2Pét 1:12-15 Azért mindenkor emlékeztetni foglak titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. De amíg ebben a porsátorban vagyok, helyesnek tartom, hogy emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátramat, ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem. De igyekszem, hogy halálom után is mindenkor megemlékezzetek ezekről.
Luk 22:19 emlékezni Krisztus testére. Jézus meghagyta nekünk, hogy emlékezzünk. Most arról szeretnék szólni, amint Isten szolgál felénk, hogy hogyan lássuk a világot és az életünket, és hogyan nézzünk a dolgokra.
Nagyszerű ez a vers, amelyben Jézus meghagyta nekünk, hogy emlékezzünk az Ő testére. Jézus meghagyta nekünk, hogy emlékezzünk az Ő vérére. Ez olyan, mint két lencse egy szemüvegben. Ő azt akarja, hogy az Ő áldozatán és bevégzett munkáján keresztül lássuk az életet és a világot. Ő azt akarja, hogy mindent, ami történik velünk, az életünket az Ő vérének és megtört testének fényében, a feltámadásának fényében, a halál és a bűn fölötti győzelmének fényében, a pokol és az ördög feletti győzelmén keresztül lássuk, és olyan módon, hogy mi mind Benne vagyunk valóban. Ez nagyon fontos számunkra.
Péter ezekben a versekben háromszor használja az emlékezés szót. Azt mondja: Először is, azt akarom, hogy emlékezzetek arra, amit Jézus tett, ami történt veletek, hogy el vagytok fogadva a Szerelmesben, hogy részesei vagytok annak a hatalmas áldásnak, amit Jézus megvett nektek. „Szeretném, ha emlékeznétek erre, mert meg kell, hogy alapozódjatok a jelenvaló igazságban.” Ez így történik, hogy szükségem van arra, hogy visszatekintsek és lássam azt, amit Krisztus kimunkált értem, és ez az életem ma. Ez az igazság, amiben ma élek.
Utána Péter azt mondja a 13. versben: „Amíg élek, ez az én részem, hogy emlékeztesselek titeket. Ez nem probléma számomra, hogy újra és újra felhozzam ezt.” Miért? Mert feledékenyek vagyunk, könnyen elveszítjük ezt. Úgyhogy Péter azt mondta: amíg itt vagyok, ez az én részem, ez az én szolgálatom, hogy folyamatosan Jézusra és az Ő munkájára mutassak.
Egy nagy módon ez a munkája a gyülekezetnek, a pásztornak, annak, aki prédikál. Ez az, amire el vagyunk hívva, hogy folyamatosan Jézusra mutassunk, mert feledékenyek vagyunk. Néha nagyon megszokottá válunk a prédikálással, a gyülekezettel, és azt kérdezzük: „Miért van erre szükségem? Miért lenne erre szükségem?” A válasz az, hogy nagyon-nagyon feledékenyek vagyunk, és ezt elveszítjük annyira egyszerűen.
Nem tudom, megtörtént-e veled, hogy elhagytál egy nagy értékű bankjegyet a zsebedből. Beleraksz egy nagyobb összeget a zsebedbe, aztán valahova leültél, vagy valahova felléptél, kicsúszott, és észre sem vetted, amíg fizetni nem akartál valahol. Utána eszedbe jutott: „Biztos a villamoson! Vagy otthagytam, ahol vártam?” Ez megtörténhet velünk, hogy nem vesszük észre. Csak leülök, és kicsúszik.
Az életemből elveszik a szeretet nagyon könnyen. Krisztus munkájának az ereje kicsúszik, és észre sem veszem, amíg nem kell „fizetnem”, amíg nem jön kihívás, amíg nem jutok olyan problémába, ahol válaszra lenne szükségem az Úrtól, amíg meg nem bántjuk egymást a barátommal, és neki vagy nekem isteni megbocsájtásra nincs szükségem. Belenyúlok a zsebembe és nincs ott semmi. Kicsúszott és nem tudok „fizetni”, nem tudom használni azt, ami megvolt nekem. Nagyon könnyen megtörténik ez velünk.
Erről olvasunk, Jézus ezt megprófétálta Mát 24:12-ben: amiatt, hogy a hamisság megnövekszik, sokakban kihűl a szeretet. Ez megtörténhet a gyülekezetben, megtörténhet veled és velem, hogy a szeretetünk lecsökken és kicsúszik az életünkből. Aztán jön egy kis probléma, és hatalmassá válik. Amikor a szeretet lecsökken, akkor a problémák megnőnek. Mert nincs semmi, ami betakarja azokat, hogy megoldja. Amikor elveszítem a közösségemet a Szent Szellemmel, a gondolkodásom a rossz irányba fordul, akkor minden ijesztő lesz, és minden sokkal erőteljesebb, mint én. Ez ki tud csúszni az életemből.
Péter ott fejezi be a 15. versben, hogy megírta ezeket a leveleket, mert azt akarta, hogy emlékezzünk még azután is, hogy ő meghal. Azt mondja: „Emlékezzetek arra, amit Jézus tett. Ma itt vagyok, hogy emlékeztesselek erre, de el fog jönni az idő, amikor nem leszek itt, és azt akarom, hogy akkor is emlékezzetek, hogy olvassátok az Igét, olvassátok a Bibliát, és legyen közösségetek az igazsággal, mert könnyű elfelejteni.”
1Kor 4:17 Pál azt mondja: Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, hogy Isten tudja azt mondani nektek… „Ezért küldtem el a pásztorokat hozzátok, hogy emlékezzetek a bevégzett munkára. Ezért küldtem el mindenkit… Elküldtem hozzád a testvéreidet Krisztusban emiatt az ok miatt, hogy emlékezz! Azt akarom, hogy emlékezzetek!” Isten tudja, hogy szükségünk van emberekre, hogy segítsenek nekünk emlékezni, úgyhogy elküldi őket.
Emiatt vannak konferenciáink, és szeretünk meghívni másokat, olyan embereket, akiket nem hallunk gyakran. Miért? Mert ez hasznos számunkra. Mert szükségem van arra, hogy emlékeztessenek. Ezek az emberek tudnak segíteni ebben. Mert van egy fajta törekvésünk, mint 1Móz 19-ben Lótnak el kéne hagynia Sodomát, de ez nehéz neki. Úgyhogy az angyalok, akik kiviszik őt, azt mondják neki.
1Móz 19:17a … Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra,
Ez fontos figyelmeztetés mindnyájunk számára. „Ne nézz hátra! Ne nézz hátra!” Ezt az Újszövetségben is megtaláljuk, Fil 3-ban olvashatunk erről. Pál azt mondja: Elfeledni azokat a dolgokat, amik mögöttem vannak, és előre nézek. Ám 1Móz 19:17-ben az angyal azt mondja Lótnak: Ne nézz hátra! Úgy gondolom, hogy ez fontos számunkra: Ne éld úgy az életet, hogy hátra nézel. Ezt meg tudod tenni.
Az emberek egyre inkább ezt teszik. Miért? A „gravitáció” miatt. Tudod miért? Azért, mert egy nap fiatal voltam, és nagyon sok minden volt előttem. Ma viszont úgy érzem, lehet, hogy az életem nagy része a hátam mögött van. Úgyhogy meg vagyok kísértve, hogy hátrafelé nézzek, mert a legtöbb dolog ott van. Azaz van egyfajta „gravitáció”, ami arra húzza a szemem, mert az életem nagy része ott van. Emiatt arrafelé nézek.
Ez ugyanígy megvan egy hatalmas hibával is, amit elkövetünk. Elkövettem egy nagy hibát – bárcsak egyet követtem volna el –, aztán amiatt, hogy az olyan nagy, olyan nehéz és olyan fájdalmas, folyamatosan odanézek, mindig visszanézek oda. Az angyal azt mondta: „Ne nézz hátra! Ne nézz Sodomára!” Ez a kihívás számunkra, hajlamosak vagyunk, hogy arra nézzünk, ami átkozott. Van egy ilyen beteges hajlamunk erre, hogy arra nézzünk, ami halott, a botrányra, a problémára, és arra nézzünk, ami helytelen. A szemünk arra húzódik.
Isten azt mondta Józs 3-ban: „A frigyláda arra megy, a szövetség ládája arra megy, kövessétek azt. Menjetek azután. Merre néztek? Nézzétek a ládát! Nézzétek a ládát és arra menjetek. Közben ne hátra nézzetek, ne azt nézzétek, ami történt.” „Izsák hogyan sértett meg engem? A szomszédom hogyan lopott tőlem?” – ezek azok a dolgok, amik megtörténtek velem, de Isten azt mondja: „Nézz előre! Nézz a szövetség ládájára! Nézz arra, hogy Én merre megyek! Kövess Engem! Gondolkodj Velem!” Fil 4:8 gondolkodj Velem!
Az Újszövetségben Zsid 13:7-ben azt mondja: Emlékezz azokra, akiknek hatalmuk volt feletted, akik Isten Igéjét szólták hozzád, akiknek a hitét követed. Ez kihívás. Azt mondja: „Emlékezz a pásztorra, aki Isten Igéjét szólja feléd, aki megosztja veled. Emlékezz rá. Ne felejtsd el! Hanem emlékezz továbbra is, mert hallanod kell az Igét.”
Mindig van kihívás. Lehet, hogy van egy médiaszemélyiség, aki azt mondja: Hallgass rám! Mit mond? Szórakoztat. Az remek, de emlékezz, Isten emberére az életedben, aki megosztja veled az Igét! Az ő hitét kövesd. Kövesd az ő hitét. Az az a hely. Miért? Mert van ez a beteges hajlamunk, hogy piszkos vicceket hallgatunk, és az szórakoztat. Ez helytelen, ezért valahogy befedem, és azt kérdezem, hogy mi a baj ezzel.
A Biblia nagyon tisztán mondja: Emlékezz Isten emberére! Hallgasd őt, ahogy megosztja az Igét, és kövesd az ő hitét. Ez kihívás számunkra. Miért? Mert még Lót családjában is a felesége hátranézett arra, ami meg volt átkozva, és amire nem kellett volna visszanézni. Ez van bennem is, a szívemben, hogy visszanézzek, és azt bámuljam, ami helytelen. Sodomára nézek, vagy a bűnömre.
A bukásra nézek, a helytelenre nézek ahelyett, hogy nézném a ládát, Isten akaratát, és Krisztus munkáját; ahelyett, hogy a bevégzett munkára, a vérre, a testre, a feltámadásra, az életre és a mennyországra néznék. Nem azokra nézek, és a szívem valahogy elveszíti ezt. Ott „ülök, és kicsúszik a zsebemből”. Ez történik velünk.
A szeretet elmegy, kicsúszik, észre sem veszem, amíg meg nem bántom a barátom. Aztán csak nézek, hogy mi történt. Azután ő néz, hogy mi történt. „Hát, mi történt?” Aztán rádöbbenek: Hol a szeretet?; és már nem törődöm vele, hanem elárulom. Megosztok egy titkot mással, amit ő megosztott velem, vagy érzéketlen vagyok, és nem érdekel. Miért? Mert a rossz dologra nézek.
Nagyon rossz az emlékezőképességünk. Nagyon hibás az emlékezetünk. Emlékszünk a gonoszra és nem a emlékszünk a jóra, emlékszünk a bukásra és nem emlékszünk az áldásra. Arra emlékezünk, ami átkozott, és nem arra, ami örökké Isten akaratában van. Emiatt annyira fontos ez az üzenet. Jézus munkája azon a kereszten, az Ő vére, az Ő megtört teste, az Ő feltámadása az nem a múltban volt, nem csak mára fontos, hanem benne van az elhívás felénk. Van egy elhívás számunkra. Benne van a mi elhívásunk a bevégzett munkában. Ekkor mondja Isten: járj Velem! Menj végig az életeden, és növekedj az életedben.
Figyelj! Nem lényeg, hogy a férjed semmirekellő, vagy a feleséged hisztérika, vagy az, hogy nincs házastársad. Ez nem lényeges. Isten még mindig azt mondja: Van egy elhívásom számodra, és járj Velem, és szükségem van arra, hogy ezt tedd.
Zsolt 77:12 emlékszem Isten munkájára, emlékszem az Ő szolgálatára felém. Ezt hogyan teszem? Ez nagyon fontos lecke, amit sok keresztény nem tanul meg. Szükségem van arra, hogy a Szent Szellem újra képezze az emlékezetem. Szükségem van egy Szent Szellem emlékezetre, és szükségem van arra, hogy Vele lássam a múltam. Ez hogyan történik? A válasz az, hogy szükségem van a Bibliára és a gyülekezetre. Szükségem van a Biblia-emlékezetre és a gyülekezet-emlékezetre.
Nagyszerű volt a hálaadási vacsora, a vetítés és az árnyjáték. Arra gondoltam, hogy nagyszerű volt, mert ezek segítettek emlékeztetni. Segítettek emlékezni arra, ami a gyülekezetben történt velünk. Ez nagyon tetszik nekem. Emiatt gondolom azt, hogy a bizonyságok olyan nagyszerűek. Bizonyságokat hallani – ez az, amint a gyülekezet segít emlékezni Istennel.
Gondoltam az egyik házaspárra és a gyermekükre. Volt egy őrült pillanat a várandósságban, amikor nem jól nézett ki az egész. Imádkoztunk, aztán a baba megfordult, úgyhogy van egy egészséges gyermekük. P. Knight mesélte, hogy a fia nagyon szereti a vasárnapi iskolát. Van itt egy magyar vasárnapi iskola minden vasárnap reggel, és vannak néhányan, akik fordítanak az angolul beszélő gyermekeknek. A kisfiú mondta: Apa, menjünk, ott akarok lenni. Annyira jó! Ez nagyon tetszik nekem, ez a gondolat megmelengeti a szívem. Mert áldás van benne, hogy van, aki tanítja őket, valaki szolgál feléjük, és valaki fordít nekik.
Pasha mondta a másik bizonyságot a szüleiről, hogy kaptak egy nagyon nagy vízszámlát – kétszázötvenöt dollár –, és lehetetlen volt, hogy kifizessék. Kérték a fiukat, hogy segítsen. Pasha eladott dolgokat, próbált segíteni nekik. Aztán az anyukája azt üzente: Köszönöm a hétszázötven dollárt. Erre Pasha: Micsoda??? Valaki küldött a szüleinek hétszázötven dollárt, ami elég volt a vízdíjra, és még sokkal többre is.
Miért fontos számunkra, hogy halljunk bizonyságokat? Mert meg kell tanulnom emlékezni, gondolkozni ilyen módon Istennel.
Szeretnélek figyelmeztetni, hogy én nagyon utálom a pozitív gondolkodást. Megvetem. Az gonosz hazugság. Az egyetlen elképzelés mögötte az, hogy a szellemi gondolkodást helyettesítse. Ez az egyetlen célja. Mi nem a pozitív gondolkodást tanítjuk. Ez nem személyiségfejlesztő kurzus. Hála Istennek ezért, hogy nem ez az, amit itt teszünk. Hanem a hitbeli gondolkodásról beszélünk. Hit-gondolatokról – ahogy P. Stevens nevezte. A Szent Szellem emlékezetről, Szent Szellem-beli gondolkodásról beszélünk. Ez miben más a pozitív gondolkodástól?
Először is, ez nem az én erőfeszítésem. Róm 12:1-2 változzatok el az elmétekben. Van egy döntésed benne, de ez Isten bennünk zajló munkája miatt van. Ez Isten bennünk, a szívünkben lévő munkája és az életünkben lévő munkája miatt van. Csak követem azt, amit Isten tesz bennem. Ez a különbség, hogy ez nem az én erőfeszítésem. Fil 2:13 Isten munkálja ki bennem az akarást és a tevést is. Pozitív gondolkodás csak emberi erőfeszítés, de mi arról beszélünk, hogy a Szent Szellemet követjük. Ahogy Ő vezet minket, úgy követjük.
Másodszor, azért nem pozitív gondolkodás, mert nem arról beszélünk, hogy hagyjuk figyelmen kívül a negatív dolgokat. Az összes apostoli levél az áldásról, a szeretetről beszél, és arról, hogy Pál, János, Péter és Jakab hogyan szerették ezeket az embereket, és hogyan szerették a testvéreiket. Ugyanakkor beszélnek a problémákról is. Azt mondják: „Ezt ki kell javítani, azzal el kell bánni, de szeretlek titeket. Istennek van terve számotokra is. Nézzetek erre! Tartsd a helyes dolgon a szemed. Koncentrálj Krisztusra.”
Nem kell a nyilvánvaló rosszakat figyelmen kívül hagyni. Lehet ez hiba a gyülekezetünkben, hogy van egy probléma, és mindannyian úgy teszünk, mintha nem lenne ott, „mert az negatív lenne, és mi úgy nem gondolkodunk”. Ez helytelen lenne így. Ez bolondság. Miről beszélünk? A mi Istenünk a valóság Istene. Ő nem egy elvont Isten. Ő életre hívott el minket ebben a valóságban.
Ján 17:15-ben Jézus nem azért imádkozott, hogy az Atya kivegyen minket ebből a világból, hanem azért, hogy megtartson minket ebben a világban a gonosztól. Róm 8:28-ban nem azt mondja, hogy tegyél úgy, mintha minden a jóra munkálkodna, tegyél úgy, mintha minden a te előnyödre lenne. Nem ezt mondja, hanem azt mondja: Ez így van! Úgyhogy ez nem pozitív gondolkodás, ahol figyelmen kívül hagyjuk a negatív dolgokat.
Harmadszor, nem színleljük, mintha a rossz nem érintene meg minket. Nem színleljük, hogy nincs fájdalom az életünkben. Nem teszek úgy, mintha meg sem történt volna az a hiba, hogy az nem változtatta meg az életem. Figyelj azonban, ez más, hogy közösségben vagyunk a Vigasztalóval. Ez a válasz. Nem teszek úgy, hogy nem hiányzik H. Évi. Hiányzik, mert a barátom volt. Mások is hiányoznak, akiket szerettem, akik a barátaim, és nem jönnek ide. Néhányan azért, mert meghaltak, néhányan azért, mert elhagyták a gyülekezetet. Ez fájdalmas.
Nem teszek úgy, hogy ez nem fáj, de Luk 4:18 Jézus azért jött, hogy bekötözze az összetört szívűeket. Ezért jött el, Ő az én Vigasztalóm. Úgyhogy közösségben vagyok Vele. Ján 14:16,26 a Szent Szellem el lett küldve, mint Vigasztaló, úgyhogy közösségben vagyok Vele. Igen, van probléma az életemben, de van vigasztalásom. Igen, van betegség az életemben, de van vigasztalásom a Szent Szellemben. Ez Isten vágya számunkra. Ő azt mondja: Nézz erre!
Szükségem van arra, hogy megtanuljak Isten munkájára figyelni. Nem a pozitívumokra, hanem Isten munkájára. Szükségem, hogy a Szent Szellem szolgálatára figyeljek. Ezért van szükségem a Bibliára a szívemben, az elmémben és az életemben. Mert ezek azok a szavak, amelyeket a Szent Szellem ad. Így kaptuk azokat, hogy a Szent Szellem ihlette azokat az embereket, és ők szóltak hozzánk. Az Ő szavait szólták.
Ahogy olvasom a Bibliát, megismerem a Szent Szellem szavait, megismerem az Ő gondolkodását. Úgyhogy amikor beszélni akar hozzám személyesen, akkor könnyű nekem felismerni, mert már ismerem az Ő szavait ebből a Könyvből, már ismerem az Ő gondolatait. P. Schallert felhív, és nem kell látnom a számot, hogy tudjam, ő hív, mert hallom a hangját, és tudom, hogy ő az. Mert ismerem a hangját, ismerem az ő szavait. Ugyanígy van a Szent Szellemmel is, hogy megismerem az Ő szavait és gondolatait.
Ez megtörténhet, ha tudnám alkalmazni ezt a verset. 2Kor 5:4-ben azt mondja, hogy Isten akarata, hogy ami halandó, azt elnyelje az élet. Ez a mi feltámadásunkról beszél, ami egy nap meg fog történni. Én viszont hiszem, hogy ez mára is szól, hogy Isten vágya az, hogy ami halandó, azt elnyelje az élet.
Ám ha a halálra nézek, ha az átokra nézek, ha a bukásra nézek, ha a helytelenre nézek, akkor a szívem hogyan bátorodna a szeretetben és igazságban, akkor a szívem hogyan épülne fel az életben? Nem. Akkor csak ki fog csúszni a zsebemből és a szívemből. Nem lesz ott, amikor szükségem van rá, mert elkövettem egy hibát, a helytelenre néztem. Pl. horrorfilmet néztem, vagy minden reggel és minden este a híreket figyeltem, ami szinte ugyanaz.
Márk 4: 24 figyelj arra, amit hallasz. Miért? Mert ha a halálra, az átokra és a bukásra koncentrálok, és a korrupt politikusokra, és mindenre, ami helytelen ebben a világban, ahelyett, hogy Krisztusra nézek, akkor a szívem kihűl, és fel fogja venni a világnak a hőmérsékletét. A szeretetem ki fog hűlni, mint sok más embernek. Ez egy probléma, mert az életemben szükségem arra, hogy valaki olyan legyek, aki szeret Istennel.
Amikor a hibára koncentrálok, arra, ami halott, ami halandó, akkor az el fogja nyelni az életet. A megtapasztalásomban az lesz az életem, hogy minden rossz, minden baj, minden keserű, minden fájdalmas, minden helytelen, minden piszkos, mindenhol csak hiba van. Lehet, hogy tényszerűen igazam is van, de ez nem az az élet, amire Isten elhívott.
Miért néznék Sodomára? Istennek van egy elhívása számomra. Ha arra, Sodomára nézek, akkor az, ami halandó, el fogja nyelni az életet, el fogja takarni azt. Olyan leszek, mint egy sóbálvány. Nem fogok tudni semmit sem adni, szolgálni, tenni.
Mát 15:23-ban volt egy asszony, aki Jézushoz ment: Segíts nekem! A tanítványai mindannyian csak a problémát látták. Ők csak a problémát látták. Csak azt látták, hogy a helyzet mennyire zavarba ejtő, hogy az a nő jelenetet rendez. Miről maradtak le? Arról a lehetőségről, hogy szolgáljanak felé. Soha nem szolgáltak.
Lehet ránk is igaz ez. Ránézek a testvéremre, és látom a hibát. Nem Krisztus munkáját, nem Isten életét, és nem Isten elhívását az ő életére, hanem a hibát látom, és arra koncentrálok. „Ott van! Milyen hatalmas! Nem is látok mást ettől.” Aztán nincs szeretet. Az, ami élő, ami zoé élet, az nem fogja elnyelni azt, ami halandó. Az örökkévaló élet nem fogja felfalni a halált. Ez szörnyű lenne!
Mert a mi életünk, erre vagyunk elhívva, hogy legyen Szent Szellem emlékezetünk. Visszanézek az életemre, és látom ugyan a veszteséget, látom a fájdalmat, de közben látom azt, hogy Isten szolgál felém, élem a Szent Szellem vigasztalását, Krisztus Testének a szeretetét abban a helyzetben, és utána azt tudom mondani: „Rendben, akkor megyek tovább Istennel. Van egy elhívásom, ez a célom, és erre megyek.”
Csak azért, mert mindenki más kihűl, amiatt nekünk nem kell. Viszont megtörténhet velünk. Isten ments, de megtörténhet velünk. Péter emlékeztette őket, és emlékeztet minket, mert ha elveszítjük ezeket a dolgokat, akkor 2Pét 1:9 vakok vagyunk és elveszettek, és nem találjuk meg az utunkat. Figyelj! Legyél tudatában, hogy merre nézel, hogy mire emlékszel. Kavarodjon fel a szívünk az igazságban, az életben, a bizonyságban és a Szent Szellem szolgálatában!
Urunk! Köszönjük a Te szolgálatodat felénk, hogy az nagyobb, mint a halál, mint a veszteség, mint a fájdalom, mint a hibák, a bukások, és az összes olyan dolog, ami miatt elszégyelljük magunkat. Urunk, köszönjük, hogy erőteljes szolgálatod van a bevégzett munkában. Köszönjük Neked, Jézus!