P. Duló Attila
Zof 3:17 Veled van az ÚR, a te Istened, ő erős és megment. Nagy örömmel örül neked, megújít szeretetével, ujjongással örvendezik neked.
Csak gondolj bele! Csak nézd meg Istennek egy-két tulajdonságát! Ő szent, mindentudó, mindenható, mindenhol jelenlévő, hatalmas. Ő a teremtő Isten. Ő teremtette ezt a világmindenséget, és egyetlen szavával tartja fenn. Egyetlen szavával tartja fenn a világmindenséget!
Nekünk ilyen hatalmas Istenünk van, és ez az Isten, ez a hatalmas Teremtő Úr Isten azt mondja itt: „Veled vagyok!” El tudod ezt képzelni? Látod magad előtt az Ő nagyságát, az Ő szeretetét, amint odafordul hozzád, és azt mondja: „Veled vagyok.”? Ő velünk van, és ez bámulatos dolog. Elképesztően nagy csoda.
Jézusnak ez a neve: Immánuel; ami azt jelenti: Velünk az Isten; Máté 1:23. Ő velünk van, folyamatosan velünk. Róma 8:31 ha Ő velünk van, akkor ki lehet ellenünk? Mit jelent az, hogy Velünk az Isten? Gondolkoztál már ezen? Mit jelent az, hogy Velünk az Isten? Nagyon sok mindent, napokig lehetne erről beszélni, de csak egyetlen egy dolog: az, hogy nincs ellened. Az, hogy Velünk az Isten, azt jelenti, hogy nincs ellened, hogy soha nem lesz ellened, hogy nem tudsz olyan dolgot elkövetni, aminek az lenne az eredménye, hogy Isten ellened fordul, hogy az ellenségeddé válik. Ő veled van, és ez bámulatos. Ő teljes egészében, örökre elkötelezte Magát mellettünk. Bátorít ez téged? Ez fantasztikus!
Aztán azt olvassuk: Ő erős, és megment. Gondolkozzunk ezen kicsit! Ugye, Ő a világmindenség teremtője. Nincs senki, aki erősebb lenne Nála, nincs senki, aki hatalmasabb lenne Nála. És mire használja az erejét? Legalábbis az erejének egy részét? Arra használja, hogy megmentsen. Az erejének, a hatalmának egy részét arra használja, hogy megmentsen. Ez csodálatos.
Csak gondolj bele: Ő elküldte a Fiát erre a világra, azért, hogy megmentse az emberiséget. Gondolj bele, Ő erős és megment! Ő utánad ment, megkeresett, kiszeretett a világból, megmentett a kárhozattól. Ő erős és megment, és ez csodálatos. Ha bármilyen bajod van, ha bármilyen nehézséged van, ha bármilyen bajba keveredtél, Ő megment. Az erejét, a hatalmát, arra használja, hogy megmentsen. Ez csodálatos? Bámulatos! Zsolt 34:20 beszél erről: Sok baj éri az igazat, de mindegyikből kimenekíti az Úr az Ő erejével, az Ő szeretetével.
Aztán ezt olvastuk: Nagy örömmel örül neked, megújít szeretetével, ujjongással örvendezik neked. Igazából ezt fel sem tudom fogni. Komolyan! Amikor Ő ránk néz, akkor nem fordul el tőlünk, hanem ujjong. Örül nekünk, ujjong. Azt olvasod, hogy ujjongással örvendezik neked. Ő örül neked. Szétfeszíti az öröm, amikor rád néz. Pontosan úgy, mint amikor Isten Ádám elé vitte Évát. Akkor Ádámot is szétfeszítette az öröm, és ujjongott. Nehogy azt hidd, hogy ez úgy történt, hogy unottan azt mondta: „Ja, persze, csontomból való csont… na meg testemből való test… Épp ideje volt!” Nem! Ujjongott! Extázisba esett, megbolondult, majd’ megőrült. Azt mondta: „Hurrá! Köszönöm! Annyira köszönöm! Ó, Uram!”
Valahogy így örvendez az Úr, amikor rád néz. Örvendez. Örvendezett, amikor megmenthetett, amikor megtértél. Örvendez, amikor kinyitod az Írást, és elkezded olvasni. Örvendez, amikor letérdelsz, és megszólítod. Örvendez, amikor itt vagy, és hallgatod az Igéjét. Ő örvendez, ujjongva örül. Ahogy Dávid ujjongva örült, amikor a városába visszavitték a frigyládát. Egy szál gyolcsban nekiállt táncolni. Nem számított, hogy az emberek mit szólnak hozzá. Valahol egy kommentárban olvastam, hogy ez a rövid gyolcs ing úgy nézett ki, mint ma egy kinyúlt póló. Abban táncolt, és nem törődött semmivel. Mert ujjongott. Isten ugyanígy ujjong nekünk. Rád néz és ujjong.
Aztán megújít a szeretetével. Elfáradhatsz. Ez valamennyinkkel előfordul. Jöhetnek az életedbe szárazabb időszakok, de Ő megújít. A szeretetével megújít. Mert Ő szeret. Kimondhatatlanul szeret, és ez a szeretet szorongat minket, 2Kor 5:14. Ez a szeretet magával ragad. Ez a szeretet megelevenít, Róma 8:11. Megújít a szeretetével. Erőt ad, hogy meg tudjuk tenni a következő lépést, hogy csak tudjunk még tovább lépni. Ez bámulatos.
Ebben a részben megláthatod Istennek a természetét. Megláthatod azt, hogy Ő mennyire szeret minket. Megláthatod azt, hogy hogyan viszonyul hozzánk, és megláthatod az értékedet. Megláthatod azt, hogy mennyire fontos vagy. Megláthatod azt, hogy mennyire értékes vagy. Mert Ő mindezt érted teszi. Ámen.
P. Kende
Ján 13:1-5 A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt, Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy, felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát. Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát.
Amikor a görög mitológiát olvasod, akkor az úgynevezett isteneknek látod a nevetségesen emberi jellegét. Amikor a hindu szent könyveket olvasod, akkor emberi bölcsességeket találsz, emberi filozófiát találsz, amely megpróbál válaszokat adni az életnek a nehéz, nagy dolgaira.
Amikor az evangéliumot olvasod, akkor mást találsz. Akkor találkozol egy Személlyel, találkozol egy teljes Személlyel, egy teljesen egészséges Személlyel, Aki válaszol a körülményeire, a helyzetekre, és úgy válaszol rá, hogy még leírni is alig tudjuk. Egy olyan Személlyel találkozol, Aki miközben benne van a dolgokban, mégis felülről nézi őket. Nehéz megragadnunk azt, hogy mit miért csinál, mert annyira másként nézi a dolgokat. Egy isteni Személlyel találkozol, amikor olvasod az evangéliumokat, Akinek teljesen más szíve van a dolgok, az emberek felől.
Sokan megkérdőjelezik az evangéliumnak a hitelességét. Olyan vicces, hogy emberek azt mondják: Hát ezt összeollózták emberek! Azért mondom, hogy vicces, mert valahol benne kellett lennie egy isteni Személynek a képben. Ahhoz, hogy valaki leírja Jézust, a Személyt, Akivel találkozunk az evangéliumokban, ilyen módon, ilyen teljes Személyként, ilyen egészséges személyként, fölülről rátekintő Személyként, isteni Személyként, ahhoz vagy találkoznia kellett Vele, látnia kellett Őt, és utána leírni, hogy mit hogyan csinált és mondott, vagy annak kellett Istennek lennie, Aki írt, mert valahol muszáj volt benne lennie az isteninek. Egy ilyen Személyt nem tudunk megálmodni, egy ilyen személyt nem tudunk kitalálni. Halandók nem tudnak ilyet álmodni.
Tudod mi miket álmodunk?! Ilyen vicces dolgokat álmodunk, mint: Zeusz, Siva, Zoroaszter. Ismered azt a kényelmetlen helyzetet, hogy ott vagy egy társaságban, valaki mond egy nem vicces viccet, és ő az egyetlen, aki nevet? S milyen rossz, mikor én vagyok, aki mondja, és csak én nevetek rajta. 🙂 Körülbelül ilyen ez is. Álmodunk magunknak egy istenséget, mint pl. „Ré” (a napisten). Vicc az egész! Kizárólag mi borulunk le előtte. Mint a rossz vicc, amin nem nevet senki. Mi vagyunk az egyetlenek, akik imádjuk azt, amit mi kitalálunk, istenünk gyanánt. Álmodunk egy Olümposzt, egy Asgardot, egy Nirvánát, vagy leírjuk a saját elképzeléseinket az utópiáról. (Sajnos olvastam valamit Tolsztojtól a minap. Többet nem teszek ilyet.) Kommunista utópia. Humanista utópia. Szomorú és nevetséges. Szörnyű vicc, amin senki nem nevet – kizárólag mi … mintha azt mondanánk: „Hát, nincs jobb. Szeretnék a oda jutni, ott élni, mert nincs jobb.”
Figyelj!, van jobb! Itt a szépség – itt a szépsége az evangéliumnak, hogy találkozunk Valakivel, valamivel, ami nagyobb, mint a mi kis szánalomra méltó álmaink, mint a mi kis nevetséges elképzeléseink. Látjuk, találkozunk Krisztussal, Aki Isten, Aki nagyobb, mint az elképzeléseink, mint az, amit mi össze tudunk eszkábálni. Látjuk Krisztus szívét, látjuk az Ő Személyét, látjuk Őt olyannak, amilyen, és ez annyival följebb van mindentől, mint amit mi álmodhattunk volna! Ez méltó minden követésünkre, vagy ha áldozatnak akarjuk nevezni, akkor áldozatunkra. Méltó mindenre. Ez annyival nagyobb, csodálatosabb, igazabb, valósabb, mélyebb, szentebb, dicsőségesebb, szabadabb, és felszabadítóbb (!), mint bármi, amit mi kitalálhattunk volna!
Vissza a szöveghez – először is, a környezet. Mi volt a helyzet? Jézus tudta, hogy elárulják. Tudta, hogy el fogják hagyni, hogy el fogják utasítani. Tudta, hogy jön a kereszt. Viszont volt valami a szívében, az életében, ami nagyobb ennél. Mindjárt álljunk is meg itt! (Lehet, hogy ennél messzebb nem is jutunk.) Volt valami nagyobb az életében, volt valami nagyobb a szívében, volt valami nagyobb az elméjében.
Itt a kérdésem: Mi lehet nagyobb ezeknél: elutasítás, árulás, elhagyatottság? Ha megnézzük az embereket, akiket megbántott valaki más ebben a világban, akkor ezeket az okokat fogjuk találni általában: elutasított, aki fontos volt nekem, pl. a szüleim: édesapám, édesanyám, elárult, hátba döfött egy barátom, magamra hagytak a szükségem órájában…
Aztán mi történik? Az emberek sebekkel élnek az életük végéig, a haláluk napjáig. Valaki hátba döfi, és sok-sok évvel később, miután rengeteg nagyszerű dolog történt az életében, pl. megélt sok-sok további szülinapot, volt sok napfényes nap, lettek barátai, történtek jó dolgok az életében, de még mindig megvan a seb mélyen bent. Megszámlálhatatlan jó dolog történhetett vele, sikerek, stb., és mégis ott rejtőzik ez a mély seb mind alatt. Mint ahogy a Péld 14:13 mondja, hogy nevetés közben fáj a szív. Van sok öröm, de mélyen bent megmarad a seb. Jézus hogyan tudott elbánni ezekkel? Nem gondolhatod azt, hogy nem érezte. Nem gondolhatod azt, hogy nem érezte Magát elárulva. Úgy értem, Ő teljes Személy volt, nem volt érzéketlen, nem volt személyiség-zavara. Igenis érezte, igenis keresztülment rajta, de volt valami nagyobb, ami mélyen megérintette Őt, és ez a kulcs.
Legtöbben ebben a világban, ebben az életben megtanuljuk, hogy meg kell védeni magunkat, igaz? Egészen odáig, hogy sok ember a legtöbb energiáját arra fordítja, hogy védje magát. Nagy falakat építek, és amikor a másik próbál bántani engem, akkor lepattan a falról. Minden rendben van. Ám előbb-utóbb jön egy tragédia, jön egy probléma, egy akkora dolog, ami áttör a falon, bejut és megérint. Aztán mit csinálok? „Ó, helyreállítom, s megerősítem a falat, és aztán már soha többé nem jön be semmi!” A seb viszont már benn van. Lehet, hogy jó dolgok is jönnének, lehet, hogy jönne a gyógyulás, de most már erősebb a falam, és nem jöhet be semmi, így hát nincs gyógyulás az életemben. Nem számít, mennyi jó dolog történik, mind a felszínen van, már semmi nem jöhet be mélyre. Amikor Isten megszólítana engem, és megérintene ott mélyen és gyógyítana, Zsolt 107:20, amikor gyógyítana engem, mélyen a szívemben, akkor sem. Nem, nem, nem. A falak! A falak azok nagyobbak.
Ezért mondja Zsolt 119:11 a Te Igédet elrejtettem. Hova? „A jegyzetfüzetembe. A polcra. Hátulra, hogy ha jönnek vendégek, ne lássák. A Te Igédet elrejtettem a sufniba, hogy ne találkozzak vele. A Te Igédet elrejtettem az elmémbe. … Megtanultam a Te Igédet. Tudom énekelni a Te Igédet.” Nem! A Te Igédet elrejtettem a szívembe. Leengedem a falaimat Isten Igéje előtt, és azt mondom: Uram, érints meg engem ott, ahol számít! Nem a felszínen, hanem mélyen bent. Mert Isten Igéje meg tudja gyógyítani azokat a sérüléseimet. Ha megteszem ezt, akkor van gyógyulás, akkor van válasz a problémára, akkor van válasz az árulásra, elhagyatottságra, elutasításra. Akkor van válasz rá, mert megengedem Isten Igéjének, hogy mélyen benyúljon, és megérintsen engem.
Mit engedek mélyen a szívembe? Péld 18:8 A pletykálkodó szavai ínyencfalatok, és bejutnak az ember bensőjébe. Behatolnak mélyen az emberbe. Mit engedek be az életembe? Beengedek dolgokat, ami bántanak engem, és lehet, hogy ezzel kizárom azt, ami meggyógyíthatna engem: Isten Igéje, az az én gyógyulásom. Matthew Henry kommentárjában (nem tudom pontosan, talán kb. 150éve) írt erről a versről, és elmagyarázta. Írt egy komoly magyarázatot, ami mindnyájunknak tanító jellegű lehet.
Példabeszédek 18:8, Matthew Henry Kommentárja, 1708-1710
A „pletykálkodók” (Károli: „susárlók”) azok, akik titokban oly történeteket hordoznak házról-házra, melyekben talán van némi igazság, azonban vagy elmondani illetlen titkok, avagy alantasan félremagyarázzák, és hamis színekkel festik meg őket; és mind azzal a szándékkal adják tovább, hogy embereket jó hírét tönkretegyék, hogy barátságaikat széttörjék, hogy bajt keverjenek rokonság és felebarátok közt és meghasonlást támasszanak.
Mármost az ilyenek szavairól itt így beszél:
- mint amikor az emberek megsebződnek (így olvasható a széljegyzetben); úgy tesznek, mintha ennek s ennek balsikere rájuk igen nagy hatással lett volna, s mennyire fájlalják a dolgot, és azt színlelik, hogy kizárólag az elképzelhető legnagyobb bánattal és vonakodással beszélnek róla. Olybá tűnik, mintha ők maguk sebződtek volna meg általa, holott valójában örömüket lelik a hamisságban, kedvükre van a történet és büszkeséggel és örömmel mondják el. Ilyennek tűnnek szavaik; a pirula emígy aranyozva, amúgy cukrozva, ám méregként érnek le a benső legmélyéig.
- mint sebek (így szól a szöveg), mint mély sebek, halálos sebek, sebek a benső legmélyebb részében; a venter medius vel infirmus – a közép-, vagy alhas, a mellkas vagy has, bármelyiken esett sebek halálosak. A „pletykálkodó” szavai megsebzik azt, akiről szólnak, sebzik hitelét s érdekét, és sebzik azt, akihez szólnak, sebzik szeretetét s jóakaratát. Alkalmat teremtenek számára a bűnnek, ami pedig sebet ejt lelkiismeretén. Olybá tűnhet, mintha semmibe venné szavait, ám érzékelhetetlen módon mégis sebzik őt, elidegenítvén érzéseit attól, akit szeretnie illene.
Elmondja, hogy ez mélyen behatol az emberbe, aztán tönkretesz valamit, megmérgez, elintéz engem.
Figyelj erre! – mit engedsz be a szívedbe?! Mi az, ami hozzáférhet? Mi az, ami átmehet a falon? Ismerd fel, ha valaki lerontja a hitedet. Lehet, hogy nagyon megbízhatóan hangzik az a professzor az egyetemen, nagyon jól mondja, nagyon jó szókincse van, de ismerd fel, hogy mi az, amivel szemben állsz. Amikor valaki lejáratja neked Isten munkáját, e világban, vagy mikor valaki azt mondja: A GGWO így, a GGWO úgy…; ismerd fel a szellemiséget, és mondd azt: Köszönöm, nem! Amikor valaki lejáratja a gyülekezetet, ismerd fel, és mondd azt: Köszönöm, nem!
Mi volt a helyzet Jézussal? Ott volt ebben az egészben, és mindez valós volt. Ezek az emberek el fogják Őt hagyni, ezek az emberek letagadják, hogy ismerik Őt. Mi az, amire válaszol? „Hogy képzelitek?! Tudom, mit fogtok csinálni! Én is megtagadlak titeket!” Nem! Miért? Mert Ő a szívében az Atyának a szeretetére válaszolt, annak az igazságára. Amikor eldöntöm, hogy mit engedek be a szívembe, azzal eldöntöm, hogy milyen életet fogok élni. Ez igazán a bátorításunk ebben a részben. Látjuk Jézust, és Ő csodálatos képet ad nekünk Istennek a szívéről, a gondolkodásáról, és azt mondja nekünk: Figyelj, te ezt a természetet kaptad. Te megkaptad ugyanezt, a szeretetet, Róma 5:5. Ez a tiéd, és neked is ez meglehet.
Ezt olvassuk a 3. verstől: Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy… Szerette őket. Nekiállt szolgálni őket, azokat, akik el fogják Őt hagyni, akik magára fogják hagyni Őt, akik le fogják tagadni Őt. Ott volt közöttük, de Ő másik környezetben élt egy értelemben. Mert: Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. Ján 13:1. Ez volt közel a szívéhez, hogy szerette őket.
A többi – az ő hibáik – nem volt olyan közel a szívéhez. Ez a különbség Jézus és Sátán között. Lucifer szívéhez a legközelebbi dolog mindig-mindig Lucifer volt. Ez ilyen egyszerű. Jézus szívéhez mindig az Atya volt a legközelebb, és az Atya szeretett bennünket. Jézus szívéhez mi is közelebb vagyunk. Annyira nagyszerű, ha ezt megértjük, ha ezt megragadjuk. Hogyan néz terád az Úr? Hogyan néz rád ma? Mi az, ami ott van a szeme előtt? Mi az, amit lát belőled? Emlékszem, még gyerek voltam, vettünk a fürdőbe egy kis kerek tükröt, ami nagyított. Az ember az arcának a részeit nézegethette benne. Néztem, és egyrészt rendkívül mulatságos volt, hogy hogyan néz ki az arcom közelről, a másik oldalról pedig nem értettem, hogy ez mire való. Valószínűleg azért, mert fiú vagyok. 🙂 Úgyhogy elsősorban viccesnek találtam, aztán pedig nem értettem. Olyan ez, mint amikor ránézek valakire, mit látok? Van egy nagyítóm, és látom a hibáit, látom a problémáit, és ez az, ami nagy előttem? Hát, Jézus nem ilyen velünk. … és mi sem így vagyunk egymással. Amikor egy testvérem, aki régóta ismer, rám néz, tud a hibáimról? Igen, annyi év alatt sok hibámat, gyengeségemet megismerte. Miért a barátom még most is? Azért, mert nincs ilyen nagyítója, nem az van közel a szívéhez, hanem valami más. Ez az, ahogy Jézus néz rád. Rád néz, és nem a hibáid vannak közel a szívéhez, hanem te. A hibáid valahol messzebb vannak. Tulajdonképpen nagyon messze, elérhetetlenül messze. (Mik 7:19)
Mennyire nagyszerű, ha megértjük, hogy Jézus ott volt közöttük! Ott voltak a problémáik, a hibáik, a mindjárt bekövetkező bukásaik, de Jézushoz nem ez volt közel, hanem alig várta, hogy megehesse velük az utolsó páskát, alig várta, hogy szolgálhasson feléjük, alig várta, hogy taníthassa őket, miközben tudta, hogy alig-alig fognak érteni bármit belőle. Jézus szívéhez te vagy közel. Nem a hibáid, nem a bukásaid, nem a gyengeségeid, hanem te. Ő rád néz, és ismer téged, és szeret téged. Úgy, ahogy vagy, te annyira drága vagy Neki! Amikor gondol rád, nem egy szörnyűség jut eszébe, hanem te, akit szeret. Ez annyira csodálatos! Ha a szívünk ilyen, ez mássá teszi azt, ahogy bánunk a gyerekeinkkel, a házastársunkkal, a barátainkkal, a gyülekezetben a testvéreinkkel.
Tegnap Gödöllőn csodálatos napunk volt. Tocsáék is ott voltak, és tényleg nagyszerű alkalmunk volt. Ott volt egy jó megfogalmazása ennek. „Nem kell azzal törődnöd, hogy egyenként fogod az életed összes elemét, és Istent sorjában mindegyik elé oda tegyed: veszed az autódat, és Istent elé teszed, veszed a munkádat, és Istent elé teszed, veszed a családodat, és Istent elé teszed… Nem kell. Hanem csak egynek kell elé tenni Istent: önmagadnak.” Ilyen egyszerű. Ez annyira csodálatos, mert ez ilyen szívet ad az embernek, ez mássá teszi az életünket.
Ján 13:3 Ő Istentől jött, és Istenhez megy. Az első. Szerintem a legtöbben itt hívők vagyunk, de ha még nem hiszel Jézusban, akkor ez neked még nincs meg. Nem tudod, hogy Istentől születtél. János 3:7 – szüless újjá! Újjá kell születned! Bízd Jézusra az életed! Ne várj ezzel! Legyen ez meg neked!
Mi, akik Istentől születtünk. Jézus azt mondta: Tudom, hogy megyek az Atyához. Tudott a szenvedésről, a fájdalomról, ami jön, a bajról, a teherről, a bűnnek a súlyáról, a szégyenről, ami következni fog… Jézus tudott minderről, és hogyan volt? Így: „Én az Én Atyámhoz megyek. Mindezeken keresztül Én az Atyámhoz megyek.”
Emlékszem, amikor májusban Indiában voltam – nagyszerű út volt, de nagyon fáradt voltam a végén –, valahol átszálltam éppen, és még hosszú út volt előttem, de ugyanakkor tudtam, hogy az út végén itt leszek, a gyülekezetemben, a családomban, az otthonomban. Akkora örömöm volt ebben! Jézus is így volt: Igen, jön a fájdalom, jön a szenvedés, jön a próba, jön a nehézség, de – itt azt mondja – tudta, hogy az Istenhez megy. Ez az, ami történik. Az ellenség hozzád fog vágni mindenféle gonosz dolgot. Az ellenség hozzánk fog vágni mindenféle kihívást, támadást, hazugságot, lejáratást, mindent, de amíg az Atyához megyünk a nehézségeinkben, ő nem győzhet. Nem győzhet addig, amíg mi Istenhez megyünk a nehézségünkben. Persze, nehéz, és persze, kihívás, és persze probléma, és persze nem élvezem, de ugyanakkor, ha ez az én mennyei Atyámhoz vezet engem, akkor: Sátán nem győztél!
Tegnap emlegettük ApCsel 6:8-ból, hogy István telve volt hittel és hatalommal. Azon tűnődtem, vajon István hatalmasnak érezte-e magát, amint megkövezték?! – valószínűleg nem. Ebben viszont van egy bátorítás: nem mindig érezzük a hatalmat, de ahogy hitben járunk, ahogy hitben odamegyünk az Atyához, úgy megtapasztaljuk a hatalmat sokszor, megszabadulunk dolgoktól, terhek elveszítik a súlyukat, kétségbeesés elveszíti az erejét. Lehet, hogy a depresszió, ami vasmarokkal fogott, vagy egy függőség, vagy egy démoni befolyás csak lecsusszan rólad. Éljünk hitben, és aztán sokszor látni fogjuk az Ő hatalmát!
Még egy Ján 13:3-ban: az Atya mindent a kezébe adott. Isten mindent Neki adott. Minden hatalmat Neki adott. Mindent Neki adott. Tyű! Arra gondolok, hány hívő imádkozik lottó 5-ösért. És hány nem hívő is egyébként valószínűleg imádkozik érte. A minap nevettünk, hogy Jézusnak valószínűleg van spam-szűrője a lottó-imákra :-), és egyből megy egy külön dobozba. Hány hívő imádkozik lottó ötösért! Hány hívő imádkozik sikerért! Hány hívő imádkozik előléptetésért, gazdagságért! …és hány és hány hívő van, akinek Isten azért nem adja meg, mert ezzel védi meg az életét valami szörnyűségtől! Mert nem vagyunk készen rá. Sok mindent akarunk Istentől, de lehet, hogy vannak, amiket azért nem kapunk meg, mert nem vagyunk kész. Minthogy egy gyereknek nem adok lőfegyvert: „Képzeld, most vettem! Ki akarod próbálni? Tessék, játssz vele! Csak vigyázz, ki van biztosítva!” Megcsináljuk ezt? Nyilván nem.
Jézusnak az Atya mindent a hatalmába adhatott. Jézusnak mindent a hatalmába adhatott az Atya, mert tudta, hogy Jézus készen van rá. Jézus készen van rá. Isten mindent a hatalmába adott. Bármit megtehetett volna. Bármit! Minden a hatalmában volt. Minden ott volt az Ő kezében, és mit csinált azokkal a kezekkel? Odament, és a lábaikat megmosta azokkal a kezekkel, amelyekben minden hatalom ott volt – azt mondta: „Ez az, amit kezdek vele. Minden a hatalmamban van, úgyhogy szolgálni fogok.” Ez volt az Ő szíve. Ez az, amiről beszélek, mikor azt mondom – mi nem értjük ezt. Ez más! Ember ilyet nem álmodik. Ember ilyet nem tud kitalálni. Ember ilyet nem rak össze. Ez csak Isten lehet.
Jézusnak az Atya mindent a hatalmába adhatott, és aztán Jézus így használta ezt a minden hatalmat, hogy szolgált. Lenyűgöző!
Isten neked és nekem nem adott mindent a hatalmunkba. Mi nem tudjuk rendbe tenni a világ hibáit egy csettintésre. Legtöbben még ötezer embert sem tudnánk jóllakatni. Mit fogok csinálni? Ölbe tett kézzel mondogatom, hogy – „Uram, mikor adsz már mindent a hatalmamba? Uram, mikor adsz nekem többet, mint ami most van?”? Ez arra emlékeztet, amikor az emberek azt mondják: Ha majd gazdag leszek, adok a felajánlásba. Aki ezt mondja, az azért mondja, mert most nem akar adni. Aztán amikor gazdagok lesznek, akkor is ugyanígy lesz. 🙂
Ám én is lehetek ilyen. Van egy kicsi kapacitásom, kicsi képességem, hogy szeressek. Van egy kicsi képességem, hogy vigasztaljak, van egy pirinyó képességem, hogy megértsem a barátomat, főleg ha az illető nő :-). Akkor mit csinálok? „Bezárkózom egy szobába, amíg Isten nem ad nekem többet.” Tényleg? Tényleg ez a válasz az életünkre? Isten azt mondja… Nátán azt mondta Dávidnak: „Ami a szívedben van, tedd. Az Úr veled van.”; 2Sám 7:3. Préd 9:10 ami a kezed ügyében van, tedd. Tedd! Ha minimális képességem van: Rendben, akkor csináljuk meg, amit ezzel meg lehet csinálni, és aztán bízzunk Istenben, éljünk hitben! Járjunk ezzel a képességgel, és merjük azt mondani: „Isten tartogat nekem valamit. Valahol menet közben ott lesz a hatalom. Én most nem látom, én most nem érzem, de van hitem.”
Lehet, hogy akkor sem fogom érezni, amikor benne leszek, ám előfordulhat, hogy utólag, amikor visszanézek, azt fogom mondani: „Jé, Isten velünk volt! Ha nem jártam volna hitben, ha nem bátorítottam volna hitben, ha nem vetettem volna le a felsőruhámat és nem kezdtem volna mosni a lábát annak az embernek, akkor soha nem találkoztam volna Isten hatalmával. Ha nem jártam volna hitben, akkor nem találkoztam volna Isten hatalmával!” Ha nem járok hitben, egy nap ott leszek az életem végén, és azt fogom mondani: „Hát, Isten gyengébb volt az életemben, mint gondoltam.”
Hadd bátorítsalak! Isten nem adott mindent a hatalmunkba. (Hála Istennek! Addig jó nekünk. Szörnyű lenne.) Ám van, amit a hatalmunkba adott. Adott nekünk napokat, adott nekünk heteket, hónapokat, perceket, adott nekünk reggeleket, adott nekünk lehetőségeket az imára, tudunk testvérekről, akiknek szükségük van rá. Adott nekünk telefonokat, hogy még könnyebb legyen bátorítani, adott nekünk járműveket, hogy eljuthassunk helyekre, és szolgálhassunk ott is, adott nekünk internetet, hogy megáldhassunk embereket Isten életével.
Juditra gondolok a konyhán. Ismered őt? Akkor hadd kérdezzem inkább így: Ettél palacsintát a büfében? Ha ettél már, akkor ismered a Juditot. Judit az, aki a palacsintákat süti. Arra gondolok, nem tudom, Juditnak milyen kapacitásai vannak, miben nagy, miben kicsi, de ami a keze ügyében van, az egy palacsintasütő serpenyő. Kiváló példa. Igazán erről beszélünk: Mi érinti meg a szívemet, mi az, amivel élek?, tudom-e, hová tartok, és most azt a kicsi erőmet, amim van, használom-e? Isten hív minket. Isten hív téged és vezet téged. Magyarország egy nyitott ország, tényleg. Sokkal nyitottabb az ország, mint néhány évvel ezelőtt. Annyival könnyebb beszélni emberekkel Jézusról! Újra és újra ezt találom. Igazán. Bárhova megyek, annyi emberrel találkozom, és annyira könnyű kommunikálni, megosztani! Nagyon egyszerűen hadd bátorítsalak ebben: azzal, ami a kezed ügyében van, csak szolgálj! Élvezd ezt az életet! Járjunk hitben!
Ámen.