Pénzügyi befektetések & A hit harca és nyugalma

2013 február 20. szerda  18:30

Egy nagyon fontos, praktikus dologról szeretnék beszélni: a pénzünkről és a befektetésünkről; de nem ez az üzenetünk. Halleluja! Van azonban néhány fontos dolog ezzel kapcsolatban.

A gyülekezetben – mindenhol, mindig – előfordulnak lehetőségek, amikbe be lehet fektetni pénzeket. Azért beszélek erről, mert több ilyen „Gazdagodj meg gyorsan, könnyen módszer” végigsöpört a gyülekezeten, és utána hosszan kell beszélgetni emberekkel, akik kölcsönt vettek fel, hogy befektessenek, aztán elbukták; és hát akkor már nincs erre jó megoldás.

Szeretnék pár dolgot elmondani, ami lehet, hogy nem mindenkinek nyilvánvaló. Az első az, hogy nem létezik gyors, könnyű és olcsó meggazdagodási lehetőség. Általában kettő működik ezek közül. Ha mindhármat ígérik, akkor az vagy illegális, vagy hazudnak. Általában így van. Nem történik gyorsan, általában hosszú ideig tart. Nem történik könnyen, hanem dolgozni kell. Nem olcsó, vagy úgy is mondhatnánk: valószínűleg kockázatot vállalsz.

1Tim 6:9-10  Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket.  Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete: amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak.

„Átszegezték magukat sok gyötrelemmel.” Amikor valami ezzel szólít meg téged: gyerünk, itt a lehetőség, gyorsan meggazdagodhatsz; akkor légy különösen óvatos! Nézd meg, hogy milyen a hozam. Ha a hozam szokatlanul magas, akkor valószínűleg nagy kockázatot is vállalsz. Még akkor is, ha ezt nem mondják ki. Úgyhogy, légy óvatos! Kérdezd meg azt, aki ajánlja neked: te mennyi pénzt nyertél ezen? Ha azt mondja: még nem, de majd fogok; akkor lehet, hogy érdemes meggondolni.

Egy értelemben, ne lépj be azért, mert olyasvalaki ajánlja, akiben személyesen bízol vagy a barátod. Mert hát sok rendszer így működik, hogy a barátom szól a „tökéletes lehetőségről”, és én befektetek, mert a barátom mondta. Ez helytelen. Attól, hogy ő a barátom még nem felelős az én életemért és az én pénzemért. Én vagyok a felelős. Az én dolgom, hogy utánanézzek, az én dolgom, hogy feltegyem a kérdéseket. Lehet, hogy ő is félre lett vezetve. Ő teljes jó szándékkal elmondja. Komolyan gondolja, amit mond, de komolyan téved. Aztán mindannyian ráfázunk erre.

Ezt nem először mondjuk, hanem sokadszor, de újra meg újra szükség van rá. Bátorítalak arra, hogy légy nagyon óvatos, és ha van kérdésed, ha bizonytalan vagy, kérdezz meg a vezetőink közül valakit! Nem vagyunk tévedhetetlenek, de valószínűleg óvatosságra fogunk inteni.

***

Róm 15:12  Ézsaiás pedig így szól: Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és felkel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok.

Ez az ígéret a millenniumra vonatkozik, amikor Krisztus uralkodni fog a Földön. Nyilvánvaló lesz az Ő uralma. Ez a leírás nagyszerű erről. Nagyon várjuk, persze. Nézzük meg az eredeti ígéretet:

Ézs 11:10 Azon a napon Isai gyökeréhez jönnek majd a népek, aki a népek zászlajaként áll, és nyugalmának helye dicsőséges lesz.

Azon a napon az ezeréves királyságban Isai gyökeréhez, Krisztushoz jönnek majd a népek. Ő lesz a népek zászlaja – felemelt, nyilvánvaló, dicsőséges, vonzó, valami, ami csodálatos – és nyugalma dicsőség lesz.

Zsid 4-ben az 1. és 3. vers beszél a hit nyugalmáról: azért van még mindig nyugodalma az Isten népének. Van nyugalom a számunkra, ami elő lett készítve direkt nekünk. Van nyugalom, ami direkt nekünk lett kitalálva, nem valaki másnak. Valamelyik nagy beach-en van egyfajta nyugalom annak, aki megengedheti magának – mi sem bánnánk kipróbálni 🙂 –, de nekünk olyan nyugalmunk van, amihez  nem kell pénz. Rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e ezt a nyugalmat, megtaláljuk-e ezt a békességet, megtanulunk-e járni abban, ami ennek a valósága.

A hitnek a nyugalma az egyik nagyon erőteljes üzenetünk a kereszténységben. Különösen mostanság nagyon szükségünk van rá. Azért, mert a világ pörög – az nem kifejezés, hogy ezerrel – nagyon gyorsan, nem tudsz lépést tartani. A fejlődés, a fejlesztések, a politika, a gazdaság, a törvények, az adók,… – pörög az egész. Különösen szükséges, hogy megtaláljuk a nyugalom helyét, hogy megtaláljuk az igazi nyugalmat, amit Isten nekünk, hívőknek készített.

Ez azonban nem történik meg, hogyha Zsid 4:2 nem párosítom, nem elegyítem hittel azt, amit hallok. Két fontos eleme van ennek. Az egyik az, hogy hallok, a másik az, hogy hitet keverek hozzá. Szükségem van rá, hogy halljak. Ha nincs mihez hitet kevernem, ha nem fordulok az Igéhez, akkor ugyan mi lenne az alapja a nyugalmamnak. Ha nem keverek hitet hozzá, akkor miért számítana az életemben az, amit olvastam, vagy az, amit hallok. Miért lenne jelentős? Miért változtatná meg az életemet?

Mindkét dolognak meg kell történnie ahhoz, hogy valóban meglegyen ez a hitbeli nyugalmam. Ez másként nem történik meg. Nagyon-nagyon fontos ez nekünk, mert ez igazi titkos hely a hívők számára. Beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy rendkívül idegesítő helyzetben volt, de visszatért az üzenethez, az Igéhez, és Isten békét adott neki újra meg újra meg újra… Ez különleges dolog.

Mát 6:6 bemegyek az én rejtett szobámba, arra a titkos helyre – ami lehet itt, lehet a metrón, lehet a szobámban, a munkahelyemen –, és hitet keverek az igazsághoz, amit tudok az Igéből, az üzenetből. Hitet elegyítek vele, hittel párosítom, és az eredménye az, hogy felépülök, szilárddá tesz engem, képessé tesz arra, hogy megálljak.

2Kor 1:24 … mert szilárdan álltok a hitben.

A hívő hit nélkül kidől, nincs tovább. Hitben állok, másként nem állok. Ha nincs hitem, ha nem keverek hitet az igazsághoz, akkor már le lettem terítve. Akkor nincs győzelem, akkor nincs szabadulás. Akkor nincs gyógyulás, nincs élet, nincs növekedés, akkor már ki vagyok ütve, az ellenség már győzött. Ez az, ami annyira kell nekünk, annyira fontos. Ha hitet keverek az igazsághoz, amit tanítottak nekem, akkor:

Fil 4:7 Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Érted ezt? Hitet keverek hozzá, és Isten békessége, ami túllép az én értelmemen, érvelésemen, az meg fogja őrizni az elmémet és a szívemet Jézus Krisztusban. Az a békesség csak így az enyém. Csak akkor, hogyha egyetértek vele a szívemben, ha rábízom magam az igazságra.

Van egy problémám: szeretném, ha ez a kereszténység valahogy nyilvánvalóbb, megfoghatóbb lenne. Szeretném, ha ez valahogy erőteljes lenne. Szeretnék annyira szellemi lenni, hogy ne is legyen kísértés az életemben. Igazából nagyon szeretném ezt.

Ugyanakkor, nem így működik, és Isten azt mondja: „Azt akarom, hogy járj hitben. Azt szeretném, hogy legyen ennek az egésznek kifejeződése. Olyan kifejeződése, ami annyira erőteljes, hogy egyszerűen csak magával ragad, és mindenkinek nyilvánvaló.” Tudod, mi az érdekes? Isten időnként enged nekünk, és tesz valamit. Valami dicsőségeset. Ezért vannak bizonyságaink. Ezért van, hogy csodák történnek körülöttünk. Ettől viszont még mindig igaz marad, hogy a békességünk, a nyugalmunk hit által jön, nem a csodák által.

Láttam a hitet hiányozni, amikor a hitbeli megbocsájtás megmenthetett, meggyógyíthatott volna egy házasságot. Láttam a hitet hiányozni, amikor egy ember, ha hitbeli lépéseket tett volna, akkor Isten hatalmas szolgája lehetett volna, de ehelyett inkább a világhoz fordult. Láttam a hitet hiányozni, amikor egy ember a pokol kapujában Istenhez kiáltott és Isten csodálatos módon kirántotta onnan, és amikor az ember jobban lett, akkor az egészet a saját erejének és a szerencséjének tulajdonította.

Isten munkálkodik bennünk és körülöttünk, de a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy keverek-e hozzá hitet. Mindig van jó okom hálásnak lenni, mindig van jó okom dicsérni Őt. Mindig van jó okom felemelni az Ő nevét. Viszont nem meglepő, hogy Luk 17:17 Jézus meggyógyított tíz leprást, és egy jött közülük vissza. Miért? Mert csak a hit válaszol hálával a csodára.

Ha nincs hit, hiába történik csoda, nem lesz megmenekülés, nem lesz megváltás az ember életében, nem lesz hála, nem lesz dicsőítés, nem lesz előre lépés, nem igazi, mély gyógyulás, még ha a csoda meg is történt. Hit által vagyok hálás Őneki, hit által imádom Őt, hit által dicsérem Őt, hit által teszek lépéseket.

Mindig van jó okom hitbeli lépéseket tenni alázatban. Miért? Zsid 12:1 minket a bizonyságok nagy fellege vesz körül. Körülöttünk nyilvánvaló: emberek a gyülekezetben, akik hitben élnek. A Bibliában olvasunk hívőkről – olyanokról, mint mi –, akik hitben éltek. Van okom, hogy hitben lépéseket tegyek, mert vannak példák előttem. Mert van bátorításom, van testvérem, akivel közösségben vagyok, van pásztorom, aki hitben jár.

Mindig van okom hitben lépni. Mindig van jó okom hálásnak lenni, dicsérni Őt. Könnyű viszont a hitetlenségben megfeledkezni erről, félvállról venni, közönségesnek tekinteni, és nem látni az értékét annak, ami a kezem ügyében van. Megteszed a hitbeli lépést? Megteszed? Kilépsz-e a kényelmedből abba, ami nem olyan kényelmes? Megteszed? Beállsz-e valakinek a csapatába szolgálni? Megpróbálsz-e kibékülni valakivel, akivel tudod, hogy nem lehet? Megteszed?

Lépj ki! Lépj ki a depressziódból! Lépj hitben! Csak merd megvallani: „Uram, Te többet tartogatsz nekem ennél. Kérlek, add meg nekem azt az örömteli életet. Uram, hiszem, hogy ezt oda akarod adni nekem. Szeretnék ebben járni. Nem érzem, nem látom, de merek bízni Benned. Vigyél engem tovább!”

Lépj ki a hitetlenségből, és merj bízni Őbenne a házastársadért, a lázadó kölökért, az idióta főnöködért, a lehetetlen munkádért, a szűnni nem akaró betegségedért. Merj bízni Őbenne! „Hogyan, pásztor?” Egyszerűen. Hit által: „Bízom Benned, Uram. Szavadon foglak Téged. Te ezeket mondtad nekem, és én megragadom. Nem engedem, hogy az érzelmeim, a múltam és az érveléseim uraljanak. Bízom Benned. Kérlek Téged, vigyél engem messzebb! Mert ha hitben járok, hiszem, hogy beléphetek a Te nyugalmadba.”

Figyelj! Agyonverheted magad az aggodalmaiddal, nem? Igazán. Tényleg agyonverheted magad az aggodalmaddal, a meg nem bocsájtásoddal, az elemezgetéseddel, a helyzetet elemezve, vagy úgy, hogy arra nézel, „amit Istennek mostanra kutya-kötelessége lett volna megadni neked”. Ha így gondolkodom, akkor hihetetlen komplikálttá válok.

Ha így gondolkodom, akkor hihetetlenül bonyolult leszek nagyon gyorsan. Akkor az egész életem erről szól: „Mivel tarozik nekem Isten? Mivel tartozik nekem ő, hogy megbocsássak neki? Mi van ezzel a helyzettel? Hogy lehet ezt elemezni? Hogyan lehet azt megoldani?”

Mi szólsz inkább ehhez? Felkészülök, tervezek, megteszek mindent azért, hogy elkerüljem a katasztrófát. Miért? Azért, mert Péld 15:19 jobb szorgosnak lenni, mint lustának, de amikor megtettem, akkor azt is mondom: „Uram, Benned bízom! Az aggodalmaskodás nem az én részem. Nem azt adtad az életembe, hanem bízom Benned, és Rád támaszkodom. Megtettem, amit tudtam. Uram, Benned bízom.”

A másik a meg nem bocsájtás. Mit szólsz ehhez? Nem halmozod a tartozásokat – az egyik tartozik nekem ennyi bocsánatkéréssel, a másik annyi bocsánatkéréssel, a harmadik még többel,… és mindenkit számba veszek –, hanem röviden tartod a dolgot. Azt mondod: „Ha Isten azt mondta Eféz 4:32-ben: bocsáss meg, ahogy Isten is Krisztusban megbocsájtott neked, akkor ez egyszerű! Megbocsájtok, és kész. Nem eszelek rajta, nem húzom. Nem nyújtom a dolgot, nem gyűjtögetem, nem írogatom.”

Ha mindenkinek megvannak a rovásai, hogy mi a gond a másikkal, akkor mi történik? Mát 6:15 soha nem élem át azt, hogy az Atya nekem megbocsájtott, még ha meg is tette. Azért, mert én nem bocsájtok meg, és „tudom, hogy Isten is pont olyan, mint én: vigyorog, mint én, udvarias, mint én, de csak arra vár, hogy a képembe dörgölje.” Az életem annyira nagyon-nagyon bonyolulttá és nehézzé válik.

Ám a megbocsájtás az hitbeli cselekedet a hívőknél, és a hit soha nem automatizmus, hanem egy lépés. A hit az lépés Isten felé. Azért nem a döntést mondom, mert nem úgy értem, hogy mindig döntenem kell, döntenem kell. Lehet, hogy nem hozok tudatos döntést, de teszek egy lépést Őfelé. Csinálok vele valamit, megyek Őfelé. A hit aktív, cselekvő dolog, de nem automatikus. Nem olyasvalami, ami adott, ami csak úgy megtörténik véletlenül. „Hopp! Ma véletlenül hitben jártam!” Nem. Ez olyan dolog, amit csinálnom kell.

Gondoltál-e már erre, hogy soha nem elemezheted eleget a helyzetedet ahhoz, hogy tényleg irányítani tudd? Lehet, hogy sikeres vagy, lehet, hogy jó vagy abban, amit csinálsz, de komolyan mondom, amikor jól megy dolog, akkor olyan vagy, mint a szörföző a magas hullám tetején. Úgy néz ki, mintha nagyon irányítanád a dolgokat, de mindannyian jól tudjuk, hogy a hullámot nem te irányítod.

Nem te irányítod a dolgokat. Éppen a csúcson vagy, legyél hálás érte, de tudjad, hogy ez egy pillanat alatt megváltozhat. Egy pillanat alatt minden más lehet. Ne csapd be magad. Persze, figyelj, tervezz, de értsd, hogy a végén Isten kezében kell hagynod az egészet. Azt kell mondanod: „Uram, leteszem az egészet, Te tudod. Amíg ez a hullám megy, addig én is megyek, amikor ez visszaesik, akkor én is megyek arra felé.”

Érdekes dolgot mond Ézs 11:10 végén: nyugalmának helye dicsőséges lesz. Ez manapság nem így van. Azt mondtuk az üzenet elején, hogy az a millenniumról szól Ézsaiásban. Amikor Krisztus uralkodni fog a Földön, akkor nyugodni és bízni Őbenne ez dicsőséges dolog lesz.

Mai nap ez nem így néz ki. 1Kor 1:23 ez valakinek bolondságnak tűnik. Bolondságnak, ostobaságnak látszik. „Ez hülyeség! Hogy érted, hogy neked nyugalmad van? Mennyi bajod van! Mennyi problémád van! Neked aggódnod kéne. Neked aggódnod kéne az egészséged felől. Neked nem itt kéne vesztegetni az idődet. Neked nagy pénzeket kéne keresned, és a legjobb orvosokhoz kellene menned, és …” Aki mégis itt van, az jól átgondolta ezt, és azért van itt, mert azt mondja: „Uram, Te vagy az én nyugodalmam. Te vagy az én békességem. Én hitben járok, úgyhogy Te vagy az én nyugalmam, Te vagy az én életem.”

Meghozom a döntéseimet, ami lehet, hogy kényelmetlen, lehet, hogy nehéz, lehet, hogy kihívó időnként. Nem időnként, hanem mindig. 🙂 Mert mindig hitben kell lépnem, minden egyes lépést Isten felé kell megtennem, egyre távolabb attól amerre én mennék magamban. Hálás vagyok Neki, hogy ezt lehetővé tette nekem.

Viszont egy nap az Őbenne való nyugalom dicsőséges lesz. Ma nem. Ma nem érezzük így. Ma úgy vagyunk ezzel: „Uram, nem lehetne, hogy lássak egy kicsit abból a dicsőségből? Nem lehetne, hogy nyilvánvalóbb legyen a dolog? Nagy hatalom, minden egyértelmű, hatalmas, és nincs kérdésünk.” Van, hogy Isten megmutatja, de nem ebből áll a kereszténység, hanem a kereszténységünk hitből áll.

Ez a hit azonban nem dicsőséges ma. A világ tele van olyan emberekkel, akik így betűzik a hitet: m a n k ó. „Béna vagy. Hitre van szükséged? Béna vagy. Hogy lehetsz ilyen lúzer? Ez nem működik.” Ez ostobaság. A világ tele van gúnyolódókkal, hitchensekkel és dawkinsokkal. Akik mellesleg, ahogy végighallgatod egy előadásukat, őszintén nem sokat mondanak. Csak azzal dicsekszenek, hogy milyen bátrak, hogy ők nem hisznek ebben az egészben, és van körülöttük elég sok más gúnyolódó, aki tapsol nekik.

Ne hagyd maga becsapni! Zajlik egy csata a hited ellen. Van egy kihívás a hited ellen. A mai napon a hitbeli nyugalmad nem tűnik dicsőségesnek a világnak, a légkörnek, az embereknek, az életednek, de valós! Függetlenül attól, hogy ki minek mondja, hogy hányan röhögnek rajtad, attól ez még valós. A hitbeli nyugalmunk még valós. Igazi dolog. Azt mondhatjuk: igen, Uram, én valami valódiba, tartalmasba vetettem a hitemet.

Mit mondok épp? 1Tim 6:12 harcold meg a hitnek szép harcát. Ne hagyd becsapni magad! Van egy állandó támadás a hiteddel szemben. Miért van szükségem a gyülekezetre? Azért, mert a gyülekezet az egyik hely, ahol felkavarodom a hitemben, ahol találkozom a testvéreimmel.

1Tim 6:12 menj végig a hitedben. Ne hagyd magad becsapni. Menj végig. Isten erre hívott el téged, hogy végigmenj az egész csatán, hogy ne állj meg, hogy tartsd meg a hitedet. Van egy harc az ellen, hogy állj ebben. 1Kor 16:13 vigyázzatok, álljatok meg a hitben! Azt mondja, hogy ez olyan, amire oda kell figyelni. Könnyen kiveszi az ellenség az életünkből. Csak suttog valamit a fülünkbe: „Jogod van a te életedhez. Figyelj! Fontos ez, vagy az az életedben. A kényelmed! Mi lesz veled, ha erre mész tovább? Isten nem hűséges, nem az igazat mondja neked.” Egy hazugság elég, és megfúrhatja a hitemet. Elfogadom, mert nem veszem észre, hogy figyelnem kell.

Azt hiszem, hogy ez az egyik gond a kereszténységben, hogy nagyon sokszor a minimált keressük. Azt mondjuk: „Pásztor! Mondd meg nekem, mi a minimum, amit meg kell csinálnom, azt megcsinálom, de aztán tovább ne menjünk. Nem kell semmi, ami ennél több. Nem akarok kockáztatni. Nem akarom a főnyereményt, nem akarok végigmenni. Nem akarok nyomulni. Nem akarok nekimenni. Mi van, ha becsap Isten?”

Mit szólsz ehhez? Legyünk egyszerűek, ne aggódjunk, ne elemezzünk. Ne rágódjunk a múlton, hanem merjük azt mondani: Uram, hitben akarok járni Veled, és kérlek Téged, vigyél engem tovább. Miért? Azért, mert a gyülekezetnek, nekünk ez az elhívásunk. Fil 1:27 ezt szeretném hallani rólatok, hogy megálltok egy szellemben viaskodván az evangélium hitéért. Ez az! Megállunk együtt.

Nem az van, hogy a gyülekezetben harcolunk egymással: szembedicsérem, aztán a háta mögött kritizálom, pletykálok ellene, lejáratom. Tudod-e, mi az egyik nagyszerű válasz erre a problémára? Felismerni hitben, hogy egy csata közepén vagyok, és nekem szükségem van a másikra. Ha sikerül „ledöfnöm” a másikat, akkor én leszek gyengébb emiatt. Akkor én leszek támadható hátulról vagy oldalról. Szükségem van a testvéremre. Együtt vagyunk ebben.

Ez a gyülekezet elhívása, hogy álljunk, és azt mondjuk: harcolunk az evangélium hitéért. Ezért gyűlöljük a törvényeskedést. Ezért mondjuk, hogy vigyázz, mire hallgatsz. Milyen prédikációkat hallgatsz, vigyázz ezzel. Nagyon sok törvényeskedő prédikátor van. Sok Bibliát idéz, keményen bánik a bűnnel, de nem a kegyelem a válasz. Nem menj arra! Mert egy szellemben álljunk. Menjünk abba az irányba, amit Isten ránk bízott. Ez annyira fontos. Annyira hálás vagyok, hogy itt vagy. Nagy áldás együtt lenni, mert szükségünk van erre.

Ez a gyülekezet elhívása, hogy együtt álljunk és harcoljunk az evangélium hitéért. Ez a vágyam, hogy egy nap azt tudjam mondani veled együtt, amit Pál mondott 2Tim 4:7-ben: a nemes harcot megharcoltam, a hitet megtartottam. Ennyi! Azt mondod: ez elég kevés, nem? Nem! Ez nagyszerű dolog. Ez az, amire szükségünk van.

Bátorítalak, merjünk egyszerűek lenni, merjünk megbocsátani, merjünk előre lépni, merjünk nyitni és merjük azt mondani: „Uram, Benned bízom! Ráállok az igazságra a házasságomban, a munkámban, a pénzügyeimben. Uram, kérlek! Légy velem, tégy csodákat!” Nem fogunk csalódni Őbenne. Ő az az Isten, Aki hűséges hozzánk. Ámen.

Kategória: Egyéb