Azt hiszem, az a közös mindnyájunkban, hogy azt tanuljuk, milyen Isten. Milyen nagyszerű Isten! Ez az örömünk, hogy megtanuljuk, kicsoda Isten. Az évek során ez történt a szívünkben, hogy Isten imádóivá leszünk. Nagyon szeretjük Őt, mert Ő szeretett bennünket először. Annyira nagy Isten, hogy a bűnünk nem volt képes megállítani a szeretetét. Ő annyira nagy, hogy a hitetlenségünk nem volt képes megállítani a szeretetét. Amikor ismerjük Őt, akkor az mozdít bennünket. Ez történt, amikor újjászülettünk.
Mert mindnyájan kétszer születünk. Az első a természetes születés. Aztán van egy második születés, amikor hiszünk Krisztusban. Amikor elhisszük, hogy Ő megváltott minket, akkor újjászületünk. Újjászülettünk, ez történt velünk. Ezért vagyunk itt. Ez megtörtént. Ezért élünk másképpen. Ezért tudunk ilyen gondolatokat gondolni. Ezért élő számunkra ez a Könyv, és ezért szeretjük egymást.
Köszönjük, Urunk, Te nagyszerű vagy. Annyira hatalmas! Fantasztikus Isten vagy, köszönjük. Szeretünk, dicsérünk. Köszönjük Istenünk! Ez fantasztikus!
Szeretlek benneteket, és ti is engem. Van történelmünk együtt, és ez a Szent Szellem munkája. A Szent Szellem beköltözött a szívünkbe, és a szívünkből szeretet árad. Isten gondolatai, Isten elméje – ez elképesztő! Amikor Isten elméje benned, bennünk van, az tényleg elképesztő! Rendkívüli, amikor ugyanúgy gondolkodunk, amikor ugyanolyan a szívünk, amikor ugyanaz a célunk.
Üdvözlet Baltimore-ból! A feleségem is üdvözöl titeket, aki csodálatos. Annyira örülök, hogy ezt mondhatom, hogy a feleségem csodálatos! Tényleg. Szuper feleségem van. A fiaim, a lányaim, a férjeik, a fiam felesége, a hat unokám, mindannyian ugyanabba a gyülekezetbe járunk, és mindannyian tanulunk. Mindannyian tökéletlenek vagyunk.
Mindenkinek megvannak a kihívásai, de megtaláltuk az élet egy új módját, ahol nem panaszkodunk – néha igen –, nem vagyunk keserűek. Voltál már keserű? Volt már olyan, hogy kezdtél megkeseredni? Volt már woodoo baba a házadban, kezdted szurkálni a tűvel, és kicsit tápláltad a keserűséget? Volt már ilyen? Megtaláltuk, hogy hogyan lehet jobban élni. Ez nem természetes, hanem szellemi. Megtaláltuk Krisztust ebben a világban kegyelemből. Köszönöm, Istenem. Megtaláltuk az élő Istent!
Találtál már halott Istent? Találtál már az életedben halott Istent? Én igen, találtam. Nagyon sok halott dolgot találtam. Csalódásokat. Halott. Fájdalom, összetört szív – találtál már ilyet? Találtál már csalódottságot, ürességet? Sok isten van. 1Kor 8. sok isten van, amik nem istenek, és az emberek mégis követik azokat. Van a szex istene? Bármelyik férfi itt követte valaha a szex istenét? Erre építed az életed? A pornográfiára? A szexre? Ez az istened? Ez is a Bibliában van, a korinthusiak ezt csinálták.
Mi azonban megtaláltuk a szent Istent, az élő Istent, a szabadság Istenét, a szentségnek az Istenét, a bölcsesség Istenét, a szeretetnek az Istenét. Ámulatba ejtő!
Ma este az Énekek énekéből fogok üzenetet prédikálni, hogy bátorítsalak benneteket. A Csapattagokon gondolkodtam, a GGIS tanárain, akik itt élnek, a pásztorokon, akik itt élnek. Gondoltam a misszióra, az édesanyákra és az édesapákra, a tizenévesekre, akik kinn voltak az istentisztelet előtt evangelizáción. Annyira büszke vagyok ezekre a fiatalokra, hogy kinn vannak hitből és pantomimeznek!
Mindannyian értjük, hogy néha az élet olyan, hogy fáradt vagyok, elbátortalanodtam, elcsüggedtem, van, hogy bűn van az életemben. Néha csalódom magamban, néha elfáradok, és annyira pici hitem van. Megtanultam valamit, és szeretnélek bátorítani. Isten kegyelemből Paivi is megtalálta ezt. Megtaláltam valamit.
Ez az üzenet nagyon egyszerű, találtam valamit, és te is megtaláltad. Találtunk valamit, ami az életünket megváltoztatta. P. Elshan is megtalálta. Most jött vissza Iránból, ott szolgál. Fantasztikus! Itt vagyok Budapesten, és én is megtaláltam. Megtaláltam Krisztust. Megtaláltam.
Aztán, egy-két év után: „Hol van Jézus? Hol van Isten? Miben hiszek egyáltalán? Mit gondolok? Ó, hát az semmi! Egyszer keresztény voltam, kipróbáltam, de aztán annyira megfáradtam, hogy törvénykező lettem. Elbátortalanodtam magammal kapcsolatban. Többé nem érdekel. Ezt már nem csinálom többé. Azt sem tudom, mi az.”
Ez a történet igazából Luk 8-ban található. A mag belehullott a földbe, és kinőtt, aztán meghalt. Nem hozott gyümölcsöt, nem maradt életben a növény. „Igazából semmi nem történt. Egy ideig izgatott voltam, aztán visszamegyek, és élem tovább az életemet.” Most majdnem el is tudnám sírni magam ettől. Figyelj, a te istened túl pici! Az istened olyan, mint te. Túl kicsi.
Ó, nem! Isten! Isten annyira hatalmas! Annyira csodálatos! Isten új életet adott nekem. Isten szól, beszél a szívhez. Isten szolgál, Isten segít. Isten megmossa a lábainkat, megújítja a gondolatainkat. Tudom, hogy van ez, kritikusak leszünk, aztán depressziósak. Szomorúak vagyunk magunk miatt, mások miatt. Szomorúak vagyunk a gyülekezetben, szomorúak vagyunk a család miatt, szomorúak vagyunk az ország miatt, és az egész világ miatt. Akkor csak normális életet élünk – te is, én is – az élő Isten nélkül. Mondom, Ő megváltoztat minket, megújítja az elménket, bátorít minket.
Finnországban voltam misszionárius, kb. két év után sétáltam az utcán, traktátusokat osztogattam. Nagyon el voltam csüggedve. Bementem egy templomba, imádkoztam, hallgattam Istent, figyeltem Őrá. Ő bátorított engem, szólt a szívemhez. Azt mondta: „Nem kritizálhatod Finnországot. Én vagyok Isten. Finnország nem lényeg. Én vagyok Isten.”
Az USA-ban a vezetőink és a legfelsőbb bíróság kimondta az új törvény a homoszexuálisokkal kapcsolatban. Annyira csalódott vagyok, annyira dühös vagyok emiatt. Viszont kit követek? Ki az én Istenem? Isten azt mondja nekem: „Van egy szolgálatod. Te ismersz engem. Tiéd az Én gondolataim, az elmém, a Szellemem. Az embereknek nem a negativitásodra van szüksége, hanem a szeretetedre. Olyan gyülekezetre van szükségük, ami tűzben ég. Olyan gyülekezetre, ami figyel, hallgat és imád.”
Úgyhogy amint kijöttem az épületből, a szívemben azt mondtam: Uram, akármikor elbátortalanodom, akkor Hozzád fogok menni, várni fogok Rád, és Te fogsz engem megerősíteni.
Azóta negyvenhárom év telt el, hogy ezt teszem. Negyvenhárom év! Megkérdezheted a feleségemet, a gyerekeimet, a gyülekezeteinket. Mi van a szívünkben? Ott vagyunk magunk, aztán van ennél több, az élő Krisztus, Isten Szelleme, Isten kenete. Szeretnék felkent lenni. Nem akarok csak normális, hétköznapi lenni. Hanem felkent szeretnék lenni. Azt szeretném, hogy meglegyen Isten jelenléte, Isten természete, Isten szolgálata.
Azért szeretem annyira az Énekek énekét, mert költészet. Tanulmányozom a teológiát, ismerem a tanokat, de nagyon szeretem a költészetet. Szeretem a teológiát és szeretem az embert, a romantikát, a virágokat, a lépcsőket, a várost, a falut, a kertet, az ágyat, a hálószobát, az erdő szagát, a parfümök illatát… Ezt szeretném. Istent szeretném. Azt szeretném, hogy Ő benne legyen a teológiámban. Szentséget szeretnék az életembe és szenvedélyt a szívembe. Könnyeket szeretnék az életembe, olyan szeretetet, ami azt mondja: Menj! Igen, mehetünk, mert a szeretet megy.
Jézus meghalt, eltemették, és lepecsételték a sírt. Mit tettek azok az asszonyok? Azt mondták: „Megyünk a sírhoz! Be se fejeztük a dolgunkat.” Nem gondolkodnak. Amikor már úton vannak, akkor jut eszükbe: „Hogy fogjuk elgördíteni a követ? Erre nem is gondoltunk, hogy hogyan fogjuk elmozdítani a követ.” Egy értelemben a szeretetük nagyobb, mint az érvelésük, az értelmük. A szenvedélyük több, mint az emberi érzékenységük.
Azt hiszem, ez az, amit itt látok. Ezt látom az emberekben. Tegnap Fehérváron voltunk. P. Fodor János odajött motorral Kaposvárról egy utolsó pillanatban hozott döntés eredményeként. Velünk volt p. Győző, p. Duló Attila és mások is Paksról. Közösségben voltunk. Isten Szelleme ott volt ezen a találkozón, és a szívünk valóban gerjedezett bennünk.
Azt mondtuk: Ha láthatnám Jézust, ha tudhatnám, mennyire hatalmas, mennyire nagyszerű Ő, ha megérinthetne friss módon, ha meg tudná újítani az elmémet, akkor tudnám csinálni, akkor tudok hinni és képes vagyok szeretni és meg tudok bocsátani. Megbocsátás – ez nagy szó! Rengeteg minden van benne, nagyon mély jelentése van. Nem is ismerem ezt a szót igazán, de meg akarom tanulni. Mert eljön a nap, amikor nagyon megsérülök, és akkor ezt a szót – Bocsáss meg! – annyira nehéz kimondani! „Nem tudok megbocsátani!”
Bocsáss meg! – ez óriási szó. Mert óriási Istentől származik. Ez Isten. Ha nem bocsátok meg, akkor nem ismerem Istent. „Ó, hát Isten az enyém.” Ám nem az élő Isten! Ez próba lesz számomra, amikor meg kell bocsátanom mélyen és teljes mértékben és kérdés nélkül a testvéremnek, a barátomnak. Amikor meg kel bocsátanom az ellenségemnek, annak, aki bánt engem. Ez fontos.
Az Énekek éneke túlmegy az észérveken. Ez szeretet. Ez túl van az emberi számításon. Ez Isten szeretetének a hangja. „Gyere velem!” – mondja a szeretet, Éne 2-ben. Ott a hang: „Szeretlek. Gyere! Kövess engem! Szeretlek.” Legyél óvatos! Mert a keresztény élet olyan unalmas lehet! Nagyon unalmas lehet. Annyira üres lehet! Az ember csak végigcsinálja a szokott dolgokat gépiesen, megszokásból. Legyél óvatos! Mert nagyon izgalmas, amikor megtaláljuk, hogy igazából mi is ez a megbocsátás.
Hit, bátorság, bölcsesség, imádat… Imádat! Az USA-ban végeztek közvélemény kutatást, és egy átlag keresztény hét percig imádkozik naponta. És mi van a nap huszonnégy órájával? Hét percet imádkoznak egy nap? Mit csinálnak a fennmaradó időben? Biztos a telefonjukon lógnak állandóan, vagy esznek a hűtőből, vagy nézik a TV-t, vagy számítógépeznek. Biztos esznek, biztos alszanak! Fel kell tennem a kérdést.
„Tudom, miért. Azt hiszem, hogy értem. Tényleg úgy hiszem, hogyha a Szent Szellem betölt engem, akkor van koncentrációm, akkor új az elmém, az értelmem, akkor tudok figyelni egy üzenetre úgy, hogy koncentrálok. És azt mondom: Ez az igazi eledel! Ezt szeretném hallani. Erre van szükségem. Mondj többet arról, hogy mit mond a Biblia!”
Ez történt az Énekek énekében. Olyan, mint a ragasztó, ragaszt. A menyasszony nem tudta abbahagyni. Megtalálta a szerelmesét, és ő is megtalálta a menyasszonyt. Ez nagyon erőteljes, eleven kapcsolat volt. Megtörtént ez közted és Isten között? Igen. Igen, megtörtént. Emlékszel? Valószínűleg igen. Amikor újjászülettél, amikor betöltött a Szent Szellem és ott volt az érzés: Megbocsátott Isten!; és ráébredsz: „Jézus valódi! Isten itt van. Isten jelen van! A Bibliámat nem értem, de akarom. A testvéreimet szeretném látni. Szeretettel szeretném őket látni.” Ez történt veled és velem.
Nem hagyjuk el. „Hol van Ő?” A menyasszony is ezt kérdezte a 3. és 5. fejezetben: „Hol van ő? Láttam. Éreztem az illatát. Hol van ő? Meg kell találnom!” Ilyen életünk van.
És igen, vannak idők, amikor nagyon távolinak tűnik ez, de Őt soha nem fogom elfelejteni. Nem felejtem el a szeretetét, nem felejtem el az ígéretét. Azt mondja a menyasszony, hogy a vőlegény neve olyan, mint a kiöntött kenet. Biztos vagyok abban, hogy emlékszel arra, amikor olyan ima-összejövetelen voltál, ami egy óráig tartott és mélyen felbátorodtatok. Aztán még egy órát tartott, aztán elmentél, és emlékszel rá. Ott van a szellemedben, a szívedben. Tudod, hogy mi ez. Tudod, hogy ez Isten kenete. Erről szól az Énekek éneke. Egy kapcsolatról, és ennek nem lesz vége.
Ezt akartam elmondani, hogy bátorítsalak benneteket. Mert ti vagytok és én. Szükségem van az Igére, szükségem van a hitetekre. Néha az arcotok, szívetek, a jó cselekedeteitek, a hozzáállásotok, a jelenlétetek – ez Isten munkája. Szeretném ezt mondani nektek, én kívülről jövök, idejövök, és – ez annyira világos, olyan egyértelmű – Isten van itt, Isten teszi a munkát. Isten az! Köszönöm, Uram. Ennyi!
Megtaláltuk az új utat. Mások vagyunk! Ennyi! Mások vagyunk, igen. Igen, nem vagyok olyan, mint te. Mert Ő szent Isten, és minket szent néppé tett. Nem vagyunk tökéletesek, de tudjuk, hogy hova menjünk. Hova megyek? Istenhez. A gyülekezetbe. A Bibliához. Az engedelmességhez, a kegyelemhez, a hithez. Ezekhez folyamodom. Nem tudom helyettesíteni. Nincs senki ezen a Földön, aki olyan, mint Isten. Nincs semmi, ami Istenhez fogható. Semmi. Isten az. Ő a mi Istenünk, és ez az örömünk.
Ámen.