Haszmann Iván
Jak 4:3a Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek
Nem erről szeretnék beszélni, de hogy bevezessem a gondolatot: sokszor nem jól kérünk, nem kérünk. Annyira könnyű panaszkodni! Sokszor a szívünk annyira tele van panasszal! Ha szétnézünk a világban, tényleg sok okunk lehet a panaszra. Sok a kihívás, sok a nehézség. Az emberek körülöttünk – munkatársaink, gyerekeink… – panaszkodnak. Ha nincs más okom arra, hogy panaszkodjak, akkor azért, mert ők panaszkodnak, már én is panaszkodom kicsit.
A zsoltárokban is látjuk, hogy van sok panaszkodás. A nagy különbség azonban az, hogy a zsoltáríró Istenhez viszi a panaszát, és amikor továbbolvasod, látod, hogy a panasz átfordul hálává. Úgyhogy az első az, hogy a panaszomat odaviszem Istenhez. Azt mondja az Írás, hogy vessük Rá a terheinket, és Neki gondja van ránk. Vagyis odamehetek Istenhez és ráönthetem a panaszomat. Aztán a zsoltárokban látjuk, hogy a panasz átfordul, amint a zsoltáríró Isten tetteire, Isten hatalmára, vagy arra gondol, hogy Isten mit tett az életében. Ugyanezt tehetjük mi is, hogy átgondoljuk: Isten mit tett az életemben, honnan jöttem, hol lennék én most Nélküle?
Csak a hálás szív képes elfogadni. Ezért hoztam ide Jakab leveléből azt a verset az elejére. Mert amikor tele van a szívem panasszal, keserűséggel, akkor nem fog tudni elfogadni a szívem. Akkor ott ülhetek az istentiszteleten, és nem kapok semmit Istentől, mert nem hallom meg a panaszom miatt.
1Ján 4:11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten,…
Mennyire szeret minket Isten? „ha így szeretett minket…” Nem kell messzire menni:
1Ján 4:9-10 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.
Ha így szeretett minket Isten, hogy az egyszülött Fiát nem kímélte, hogyan ne adna Vele együtt mindent nekünk? Ha így szeretett minket Isten, hogy amikor még bűnösök voltunk, Ő meghalt értünk.
1Ján 4:11 … akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük Istent. Mert az én szívem tele van panasszal. Viszont elfogadhatom Isten szeretetét, azt a hatalmas szeretetet, amivel szeretett minket, és képes leszek elfogadni, és képes leszek szeretni másokat. Ámen.
P. Kende
János 6-ról fogok beszélni. Mit csinálunk? Ismerkedünk Jézussal. Ő a legnagyobb kincsünk. Miért? Fontos, hogy nem csak kliséket mondunk, hanem van tartalma annak, amit mondunk. Miért Ő a legnagyobb kincsünk? Azért, mert Jézusban jöttünk rá, hogy Isten mennyire személyes, Ján 13:19. Aztán, Jézusban jöttünk rá, hogy Isten akarata mennyire alkalmas az életre, 2Pét 1:3; és Jézusban láttuk meg, hogy mennyire nagy Isten szeretete felénk. Úgyhogy ezért öröm olvasni az Ő szavait, gondolkodni róluk, beszélni róluk, együtt gondolkodni, vizsgálni, megkérni a Szent Szellemet, hogy szóljon hozzánk erről.
Ján 6:35-59-ig írásrészt nézzük meg most. Ezeket Kapernaumban mondta Jézus. Ez a szülőföldje. Mintha otthon lenne, olyan volt. Ez előtt érkeztek meg a tavon keresztül.
Egyszer jártam ott. Bátorítalak, hogy ha van lehetőséged, látogasd meg azokat a helyeket. Tényleg szemfelnyitó élmény volt. Érdekes volt látni, hogy Jézusnak mekkora elképesztő, hatalmas szolgálata, mély szolgálata, messze nyúló szolgálata volt egy poros eldugott kis helyen. Ahogy szoktuk mondani: a díszletek nem voltak grandiózusak. Nem egy nyüzsgő, dübörgő nagyváros, hanem egy kis zsinagóga, egy kis halászfalu és kicsi életek. Olyan életek, amik végig egy tó körül zajlanak.
Olyan érdekes, hogy Isten nem zavartatta Magát emiatt, Istennek ez nem volt ügy. Istennek nem kellett nagy felhajtás. Neki rendben volt az, hogy kis környezetben szolgál. Neki az volt a problémája, hogy az embereknek kicsi volt a szívük, és ezért aztán kicsi volt az elméjük is. Ám amint megnézzük ezeket a szavakat, érdekes belegondolni, hogy ezek egy kis halászfaluban hangzottak el kétezer éve. Ma annyira más helyzetben, más környezetben és annyira másként élünk, de ugyanezek a szavak ma, kétezer évvel később még mindig alkalmazhatóak az életünkre.
Nem versről versre megyünk végig ezen a szakaszon, mert Jézus újra és újra visszatér ugyanazokra a kifejezésekre, gondolatokra, szavakra. Ezért ez alapján fogok beszélni róla.
Ján 6:35 Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
Ugyanerről beszél Ján 6:41,48-51 részekben is. Azt mondja igazán: Én vagyok az a kenyér, Aki a mennyből való. Ez óriási különbség bármihez mérve Őt, ami a mi világunkban megvan. Mert minden, ami megvan a világban – filozófia, vallások, kormányzat, társadalmak, kultúrák, oktatási rendszerek, művészet, tudományok… –, azok mind emberektől vannak. Jézus azt mondja: „Én vagyok a kenyér, Aki a mennyből jött alá. Más a forrásom. Máshonnan jövök.” Minden, ami a világunkban van, az vagy emberektől jön, vagy a másik lehetőség az, hogy démoni, Jak 3:15.
Ez a csodálatos az életünkben, hogy van valamink, ami az Atyától van, ami Istentől van nekünk. Megvan ez a kenyér Istentől nekünk. Ez az, ami lenyűgöz minket. Miért éneklünk? Miért dicsérünk? Miért imádunk? A válasz az, hogy azért, mert van mennyei kenyerünk, és ez lenyűgöz minket, és ámulunk rajta, hogy létezik valaki, Aki nem olyan, mint mindenki más körülöttem, nem olyan, mint a világ összes rendszere. Ő nem az a kenyér, ami közülünk való, nem ezek a gondolatok, nem ezek a válaszok, hanem mennyei kenyér. Teljesen más forrásból van. Ezért éneklünk, ezért dicsérjük Őt, ezért imádjuk Őt.
Ugyanakkor ez kihívás is nekünk. Miért? Azért, mert hogyan ne piszkoljuk be a mennyeit, ha már egyszer itt élünk a Földön, és azért is, hogy megértsük, hogy mennyire más ez a mennyei, mint a földi. Megvan ez a kihívás, ez a nehézség: Hogyan fejezzem ki valakinek, hogy Jézus mennyire más? Amikor csak ugyanazok a szavaim vannak, amiket amúgy is használunk itt a Földön. Hogyan fejezzem ki, hogy Ő más, hogy Ő mennyei?
Hadd jegyezzem meg, hogy amikor megbocsátasz Jézus miatt, holott nem kéne, akkor azt fejezed ki ezzel, hogy Ő más. Amikor adunk, holott kevés van nekünk is – kicsi időnk van, de adunk valakinek időt, kicsi szeretetünk van, de azért csak adunk valakinek szeretetet, kicsi türelmünk van, kicsi pénzünk van… –, akkor kifejezzük azt, hogy a mennyei kenyér mennyire más, hogy Jézus mennyire más. Amikor reményem van Isten miatt, a hit miatt, holott természetileg el vagyok bátortalanodva, akkor kifejezem azt, hogy nekem mennyei kenyerem van, hogy nekem másik kenyerem van, más forrásom van. (Erről még majd hadd beszéljek kicsit később!)
Igazán arra gondoltam, hogy Jézus azt mondja Ján 6:48-51-ben – hosszan beszél erről –, hogy aki ezt a kenyeret eszi, az élni fog, aki ezt a kenyeret eszi, az meg nem éhezik. Az soha nem éhezik meg. Ez egy érdekes kérdés: Mi van velünk hívőkkel?
Az embernek kétféle kérdése van az életében. Az egyik: Mi? Hol? Mikor? Merre? Aztán a másikféle kérdésünk: „Miért élek? Minek vagyok itt?” Még ugyanígy nagyon fontos kérdés: „Kinek vagyok itt? Kinek vagyok fontos? Kinek számítok?” Ezek a központi kérdések. Jézus azt mondja itt: „Ha megvan ez a kenyér, akkor ez választ ad neked. Soha nem éhezel meg.” Itt a kérdésem: Hívők, vannak e kérdéseink? Vagyunk-e zavarban az életben? Van-e, hogy nem tudjuk a válaszokat? Persze, hogy van. Jézus viszont arról beszél, hogy ha Őt esszük, akkor Ő választ ad nekünk a második fajta, az élet központi kérdéseire. Ha hiszünk Benne, ha befogadtuk Őt, akkor Ő az életünk központi kérdéseire ad választ.
2Kor 5:17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.
Hogyan lettek újjá? A válasz az, hogy Jézus ad nekem először is ott, középen szeretetet, örömet és békességet. Aztán mi történik? Az történik, hogy ez át fogja színezni mindazt, ami az életemben nem központi. Hatással lesz az életem többi kérdésére. Lehet, hogy nincs válaszom, lehet, hogy nem tudom, mit fogok enni este, lehet, hogy nem tudom, miből élek meg a következő hónapban, de Isten szeretete, öröme és békessége mássá teszi nekem mindezeket. Megszínezi a többit.
Hadd mondjak egy példát! Nem tudom, meddig fogok élni. Mielőtt Krisztust megismertem volna, volt félelmem ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy amint lelépek az útra, jön egy kamion, és annyi! Lehet, hogy megáll a szívem, lehet, hogy holnap nem ébredek fel, lehet, hogy kitör a nukleáris háború, és vége; és aggodalmam volt emiatt. Viszont ha megvan Isten szeretete, Isten békessége, Isten öröme, ha válaszokat kaptam a központi kérdésekre, akkor ez más. Nem tudom, meddig élek, ami azt jelenti, hogy lehet, már holnap Jézussal leszek, de izgatott vagyok felőle. Izgalmas, hogy lehet, már holnap Jézussal leszek. Így változtatja meg Ő az egész képletet. Ez fontos az életünkben.
Préd 12:1 Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!
Mi az alternatíva? Az, hogy nincs válaszom a központi kérdéseimre. Lehetséges, hogy a többire van válaszom: van hol laknom, van házastársam, vannak gyermekeim, tudom, miből fogok élni nyugdíjas koromban; de ha a központban üresség van, akkor ugyanez fog történni, hogy üressé fogja tenni az életem többi ügyét. Megvannak a külső dolgok, de üressé, sekélyessé, jelentéktelenné válnak. Ezért mondja Jézus: Ha valaki ezt a kenyeret eszi, az soha nem éhezik meg. Ha valaki issza, soha nem szomjazik meg. Mert erre van szükségem.
Aztán, kicsit később, Ján 6:51-56-ban Jézus ejti ezt a képet. Többé nem azt mondja, hogy kenyér, hanem ezt mondja: Az Én testem. „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből jött.”; aztán világosan azt mondja: „Ez az Én testem, ez az Én vérem. Erre van szükségetek.” Miért mondja ezt? Azért, mert a keresztről beszélt. A zsidók értették az áldozat képét. A pap bevitte az áldozatot, feláldozta, és aztán volt, amiből ő ehetett. Erről beszél Jézus, hogy egy nap Ő menni fog a keresztre.
Jézus egy módon lehet nekünk kenyér: ha bemutatja az áldozatot. Ezért olyan jó kép a kenyér és a bor, mert a búzát és a szőlőt is össze kell törni. Ennek meg kellett történnie. Luk 22:19, Pál 1Kor 11-ben arról beszél, hogy Jézusnak az áldozata volt ez a kenyér. Ez fontos nekünk.
Milyen Megváltónk van nekünk? Nekünk nem egy közel-keleti hadúr a megváltónk. A mi megváltónk nem egy indiai vagy egy kínai filozófus, hanem a mi megváltónk olyasvalaki, Akit keresztre feszítettek, Aki meghalt, és Aki feltámadt a halálból. Nekünk így kell Őt megragadnunk. Ez Jézus nekünk. Nagyon szeretem a betlehemi képet. Ki nem szereti?! Szeretjük, de Jézus történetében több van.
Egyszer a ’90-es években volt egy előadásunk, egy karácsonyi előadás a Bazilika lépcsőin. Felvette a TV, nagy előadás volt, és mindenféle jó dolgok történtek. Elmentünk az Állatkertbe, onnan volt a szamár. Nem voltak lovaink, úgyhogy elmentünk a rendőrséghez, és kértünk három lovas rendőrt, akik beöltöztek bölcseknek. A Bazilikával együtt csináltuk ezt, amikor a Bazilikát éppen felújították, és ők az építőket megkérték, hogy állítsanak fel egy jászolt. Gyorsan összeraktak egyet gerendákból. Aztán megcsináltuk az előadást.
Emlékszem, valakinek az apja látta, és azt mondta: Nem bírtátok kihagyni a keresztet és a keresztre feszítést! Azt felelnénk neki: Naná, hogy nem! Miért nem? Azért, mert mi egy megfeszített, meghalt és feltámadt Megváltóban hiszünk. Nem egy filozófusban, nem egy bölcs tanítóban, nem egy prófétában, nem egy királyban, nem egy uralkodóban, nem egy hódítóban, hanem egy megfeszített, meghalt és feltámadott Megváltóban. Nem egy idealizált freskó, hanem Ő egy valós Személy, Aki élt, keresztre ment értünk, és feltámadt. Ez fontos!
Ján 6:36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
Látjuk ezt kicsit később, Ján 6:41-43-ban. Látták Őt, zúgolódtak. Mát 13-ban ugyanez le van írva, és ott azt mondják: „Honnan van ennek az embernek a bölcsessége, holott nem tanulta? Hát nem ez az ácsmester fia? Nem Máriának hívják az ő anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?” Jézus azt feleli neki:
Mát 13:57 … „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.”
Látjuk ezt Jézusnál, de tanít is egy fontosat.
Említettem nemrég, hogy a weboldalon – bibliaszol.hu – vannak p. Schaller üzenetek, le vannak fordítva magyarra. Bátorítalak, hogy hallgasd azokat. Tavaly Baltimore-ban voltam a családommal három hónapot. Persze nem az egész gyülekezet ilyen, de voltak ott emberek, akik azt mondták a vezetőkre: „Képmutatók! Nem törődnek. Büszkék.” Én láttam ezeknek az embereknek az életét, és tudom, hogy milyenek. Láttam, hogy milyen gyengédek és mennyire törődőek!
Mi történt? Jézus azt mondja: Láttatok Engem, és nem hisztek. Ez érdekes. Nekünk nem könnyű látnunk, és hinnünk. Látták Jézust, és problémájuk volt. Nem tudom pontosan, hogy mivel. Lehet, hogy azzal, ahogy hordozta Magát, lehet, hogy a követőivel volt bajuk, hogy nem megfelelő követői voltak, nem bölcs, okos és tanult emberek követték, hanem egyszerűek és bűnösök. Lehet, hogy egyszer nem úgy nézett rájuk, ahogy nekik tetszett volna. Lehet, nem úgy evett, ahogy ők szerették volna. Nem tudom, miért utasították el. Látták Őt, és nem hittek Benne. Ez ledöbbent minket.
Mi azt mondanánk: „Bárcsak láthatnám Jézust! Biztosan hinnék Benne.” Gondolod, hogy mi annyira mások vagyunk? Szerintem nem. Sok ember mondja: Igen, a házasság nagyszerű, de ha ismernéd a házastársamat! Hallottam ilyesmit is emberektől, igaz, nem éppen így mondták: Szeretem a gyülekezetet, csak az emberekkel van problémám. 🙂 Ez emiatt érdekes nekünk:
1Ján 4:20 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.
Ha gyűlölöm a testvéremet, akkor nem szeretem Istent sem. János úgy folytatja: Ha nem szeretem a testvéremet, akit látok, akkor hogyan szeretném Istent, Akit nem látok? Isten azt mondja:
– Szeretsz Engem?
– Igen, Uram, szeretlek Téged.
– Akkor szeresd ezt és ezt testvért!
– Várj csak! Ez kicsit kemény! Ez kicsit sok. Nem tudom, hogy erre képes vagyok-e.
Szeresd a testvéredet, akit ismersz! Szeresd azokat is, akik éppen nincsenek itt. Miről beszélek? Látni és szeretni. Mi a könnyű? Könnyű hallani valakiről, és szeretni őt távolról, de látni őt, ismerni őt, és szeretni őt – ez kihívás nekünk. Azért beszél ennyit erről a Biblia. Isten azt mondja: „Én többre hívlak téged. Nem arra, hogy szeress távolról, hanem arra, hogy szeres közelről.” 1Tim 6:2-ben azt mondja Pál: A szolgák pedig, akiknek hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek! Mennyire furcsa, hogy ezt fel kell említeni, de ilyenek vagyunk.
Isten adott nekünk gyülekezetet, és hálásak vagyunk érte, örülünk neki. Mi történik azonban? Látjuk egymást. Nem csak akkor látjuk egymást, amikor minden rendben van, hanem akkor is láthatjuk egymást, amikor nem tetszik a másik viselkedése. Akkor mit mond nekünk Isten? „Na, most mit csinálsz? Ezért tettelek a gyülekezetbe! Ezért adtam neked a testvéreket. Ezért mondom nektek.” Ismerősnek lenni, és úgy szeretni, ez könnyű, de együtt szolgálni és szeretni, az nagy dolog. Isten erre hívott minket. Többre hívott minket. Jézus erről beszél: Láttok Engem, higgyetek Bennem!
Ezt Kapernaumban mondta, és megszokottak voltak Vele. Ez volt az otthona.
Ján 6:40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
Ján 6:47 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.
Ján 6:57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
Amikor Úrvacsorát veszünk az istentiszteleten, akkor erről beszélünk, akkor ezt fejezzük ki. Azt mondjuk: Ez egy jelkép arra, hogy nekem hitem van Jézusban, és befogadtam Őt az életembe. Ő bejött, és Ő benne van az életemben. Jézus azt mondja, hogy ez örök életet ad neked.
Ján 6:49-ben: Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Eheted a mannát, de mégis meghalsz. Lehet, hogy Isten csodákat tesz az életedben, de van fenyítés az életedben. Inti őket, Jézus azt mondja nekik: „Nem az a nagy dolog. Én nagyobbról beszélek nektek.” Isten azt mondja: „Gyertek Hozzám! Én mást tartogatok nektek.” Ezek az emberek azt mondták: Mint a manna, adj nekünk enni. Jézus azt felelte: Nekem jobb van az életetekre.
Mit tartogat Jézus? Amikor hittem Benne, mit történt? Azt találtam, hogy Isten olyan helyre tett engem, ahol nem vagyok az Ő haragja alatt. 1Thess 5:9-ben azt olvassuk, hogy Isten nem haragra rendelt minket, téged és engem, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ez jó hír! Nagyon jó hír. Isten mást adott nekünk. Ha ezt a kenyeret eszem, akkor Isten haragja nincs rajtam. Nem vagy Isten haragja alatt! Érted ezt? Lehet, hogy elégedetlen vagy a teljesítményeddel férjként, anyaként, alkalmazottként, de nem vagy Isten haragja alatt. Lehet, hogy emberek haragszanak rád, de nem vagy Isten haragja alatt.
A következő egyszerű gondolat még felmerült bennem. Ahogy éljük az életünket, az életünk tart valahova. Az életem tart valahova, és van reményem. A reményem az, hogy amint jó dolgokat teszek, ahogy élem az életem, remélem – hiszen hívő vagyok, tudom, hogy létezik az örökkévalóság, tudom, hogy létezik a menny –, hogy valahogyan az a pici jó, amit teszek, annak lesz lenyomata a mennyben.
Jézus azonban megfordítja ezt nekünk, és erről szól ez a rész. Mi más kenyeret eszünk, és másik italt iszunk, és ezért másféle életünk van. Azt mondja nekünk: Ha Engem eszel, akkor az életed igazán idefenn zajlik. Valójában, ahogy idelenn mozogsz, az az árnyéka a fentinek, az az árnyéka az örökkévalónak, a valódinak, a mennyeinek. Ezt mondja nekünk Jézus. Mi nem abban reménykedünk: Igyekszünk jónak lenni, és reméljük, hogy Isten majd egy nap vállon vereget, és azt mondja: Olyan hálás vagyok neked, hogy olyan jó hívő voltál! Isten azt mondja: „Nem! Várj! A te életed itt zajlik Nálam.”
Látjuk ezekben a versekben, ahogy a Fiú élt itt közöttünk egyfolytában az Atya-Fiú kapcsolatban. Azt olvassuk: „Ahogy az Atyának van élete, azért Nekem van életem. – mondja Jézus. – Ami az Atya akarata, azt teszem Én. Az Atya küldött el Engem. Az Atya von Hozzám embereket. Az Atya bizonyságot tesz Énrólam.” Ő végig ebben élt. Ha Jézust esszük, ha Vele vagyunk közösségben, ha Ő az, Akit élvezünk, akkor ugyanúgy, ahogy a Fiú élt itt közöttünk egyfolytában az Atya-Fiú kapcsolatban, mi is így éljük az életünket. Erről beszél nekünk Isten, hogy együk Jézust, legyünk Vele közösségben.
Aztán másként lesz. Élek Jézussal, örökkévaló célom van, örökkévaló járásom van, és az fejeződik ki itt az életben. Ez az ellentéte annak, amikor mi rakjuk össze a rendszert.
Egyszer kezembe került cédula, egy Jehova Tanúi nyomtatvány, aminek a címe: Szántóföldi jelentés; ahol mindennek megvolt a rubrikája: „Hány emberrel beszéltél? Hány ajtón kopogtattál? Mennyi irodalmat adtál el?” Kitöltötték ezt, és bizonyára kapják érte a pontokat. Ez egy emberi rendszer. Nem úgy van, hogy ez bejöhet az én szívembe is? Melyikünk mentes ettől? Ki az, akivel ne történhetne meg? Azt mondja valaki: „Szolgálj többet! Dolgozz keményebben! Legyél aktívabb! Visszacsúszóban vagy, hagyd abba! Szolgálj! Hol vannak a gyümölcseid? Mi történik az életeddel? Hol vannak a hited cselekedetei? Mire vársz?!” Megtörténhet velem? Persze!
Ám ha így élem az életem, akkor nem. Ha Jézust eszem, ha Őt élvezem, akkor egészen más dologról beszélünk. Akkor nem számolgatok, akkor nem méricskélek, akkor nem gyűjtögetek pontokat. Akkor nem nézem azt, hogy melyikünk a jobb. Hanem akkor örömöm van, mert másik helyen élem az életem, és az fejeződik ki a mindennapokban.
Ján 6:37-39 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; … Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Mit látunk itt? Azt, hogy Jézus azért volt itt, hogy az Atya akaratát tegye, és Ő nem fog senkit visszautasítani.
Itt a kérdés: Bárki megtérhet? A válaszunk: Igen, bárki megtérhet. Mindenki meg fog megtérni? Nem! Nem fog mindenki megtérni. Viszont aki megtér, azok közül Jézus egyet sem veszít el. Ez az örök biztonság tanítása. Lehet, hogy valaki azt mondja neked: „Ó, nem! Elveszítheted az üdvösségedet.” Megkérdezném akkor: Jézus itt volt a Földön, itt élt a bűnös világunkban, Sátán próbálkozott Vele, emberek támadták, de megtette-e az Atya akaratát? A válasz az, hogy igen. Tökéletesen végrehajtotta az Atya akaratát. Akkor a kérdésem: Ha meg tudta tenni az Atya akaratát itt a Földön, akkor képes-e megtenni a mennyben? Azt gondolom, hogy igen. Ha az az Atya akarata, hogy megtartson minden hívőt, akkor szerintem meg tudja tenni. Szerintem meg tudja ezt tenni. Ez nagyon bátorító, hogy Jézusnak nincsenek megválaszolatlan imái, és eljön a nap, amikor nem lesz elvégzetlen ügye. Ez a bizalmunk, amikor imádkozunk, amikor szolgálunk.
Mit látunk ezekben a versekben? Azt látjuk, hogy Jézusnak másféle élete volt, és azt mondja neked és nekem, a hívőknek: Neked ugyanez az életed van meg. Te ugyanígy élhetsz a mennyből a mindennapokban. Ez lehet az életed. Isten végzi ezt közöttünk. Amikor ez történik, akkor az gyönyörű. Sokszor, amint a Földön élem az életem, ránézek arra, hogy mi történik velem – ahogy múlik az idő, fizikailag nem vagyunk jobban, lehet, hogy több kihívásunk is –, de a kérdés: Mi van a mennyeivel? Honnan élem az életem? Ha onnan merítek, akkor lehet örömöm ebben, amint itt élem az életem. Mert tudom, hogy Őt eszem, és Vele vagyok közösségben.
Ámen.