P. Farkas Laci
2Móz 11:1 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Akkor mindenestül elbocsát sőt, kiűz titeket innen.
Mi volt ez a csapás?
2Móz 11:5-6 és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki malmot hajt, és a jószág minden első fajzása is. Nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.
Ez volt az utolsó csapás. Istennek minden egyes csapással volt célja. Minden egyes csapással azt akarta megmutatni, hogy a világ – Egyiptom – és az Ő népe között különbség van. Meg akarta mutatni, hogy még a legszörnyűbb csapások között is Ő képes a népét megtartani. Ezt látni kellett a fáraónak, látni kellett az egyiptomiaknak, és látni kellett Isten népének is.
Ezzel az utolsó csapással más célja is volt. Valami mást is szeretett volna megmutatni Isten. 2Móz 12-ben megbízta Mózest és Áront: E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt. Ez a bárány ép, hibátlan legyen. Aztán öljék meg a bárányt, vegyenek a véréből, és hintsenek belőle az ajtófélfára.
2Móz 12:12-13 Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az ÚR. És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
Ezen az éjszakán a halál minden házba belépett, vagy az ítélet miatt, vagy azért, mert ott volt a helyettes áldozat, a bárány. Amelyik házban ott volt a bárány, és ott volt a vér, a pusztító továbbment.
Ez volt, hogy először vették a páska bárányt. A páska vagy pészách szó azt jelenti, hogy kihagyás, átugrás. Ez olyan, mint amikor a bakelit lemezen sok lejátszás után van olyan barázda, amin csak átugrik a tű, és nem hajlandó azt lejátszani. Ez történt itt az első Húsvéton. Ahol a vér fel volt kenve, ott „a tű megugrott”, és az ítéletet nem volt hajlandó lejátszani. Mert a vér a bárányra mutatott, a ház népe a bárányra mutatott.
Ebben a világban hívőként mi is mutatunk a Bárányra. Az egész Íráson keresztül Isten rá akart mutatni a Bárányra, az Ő Bárányára; ami a mi Bárányunk is lehet. A mi húsvéti Bárányunk. 1Kor 5:7 nekünk van húsvéti Bárányunk, ami megáldoztatott értünk. 1Pét 1:19-20-ban azt írja Róla, hogy hibátlan és szeplőtelen Bárány, és még a világ teremtése előtt el lett rendelve nekünk, értünk. Miért? Azért, hogy neked és nekem Isten rá tudjon mutatni az Ő Bárányára.
Amikor az életünkben először rámutatott, akkor nem volt kívánatos. Elfordítottuk a fejünket. Úgy, ahogy a színdarabban láttuk a szereplőktől: nem volt kívánatos a munkásruha – a jelmez –, az egyszerűség, és az, hogy Ő mindent tud, tudja, hogy bűnösök vagyunk. Ez miatt nem tudtunk ránézni.
Aztán láttunk mást is Ő nála. Azt, hogy Ő a bűnt Magára vette. Ján 1-ben mondja, hogy a Bárány azért jött, hogy a világ bűneit Magára vegye. Keresztelő János rámutatott erre a Bárányra. A Bárányra, Akinek „az a tű nem ugrott”, amikor Magára vette a bűnt, az ítéletet a mi bűneinkért. Nem ugorhatott. Magára vette a bűneinket, azért, hogy nálunk legyen meg a „tűugrás”. Annyira nagy kiváltság nekünk, hogy ma rámutathatunk az igazi Bárányra, Aki megöletett értünk!
Miután eltemették, Ő harmadnapra feltámadt, és nincs a sírban.
Ján 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
A Bibliában néhányan rámutattak a Bárányra, de nem azért, amiért mi. Júdás nem azért mutatott rá a Bárányra, mert az övé lett volna, ugyanígy Pilátus és Heródes sem, de az asszonyok kora reggel rá tudtak mutatni. Hála Istennek, hogy mi is úgy ülhetünk itt, és úgy élhetünk ebben a világban, hogy rámutathatunk a Bárányra. Elmondhatjuk, hogy Ő feltámadt, Ő él, és a sír tényleg üres. Néhányan nem hisznek ennek, néhányan belekötnek ebbe, de ennek ellenére mi mégis rámutathatunk a Megöletett Bárányra, és ugyanakkor a Feltámadtra is. Ezt tesszük Húsvétkor, de nem csak ekkor, hanem mindennap az életünkben. Nekem ez nagy kiváltság, és azt gondolom, hogy mindnyájunknak. Neki legyen ezért hála! Ámen.
P. Kende
5Móz 32:39 Most lássátok meg, hogy én, csakis én vagyok egyedül, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebzek meg, és én gyógyítok, és nincs, aki megszabadítson a kezemből.
Csodálatos ez a vers. Ha ezt a verset az ószövetségi időkben olvastam volna, arra gondoltam volna, hogy Isten a születésről és a halálról beszél, de valójában úgy tűnik, hogy itt többről van szó. Amikor azt mondja: Én elevenítek; úgy tűnik, többről van szó. A feltámadást ünnepeljük ma, és ez dicsőséges. Dicsőséges számunkra.
Ma többen fenn voltunk a Halászbástyán 5:45-kor, és dicsőséges volt. Tényleg! Énekeltünk, dicsőítettük az Urat; és találkoztunk a turistákkal, akik még az előző éjjelt búcsúztatták ott.
Nagyszerű, hogy itt vagyunk, és együtt ünnepeljük az Urat!
1Sám 2:6 Az ÚR öl és elevenít, sírba visz, és visszahoz.
Ez nagyon tisztán a feltámadásról beszél, hogy Ő az, Aki a sírból előhoz valakit. 1Kor 15-ben néhány nyilvánvaló problémával bánik ezzel az elképzeléssel kapcsolatban: Hogyan lehet egyáltalán feltámadás? A testünk a földbe kerül és elrothad, akkor hogyan lehet feltámadás? Pál ad erre válaszokat. A lényeges gondolat ebben:
Zsolt 68:20 (21) A mi Istenünk szabadító Isten; az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.
Az az Övé, nem a mi kezünkben van. Egy tragédia után nemrég beszéltem néhány testvérrel, és erre a versre gondoltam. A halál dolgai az Úr kezében vannak. Miért? Mert ezek túl nagyok számunkra. Nem tudunk elbánni ezekkel. Úgyhogy Isten a Saját kezében tartja ezeket. Mert mi nem tudnánk elbánni ezzel, nem tudnánk döntéseket hozni vele kapcsolatban, vagy még ha hozunk is döntéseket a halálról, nem tudnánk együtt élni a döntéseinkkel. Mert nem vagyunk elég bölcsek hozzá. Úgyhogy, amikor valakit elveszítünk, akkor erre a versre gondolunk: Ez Isten kezében van. Nem vagyunk elég nagyok ehhez, úgyhogy ezt Őrá hagyjuk, és bízunk Benne, annak ellenére, hogy nem értjük.
Ezek a kérdések, az élet és halál kérdései valóban Isten kezében vannak. Nincs meg az életre a végső válaszunk. A gyógyszerészet próbálja kiküszöbölni a test minden hibáját, az orvosok próbálkoznak, de ahogy új válaszokat találunk, a kérdések még inkább megtöbbszöröződnek. Amikor egy betegséget legyőzünk, egy új jön be a képbe. Például, száz évvel ezelőtt a TBC volt a nagy gyilkos. Legyőztük. Vége, nagyszerű! Mostmár mindnyájan egészségesen élünk, és semmi bajunk? Nem. Most a rák az, ami tönkretesz minket. Száz évvel ezelőtt mondhattuk volna, és száz év múlva is mondhatjuk: Igen, legyőztünk egyet, de jön a másik probléma. Lehet, hogy száz év múlva már legyőzzük a rákot. Rendben, de tudod, mit? A halál még mindig ott lesz. (Eddig ez elég szomorú üzenet, de menjünk tovább.)
Hadd mondjam a következőt. Nincs meg az életre a válaszunk. Igazából a következő módon is mondhatnánk: Nem mi vagyunk a végső válasz az életre, hanem fordítva, az élet a válasz számunkra. Az élet a végső válasz számunkra, de nem bármilyen élet. A Bibliában két szavunk van az életre. Az egyik a gr. biosz, ami a test élete, a fizikai élet, a biológiai élet. Aztán van a másik élet, a gr. dzoé, és ez az az élet, amire szükségünk van. Ez az az élet, ami a végső válasz számunkra.
Az emberek próbálják halhatatlanokká tenni magukat, szobrokat állíttatnak magukról, hatalmas sírköveket állíttatnak, és ha elég nagy a hatalmuk, akkor piramist építtetnek, vagy Zsolt 49:11 utcákat és tereket neveznek el magukról. Az a vers azt is mondja, hogy azt gondolják, a házuk örökké megmarad, generációkon keresztül megáll, és a földjüket magukról nevezik. „Ez Kende földje. Fiam, emlékezz erre, és tedd a térképre! Generációk emlékezzenek az én nevemre!”
Aztán vannak más módok: művészet, festészet, költészet, kulturális irányzatok, tudomány, találmányok… Működik? Számtalan generáció előttünk – gazdagok és szegények, bölcsek és bolondok, emberek, akik hosszan éltek, mint például Matuzsálem egész hosszan élt, aztán emberek, akik rövid életet éltek, emberek békében és háborúban – mind halottak, és a legtöbbjükre nem emlékszünk. Akkor hol a reménységünk? Ma ünneplünk, mert a reménységünk nem saját magunkban van.
Lelkipásztorként többször járok temetésre, mint legtöbben. Szörnyű látni az embereket, akik nem így gondolkodnak, akik nem ragadják meg a Bibliát, akik nem ragadják meg az Urat, akik nem mondják: Az én reménységem nem magamban van, hanem az Úrban egyedül. Ott állnak a gödör mellett, belenéznek, és nincs reménységük. Amikor a vallásra néznek, nem értik, nem jelent számukra semmit. Csak formula, liturgia, valaminek a mormolása. Ez nem jelent semmit. Mert nem erre van szükségem, hanem arra, hogy a szívemben megragadjam, és azt mondjam: „Nem. Nekem nincs meg a végső válasz az életre, nem én vagyok a végső válasz az életre.”
Jézus a végső válasz mindnyájunk számára. Dzoé élet, nem teremtett, örökkévaló, halhatatlan élet. Erre van szükségem. Ő a válasz mindnyájunk számára. Miért? Ján 11:25-26 Jézus azt mondta: Én vagyok az élet. Ez a fajta életről beszélünk. Néhány ószövetségi szent tudta ezt.
Ézs 12:2 Íme, Isten az én szabadítóm! Bízom és nem félek, mert erősségem és énekem az ÚR. Az ÚR szabadítómmá lett.
Ez a reménység. Ez az, amit megragadunk. Ezért másmilyen az életünk. Ezért lehet örömünk, még a halál árnyékának völgyében is. Ez egy elképesztő állítás, és hiszem, hogy a feltámadásról szól.
Zsolt 118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR cselekedeteit!
Szeretem ezt. Ezek a hívők még a kereszt előtt, még Jézus feltámadása előtt képesek voltak ezt megragadni. megtalálták az életet. Választ találtak. Nem az emberi tanulmányokban, nem gyógyszerészeti találmányokban, nem kulturális találmányokban, nem kiképzésben, nem az egészséges ételekben. A végső válasz az, hogy megragadjuk az Urat. Megragadom a szívemben. Amikor ezt megteszem, akkor az behoz valamit, amit semmi más nem tud behozni. Semmi nem tudja behozni abból, amit a világ elér. Ez a békesség a szívemben. Ez csodálatos!
Ján 11:25-26 Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
Miért mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”? Nem csak ezt mondta: Én vagyok az élet; hanem azt is mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Miért így mondta? Először is Istennek nem kellett senkinek semmit bebizonyítania, nem kellett semmit felmutatnia, nem kellett kérkednie.
Ézs 45:18 Mert így szól az ÚR, aki az egeket teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította; nem pusztaságnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta: Én vagyok az ÚR, és nincsen más!
Ézs 45:21b-22 Nincs más Isten rajtam kívül; igaz Isten és szabadító nincs kívülem. Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok! Mert én vagyok az Isten, és nincs más!
Nem kellett semmivel hivalkodnia. Azt mondja: „Én vagyok az Isten, és nincs más. Én csináltam ezt a világot. Ennyi! Ez a történet vége. Nem kell senkinek semmit bizonyítanom. Én vagyok a Teremtő.”
Tudod, mi az érdekes? Szükségünk volt Őrá. Szükségünk volt arra, hogy belelépjen a cipőnkbe, mert annyira olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Annyira olyanok vagyunk, mint a gyerekek! Nem hiszem, hogy valaki ismer engem, megért engem, törődik velem, hacsak nem áll az én helyembe, hacsak nem megy keresztül a nehézségeken, amiken én keresztül megyek, hacsak el nem szenvedi, amit én elszenvedek.
Ha beszélek valakivel, aki haldoklik, azt mondja: „Te nem tudod, milyen ez! Úgyhogy nem figyelek rád!” Rendben, akkor nem figyelsz. Jézus azonban tudja, Ő keresztülment ezen, Ő a helyedbe tette Magát. Ő keresztülment a haldokláson, és meghalt. Valóban meghalt. Éhes vagy? Ő éhes volt. Szomjas vagy? Ő is szomjazott. Vágyott dolgokra? Biztos vagyok benne! Ő belelépett a cipőnkbe. Azért kellett ez, mert olyanok vagyunk, mint a gyermekek. Úgyhogy Isten ezt megtette.
Zsid 2:14 Mivel a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek,…
Ezek mi vagyunk, hús és vér. Azt gondoltuk: „Hogy érthetne meg Isten? Hogyan ismerhetné a problémáimat Isten? Honnan tudhatná, hogy milyen kialvatlannak és nyűgösnek lenni? Honnan tudhatná?” Ő belelépett ebbe, és aztán azt mondja:
Zsid 2:14-15 … hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
Ma hajnalban a Halászbástyán azt mondtuk, hogy a feltámadásban látjuk, hogy Isten úgy jön velünk, ahogy nekünk van szükségünk arra, hogy velünk járjon. Ha fogsz egy babát, aki épp kezd járni, akkor a saját tempódban mész vele? Nem ezt csinálod, mert nincs rá képessége. Úgyhogy apró lépések fogsz tenni mellette. Ezt tette Isten is velünk. „Rendben, ember leszek, amilyen te vagy. Aztán leélek egy életet, ahogy te is élsz. Növekedni fogok, és tapasztalatokat szerzek. Megtapasztalom az életet, a problémákat. Azután meghalok a kereszten, ahogy minden ember meghal.” Kisbaba lépéseket tett. Apró lépéseket, hogy tudjuk, hogy értsük, hogy felismerjük, hogy törődik, hogy közel van hozzánk, hogy nem érdektelen felénk, hanem törődik velünk.
Aztán azt mondta: Most újra élek – Ján 5:26 –, merthogy életem van Önmagamban. Azért tette, mert nekünk szükségünk volt erre. Ő a feltámadás és az élet, mert nekünk erre volt szükségünk. Szükségünk volt, hogy lássuk ezt. Nem tudtuk elképzelni magunktól, hogy ez lehetséges lenne. Ezért Jézus azt mondja Saját Magáról Jel 1:18-ban: „Én vagyok az, Aki él, pedig halott voltam. Íme, örökké élek.” Ez csodálatos. Isten azt mondja: „Nézz Rám, és menekülj meg! Az egész világban Én vagyok az Isten, és nincs más.” Ézs 45.
Ez az üzenet. Lehet, hogy nem vagy hívő, de higgy Jézusban! Ragadd meg ezt a szívedben! Mert ez a válasz számunkra. Nem hosszabb élet, nem nagyobb bankszámla, nem egy nagyszerű nyugdíj-program, hanem ez a válasz, hogy Jézus legyőzte.
Mostanában az istentiszteleteken sokat beszéltünk arról, ahogy Jézus a különböző perekben beszélt; hogyan próbálták nevetségessé tenni, hogyan álltak ellen Neki, és hogyan utasították el. Mondtuk, hogy ott volt a római hatalom, és az elutasította, ott volt a zsidó vallásosság, elutasította Őt, a szadduceusok a liberalizmusukkal elutasították, az átlagemberek, a közvélemény elutasította Őt, a katonák gúnyolták… Jézusnak ezt mind el kellett viselnie. Mert azért jött, hogy a világrendszer ellen harcoljon, és azt mondja: Nem ez a rendszer az, amire szükséged van az életedben.
Ján 14:30 jön a világ fejedelme, noha fölöttem nincs semmi hatalma. Sátánról beszélt, és azt mondta: Nincs kapcsolat. Ján 12:31 Most történik e világ elítélése. Nyilvánvalóvá vált, hogy a világ elutasított Őt. Melyik része a világnak? Az egész. Nem mondhatod: A kultúra jó dolog! Igen, de elutasította Jézust. Vagy: Az oktatás jó dolog! / A vallás jó dolog! / A politikai hatalom jó! … vagy bármi, amit szóba akarsz hozni. Megmutatkozott, hogy egyik a másik után elutasította Krisztust. Mind gyűlölték Őt, mind elutasították, mind kárhoztatták, és Ő megmutatta, hogy egyiknek sem volt hatalma Ő felette. Úgyhogy azóta ezt prédikáljuk. Ez az üzenetünk. Emlékszel, mit csináltunk az alkalom elején?
– Krisztus feltámadt!
– Valóban! Ő feltámadt.
Ez az üzenetünk. Róm 1:4 Isten Fiának bizonyult, mert feltámadt a halálból. Ez történt. 1Pét 1:3 élő reménységünk van Krisztus feltámadása miatt. Ez a reménységünk. Mert feltámadt a halálból.
Annyian mondják: „Erről nem kéne beszélned! Legyél kedves, legyél jó ember, legyél korrekt politikailag, legyél udvarias. Legyél kulturált, képzett ember! Persze, ha akarsz, lehetsz keresztény is.” Ez olyan, mintha bélyeggyűjtő lennél, vagy bármi más hobbid lenne, és: Rendben van, ha ezt otthon csinálod, de amúgy ne beszélj róla.
Ez az üzenet az emberiség számára a legnagyobb reménység. Kezdettől fogva annyian voltak ellene! ApCsel 4:2 ahogy prédikáltak, volt elutasítás azonnal. Jézus éppen meghalt, és feltámadt a sírból, ők elmondták, hogy megtörtént, és máris volt, aki neheztelt emiatt, aki azt gondolta, hogy ez helytelen.
Nem tudjuk nem mondani. Persze be tudjuk fogni a szánkat, mint ahogy sokan akarják, de ha letagadnánk, akkor azzal feladnánk a legnagyobb reménységet, amink van. Ezt nem tehetjük, mert a feltámadás a legnagyobb és a végső győzelem. Valójában ez az egyetlen olyan győzelem, amiben mindenki örvendezhet. Igaz? Mert amikor megpróbáljuk az erőnket egymás ellen, akkor az egyikünk nyer, és a másik vereséget szenved. Jézus viszont mindnyájunk számára megszerezte a győzelmet. Az egész emberiség örvendezhet emiatt, és ez a legnagyobb győzelem.
1Kor 15:26 Utolsó ellenségként a halált törli el.
Ez az, amit legyőzött Jézus. Jézus nem egy halálközeli élményt győzött le, Jézus nem egy betegséget győzött le, Ő konkrétan a halált győzte le. Nem egy pici ellenséget, hanem a legnagyobb ellenséget, amivel mindnyájan szembenézünk. Nem a TBC-t, nem a rákot, nem az AIDS-et, hanem valamit, ami még nagyobb, magát a halált. Úgyhogy Jézus a mi nagy Hősünk, mert a nagy ellenséget legyőzte.
Tanulunk a feltámadásról, és amint tanulunk róla, megértjük, hogy még az életünkben megtörténő legszörnyűbb, legtragikusabb dolgok sem a vég. Miért? Mert van feltámadás még a halálból is. Ez az az üzenet, amivel megyünk a világban. Ezért van jelentősége a gyülekezetnek. Nem vagyunk nagy dolog, mi csak mi vagyunk, de van egy elképesztő üzenetünk, a feltámadás üzenete. Úgyhogy ne fogd be a szádat ezzel kapcsolatban, se a saját szívednek, se másoknak.
Ámen.