Fantasztikus dolog megtanulni az áldásainkat számlálni! Erre vagyunk elhívva, igaz? Mi mást kellene tennünk? Van bármi egyéb, amivel elfoglalhatnánk magunkat? Persze van, de tényleg csodálatos, fantasztikus életünk van. Valakinek mondtam egy személyes beszélgetésben, hogy én magam az álmomat élem, mert olyan az életem, hogy nem is álmodhatnék jobbat. Nagyon hálás vagyok mindenért, a legapróbb részletekért is. Isten megteremtette az életemet, adott nekem; és családomért is – akik ti vagytok – nagyon hálás vagyok.
Azon gondolkodtam, hogy lehet-e a szavakon kívül másképpen megköszönni valamit az embereknek. Van-e más módja a köszönetnyilvánításnak az anyagiakon túl? Mi a helyzet Istennel? Nagyon sokszor úgy adunk hálát, mintha bűntudati áldozatot vinnénk, vagy próbáljuk visszafizetni mindazt, amit tett értünk, és amit adott nekünk. Azon gondolkodtam, hogy van-e más mód.
A szavak nélküli köszöneten gondolkodtam. Gondolj arra, hogy a néma köszönet időbe kerül. Hosszabb időbe kerül. Mert így az életeddel mondasz köszönetet Istennek. Visszatükrözöd mindazt, amit Ő adott neked. Az életed átalakul. Azt hiszem, hogy tényleg nagyszerű ajándék Istennek, amikor ezt látja. Nem lenne szabad, hogy felszínes szavaink vagy felszínes gondolataink legyenek.
Aztán arra gondoltam, hogy az idő az, ami az igazi köszönetet megmutatja. Szeretnék mindenkit bátorítani, hogy ne felejtsük Isten felénk való jóságát. Te személyesen a saját életedben tudjad, hogy mi Isten jósága számodra. Hol a kincsünk? Hol van? Mert ott lesz a szívünk is. A kincsünk Istenben, Krisztusban van. Abban, amit Ő minden nap, minden percben az életünkben tesz.
Ezen gondolkodtam, hogy amikor Isten betölti a legkétségbeesettebb szükségeinket – amikor valóban kétségbeesett helyzetben vagyunk, Istenhez fordulunk és imádkozunk, és Isten megadja nekünk, betölti ezt a szükséget –, akkor mi történik? Akkor tényleg a lelkünk mélyéről köszönjük meg Neki. Akkor valóban a szívünk mélyéből ott vagyunk.
Zsolt 124:7 Lelkünk megszabadult, mint a madár a madarásznak hálójából. A háló elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
Megszabadultunk, szabadok vagyunk, és az álmunkat éljük. Tényleg fantasztikus, hogy az életünk olyan, mint egy tündérmese. Mert a Teremtő barátai vagyunk. Ő törődik velünk, valóban mindenegyes szót meghallgat, amit kimondunk. Minden imánk nagyon fontos Neki. Mindenegyes helyzet az életünkben létfontosságú az Ő számára.
Igazából itt kellene maradnunk: a szívem mélyéről minden nap minden pillanatban – nem csak olyankor, amikor Isten megad valamit, amire kétségbeesetten vágyunk, hanem az a helyünk – ott kéne laknunk, hogy szívünk mélyéről hálát adunk személyesen. Akkor, amikor talán senki nem lát engem. A saját szavaimmal úgy, ahogy én tudok szólni a Teremtőmhöz.
Emlékszem, Bakuban tizennégy évvel ezelőtt volt egy földrengés. November 25-én történt, 6.8 erősségű volt. Egy olyan ország számára, ahol olaj van a földben, ez nagyon erős. Emlékszem, a következő napon a gyülekezet tele volt emberekkel. Nem fért be már senki. Még azok is eljöttek, akik egyébként nem jártak gyülekezetbe. November 25. szombat volt, úgyhogy következő nap, vasárnap volt az istentisztelet napja. Mindenki nagyon meglepődött, hogy egészen tömve volt a gyülekezet.
Ezen gondolkoztam, hogy miért jönnek el az emberek. Persze azért, mert félnek. Ám főleg azért, mert az emberek válaszokat keresnek. Aztán mások pedig hálásak azért, ahogy Isten megvédte őket, megmentette az életüket. Ott voltak a gyülekezetben, és hallgattak olyasvalakit, aki beszélt a pulpitusnál, akit azelőtt még soha nem hallottak.
Azt gondoltam, hogy ez nagyszerű kép, de igazából itt kellene laknunk. Ezen a ponton kellene lennünk állandóan. Minden nap. Mert vannak kérdéseink, de még annál is több. Nagyon sok dologért lehetünk hálásak! Közösségben lehetek valakivel, Akitől kaptam ezt az életet, és Aki minden nap minden percben gondoskodik rólam.
Ma kaptam egy üzenetet P. Marian Józsitól. Tegnap megszületett a lánya, Kayla Grace Marian a neve. Rendben van ő is, anyukája is. Négy császármetszés után most természetes úton született a baba. Ez csoda! Azt mondjuk: „Urunk, ez csodálatos, ez fantasztikus. Ilyenről még soha senki nem hallott. Mekkora csoda! Dicsőség az Úrnak! Köszönjük Istenünk!” Ám itt kellene lennünk mindig. Nem csak olyan dolgok után, amiről még soha nem hallottunk.
Igazából ez az életünk. Szerintem tényleg így élünk. Hiszem. Ismerek itt szinte mindenkit, ismerem az életeteket, a szíveteket. Óriási szíved van, szereted Istent, szereted a testvéreket, a gyülekezetedet, a pásztoraidat. Hálásak vagyunk a pásztorunkért, P. Kendéért, mert ő Isten gondoskodása itt. Magyarország összes gyülekezetének lelkipásztoráért hálásak vagyunk. Mert Isten így mutatja meg nekünk a törődését és a gondoskodását.
Gondolj arra, hogy a folyamatos hálaadás az erősségünk. Ez a hatalmunk. Így tudunk szolgálni, és így szolgálunk ebben a világban. A világ nem keresi velünk a közösséget, de mégis szolgálunk felé. Az emberek elutasítják az üzenetet és az üzenettel együtt minket is, mégis van erőnk. Azt mondjuk Istennek: Urunk, köszönjük, hogy nekünk adtad az evangéliumot, amit megoszthatunk valakivel. Még ha a legrosszabb napom is van éppen, olyan sok dologért lehetek hálás!
Zsolt 124:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet teremtette.
Istenen gondolkodtam, hogy Ő nem változik, Ő ugyanaz, mégis folyamatosan úgy dönt, hogy szeret bennünket, és megbocsát nekünk. Ő nem változik, de választ, döntést hoz. Mert ez jelenti Számára a kapcsolatot, és kapcsolatban szeretne lenni velünk. Nem csak gépies programot szeretne, hanem élőt. Szeretne beszélni velem, és szeretne figyelni arra, amit én mondok Neki.
A bűnöm nem tudja Őt megállítani, Sátán nem tudja megállítani, az emberi bukás sem tudja Istent megállítani. Az én bukásom nem kicsinyíti le az Ő szeretetének hatalmát, erejét.
Mát 14. Jézus meghallotta a hírt, hogy Keresztelő Jánost lefejezték.
Mát 14:13-17 Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és azt mondták: Puszta hely ez, és az idő már későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet. Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni. Erre ők azt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.
Sokszor érezzük magunkat így: „Van egy óriási helyzet, de csak öt kenyerem van és két halam. Ez minden.” Ha ötezer éhes emberrel nézek szembe, akkor lehet, hogy kísértésbe esem arra, hogy panaszkodjak, hiszen csak öt kenyerem van és két halam. Kezdhetek panaszkodni, mert nem passzolnak össze a számok. Túl nagy a különbség!
Jézus olyasmit tett, ami hatalmas példa mindnyájunk számára. Imádkozik azért az öt kenyérért és két halért. Megáldja. A görögben azt mondja, hogy imádkozott és hálát adott Istennek. Fogta azt a pici dolgot, és aztán csoda következett.
Fogod, amid van, és megáldod az Urat, dicséred Őt, és azt mondod: „Köszönöm! Köszönöm azt, amim van, mert Te adtad nekem.” Sok vagy kevés? Mi köze van ennek Isten szívéhez? Más számaink vannak, eltér a számolási rendszerünk, és Isten útjai mások. Ő azt mondja: ti adjatok nekik enni! Csoda történt, és az Úr hálát adott. Ez óriási példa mindnyájunk számára!
Ámen.