ez egyedül Jézuson keresztül lehetséges. Egyedül az Ő keresztje által lehetséges. Csak az által tudok megbocsájtani, és csak az által tudok túllépni a keserűségemen. Túl tudok lépni.
Azt mondja ApCsel 13-ban Jézusról, ha az evangéliumra gondolunk:
ApCsel 13:38 Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy általa (Jézus által) a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek.
Hogyan lehet megbocsájtás? Jézus vére által. Csak az Ő vére által, csak az Ő munkája által. Ő váltott meg minket, Kol 1:14. ApCsel 26-ban az evangéliumot így mondja el:
ApCsel 26:18 … a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy a bennem való hit által bűneik bocsánatát vegyék, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek.
Jézus azt mondta Pálnak: „Pál, ezzel küldelek el téged. Menj el minden népek közé azért, hogy megszabaduljanak. Megszabaduljanak Sátán hatalmából, hogy nyerjenek örökséget a mennyben, hogy Istenéi legyenek, hogy megbocsájtást nyerjenek. Pál, neked adom ezt a hatalmat.” – és neked, a hívőnek adja ezt a hatalmat. Ami csodálatos! Lenyűgöző dolog.
A farizeusok azt mondták: „Kinek van hatalma megbocsájtani bűnöket? Csak Istennek. Ez istenkáromlás. Te nem mondhatod senkinek ezt: meg vannak bocsájtva a bűneid. Hogy mondhatnád? Nem vagy Isten.” Igen, egyetértek. Valóban. Isten azonban azt mondta: „Én rád bízom a megbocsájtásnak a szavait. Te vagy az edénye az Én megbocsájtásomnak. Szeretném kommunikálni az egész világ felé a megbocsájtásomat, ami túlmegy, ami természetfeletti.”
Róm 4:7 áldottak azok, akiknek a bűneik megbocsáttattak. A megbocsájtás az áldás. Nem kis dolog, hanem csodálatos, amikor azt mondjuk, hogy megbocsájtunk, és azt mondjuk: „Nem csak megbocsájtottam, hanem el is engedtem a dolgot. Teljesen elengedtem a dolgot. Elfelejtettem.”
Nem fogom azt mondani kis idő múlva: „Emlékszel? Elbuktál.” „Azt hittem, hogy megbocsájtottál.” „Megbocsájtottam, de nem felejtek.” Nem így, hanem megbocsájtunk és elengedjük a dolgot. Nem része a kapcsolatunknak tovább. Elengedtem. Túl vagyok rajta. Miért? Azért, mert Krisztus megfizetett érte. Ez csodálatos dolog. Ez hatalom az életünkben. Kincs.
Amikor nem bocsájtok meg, akkor az történik, hogy a barátom megbánt engem, és ez a dolog közénk áll. Távolabb vagyunk egymástól, mert ez a dolog közöttünk van. Aztán jön még egy dolog, és jön még egy dolog, és jön még egy dolog,…, és növekszik a halom. A végén már nem is látom a barátomat, olyan távol vagyunk egymástól. Elveszítettem valami fontosat.
Ha ez megtörténik egy férfi és a felesége között, az rettenetes, de megtörténik. Hívők között is. Ez kihívás nekünk. Mindnyájunknak. Mert Isten azt mondja: „Bocsáss meg úgy, ahogy Én megbocsájtok. Elengeded egyszer és mindenkorra.”
Ha nem tanulok meg megbocsájtani, akkor előbb-utóbb mindenkit elveszítek. Előbb-utóbb magamra maradok teljesen. Előbb-utóbb az életem végén leszek öregen és nagyon magányosan, és: „Tudom, hogy mindenki ellenem van. Tudom, hogy mindenki ártott nekem. Számon van tartva, fel van sorolva. Senkiben nem bízom. Senkitől nem fogadok el. Senkit nem hallgatok meg. Az biztonságosabb.” Ezt az életet akarom?
Valaki azt mondhatná: „Figyelj! Ha megbocsájtasz neki, azzal lehetőséget adsz neki, hogy újra bántson. Naiv vagy? Ennyire naiv vagy? Miért bocsájtasz meg neki?” A válaszom az: többet érek egy baráttal, többet érek egy kapcsolattal. Még akkor is, ha nem tökéletes. Ha tudom, hogy gondja van a magántulajdon tiszteletével, akkor figyelek a zsebemre, akkor nem rakom ki a pénztárcámat az asztalra. Ha tudom, hogy gondja van a negativitással, akkor tudom, hogy ki kell igazítanom néha ebben. Attól viszont még lehetek a barátja, attól még mehetünk tovább.
A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy nincs kiigazítás. Luk 17:3 ha a testvéred vétkezik ellened, fedd meg. Akkor fedd meg. Az, hogy megbocsájtok, az nem jelenti azt, hogy nem igazítok ki. Persze, ki lehet igazítani, de tudok továbblépni; és tudom, hogy ez az én szívem kérdése, de ez csak Jézus által lehetséges.
Igazuk volt a farizeusoknak: hé, ki bocsájthat meg?! Neked nincs jogod megbocsájtani, nekem nincs jogom megbocsájtani. Jézusban viszont jogom van az Ő megbocsájtását továbbadni. Én az Ő megbocsájtásának az edénye vagyok. 2Kor 4:7 ez a kincsünk cserépedényekben van. Ez vagyok én: egy cserépedény, nem nagy szám. Ám a kincs: a megbocsájtás, az valami!
Corrie ten Boom egy holland asszony volt. Zsidókat rejtegettek a nácik elől. Úgyhogy koncentrációs táborba kerültek ezért. Az édesapja és a testvére meg is halt ott. Aztán ő hívőként túlélte, Isten csodát tett. Utána bizonyságot tett, beszélt Isten szeretetéről megbocsájtásáról.
Van egy története a megbocsájtásról.
„Istentiszteleten voltam Münchenben, akkor láttam meg őt, a volt SS férfit, aki Ravensbrückben őrként állt a zuhanyzó ajtajában, amikor beengedtek minket. Ő volt az első az őreink közül, akit azóta láttam. Amikor a gyülekezeti helyiség ürülni kezdett, odajött hozzám örömteli arccal, ragyogva. „Mennyire hálás vagyok az üzenetért, fraulein! – mondta. – Belegondolni abba, amit a mondott, hogy Jézus elmosta a bűneinket.” – és kinyújtotta a kezét, hogy megrázza az enyémet.
Én, aki olyan sokszor beszéltem Bloemendaal-ban arról, hogy meg kell bocsájtani az embereknek, a kezemet magam mellett tartottam, amint dühös és bosszúszomjas gondolatok forrongtak bennem. Láttam a bűnösségüket. Jézus Krisztus meghalt ezért az emberért. Mi többet kérhetnék? Úr Jézus, – imádkoztam – bocsáss meg nekem, és segíts nekem megbocsájtani azoknak az embernek.
Megpróbáltam mosolyogni, küszködtem, hogy felemeljem a kezem, de nem voltam képes. Semmit nem éreztem. A leghalványabb szikráját sem a melegségnek vagy a szeretetnek.
Ismét csendes imát leheltem: Jézus, nem tudok megbocsájtani, add nekem a Te megbocsájtásodat. Amint aztán megragadtam a kezét, a leghihetetlenebb dolog történt.
A vállamból a karomon és a kezemen át mintha valami átáramlott volna tőlem felé. A szívembe olyan szeretet szökkent az idegen férfi felé, ami elárasztott engem. Úgyhogy felfedeztem, hogy ez nem a mi megbocsájtásunk, éppen úgy, ahogy nem a mi jóságunk az, amin a világ gyógyulása múlik, hanem az Övé. Amikor Ő azt mondja, hogy szeressük az ellenségeinket, akkor a paranccsal együtt megadja a szeretetet is.”
Ez egy nagyszerű történet, és valós. Van nekem elég megbocsájtásom? Sokszor nincs. Viszont nem rajtam múlik. Az én szívem? Igen, de csak, mint egy edény. A kincs nem az enyém, a kincs nem tőlem jön, a kincs nem én vagyok. Az olyasvalami, amit Istentől kapok. Pont úgy, mint az élet. Pont úgy, mint az öröm. Pont úgy, mint a szeretet, nem az enyém igazából.
Ez fontos dolog, hogy a megbocsájtásban teszek egy hitbeli lépést, és aztán megtörténik a csoda. Azt hiszem, hogy nagyon sokszor kapcsolatok ezért nem jönnek helyre soha, mert nem teszem meg a hitbeli lépést. A házasságok ezért nem jönnek helyre. Szülő-gyerek kapcsolatok ezért nem jönnek helyre, mivel nem teszem meg az első lépést hitben, bízva Istenben, és azt mondva: Uram, nekem nincs elég megbocsájtásom, van Neked megbocsájtásod elég? Aztán Isten megteheti, és aztán megtörténik a csoda.
Szükségünk van megbocsájtásra? Mindnyájunknak, persze. Adni – ez azonban a másik kérdés. Mit gondolsz, hogy miről beszél Jézus, amikor azt mondja Mát 15:28-ban: gyertek Énhozzám mindnyájan, akik megterheltettetek, akik megfáradtatok. A terhek, amiket cipelünk, ez az egyik: a haragunk, a meg nem bocsájtásunk, a keserűség, a düh, a sértettség, az, hogy nem merek bízni.
Ez a teher, amit hordozok, és Jézus azt mondja: gyere Hozzám! 1Pét 5:7 vessétek Őrá a terheiteket. Őneki gondja van rátok. Merd Neki adni, merj bízni Őbenne, és Ő valami mást ad neked. Mát 11:30 Ő valami mást ad neked. Merjünk Őhozzá jönni, és kérni Őt, és számítani Rá. Ő a megbocsájtás forrása, és Ő miatta elengedhetek dolgokat. Ez annyira fontos az életünkben!
Luk 23:34-ben Jézus ott volt a kereszten, és azt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. A szeretet hajlandó azt mondani: nem tudja, mit csinál. Még akkor is, ha minden okom megvan arra, hogy azt higgyem: tudja; a szeretet azt tudja mondani: rendben, nem tudja, hogy ezzel milyen fájdalmat okoz.
Amikor Isten azt mondja nekünk Eféz 4:32-ben: bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is Krisztusban megbocsájtott nektek; akkor azt mondja: add tovább, amit Én adok neked, merj továbbmenni vele. Tudod, milyen érdekes ez? Mát 6:12-ben beszél erről: ha nem bocsájtok meg, akkor én magam sem tudom elfogadni a megbocsájtást. Ez nagyon érdekes dolog.
Ha nem bocsájtok meg a testvéremnek, akkor mi történik? Utána csinálok valamit a másik testvéremmel szemben, és ő azt mondja: „Megbocsájtok neked. Ugyan! Nem érdekes.” – és én nem tudom elfogadni. Nekiállok tenni valamit, hogy helyrehozzam, ahelyett, hogy csak élvezném a barátságot. Nekiállok dolgozni azért, hogy tényleg megbocsásson nekem, és tudom, hogy sose elég. Tudom, hogy mindig emlékezni fog. Tudom, hogy ez mindig ott lesz közöttünk. Tudom, hogy ezt soha nem hozhatom helyre. Hol a baj?
Hol a probléma? Az én szívemben. Én nem bocsájtok meg, és aztán amikor valaki más megbocsájtana nekem, akkor nem tudom elfogadni, mert egy másik rendszerben élek: a kiegyensúlyozás rendszerében, ahol tettem valami rosszat, és ha elég jót teszek majd, akkor helyrehozom. Van egy rossz hírem: soha nem tudom kiegyensúlyozni. Megbocsájtás nélkül soha nem tudunk továbbmenni. Megbocsájtás nélkül minden kapcsolat halálra van ítélve. Megbocsájtás nélkül soha nem lehet valós kapcsolatunk senkivel.
A szeretet hajlandó ránézni valamire, amit tesz egy ember, aztán ráépíteni valamit, és azt mondani: Hát,… nem tudja, mit csinál. Vagy: „Biztos nem úgy értette!” – és hajlandó naivnak lenni. Ez nagyon fontos nekünk az életben. A gyülekezetben lesz valaki, aki meg fog bántani, vagy valaki, aki megbántódik ok nélkül. „Tudom, hogy az a testvérem haragszik rám. A múltkor nem köszönt.” Mi történik? A dolog hízik közöttünk. Hülyeség az egész! Csak el kéne engednem, a szívemben azt mondani: „Nem. Nem fogok ebben élni.”
Van, hogy szükséges a helyreigazítás, van, hogy azt kell mondanom a barátomnak: te elvárod mindenkitől, hogy érzékeny legyen rád, de te vagy a legérzéketlenebb ember a világon. (Nem tudom, hogy észrevetted-e egyébként, hogy azok az emberek, akik mindenkitől követelik: tessék óvatosnak lenni!; azok általában nem azok.) Lehet, hogy azt kell mondanom a testvéremnek: „Légy szíves! Egy kicsit légy érzékenyebb! Kicsit figyelj oda!” Lehet, hogy kell ez. Lehet, hogy kell a helyreigazítás. Van, hogy szükség van rá.
Ugyanakkor, a megbocsájtás azt jelenti, hogy elbánok a bűnnel az én szívemben, és aztán te elbánsz vele, ahogy te akarsz. Az én életem rendben van. Szabad vagyok. Szabad vagyok, hogy örömöm legyen, szabad vagyok, hogy szeressek, szabad vagyok, hogy ne cipeljek nagy terheket. Szabad vagyok! Erre van szükségünk. A megbocsájtás óriási kincs és hatalom; és valami, amire el vagyunk hívva, hogy továbbadjuk. Ha megbocsájtok, akkor tovább is tudom adni. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked! Annyira hálásak vagyunk a Te életedért bennünk. Köszönjük Neked, hogy Te Jézusban megbocsájtottál nekünk. Te elengedted a tízezer talentumot, és nem kell visszafizetnünk azt, amit soha nem tudnánk. Köszönjük Neked, hogy ez a teher lenn van a vállunkról.
Urunk! Kérünk, Téged, hogy taníts minket ebben az életben szabadon engedni másokat, levenni a terhet másokról, magunkra venni a megbocsájtásnak ezt a nagyszerű kihívását, és aztán ezzel megszabadítani másokat. Köszönjük, Urunk! Áldunk Téged.