1Kor 9. érdekes fejezet, nagy részben a pénzről szól.
1Kor 9:1-4 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok ti az Úrban? Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom pecsétje az Úrban. Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik vádolnak engem. Nincs jogunk ahhoz, hogy együnk és igyunk?
Miről beszél ez a szakasz? Pálnak volt egy problémája – a korinthusiakkal volt jó néhány –, hogy megvádolták, lenyúlja a pénzt. Nem ritka dolog. Ez a vád gyakran előfordul a kereszténységben.
Pál egy fontos dologgal indít. Azt mondja: „Figyeljetek! Akár használom az én jogomat, akár nem, én elképesztő pozícióban vagyok. Nekem tekintélyem van. Nekem az Úr hatalmat adott. Én apostol vagyok.” Ezt mondja az első néhány versben. Azt mondja: „Srácok! Miről beszéltek?” Igazán az történt, hogy Pál nagyon gyengéd volt velük. Később Pál elmagyarázza:
2Kor 12:19 Már régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. – Ehelyett – Mi Isten színe előtt a Krisztusban szólunk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre.
Pál azt mondja nekik: „Figyeljetek! Én nem mentegetőzöm előttetek. Félreértetek engem. Azt hiszitek, hogy ti ültök a bírói padon, és ti megméritek, hogy milyen az én szolgálatom. Van egy apró csúszás ebben. Az én gyümölcseim vagytok az Úrban. Én vagyok az, aki Krisztust szolgálom felétek.”
Aztán folytatja: „Én nem éltem azzal a joggal, hogy kértem volna támogatást tőletek. Sőt, nem fogadtam el, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna jogom rá. Nem jelenti, hogy ne lett volna helye ennek. Egyszerűen csak úgy bántam veletek, mint a gyerekeimmel, és vigyáztam veletek, óvatos voltam veletek.”
ApCsel 18-ban azt látjuk, hogy Pál egyszerűen csak kétkezi munkából élt. Amikor megérkeztek a munkatársai, akkor abbahagyta a fizikai munkát, és akkor csak a tanításnak szentelte magát. Miért? A munkatársai támogatták őt. A helyi gyülekezettől nem fogadta el a pénzt. Miért is? Azt mondja: Azért, mert nem akartam, hogy meg legyen vádolva a szolgálat.
Ez annyira vicces egy értelemben. Mert mindig vannak azok az emberek, akik leblokkolnak, ha megemlíted a pénz szót: „Tudtam! Ez is csak lenyúlás. Ez is a pénzről szól.” Vannak emberek, akik mindig csak botrányt keresnek a pénzügyekben.
Emlékszem, P. Matti mesélte ezt nekünk, hogy Finnországban nem szabad megemlíteni a pénz szót. A gyülekezetben sem szabad. Megkérdeztem: Akkor hogy beszéltek a felajánlásról? Azt felelte: „Nem beszélünk a pénzről. Mert kulturálisan elfogadhatatlan.”
Pál érdekes helyzetben volt, mert nem használta a gyülekezet pénzét, de azért csak megvádolták. Ez a hazugság mindig felüti a fejét.
Pál azt mondja 1Kor 9:2-ben: Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom pecsétje az Úrban. „Én nagyon szelíd vagyok veletek. Én nagyon kedves vagyok veletek. Én úgy beszélek veletek, mint a gyerekeimmel.”
Hogy beszél az ember a gyerekeivel? Emlékszem, a fiam kicsi volt, birkóztunk, letepert, két vállra fektetett és ütött teljes erejéből, én jajgattam, és azt mondtam: „Engedj el! Jaj, ne!” Miért? Azért, mert a fiam. Valaki másnak ezt nem engedném meg, de ő a fiam. A fiammal másként bánok. Isten így bánik velünk, nem?
1Móz 32:25-ben Isten birkózik Jákobbal, és (!) Jákob győzésre áll. Ez hogyan lehet? A válasz az, hogy Isten így bánik velünk. Gyengéden. Isten nem él az Ő nagy hatalmával. Amikor Isten keres egy elveszett embert, és kopogtat a szívén, akkor itt a kérdésem: Csak így erőből meg tudná fordítani az ember szívét? Egy értelemben igen, de Isten nem akar gépeket, nem akar automatákat. Úgyhogy beszél hozzánk. Úgyhogy szól hozzánk. Úgyhogy kérlel bennünket. Úgyhogy int bennünket. Ő szól hozzánk az Igéjéből. Kijelent nekünk dolgokat. Gyengéden beszél velünk. Szeretettel beszél velünk.
A korinthusiak félreértették, úgy vették: ha Pál nem él a hatalmával, akkor az azt jelenti, hogy nincs is hatalma. Pál azt mondja nekik: „Állj, srácok! Fordítva. Énnekem van hatalmam és azért nem élek vele. Nem akarlak összezúzni benneteket. Én szeretlek benneteket. Én nem bántani akarlak benneteket, és ezért nem éltem ezzel a jogommal.”
1Kor 9:7 Ki katonáskodik a maga zsoldján?…
Katonának lenni a Római Birodalomban, ez fizetett dolog, karrier volt. Az életmód volt.
1Kor 9:7 … Ki ültet úgy szőlőt, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet úgy nyájat, hogy nem iszik a nyáj tejéből?
Ki az, aki nem eszik a gyümölcsből és nem iszik a tejből? A rabszolga. A rabszolga lehet, hogy nem kap belőle, nem az övé. Mit mond azonban Pál rögtön az elején? „Hát nem vagyok én szabad?! Nekem jogom van erre.” Van, akinek nem tetszik, hogy egy lelkipásztort támogatna a gyülekezete. Van, akinek ez nem tetszik. Rendben.
Pál viszont elmagyarázza a dolgot. „Miről beszélsz? Ha ő erre van elhívva, akkor így kéne, hogy legyen.” Ez az, amit mi is szeretnénk tenni. Tudod, hogy van most? A gyülekezetnek egy alkalmazottja, pásztora van – ez én vagyok –, és egy titkárnőnk van, akit tudunk fizetni. Jó lenne, ha ez több lenne, nyilván. Szeretnénk, ha ez több lenne, mert szükségünk lenne több főállású pásztorra.
Van, akinek nem tetszik. Rendben, de ez biblikus dolog. Ez rendben van, ez belefér, ez normális. Nem erről szól az egész üzenet, de ez fontos dolog. Így is, úgy is meg fognak vádolni azzal, hogy a pénzről szól. Emlékszem, amikor ez a vád – hiszem, hogy démoni dolog volt – feljött a szívemben az amerikai misszionáriusokról: ők a pénzért vannak itt. Annyira vicces volt.
Akkor a pódiumon állt egy pásztor, prédikált. Én lenn ültem, és láttam a lyukat a cipője talpán, ahogy felemelte a lábát, és kicsit elszégyelltem magam. Arra gondoltam: „Micsoda hülyeség! Ez nem a pénzről szól. Ez Krisztusról szól. Ez többről szól. Ez valami másról beszél.” Ez nagyon fontos nekünk, hogy ez nem a pénzről szól. Ritkán beszélünk erről, de fontos. Értékes.
1Kor 9:24-27 Ebben a szakaszban Pál azt mondja: „Figyelj! Ez fontos dolog, amit csinálunk. A harc, amit harcolunk, ez nem kis dolog. Az evangélium nem kicsi dolog. Ez egy verseny. Én nem árnyék bokszolok, én nem a levegőt ütöm. Én nem virtuális játékot játszom. Én valóban harcolok. Én valóban ütök valamit. Amikor imádkozom, akkor nekem célom van.” Ez fontos dolog.
A gyülekezetalapítás fontos dolog: kínai gyülekezet, gyülekezetek Gödöllőn, Debrecenben,… Nem árnyékot bokszolunk. Ez nem kicsi dolog. Ez a gyülekezet fontos dolog. Ez nem játék. Ez nem móka. Ez valód harc. Pál azt mondja: „Én itt nem játszom. Ez igazi dolog. Komolyan veszem ezt.”
A világon a legkönnyebb dolog így beszélni: „Hát én így gondolom, úgyhogy így van. Én így csinálom a dolgokat és kész. Nekem szabadságom van erre, nem?” A világ legkönnyebb dolga így beszélni és így gondolkodni. 1Kor 10:33 – ez az, ahogy Pál gondolkodott. Igazán azt mondja: „Én mindenkinek mindenben a javát keresem.”
1Kor 10:33b nem keresve a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
Könnyű úgy gondolkodni: „Nekem ez kell, nekem ez jár. Ez az én utam, én így élem az életem.” A társadalmunk ezt nyomatja: neked jogod van, neked jár ez. Miért mondják ezt? Azért, mert ha így gondolkodsz, akkor könnyebben ki lehet téged használni. Amikor viszont Pál beszél erről, azt mondja: én leteszem az életem.
Itt a kérdésem hozzád: Miért tenném le az életem? Miért adnám fel az én véleményem? Miért mondanám, hogy nem élek azzal, amihez jogom van? Miért mondanám, hogy megbocsájtok, holott nekem van igazam? Miért mondanám, hogy elengedem a sértést, holott tudom, hogy nem volt helyes, hogy a másik megsértett? Miért élném így az életem?
Azt gondolom, hogy a válasz nagyon fontos, és igazán ez a lényege ennek a fejezetnek. Pál azt mondta: „Figyelj! Én olyan gazdag vagyok, hogy énnekem nem gond, hogy szegénynek tettessem magam. Mert tudom, hogy annyira gazdag vagyok. Én annyira áldott vagyok, hogy én felvállalhatom a legalantasabb, legmocskosabb dolgot. Mert tudom, hogy áldott vagyok, és semmi nem változtathatja ezt meg. Én annyira élvezem Istent, hogy keresztülmehetek bármilyen nehézségen, mert tudom, hogy kinek hittem. Én elengedhetek bármilyen sértést, mert énnekem annyi bocsájtatott meg.” Ez a felismerés annyira, de annyira jelentős az életünkben!
Ezt el nem mondhatom, hogy mennyit számít, mennyire értékes, mennyire fontos, hogy hogyan gondolkodom, hogyan nézem, hogyan élem az életem. Mert ha nem látom, hogy milyen gazdag vagyok Krisztusban, akkor hogy engedhetnék el valamit? Ha nem tudom, hogy mennyire biztonságban vagyok Őbenne, akkor hogyan mernék kockáztatni?
Ki volt a valaha élt legnagyobb misszionárius? Mi volt a valaha legnagyobb missziós kaland? Mi a vasárnapi iskolás válasz? 🙂 Jézus. Mindenre a helyes válasz Jézus. Ő a mennyből eljött a Földre – ez a legnagyobb távolság. Az Atya szeretetéből az emberek világába, gyűlöletébe, ambíciójába és hazugságába – ez a legnagyobb kultúrsokk. A legnagyobb missziós kaland. Hogyan ír róla Fil 2-ben? Hogyan csinálta Krisztus? Miért csinálta ezt?
Fil 2:6 aki amikor Isten formájában volt – ez az Ő dicsőségéről beszél a mennyben –, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,
Mi ez a zsákmány dolog? Amikor a kalóztörténetekben az egyik megszerzi a zsákmányt, akkor lelövi a többit és elássa a kincset valahol. „Az az enyém. Csak az enyém, és nem adok senkinek.” Ez a gondolkodás, amiről beszél. Krisztus nem ragadta Magához, nem ölelte Magához, nem mondta azt: „Ez az Enyém, és senki nem kap. Nem engedem el.”; hanem Krisztus félretette teérted és én értem.
Miért vált szegénnyé? 2Kor 8:9 Miért lett szegénnyé? Azért, mert annyira gazdag volt, hogy tudta, senki és semmi nem veheti el az Ő gazdagságát. Ezért azt tudta mondani: Leteszem a gazdagságom, és nem gond, hogy szegényként élek a Földön.
Azt mondta: „Félreteszem az isteni dicsőségemet, az isteni hatalmamat, az isteni tekintélyemet. Nem probléma, mert Én vagyok Isten. Nem számít, hogy ki mit hisz, ki hogyan nézi.” Krisztus azt mondta: „Úgyis Én vagyok Isten. Nem tud semmi változtatni ezen. Jöhet Sátán, kísérthet Engem, a farizeusok kinevethetnek, Heródes gúnyolódhat, Pilátus elítélhet, a katonák odaszögezhetnek a keresztre, Sátán ott lehet, és kísérthet Engem újra, próbálkozhat Velem, és soha semmi, de semmi nem tudja megváltoztatni. Én vagyok Isten és nincs gond. Én vagyok Isten, és Sátán kísértései nem győzhetnek. Pilátus nevetséges, Heródes erőtlen. A katonák? Semmit nem ér az egész! Én vagyok Isten, Aki elveszem a világ bűneit.”
Azt mondja nekünk: Legyen bennetek ez a gondolkodás. Fil 2:5-ben ugyanarról beszél, mint amiről Pál beszélt 1Kor 9:1-ben. Azt mondja: „Figyelj! Én szabad vagyok. Én annyira gazdag vagyok, hogy én félretehetek valamit. Én annyira biztonságban vagyok.”
Amikor a barátom beletapos a lelkembe, akkor őrzöm-e a haragomat, őrzöm-e a sértettségemet; vagy elég gazdag vagyok, eléggé biztonságban vagyok ahhoz, hogy azt mondjam: „Ezt szépen félreteszem. A testvérem, a barátom fontosabb nekem. Ez a kapcsolat jelentősebb nekem.” Aztán megyünk tovább, és szolgáljuk az Urat. Élvezzük ezt. Csodálatos közösségünk van.
Erről beszél ez a fejezet. Pál azt mondja: „Figyeljetek! Én félretettem ezt a jogomat. Én nem éltem ezzel a jogommal. Én nem beszéltem erről nektek, de a vádlóim igen, úgyhogy most beszélek hozzátok erről. A pénz fontos, beszéljünk róla.” – aztán meg is teszi. Nem ez a lényeg, hanem azt mondja: „Félretettem a jogomat értetek. Ti fontosabbak voltatok nekem.” Ez számít, ez értékes.
Aztán itt a lényeg:
1Kor 9:15 De én ezek közül eggyel sem éltem.
1Kor 9:17-19 „Nekem az volt a célom, hogy az evangéliumot ingyenessé tegyem annyira, amennyire Isten ingyenessé tette az evangéliumot. Ez ingyen van. Ez az én örömöm. Ez az én szabadságom, hogy az evangéliumot ingyenessé tehetem. Csodálatos dolog azt mondani valakinek: egyszerűen csak hinned kell. Könnyűvé tenni, hogy elfogadják az evangéliumot.
Van egy film arról a testvérről, aki csinált egy keresztet. Aztán kezdte körbejárni ezzel a világot gyalog, és Krisztusról beszél az emberekkel. A Föld minden országában volt, minden nemzetnél. Isten erre hívta el, és használta őt. Miért csinálta? Úgy értem, kicsit fura nem? Ő az első, aki ezt elismeri, hogy kicsit fura. Miért csinálta? Azt mondja: Azért, hogy az evangéliumot könnyűvé tegye, hogy az evangéliumot egyszerűvé tegye, hogy az evangéliumot nyilvánvalóvá tegye. Azért, hogy odavigye az emberekhez, ahol vannak és szolgáljon ezzel. Ezt tette egész életében.
Úgy vagyok ezzel, mint ahogy te is. Úgy vagyok vele, hogy annyi minden lehet az életemben, amit őrzök: a büszkeségem, a jogaim, a szabadságom, a véleményem, a neveltetésem, a társadalombeli pozícióm, az elvárásaim, az, hogy nekem mi jár,… Tartom és azt mondom: ez az enyém. Az enyém a sértettségem, a fájdalmaim, a múltam. Ha nem teszem félre ezeket, akkor soha nem lesz ilyen szolgálatom, mint ahogy Krisztus eljött, ahogy Pál eljött a korinthusiakhoz. Ha nem teszem félre, akkor soha nem lesz ez a dicsőség, és nem lesz ez a szolgálat.
1Kor 9:19-21 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, mégis mindenki szolgájává lettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg, a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá – bár én magam nem vagyok a törvény alatt –, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem, a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé – noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy a törvény nélkülieket megnyerjem.
Mit látunk itt? Pál azt mondja: „Figyelj! Én félre tudom tenni a kultúrámat, a neveltetésemet, a múltamat, a bűneimet, a fájdalmaimat, a tapasztalataimat, a csalódásaimat,… azért, hogy szolgálhassak valakit. Miért? Azért, mert igazán nem változom meg. Én a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá lettem. Miért? Azért, mert igazán ez nem változtat meg engem. Én Krisztusban vagyok. Én szabad vagyok. Ő megszabadított engem attól, ami átok volt a törvényben.”
Aztán: a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé lettem. Pálnak valószínűleg ez volt a nehezebb, hogy a pogányok felé úgy legyen, mint pogány, mert ő zsidó volt, de félre tudta tenni. Miért? Azt mondja: „Mert tudom, hogy ez nem változtat meg. Továbbra is tudom, hogy ki vagyok.” Erre gondolok, szerintem ez az üzenet ebben a fejezetben.
Annyira fontos nekünk, hogy
– tudom-e, ki vagyok,
– tudom-e, mit kaptam,
– tudom-e, mennyire gazdag vagyok,
– tudom-e, Krisztusban mennyire biztonságban vagyok,
– tudom-e, hogy Isten elhívása és ajándékai mennyire megváltoztathatatlanok,
– tudom-e, hogy az üdvösségem mennyire bizonyos,
– tudom-e, hogy Isten szeretete menyire egyértelmű felém,
– tudom-e, hogy a Szent Szellem ajándékai és gyümölcsei mennyire jelen vannak az életemben, és
– tudom-e, hogy mennyire Őt képviselem ebben a világban!
Ha igen, és ha igen a válasz, akkor meg tudom mosni a legmocskosabb lábat, akkor fel tudom emelni a leggyengébb bűnöst, akkor meg tudom bocsájtani a legnagyobb sértést. Akkor – 1Kor 9:22 – az erőtlennek erőtlenné tudok lenni, hogy az erőtlent megnyerjem. Akkor képes vagyok rá. Akkor tudok lépni. Ez ezeknek a verseknek a tanulsága.
Érted ezt? Pál azt mondta: Ha nem szolgálom az embert, akkor hogyan nyerhetném meg Krisztusnak?
Miket szeretünk csinálni? Szeretünk manipulálni, de a manipulálás által nem lehet megnyerni senkit. Próbálunk irányítani, de irányítás által nem tudunk megnyerni senkit. Próbálunk leuralni valakit, de leuralás által nem tudunk megnyerni senkit Krisztusnak. Ez az, ahol a régi bűnös természetünk téved. Azt hiszem, ha manipulálom a barátomat némi bűntudattal, akkor mindig a barátom marad, mert fél elhagyni. Bűntudata lesz és nem hagy el. Tévedek azonban. A régi bűnös természetem téved. Amikor nekiállok manipulálni őt a bűntudattal, akkor már elveszítettem a barátomat. Függetlenül attól, hogy nem megy el. Erről beszél Pál.
Szolgálatra vagyunk itt. Arra vagyunk itt, hogy áldás legyünk. Az evangélium ingyenes. Mennyire vagyunk szabadok?
Volt egy nagyszerű példa a missziók történelmében. Hívőknek Amerikában a szívükön volt, hogy megnyerjék a fekete rabszolgákat az ültetvényeken. Volt köztük olyan, aki eladta magát rabszolgaságba. Azért, hogy szolgálhasson közöttük, hogy megnyerhesse őket Krisztusnak. Aztán szolgált, és aztán meghalt rabszolgaként.
Itt a kérdésem: Rabszolga volt? Nem. Szabad volt. Tudta, hogy mennyire szabad. Tudta, hogy bármit megtehet. Mert semmi nem változtathat meg engem belül. Mert tudom, hogy ki vagyok Krisztusban. Tudom, hogy van olyan mag, olyan gazdagság, olyan tartalom, olyan hit; és azt mondom: rendben, akkor tovább tudok menni, és merek szolgálni, és le merem tenni az életem, és merek félretenni valamit, mert tudom, hogy biztosan az enyém.
Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy adtad a Te Fiad. Köszönjük Neked, hogy megmutattad a Te szereteted, a Te törődésed, hogy olyanná lettél, mint mi. Mert semmi nem változtathatta meg azt, Aki vagy. Köszönjük Neked, hogy megmutattad nekünk, hogy ez az élet, amit itt és most élhetünk, hogy semmi nem ingathatja meg a Te szeretetedet felénk, ami biztonságunkat a Te kezedben, a Te elhívásodnak a valóságát az életünkben, a Szent Szellemednek a bennünk lakozását. Köszönjük, Istenünk.
Szeretnénk így járni. Taníts bennünket, hogyan engedjünk el, hogyan járjunk Veled, hogyan legyünk igazán szabadok, hogyan örvendezzünk, és hogyan találjuk meg a Te hatalmadat minden helyzetre. Köszönjük, Urunk. Áldunk Téged. Ámen.