Rálátni az életre – új módon

2012 november 25. vasárnap  18:00

Schlingloff Sanyi

Amikor megtértem, borzasztóan megörültem, mert felismertem, hogy Isten keze nagyon messzire nyúlik. Rögtön átláttam, hogy milyen hasznos lesz a számomra. Értettem, hogy nincs lámpás, de azt gondoltam, valahogy mégiscsak rájövök, hogyan kell dörzsölni, és egy átlagos dzsinnél sokkal erősebb, sokkal hatalmasabb és sokkal befolyásosabb Isten előjön, és az üzleti sikerek, az eddigi teljesületlen álmaim, minden, amit másképp akartam, majd egy csettintésre megtörténik. Ezzel az üzenettel meg tudnánk tölteni több termet is, igaz? 🙂

A probléma az, hogy ezt az elképzelést rajtam kívül nem támogatta senki. Sőt, azt vettem észre, hogy az Úr valamilyen egészen furcsa, teljesen váratlan, a rendszerembe be nem illő munkát kezdett el az életemben. Akárhogy is győzködöm, a mai napig sem hagyta abba, és nagyon kevés köze van az én elképzeléseimhez.

Biztos te is ismered azt a megannyi Igehelyet, azt a rengeteg definíciót, amikkel az Úr menedzseli a mi programunkat, amivel bátorít minket, amikor ki vagyunk bukva, amikor megmondja, hogy nyugodtan megmondhatjuk a feleségünknek és a férjünknek, és Ő is sajnál, hogy dolgoznod kell,… Nem tudom, hogy találsz-e akár csak egy olyan bibliaverset, ami bármelyik testi elképzelésedet támogatná? Legalább csak egyet belerakott volna! Nem tette.

Nem adott nekünk módszereket. Nem erősített meg minket, hogy sikeresebbek legyünk. Nem javította ki a hibáinkat, hogy soha többet ne bukjunk el. Nem csinált semmit abból, amire én számítottam vagy vártam volna, hanem mutatott egy utat, adott valamit, ami sokkal-sokkal több annál, mint amit egy dzsinn-isten valaha jelenthetett volna neked és nekem.

Valójában adott egy új módszert az életre, és nem tudom, hogy értem-e ezt a módszert. Nem tudom, hogy az első néhány milliméternél továbbjutottam-e már a megértésben. Egy dolog azonban biztos. Az, hogy valami egészen más. Amennyire más, amennyire elfogadhatatlan, annyira hihetetlenül nagyszerű.

Ján 14:6. Előtte van egy kis beszélgetés. Azt mondja Jézus a tanítványainak: ahova megyek, oda ti tudjátok az utat. Itt jön az én válaszom: „Itt van az én életem. Fogalmam sincs, hogy hova mész. Honnan tudnám, hogy hol az út? Nekem volt egy célom, volt egy utam, de úgy tűnik, hogy ezt Te nem menedzseled, úgyhogy elvesztettem a fonalat.” Itt jön a válasz – embert nem lehet ennél magasabbra emelni, ember nem hallhat ennél felemelőbb szavakat, nincs ennél több, ami embernek mondható –, ezért olyan nehéz elfogadni:

Ján 14:6  Monda neki Jézus: Én vagyok az út,…

Én vagyok az út.” Azt mondja Jézus: „Neked eddig voltak módszereid az életre, neked voltak elképzeléseid, és te voltál az, aki élt. Magányosan, küszködve, önmagadra limitálódva. Én ebben nem segítek neked, hanem adok valami egészen mást: Magamat. Magamat! Én – a Mindenható Isten, a Kezdet és a Vég, Égnek és Földnek Alkotója, mindennek birtokosa, minden hatalom hordozója – Magamat neked adom, és Én leszek neked az út, Én leszek neked a módszer. Én vagyok a módszer az életre. Én vagyok az neked, fogd meg a kezemet. Tanulj egy új életet! Ne dörzsöld a lámpást. Az a régi élet, nincs rajta mit megjavítani, mert a rendszerében halott. Ez új, Én vagyok az. Én vagyok az út!”

Ján 14:6 … az igazság …

Az igazság szó itt a valóság. „Nincs valóság Rajtam kívül. Úgyhogy, ha fogod a kezemet, akkor mindennel össze vagy kapcsolódva tökéletesen, és Én vagyok a te módszered, és Én vagyok az élet.” Annyi mindent határozunk meg életünkként, annyi mindenhez kötjük hozzá magunkat és mondjuk azt: ezekből áll az életem!

Bármihez kötöm magam, megharap, bármihez kötöm magam, megéget, bármihez kötöm magam, rajtaveszítek. Ő azt mondja: „Én vagyom az élet, kösd magad Hozzám. Én vagyok az. Új módszer. Tudom, hogy nem érted. Van rá 70-80 évünk, és mire eljön az a nap, addigra Én elvégzem a jó munkát. Csak kérlek, légy rugalmas, légy nyitott, mert mást hozok, mint amire számítasz, de jobbat. Jobbat! Jobbat, mint amit valaha képzeltél.” Ámen.

P. Kende

Churchill azt mondta rólunk:

Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy. 🙂 Mintha mi sem történt volna.

Arra gondoltam, hogy milyen könnyű visszavágni az életben. Milyen könnyű visszavágni a körülményeknek! Milyen könnyű gyorsan ítélkezőnek lenni! Hamar rávágni az ítélő választ, hamar elmondani, hogy mi a baj valakivel. Olyan könnyű hamar rávágni, mi a baj a házastársammal, a munkámmal, az életemmel vagy a gyülekezettel. Úgy hiszem, ezért mondja el az Írás annyiszor: ne ítélj, ne ítélj, ne ítélj! Annyiféle módon azt mondja: ne ítélj!

Mát 7:1 ne ítélj, hogy ne ítéltess! P. Schaller beszélt erről a képről, hogy amikor egy vádló ujjat (mutatóujj) mutatsz a másikra, akkor van egy vádló ujjad (hüvelykujj) Isten felé, de igazán három mutat magad felé (a középső-, a gyűrűs- és a kisujjad). Ha van egy problémám és ítélek, akkor magamat is ítélem. Amikor ítélek, amikor haragszom, akkor ebben benne van a haragom Isten felé is. Nem részletezem, de ne ítélj, hogy ne ítéltess.

1Kor 4:5-ban másként fogalmaz: ne ítélj idő, hagyd Istenre, majd Ő a Maga idején megcsinálja. Könnyű visszavágni a másiknak. Nagyon könnyű reagálni. A visszavágás alatt azt értjük, hogy egy önkéntelen válaszom van, mint egy reflex. Egy hernyó azon túl, hogy ronda szőrös pici állat, nagyon egyszerű. Fut egy idegszál az egyik oldalán, ha megérinted, akkor abba az irányba összegömbölyödik. A másik oldalán van egy másik idegszál, ha ott érinted meg, arrafelé gömbölyödik. Ennyi.

Ennyi a válaszadási képessége. Azt mondod a hernyónak: milyen szép idő van!; akkor ebből nem sokat fogad be. Nagyon könnyen vagyunk mi is ilyenek, hogy így válaszolunk. Persze, ez megvan fizikailag az életünkben. Ha a másik ember szeme felé suhintok, akkor pislant. Ez hasznos fizikailag, ez a védelemről szól.

Viszont nem csak így működünk, hanem a lelkünkben is. Amióta megvolt a bukás és kitaláltuk, hogy jobb lesz nekünk Isten nélkül magunkban, azóta megvan ugyanez ott is, hogy védjük magunkat. Amikor valaki megtámad, ki akar billenteni, akkor azonnal van egy válaszom, egy visszaütésem, egy védelmem. Valamelyik azonnal ott van a lelkemben. Van, aki haraggal, indulattal válaszol. Aztán a lányok reszkető ajakkal, könnyekkel válaszolnak, de lehet, hogy visszavágás ez is.

Isten tanít bennünket valami újra az életünkben. Tanít valami újat nekünk. Azt tanítja nekünk, hogy az önmagunk védelme nem útja az életünknek. A lelkemben nem az önmagam védelme a legjobb megoldás, a kapcsolataimban nem az önvédelem a legjobb megoldás, a céljaimmal kapcsolatban nem az önmagam védelme a legjobb megoldás.

Hogyan tanít minket erre? Lehetetlen helyzetekbe hoz minket. Például a gyülekezetben lehetetlen helyzetbe hoz. Itt vagyok nagyon sok bűnös között – egy bűnös a sok bűnös között – és Isten nem csak egymás mellé ültetett bennünket, hanem ráadásul egybe is szerkesztett minket. Mint a kirakós játék darabkáit, összerakott minket. Az egyik szolgálata áldást jelent a másiknak. A másik vigasza felemelhet valakit a maga idején.

Összerakott minket a Krisztus Testében. El kell bánnunk dolgokkal. Mire akar megtanítani? Arra, hogy nem az önvédelem a legjobb út. Mert az történik, hogy valakinek a könyöke ott van az oldalamban, nagyon bennem van, nagyon az idegeimre megy valaki, nagyon bajom van velem, nagy problémám van vele. A legkönnyebb dolog az, hogy a gyülekezetben vagyok, és védem magam, a régi reakciókkal lerendezem. „Itt vagy én, a ring királya!” Persze nagyon egyedül maradok, mert megvédtem magam. Isten arra akar tanítani minket, hogy a Krisztus Testében ez egészen másként működik.

Aztán a házasságban is ugyanez történik. Isten összeköt, eggyé tesz két inkompatibilis embert. Mindannyinkkal így van igazából, mert egyikünk sem alkalmas rá. Isten azt mondja: két módon működhettek, vagy megvéded magad a házastársaddal szemben és továbbra is egyedül maradsz, pedig házas vagy, vagy a másik lehetőség az egy másik lehetőség. A másik lehetőségről beszélünk.

Mit próbálok mondani? Nagyon könnyen lehet, hogy a házasságomban nem tanulok semmi mást, vagy a gyülekezetben vagyok, és nem tanulok semmi mást, csak azt, hogy hogyan öltöztessem más szókincsbe a régi védelmi mechanizmusokat; hogyan mutassam másként, de ugyanazt csináljam.

Emlékszem, amikor voltak problémák a GGWO-ban és sok gyülekezet elment, akkor mindenféléket írtak P. Schallerről, ő ellene. Annyira mérges voltam, annyira tudtam, hogy nem igaz! Kérdeztem tőle: miért nem mondasz valamit? Azt felelte: már elmondtam. Ami azt jelenti, hogy talán egyszer beszélt róla. Politikailag ez így nem jó :-), de ő felismert valamit, ami fontos.

Egyszer kimondta és azt mondta: „Ez elég. Nem nekem kell megvédenem magam, nem kell védekeznem. Ez Isten munkája, ez a Krisztus Teste. Nem az az utam, hogy védem magam, hogy védem magam, … , mert az nem lesz teljes és valós megoldás soha az életemben.”

2Sám 22:3 Az Isten az én erősségem, őbenne bízom én.; Pajzsom nekem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam.; Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Isten arra tanít engem a gyülekezetben, a barátságaimban, a szolgálatomban, az elhívásomban, a családomban, hogy Ő másik utat szánt nekem. Nem az önvédelem útját, hanem azt, ahol Ő véd meg engem, ahol Ő vezet engem. Emlékszem, beszéltünk erről, Zsolt 3:3. Isten azt mondja nekünk: tanulj meg bízni bennem. Ez sokáig tart.

Nagyon sok hívő nem tanulja meg. Mert könnyen lehet, hogy a testvérem könyöke újra meg újra a bordáim között matat, és egy idő után azt mondom: „Ez túlságosan fáj! Ebből elegem van! Mikor védesz már meg, Istenem?” Két év múlva akkora kék foltom van, amekkora én vagyok. Isten azt mondja: bízz Bennem, Én hitre hívtalak el téged, számíts Rám.

Persze, megvédjük magunkat dolgoktól. Isten azonban azt mondja: „Én tanítok neked valami többet. Én tanítok neked valami mást. Újfajta kapcsolatokat, újfajta viszonyulást, akár magaddal.” Hány ember mondja azt, ahogy belenéz a tükörbe: „Te hülye! Te ronda boszorkány! Te vén csoroszlya! Te idegbeteg majom!” Sokaknak olyan fejlett ez a dolog, hogy tükör sem kell. „De hülye vagyok!” Pál azt mondja 1Kor 4:4-ben: én nem így számolom, nem így nézem magam. Isten hitre hívott el minket.

2Thess 1:11 könnyű visszavágni, könnyű haragudni, de Isten hitre hívott el minket. Ha nagyon beledugom a fejem a dologba, ha a környezetemre nézek, ha a sértésre nézek, ha a támadásra összpontosítok, akkor igazán nem sok alternatívám van, akkor vissza kell vágnom. Mit próbálok mondani? Azt, hogy szükségem van rálátásra.

Szükségem van arra, hogy jobban lássam a dolgot. Ha a természeti szint az egész, amit látok a helyzetből, akkor persze, hogy visszavágok. Isten azt mondja: szeretnék neked adni valamit, rálátást, hogy máshonnan nézhesd, hogy lásd a nagy képet. Van, aki azt mondja: „Ahhoz, hogy rálátásod legyen, ahhoz idő kell. Az idő fog neked rálátást adni.” Szerintem ez ostobaság. Több nagyon idős embert ismertem, aki nagyon ostoba volt és nagyon nem látott rá semmire.

Nem tiszteletlen vagyok, hanem csak egyszerűen sok ilyen emberrel találkoztam. Sok idő eltelt, mégis nulla a rálátása. Csak ugyanazt látja. „Engem megbántottak.” „Mikor?” – és mond egy félévszázaddal ezelőtti dátumot, napra pontosan. Sokat segített rajta az idő! 🙁 Tudod, mit mondanak az időről: az idő jó tanítómester, csak kár, hogy megöli az összes tanítványát. 🙂 Szerintem nem jó tanítómester, mert az idő személytelen, az nem tanít semmit.

Van ennél kicsit jobb válasz arra a kérdésre, hogy mitől lesz jobb rálátásom a dologra. „Intellektus, értelem, gondolkodó embernek lenni. Legyél gondolkodó ember! Ha gondolkodó ember vagy, akkor rá fogsz látni a dolgokra.” Ez kicsit jobb válasz, de magában nem elég.

Van, aki összeköti a kettőt: „A tapasztalat. Összekapcsolod a kettőt – idő és értelem –, és akkor tapasztalatod lesz belőle.” Ez sem rossz, de szerintem nem teljes. Miért? Azért mert, még mindig nagyon is rólam szól a képlet. Még mindig én vagyok a középpontban. Itt van az alapvető hiba a dologban igazából. Isten erre akar tanítani. Ez a kihívás mindannyinknak. Tudom, hogy kihívás, mert annyira nehéz máshogy néznem ezt. Sőt, magamban lehetetlen. Hogy tudnám magamon kívül? Hogyan lehetne?

Még egy példa. A házasság nagyszerű. A házastársak elmondhatják egymásnak, hogyan látják a társukat, szeretetben, nagyrabecsüléssel, hálával, örömmel. Ahogy a férj látja, úgy a feleség nem tudja látni magát, és fordítva. Benne van a bőrében, így nem látja magát, ahogy a társa látja. Ez nagyszerű.

Ugyanígy van a Krisztus testében. Megvan a lehetőség, hogy egy testvérem elmondja nekem, hogy Isten hogyan lát engem, mi a Szent Szellem gondolata rólam, mi Isten elhívása az életemben, hogy Isten valami többet tartogat nekem, mint amit én el tudnék képzelni. Van egy szolgálata a számomra, van egy célja velem, van jövője, elhívása.

Ki tudja? Gyülekezetalapítás valahol, vagy tanítás a gyerekek felé, vagy segítés, vagy valami más. Van, aki istentisztelet alatt vigyáz kinn az utcán az autóinkra. Nem hiszem, hogy neki ez a teljes elhívása, de szolgál, és hálásak vagyunk érte. Ezt fontos hallanunk egymástól, és tudnunk egymásról. Mert Isten túl akar vinni minket azon, ahol mi vagyunk a középpontban.

Hogyan lehetne rálátásom a dologra? Azt gondolom, ha felismerem, hogy Isten többet akar nekem adni az önvédelmen túl, akkor az felszabadít. Felszabadít arra, hogy szeressek. A szeretet vágyat ad nekem arra, hogy a helyes rálátással nézzem a dolgokat.

Az előző üzenetben beszéltünk a kisgyerekről, aki csinált valami marhaságot. Mit mondunk neki? Arról beszéltünk – mert a bibliaiskolában a héten a gyereknevelésről volt szó –, hogy azt mondom-e neki: te egy marha vagy! „Nyílván, a marhák csinálnak marhaságokat.” Mi történik? Itt nincs rálátásom a dologra. Ahol nincs szeretet és nem vágyom valami többet látni a dologból.

Például egy bevásárlóközpontban veri magát a kőhöz a kisgyerek, mert nem kapott meg valamit. Visít, és már látom, hogy rám fogják számlázni a padlócsempét, mert töri föl. Mi a helyzet? Teljesen zavarban vagyok. Mi történik? „Na, most megkapod a magadét!” Mi a hiba ebben a képben? Nagyon sok dolog a magyar törvények szerint is :-), de van benne még valami. Az, hogy igazából reagálok. Valaki megütött, és én vissza, adok neki egyet.

A szeretet megadja a vágyat arra, hogy túllépjek ezen. Ha szeretem azt a kisgyereket, akkor az vágyat ad a szívembe. Azt mondom, hogy van itt valami nagyobb is ennél. A szeretet nem a teljes válasz, de feltétlenül szükséges.

Hozzá kell adnom még valami a szeretethez, és ez az Istennel való gondolkodás. Ez is sok helyen előbukkan az Írásban. Dávid volt ilyen nagyon-nagyon határozottan, de Istennel gondolkodott a legproblémásabb helyzetekben. Talán a legjobb vers erre:

Zsolt 1:2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Még egy. Józs 1-ben Mózes azt mondja Józsuénak az Igéről, Isten gondolatairól:

Józs 1:8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.

Mit jelent ez? Ha nem tudok Istennel gondolkodni, ha nem tanultam meg az Igéből, hogy hogyan gondolkodjak Ővele, akkor nincs választási lehetőségem. A másik belém könyököl, és akkor azt mondom: nem szeretném bántani, milyen más alternatívám van? Egy maflás? Nincs más. Ha nem tanultam meg Istennel gondolkodni, akkor nincs más alternatívám. Lehet, hogy szeretnék mást, de nincs. Ezért olyan fontos, hogy fogjuk az Igét és az életünk részévé legyen. Tanuljunk meg gondolkodni azzal.

Miért? Azért, mert Péter azt mondja: melyik igazság a fontos? Az igazság az, ami jelen van nálad. 2Pét 1:12 a jelenvaló igazság. Az a fontos igazság, az számít. Az ér valamit, amikor elhiszem, amikor bízom, amikor Istennek adom a szívem egy területen. Azt mondom: „Rendben, Uram, tanulok megbocsájtani, úgyhogy ezt is megbocsájtom. Rendben, Uram, tanulom, mit jelent, hogy a Te irgalmad minden reggel új. Úgyhogy fölkelek ma reggel is, kimegyek az ajtón, elmegyek a munkahelyemre, és úgy teszek, mintha embernek érezném magam. Csak megyek és csinálom, amit kell. Bízom benne, hogy a Te irgalmad tényleg új, ahogy mondtad.” Amikor megteszem ezt, akkor történik valami nagyobb is az életemben. Az ez, hogy a szeretetem miatt és az Istennel való gondolkodáson keresztül rálátást nyerek az életemre. Ez nagyon fontos.

Az előző üzenetben említettük az abortuszt. Amikor azon gondolkodik az az anya: az a gyerek kényelmetlen, az a gyerek egy probléma, az a gyerek most nem fér bele az életembe, most nincs annyi pénzem és bejött egy újabb megszorító csomag ebben az évben, úgyhogy ez a gyerek most …; akkor mi a baj? Az, hogy nincs rálátása a dologra. Nagyon alacsonyszinten nézi az egészet, és tönkretesz valami nagyon drágát. Tudod, miről beszélek?

Hogyan lesz rálátásom?  Másik értelemben azt mondhatnánk: a Szellemmel betöltött embernek lehet rálátása az életre egy másik módon. Fil 1:15-18 Pál apostol azt mondja: van, aki azért prédikál, mert tudja, hogy börtönben vagyok, folytatni akarja a munkát és segíteni akar, és van, aki azért prédikál, mert tudja, hogy börtönben vagyok, és azt mondja: „Eddig minden évben Pál volt az év kereszténye, most én leszek. Most az én nevem lesz a plaketten.” 🙂 Vagyis irigységből, versengésből, hasonlítgatásból teszi. Pál azt mondja erre: köszönöm nektek.  A másiknak azt mondja-e: „Sújtson le rátok az Istennek haragja, ha én Őtőle való vagyok!” 🙂 Nem, nem ezt mondja.

Azt mondja: „Akár így, akár úgy az evangélium hirdettetik. Én ennek örülök, és örülni is fogok.” A fickó nem fog érte semmit kapni. Egyetlen jutalma nem lesz a mennyben, mert irigységből csinálta, de ha emiatt emberek lesznek a mennyben, akkor mindannyian örülni fogunk ennek, amikor ott leszünk. Ő is. Hálásak leszünk, és azt mondjuk: köszönöm, Uram. Mit csinált Pál? Amiatt, hogy a Szellemben járt, amiatt, hogy volt szeretete és tudott Istennel gondolkodni, ezért olyan rálátása volt a dologra, amire azt mondta: lehet, hogy így érzem magam, de másként van.

Egy jó példa 2Sám 12-ben Dávid. Böjtöl a fiáért, aki halálos beteg.  A fia meghal. Mit csinál Dávid? Abbahagyja a böjtöt, felkel, megmosakszik, és éli tovább az életét. Mindenki néz rá: „Dávid, megháborodtál? Fordítva szokás.” Addig babusgatjuk, amíg él, amikor meghalt, akkor gyászolunk. Dávid azt mondta: „Várj! Nekem rálátásom van a dologra.” 2Sám 12:23-ban azt mondja nekik: „Ő már nem jön hozzám, majd én megyek hozzá. Majd egyszer találkozom vele. Majd egyszer a mennyben együtt leszünk. Ezen nem változtat az, hogy most mit csinálok. Majd egyszer találkozom vele.” A gyászban Isten adott neki rálátást.

Ez annyira fontos az életünkben, mert ha ez nincs meg, akkor minden kapcsolatom ilyen lesz, önvédelemben telik. Az összes. Nem számít, hogy Isten mire szánta, egyszerűen csak el fogom veszíteni a javát. Annyi embertől hallom: „A kereszténység? Igen, próbáltam nekem nem jött be.” Én azt gondolom, hogy sokaknak ezért nem működik, mert csak annyit csináltak, hogy átültették a régi önvédelmet ebbe a rendszerbe, és egy idő után persze, hogy beleuntak. Én is beleunnék.

Ha ez az élet ugyanolyan lenne, mint a Krisztus előtti napjaim, akkor én is azt mondanám egy idő után: „Ennél lehet több pénzt keresni valahol másutt. Lehet mást is csinálni.” Viszont nem olyan, és annyira hálás vagyok ezért. Tanuljuk ezt Istentől, ez nagyon fontos. Ámen.

Kategória: Egyéb