Mi a helyes és mi a kegyelem & Jézus nem elítél, hanem megmos & Szeretet és nyelvhasználat

2011 március 20. vasárnap  18:00

P. Mátyás Feri: Mi a helyes és mi a kegyelem?

Mát 20-ban van a szőlőműves gazda példázata. Isten kegyelméről gondolkoztam, amit Isten ingyen ad nekünk. Normálisnak tekintjük. Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből, Róm 3:24. „Hát persze, nyilvánvaló…” Ha úgy képzeljük magunkat, hogy mi vagyunk a szőlőművesek, akkor nagyon könnyű úgy elképzelni magunkat, hogy mi vagyunk azok, akiket már korán reggel elhívtak.

Képzeld el a képet: az emberek ott állnak az utcán, és ki kell választani, hogy ki az, akit el fog hívni a szőlősgazda. „Nyilván azokat hívja el először, akik jól néznek ki, akik erősnek néznek ki. Jó üzlet lesz, ha őket viszem el.” Néha így gondolunk magunkra: szellemileg jól nézünk ki, minket Isten elhívott. Mi történt valójában?

Mát 20:1-4 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.

Itt már nincs szó pénzről: ami igazságos, megadom néktek. Már itt baj van. Amióta elbuktunk, kicsit furcsa fogalmaink vannak az igazságról. Nem pont úgy gondolkozunk róla, mint Isten. Isten útjai annyival magasabbak, mint a mieink, az Ő igazsága annyival magasabb, mint a miénk! Ez nem római jog, ez Isten igazsága. Ez a világ az Övé, ez a szőlőskert az Övé, és Ő mondja meg, hogy mi az igazságos.

Mát 20:5-6 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?

Délután öt óra van. Milyen emberek állnak ott? Akik „a kutyának sem kellenek”.

Mát 20:7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket.

Én ezeknek az embereknek a helyébe képzeltem magam: már senkinek nem kellek. Sokan érezzük így: már senkinek nem kellek. „Volt egy jó munkám, de elvesztettem, most már senkinek nem kellek. Volt egy társam, de elvesztettem, most már senkinek nem kellek.” Nagyon érdekes ez az érzés. Nincs ez tőlünk távol. Nem idegen.

Azt kell, hogy mondjam: az életünk egy elég rövid szakaszában érezzük azt, hogy miénk a világ. Inkább az a jellemző: senkinek nem kellek. Kihívnak a szőlőskertbe, és akik már ott dolgoznak régen, azok méregetnek: Mi ez, délutános műszak?”

Nálunk úgy néz ki a szőlőskert, hogy vannak sorok, és ha valaki dolgozik, akkor a sor másik oldalán dolgozik egy másik ember. Általában nem hagyják el egymást az emberek, mert közben jókat lehet beszélgetni. Ahogy ott dolgoznak, nézegetnek a sor végére: „Azok meg mit csinálnak ott? Mi már itt járunk, ők még csak ott járnak.”

Néha mi, keresztények ugyanezt csináljuk. „Én már ennyire vagyok szellemi, ő meg még csak ott jár. Én már annyi mindent tettem az Úrért, ő még szinte semmit. Én már annyi mindent tettem az Ő nevében, ő meg még szinte semmit.” Ha te vagy a sor végén, még csak most érkeztél, délután 5-ig azt érezted, hogy senkinek nem kellesz, akkor most azt bánod, hogy eljöttél dolgozni, mert a klikkek úgy alakulnak, hogy ki mikor érkezett. Megítéljük egymást.

Történet arról, hogy „én nem kellek senkinek”. A vadnyugaton még régen fából épületek a házak. Kis közösségek voltak, kétszáz-háromszáz ember. Amikor ezekbe a házakba tüzet gyújtottak, néha leégtek a házak. Ha közel voltak a házak, akkor egymás után több is leégett. Odavesztek az emberek. Amikor végre eloltották a tüzet, számba vették az embereket, hogy ki maradt meg.

Az egyik családban mindenki odaveszett. Valaki, egy idegen beszaladt az égő házba. Már majdnem teljesen leégett a ház, felkapta a legkisebb gyermeket, és ki akart szaladni, de már nem tudott. Ezért kívül a csatornán mászott le, ami át volt tüzesedve. Összeégette a kezét, de a gyerek megmenekült.

Amikor összeült a közösség, akkor kérdezték, hogy kié legyen a gyerek, mert mindenkije meghalt. Ott ült ez az ember, aki megmentette, és feltartotta az összeégett kezét: „A gyermek az enyém. Hozzám tartozik. Mert én mentettem meg a biztos halálból.” Legkevésbé ő kapta volna meg a gyereket, mert nem tudott dolgozni, hiszen összeégett a keze.

Jézus ma ugyanígy tartja fel az átszegezett kezét, amikor rólad van szó. „Ő Énhozzám tartozik, Én mentettem meg a biztos haláltól, a biztos tűztől.” Milyen kép ez? Mi volt ennek a gyermeknek az értéke? Mit csinált jól vagy rosszul? Semmit. Ennek a gyermeknek az értéke ez az ember volt, aki megmentette őt.

Amikor úgy érzed, hogy senkinek nem kellesz, akkor van egy kéz. Ha nem így érzed, akkor csak gondolj arra, hogy lehet, te már reggel óta dolgozol a szőlőskertben, de neked is pontosan ugyanennyi az értéked. Egy átszegezett kéz, se több, se kevesebb. Ezért kapott mindenki ugyanannyit a példázatban.

Nem ítélgetjük egymást, hogy ki mikor érkezett. Lehet, valaki az utolsó pillanatban érkezett. Viszont ez nem a római jog. Ez a kegyelmi jog. Ez az átszegezett kéz írta le ezt a jogot. Ezen keresztül tekintünk egymásra. Ez a mi értékünk. Ámen.

P. Shibley: Jézus nem elítél, hanem megmos

Jézus itt egy változatát mondja el az előbbi történetnek:

Luk 15:8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, …

Vesztettél már el valamit valaha? Én mindig elhagyom a kulcsomat, vagy a tárcámat. Persze épp akkor, amikor kellene szaladni a kocsihoz. A kezemben a Biblia, a számítógép és egy aktatáska a munkához, és keresem a kulcsom az asztalomon. A feleségem szól: ott lóg az ujjadon!  Elég ideges lettem ettől. Őrület! Régebben a szemüvegemmel csináltam ugyanezt.

Ez az asszony elveszített egy érmét. Ez az érme egy napi bére.

Luk 15:8-9 … nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!

Ez egy egyszerű történet. Jézus itt egyszerű történeteket mond. Száz juhból egy elveszik, előkerül és buliznak. Egy érme elveszik, előkerül és buliznak. Nagyon egyszerű, ugyanaz a történet háromszor, mindig kicsit részletesebben.

Akárhogy is, rátekintünk erre, és arra gondolunk: „Igen, megtaláltam az érmét, és megkönnyebbültem. Lehet, elmondom egy-két embernek, feleségemnek / férjemnek, de egy egész partit rendezzek emiatt? Kissé nevetséges. Nem kritizálom Jézust, csak mondom.” Szerintem Ő itt valamit ki akar emelni.

Ahogy P. Schaller beszélt a radikális kegyelemről, azt is mondhatnánk: nevetséges kegyelem. Mert a mi gondolkodásunkban nem áll össze, nincs értelme. Hogy van az, hogy Isten annyira izgatott felőlünk? Mert azt mondja: inkább megtalálok egyetlen bűnöst, mint kilencvenkilenc igazat. Az egész menny örvendezik egy bűnös megtérése miatt. Amikor valakit Krisztushoz vezetsz, a menny örvendezik.

A menny nagyszerű hely lesz, sokkal jobb, mint néhány gyülekezet. Hallottam olyan gyülekezetről, aminek van egy különleges hátsó sora: a bűnösök padsora. Oda a rosszak ülnek, akik visszacsúsztak. Külön helyük van, úgyhogy mindenki jól megnézheti őket. „Na ne, már megint túl sok pizzát ettél!” Vagy valami rosszabb. Van másik olyan gyülekezet, ahol azoknak, akik visszacsúsznak, a hátsó ajtón kell bejönniük. „Mennyire szeretnék abba a gyülekezetbe menni! Annyi kegyelem van ott!” 🙂 Ez valójában az ellenkezője annak, amit Jézus mondott.

Jézus befogadja az elveszett bűnöst. Felemeli, a vállára veszi és visszaviszi a nyájhoz, örömmel. „Nincs fizetség. Semmi! Csak az, hogy szeretlek, visszaviszlek oda, ahol táplálékot találsz, ahol biztonságban lehetsz. Nincs bűnösök széksora, nincs őrület és nincs ítélkezés. Csak visszaviszlek oda, ahova tartozol.”

Jézus világa tetszik. Szeretem, ahogy gondolkodik rólunk. Nem tudom, hogy én tudnék-e ilyen megbocsátó lenni. Nem tudom, hogy ráfordítanám-e az energiámat – mint Jézus –, hogy megtaláljam az embert? Jézus megteszi és megtette. Egyébként is minden padsor a bűnösök helye, mindenki a hátsó ajtón jön be. Mert mit tettünk mi, hogy kiérdemeljünk akármit? A kegyelem fantasztikus. Csodálatos. A törvényeskedés pedig annyira rossz!

Elmondok egy történetet, de nem szeretném, ha megsértődne bárki emiatt. Kicsit necces. Egy időben másik országban éltem. Fiatalember voltam, huszonkét éves. Misszionárius voltam. A vezetőnk szeretett tengerpartra járni. Egyetlenegy probléma volt a tengerparttal, ahol laktam, hogy az emberek nem hordtak ruhát.

Ez az ember házas volt, mi pedig egyedülálló fiatalok. Amikor a strandra mentünk, akkor mindig tartott beszédet a fiataloknak: A második odanézés bűn! „Oké pásztor, értem. Dél felé a sokadik odanézéssel mi a helyzet? Milyen mélyen vagyok a pokolban?” Mert lehetetlen, hogy ne nézz oda. Ilyen a világ. Tudom, hogy ez túlzás, de a bűn körülvesz minket mindenhol.

Jézus megmosta a tanítványok lábát. Nem úgy küld el a bűn világába – romlott természettel, romlott gondolkodással, romlott elmével, romlott szívvel, romlott testtel – azt mondva: te rossz ember vagy! Hanem Ő megmossa a lábainkat. Mi azt mondanánk: Jézus, annyira mocskos vagyok, moss meg újra és újra! Jézus viszont azt mondja: „Ti már tiszták vagytok. Csak a lábaitokat kell megmosnom. Már megváltást nyertetek. Szeretlek. Annyira örülök neked! Örvendezem miattad.”

Ilyen Istenünk van. Nincs bűnösök padsora, sem hátsó ajtó, csak egy örvendező Megváltó, aki örül, hogy szerethet bennünket, és megmoshatja a lábainkat, és megtisztíthat bennünket a Krisztus Teste közösségében. Dicsőség az Úrnak!

P. Schaller: Szeretet és nyelvhasználat

Növekszünk a kegyelemben. Mindabban, amit Jézus tett. Mit tett Jézus? Isten szeret minket, és megmentett minket az Ő jóságából Krisztus eljövetelével. Az Ő Szellemét belénk helyezte, tanít minket és növekszünk Istenben. Megnéztem a növekedés szót az újszövetségben, és hét olyan dolgot találtam, amiben növekszünk. Például növekszünk a szeretetben, örömben, hitben, bölcsességben.

Tegnap este buli volt.  A feleségem nézte az interneten. Ez katasztrófa. Volt egy rész az üzenetben, amikor azt mondtam: „A feleségem azt mondta nekem… Éled is, amit prédikálsz?” Hát ezért volt katasztrófa a dolog! A katasztrófák nem rosszak. Mert az életünk nagyobb, mint a katasztrófáink, mert Isten szeret és növekszünk Istenben.

Nagyon fontos, hogy hogyan emésztjük meg, hogyan értelmezzük az életet. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk, hogyan viszonyuljunk az élethez.

Az első, amire szükségünk van, ez az, hogy megértsük, mi a szeretet.  Van emberi szeretetünk,  de az emberi szeretet az természeti. Amikor élünk, akkor nagyon természeti módon szeretünk. Szeretjük az embereket, akik szeretnek minket. Ennek meg kell változnia. Mát 5:44 még az ellenségeinket is szeretnünk kell.

Szeretünk egy helyet. Szeretem az otthonomat. Szeretek dolgokat. Szeretek bizonyos sportokat. Szeretem az életet, és szeretem az embereket is. Aztán megtanulom, hogy van egy nagy szeretet, amely olyan, amit az emberek nem értenek: a szeretet, amely Istenben van. Ahol az Atya szereti a Fiút, és a Fiú szereti az Atyát.

Baltimore-ban a következő hetekben a hűségről szeretnénk beszélni. Mit is jelent a hűség? Nagyon jó szó. A 101. zsoltárban látjuk. Arról olvasunk ott az 5-7. versben, hogy mit kíván Isten ahhoz, hogy a társaságában lehessünk, hogy Vele lehessünk. Bizonyos jellemet kér. Ez a jellem a szeretetben alapozódik meg.

A minap este a megbocsájtásról beszéltünk, és arról, hogy milyen nehéz megbocsátani, mert én központúak vagyunk. Amikor én központúak vagyunk, akkor nagyon nehéz megbocsátanunk. Ugyanakkor növekszünk a szeretetben és tanulunk. Épp úgy, ahogy a feleségem, ahogy viccelődünk. Küldött egy SMS-t, amiben azt mondta: szeretlek nagyon. Ilyen ez.

Amikor Jézus eljött, akkor nagyon hűséges volt az Ő Atyjához. Amikor az Atya megsebezte Őt, akkor ez nem változtatta meg Jézust. (Ezt nagyon szeretem.) Ő szerette az Atyját és bízott Benne. Amikor Isten, az Atya a keresztre feszítette az Ő Fiát, akkor az Ő Fia lojális, hűséges volt Hozzá. A Fia szerette Őt, és az Atya szerette a Fiút, mert a szeretet nagyobb, mint a fájdalom.

A szeretet nagyobb, mint a katasztrófánk. A szeretet nagyobb, mint az életünk. A szeretet nagyobb, mint a nehézségeink. A szeretet nagyobb, mint a bűnünk. A szeretet nagyobb, mint a bajunk. Igaz-e ez? A válasz: igen az! Ez lenyűgöző.

Például P. Kende a pásztor itt. Sok pásztor van, hála az Úrnak. Aztán vannak az emberek, hála Istennek mindenkiért. P. Kende és köztem, például a kapcsolatunkban van valami baj, és ez bántja őt. Itt a kérdés: A szeretet nagyobb-e, mint a bajunk? Ez jó kérdés. A szeretet, ami az ő szívében van, nagyobb-e mint a bajunk? A szeretet, ami az én szívemben van, nagyobb-e mint a bajunk?

Amikor Jézus eljött, képzeld el, az Atya bántotta Őt, megsebezte Őt a keresztnél, de ugyanakkor szeretet van közöttük, és ez egy gondolkodásmód. Ez Isten gondolkozása. Ez az, hogy bízom, hiszek, reményem van, kitartok, remélek minden dologban, elhordozok mindent. Nem mérlegelem a fájdalmat, hanem megértem, hogy mi a szeretet. 1Kor 13-ban a szeretet nem méricskéli, nem méri fel a gonoszt. Hanem az egy gondolkodásmód. Ez lenyűgöző!

Zsolt 101:5 Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt;…

A másik megbántott engem, és beszélek róla valakinek az ő háta mögött, rágalmazom őt. Mert látom, mi a hiba vele és erről beszélek. Isten azt mondja: ezt nem csinálhatod. Nem rágalmazhatsz senkit. Még ha igaz is, nem mondhatod, nem vádolhatsz, nem pletykálkodhatsz.

Baltimore-ban harminc különböző nyelvről beszéltünk. Harminc különböző dolog a nyelvről: pletykálkodó nyelv, rágalmazó nyelv, vádaskodó nyelv, panaszkodó nyelv…  Miután ezeket az üzeneteket elmondtam, senki nem akart semmit mondani már. Aztán beszéltünk a dicsérő nyelvről, az örvendező nyelvről, az építő nyelvről…

A szeretet visszatükröződik a nyelvedben. Istennek ez nagyon fontos. Mert az élet a szeretetről szól. Szeretet, élet, növekedés.

Öt dolgot látunk itt.

1) Vigyázz, miként beszélsz! Az Úrnak nem tetszik, ha másokról építés nélkül beszélsz. Ez a lojalitásról, a hűségről szól, királyságról szól. (Annyi mondanivalóm van, ki sem tudom mondani. Órák százain át beszélhetnék! Lenyűgöző.) Így megy a dolog. Jézus és az Ő tanítványai – miről szól ez? Arról, hogy azokkal az emberekkel ott van Isten. Isten velük legyen. Isten a barátjuk legyen. Isten hatalmas legyen. Isten beszéljen hozzájuk. Isten használja őket. Megtörtént.

Ám ha rágalmazok? Van itt valami. Szeretet. Ez az, amiért Jézus eljött. Azért jött, hogy szeretetet adjon nekünk.

2) Zsolt 101:5 … a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

Láttam a büszkeséget a saját szívemben, és a fivéreim és nővéreim szívében az évek során. A büszkeséget általában nem ismerjük fel. Annyira fontos nekem, hogy hogyan tekintenek rám emberek, hogy bánnak velem emberek, mit gondolnak rólam emberek, mit tettem én, ki vagyok én. Az Úr azt mondja az utolsó vacsoránál: Én elküldöm a Szent Szellemet, és Ő tanítani fog benneteket, és olyan leszel, mint az Atyám és Én, és közösségünk lesz. Ez a szeretet. Szeretni egymást ezzel a szeretettel, az agapéval.

3) Zsolt 101:6 Szemmel tartom a föld hűségeseit…

Attila viselte gondom ezen a héten. Ezért fogytam hét kilót. 🙂 Gondoskodott rólam. Ide vitt, oda vitt, vett nekem török kaját, vizet hozott nekem, és narancsot, almát, banánt. A telefonomra gondot viselt. Amikor vele vagyok, elmondhatom: nyilvánvaló, hogy ő hűséges testvér. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a te életedben minden, amire Isten elhív, hogy tedd, az értékes Istennek. Ha autót vezetsz, ha hazamész, a feleséged azt mondja a szívében: örülök, hogy itthon vagy.

Van valami fontos a hűségben. Hozol egy pohár vizet a tanítvány nevében – Istennek minden számít. Mi az Ő szolgái vagyunk, és hűek vagyunk. Ha eljössz a gyülekezetbe, és azt mondod: ez az én otthonom az Úrban, ezek Isten emberei, ez Isten munkája, ez Isten célja, hűséges vagyok. Annyian teszitek ezt. Sokan már több mint húsz éve.

Mi a hűség? Az, hogy jelen vagy. Elszámoltatható vagy. Az Úr téged odahelyezett. Például Noé. Noé azt mondja: itt vagyok. Mózes azt mondja: itt vagyok. Még nem is csinált semmit. „Itt vagyok, hallgatlak, elszámoltatható vagyok, hű vagyok. Azt akarod, hogy ide álljak Uram? Vagy itt üljek ezer évet? Ha ez az akaratod számomra, hűséges vagyok Feléd. Itt vagyok, nem vagyok nagy szám.”

„A megégett kezeim…” A kisbaba megmenekül, de a lényeg a megégett kezek. Az, hogy Jézus megmentett minket. Ő bennünket hűekké tesz. Kérd Istent, hogy tegyen téged hűvé. Kérd Istent, hogy segítsen az életed nehézségeiben!  Kérd Istent, hogy tanítson meg időben ott lenni.

4) Zsolt 101:6 hogy mellettem lakozzanak; …

Ki lenne hűbb, mint Jézus? Isten szereti a hűséget. Azt mondja: hogy mellettem lakozzanak;

Zsolt 101:6 … a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

Mit jelent a tökéletesség útjában? Szellemi út. Így szolgáljuk Őt. Ez azt jelenti, hogy növekszünk az Ő szeretetében. Amikor P. Shibley huszonkét éves volt, akkor tanítottam őt. Elment Franciaországba, és három hónap alatt megtanult franciául. Isten kegyelméből. Négy évet élt ott, és szolgált. Szeretetteli ember, szolgáló. Keményen dolgozott.

Isten előtt járunk, mert megfeszíttettünk, és most élünk egy tökéletes módon. Nem abban az értelemben, hogy erkölcsileg tökéletesek lennénk, hanem hit által. Hitből hitbe Isten igazsága van kijelentve.

5) Zsolt 101:7a Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel;

Mi a csalárdság? A vadász lapít a fűben. Vannak fából készült kacsái a vízen. Amikor arra repülnek a kacsák, a vadász bozótban kacsahangot utánoz, ez a csalárdság. A vadászok csalárdak.

Lehetséges, hogy adok egy benyomást, hogy jó srác vagyok, de igazából csalárd, hazug ember vagyok? Lehet, hogy megtanulok jól beszélni, jól nézek ki, szép dolgokat mondok, de a szívemben csalárd módon gondolkozom: „Hogyan lophatnék? Hogyan vezethetek félre embereket? Hogyan kaphatom meg, amit én akarok?” Isten azt mondja az Írásban: „Semmiképpen! Sajnálom, de nem fogsz növekedni Bennem. Mert ez nem lehet Bennem, ez nem az Én természetem.”

Amikor újjászülettünk, új természetet, új elmét, új Szellemet, új szívet kaptunk. Ezért vagyunk olyan nyugodtak, mert szeretjük egymást. Arról beszéltünk délelőtt, lehet, hogy egy évben öt percet beszélek valakivel, vagy egy percet, mégis van szellemi közösségünk szeretetben. Mert ha te szeretsz és én szeretek ezzel a szeretettel, akkor ez Isten, és Isten velünk van. Ez annyira bátorító, annyira valós. Ez a menny a Földön.

Amikor Jézus a tanítványokkal volt, azt mondta: „Amikor együtt vagytok, akkor Én ott vagyok közöttetek. Én jelen vagyok. Ha láttatok Engem, akkor láttátok az Atyát. Amikor az Én nevemet hívod…” Viszont nem lehetsz csalárd és pletykálkodó, önző, büszke, arrogáns.

Vagy a férj és feleség dolog. Szeretlek – mondja a férj. Az asszony azonban meg van bántódva. Büszkeség is van a dologban. A férjben is lehet büszkeség. Mindketten azt akarják, hogy fájjon másiknak. Aztán lehetnek így hónapokig. Ismerek házasságot, ahol öt hónapig nem beszéltek, mindketten arrogánsak voltak öt hónapon át. Isten azt mondja: „Én nem vagyok ott közöttetek. Nem vagyok közösségben. Nem vagy lojális.”

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő nagyon lojális. Lojálisak magukhoz. Ennek meg kell változnia! Istenhez kell, hogy lojálisak legyünk, nem magunkhoz, és nem a saját igazságunkhoz, nem a mi elveinkhez. Hanem arra van szükségem, hogy megtört legyek, hogy alávessem magam Istennek és az igazságnak, hogy imádjak és megismerjem a kegyelmet. Aztán azt mondom: „Isten kegyelméből szeretem a feleségem. Ha ő nem szeret engem, akkor türelmes vagyok, bízom Istenben, hűséges vagyok, bízom, hiszek.” Így élünk. Ez csodálatos kép.

Hiszem, hogy mindannyian a következő húsz-harminc évben, egész életünkben növekedhetünk Istenben. Valaki azt mondhatná: Hogy történhet meg ez? Én így érzem magam a finn gyülekezetekkel kapcsolatban harminchat éve. Ez az, amit Jézus mond. Ez a hűség Istenhez. Isten hűsége felénk a legnagyszerűbb dolog, ami csak van. Érzed.

Egy tipp egy „fiatalembertől”, mint én is vagyok: Amint öregszel, azt találod, hogy felismered, mik az igazán fontos dolgok. A csalárd emberek egyre üresebbekké válnak, és egyszer aztán magukat nagyon üresnek találják. Egyedül vannak, senki nem bízik bennük. Nagy bajban van a lelkében.

Ám ha Jézus eljön, és az Ő természetét adja nekünk és követjük ezt, akkor ez nagyobb és nagyobb lesz. Mondhatod: Nekem kincsem van a mennyben. Isten tanított bennünket. Isten vezet minket. Van valamink, amit soha el nem veszítünk.

Van egy fura történet 1Móz 20-ban. Ábrahámnak volt egy gyönyörű felesége, Sára. Elmentek egy idegen országba, és Ábrahám azt mondta: „Sára, te nagyon szép vagy. Ha valaki, egy király vagy egy herceg meglát téged, akkor lehet, hogy megölnek engem azért, hogy elvehessenek. Tehát, ha akarnak téged, akkor mondd azt, hogy a fivéred vagyok. Mert szeretnék még élni.” Megtörtént, Sárát elvitték. A király mindenféle bajba került. Isten azt mondta a királynak: halott vagy, mert elvetted valakinek a feleségét.

–        De hát nem tudtam, hogy valakinek a felesége!

–        Halott vagy! Tudod, miért? Mert az ő férje próféta, és Én az ő barátja vagyok.

Isten nagyon lojális hozzád! Isten tisztel téged, hűséges hozzád. Isten a legjobb barátod, aki valaha lehet. Holott Ábrahám igazán gyáva volt, és amit csinált, az abszolút helytelen volt. A szeretet nagyobb, mint a bűnünk, a szeretet nagyobb, mint a gyávaságunk. Isten szeretete nem változik meg. Ő hűséges. Ámen.

Kategória: Egyéb