P. Duló Attila
1Kor 3:12-15 (MBT) 12Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; 13az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 14Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.
Pál apostol a bémaszékről ír. Lesz egy pont az életünkben, amikor ott állunk majd Krisztus ítélőszéke előtt, 2Kor 5:10. Ott majd meg leszünk ítélve. Egészen pontosan az egy jutalomosztó hely lesz, de annak megfelelően fogunk kapni illetve veszíteni jutalmakat, amilyen módon éltünk itt a Földön. Egy ámulatos dolog lesz ott.
P. Stevens-nek van egy booklet-je: Öröm vagy bánat vár a bémaszéknél? Bátorítalak, hogy olvasd el, mert ámulatos könyv. Amikor először elolvastam, utána egy hónapig depressziós voltam, mert kijózanított. P. Stevens azt írja: lesz ott egyfajta megszégyenülés, amikor elveszítjük a jutalmainkat. Aztán majd Ő maga megvigasztal minket.
Mi határozza meg azt, hogy jutalmat kapok a mennyben vagy elveszítem a jutalmamat? Nyilvánvalóan az, ahogy most élek. Ez az, amit keresztényeknek nekünk meg kell tanulni, hogy az örökkévalóságban éljek, hogy olyan életünk legyen, aminek örökkévaló értéke van, amit tudunk magunkkal vinni az örökkévalóságba.
Préd 3:11 az Úr beírta az ember elméjébe az örökkévalóságot. Az örökkévalóság nem eretnek gondolat az ember számára. Az ember tudja, hogy van örökkévalóság, de a hibát ott követjük el, hogy nem az örökkévalóságban gondolkodunk, hanem csak a földi életünkben, és ez szokta okozni a problémáink többségét.
Amikor csak ebben a 70-80 évben gondolkozunk, akkor ebbe mindennek bele kell férnie. Bele kell férnie az anyagi életemnek, a párkapcsolatnak, a munkának, a pihenésnek, a szórakozásnak. Mózes azonban azt mondja 90. Zsoltárban, hogy életünk ideje 70, legfeljebb 80 esztendő és ennek legnagyobb része hiábavaló fáradság.
Ebbe a 70-80 évbe nem fér bele minden. Bölcsnek kell lennünk és megválogatnunk mi fér bele. Úgy kell élnünk, hogy bennünk van az örökkévalóság. Annak megfelelően kell élnünk. Tudnom kell, hogy a földi életem arra van, hogy Isten fel tudjon készíteni az örökkévalóságra. Minden, ami itt történik velem, annak van egy célja. Az, hogy felkészítsen az örökkévalóságra.
Ha ezt nem látom, akkor minden rossz dolgot, ami a Földön történik velem, támadásként élem meg. Ha nem látom, hogy ennek örökkévaló célja van, akkor ezt támadásként élem meg. „Isten, nem szeret, most büntet engem.” Ha viszont látom magam előtt az örökkévalóságot, akkor tudok válogatni, akkor tudom, hogy vannak dolgok, amik beleférnek a földi életembe, és vannak, amik nem. Nyilvánvalóan úgy szelektálok, hogy az férjen bele az életembe, aminek örökkévaló értéke van.
P. Stevens azt írja a könyvecskéjében, hogy az Ige alapján leszünk megítélve – hogyan fogadtam el és hogyan alkalmaztam az Igét –, a kegyelem alapján leszünk megítélve – hogyan fogadtam el és hogyan adtam kegyelmet –, hogyan tudtam hasznosítani mindazt az életemben, amit Isten adott nekem. 1Kor 3-ban Pál azt írja: ezt a tűz fogja megpróbálni.
Képzeld el, hogy ott állsz Krisztus ítélőszéke előtt. Van egy hátizsák rajtad és abban van az egész életed. Jézus azt mondja: borítsd ki, amit hoztál. Fogom, kiborítom az életemet, Jézus elkezdi nézni. Előveszi az öngyújtóját, és huss. Az egyik verzió, hogy nagy füstfelhő lesz. Az életemmel fog füstjelzéseket adni a keresztény indiánoknak. 🙂 A másik verzió az, hogy kiborítom Neki, Ő belenéz, és azt mondja: jól van, Én hű szolgám, hű voltál a kicsin, gyere be az Urad nyugodalmába.
Az, hogy mi fog ott történni, azt most döntöm el ebben a földi életemben. Mit engedek bele az életembe? Minek adok teret az életemben? Örökkévaló dolgoknak vagy hiábavaló dolgoknak? Füstfelhőt akarok, vagy aranyat, ezüstöt, drágakövet? Ezt most eldönthetem. Élhetek egy tudatos életet, amiben eldöntöttem azt, hogy én jutalmat akarok a mennyben. Ahogy Pál apostol élte az életét, 2Tim 4:7 harcot megharcoltam, a futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.
Gondolj bele, hogy micsoda fantasztikus vége ez egy keresztény életnek, amikor így búcsúzhatok a földi életemtől. Ez annyira csodálatos cél lehet az életünkben! Most eldönthetem azt, hogy így szeretnék élni, ezekkel a szavakkal akarok távozni a földi életemből és ezeket a szavakat hallani Jézustól: jól van, Én hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád, gyere be az Urad nyugodalmába.
P. Kende
1Móz 37-ben Józsefről olvasunk. Jákobnak volt egy szándéka a fiával. Jákob Józsefet, a legkisebb fiát látta a legnagyszerűbbnek.
1Móz 37:3 Izráel (Jákob) pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala néki.
Miről szól ez? Jákob jobban szerette ezt a fiát, mint az összes többit. Azt szerette volna, ha József lenne a legfontosabb minden fia között. József nem lehetett az elsőszülött – mert nem elsőnek született –, de Jákob szerethette őt különlegesen, adhatta neki a legtöbbet, törődhetett vele a legtöbbet. El tudod képzelni, hogy a testvérei hogy utálták azt a színes köntöst? Milyen volt az nekik, valahányszor meglátták a színes kabátot jönni, csak ránéztek és mondták: tudtam. Ez volt a nyilvánvaló bizonyítéka annak, amit már úgyis gyanítottak, hogy „ezt a kölköt” az apjuk jobban szerette, mint őket.
Ebben a történetben látjuk, hogy fordul a színes kabát, valami szörnyűvé. Jákob hibája igazából az volt, hogy ő előnyben részesítette az egyik fiát, megkülönböztette ahelyett, hogy nagyon nyilvánvalóan szerette volna az összes fiait. Ahelyett, hogy nyilvánvalóvá tette volna, hogy mind drágák előtte. Ez nem Isten szíve, amit Jákob csinált. 1Tim 5:21 Timóteusnak mondja Pál: személyválogatás nélkül csináld a fenyítést, az áldást, a gondoskodást, az intést, ne függjön embertől.
Jákob fiai bajba kerültek, úgyhogy Jákob mindet megfedte, mindegyikükkel keményen beszélt, utána odaért Józsefhez és annyit mondott: minden rendben van. A többiek azt mondták: ez nem ér. Istennek nem ez a szíve, nem a részrehajlás, nem a megkülönböztetés, nem a személyválogatás.
Pál, sőt a Szent Szellem mondja Timóteusnak: ne legyél személyválogató. Ez nem csak lelkipásztoroknak, hanem szülőknek is szól. A részrehajlás, a megkülönböztetés féltékenységet fog szülni. Péld 6:34, Én 8:6 a féltékenység, az irigység gyilkos dolog, nem lehet eloltani, nem lehet megoldani.
Ha házasságon töröd a fejed: ne házasodj egy féltékeny emberrel! Meg fogod bánni, ne csináld. Először bánjon el ezzel a dologgal a szívében.
Mi történ ezután?
1Móz 37:23 És lőn, amint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala.
Ez volt az első: nem elfogadható! Utána:
1Móz 37:32 És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
Kis vérrel volt megszórva. Ez Jákob életének egy nagy tragédiája, ami megnyomorította az élete hátralévő részére. Vedd észre azonban, hogy a részrehajlásának a jelképe az, amit arra használtak, hogy fájdalmat okozzanak neki. Az irigy testvérek az orra alá dörgölték: „Emlékszel erre? Megismered ezt? Tudod, mi ez? Na, most nézd meg! Itt van az egyediségnek a kabátja.” Ez annyira érdekes.
Tudod-e, mi történik a kereszténységben, amikor elbukik valaki, aki szolgált, akit Isten hatalmasan használt? Láttuk ezt Amerikában is, láttuk másutt is. Ott van valami irigy bolond és azt mondja: na, ugye, ő is olyan, mint én! Micsoda bolondság, micsoda rövidlátás, gonoszság!
Viszont ez érdekes volt, mert azt a színes köntöst Jákob nem azért adta, mert felismerte volna József életében Isten munkáját. 1Móz 37:10 amikor József látott egy álmot és elmondja a szüleinek és a testvéreinek, akkor az apja megfeddi: hogy érted, leborulnánk előtted? Az apja azért adta a köntöst neki, hogy ő legyen a legnagyobb a fiai között, de nem értette Isten tervét az életével.
Két fejezettel később Józsefet eladják rabszolgának és aztán eladják Egyiptomba.
1Móz 39:3-4 3Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: 4Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.
Ez érdekes. Józsefet előléptették, megint kapott egy kabátot. Ő lett Pótifár házának a sáfára, felvigyázója, ő lett a vezető rabszolga. Megint kapott egy kabátot. Milyen érdekes! Ez is egy kis mellékvágány. A családja nem ismerte fel az ajándékát, de egy idegen felismerte.
A családod talán a legrosszabb abban, hogy megmondja, ki vagy, mert megszokottak veled.
Egy idegen látta benne, amit a családja nem. Ő lett az első rabszolga a házban. Rabszolga, de az első közülük. Ez valami, ami vonzó lehet. Pótifár a világ embere, a világhoz tartozik és látja az értéket, és azt mondja: látom az értéket. Persze szeretet nincs benne és használni akarja a saját javára. Ez lehet vonzó, amikor a világ egy embere azt mondja: ilyen talentummal nagy hasznomra lehetsz. Ez azonban nem az az irány, amerre érdemes menni.
Azt gondolnám, hogy a testvérei már nincsenek a képben, most már nem lehet baj.
1Móz 39:7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
1Móz 39:11-12 11Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban, 12És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.
Megint elveszítette a kabátját. Megint valami ellen való dolog lesz. Ezt a köntöst is elvették tőle. Mi történik? Rágalmazás. Gonosz beszéd. P. Stevens azt mondta erre: gonoszat beszélni egy emberről azzal a szándékkal, hogy kárt okozzunk neki, különösen megismételni valamit, ami lehet, hogy igaz, de nem lenne szabad ismételgetni az ítélkezés tana miatt. Róm 2:1-2 és Róm 14:10. Lehet, hallasz valamit, ami a testvéred ellen van, és azt mondja itt:
Róm 14:10 Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
Miért veted meg? Miért ítéled meg? Milyen jogon? Róm 14:4 nem a te szolgád, hanem az Úré. Az Úr előtt meg tud állni majd, az Úr képes lesz rá, hogy lábra állítsa őt, hogy talpon tartsa őt. Kétségtelenül. Amikor azonban valami gonoszt hallasz a testvéred ellen: itt a bizonyíték, egyértelmű dolog; akkor miért adnád tovább? Csak bolondot csinálsz magadból. Szégyen lesz, amikor továbbadod, amikor lejáratod őt, és aztán rá kell majd jönnöd, hogy semmi más nem volt az egész, csak valaki szívében az ártó szándék. Semmit több, és azt színezte ki a valóságot sötét színekkel.
József azt mondhatná: „Uram, ezt a kabátot megérdemeltem. Ezt nem részrehajlásból kaptam. Nem azért, mert én voltam apuci kedvence. Ezt azért kaptam, mert megérdemeltem. Keményen dolgoztam, megcsináltam. Istenem, mit csinálsz? Miért veszed el tőlem?” Ez velünk is megtörténhet. Nem tudom, mi az a kabát, de lehet, hogy Isten elveszi tőlem. Kabát, amin az áll: háztulajdonos. „Te jó ég, most mi történik?” Vagy azt a kabátot, amin az áll: elégedett szülő, vagy jó házasság, vagy sikeres fickó, vagy népszerű kisasszony, vagy a legokosabb a helységben, vagy az ember, akinek a legnagyobb ajándéka van a gyülekezetben.
Azt mondom: „Te jó ég, Uram, most mi lesz? Mi történik?” Itt a kérdés. Ne legyen a kétséged, hogy az irigy testvérekben és Pótifár ostoba feleségében Isten dolgozott József életében. Amikor Isten elveszi az életedből azt a kabátot, akkor mersz-e bízni Benne tovább? Mered-e azt mondani: Te tudod, Uram, bízom Benned, Te tudod, bízom Benned. Erre nem vagyunk képesek. Mi nem vagyunk jók ebben. Krisztusnak azonban ez a szíve:
Zsolt 23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Tudod-e, ki mondja ezt? Krisztus mondja. Nem tudom, mit mondott József, de ezt Krisztus szíve. A miénk kétségbe esik, amikor lehúzzák rólunk a kabátot. Akkor azt mondjuk: itt a vége, anélkül nem élhetek. Isten azonban azt mondja: „Épp ezt akarom megtanítani neked. Van egy jobb tervem a számodra, mersz-e bízni Bennem?” Mered-e azt mondani: Istenem, tudom, hogy Te tartogatsz nekem valami jobbat, és elveszítek valamit, amit soha nem kaphatok vissza, és ez rettenetes. Történik egy tragédia, elveszítem a gyerekem, vagy van egy szörnyű veszteségem, merem-e azt mondani: Uram, Te nagyobb vagy ennél.
Pál azt mondta, akitől sok köntöst vettek el:
Róm 8:38-39 38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, 39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Merünk-e bátrak lenni annyira, hogy azt mondjuk: „Uram, ha Neked ez kell valamire, rendben. Tudom, hogy ez sem választhat el a te szerelmedtől.”
1Móz 41:42 És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába.
Mi történt? József megint kapott egy kabátot. Ez a kabát, ez a ruha maradt. Egyben biztos vagyok, Józsefnek nem voltak illúziói ezeknek a köntösöknek a maradandó voltáról. Valószínű már nem képzelte. Amikor megkapta az első színes köntöst, akkor azt mondta: „Ezt nézzétek, birkák, kecskék, bokrok, ezt nézzétek, mim van, én vagyok a legmenőbb srác a pusztaságban. Az egyetlen, a legmenőbb. Micsoda kabátom van. Mim van nekem!”
Erre gondolok, amikor megtérünk, amikor kapunk egy szellemi ajándékot, az Úr ajándékát: idenézz, mim van nekem, ezt nézd. Isten azt mondja: mi lenne, ha továbbmennénk? „Miről beszélsz, Uram? Hohó, ez az enyém. 1Kor 12:11, 1Kor 12:7 a Szent Szellem adja az ajándékot, ahogy Neki tetszik és a gyülekezet javára adja. Nem a te villogásodra, hanem arra, hogy a gyülekezetben használva legyen. Alázatban használd a testvérek áldására, és akár észre se vegyenek, és minden rendben van.
József az első köntössel így volt: ezt nézzétek, milyen jól áll rajtam! Aztán a második: ezt már megérdemeltem, keményen dolgoztam, sikeres vagyok, végre megvan, megy ez nekem, tudtam én. Aztán a harmadiknál, sok-sok évvel később azt mondja: „Oké, egy kabát, nagy ügy; egy újabb pozíció, nagy ügy?! Minden jó, oké, de nem ez határozza meg az életemet.”
Mersz-e bízni Istenben, amikor levesz rólad valamit, ami drága? Amikor kivesz valamit az életedből, ami áldás? Amikor úgy tűnik, hogy Ő megrabol téged? Semmi lett volna megadni, amit szerettél volna és nem történt meg. Figyelj! Isten adni fog neked egy új köntöst.
Jel 19:8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Mit mondunk? Engedd meg, hogy Isten adja neked, ahogy Neki tetszik. Persze, van neked képességed, van neked kapacitásod. Gyűjthetnéd az egyik dolgot a másik után, te lehetnél az ember az x számú kabáttal, az y számú pozícióval, az akárhány szolgálattal, a megszámlálhatatlan diplomával. Engedd azonban, hogy Isten adja neked. Az a jobbik választás.
A másik, engedd, hogy Isten elvegye tőled, amikor eljön az ideje. Engedd, hogy elvegye tőled. Tudod, miért? Mert Jákobnak az volt a szándéka, hogy József legyen a legnagyobb a fiai között. Isten szándéka viszont az volt, hogy József legyen a legnagyobb az összes ember között abban a korban. Ehhez el kellett veszítenie azt a köntöst. Pótifár azért adta rá a köntöst, hogy ő legyen a legnagyobb rabszolga a házában. Istennek viszont az volt a célja, hogy nagy szabadságban használja őt a Saját céljaira, és nem Pótifár céljaira.
Ez a te életed is. A büszkeséged, az, hogy neked megvan a véleményed, hogy mindent te látsz a legjobban, …, merd elengedni és azt mondani: Uram, Te jobban tudod. Honnan tudod? Lehet, Istennek van egy jobb számodra, mint a jelenlegi, és az az akadály abban, hogy megkapd az áldást, hogy szabad legyél, hogy felszabadulj, hogy valóban járhass Vele. Honnan tudod, amíg el nem mered engedni?
Mire gondolok? Arra, ahogy magadat felcímkézed, és azt mondod: ez vagyok. Merd elengedni, ha Isten ezt mondja. Egy üzenetben, egy élethelyzetben, egy bibliaversben, egy imában, egy közösségben, egy szolgálati lehetőségben merd elengedni a címkét, amit magadra ragasztottál, és azt mondani: Uram, Te jobban tudod. Az érték, amit magadnak tulajdonítasz, merd elengedni, ha Isten azt mondja, hogy itt az idő, hogy ledobja rólad. Mert elengedni azt, amire azt, amire képes vagy, és járj Isten természetfeletti képességében.
Ne engedd, hogy ezek a kabátok határozzák meg, hogy ki vagy. Semmi külső: egy cím, egy név, valakinek az elismerése, pozíció, …, mert honnan tudod? Az egyik köntös arra volt csak jó, hogy Jákobnak nagy fájdalmat okozzon. A másik arra volt jó, hogy bevádolják vele. Amit viszont Isten adott neki, az megmaradt az életében és hatalmas áldás lett egy egész országnak és azon túl is.
Luk 10:20 szerint ne annak örüljetek, hogy a démonok engednek nektek az Én nevemben, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. Ennek örüljünk. Ez határozza meg, hogy kik vagyunk. Ez az a köntös, amit Isten adott ránk. Krisztus Igazsága a szabadságunk, amire megszabadított Ő minket, az a reménység, amit Benne ismerünk. Ehhez ragaszkodjunk! Merjük azt mondani a többire: „Uram, ha el akarod venni, a Tiéd. Bízom Benned.” Ámen.