P. Kornél
Krisztus Teste Isten ötlete volt, nem a miénk, ugye? Annyi ötlete van az embernek! Csak úgy gyártjuk az ötleteket, de ez Isten ötlete volt. Mát 11:28-29-et ismerjük. Itt az Úr Jézus tett egy nagyon különleges kijelentést. Hívott minket és ezen gondolkoztam.
Annyira jó írni a hírleveleket, mert tudjuk, hogy itt elolvassátok, és láthatjátok gazdagon, hogy mi történik Sepsin. Várjuk a nyarat, és a SepsiCon-t is szeptemberben.
Máté 11:28a Jöjjetek én hozzám mindnyájan
Azt mondta Jézus: jöjjetek Énhozzám. A ráutaltságról szeretnék beszélni. Ráutaltság – ez jó magyar szó, nem szerettük régen. Annyira ódzkodik a hústestünk ettől. Ám az egész Biblián végigvonul az a gondolat, hogy Isten hívja az embert. Meg akarja értetni, Ő akarja velünk tudatni, hogy nekünk van szükségünk Őrá, és nem Őneki ránk. Észrevetted?
Észrevetted, hogy neked szükséged van Istenre? Ezért fontos ez a szó, hogy rá vagyunk utalva Istenre. Nyílván a lelkünk fél a kudarcoktól. Volt néhány, és lesz néhány, de ezek a kudarcok csak azért vannak, mert mindig van B-terv, és mindig mindent tudni akarunk előre. Erre tanított minket a világ. Valójában arra tanított minket, hogy legyünk a saját isteneink önmagunknak. Erről le akar szoktatni minket Isten. Azt mondja: gyertek!
Hívta először Ádámot: hol vagy? A Biblia végéig folyamatosan ott ez a szó: gyere! Értjük ezt az evangelizációnál, de értjük-e a saját életünkben? Isten minden nap azt akarja, hogy menjünk Őhozzá. Ezt tanuljuk. Nehogy félreértsd, ez nem munka, ez ráutaltság. Azért megyünk Őhozzá, mert gyengék vagyunk, és hittel az vagy. Nekünk szükségünk van Őrá.
Jézus nem attól félt, hogy valami nem fog sikerülni az életében, mert már valamit tudott arról, amit Isten megígért Őneki. Volt kapcsolata Istennel. Úgyhogy nincs sok értelme hinni egy kis istenben – ezt szoktam mondani.
Nem megy az ima? Néha nem megy. Ezért jó a Biblia, olvasd és menni fog! Azért nem tudsz imádkozni, mert kell ismerni Istent ehhez, különben nem tudsz mit kérni. Az elmúlt egy-két hónapban a legfurább dolog történt Sepsiszentgyörgyön. Mindenki elkezdett imádkozni, egymástól teljesen függetlenül, nem beszéltük meg. Házaspárok, aztán néhány ember összejárt minden nap imádkozni. Aztán én is rájöttem: lehet, nekem is kéne? A feleségemmel ugyanabban a pillanatban a szívünkre helyezet Isten, hogy minden nap kéne imádkozni. Van heti ima-összejövetelünk, és napi. Valójában ez is arról szól, rá vagyunk utalva Istenre.
Amikor kinyitod a Bibliádat, amikor imádkozol, amikor eljössz gyülekezetbe, akkor valójában nem azt nyilvánítod ki: rá vagyok utalva Istenre? Nem Istennek van szüksége rád, hanem neked van szükséged Őrá. Nem hosszú imára van szükségünk egy kicsi istenhez, hanem inkább egy rövid imára egy nagy Istenhez. Ismerj egy nagy Istent! Jó lesz ott lenni Vele. Aztán megértjük, amikor hív Isten és én megyek. Ő azt mondja: jöjjetek Énhozzám mindnyájan. Ne hagyd abba! Ámen.
P. Kende
Nem cselekedetek, nem munka, hanem ráutaltság. Mennyire jó gondolat, hogy igazán erről szól az Úrral járásunk! Nem munka, hanem ráutaltság. Egy értelemben erről volt szó előző alkalommal, amikor az imáról szólt az üzenet, és nagyon építő volt.
Mai nap Polinával arról beszélgettünk, hogy nem tudom, mennyi időm van ott, ahol vagyok. Nem tudom, mennyi időm van a Földön, Polina nem tudja, mennyi ideje van Sepsiszentgyörgyön; nem tudjuk, mennyi időnk van, de azt tudjuk biztosan, hogy minek vagyunk itt. Ez nagyszerű. Nem tudom mennyi időm, de azt tudom, hogy minek vagyok itt. Ha azzal foglalkozom, amiért itt vagyok, akkor mindegy, hogy mennyi időm van, mindenképp áldott lesz ez az idő.
Fókuszban tartani a lényeges dolgokat: minek vagyok itt hívőként, mi a célom, mire vagyok elhívva; aztán járni az Úrral ebben, és nem engedni, hogy valami letérítsen az útról. Annyira fontos az életünkben, mert könnyű úgy élni: hát itt vagyok, és itt is leszek. Honnan tudjuk ezt? Mi van, ha Isten másik szolgálatba hív el abból, amiben vagyok. Amikor az ember bibliaiskolás, akkor azt gondolhatja, hogy ez örökké fog tartani, és van, aki olyan sebességgel is veszi, hogy örökké fog tartani. Nem tart örökké azonban, Isten továbbvisz minket.
Minek vagyok itt? Azt nem tudom, hogy mennyit, de azt tudom, hogy minek. Úgyhogy foglalkozzunk azzal, amiért itt vagyunk.
23. Zsoltár Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Egyszer, nem olyan régen a bibliaiskolában volt egy egész szemeszterünk erről a zsoltárról: Az Úr az én pásztorom. Nagyon áldott közösségünk volt. Sokat nevettünk és sokat bátorodtunk, ahogy arra gondoltunk, hogy Isten így néz ránk. Mi az Ő juhai vagyunk, és Ő a mi pásztorunk. Ez egy értelemben kiszolgáltatottságról, gyámoltalanságról beszél, és arról, hogy szükségünk van arra a Személyre, Aki jobban tudja nálunk, irányt mutat nekünk és vezet minket. Ez a mi pásztorunk, az Úr, Zsid 13:20.
Márk 6:34 kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket,…
Miért? Éhesek voltak? Azt nem tudjuk. Fáradtak voltak? Azt sem tudjuk. Szegények voltak? Azt sem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy
Márk 6:34 … olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. …
Szükségük volt irányra. Arra, hogy Isten mutasson nekik irányt, vezesse őket valamerre. Ezek zsidó emberek voltak. Megvolt nekik az Írás nagy része, ott volt a kezünkben a Bibliánk nagyobb része. Sokat tudtak az igazságról, vallásosak voltak, az igazi Istent imádták, de mégis olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Nem véletlenül küldte el nekünk az Úr Jézus az Ő Szellemét, mert szükségünk van pásztorra az életünkben. Szükségünk van Jézusra az életünkben. Szükségünk van az Ő Szellemére az életünkben. Ez elképesztő gondolat.
Az egész világ azt mondja nagyon bátran: „Ugyan, miért lenne nekem szükségem pásztorra? Hagyjál már! Hol van nekem szükségem erre?” Tudod mit? Érdekes, hogy ez népszerű gondolat kezd lenni a világban is: szükségünk van edzőre, szükségünk van mentorra. Erről beszél a világ, a társadalom, látják ezt. „Szükségem van valakire, aki közelről látja az életem, aki többet tud, mint én, nagyobb tapasztalattal bír. Joga van ahhoz, hogy beleszóljon az életembe, és azt mondja: gyerünk, gyerünk, érdemes tovább menni. Szükségem van edzőre, mentorra!”
Persze a világunk soha nem mondaná: szükségünk van pásztorra. Igazából mégis erről beszélnek, erre éheznek az emberek: szükségem van szeretetteli segítségre az életemben. „Á, dehogy van szükségem, dehogy vagyok pásztor nélkül való juh!” Ha nem ismered Jézus Krisztust, akkor pásztor nélkül való juh vagy. Szeretnélek bátorítani, de ehhez kell mondanom valami fontosat. Mi azt gondoljuk: én annyi mindent tudok tenni. Jézus azt mondja nekünk, hívőknek:
Ján 15:5 … mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
„Dehogynem! Tegnap is összevesztem a feleségemmel és az is Te nélküled volt. Látod, megy ez nekem!” Jézus azt feleli: „Na, pont erről beszélek. Nálam nélkül semmit nem tehettek, aminek értéke lenne, ami örökkévaló lenne. Nélkülem semmit nem tehetsz, ami azt jelenti, hogy növekedésed lesz valóban Istennel. Nélkülem semmi nem fog történni az életedben, ahol előre lépsz Istennel.”
Egyhelyben maradok. Esetleg körbe-körbe megyek, ami nagyon érdekes, mert ha körbe-körbe járok, ha nincs útmutatásom, nincs viszonyítási pontom, akkor körbe-körbe járok, és megvan az illúzióm, hogy megyek valahova, hogy tartok valahova. Igazán azonban nem. Ez történik az emberrel, aki elvész a sivatagban. Nincs viszonyítási pontja, nagy körben megy általában, és aztán nem jut sehova.
Aztán az történik, hogy megvan az illúziónk, hogy tartunk valahová. Igazán, vagy az Úrral járok és engedem, hogy Ő vezessem, vagy nem tehetek semmit. Sokszor annyi mindent tudok tenni, és azt várom: „Uram, van egy jó tervem, légy szíves, üsd rá a pecsétet, hogy rendben. Uram, olyan jó tervem van! Kérlek, áldd meg! Köszönöm, hogy itt vagy az életemben, hogy megáldjad a terveimet. Olyan hálás vagyok, hogy eljöttél ezért.” Isten azt mondja: „Nem, nem! Nálam nélkül semmit nem tehetsz.”
1Móz 11-ben az emberiség összefogott, egyszer már volt egy világkormány. Egyszer már megtörtént a történelmünkben. Az emberiség azt mondta: építünk egy nagy várost, építünk egy mega poliszt és építünk egy nagy tornyot, a torony az égig fog érni. Ez olyan érdekes, nem? Ez kinek a szíve? Ki mondja azt: én a saját erőmből elérek a mennyig, én a saját erőmből nagyobb leszek Istennél? Csak egy ilyen van. Ézs 11:13-14 Lucifer azt mondja: „Én a trónomat fölébe helyezem Isten angyalainak. Én fölmegyek a gyülekezet hegyére messze északon. Ott fogok lakni, és olyan leszek, mint a Magasságos. Persze, csak egy istennek van helye, úgyhogy Isten, szállj le a trónodról. Majd én ülök oda.” Ugyanez a szív.
Az emberiség összefogott és valami nagyot csinált. Isten ránézett és összezavarta a nyelveket, 1Móz 11:7-8. Miről szól ez? Ez érdekes gondolat, hogy az ember a szívében Isten nélkül képtelen egyetérteni a másikkal. Hogyan tehetnénk? Szanaszét húzunk. Isten összezavarta a nyelveket, aztán valaki kínaiul beszélt és a másik azt mondta: nekem ez kínai. 🙂 Nem értették egymást. Ez arról szólt, hogy Isten megengedte, hogy a szívüknek a különbözősége kifejeződjön.
Sokat tudunk tenni Isten nélkül, de igazán mégsem, mert Isten nélkül nincs egységünk. Ha nincs egységünk, akkor Isten nélkül vagyunk. Ez fontos a gyülekezetünkben. Szolgálunk, járunk, élünk, hiszünk együtt. Van-e viszont egységünk? Hiszem, hogy Isten ezt akarja adni nekünk, és hiszem, hogy sok kihívás azért jön az életünkbe, a gyülekezetünk életébe, mert Isten meg akar tanítani minket, hogy
– legyünk egységben,
– imádkozzunk együtt,
– segítsünk együtt,
– szolgáljunk együtt,
– higgyünk együtt,
– legyen egy közös látásunk.
Mert ha nem, ha mindannyian szanaszét húzunk, akkor miről beszélünk? Miről beszélünk, ha mindenkinek megvan a maga programja? Amikor Isten megmutatta, hogy milyen a szívük, akkor abbamaradt az építkezés. Ez a helyzet.
Amikor újjászülettünk, amikor Jézus Krisztusban megtaláltuk az örök életet, akkor ez az, ami történt, nem? Abbahagytam az építkezést, a saját építményemnek az építését, és azt mondtam: „Minek? Igazából minek? Mi lenne, ha Isten munkájába állnék be, és ebbe az irányba mennék? Menjünk errefelé!” Isten megmutatta a szívünknek, és azt mondta: miért mennél különböző irányba? Ez nagy változás az életünkben.
Miért mondom azt, hogy ez a gyülekezetem? Azért, mert szükségem van rá, hogy azt mondjam: szeretnék együtt építeni Istennel és veletek. Ez azt jelenti, és ez az, ahogy szeretném élni az életem. Így szeretnék járni. Egyszer láttam egy filmet, és utána a stáb, a műszakiak beszélgetett. Voltak angolok, franciák és amerikaiak, úgyhogy mindenki utált mindenkit. Erről beszéltek, igazán ezen nevettek, hogy mennyire utálták egymást.
Annyira érdekes, hogy milyen a szívünk! Lehet, hogy csinálunk együtt valamit, mert muszáj, vagy mert fizetnek érte, vagy mert azt remélem, hogy végül én állhatok a te válladon, aztán azt remélem, hogy így működik. Igazából a szívemben nincsen egység. Ez történik velünk, ha az Úr nélkül megyünk. Isten azt mondja: „Figyelj! Én valami többet adnék neked. Tudom, olyan vagy, mint egy pásztor nélkül való juh, de engedd meg, hogy Én legyek a pásztorod. Aztán vezetlek egy bizonyos irányba.”
Ján 10-ben Jézus azt mondta, hogy Ő a jó pásztor, Ő a nevén szólítja a juhait; Ő ismeri a nevünket, ismeri a természetünket, ismeri a sérüléseinket, ismeri a jellemünket, ismeri a múltunkat, nevünkön szólít minket, hív bennünket és vezet minket. Itt zsidó emberekhez, a tanítványaihoz beszél. Utána azt mondja nekik:
Ján 10:16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Jézus azt mondja: nincs különbség. Ezt mondja ezeknek a zsidó embereknek, akiknek nagyon fontos volt, hogy nem pogányok. Tudod, miért olyan fontos ez nekünk? Erről beszélgettünk az Apostolok cselekedetei órán, hogy Péter, amikor prédikált, akkor ApCsel 2:39-ben azt mondta: Jézus azokért is eljött, akik távol vannak. Évtizedekig tartott azonban, amíg az evangélium valóban eljutott a pogányokhoz, a távollévőkhöz.
Pedig Jézus itt arról beszél: vannak Nékem juhaim más akolból. Ez a pogányokra vonatkozik, azokra, akik nem vagyunk születés szerint zsidók. Jézus azt mondja: „Ők is juhok, nincs különbség. Ők is az Enyémek. Lészen egy akol és egy pásztor.” Nincs különbség. Az Ószövetség tele van ezzel, főleg Ézsaiás könyve: 42:6, 49:6,… Azt mondja, hogy eljön a Messiás, és Ő lesz Isten világossága a távollévőknek, a pogányoknak, az idegeneknek.
Azt mondja Isten: Én mindenkinek hoztam az Én világosságomat. Miért mondom ezt? Mert Krisztus szívében ott voltak a missziók. Krisztus szívében ott volt a küldetés, és az egész világ beletartozott. Jézus szívében ott volt az egész világ. 1Ján 2:2. Kinek a bűneiért halt meg Jézus? Nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világéért. Ha nem vagy hívő Jézus Krisztusban, Jézus meghalt a te bűneidért is, annak ellenére, hogy nem hiszel Benne.
Ő a szeretetében megelőlegezte neked az árat. Ő előre kifizette neked az egészet, és azt mondja: „Igen, teérted is megfizetek. Ha egész életedben hátat fordítasz Nekem, Én akkor is kifizettem érted az árat.” Ez miről szól? Arról, hogy az egész világ benne van Isten tervében, a missziókban. Az egész világ a szívén van. Jézus néz körbe és azt mondja: olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok, szükségük van valakire, aki segít nekik.
Jézus azt mondja: „Figyelj! Van egy jobb út. Van olyan élet, amit érdemes élni. Van olyan élet, amely nem ér véget. Van olyan élet, amiben nem kell leinni magad péntek este, hogy jól érezd magad. Lehet örömed csak úgy, anélkül, hogy belőnéd magad. Élvezheted következmények nélkül. Tudod, nincs mellékhatás.” Istentisztelet után nem vetítjük ki a falon: „A kockázatok és a mellékhatások tekintetében …” 🙂 Nem írjuk ki ezt, mert nincsenek ilyenek.
Igazából Isten azt mondja: „Figyelj! Én kereslek téged.”Ahogy minket keresett, úgy keresi az egész világot. Ne engedjük, hogy a rövidlátásunk bezárjon minket. Olyan könnyű így lennünk, nem? Olyan könnyű rövidlátónak lenni. Könnyű úgy gondolkodnom: „Élem az életem ebben a körben. Megvan ez a köröm. Ezek az én barátaim. Rendben van. Mindig itt ülök a gyülekezetben, ennyiről szól. Missziók? Hát igen, vannak, akik azt csinálják. Persze, volt, aki Afrikában is volt. Ez őrültség, én ilyet nem tudok csinálni. Ez túl nagy falat nekem.”
Figyelj! Isten tudta, hogy így gondolkodsz! Úgyhogy az elmúlt húsz évben Isten idehozta Budapestre neked az egész világot. Vannak arabok, törökök, kínaiak, indiaiak, koreaiak, amerikaiak,…, mindenféle népek. Nem kell elmenned sehova! Isten azt mondta: „Ha így gondolod, nem baj, itt vannak, és van néhány magyar is. Mindnek szüksége van Rám. Mind pásztor való juhok.” Ilyennek születtünk. Ilyenek vagyunk. Annyira szükségünk van Őrá!
A missziók. Nem feltétlenül arról van szó, hogy el kell költöznöd egy nagyon távoli, elhagyatott helyre. Nem mindenkinek. Ám ha a misszió van a szívemen, akkor mindegy, hol vagyok. Ez az, amire szükségem van, bárhol legyek. Ha azonban Isten hív, akkor merjünk menni, akkor merjük megpróbálni, merjük megnézni. Nézzük meg, hogy Ő hogyan gondoskodik rólunk.
1Pét 2:25. Ha arra gondolunk, hogy Ő a jó pásztor, akkor ez egy gyönyörű vers, és annyira fontos, mert a hovatartozásról szól:
1Pét 2:25 Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Ebben a világban mindenki keresi azt, hogy különleges legyen. Sokan hallgatnak valami piszok-rossz zenét, hogy olyat hallgassanak, amit senki más. Sok tizenéves csinálja ezt, csak azért, hogy különleges legyen. „Csak azért hordom így a hajam, hogy kicsit más legyek. Csak azért van hatalmas tetkóm, hogy kicsit más legyek. Úgy tűnjön, mintha más lennék.” Olyan érdekes ez, hogy a mi nagy egyéniségünkre, a mi nagy különlegességünkre Isten azt mondja: „Eltévelyedtél. Elvesztél a bozótosban. Bekeveredtél a tövisek közé és nem tudsz kijönni. Ez ennyit ér.” „Muszáj elrontanod mindent, pásztor?”
Ézs 53:6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
Ennyi az egész, nincs több igazán. Az összes egyénieskedésünk ennyi. El vagy kavarodva, össze vagy keveredve. Nem erre van szükséged, hanem valami másra. Térj magadhoz ebből! Gondolj bele ebbe, hogy Luk 15:4-7 Jézus arról beszél: ha egy embernek van száz juha és egyik közülük eltévelyedik, akkor nem úgy van-e, hogy otthagyja a 99-et és utánamegy az egynek? Szerintem nem mindenki menne utána, de Isten ilyen. Ha csak te lennél, akinek szüksége lenne Rá, egyedül érted is eljött volna, mert Ő az egynek is utána menne.
Csak gondolj bele egy pillanatra: nem ezt csinálta Jézus? Fil 2-ben olvasunk erről. Ott volt a mennyben, Ő Isten, minden rendben van, minden tökéletes, nincs egy problémája sem, soha nem volt. Soha nem érezte úgy: el kéne menni kalandozni, mert olyan uncsi itt. Soha nem volt olyan: bárcsak többen lennénk itt. Nem! Minden tökéletes. Ott van Isten, Szentháromság Isten, nincs szüksége semmire és senkire, és azt mondja: hopp, ezek eltévelyedtek, elmegyek értük. Micsoda szeretet! Micsoda törődés!
Ján 10:11 Én vagyok a jó pásztor, és az életemet adom értetek és jövök utánatok. Csak gondolj ebbe bele, hogy itt azt mondja: olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. Ide tartozom – igazából ez a legcsodálatosabb dolog, ami történik velünk.
Amikor újjászülettünk, amikor egy idő után rájöttünk, hogy mit jelent a gyülekezet, hogy mit jelent az Ige, hogy mit jelent a közösség Istennel, hogy mit jelent a szolgálat, akkor azt mondtuk a szívünkben: „Hé, én erre lettem kitalálva. Te jó ég! Az éhség, ami mindig bennem volt, azok a nyaggató kérdőjelek, amiket mindig elűztem hátra a gondolataimban, azok itt kapnak választ. Te jó ég! Nekem erre volt szükségem. Én erre lettem kitalálva.”
Itt azt mondja: tévelyegtetek, de most a megfelelő helyen vagytok, a lelketek pásztoránál és felvigyázójánál. Ez Jézus. Ez nagyszerű, nem? Én Őhozzá tartozom. „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. … Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Tudom, hogy hova vezet, erre van szükségem.
Ezt mondjuk-e a szívünkben: igen én ide tartozom. Nem feltétlenül a testvérem miatt. Lehet, nem kedveljük egymást annyira. Lehet, hogy nincs minden rendben közöttünk, de nem ez a kérdés, hanem a lelkünk pásztora a kérdés. Nem az a kérdés, hogy hány okom van elhagyni a gyülekezetet, vagy rosszabb esetben: egyáltalán nem menni ezen az úton tovább. Nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy Ő-e az én lelkem pásztora? Ha igen, akkor:
Zsolt 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
„Ez legyen az egész életem!” – miért mondana ilyet valaki? Nem azért, mert úgy érzi: ide tartozom?
Zsolt 26:8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.
Ez az a hely, ahova tartozom. Nem az épület miatt. Nem azért, mert jól szórakozunk, vagy sem. Nem azért, mert meleg van, hanem azért, mert Ő az én Pásztorom, és Ő vezet engem. Amikor a szolgálatunkban vagyunk, amikor kiöntjük azt a szeretetet, amit Tőle kaptunk, amikor építünk embereket az igazságban, amikor gyerekeket tanítotok Isten életével, amikor lelkeket nyerünk az utcán, amikor csináljuk ezt, akkor mit mondunk a szívünkben?
Miért csinálom ezt? Azért, mert ide tartozom. Isten ide hívott el engem. Azért, mert Ő az én pásztorom. Habár olyan voltam, mint egy eltévelyedett juh, és azt hittem, hogy mennyire menő, mennyire egyedi vagyok, de Isten megtalált engem, és ma azt tudom mondani: el voltam tévelyedve, de most a helyemen vagyok. Megtaláltam a helyet, ahova tartozom. Hála Istennek, hogy nem a bélyeggyűjtő-szakkör volt az :-), hanem ez a hely, ahol egy örökkévaló céllal, örökkévaló tartalommal örök életben járunk. Ámen.