Mai témánk az árulás. Sajnos!
Márk 14:1-2 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt…
Gyilkos szándék, de kulturálisan érzékenyek voltak :-).
Márk 14:2 …Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
Erről beszéltünk valamelyik alkalommal, hogy ez az ő kis erőfeszítésük, az ő kis történetük, az ő kis igyekezetük. Próbálnak valami jelentőset tenni, de annyira kis nevetséges, pitiáner dolog az egész, amit csinálnak. Annyira nevetséges, mert igazán ez semmi. A nagy dolog – beszéltünk erről – Krisztus, amint tanítja a tanítványit ugyanezekben a fejezetekben. A nagy dolog az, amint Péter megtagadja Őt, és aztán helyre van állítva. A nagy dolog az, ahogy Krisztus meghal értünk, aztán feltámad.
A főpapok és ezek a népek – akik itt éppen összeesküdnek – azt hiszik, hogy ők a nagyok, ők csinálnak valami jelentőset: ezt a kis Jézus fickót le kell állítani! Igazán fordítva van, és ez fontos szívünkben. Sokszor a gonosz munkája nagynak tűnik, hatalmasnak, rémisztőnek, erőteljesnek, de igazán Isten munkája a hatalmas. Még akkor is, ha a gonosz munkája nagynak látszik, akkor is, ha úgy tűnik, mintha erőteljes lenne, akkor is Isten munkája nagyobb a háttérben. Még akkor is, ha nem látod, és nem is feltűnő.
Még egy dolog. Ugyanez a gondolat van itt:
Márk 14:21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
Ez érdekes gondolat. Jézus azt mondja: az ember Fiának mennie kell. „Itt az idő, hogy menjek a keresztre. Isten terve zajlik. Ez az, amiben Én élek. Ugyanakkor van valaki, aki elárul Engem. Jaj, annak az embernek!” Felelős Júdás? Igen, felelős. Mondhatná: ez volt Isten terve, nem?
Van egy fura fatalizmus, ami bejöhet a hívők közé: Isten biztos így akarta!; aztán passzív vagyok hívőként. Állj! Felelősek vagyunk, ez fontos része az üzenetünknek a gyülekezetünkben. Nem azt tanítjuk, hogy ne tégy semmit. „Légy inaktív! Nem fontos, amit csinálsz. Isten akarata úgyis végbemegy, nem kell erőlködnöd.” Nem! A te részed fontos és jelentős, felelős vagy. Én is. Júdás is azt volt. Jaj, annak az embernek!
Péter prédikál itt:
Apcs 2:23 Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
Mit jelent ez? Egyik oldalról azt mondja: Isten tervének része volt, Isten elrendelte, hogy Krisztus meghaljon értünk. Jézus benne volt ebben a tanácsban. Neki része volt ebben. Azt mondta: igen, elmegyek, meghalok értük. Ez volt a terv. Nincs kérdés felőle. Ez valami, amit elvégeztek Ők Maguk között. Jel 13:8 mielőtt a világ meg lett teremtve, a Szentháromság összegyűlt és megegyeztek ebben a dologban. Lenyűgöző gondolat, mert rólad szól.
Elmondhatod magadnak: a Szentháromság rólam gondolkodott, mielőtt megalkotta a világegyetemet. Annyira nagyszerű ez a gondolat! „A Szentháromság rólam tanakodott: hogy lehetne megmenteni ezt a nyomorultat? Küldjünk egy angyalt? Az nem elég. Tízmillió állat véráldozata? Meg sem érintheti a bűnét.” Ez így nagyon rosszul hangzik, de csak azért mert az is. Mert a bűnünk komoly, és nincs rá más megoldás. Jézus, Krisztus, a Fiú azt mondta: Én elmegyek értük; és Jézussá lett, és Krisztussá lett értünk. Halleluja. Ez nagyszerű. Isten munkája.
Viszont ők felelősek voltak. Péter azt mondja Jeruzsálemben a zsidó csoportnak: megfogtátok és feltettétek a keresztre. Ez nem antiszemitizmus. Ez csak a valóság, ami történt. „gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek” – Isten munkája, de az ember felelős. Fontos, ne legyünk passzívak.
Miközben Júdás ott sustorog és gondolkodik, miközben a főpapok próbálnak kifőzni valamit, közben Isten valami csodásat végez. Ez történik, hogy amint a hívőket üldözik, emberek megtérnek, amint a mártírok meghalnak, emberek nézik és azt kérdezik: hogy lehet? Ez volt a kereszténység első háromszáz évének a java. Azt mondták: a mártírok vére a gyülekezet magja. Mert ez történt. Isten nagyobb munkája zajlott, és ez lenyűgöző nekünk.
Jézus nem aggódik Júdásom. Hanem egy értelemben azt mondja, amit Jel 21:5-ben: íme, mindent újjá teszek. „Megyek a keresztre és teszek egy nagy lépést. Jön az új teremtés a hívők szívében, mindnyájuk szívében. Íme, mindent újjá teszek.” – azt mondja Jézus. Júdás sunyi kis tervei, hogy lenyúljon még egy kis pénzt ebből az egészből, az nem annyira fontos. Szükséges, meg kell lennie. A gonosznak jelen kell lennie ebben a korban, ebben az időszakban, a mi életünkben, de nem az a nagy szám, hanem az, amit Krisztus végez az életünkben. Ámen.
(Azért nézzük így ezt a fejezetet, mert egy nagy részét már áttekintettük: 2012.11.28. P. Kende: Jézus, Aki ugyanaz bennünk, mint amikor itt járt – Márk 14.)
Márk 14:10-11 Akkor Júdás, az iskariótes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, …
Úgy tetszik nekem, ahogy a Biblia leírja ezt. Júdás mosolyt varázsolt az arcukra. „Micsoda öröm! Itt egy áruló. Itt egy gazember. Micsoda öröm! Itt egy fickó, aki hajlandó hátba döfni a legjobb atyát.” Mire emlékeztet ez? Arra, hogy Zsid 11:25 azt mondja: a bűnnek van ideig-óráig tartó gyönyörűsége. Rövid. Az örökkévaló öröm Gal 5:22 a Szent Szellem gyümölcse az életünkben. A bűnnek van ideig-óráig tartó gyönyöre, de ne hagyd megetetni magad, ez nem az igazi.
Márk 14:11 … és ígérék, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
A mocskos kis tervük – úgy tűnik – sikerül. Úgy gondolják, hogy elérik, amit akarnak. Júdás keresi a lehetőséget, az alkalmas pillanatot, hogy elárulja. Nagyon tetszik nekem ebben a helyzetben, hogy igazán nem nehéz Jézust elárulni. Nem nehéz alkalmat találni arra, hogy átadja Őt nekik. Tudod, miért? Mert Jézus tudta, hogy mit csinál Júdás, de nem Júdással számolt, amikor élte az életét.
Könnyű volt Őt elárulni. Miért? Azért, mert nem paranoiásan élte az életét. Ez fontos dolog. Vannak hívők, akik amikor megértik a szellemi háborúságot – volt egy jó üzenetsorozat erről 2010-ben: 07.28., 08.01., 08.04., 08.15. –, amikor megértik, hogy Sátán valós személy, aki valóban gyilkos, Ján 8:44, és keresi, hogy elpusztítsa a hívőt, akkor paranoiássá válnak, üldözési mániájuk lesz, és mindenhol démont látnak.
Jézus tudta, hogy Júdás ott van, de úgy élt, hogy járt az Atya akaratában. „Jó, de könnyű is volt elárulni!” Igen, de az Atya akarata számít igazán. Ne éljünk rettegő életet, mert nem arra lettünk elhívva, hanem örömre és szabadságra.
Márk 14:18 És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
Ez a mai komoly témánk: az árulás. Zsolt 41:10 az én tulajdon jó barátom emelte fel a sarkát ellenem. Egy barát árulta el Őt, valaki, akire rábízta Magát. Lenyűgöző gondolat nekünk az, hogy ez így lenne.
Márk 14:43-45 És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Az ő elárulója pedig jelt ada nekik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
Ez a gondolat itt, hogy a csók a bizalomról, a meghittségről, a közelségről szól. A barát az, akiben megbízol. Egy barátnak kellet lennie, mert különben nincs bizalom, különben nincs mit elárulni. Egy ellenség nem tud engem elárulni, mindig tudtam, hogy ellenség. Egy barát azonban… Ez az ellenség szíve, hogy egy barát hagyjon cserben, egy barát áruljon el.
Ahogy nézzük ezt a történetet, igazán ezt látjuk, hogy ott volt valaki, aki egy volt a tizenkettő közül, része volt az apostolok társaságának. Krisztus kiválasztotta őt, volt elhívása Istentől, mégis ellenség volt és áruló lett.
Igazán ennek kapcsán szeretnék egy nagyobb árulásról beszélni. Ezék 28-ban látunk egy nagyon érdekes részt. Isten leírja Lucifer bukásának a történetét. Nem fogunk annyira részletesen végigmenni rajta, elolvashatod, érdekes olvasmány. Néhány dolog azonban feltűnik Luciferrel kapcsolatban:
1) Ezék 28:13 Lucifer gyönyörű volt.
2) Ezék 28:14 pozíciója volt. Ő egy oltalmazó angyal volt. Fel volt kenve, vagyis Isten adott neki pozíciót.
3) Ezék 28:14 Lucifer belelátott Isten dolgaiba. Volt betekintése.
4) Ezék 28:15 tökéletesség volt benne.
5) Ezék 28:17 bölcsessége volt.
Ez elképesztő gondolat. Hogyan lehet, hogy valaki, akinek mindezek a dolgok megvannak, az ilyen bukottá lesz? Hogyan lesz valaki ilyen árulóvá? Hogy lehet, hogy hátba támadta Istent? Azt hiszem, hogy a válasz Jak 2:19-ben van.
Mi történt Luciferrel? Isten megengedte neki, hogy belenézzen valamibe, ami túl nagy volt neki, amit nem értett, ami meglepte, amivel nem tudott elbánni, amit nem tudott lekezelni. Nem értette meg, és ennek okán Lucifer azt mondta: „Ez a vén bolond! Én jobban tudom, hogy kell ezt csinálni!” Miért csinálta Isten ezt? Miért engedte meg, hogy belenézzen valamibe? Nem lett volna egyszerűbb távol tartani őt?
Isten minden gondolkodó teremtményét – minden angyal, a legmagasabbtól a legalacsonyabbakig, és minden ember – megpróbálja. Az állatok ösztönre vannak teremtve, de minket, intelligens lényeket Isten hitre hív, és Isten megpróbál mindannyinkat. Mindjárt beszélünk arról, hogy miért.
Mi történt azonban? Lucifer elbukott, a szívében büszkeség támadt. A szívében harag volt Isten ellen és elégedetlen volt valamivel. Isten megengedte, hogy körbejárjon a mennyben és azt mondja: „Tarts velem, én tudom, hogy kell ezt csinálni. Én tudom, hogy megy ez, csatlakozz az én táboromhoz!” Hányan csatlakoztak hozzá? Én azt kérdezném: „A mennyben? Isten jelenlétében? Isten dicsőségében? Az Isten angyalai közül? Egy sem csatlakozott hozzá, biztosan!”
Viszont azt mondja az Írás: hogy minden harmadik angyal csatlakozott. Jel 12:4,9-ben azt olvassuk, hogy az ég csillagainak egyharmadát magával rántotta. Az angyalok egyharmada! Az angyalokról azt mondja a görög, hogy milliárdszor milliárd, de igazán azt jelenti, hogy megszámlálhatatlan sokaság. Rengetegen csatlakoztak hozzá. Lenyűgöző!
„Komolyan mondod? Isten angyalai a mennyben csatlakoznának egy összeesküvéshez?” A válasz az, hogy igen. Tudod, hogy mit jelent ez? Egy összeesküvés történhet egy tökéletes környezetben, hibátlan lények között. Miért? Azért, mert a hazugság fertőző dolog. Ezért mondjuk: ne hallgass pletykákra!
Ezért mondjuk: ha valaki el akarja mondani neked, hogy mi a baja a másikkal, akkor ne hallgasd meg. Mert ne gondold, hogy érett vagy és tudod ezt kezelni. Valaki azt mondja neked, hogy valamelyik vidéki gyülekezettel ez és ez a baj, akkor azt meghallgatod? Ha igen, akkor ostoba vagy és büszke, és bele fogsz esni egy csapdába. Mert a hazugság fertőz és átható. Olyasvalami, ami átjár és keresztülmegy rajtam. Olvasd el ezt: 2Tim 2:17.
A bölcsesség és a szépség nem ment meg senkit ettől. Ezek az angyalok bölcsek voltak és szépek. Valaki, aki szép, nincs megvédve ettől. Hiába vagy szép, hiába vagy bölcs, hiába vagy intelligens, nem vagy megvédve. Még egy: a naivitás nem véd meg ettől. „Én tudatlan vagyok efelől!” – ez nem véd meg, Péld 14:15.
Nem volt Isten a mennyben, amikor ez történt, amikor Lucifer ezt tette? Jelen volt, persze. A tekintély jelenléte, Isten jelenléte, az, hogy Isten jelenléte itt van közöttünk, az még nem véd meg magában. Azért, mert mi, értelmes lények képesek vagyunk arra, hogy elszigeteljük a szívünket. Elszigeteljük a szívünket az igazságtól, Istentől, a tantól, a helyreigazítástól. Észrevetted, hogy mennyire képesek vagyunk erre?
Valaki odajön hozzám: „Figyelj! Segíteni akarok neked – Gal 6:1-2-3-4-5 szerint szeretettel, törődéssel –, hadd segítsek neked. Ez tönkre fog tenni téged. Gyere, járjunk az Úrral. Jövök veled.” Azt felelem: „Ó, nem! Én az Úrral járok. Én tudom, mit csinálok.” El tudom szigetelni a szívem olyan könnyen!
Ezt csinálta Lucifer. Nem kellet ott lennem, hogy tudjam, mert hallottam embereket ezzel a szívvel beszélni: „Mit tudja a vén bolond! Én jobban tudom, hogy mit kéne csinálni. Nekem megvan a válaszom a problémára. Én jobban tudom. Olvastam egy könyvet a dologról, én jobban tudom. Én jobban tudom, mint Isten.” – megvan a válasza. Ez fontos dolog, mert a szívünket megvédheti egy nap.
Lucifernek van egy válasza. Miért engedi Isten, hogy Lucifer beletekintsen olyasvalamibe, ami túl nagy ahhoz, hogy megértse? Azért, mert Isten igazi kapcsolatra vágyik. Hogyan lesz igazi a kapcsolat? Mélységen keresztül. Hogyan lesz mély egy kapcsolat? Most jön a nehéz rész: próbákon keresztül. Amíg nincs megpróbálva a kapcsolat, addig nincs mélysége, addig nem igazi. Lehet, hogy ártatlan, lehet, hogy jelen van, lehet, hogy jól néz ki, de nincs megpróbálva.
Mi félünk a próbatételtől. Nem szeretjük a próbatételt, ha lehetne, elkerülnénk. Viszont fontos dolog, hogy Isten nem kísért, hanem megpróbál. Ez nagy különbség. A kísértés úgy néz ki, hogy van benne egy gáncs, egy gáncsolás. Van benne egy kísérlet arra, hogy leromboljon. A próba azonban nem ilyen.
A próba olyan, mint amikor kinézek egy second hand üzletben egy jó inget, felpróbálom, akkor nem úgy vagyok vele: remélem, hogy nem jó, remélem, hogy elszakad, amikor befeszítek. Nem! Hanem remélem, hogy jó lesz, mert jó az ára is. 🙂 Isten így próbál meg minket. Nem arról szól a próbája: „Na, dobjuk be! A sósavat kibírta, próbáljuk ki a királyvizet, hátha az szétszedi.”
Jak 1:13 Isten nem kísért bennünket. Ez jó hír! 1Kor 10:13 miatt biztos vagyok benne, hogy Lucifernek lett volna olyan kiútja, ami nem a bukással végződött volna. Mert Isten senkit nem kísért, hanem megadja a kimenekedésre való utat. Lucifer mondhatta volna: „Nem. Én bízom Benne. Nem értem, nem látom át, nem tudom megmagyarázni, nem hiszem el, hogy ez itt rendben lenne, de Isten, bízom Benned, bízom a természetedben. Bízom abban, hogy Te szeretsz engem, hogy a javamat akarod, és Rád bízom magam.” Ez az, amiért Isten csinálja az egészet.
Péld 16:18-ban a büszkeség az, ami a bukást hozza az életembe. Amikor a saját magam fontosságának a magja felnövekszik bennem: én fontos vagyok, én számítok, én vagyok jelentős, rólam szól. Vannak jelei a szívemben, amikor nagyon fontos vagyok. Hadd mondjak néhányat: a megbocsájtás hiánya, önsajnálat.
Az önsajnálat arról szól, hogy milyen fontos vagyok, ez büszkeség. „Mindenki megbánt engem. Persze, ők a hibásak, ők bántanak meg engem.” –, de ez büszkeség a szívben. P. Stevens tanított minket erről, azt mondta: belső összeesküvés. Amikor az érzelmeim összeesküdnek ellenem, és azt kell mondanom az érzelmeimnek: „Ácsi! Abbahagyni! Nem érdekel a hülyeség, én nem így élek, én bízom Istenben.”
Márk 15-ben, egy fejezet múlva, Krisztus a kereszten van, és hangos fennszóval kiált: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni?; vagyis Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el Engem? Isten elhagyta Őt, de Krisztus hű maradt. Fájt Neki? Fájt Neki! Szenvedett? Igen, szenvedett. Élvezte? Nem. Könnyű volt? Nem, de hűséges maradt. Még a próbatételben is, és amikor teljesen el volt hagyva, akkor is. Gondolj ebbe bele!
Mikor bukott el Lucifer? Amikor minden tökéletes volt. A mennyben, Isten jelenlétében. Az övé volt a legmagasabb poszt az egész teremtésben. Senki nem volt fölötte. Senki nem volt hatalmasabb, bölcsebb, szebb nála. Ő volt a legtetején. Látjuk ezt az Írásban többször. Akkor bukott el, amikor minden tökéletes volt.
Néha azt kérdezik, hogy miért nem menekülhet meg Sátán? A válasz az: ha nem bízott egy tökéletes helyzetben Istenben, akkor hogyan bízna benne most, amikor Isten ítélő keze ránehezedik? Ez lenyűgöző! Lucifer tökéletes helyzetben úgy döntött, hogy nem bízik Istenben. Igazán, ez a gondolat. Krisztus viszont a legnyomorultabb, a legelhagyottabb, a legnehezebb helyzetben, amikor azt kérdezi: miért hagytál el Engemet?; akkor azt mondja: de Én Bízom Benned. Ez nagyon fontos az életünkben.
Ha van egy próba az életedben, ami túl nagy, ami elfogadhatatlan, „Ezt nem engedheti meg Magának Isten. Ezt nem teheti meg velem!”; de mit csinálsz akkor? Krisztus azt mondta: nem értem, nem élvezem, nem jó ez Nekem, de bízom Benned. Mit mondunk mi? Engedünk a kételynek, a hitetlenségnek?
A napokban gondolkodtam hívőkről és a halálról. Mai nap volt egy hívő temetése. Szombat este ott volt a bibliatanulmányon, viccelődött, törődött mindenkivel, ahogy szokott. Aztán aznap éjjel hazament, és másnap reggel nem ébredt föl. Egy másik hívő jutott eszünkbe, aki elképesztő srác volt. Ugyanez történt. Ott volt egy bibliatanulmányon közösségben, utána még elmentek valahova, nevetgéltek együtt. Aztán hazament és másnap már otthon volt az Úrral.
Erre gondoltam, hogy mit csinálunk egy helyzettel, amit nem értünk, ami túl nagy, mint a halál. Mit csinálunk vele, amikor Isten ad valamit, ami túl nagy ahhoz, hogy befogjam, hogy megértsem, hogy megmagyarázzam, hogy azt mondjam, ez a vers a magyarázat. Nem tudom ezt mondani rá, és sokszor az élet ilyen. Isten azt mondja: „Mit csinálsz? Én nem kísértelek följebb, minthogy el tudnád hordozni – 1Kor 10:13 –, de mit döntesz? Dönts hitben! Járj Velem! Amikor túl nagy a kihívás, gyere tovább Velem. Bízd Rám magad! Ne engedd az érzelmeidnek, hogy lázadásban éljenek, hanem dönts Velem.”
Hogyan lehet, hogy ne Lucifer útján menjek, hanem Krisztus útján menjek? Hogyan lehet, hogy ezt válasszam, és nem azt? Ez a fontosabbik része az üzenetnek a számunkra, mert így szeretnék járni, amikor nagyon nagy a fájdalom és a kihívás, és nem értem. Azt hiszem, hogy az egyetlen válasz az, hogy a szívemet nem a tökéletes környezet, nem a szépség, a bölcsesség, nem a naivitás, nem a tekintély jelenléte védi meg, hanem a szívemet egy egészséges, valós, a perpillanat Istennel meglévő kapcsolat védi meg, amely most aktuális.
Jak 2:19 Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Sátán tudott Istenről, de nem bízott Benne. Ez az, ami számít, hogy Rá bízom magam. Az egyetlen válasz, amit találok, az ez: Isten szeret engem. Hogy értem ezt? Isten, amikor meg akart menteni engem, amikor ki akarta fejezni a szeretetét felém, akkor nem azt mondta: hé, te angyal, menj és öleld meg Nekem; hanem azt mondta: „Én eljövök, és megmutatom a szeretetemet. Én eljövök és felmegyek arra a keresztre. Én, és nem valaki más. Én, és nem valami kevesebb.” Ez az Isten, Aki szeretett engem.
A keresztnek – figyelj, hívő! – folyton beszélnie kell hozzám. Újra meg újra. Újra meg újra rá kell néznem a keresztre és azt kell mondanom: „Ez az! Isten szeret engem. Krisztus értem jött el. Jézus annyira szeret engem, annyira mellettem áll! Nem valahogy máshogy oldotta meg, hanem Ő jött el értem. Ő halt meg értem, Ő az, Aki számít, és én bízom Benne.” Ránézek a keresztre.
Honnan tudhatom, hogy Isten szeret? A keresztről. Onnan értem, onnan tudom. Gal 6:14 a kereszt az életemben Isten szeretetének a jele. Amikor felismerem, hogy szeret, akkor lehet, hogy érthetetlen és az értelmem nem tudja befogni, lehet, nem tudom irányítani, lehet, nem vagyok elég erős hozzá – tudod, miről beszélek? –, de azt tudom mondani: ilyen Istenben meg tudok bízni, ilyen Istenre rá merem bízni magam. Erre van szükségünk! Ámen.