Örökkévaló pillanatok

2010 október 24. vasárnap  10:30

P. Jim Schirmer

Istennel való életünkről gondolkodtam.

Néha az istentiszteleten mondhatunk nagyon izgalmas üzenetet. Halljuk az üzenetben a kihívást, az ígéreteket, és izgatottak leszünk. Kimehetünk úgy innen, hogy azt mondjuk: micsoda nagyszerű üzenet volt – ez az imánk most is –, és kimehetünk úgy is, hogy azt gondolom: én most szuper-keresztény leszek.

Ha az érzelmeink izgalomba jönnek, az nagyszerű, mert jók az érzelmeink, ha Isten Igéjét követik. Sokszor megyünk el úgy, hogy mostantól szuper-keresztény vagyok. Aztán elbukunk. Lehet, hazáig még eljutunk. Időnként. Néha a buszmegállóig sem. Aztán kezdek arra gondolni, hogy egy szuper-vesztes vagyok.

P. Schaller beszélt egy paradicsomnövényről. Jó-e az a növény, vagy rossz, nem számít. Aztán beszélt egy kutyáról. Az már valamennyire számít, hogy rossz kutyád vagy jó kutyád van. Végül Luciferről beszélt. Mivel nagyon magasan volt, az ő bukása hatalmas volt. Ha egyedül az érzelmeink energiájára építkezünk, akkor a bukásunk hatalmas lesz.

Az érzelmeink jók, de szeretnénk a lelkünk más részeit is használni, ahogy gondolkodunk erről az üzenetről ma délelőtt.

Tegnap egy futóverseny mögött vezettem az autót Budakeszin. Mellesleg nagyon egészséges lett volna, ha részt veszek benne. Ha vezetsz, és egy kukásautó mögött ragadsz, az nem segít a szellemiségeden. Ez is egy hasonló helyzet volt. Hosszú emelkedőn mentünk János hegy felé. Még gyorsan futni sem lehet ott.

Beszélgettünk a feleségemmel, de annyira nem volt élvezetes a dolog. Nem bírtam kiverni a fejemből, hogy bárcsak pár perccel előbb indultam volna otthonról, vagy 21 autóval előbbre lennék. Aztán feljutottunk a János hegy tetejére, onnantól egy hosszú lejtős út vezet le. Volt előttem egy autós, akinek elege lett a dologból. Megfordult, és padlógázzal visszament Budakeszi felé. 20 km a másik úton, 8 km erre.

Amit az autós nem tudott, hogy 150 m-rel később a futók letértek az útról. Csak picit kellett volna türelmesnek lennie. Kicsi dolog hatalmas különbséget okozhat. Vannak alkalmak, amikor nem is sejtjük, hogy mennyire kicsiny is az.

2Sám 11-be Dávid királyról olvasunk egy történetet.

2Sám 11:1 Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok [hadba] szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba [városát]; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

A következő versben látjuk, hogy felment Dávid a háztetőre és meglátott egy fürdőző asszonyt. Elképzelhetjük, hogy Dávid arra gondolt: tavaly miért nem maradtam itthon a csatából? Itt egy bűnös helyzetben van, és a vége az lesz, hogy házasságtörést követnek el. Arra, hogy ezt betakargassa, Dávid a hadseregét használja arra, hogy meggyilkolja.

Ám abban a pillanatban – biztos vagyok benne – Dávid nagyon boldog volt. Azért követte el a bűnt, mert akarta. Attól kezdve, hogy meglátta azt az asszonyt, terveket szőtt, hogy még nagyobb bűnt követhessen el. Vannak emberek, akik kicsit elfordulnak Istentől. Nehéz lehet.

Pár évvel ezelőtt P. Barry-vel egy összejövetelen voltunk. A végén arról beszéltünk, hogy mennyire nehéz is lehet a kegyelem. Gyakran nem így gondolkodunk. A kegyelemben nincsen semmi dicsőség a hústestem számára. Néha nehéz az, hogy nem a miénk a dicsőség. Aztán a megbocsátás. Könnyű elfogadni azt.

Mik 6:8 azt mondja, hogy ezt a három dolgot várja tőled Isten: szeressük az irgalmasságot. Én nem hiszem, hogy ez a vers csak azt jelenti, hogy szeresd az irgalmasságot az irányodban, hanem szeresd az irgalmasságot, ha bármikor látod. Amikor valaki kegyelmet kap, örvendezz vele! Nem könnyű. Néha azt akarjuk, hogy igenis, az ítélet alá kerüljenek. Az a hozzáállásunk, hogy a kegyelem mindig könnyű, de igazából nem így van. A kegyelem és Isten szeretete az, ami nap mint nap a kereszthez visz engem.

Dávid bűnt követ el, és az emberek elfordulnak Istentől. „Most elegem van, fáradt vagyok. Szeretnék egy jobb munkát, egy újabb kapcsolatot. Szeretnék valami mást, ami most nincsen meg nekem.” Apró döntéseket hozunk. Mi történik? Lesz jobb munkánk, lesz egy újabb kapcsolatunk, és arra gondolunk, hogy ezt évekkel ezelőtt meg kellett volna lépni.

Mire is gondoltam? 2Sám 23 Dávid itt élete végén van. Útmutatást ad Salamonnak, és bizonyságot tesz Izraelnek. 2Sám 23:4-ben beszél arról, hogy mit jelent királynak lenni:

2Sám 23:4 Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől [sarjadzik] a fű a földből.

Amikor király vagy, akkor az ilyen. Felhőtlen nap. Amikor ott vagy a csatában, és ott van a kezedben a zászló, és űzöd az ellenséget – nincsen semmi ehhez fogható, hogy király legyél. Látni, ahogy a hadsereg fárad, és a hegytetőről vezeted a csatát, és azt mondod: most van itt az idő. Kirántod a kardodat és megrohamozod az ellenséget. Azt mondod a hadseregnek: utánam, utánam! A katonák, akik teljesen fáradtak, rád néznek és hirtelen természetfeletti erő támad bennük, és győzelembe követik a királyt.

2Sám 23:5a  Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt?

„Én nem voltam ilyen. Nem voltam olyan, mint az a felhőtlen nap. Volt, hogy felhő volt az életemben.” (Angolban ez jó poén.) Tudja, hogy milyennek kellett volna lennie, de azt is tudja, hogy nem olyan volt. Visszagondol: miért is nem mentem akkor harcba. Akkor, amikor megtette, azt gondolta: milyen jó döntést hoztam, hogy nem mentem el; most bulizunk. Visszatekintve azonban azt kérdi: miért? „Miért? Miért nem bíztam Istenben? Miért nem tettem azt, amiről tudtam, hogy helyes?”

Utolsó éves voltam a középiskolában. Szilveszter volt. A barátaimmal kocsikáztunk. Lehetőséget kerestünk arra, hogy ostobák legyünk. Nézegettük, hol lehet hülyéskedni. Aztán azt mondtam: légyszi, vigyél el a gyülekezetbe. Tíz óra volt. Egész éjszakás istentisztelet volt. Addig soha nem voltam egyen sem. Soha nem bántam meg, hogy elmentem oda. Azt hiszem, a barátaim ezután hazamentek.

Itt van az, hogy Isten áldása gazdagít meg minket, és azzal nincsen semmi szomorúság. Ez nem jelenti azt, hogy egy új munka nem lehet Isten áldása, de nem kell, hogy az legyen. Lehet, hogy ez lesz az, ami leginkább eltereli a figyelmed. Ahogy Dávid visszatekintett a döntésre, amit akkor hozott, biztos vagyok benne, hogy arra gondolt: micsoda szörnyű döntés volt ez.

1Sám 13 Saul király, csata. „Itt az ellenség, idehoztam a hadseregemet, és várjuk, hogy jöjjön a próféta. … Még mindig várjuk, hogy jöjjön a próféta.” Hét nap. A hadseregnek már kezd elege lenni, mennek erre-arra. „Hozzátok ide az állatot, majd én bemutatom az áldozatot. Erőt veszek magamon.” Leöli az áldozati állatot. Megérkezett Sámuel, és azt mondja: Saul, mit tettél?

Amikor Saul csinálta – biztos vagyok benne – meg volt győződve, hogy az a helyes dolog, amit csinál. „Nem akarok harcba menni anélkül, hogy előtte Istennek áldozatot ne mutatnék be. Szeretném a tiszteletem kifejezni Isten felé.” Viszont nem neki kellett volna azt az áldozatot bemutatni. Ő Benjámin törzséhez tartozott és nem Lévita volt. Ez rossz döntés volt. Később Isten elvette tőle a királyságot. Ahogy visszatekintett, biztos azt mondta: „Miért nem vártam?”

„Miért nem indultam el öt perccel korábban, hogy megelőzzem a versenyzőket?” Annyi pillanat van az életünkben, amelyről fel sem ismerjük, hogy mennyire fontos.

Bibliaiskolába jártam P. Barry, P. Graham is ott voltak. A bibliaiskola az a hely, ahol olyan hasonló korúakkal vagy együtt, akik ugyanúgy gondolkodnak Istenről, mint te. Csodálatos. 18 éves voltam. Csodálatos volt és abba akartam hagyni. Azt hiszem, teljes bátorsággal kijelenthetem, hogy valamennyien egy ponton abba akarjuk hagyni, mert az ördög támad minket, és fáradttá tesz.

Tudod, hogy mi érdekes a bibliaiskolában? Az otthonod a másik tanterem. Arra gondolsz: lesz ma este két órám, aztán hazamegyek. Igazából van két órád, aztán hazamész a harmadikra, ami a gyakorlati alkalmazása annak, amit az órán tanultál. Egy este hazamentem, és az összes tányér és edény, amit nem mosogattam el, ott volt az ágyamon. Az egy jó óra volt.

Van egy üzenetünk. Ez nem az, hogy olvasd jobban a bibliádat, vagy hogy imádkozz többet, vagy menj el több beszélgetésre. Mindezek a dolgok csodálatosak, mégis szerettük volna abbahagyni. Ha éppen versenyt futsz, és fel akarod adni, akkor nem azt mondjuk, hogy fussál gyorsabban. Hanem az üzenet, amit kaptunk, az volt, hogy csak légy ott. Olvasom a bibliámat, és nem szól hozzám semmi. Rendben. Időnként megtörténik. Viszont légy hűséges. Olvasd tovább! Keress egy Igét! Imádkozz tovább! Keresd azt a pillanatot! Csak légy ott! Ne add fel!

P. Brian szokta énekelni azt a dalt, hogy Ne add fel! A dal gondolata, hogy a győzelem annyira közel van hozzád. Lehet, hogy nem látod, de ott van. Nem tudod.

Ádám valószínűleg azt mondhatta magának: miért is ettem abból a gyümölcsből? Péter pedig valószínűleg azon morfondírozott: „Miért mondtam azt Jézusnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe? Visszavonnám.” Lót felesége szerintem nem mondott semmit, miután sóbálvánnyá változott. 🙂 Ha tudta volna, biztos azt gondolta volna: miért nem mentem csak egyenesen előre?

Zsid 11 sok olyan emberről beszél, akik nem látták meg az ígéretet. Hittek az ígéretben, de soha nem látták. Nem hiszem, hogy bármelyikük is csalódott lenne most.

Fil 3:7 De amelyek nekem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.

Nem biztos benne, hogy most hal-e meg vagy sem, de ahogy az életére tekint, örvendezik a hitben végrehajtott cselekedeti felől.

Fil 3:12-14  12Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. 13Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: 14De egyet [cselekszem], azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Olyan sok örökkévaló pillanatunk van, és persze mindig csak utólag jövünk rá. Pál azonban nem dőlt hátra és lazított. Nem tette fel a lábát, és nem mondta: most célba értem. Hanem azt mondta, hogy megy tovább. „Nem tudom, milyen messze kell szaladnom, de úgy fektetek be az emberekbe, hogy közben benne van az elmémben, lehet, hogy nem látom őket újra. Megbocsájtok.” Nincs semmi, ami a megbocsájtáshoz fogható, és remélhetőleg soha nem fogjuk azt mondani: miért nem bocsájtottam meg annak az embernek? Soha nem hasonlítunk Istenre jobban, mint amikor megbocsátunk. Éljük hitben az életünket úgy, hogy az Ő felülről jövő elhívása jutalmára tekintünk. Ámen.

P. Barry

Szeretném kicsit folytatni P. Jim üzenetét.

2Kor 4 Van egy szolgálatunk.

Tetszik az a vers, amire P. Jim utalt, Mik 6:8. A három dolog közül, amit az Úr vár tőlünk.

1)      Szeressük az irgalmasságot. Sokat gondolkodtam az irgalomról. Mi az irgalom fontossága?

2)      Igazán jogosan cselekedjünk.

3)      Alázattal járjunk. Ne gondoljunk túl sokat magunkról, se túl keveset. Szeretjük azt mondani, hogy egyáltalán ne magunkról gondolkodjunk.

Pál apostolnak volt egy szolgálata. Az ő szolgálatában nagyon különleges dolgok is voltak. Apcsel 20:19 látunk néhányat azok közül, amikről Mikeás beszél.

Nagyon gyakorlati módon szeretnék most gondolkodni az életünkről. Miért jövök el az Istentiszteletre? Miért jelent nekem olyan sokat Krisztus testének az élete? Miért gondolnék valaha is arra, hogy bibliaiskolába járjak? Miért hagynám el valaha is az otthonom kényelmét azért, hogy alávessem magam és halljak egy üzenetet? Ha csak vallásos kötelességből cselekszem, akkor lemaradok a lényegről. Isten nem esik hanyatt a vallásos kötelezettségeink teljesítésétől. Túllát ezen és a szívünkre tekint.

Viszont azt gondolom, hogy az egyik tulajdonság, amiről Pál itt beszél – ugyanúgy, ahogy azt Mik 6:8-ban olvassuk –, az alázat. A helyes dolgot teszem és szeretem az irgalmasságot. Itt kapunk egy képet arról, hogy miért olyan fontos szeretnünk az irgalmasságot. Isten irgalma nélkül mi a szolgálatom szíve? Képes vagyok szolgálni, mert olyan sokat szolgált felém Isten. A mélysége annak, amit az embereknek felajánlhatok, csak annak a mélységéből fakadhat, amit én Isten trónjától kaptam.

Pál búcsúzik az Efézusi gyülekezet vezetőitől:

Apcsel 20:19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás …

Nem gondol sokat magáról. Megtörtség, könnyek vannak az életében mások felé.

Apcsel 20:19 … és kísértések közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;

Üldöztetés várt rá.

Apcs 20:20-21  20Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként. 21Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

Az üldöztetés és az elutasítás közepette Pál azt mondta: az elmétekkel forduljatok el valamitől, ami kényelmes volt; a kényelem helyétől a felfrissülés királyságához.

Apcs 20:22  És most íme én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

Két dolog szólt hozzám ezzel a verssel kapcsolatban. Az egyik az, hogy megy. A hit nem passzív, hanem a hit megy. „Megyek.” A kulcs az, hogy a szellemtől vezetve. Isten szeretete szorongat engem. Isten királysága tekintélyével járok az életemben. Tekintéllyel a hústestem fölött, tekintéllyel mindazon dolgok fölött, amik támadnak engem az életemben; tekintéllyel az üldöztetés fölött, ami útközben ér. Azt mondja: nem tudván, hogy mik következnek ott énrám.

1)      A hit aktív.

2)      A hithez nem kell teljes ismeret.

A szolgálatunkban hívőkként nem kell mindent tudnunk. Ettől még nem leszünk műveletlen, tanulatlan emberek. Az életünk kapuja nem az, hogy mennyit tudunk, hanem hogy kit ismerünk. A Vele való személyes kapcsolatunktól függ. Aki ismeri kezdettől fogva a véget. Van egy frissesség az életünkben. Izgatottak vagyunk afelől, ami történik. Még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi történik. Azért, mert ismerjük Őt. Megkaptuk az Ő irgalmát. Ez annyira fontos számunkra.

Apcs 20:23  Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, …

„Nem tudom, hogy hova megyek; nem tudom, mi fog velem történni, ahogy megyek, de a Szent Szellem ezt az egy dolgot adta nekem.”

Apcsel 20:23 … mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

Ez aztán a szép kilátás! Csak menj! Nem kell tudnod, hogy mi fog veled történni, de azt az egy ígéretet hadd tegyem neked: fogság és nyomorúság. „Köszönöm, Uram! Alig várom, hogy ott legyek! Megyek.” Nincs semmi természeti ebben az elhívásban.

Néha, ahogy a Bibliában szereplő emberekre nézünk, azt gondoljuk, hogy azért tudták megtenni, mert különleges emberek voltak. Nem, teljesen hétköznapi emberek voltak. Ám volt egy csodálatos Istenük, és a bizalmukat ebbe a csodálatos Istenbe vetették. Ezért Isten nem hétköznapi hitet adott nekik, hanem olyan hitet, aminek nem volt szüksége lépésről-lépésre bizonyosságra. Nem kellett tudni, hogy mi történik a lépést követően. Hanem olyan hit, ami valószínűleg kötelékek, valószínűleg támadások.  „Nem érdekel!” Miért? „Mert ez nem rólam szól.”

Apcsel 20:24  De semmivel sem gondolok …

„Nem rendítenek meg engem. Nem formálnak, nem alakítanak engem. Nem támadnak meg, nem üldöznek. Nem vagyok a mikroszkóp alatt. Nincsenek különböző elképzelések rólam. Ezek nem mozdítanak ki engem.” Milyen nyomorúságos kétségbeesett élet, amikor az életemet az emberek előtt élem, és aggódom afelől, hogy vajon mit gondolnak rólam. Milyen hatalmas szabadság Isten előtt élni, és csak azzal elfoglalni magunkat, hogy tetsszünk Neki hit által, és az életünk eredményei látható bizonyságok legyenek az embereknek.

Apcsel 20:24 … még az én életem sem drága nekem, …

Azt mondja: nem tartom ezeket a dolgokat drágának, de van egy szolgálatom.

Apcsel 20:24 … csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

Pál azt mondja: van egy szolgálatom. Gondold el a szívedben, hogy van egy szolgálatod. Mit jelent ez? A diakonia szót használja a görög. Ez azt jelenti, hogy végrehajtom mások parancsait. Ez csodálatos, mert tudom, hogy hol a helyem Istennel.

Egyszerű hitbeli engedelmesség azokban a dolgokban, amikre Isten elhív. Ez nem az, hogy emelvényre állítsam magam; hanem könnyhullatás, sírás, és annak az öröme, hogy tudom, nem drága számomra az életem; és az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy Istenben bízhatok. Isten gondoskodása rólam nagyobb, mint ahogy én próbálom őrizgetni a hústestemet.

Azt a szolgálatot kapta az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyen Isten kegyelmének evangéliumáról. Ez a bizonyságunk. 2Kor 4. Erre a szolgálatra gondolunk. Ez tudjuk, hogy olyasmi, amit valaki más helyezett a kezünkbe. Nem én vettem kezembe a szolgálatomat. Néha másokhoz hasonlítjuk magunkat a szolgálatban, de nem kell, hogy ez így legyen. Az ő szolgálatuk nem az én szolgálatom.

Isten elhívása személyes. Egy testben vagyunk, és sok tag van, és minden rész hozzátesz valamit. A te részed is hozzátesz valamit, amit az enyém nem tudna. Ha olyasvalami próbálnék lenni, amire Isten nem hívott el, akkor nem tudnám betölteni az Ő elhívását. Az nem Isten elhívása. Nem Saul része volt, hogy ezt az áldozatot bemutassa.

Helyes műtét – rossz orvos, ez nagy problémát okozhat. Műtétre van szükségem, nagyon különleges műtétre, de az orvos nem ér rá. Úgyhogy van itt egy másik specialista, más a területe. „Tudom én, hogy milyen műtétre van neked szükséged.” Én is, de nem te fogod megcsinálni, mert azon a területen ő a szakértő. Neked jók a szándékaid, de a jó szándéknak lehet rossz eredménye, ha nincs egy bizonyos elhívás és vezetés azon a területen. Mi kell ahhoz, hogy erre rájöjjünk? Alázat. Alázat.

Ezért szeretem az alázatot, mert a hústestemben én vagyok a válasz a gyülekezet minden problémájára. Tényleg. Van valami gond a gyülekezetben? Csak mindenki lássa úgy a problémát, ahogy én látom, és máris nincs ott probléma. „Problémám van a kapcsolatomban.” Nem lesz ott semmi gond, ha te is úgy kezdesz el gondolkodni, ahogy én. Bárcsak az egész világ úgy gondolkodna, ahogy én! Ez a hústestem, de a valóság az, hogy a hústestem romlott.

Jób 16:23 a leheletem is romlott. A napjaimnak vége szakadt és a sír már vár engem. Nincsen semmi jó a hústestemben. Bár úgy gondolom, hogy tudom, mivel lehetne ezt a problémát megoldani, a helyzet valósága, hogy nem szabad túl sokat gondolnom többé magamról.

A másik oldalról: „Isten engem képtelen használni. Ki vagyok én?” Olyan ember vagy, akinek szolgálata van. Olyan szolgálat, amit Istentől kapott. Isten saját kezével választott ki téged. El tudod ezt képzelni?

Isten egy gyönyörű képet rak össze. Mi ennek a kirakósnak – az élet kirakósának – a darabjai vagyunk. Kell hozzá minden egyes darab, még az a kis fura is. „Köszönöm, Uram, az az én részem. Én vagyok az, akire ha ránéznek, azt mondják, hogy én vagyok az a kis furcsa, haszontalannak tűnő darab.” A másik öt darabbal együtt is furcsa, amik csatlakoznak hozzá? Milyen gyönyörű kép ez Krisztus testéről. Valójában ilyenek vagyunk.

Van egy részünk. Az ördög szeretné azt gondolni, hogy nincsen semmink, de mondd azt az ördögnek, menjen oda, ahova tartozik. Igenis, van valamink! Isten szép rendben egybeszerkesztett minket. Egy gyönyörű kép mutatkozik meg az Úrról. Minden egyes tag mértéke szerint gondoskodik. Ez alázatot jelent. Nem félek attól, hogy Isten gondoskodását az életemmel kapcsolatban nagyobbnak lássam, mint az én képtelenségemet, hogy bármit is létrehozzak.

2Kor 4:1  Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

Van egy szolgálatunk és nem csüggedünk el, amint kegyelmet nyertünk. Ez a legfontosabb: amint kegyelmet nyertünk, amint Isten kijelentett nekünk valamit az Ő jelleméből és természetéből. Ezért olyan csodálatos, amikor P.Jim azt mondta: szeressed azt, amikor Isten az ő irgalmát fejezi ki emberek felé. Ne csak a saját életedben, de valójában, ha én hiszem, hogy része vagyok Krisztus testének, és hogy sok tag vagyunk és összeilleszkedünk, akkor ha Ő irgalmat kapott, akkor én is irgalmat kaptam.

Amikor ő kap egy részt Istentől, én is kapok egy részt Istentől. Ez kegyelemből van. Ezért kell szeretnünk az irgalmat, mert az irgalom nélkül lecsüggedünk. Elcsüggedni azt jelenti, hogy nagyon-nagyon gyengék leszünk a szellemünkben. Teljes mértékben le vagyunk taglózva. Mit mond ez nekem? Nem élhetjük Isten életét, ha nincs meg nekünk Isten irgalma.

Isten élete kell ahhoz, hogy azt az életet élhessük, amit Isten nekünk adott. Sok törvényeskedő gyülekezetben azt az üzenetet mondják: küzdj azért, hogy megszerezd ezt az életet. Én azt szeretném mondani, hogy nincs szükség semmi küzdelemre ehhez, már megkaptuk ezt az életet.

Már Isten irgalmának az elfogadói vagyunk. Pál Isten irgalma miatt volt Pál. Dávid is Isten irgalma miatt volt Dávid. Ábrahám elment egy városba. Ott volt vele a gyönyörű felesége, de ő féltette az életét, úgyhogy a fáraónak azt mondta, hogy a testvére. Ez ám a hűség! 🙁 Isten adott egy ígéretet, de ő elbukott ebben az ígéretben, mégis nem sokkal később Isten megerősíti azt az ígéretet. Hogyan lehetséges ez? Az irgalom miatt.

Az Ő irgalma megtalált minket. Az Ő kegyelme megtart minket, és mi vagyunk az ő áldásának a célpontjai. Van szolgálatunk, amit Isten adott nekünk. Az Ő irgalma az oka, hogy meg tudjuk tartani ezt a szolgálatot; és annak is, hogy nem csüggedünk ebben a szolgálatban. Együtt leleplezzük Isten dicsőségét.

2Kor 4:2  Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

A nyilvánvaló igazsággal. Az igazság megnyilatkozásával. Más szavakkal: Isten dicsőségével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Más szavakkal: más ember tudata rólam az, amikor az Ő irgalmában élek, hogy Isten igazsága lepleződik le az én gyenge kirakós darabomban. Ez világosan megmutatja azt a képet, amit Isten eltervezett. Ez van írva az életünkre, hogy az Ő dicsőségét mutassa meg rajtunk keresztül. Ő már elvégezte ezt. Már megírta. Már kijelentette, és mi részei vagyunk ennek az Ő csodálatos irgalma miatt. Ámen.

Kategória: Egyéb