Nagyszerű együtt lenni! Jézus azt mondta Máté 18:20-ban: ahol ketten vagy hárman az Én nevemben együtt vagytok, akkor Én ott vagyok. Ez a bizalmunk, ez a várakozásunk. Igazán érdekes az, hogy nálunk nem ezek a legnagyobb istentiszteletek, mert annyira része az életünknek a közösség, a gyülekezeti élet! Ez csak egy a sok közül. Ez más, mint amikor az ember csak így van: „Minden másnap megyek gyülekezetbe! Húsvét másnap és Karácsony másnap.” 🙂 Hálásak vagyunk ezért a közösségért!
Mennyire áldott volt, amit hallottunk az Úrvacsoráról! Annyira hálás vagyok az Úrvacsoráért! Mert a gyülekezet lehetne egy rettenetes hely. Lehetne olyan hely, ahol mindenki elmondja a véleményét rólad. Egyszer talán P. Stevenstől hallottam egy ilyen képet, hogy mint az elvarázsolt kastélyban a tükrök, amik torzítanak, lehetne olyan a gyülekezet. Arra gondoltam, hogy bejössz, és mindenki mutat neked egy képet saját magadról, ez elég rettenetes, elég szörnyű lenne.
Miért nem így van? Mikor nem így van? Akkor, hogyha Jézust emeljük fel. Ezért olyan nagyszerű az Úrvacsora, mert Jézust emeljük fel. Ha Őt emeljük fel, akkor nem azzal foglalkozunk, hogy elmondjuk egymásnak, hogy mit gondolunk egymásról, és a saját véleményünket dolgokról. Ezt mondja is nekünk Pál Róm 14-ben: ha valaki bejön, akkor ne dobáld könnyen a megjegyzéseidet, ne osztogasd könnyen a véleményeidet arról, ahogy él, amit csinál. Mennyivel inkább az emberrel kapcsolatban ne tedd ezt! Hanem Jézus, Őrá van szükség, Őt kell látni, Ővele kell találkoznunk. Ezért olyan nagyszerű az Úrvacsora.
Ján 7-ben van az, amiről beszélünk igazán mindig:
Ján 7:37-38 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.
Mi nem arról beszélünk, hogy hogyan kellene csinálni, milyennek kéne lenned, hanem arról beszélünk, hogy hol van a forrás, ahonnan meríthetsz. A kereszténység arról szól, hogy Jézushoz hív, Aki a forrás, Akiből merítve életünk van, és Akiből merítve még életet is adhatunk, áldást jelenthetünk másoknak. Úgyhogy ez nagyszerű hír, és ezért nagyszerű a gyülekezet, ezért nagyszerű a Krisztus Teste. Ezért csodálatos dolog a kereszténység.
—
Ján 6:30-ban van egy követelés Jézus felé. Nagyon élvezem az evangéliumokat. Visszatérni az evangéliumokhoz, és találkozni Jézussal, felkavarodni Őbenne annyira nagyszerű! Most csak elmélkedjünk együtt, és Isten szólni fog hozzánk.
Ján 6:30-31 Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
Ők itt követelnek, azt mondják: „Tégy nekünk csodát! Jézus, tegyél nekünk csodát!” Ez a követelés: „Ha azt akarod, hogy higgyünk Benned, akkor tegyél nekünk csodát, Jézus! Azonnal szeretnénk látni! Ha nem bizonyítod, hogy Isten vagy, akkor nem fogunk hinni Benned.” Jól megfenyegették. 🙂 Jézus „nagyon megijedt” ettől!
Látjuk ezt az evangéliumokban, hogy Jézus rendszeresen „megijed” ettől a fenyegetéstől: Ha nem teszel csodát, nem hiszünk Benned. Mit csinált Jézus ilyenkor általában? Azt mondta: „Ez a gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván. Fityiszt nekik!” Hát, nem egészen így fogalmazott. 🙂 Azt mondta: „Nem! Nem kaptok jelet. Ugyanaz lesz a jel, mint Jónásnak a jele, hogy gyakorlatilag halott volt. A halban volt három napig, és vége volt. Én is ezt a jelet fogom adni nektek. Más jelet nem kaptok.” Mát 12:39, Luk 11:29. „Nem kaptok más jelet. Nem lesz csoda.”
Jézus nem igazán rettent meg ettől. Miért? Azért, mert Zsolt 93:2-ben azt olvassuk, hogy az Ő trónja öröktől van és örökkévaló. Az nem inog meg, amikor valaki azt mondja: Ha nem teszed meg, akkor nem is hiszek Benned!
Ez olyan, mint a gyerekek viselkedése. Amikor egy kicsi gyerek azt mondja: Ha ezt nem csinálod meg, akkor én nem is szeretlek téged!; ez a zsarolás módja a szülő felé. „Akkor nem is szeretlek, apa! Akkor nem is szeretlek, anya, ha nem csinálod meg!” Közben azt gondolja: Most mindent bevetettem, az én akaratom lesz meg. Persze, ez bájos, amikor még csak óvodáskorú, de amikor tinédzser, akkor már nem annyira elragadó. Egy felnőttől sem annyira cuki, amikor ezt mondja! Ugyanígy, ha toporzékol vagy hisztizik.
Hasonlóan egy hívőnél. Biztos vagyok abban, hogy Istennek aranyos, amikor egy friss hívő mond ilyesmit: Nem is hiszek Benned, ha nem csinálod meg, amit most kérek! Viszont amikor valaki már több éve vagy egy évtizede hívő, akkor egyre kevésbé cuki. Igazából fontos nekünk ezt felismerni. „Istenem, ha nem teszed meg, amit kérek, akkor nem vagy az Istenem tovább!” Nem hiszem, hogy Isten trónja megrendül attól, ha én hitehagyott lennék.
Ahogy továbbolvassuk, nekik van egy javaslatuk is. Jézus már megtette a kenyerek és a halak csodáját. Márk 8-ban látjuk, hogy legalább kétszer. Őnekik Mózes adta a mennyei kenyeret. Ingyen kenyér, ingyen étel – micsoda ötlet! Volt kedvenc csodájuk, volt egy népszerű csoda, az ingyen étel. Valószínűleg férfiak voltak, akik itt beszéltek Hozzá. 🙂 „Ingyen étel. Mekkora ötlet ez, Jézus! Ezt szeretnénk látni.” Mint a wurlitzer, bedobod a pénzt, és lejátssza neked a kedvenc zenédet a szórakozóhelyen. „Jézus is ilyen, nem?”
„Van egy javaslatunk most, hogy már megijesztettünk Téged. Most, hogy már félsz attól, hogy esetleg nem fogunk hinni Benned, most van egy javaslatunk. A következő a kedvenc csodánk…” Igazából ez olyasvalami, ami történik ma is. Vannak kedvenc csodák. Például a gazdagság. Sok hívő imádkozik lottó ötösért. 🙂 Volt egy karikatúra. Jézus ül egy képernyő előtt, és odaszól az egyik angyalnak: Fel kell tennem egy spamszűrőt a rengeteg lottóima miatt. 🙂 Igazából ilyenek vagyunk.
„Gazdagság – ez a kedvenc csodám, Jézus.” „Gyógyulás – ez a kedvenc csodám, Jézus.” Nyelveken szólás… bármi. „Van egy kedvenc csodám, Jézus!” Rendben, lehet imádkozni ezekért. Viszont ha tényleg elhiszem, hogy a lottó ötös nekem szükség, és Isten nem adja meg, akkor nem az Ő szívében kéne kételkednem, hanem a magaméban, nem? Lehet, hogy az én nagy szükségem nem is szükség, hanem csak kívánság.
„Isten! Nekem házasnak kell lennem az év végére! Jobb, ha belehúzol, mert már csak néhány nap van ebből az évből. Húzz bele!” Mi van, ha ez nem a szükségem? Mi van, ha ez csak a kívánságom? „Nem! Az nem lehet. Az én szívemet nem vizsgálom meg. Csak Istenét.” Jézus figyelmeztet minket erre. Mát 6:21 ahol a kincsed van, ott van a szíved. Légy óvatos! Mert ha valamit túl drágává teszel, akkor az elvonja a szívedet, elfordítja a szívedet Istentől.
Vigyázz, hogy mi a kincsed! Mert foghatsz valamit, ami értékes, valamit, ami Isten ajándéka az életedben, és aztán felemeled, aztán nem marad meg a kapcsolatod Istennel. Olyan könnyen félrevezet engem mindaz, amire vágyom, mindaz, amire azt képzelem, hogy jogom van rá! Például a gazdagságom.
Nem azt mondom, hogy ne imádkozzunk, hogy ne kérjünk, hogy ne legyenek céljaink, hogy ne törekedjünk, hogy ne menjünk előre a vállalkozásban, a pénzügyeinkben, azzal, amink van. Persze! Teljesen rendben van, de itt a kérdés: Hol van a szívem? Mi a központ? Mi a lényeg? Jézus itt fontos leckét ad nekik erről. „Nem ott kéne, hogy legyen, ahova ti néztek!” Itt a kérdés: Tudok-e hálás lenni azért, amim van? Vagy pedig követelek: „Isten, nekem ez jár! Isten, nekem ez jár!”
Emlékszem, amikor egyikünk visszajött valahonnan Afrikából – talán Szenegálból –, és azt mondta: „Pásztor! Eddig nem értettem, hogy miről beszélsz, amikor azt mondtad, hogy mi itt gazdagok vagyunk.” Hazugság, ami a szívünkben van elültetve, hogy ez a normális, hogy ez jár mindenkinek. „Sőt! A normális az lenne, hogy úgy éljünk, mint a németek, az angolok. Annyi keresetünk legyen! Az a minimum. Ami itt van, ez nevetséges.” Ahelyett, hogy hálásak lennénk, követelőzőek vagyunk. Pedig megnyitom a csapot, és folyik a víz! Gazdagok vagyunk. Lemehetsz a boltba, és valószínűleg nem lőnek le. Gazdagok vagyunk. Biztonságban élünk. Az életünk nagyszerű. Van miért hálásnak lenni!
Ám ha elhiszem, hogy nekem jár, akkor ezt elveszítem, és nem lesz hála a szívemben, és nem lesz öröm a szívemben. Úgyhogy nagyon hálás vagyok, hogy ezt kérték Jézustól, és nagyon hálás vagyok Jézusnak, hogy nem teljesítette, hanem ezt ugródeszkának használta, hogy tanítson valamiről, a csodákról, a szívünkről, a hitről.
Ján 6:32 Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret,
Jézus összehasonlítja Mózest és az Atyát. Azt mondja: „Mózes a múltbeli, az Én Atyám a jelenben gondoskodik rólatok és a jövőben. Ez állandó. Mózes törődése tartott negyven évig, de amit az Én Atyám ad, az maradandó, az állandó, az olyasvalami, ami veletek megy. Amikor Mózes adott, az közvetett volt, ő közvetítő volt, de az Én Atyám közvetlenül, személyesen fog nektek adni. Ez nagyobb. Én tartogatok nektek valamit, ami nagyobb.”
Ján 6:33 mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
Jézus használja ezt a képet, a kenyér képét gazdagon. Egyébként itt nem az Úrvacsoráról beszél, de az Úrvacsora ennek a jelképe. Mert Jézus a valóságról beszél. Arról, hogy Isten valóban ad nekünk valamit, ami megelégíti az életünket, Jézust, az Ő életét.
Ján 6:34 Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!
Ez tetszik nekik. „Jézus! Tényleg jönne egy kenyér a mennyből, amit Isten az Atya ad, és örökre elég lesz nekünk? Létezik olyan, amivel örökre megelégszünk? Létezik olyan, hogy az egész életünkre, örökre elég lesz? Akkor add nekünk ezt a kenyeret!” Tetszik nekik ez a kép. Aztán Jézus elrontja a képet. Kicsit úgy tűnik, mintha Jézus mindig ezt csinálná.
Úgy értem, mindenkinek tetszik egy kisbaba a jászolban, mert a képeken nincs rajta a hideg és a bűz. Úgyhogy mindenkinek tetszik egy kisbaba a jászolban, de senki nem akar Karácsonykor a keresztről hallani, és valakiről, Aki meghalt ott. „Maradjunk a Jézuskánál, jó?!” Mindenki el tud fogadni egy prófétát, de Istent, Aki testet öltött? „Ó, az nem lehetséges! Hagyd már abba!”
Mindenkinek tetszik egy jó tanító. Mindenki kedveli Gandhit, és a többi nagy tanítót. „Főleg ha már halott, és nem szól bele az életembe! Jézus ilyen szempontból kiváló. Jó tanítónak Ő nagyszerű. Mert kétezer éve meghalt, úgyhogy mostmár biztos nem szól bele az életembe. Ám egy feltámadott Megváltó, Aki közel jönne hozzám és belebeszélne az életembe, és változtatna rajta? Azt nem tudom elfogadni. Ne viccelj velem! Ez nem elfogadható.”
Ez az, amit Jézus csinál itt is. Elmondta a mennyei kenyeret, mindenkinek tetszik a gondolat, mindenki odáig van érte. „Nagyszerű! Erre van szükségünk!” Aztán elrontja ezt a képet. Azt mondja – Ján 6:35,48 – „Én vagyok az élet kenyere. Aki Hozzám jön, nem éhezik meg soha. Aki hisz Bennem, nem szomjazik meg soha.”
Ján 6:38 Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
Azt mondja: Én vagyok az élet kenyere, amelyik a mennyből jött. „Jézus! Miért kellett elrontani? Eddig annyira jó steril kép volt! Eddig annyira tetszett! … Te lennél ez a kenyér? Te? Egy ember? Józsefnek és Máriának a Fia? Te lennél az, Akivel meg kéne elégednünk valahogyan? Téged kéne ennünk? Miről beszélsz nekünk? Miről van itt szó?”
Nagyon nem tetszett nekik. Ján 6:41-42-ben dühösek Rá, zúgolódnak Őellene. Haragszanak Rá, és azt mondják: Elfogadhatatlan! Jézusnak azonban van egy nagyon fontos mondandója. Azt mondja: „Isten kínál nektek valamit. Van egy étel, amivel megelégedtek, és amivel mehettek egész életetekben. Van egy ital, ami a szomjatokat oltja, és aztán nem lesztek ebben az állandó égető szükségben.”
Ezért annyira nagyszerű az Úrvacsora, mert éppen erre a két dologra emlékeztet bennünket. Erről beszél nekünk. Van a pohár – van egy szomjúságom. Mi az? Ott van hiány az életemben. Minden ember televan hiánnyal. A szégyen az hiány. Az az értéknek a hiánya: nem teljesítettem eleget. A félelem az erőnek a hiánya, hogy nem tudok szembenézni az élettel, hogy nem tudok elbánni a problémákkal. A bűntudat az a tisztaság hiánya. Jelen van az életünkben, és Jézusnak a vére erről szól, ha veszem, ha közösségben vagyok Vele.
Nem az a pohár, amiből iszunk, hanem az igazi, amikor Őrá bíztam az életem, amikor bejött az életembe, és dolgozott bennem, és megtisztított engem, és értékessé tette az életemet az Ő színe előtt. Hatalmat hozott az életembe, a Szent Szellemnek a hatalmát. És Róm 5:1 meg vagyok igazulva. Meg vagyok igazulva – mit jelent ez? Azt, hogy vettem a poharat, hogy Jézus igazat beszélt. Az Ő vére az ital, és megszünteti a szükséget.
Nem ott élem az életem kiszáradt ajkakkal, és keresek valakit. Amikor találok egy barátot, azt mondom: „Adj nekem értéket! Értékelj engem!” Találok egy házastársat, és azt mondom: „Tegyél engem értékessé. Fogadj el engem úgy, ahogy vagyok. Csökkentsd a bűntudatomat!” Minden kapcsolatom erről szólna, de nem, mert Jézus vére ott van az életemben.
Aztán a másik, hogy vettem a kenyeret, ettem Őt, és Ő energiát ad nekem. Mehetek. Járhatok Istennel. Járhatok az Atyával. Van egy küldetésem, van egy elhívásom. Nem azért élek, hogy csak létezzek, hanem van valami, amit viszek. Ez a jó hír: én ittam és ettem, és ez Jézus volt, Ővele járok, és te is járhatsz Ővele. Minden embernek ez az üzenetünk. Ez az, amit mondott nekik, és amit mond nekünk is. Hívja az embereket.
Ján 6:40 Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon.
Ez az, amiről beszélt: enni Őt, hinni Benne, bízni Benne, befogadni Őt.
Ján 6:44 Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon.
Ez Istennek a vonzása az ember életében. Ezért van, hogy azt mondjuk: az üdvösség kegyelemből van. Mert Isten vonzott bennünket. Ján 12:32-ben a keresztre azt mondta Jézus: Én mindeneket Magamhoz vonzok. Ez volt az Ő munkája.
Ján 6:37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.
Ez itt a csoda, hogy Isten nem taszít el senkit. Aki jön Jézushoz, az mind ehet, az mind ihat, annak mindnek lesz új élete. Ez a csoda. Ján 6:50,51,58-ban Jézus erről beszélt: „Örök életet adok. Ha valaki eszi ezt a kenyeret, ha valaki issza ezt a poharat, annak örök életet adok.” Ez a csoda. Itt voltak ezek az emberek, és azt mondták: „Csodát akarunk látni! Most csodát akarunk látni!” Nagyon sokan hívők mondják ezt: Mutass nekünk igazi csodát!
Hadd mondjak néhány igazi csodát! Az egyik Ezsdrás és Nehémiás. Miért? Hetven évig száműzetésben, fogságban volt a nép Babilonban, és aztán újra volt Jeruzsálem. Hetven-nyolcvan év után megint álltak a falak, megint volt templom, megint imádták az Urat, megint ott volt a nép. Az egy csoda volt.
Hadd mondjak egy nagyobbat! Majdnem kétezer év után ma ránézhetsz a térképre, és ha nem arab országban nyomtatták, akkor rajta van Izrael. Hadd mondjam el neked, hogy ez csoda. Valaki mondhatja: „Az nem csoda! Az csak politika, a cionisták, az USA és Európa. Ennyi! Az nem csoda.” Figyelj! Nem létezik még egy ilyen nép, nincs még egy ilyen a világtörténelemben, amelyik több mint ezerkilencszáz éven át ország nélkül volt, és aztán lett nekik. Ez nem történik meg csak úgy. Tudod, mi a baj velünk? Nem tekintünk elég szélesen, és nem vesszük észre, pedig ott van a szemünk előtt.
Mondjunk egy másikat! Egy olyan gonosz bűnös, mint én, hittem Jézusban, és új emberré lettem. 2Kor 5:17, Ezék 36:26, Tit 3:5-ben azt olvassuk: új ember lettem. Azonnal. Minden folyamat nélkül. Egy szempillantás alatt új emberré lettem. Amint hittem Jézusban. Nem volt átmenet. Ez csoda. Tudod, mi a probléma? Az, hogy általánosítjuk. Ez azonban csoda! A legnagyobb csoda.
Tudod, miért? Mert ők úgy voltak ezzel: Jézus, ha a semmiből kenyeret csinálsz, ha nyilvánvalóan áthágod a fizikai törvényeket, akkor azt csodának nevezzük most. Meddig tartott volna az? Mit jelentett volna? Gondolj bele azonban, hogy a csoda, ami megtörtént egy hívő szívében, vagy a te szívedben, amikor Jézusra bíztad az életed, az egy örökké tartó dolog. Az veled lesz örökkön örökké, hogy új ember lettél, hogy Jézus bejött az életedbe, és megmentett téged. Az örökkön örökké tart.
Melyik a nagyobb csoda a kettő közül? Az, hogy Jézus a vízen járt, az, hogy megállt a Nap egy ideig és Isten adott nekik még időt? Mi a nagyobb csoda? Én azt gondolom, hogy az, hogy a szívünkben ott van Istennek a valósága. Ez gyönyörű!
Vagy az a csoda, hogy a mai nap Istennek az Igéje köztünk van, hogy Jézus szolgál felénk, Ján 6:53-56. Van növekedés az életünkben. Mert tudod, hogy mi a természeti? Tudod, hogy megy ez természetileg? Nem Istent követjük. Az a normális, amiről Ámósz 8:11-13 ír. Az, hogy szárazság, Isten Igéje utáni szomjúság van, hogy nincs Istennek igazi kijelentése a Földön, az a normális.
Az a természetfeletti, az a csoda, hogy kinyitjuk a Bibliát és életet kapunk belőle. Túl szűklátókörűek vagyunk azonban. Túlságosan általánosítunk. Nem jó a memóriánk, úgyhogy nem látjuk meg a csodát. Isten viszont adott nekünk rengeteget, rengeteg csodát, amiért van okunk hálásnak lenni. Ez a legnagyobb, hogy nap mint nap ihatok és ehetek. Jézus megelégít engem és erőt ad, hogy továbbmenjek. Ez a csoda.
Mert ez volt Jézusnak az üzenete, hogy Ő nagyobb, mint a halál, hogy Ő nagyobb, mint a bűn. Ez volt az üzenete, amiről itt beszélt. Mert amikor erről beszélt, akkor beszélt a haláláról, a feltámadásáról, és azt mondta: „Én nagyobb vagyok, mint a halál. Én nagyobb vagyok, mint a bűn. Én nagyobb vagyok! Mersz-e bízni Bennem? El mered-e fogadni ezt?”
Vagy inkább azt mondod-e: „Adj nekem valami kicsit most azonnal! Jézus, adj nekünk most kenyeret!” Jézus azt feleli: „Nekem van valami, ami nagyobb, amit szeretnék neked adni. Az Én életemet, ami benned is nagyobb lesz a halálnál.” Egy nap, ha Jézus nem jön vissza előbb, akkor meghalok fizikailag, de ez az élet, amit kaptam Tőle, az nagyobb, mint a halál. Az az élet a mai nap nagyobb, mint a bűn, mint minden bukásom. Ez az a csoda, amit élvezünk nap mint nap. Járjunk ebben és élvezzük ezt. Ne kicsinyeljük le, hanem csak élvezzük ennek a valóságát!
Ján 6:58 Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
Mennyei Atyánk! Hálásak vagyunk a Te Fiad munkájáért a kereszten, a feltámadásban, abban, hogy győzelmet szerzett a halál fölött, abban, hogy győzelmet szerzett a bűn felett, szabadulást. Köszönjük, Istenünk! Egyszerűen csak bízunk, és hiszünk. Kérünk Téged, hogy add nekünk ezt a kenyeret minden nap, add nekünk ezt az italt minden nap. Jézus, nekünk Rád van szükségünk minden nap. Azt ígérted, hogy aki eszik és iszik, azok Benned lakoznak, és Te őbennük. Urunk, így vagyunk mi is. Vágyunk erre, Benned lenni minden nap, és Te mibennünk állandó áldott közösségben, ahol Téged fejezünk ki, ahol Benned örvendezünk. Köszönjük, Jézus!
Ha még nem bíztad Jézusra az életed, ha még nem hittél Benne, akkor itt a lehetőség. Mondd azt a szívedben Jézusnak – a legegyszerűbb és a legnagyobb döntés – „Szükségem van Rád! Vágyom Rád! Gyere az életembe. Bízom Benned! Hiszek Benned.” Szólítsd meg egyenesen, mondd azt Jézusnak a szíved csendességében: „Én Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe! Legyél az én Megváltóm! Ments meg engem! Adj nekem új kezdetet, új szívet, új gondolatokat, új motivációkat. Jézus, Benned bízom, Benned hiszek. Ments meg engem! Adj nekem új életet.”
Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!