A hit három szintje & Élhetünk győztesként

2010 július 21. szerda  18:30

 

P. Elshan

A hitről fogok beszélni, három fokozatáról a hitnek. János evangéliuma 4. fejezete. Érdekes, hogy a Bibliában nagyon sokszor látjuk, hogy Jézus jött. A hitünk számára ez fontos, hogy Jézus jött. Azért, mert Ő a hitünk forrása. Azért, mert Ő eljött ebbe a világba. Azért, mert Isten Igéje testté lett, Ember lett. Mostmár emiatt van képességünk arra, hogy legyen hitünk Jézus Krisztuson keresztül.

Ján 4-ben két történetet látunk. Először is, Jézus találkozik a szamaritánus asszonnyal. Az Írás azt mondja, hogy Jézus jött.

Ján 4:5a Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába,

Ott találkozott az asszonnyal. Aztán a második történet ugyanebben a fejezetben:

Ján 4:46a Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus,

Ebben a második történetben p. Schaller beszélt a hit három fokozatáról, három szintjéről. Érdekes megnézni ezt. Volt egy nemes ember, aki hallott Jézusról, amikor Ő a galileai Kánában volt, és a vizet borrá változtatta. Ez volt az első csodája, és az emberek elámultak. Aztán ez az ember valószínűleg hallott a szamaritánus nővel történt esetről is, aki miután találkozott Jézussal, visszarohant a városába, és mindent elmondott minden embernek, amit Jézus mondott őróla.

Az emberek hallottak ettől a szamaritánus asszonytól. „Talán Ő lehet a Messiás. Gyertek, és nézzétek meg!” Abból a városból az emberek jöttek Jézushoz, és Jézus prédikált a tanítványoknak. Aztán azok az emberek ezt mondták: „Az a nő Rólad beszélt nekünk, mi hittünk az ő szavainak, és eljöttünk, hogy megnézzünk Téged. Most, ahogy beszélsz, hiszünk a Te szavaid miatt.”

Annak a nemesembernek a fia nagyon beteg volt. Ez az apa szereti a fiát, hallott Jézusról néhány embertől és van hite. „Talán Jézus a megoldás a fiam egészségéhez!” Ez a hit első szintje, amikor valahonnan hallunk Jézusról: „Ő csodálatos. Ő nagyszerű Tanító és csodákat tesz. Ő megváltoztatja az emberek életét. Ki ez a Jézus? Szükségem van, a fiam beteg, és nem találok módot arra, hogy meggyógyuljon. Meg fog halni. Hiszem, hogy Jézus tud nekem segíteni. Hiszem!” Úgyhogy ez az ember Jézushoz jött, és személyesen találkozik Ővele.

Ez csodálatos része a mi életünknek is, amikor személyesen jövünk Jézus jelenlétébe. Amikor már nem az emberek beszélnek Jézusról, és elhisszük azoknak az embereknek a szavait. Hanem Jézus Krisztus személyesen beszél hozzám, és megmutatja nekem az utat. Annyira csodálatos, ahogy Jézus azt mondja ennek az embernek:

Ján 4:48b Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

„Azt akarod, hogy eljöjjek a házadba, és meggyógyítsam a fiadat. Amikor látod, hogy megtörténik a csoda, hogy a fiad jól lett, akkor hinnél?” Jézus kicsit mérges itt, azt mondja: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Aztán látja ennek a királyi embernek a hitét. „Nem megyek el hozzád. Nem úgy fogom csinálni, hogy lásd a csodát, és azután hiszel, hanem egyszerűen csak azt mondom neked: Menj el, a te fiad él. – Ján 4:50 – Ez az Én szavam hozzád, és rajtad áll, hogy hiszed-e vagy sem.”

Ez Jézus Krisztus szava, és Ő szól hozzánk személyesen. Rajtunk áll, hogy ezt Istentől valónak fogadjuk el, vagy sem. Azt mondja ugyanabban a versben:

Ján 4:50b És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki…

„Hallottam Jézusról, és hiszem, hogy tud nekem segíteni. Elhittem, hogy tud nekem segíteni. Személyesen jöttem Jézushoz. Kértem Tőle: Gyere, és segíts nekem, mert szükségem van.” Jézus szólta az Igét, és ez az ember ismét hitt. Ez a második szintje a hitnek. „Nem látom, hogy a fiam él, nem látom, hogy meggyógyult, de hallom Jézus Krisztus szavát, és hiszem azt.” Ján 4:50 … és elment. Csodálatos, amit itt mond:

Ján 4:51-52 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;

Úgyhogy most ez a királyi ember hallja, hogy abban a pillanatban, amikor Jézus mondta neki ezeket a személyes szavakat, és hitte azokat, akkor a csoda megtörtént az ő fiával. A fia meggyógyult.

Ján 4:53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ez a harmadik szintje a hitnek. Amikor már az az ember látja vagy hallja a bizonyságot arról: a te fiad él; ő ismét hisz. Hisz ismét, de mostmár az ő hitének vannak szemei. Mosmát látja is azt.

Zsid 11:3 hit által megértjük, hogy Isten az Ő szavával teremtette az egész világegyetemet. A megértés szó az ismeretről beszél. Olyan tudás, ami felette áll az egész tudományos világ tudásának.  A tudósok nem rendelkeznek ezzel a tudással, amivel mi rendelkezünk hit által. A hit szemeket ad nekünk arra, hogy lássunk olyan dolgokat, amelyeket más emberek nem láthatnak. Ez a hit az életünk csúcsa. „Igen, mostmár értem! Mostmár látom.”

Mégis hogy történt? Hol kezdődött? Ott, hogy az emberek beszéltek Jézus Krisztusról, és ez az ember hitt. „Nem tudom, de ők azt mondják, hogy Jézus ezt meg tudja tenni. Nem is tudom, de Jézus segíthet nekem. Hadd jöjjek Jézushoz! Hadd jöjjek gyülekezetbe! Hadd jöjjek el arra a helyre, ahol Istennek a teljessége lelepleződik! Hadd jöjjek olyan helyre, ahol Isten személyesen szól hozzám, és hadd hallgassam Isten Igéjét, amint Isten személyesen szól hozzám, és hadd higgyem, hogy Isten az, Aki szól hozzám. Aztán hadd lássam! Hadd lássam, hogy mit teremthet az a hit, amit Jézus Krisztus ad nekünk.” Ámen.

 

P. Duló Attila

Beszélgettem egy sráccal az utcán, és annyit mondtam neki, hogy aki a pokolba kerül, abszolút nem fogja érezni Isten jelenlétét. „Most érezzük, hogy esik az eső, süt a Nap, fúj a szél, levegőt veszünk. Ha nem hiszel, akkor is élvezheted ezeket az áldásokat. Most kapsz valamit Istenből, de a pokolban ez meg fog szűnni. Nem marad más, csak az önvád.”

Gondolatilag én még benne vagyok a konferenciában. Még az a téma van a szívemen. Nem csak egy hete, hanem már egy éve cipelem ezt az édes terhet: Győztesen élni. Pál apostol 1Kor 9-ben a hívőt sportolóhoz hasonlítja és a keresztény életet versenypályához.

1Kor 9:24-27 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” Sokan futnak, de csak egy nyeri el a versenydíjat. A kérdés csak az, hogyan van ez. Én azt olvastam a Bibliában, hogy mindenki győztes. Aki megtért, aki elfogadta Krisztust megváltójául, az helyzetileg győztes. Akkor hogyan lehet az, hogy csak egy nyeri el a versenydíjat?

Nyilvánvalóan Pál itt nem a mennyről beszél, nem arról beszél, hogy aki a leggyorsabb, az jut be a mennybe, a többiek pedig így jártak, hanem ez a keresztény életünkről szól. Ez a keresztény járásunkról szól. Azt mondja Pál: Úgy élj, mint aki győztes. Úgy fuss, mint a győztes. Legyél győztes. Már itt a Földön éld meg a győzelmedet.

A konferencia témája az volt: Mindenkor diadalra vezet minket, 2Kor 2:14. Ő mindenkor diadalra vezet, de csak azokat, akik diadalt akarnak aratni. Csak az tudja megnyerni a versenyt, aki úgy fut, mint aki már győztes. Nagyon fontos, hogy a fejemben én már győztesnek lássam magam.

Sportoltál valaha versenyszerűen? Ha nem is, el tudod-e képzelni azt, hogy kimész a versenypályára, vagy bemész a ringbe, és fejedben az van: „Lehet, hogy a másik jobb nálam? Olyan bicepsze van! Ha ezzel megcsap, biztos, hogy kifekszem.” El tudod képzelni, hogy ilyen ember valaha is győzne? Nem. Mert a fejében nem győztes. Mert nem úgy jön, mint aki győztes.

Nekünk azt mondja Pál: „Ti már helyzetileg győztesek vagytok. Úgyhogy úgy fuss, mint aki már győztes.” Zsid 12:1 tegyetek le minden rátok nehezedő terhet és megkörnyékező bűnt, és fussátok meg az előttetek lévő pályát. Fuss úgy, mint aki győztes. Fusd meg az előtted lévő pályát. Tegyél le azonban minden terhet.

Hogyan tudok úgy futni, ha terheket cipelek? Leteszem a terheket, leteszem a világ dolgait. Leteszek minden olyan terhet, ami megakadályoz abban, hogy fussak. Ma délben a beszélgetésen erről volt szó. El tudod-e képzelni ezt: Százméteres síkfutás, ezredmásodpercek számítanak, és valaki úgy áll be a rajthoz, hogy a vállán egy egész cementes zsákot cipel, és győzni akar? Nagyon sokszor így állunk rajthoz, hogy rajtunk vannak a terhek. A vállainkon az adósság, az adó, család, számlák…

Cipeljük a terheket. A Zsidó levél szerzője azonban azt mondja: Vess le minden terhet! Dobd el! Ne azzal fuss! Úgy fuss, mint aki győztes. Fusd meg a pályát győztesként. Vegyél le magadról minden terhet, megkörnyékező bűnt. Vagyis: Ne add meg magad! – ezt mondja a Zsidó levél szerzője. Ne add meg magad az első kísértésnek!

„Ó, de hát én mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.” Ne add meg magad a kísértésnek! A megkörnyékező bűnt vesd le, és úgy fuss. Szabadon fuss! Mert ha győzni akarsz – azt mondja itt Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levelében: Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató. Vagyis versenyezni, győzni csak úgy lehet, ha fegyelmezett vagyok. Van egyfajta fegyelem az életemben.

„Na, de p. Atti! Ez a Nagyobb Kegyelem Gyülekezet. Ez nem a Nagyobb Fegyelem gyülekezet, hanem a Nagyobb Kegyelem Gyülekezet. Mi az, hogy fegyelem legyen az életemben? Hát kegyelem van, nem?” Az igaz. Kegyelem van, de azt mondja Pál: Ha győzni akarsz, akkor legyen egyfajta fegyelem az életedben.

Aztán figyelj, hogyan folytatja! „azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” Tehát aki versenyben vesz részt, aki sportol, aki győzni akar, az önmegtartóztató. Fegyelmezett életet él. A sportoló azért, hogy elhervadó koszorút, elmúló dolgot nyerjen, olyan érmet, ami néhány év múlva értékét veszíti, mi pedig azért, hogy örökkévaló értékű koszorút nyerjünk.

Gondolj bele ebbe! Egy sportoló például ahhoz, hogy olimpiai bajnokságot nyerjen bármilyen sportágban is, minimum húsz évet ad az életéből. Keményen edz, lemond dolgokról, odateszi magát, küzd. Tényleg éjjel-nappal edz, odafigyel, és mi az eredménye? Kap egy érmet, amire néhány év múlva már senki nem fog emlékezni.

Ma a déli beszélgetésen megkérdeztem: Tudja-e valaki, hogy az olimpián ötven évvel ezelőtt ki nyerte a 100 m-es síkfutást? Közülünk itt tudja valaki? Pedig most többen vagyunk, mint délben voltunk. Az akkori bajnok minimum egy-két évtizedet odaadott az életéből, keményen küzdött azért, hogy ma már a kutya se emlékezzen rá. Odaadta az életét.

Azt mondja Pál: Mi hogyne inkább élhetnénk olyan életet, fegyelmezett életet azért, amit kapunk! Mi hervadhatatlan koszorút kapun. Olyan jutalmat kapunk, ami az örökkévalóságon keresztül megmarad. Megmarad az értéke, nem veszíti el az értékét. Ez annyira bátorító! Hogyne inkább élnénk fegyelmezett életet! Hogyne inkább! Azért, amit fogunk kapni.

Leteszem a terheket, futok, és fegyelmezett életet élek. Három terület van, ahol fegyelmeznem kell magam. Az egyik az Írás. A Bibliának az olvasása és tanulmányozása. Garantáltan meg leszel akadályozva ebben. Garantáltan meg leszel ebben támadva, hogy tanulmányozd és rendszeresen olvasd az Írást. Ebben kell egyfajta fegyelem. Jön egy érzés: Ah, ma nincs kedven Írást olvasni. Aztán megadom magam, engedelmeskedem ennek, és nem olvasom az Írást.

A második ugyanígy az ima. Rendszeresen, folyamatosan imádkozom. Fegyelmezem magam. Ima közben fegyelmezem az elmémet, hogy mire gondolok, hogy az Úr jelenlétében maradjak. Aztán a harmadik a közösségbe járás. „Ó, ma nagyon meleg van! Én ma el nem megyek a gyülekezetbe, az biztos!” Fegyelmezem magam. Nem számít, hogy esik, hogy fúj, hogy hőség van… bármilyen időjárás van, Isten miatt elmegyek. Fegyelmezem magam. Fegyelmezett életet élek.

Aztán így folytatja: Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos. Pál azt mondja: úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél. Lássuk a célt! Lássuk, hogy miért futunk. Ha győztesen akarom élni az életemet, akkor tudom, hogy hol a cél, akkor tudom, hogy mi a cél, tudom, hogy miért futok. Pál apostol azt mondja:

Fil 3:14 De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél. Tudom, mi a cél. A felülről való, a mennyei elhívás jutalmáért futok. Úgy futok, mint a győztes. Győztes akarok lenni. Igenis, el akarom venni azt a jutalmat. Emlékszel p. Vreeland-re? Ő tanított egyszer erről. Azt mondta: Ne vegyétek félvállról a mennyei jutalmakat!

A jutalom az, hogy közelebb lehetsz Jézushoz. A jutalom az, hogy minél közelebb lehetsz Őhozzá. Ez ámulatba ejtő dolog. Ez nem apróság. Csak gondolj bele, a mennyben felébredsz, aztán Jézussal együtt kávézol. Micsoda bámulatos dolog ez! Egyszer Pakson a rádióban ezt mondtam, hogy illusztráljam, milyen jó lesz a mennyben, és betelefonált valaki: Hogy mondhat ilyen ostobaságot, hogy Jézussal kávézik? Azt feleltem: Bocsánat, én csak illusztrálni akartam.

Csak gondolj bele, mennyire közel lehetünk Jézushoz! Futok. Győztes akarok lenni. Nem vesztes életet akarok élni. Nem úgy akarom élni az életemet, hogy folytonosan morgok: „Most olyan meleg van. … Olyan hideg lett! Most esik a hó! … Most az eső esik! … Most nincs pénzem! Most ez nincs. Most az nincs. … Most miért ilyet prédikál a pásztor? Most miért olyan nyakkendő van rajta? … Most miért így nézel ki? Miért van most itt ilyen meleg?…” Ez nem győztes futás. Ez vesztes élet. Ha így élem a keresztény életemet, akkor vesztes vagyok. Azt mondja Pál, hogy élhetek győztesként. Futhatsz úgy, mint aki már győztes. Ámulatba ejtő ez.

Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.„Fogom a szöges korbácsot, és megsanyargatom a testem. Aztán nem adok neki enni, nem adok neki inni. Csak sanyargatom a testem.” Nem! Csak viccelek! 🙂 Nem így sanyargatom a testem. Pál apostol nem erről beszél.

Pál apostol arról beszél, hogy fegyelmezem a testemet. Igenis, fegyelmezem az elmémet, és fegyelmezem a testemet. Miért? Azért, hogy ne legyek alkalmatlan a szolgálatra. Ez nem csak a pásztoroknak szól. Csak gondolj bele, ha egy pásztor itt prédikál, azután kimegy, rágyújt, előveszi a laposüvegét, húz egyet belőle, aztán elvonul. Miközben a pulpitusnál arról beszélt, hogy hogyan élj szent életet. Mennyire hiteles az ilyen ember?

Pál azt mondja: megsanyargatom a testemet. Miért? Azért, hogy magam ne legyek alkalmatlan a küzdelemre, hogy hiteles legyek. Ez mindnyájunknak szól. Úgy élem az életemet, mint egy győztes. Úgy élem az életemet, hogy ne legyek alkalmatlan a küzdelemre, hogy hiteles maradjak. Azt mondja 2Kor 2:14-ben, hogy Krisztusnak a jó illatát terjesztjük.

Odamennék a szomszédomhoz, és azt mondom neki: „Figyelj! A keresztény élet annyira jó! Fantasztikus élet. Csodálatos élet. Isten szeret téged.”; mire ő csak felhúzná az orrát, mert nem Krisztusnak a jó illatát terjesztem, hanem ital és cigaretta szaga árad a számból. 🙂 Mennyire vagyok akkor hiteles? Semennyire!

Pál azt mondja: Krisztusnak a jó illatát terjesztem. Hiteles életet élek. Olyan életet, ami a magánéletemben ugyanaz, mint a gyülekezetben. Amikor eljövök a gyülekezetbe, én vagyok a szent, amikor hazamegyek, akkor belerúgok a kutyába? Hiteles életet élni! Erről beszél Pál, amikor azt mondja: megsanyargatom a testem azért, hogy ne váljak alkalmatlanná a küzdelemre.

Még két dolog befejezésképpen. Fontos az, hogy amikor versenyzek, akkor szabályosan tegyem.

2Tim 2:5 Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.

Mit jelent szabályszerűen versenyezni? A szabálykönyv erre a Biblia. Ilyen egyszerű. Ennek megfelelően versenyzek. Ennek megfelelően élem az életemet. Isten ezt azért adta, hogy legyen útmutatásunk.

Csak szeretném ezt az egészet kiegyensúlyozni. Nem cselekedetprogramot hirdetünk meg most a pulpitusnál. Nem arról beszélünk, hogy így kell élned. „Mert ha nem így élsz, akkor nem vagy jó keresztény.” Hanem arról beszélünk, amiről Pál 1Kor 9-ben írt. Ha győztes életet akarsz élni – és itt a ha-n van a hangsúly –, akkor meg kell fegyelmezned az elmédet, akkor fegyelmezned kell a testedet, és tényleg szabályszerű életet kell élni.

Ha nem akarsz győztes életet élni, a te életed, szabad vagy. Ugyan nem válik minden a hasznunkra, de mindent szabad nekünk. Olyan életet élsz, amilyet akarsz. Nincs „muszáj”, nincs az, hogy ezt vagy azt kell tenni, szabadság van. Isten elképesztő szabadságot adott nekünk. Pál azonban azt mondja: Ha győztes életet akarsz élni, ha itt Földön meg akarod élni a győzelmedet, ha diadalmenetben akarsz bevonulni a mennybe, ha jutalmakat akarsz, akkor úgy fuss, mint aki győztes. Győzni akarok! Nem hagyom magam megállítani.

Gal 5:7 Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?

Garantáltan van valaki, aki a győztes életben meg akar állítani. Az ördög nem akarja, hogy győztes életet élj. Az ördög azt akarja, hogy megtorpanj. Az ördög azt akarja, hogy megállj. Az ördög azt akarja, hogy vesztesként éld az életedet, foglalkozz mindenféle más dologgal, és ha jön egy kísértés, mondj annak igent, ha jön egy probléma, rágódj rajta.

A konferencián beszéltünk erről, hogy félelmeket támaszt az ördög. Azt akarja, hogy félj, rettegj, foglalkozz a világ dolgaival. Garantáltan meg akar állítani. Nem kell azonban, hogy ez így legyen. Nem kell, hogy megálljunk. Úgy fuss, mint aki már győztes. Úgy fuss, mint aki már győzött. Fuss, és ne hagyd abba. Tedd le a terheket, a megkörnyékező bűnt, fuss, és élj győztes életet. Ne engedd, hogy megállítsanak.

Kol 2:18-19 Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

Nem hagyom, hogy megállítsanak. Lehet, hogy éppen a gyülekezetben lesz valaki, aki meg akar állítani. Odamegy hozzád, és tévtanokat kezd sutyorogni a füledbe: Elveszítheted az üdvösségedet. Azt felelem, hogy nem hagyom magam megállítani. Én futok. Győztes életet akarok élni. Itt meg akarom élni a győzelmemet. Úgy, ahogy Pál apostol megélte a győzelmét. 2Tim 4-ben annyira drága dolog ez.

2Tim 4:7 Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:

„Győztes életet éltem. Látszólag nem. Lehet, úgy látszik, hogy vesztes életet éltem, hiszen megvertek, megköveztek, bebörtönöztek… Úgy néz ki, mintha vesztes életet éltem volna, de tudtam, mi a cél. Tudtam, hova kell futnom, úgyhogy futottam, és a futásomat elvégeztem. Én megkapom a jutalmakat. – ezt mondja Pál apostol – Én elvégeztem a futásomat. Győztesként értem célba. Ám látszólag, ha természetileg nézel rám, akkor vesztes vagyok.”

2Tim 4:8a Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró;

„Megkapom a jutalmakat. Nem hagytam magam megállítani. – mondja Pál – Annyian meg akartak állítani! Annyian ki akartak billenteni a pályáról! Annyian el akarták venni tőlem a győzelmet, de én nem törődtem semmivel. Futottam. Nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. A futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”

Gondolj bele ebbe! Micsoda ámulatos élet ez, hogy a keresztény életed végén ezt mondhatod: „A futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Győztesként értem célba. Nem hagytam, hogy megállítson a világ. Nem hagytam, hogy megállítson az ördög. Nem hagytam, hogy megállítson a hústestem, a vágyaim, az elképzeléseim, a problémáim. Győztesként futottam. Megtartottam a hitet, és aztán átveszem Krisztustól a jutalmat.” Micsoda bámulatos élet ez!

Megélhetjük a győzelmünket itt a Földön. Nem kell vesztesként élnünk. Hatalmas örömmel élhetjük az életünket. Hatalmas örömmel. Luk 10:20-ban azt olvasod, hogy a neved fel van írva a mennyben. „Ne azon örüljetek, hogy a démonok engednek nektek – ezt mondta Jézus a tanítványoknak –, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a menyben.” A nevünk fel van írva a mennyben. Ezt soha senki nem veheti el tőlünk.

Jel 21-ben ott a mennyei Jeruzsálem, és oda azok mehetnek csak be, akiknek a nevük be van írva a Bárány életkönyvébe. Ez a miénk. Bemehetünk oda. Ezt nekünk készítette az Úr. Ezt a győzelmet már itt a Földön megélhetjük. A mennyet itt a Földön megélhetjük. Fuss úgy, mint aki győzni akar. Mint aki győztes! Mint aki már győztes. Vedd el a jutalmat! Élj győztes életet. Ámen.

Kategória: Egyéb